Pártoktól független szakmai jelölt a főpolgármesteri feladatra...
Mint városgazdász szakember rá kellett jöjjek, hogy a politikusokat nem rábeszélni kell arra, hogy elfogadják az új dolgokat, hanem ki kell cserélni őket!
Semmi nem indokolja, hogy feladatukra alkalmatlan politikusok továbbra is melengessék a székecskéjüket - Budapest jelenlegi állapota korszerű, szakmai irányitást követel! Ezért, én, Eva M. Amichay, 52 éves városgazdász, újságiró, aki soha nem volt egyetlen párt tagja, mint független szakember fogom jelöltetni magam a főpolgármesteri pozicióba, a 2006-os önkormányzati választásokon.
Ezt a fórumot azért hoztam létre, hogy értelmes szakmai vita alakulhasson ki, bárki információval, képekkel, ábrákkal gazdagithassa mondandóját.
Ma a Fővárosi Közgyűlés legutóbbi ülésének videoját néztem végig...Erős idegzetűeknek - irtam erről, a blogban. Elég rémes volt... Atkárit továbbra is tisztelem, de ami ott folyik, hát, azt nem ártana, ha az emberek egyszer-kétszer megnéznék...
Ma reggel a Budapest Rádió egyik műsorában a Fidesz Budapest-terveit emlegették (cikizték). Betelefonáltam, hogy ne csak a pártok programjával foglalkozzanak, és megemlítettem, hogy a podoprogram sokkal komplexebb és jobb, mint a Fidesz programja. Beküldtem a blog címét is sms-ben, azt mondták, örömmel visszatérnek rá. Hát, úgy legyen.
A kérdés jogos - a blog arra jó nekem, hogy a programot összerázzam - vagyis, azt lehet mondani, hogy nyilvános a folyamat - akit érdekel, láthatja, miként alakul - de tény, ez még nem végleges... Ma is előfordult, hogy a lakótelepekről gyűjtve anyagot találtam olyasmit, amit egy -egy régebbi bejegyzéshez csatoltam ... ezek leginkább csak linkek, forrásmegjelölés. Kicsit nehézkesen készül a honlapom, de mire elkészül nekem is el kell készülnöm - a komplett programmal. Attól kezdve a blog valóban naplóvá válik - napi eseményekre reagálok, és az már nem fog változni...
A honlap fogja össze az összes fórumot is, ahol igyekszem megvitatni a felmerülő gondolatokat.
A végleges programban is lesznek a forrásokra utaló linket, de a szöveg végén, további linkek, az idő előrehaladtával - dátummal jelezve, mikor csatoltuk. Egy további részben a lényeget érintő hozzászolások szövege, vagy linkje - a cél, hogy a lehető legszélesebbkörű vélemények is dokumentálva legyenek, de nem oly módon, hogy az oda nem illő hozzászólásokkal keveredjenek.
Bár vannak saját fotóim is, egyelőre vannak a netről másolt illusztrációk is (eredeti URL alapján azonosithatók). Ezeket, folyamatosan kicserélem a saját fotóimra, vagy rajzaimra. A programban csak olyan illusztrációk lesznek, amelyek szerzői joga abszolút tisztázott, hiszen a honlapra már lehet mondani, valamelyest , hogy "hasznom származik belőle"
A honlapon megjelenik az a rajz is, amely a témák kapcsolati rendszerét mutatja be, és onnan is lehet feltérképezni az egyes témákat... Mivel magam nagyon vizuális vagyok (szerintem a legtöbb ember jobban megérti a vizuális feldolgozást, mint egy monoton szövegben leirt okos gondolatokat.)
Ezt a folyamtkövetéses stilust szeretném megvalósitani polgármesterként is... mondjunk tréning a közös gondolkodásra.
A múltkor alaposan végigolvastam, de csak mostanában, véletlenül fedeztem fel, hogy Te utólag is dolgoztál a bejegyzéseken, szépítetted, bővítetted, átrendezted őket.
Kérdésem: jelölöd valahogy, hogy egy bejegyzésbe több információ került (utólag)? Hogy valamit érdemes újraolvasni, mert van benne új infó?
Közben a 4-es metró kapcsán megtaláltam Ali összefoglalóját, és nagyon-nagyon tetszett. Nagyon jól összefoglalja a dolgot, az alternatívák is érdekesek. És bizony ésszerűbbnek tűnik, mint a 4-es metróba ölni azt a ménkű sok pénzt.
Taxibusz - ez egy működő dolog Izraelben, de nem lehet ilyen alapon nagy volumenben épiteni rá - ki kell próbálni Budapesten. A Nabi gyártja - magyar cég - ezt én rettentő fontos dolognak tartom - hogy a magyar ipart támogassa a városi beszerzés is, persze csak akkor, ha az jó - de ebben az esetben ez tényleg jó...
Vagyis, először kisebb körzetben, körforgalomra gondoltam, hogy az emberek megismerjék, aztán, ahogy az igények megalapozódnak, növelni a számukat, az útvonalaikat. Nemcsak a jármű mérete optimális, hanem az is, hogy a magánvállalkozásra épül - szerintem, a mai taxisok egy része át fog nyergelni...
A városra és a környékére is kiterjedő, nagyon alapos felmérést kell végezni, és állandóan kikérni az utasok véleményét - egy olyan városházát képzelek el, ahová az emberek jókedvükben is bejárnak, javaslatokat tenni, amelynek a honlapja valóban interaktiv lesz, és nem előre gyártott témákat fogad be.
Az elővárosi vasutakkal kapcsolatban nagyon komoly munkát végzett Ali, Hamszter, a VEKE, hogy csak egy részüket emlitsem... nem akarok okosabb lenni náluk, hanem együttműködni velük. Mivel a VEKE nem kiván részt vállalni a politikai küzdelemben, a programban szerepel utalás rájuk, de a szorosabb együttműködés a választások után indulhat el. Mivel a MÁV érintett, nyilvánvaló, hogy a közlekedési minisztériummal is együtt kell működni... kiderül az országos választások után - ki ül majd ott.
A programban tényleg nemirtam erről részletesen - pótolni fogom, de ez amolyan "kész anyag" , ahhoz képest, amit például a hidakkal kapcsolatban irtam... Itt is szükség lesz alapos egyeztetésre.
A podo-program nyilvánosságra hozott része nem fog mindent megoldani - az eddigi tapasztalataim rosszak - gátlástalanul lenyúlnak dolgokat - a szellemi produktumok ilyen semmibevétele mellett, kénytelen leszek bizonyos dolgokat kidolgozni, de nem tenni közzé, egészen a választásokig, vagy legalábbis az utolsó hetekig a választások előtt... Mivel a program szelleme alapvetően más , mint az eddigi gyakorlat, nagyon kilóg a lóláb, miket nyúltak le, és élni fogok a bizonyitással, amikor élesben megy az egész... De elég legyen az, ami a neten fenn van.
Na jó, ha senki nem szól hozzá, akkor tovább kérdezek.
Téma: taxibusz.
Addig értem, hogy a taxibusz nagyon praktikus, ha egy tömbön belül el szeretnék jutni valahova, de mi a helyzet több egymás melletti tömb esetén? UGyanaz a taxibusz több tömbön is keresztülmegy, vagy át kell szállnom egy másik buszra, ha a szomszédos tömbben van dolgom?
Minden taxibusz érint fontos tömegközlekedési pontokat? (Ahol a várost átszelő villamos, metró, vagy helyiérdekű vasúti vonalakra felszállhatok?) Nem okozza majd a taxibusz azt, hogy csak sok-sokszoros átszállással jutunk el A pontból B-be?
Gondolom, a taxibusz bizonyos buszjáratokat kiváltana - de azért gondolom, a többi maradna egy darabig.
Más: tetszik, hogy fel akarod használni a meglévő sínrendszert helyiérdekű/elővárosi vonathálózat fejlesztésére. Fogalamam sincs, miért mindig elvonják a pénzt a vasúttól, amikor némi fejlesztéssel az elővárosi vasutak lehet, hogy aranybányává válhatnának. (Persze annyira nem vagyok otthon a témában, nyugodtan ellentmondhattok!!!! ;-)) Demszkynek is volt egy ilyen kezdeményezése, de egyszem demonstráción kívül nem láttam sok erre irányuló erőfeszítést.
Jól látom, hogy az elővárosi vasútról még nincs bejegyzésed a blogteren? (Úgy emlékszem, régen írtál már erről a NOL blogban). Az is lehet, hogy csak én nem találtam.
Kérdezek még: mi lett abból a kezdeményezésből, hogy felvetted a kapcsolatot az építész és egyéb egyetemekkel, hogy diákjaikkal olyan projekteken dolgozzanak, amik a főváros valós problémáit tárnák fel? Válaszoltak? Lett belőle valami együttműködés-féleség?
Ami a felmerült drogkérdést illeti: szerintem sem ártana utánajárni, hogy jelennek meg a jogszabályok a gyakorlatban, és bizonyos esetekben akár szankciókat is alkalmazni az ügyben, hogy a vendéglátók ne szolgálják ki a fiatalkorúakat. Ugyanakkor egyetértek Évával abban, hogy a drogok/alkohok/cigizés elleni harc a fejekben dől el: a gyerekeknek kell tudni nemet mondani, mi hiába mondunk nemet helyette. Nagyon sok esetben a közösséghez tartozás vágya motiválja a gyereket abban, hogy ő is használjon valami szert, nagyon nem mindegy tehát, hogy van-e a gyereknek olyan pozitív, konstruktív közösségi élménye, ahol nem a "használ", nem használ" kérdés alapján ítélik meg a személyét, a drog és egyéb bódítók kérdése fel sem merül. Ebből a szempontból védettebbek (az én tapasztalatom szerint) azok, akik rendszeresen sportolnak, lehetőleg csapat- és lehetőleg _nem_ versenysportot. (A versenysport, még az is, amelyikre nem jellemző a doppingolás csak a legjobbakat védi, a "nem elég jók", a lemorzsolódók fokozottan veszélyeztettek lesznek.) Védettebbek azok, akik énekelnek, hangszeren játszanak, lehetőleg énekkarban, zenekarban, de mindenképpen kényszer nélkül, saját örömre. Védettebbek, akik táncházban táncolnak, akik rajzolnak, vagy kézműveskednek, akik kisegítenek az Állatkertben, esetleg lovat gondoznak, vagy szüleikkel és osztálytársaikkal együtt részt vesznek az iskolájuk rendbetételében, a környező patakpart rendbehozatalában, illegális szemétlerakók eltüntetésében. De még azok a rajongóklubok is védik a fiatalokat, amik a tévénézés vagy számítógépezés passzív, magányos tevékenységét aktív, közösségi tevékenységgé alakítják át (filmkészítés, műsorszerkesztés, előadás, novella- és újságírás stb.)
Mit tehet akkor a polgármester? Lehetőséget teremthet ezeknek az önszerveződő közösségeknek a létrejöttére. Építhet olyan közösségi helyeket, ahol lehet sportolni, vagy zenélni, vagy táncolni, esetleg kis kluboknak rendszeresen találkozni. Tervezhet fásítási akciót, szemétszedési akciót, grafiti eltávolító akciót, netalán grafiti festő akciót is bizonyos helyekre, de bármilyen kezdeményezés szolgálhatja a drogprevenciót, amely egy aktív és konstruktív közösség létrejöttét segíti. Azért szeretem a podoprogramot, mert rengeteg ezirányú kezdeményezést tartalmaz.
Ez azért annyira még nincs kidolgozva, hogy azt is meg tudjam mondani, hogy mennyit kell törleszteni havonta...:)
Sokkal inkább arról, hogy a fiatalok ne albérletre költsék a pénzüket, tehát minél hamarabb saját otthonuk legyen... egyrészt.
Másrészt, itt nem harminc család egymásmellettéléséről van szó, hanem lényegében egy kialakuló közösségről - ezért fontos a közös munka, ezért fontos, hogy a közösségi tereket közössen működtessék...
Elárulom, ez lényegében egy minikibuc a városban, amiben pénz van, de közösségért végzett munka is.
Abból indulok ki, hogy a belső kerületekben, az önkormányzatok módszeresen adják el a házakat, rombolnak és a vállalkozó a maga hasznával megterhelten adja tovább az ingatlan darabjait.
Erre, azt mondom: nem akarok több lakost, hanem még kevesebbet is, mint ma, nem akarok autókat, mert a városszerkezetet tönkreteszi. Ahhoz, hogy kisgyerekekkel az emberek a városban maradjanak, emberi környezetet kell teremteni. - vagyis ezt kell támogassa a városháza.
A zöldterület, a közösségi helyek, az egymás segitése - ezek olyan értékek, amelyek a városnak és a ház lakóinak is érdekében állnak.
A fiatal pár egy lakást vesz meg a házban, vagy többet? (Merthogy többől jön össze egy nagyobb lakás, ha jól értem.) A főváros kölcsönét mennyi idő alatt kell törleszteni? Vagy a vállalások fejében "ingyen" kapnák a pénzt?
Mi biztosítaná, hogy az építész olyanra csinálja a házat, ahogy mondod? Ezt a lakóknak kell intézni, vagy valaki szervezi?
A "vállalás" részt nagyon jónak tartom. Ha valaki nekem felajánlaná ezt a lehetőséget, kapva kapnék rajta, feltéve, hogy tényleg kívül-belül szép lesz a ház, lesz belül kert, és a közelben játszótér, nem pedig benzin és bűz. (Mi most Angyalföld kertváros közelében lakunk, és nagyon szeretem a környéket, bár a munkám miatt sokat kell majd utaznom, ha visszamegyek dolgozni. Sajnos. 4 társasház körül az eredeti lakók hoztak létre gyönyörű kertet, játszóhellyel, pihenővel a 40-50-es években. A mai lakók meg folyton azon vitatkoznak, hogy hogyan lehetne bezsúfolni minél több autót :-( )
Sajnos, ez nem különbözik attól, amit az én ismerettségi körömből ismerek...
Akkor most elmondanám, hogy városi szinten, mire gondolok, ami könnyitene a helyzeten...
Vannak, amikről más kontextusban már volt szó, de a városgazdálkodásban éppen az a poén, hogy egy döntés akkor jó, ha több dolgot pozitiv irányba lök:
1. Csepel északi csücskén megépülő szuper-lakó és intézményi terület, leszivná a valóban gazdag embereket - ezért is forszirozom a szuperjó épitést... azzal, hogy a fizetőképes kereslet megtalálja a maga sznob-divatterületét, csökkenni fog az érdeklődés a VI. VII. VIII. IX. kerületi nyomoronc foghijakért, és a régi épületek felújitása végre nem befektetetői, hanem közösségi projektként valósulhatna meg.
2: Annak idején a Gozsdura ezt leirtam, de más épületekre is érvényes: Egy régi, a befektetők által lebontásra itélt, de valójában statikailag jó állapotú házat belülről teljesen fel kell újitani - erre, mint bármilyen társasházra megszervezzük az érdeklődőket - a közép, sőt szegényebb fiatalok köréből. A tervezéstől a teljes befejezésig egy épitész kiséri végig a projektet (nekik sincs munkájuk), sőt kerttervező is, hiszen ezeken a belső udvarokon fantasztikus belső kerteket lehetne létrehozni.
3. A fiatalok különleges épitési hitelt kapnának, amely egy része a fészekrakó-féle állami hitelkedvezmény, de a főváros is támogatná ezt külön hitellel. Mivel a magyar családok általában nem nagyobbak, mint három gyerek (tudom, az is ritka, de legyünk optimisták :) a minimális lakásméret két és fél szoba (csatolok terveket is, amelyek nem régi házakra terveződtek, de a belső elrendezést nézzétek meg - mennyire alkalmas) de lennének három és félszobás lakások is (ez még mindig alatta van a mai izraeli átlagnál, ami négyszobás egy fiatal párnak, de egyelőre legalább ennyivel kezdjünk) A régi, gangos házak éppen egyszerű szerkezetüknél fogva alkalmasak arra, hogy ezeket az igényeket is kielégitsék - a régi szoba-konyhás lakások összevonásával, az utcai nagylakások visszaalakitásával meg lehet oldani.
4. A kerület, mondjuk elad egy 40 lakásos öreg házat, ahol van 10 udvari nagylakás, és 30 szoba-konyhás. A teljes gépészetet ki kell cserélni, sok esetben a pinceszintet szigetelni kell - de mondjuk van egy olyan tetőtér, amiben 4 kitűnő nagylakást lehet kialakitani. Az egész házat áttervezzük, a pinceszintet kibontjuk ( a kert szintje lemegy a pince szintjére) ott közösségi helyiségeket alakitunk ki, például automata önkiszolgáló mosodát, igy nem kell mindenkinek mosógépet venni, gyerekmegörzőt (gyönyörű kertünk lesz előtte), akár házi kifőzdét, klubot, tornatermet - mindent, ami egy normális, mai fiatalnak az életét megkönnyiti.
5. A lakáskölcsönből megveszik az ingatlant (korábbi, önkormányzati tulajdon - lerobbant, lakás céljára ebben az állapotban nem alkalmas - lakásonként 4 illetve 6 millió forintért) a lakásokon kivüli közös területek, létesitmények a társaság, mint részvénytársaság tulajdonába lenne (nem kerülne külön pénzbe a megváltásuk). 30 fiatal pár (az egyszerűség kedvéért irok párt, de ez nem lenne kikötés) A korábbi szoba-konyhás lakásokat összevonva, a rövid oldalon bővitve a függőfolyosó és a sarki lépcsőház-vizesblok számlájára - igy kapunk 30 kislakás helyett 16 két és félszobást. Az eredeti nagylakásokat három és félszobásra alakitva, plusz a tetőtérben kialakitott 4 három és félszobás lakással együtt megvan mindenkinek a maga lakása, mint lehetőség) Ha az állami kölcsön nem lesz több, mint 10 millió (bár remélem, hogy ez növekedni fog) a főváros még tizre ad hitelt a következő feltételekkel:
A./ a fiatalok kötelezik magukat, hogy tiz évig nem vesznek személygépkocsit
B./ az épitkezéshez a szakembereket a főváros garantálja, de minden kölcsönigénylő 400 óra segédmunkával járul hozzá az épitkezéshez, vagy a kertészeti munkához, adottságainak megfelelően.
C/ a projektben résztvevőknek egyetlen forinttal sem kell hozzájárulniuk az épitkezéshez, vagyis nincs szükség induló tőkére, de a segédmunkát nem lehet pénzzel kiváltani
D./ a közösség vállalja a közösségi területek üzemeltetését. Nem vehet fel idegen munkaerőt erre, a közösségi munkát belső elszámolással oldják meg. A közösség szolidaritást vállal a társaság tagjaiért. Ha valaki munkanélkülivé válik, a közösségi munkák egy részét magáravállalhatja, ideiglenesen, és ebben az időszakban a közösség többi tagja kifizeti a maga munkarészét annak, aki a munkát elvégzi.
Erről bővebben később...
A lényeg mindebből, hogy a fiatal párnak semmi másra nincs szüksége, mint akaratra, munkabirásra, és arra, hogy a kölcsönöket is visszafizeti, de a közösségi tereket üzemelteti (elméleti segitséget kap, hogy ez sikeres legyen)
Szóval nekem a középrétegekből vannak tapasztalataim, a leggazdagabbak és a legszegényebbek életébe kevésbé látok be. De a kétdiplomástól az alig-érettségizettig, az informatikustól az újságárusig sokféle barátom van. Sokan közülük, bár már elmúltak 25, egyedül vannak, és otthon laknak a szüleikkel. Akik már találtak párt, de még nem akarnak elköteleződni, azok esetleg albérletbe mennek. Akik viszont összeházasodtak a környezetemben, azok vettek lakást (lakótelepit pl.), vagy megörökölték a nagymama üresen maradt lakását/kisházát, esetleg beköltöztek a szülői ház elszeparált emeletére. Új építésű lakást csak kevesen vettek (az ismerőseim közül!), ugyanakkor a környékünkön töméntelen sok társasház épült fel, és sok kicsi lakást eladtak, szóval azért a fiatal házasok valószínűleg vesznek új lakást, főként kisebbeket. (Új lakásból 35-50 nm-t max., de szülői segítséggel, panelban vagy lepusztultabb lakásból is max. 70 nm-t.) Aztán az esküvő után hamar jön az első gyerek, sok helyen a második is, majd kiderül, hogy a lakás kicsi, legalábbis ahhoz, hogy legyen benne gyerekszoba (külön szobáról minden gyereknek plusz szülői háló - erről már álmodni se lehet!) - ilyenkor újra kezdődik a lakáskeresés. A család a gyerekek miatt vágyna a zöldbe, de ez a városon belül megfizethetetlen. Mi lakásban lakunk, társasházban, a lakásunk x. összeget ér, egy-két utcával(!) arrébb egy ugyanekkora alapterületes családi házért, ugyanilyen lerobbant külsővel, mint a mienk, már 2x összeget elkérnek. És akkor még nem próbáltuk nagyobbra cserélni a lakást. Ha lakóparkba akarok menni, akkor is legalább 20 nm-rel kisebb lakást kapok a sajátomért cserébe. (És még kert sincs.) Ezért aztán sokan a város határán kívül keresgélnek, a kevésbé felkapott helyeken. És építkeznek. (Ez is az oka a kiköltözésnek, nem csak az újgazdagok hóbortja!) A hitelek és lakástámogatások is érdekesek: egy ismerősömék nagymama régi házába költöztek, jöttek a gyerekek, szerettek volna tetőráépítést vagy bővítést csinálni. Nem kaptak annyi hitelt, amennyiből kijött volna, mert a bővítést nem annyira támogatják, mint az új építést. Úgyhogy vettek egy mély lélegzetet, leromboltatták a régi házat, és a helyére felhúzták az újat. Így már kaptak pénzt. Ez nem Bp-n történt, de a közelében.
Munka szempontjából a legtöbb ismerősöm dolgozik, bár nem mindenki azt, amit szeretne. Van olyan kertészmérnöki diplomával rendelkező barátom, aki egy moziban jegyeket árul. Vagy olyan is, aki óvodában dadusként dolgozott, GYES után sehol nem tudott elhelyezkedni, és most a Burger Kingben dolgozik. De olyanok is vannak, akik diplomások, és multi cégeknél dolgoznak sok-sok órát, de legalább jó fizetésért. A legtöbb felsőfokú diplomát szerzett ismerősöm el tudott helyezkedni a szakmájában. Diploma nélkül nehezebb állást találni, és az ember nem válogathat. Ilyenkor előfordul, hogy Újpestről Csepelre kell ingázni, öt tömegközlekedési eszközzel. :-(
Milyen az élet Budapesten, egy mai 20-25 éves szemében?
Lassan befejezik az egyetemet, mit kezdenek azután? Hol laknak? A statisztika szerint nagyon nagy a lakáskinálat... de milyen lakást szeretnének a fiatalok?
Nem arról van szó, hogy nem tudok semmit erről, de szeretnék még többet tudni...
Arra nem gondoltam, hogy a saját gyerekeiddel van gondod, csupán ezen a téren, nincsenek városi méretű, tuti tippjeim...:) sajnos. Meg kell nézni, hogy milyen jogszabályok léteznek - majdnem biztos, hogy a gyakorlattal van baj, kevésbé a joggal... végig kell ezen menni, nagyon következetesen... Mindenképp köszönöm, hogy felhivtad rá a figyelmet.
Éva! Ne érts félre, nekem nem a saját gyerekeimmel van gondom ilyen téren! Velük beszéltem, tudom hogy hova és kikkel járnak el! Viszont a saját tapasztalatom volt szomorú. Néha nagyon ritkán elmegyünk férjemmel egy-egy koncertre, ami éjszakai szórakozóhelyen van! Rengeteg kiskorú ül ott és komolyan többet isznak, mint néhány felnőtt! Ez nemcsak az ő hibájuk! Lehet a szülőkre fogni! De miért szolgálják ki őket? Elvileg Magyarországon, Budapesten nem mehet be ilyen helyre kiskorú és sehol nem vehet sem szeszesitalt, sem dohányárut. Ennek ellenére hozzájutnak, persze megveszik az idősebb társaik. Itt eredményt nyilván tiltással nem lehet elérni, csak megbeszéléssel. Hangsúlyozom, nagyon furcsa az, hogy kiskorúakat kiszolgálnak szeszesitallal a szórakozóhelyeken. Ne tegyék! Legyen törvény erre! Az én lányom 20 évesen volt Amerikába. Ahova jár főiskola az vitte őket tanulmányútra egy ottani egyetemre. Ott olyan szigorú szabályok voltak, hogy késő este kiskorút be se engedtek vendéglátóhelyre (USA-ban 21 év a nagykorúság). Nappal, ha valaki szeszesitalt kért és úgy látták, hogy fiatal, igazolványt kért tőle a felszolgáló vagy eladó. Elmesélték nekik, hogy Amerikába olyan szigorú szabályok vannak, ha meglátják, hogy este kiskorú van a szórakozóhelyen vagy bármikor kiszolgálják őket szesszel, akkor bezáratják az éttermet!
Itthon legyenek tini szórakozóhelyek valamilyen formában! De szabályozzuk már ezt a dolgot! A drogkérdés elég komplikált, sajnos nagy divat Magyarországon! Ebbe most nem kívánok belebonyolódni!
Erre nagyon nehéz felelni, mert bár két nagy gyerekem van, kábitószerrel kapcsolatba nem kerültek, a fiam egy rövid ideig dohányzott, amikor katona volt - mindig ki is utáltam ezért, mert amikor hazajött, állandóan cikiztem, hogy milyen büdös a haja is... Amikor Magyarországon volt, akkor bizony egyszer annyit alkoholt ivott (nem is volt hozzászokva, itt alig isznak szeszt az izraeliek), hogy korházba került, de erről nem akart sokat mesélni sem ő, sem a papája...
A lányom nem dohányzott sosem. De mesélte, hogy a vadkender nőtt, mint minden más a kibucban - volt aki kipróbálta, de őt nem érdekelte - túl józanok vagyunk mi ehhez - nekem sem volt sosem ingerem semmilyen bóditó marhaságra...
Ezt azért irtam le, hogy értsd, a tapasztalat azt mondatja vele, hogy erről kis kortól beszélni kell a gyerekekkel - felhivni a figyelmüket, hogy nem ettől lesznek felnőttek és jó fejek... Mivel a társaságban mindannyian inkább voltunk húzósak, és nem utánzók, nem okozott gondot nemet mondani. De az is igaz, hogy bennem mindig munkált az a tudat, hogy ez sajnos túl könnyen elérhető, tudatosan ne éljenek vele... De lehet, hogy szerencsém volt a gyerekeimmel.
Mit lehet tenni egy városban?
Első dolog, hogy erről beszélni kell, és nem a pedagógusoknak, hanem csakis ezzel foglalkozó szakemberekkel... ez is furcsa- Izraelben a legtöbb szakember, aki az elvonókkal is foglalkozik, maga is kábitószeres volt, de kijött belőle - és ezt mondja el - azt, hogy kijönni marha nehéz, és hány barátja sosem jött ki belőle...
Ugyanezt kell a nemi neveléssel is megtenni - hatéves gyereknek is lehet a maga világában, igazi információkat adni, csak nem úgy, mint egy 12 évesnek, vagy nagyobbnak.
Az iskolarendszer tényleg át kell alakuljon, mert sokkal többet kell felvállalni a nevelésből. Megint jövök a kibuccal, de ott minden 24 fős osztálynak volt egy szaktanár-osztályfőnöke, aki csak a tanulmányi kérdésekkel foglalkozott, és volt egy lelki barát(nő), aki minden mással. Kirándulástól a szülők családi gondjáig, ha az befolyásolta a gyerek tanulását - általában pszichológusi végzettségű volt.
A kibuci nevelés nem mindenben, de nagyon sok dologban kiváló volt, amikor az én gyerekeim kamaszok voltak. Hihetetlenül szabadok voltak, de mégis felelősséggel éltek. Mellesleg dolgozatk is 12 éves koruktól, napi egy órát. Ez lehetett kisebb gyerekekkel való törődéstől a konyhai műszakig és a traktoros akármiig - nem pontosan tudom, de a fiam először traktoron kapott jogositványt, talán 16 évesen...
Ne haragudj, hogy ebben ilyen tapogatózó válaszom van - de egyben nem hiszek: a tiltásban.
Tiltás alapon egy darabig el lehet jutni, de már a következő körben elveszted a gyereket - otthon tiltasz - buliban csinálja, ha Budapesten ráállitod a rendőrséget, akkor lesznek vidéki bulik, ha ott sem, akkor ha elmegy Indiába, beeshet az első mantrázó társaságba - csak a saját tudata és egyénisége védheti meg önmagát.
Sosem szabtam meg a gyerekeimnek, hogy mikor jöjjenek haza, még akkor sem kérdeztem, hogy hol voltak, ha a frász jött rám hajnalban, amikor nem láttam a nyomokat, hogy hazajöttek. Nevettek rajtam, hogy amikor bejöttek a lakásba, álmomban sóhajtottam - kvázi megkönnyebbültem, hogy hazaértek, de sosem szóltam. De ne feledd, az én 18 éves fiam, társaival együtt sokkal nagyobb lelki terhelésnek volt kitéve, mint katona - erre fel is készültek - tényleg felelősségteljesek ezért a gyerekek zöme. Ezzel nem állitom, hogy a katonaság jó, csakhogy ez is benne van az egészben. Sajnos, a katonaság utáni kirándiláson Indiában előfordul, hogy visszagyerekesednek... De nekem ebben is szerencsém volt: a fiam olyan munkát szerzett, amivel jobb helyeken utazott...
Igyekszem gondolkodni ezen, meg jó lenne, ha mások is irnának erről, mi a véleményük.
Új téma! Illetve kötődik egészségünk ügyéhez. A fiatalok gyerekeink, unokáink járnak szórakozni. Ez még nem baj. De járnak tanítás után, este, éjszaka, mindegy hogy hétköznap van vagy hétvége. Még ez sem lenne baj! De sajnos az éjszakai szórakozóhelyekre Budapesten beengedik a kiskorúakat, pedig a legtöbb helyen van biztonsági ember vagy beengedő. Tehát nem elég, hogy bejutnak sajnos kiszolgálják őket szeszesitallal, árulják többek között nekik is a dohányárut. És ez még mind semmi sajnálatos módon mindenféle drog is bekerül a szórakozóhelyekre. Tenni kellene ez ellen valamit!
A Szike komposzterét bár bevettem a podo-programba...
Nem mindenkit ismerek az úgynevezett zöldek közül, de mindegyikkel felveszem a kapcsolatot - tényleg őrület, hogy boszorkányüldözéses kampány folyik ellenük...
Azt már akkor is hülye ötletnek tartottam, hogy a Szentendrei szigetet derékba-kapja egy hid, egyszerűen azért, mert nem értem, hogy miért jó a forgalmat a hegyekbe vezetni, de az sem meglepő, hogy a sziget állat és növényvilágát is veszélyezteti.
A Naplót én is láttam - szégyen gyalázat, hogy a szerkesztője, aki ilyen fércmunkát hajlandó volt adásba tenni, ma tanitja a felületességet a Déri Jánosról elnevezett média-iskolában... Az nem vigasztal, hogy nem ők az egyetlenek.
A közlekedési kérdések egy részét, főként ami a tömegközlekedést érinti, többszörösen átrágtuk olyanokkal, akik ezzel évek óta foglalkoznak. De a teherautóforgalmat rátenni a vasútra - a mai realitás talaján nem láttam valószinűnek, és ezért egyre inkább beleástam magam a teherautóforgalommal kapcsolatos autópálya-megoldásokba... alaposan áttanulmányoztam a Nemzeti Autópálya ztr honlapját, ahol elég sokmindent meg lehet találni, de persze nem arra kihegyezve, hogy mi az ellentmondásos...
Majd egy évvel ezelőtt már leirtam egy az országot átszelő autópályanyomvonalat, csupán logikai alapon. Később kiderült, hogy nem is egy, hanem két autópálya van tervezve, ami végre nem Budapestre vezet, és az is, hogy a dunaújvárosi hidat már épitik.... mikor kiderült számomra, hogy 2003-ban már átadták a szekszárdi hidat, amin a tervezett autópálya csak 2015-re készül el, ha egyáltalán, akkor egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ennyire eszetlenül mennek a dolgok... még néhány adatot megnéztem, és egyre rémesebb kép bontakozott ki...
A Levegő Munkacsoportot ismerem, de a tv-szerepléseik gyengék, nem a lényeget mondják, vagy kivágják a szövegükből a lényeget, de tény, hogy az az általános kép, hogy a zöldek megakadályoznak minden projektet - van egy régi kollegám, nagyon jó barátom, okos-drága ember, de amikor ő is ezeket a szövegeket eregette, úgy lerámoltam szegényt, hogy már szégyelltem - de az az igazság, hogy még a szakemberek egy része is csak részinformációkkal rendelkezik, és nem mindig veszik a fáradtságot alaposan utánanézni...
Az utóbbi héten nagyon kibuktam a szennyviztisztitó miatt is, ami sokszor drágább, mint a környezetkimélő alternativa, most pedig az vált gyanussá, hogy kinek érdeke agyra-főre épiteni hidakat, amelyek kihasználatlanok, miközben annyi hidépitési munka lenne, hogy ihaj! Az egész úgy néz ki, hogy beterveztek egy csomó fölösleges autópályát is, ami célszerű az épitőnek, és ha azokkal kezdi, amelyek nem oldják meg a problémákat, akkor még húsz év múlva is lesz bőven dolga ebben a térségben... A Csepel északi csücskére tervezett hid is teljesen fölösleges, hiszen nem az a cél, hogy minél több autó, minél könnyebben jusson be a városba.
Az M0 befejezhető lenne egy-két év alatt, és a kifli forma tökéletesen megoldaná az átmenő forgalom elvezetését.
Most még befejezem a 4-es metró gyennyes ügyeinek a vizsgálatát, és aztán, úgy gondolom, hogy nemzetközi sajtóbotrányt csinálok - mert a magyar sajtómunkásokban nem nagyon lehet bizni, az egyetlen Fridit is kinyirták.
Boborján: Köszönöm a linket! Csak egyetérteni tudok az "ORTT panasz a TV2 Napló ellen" c. beadvánnyal! (Mellesleg nem vagyok tagja egyik érintett csoportnak sem, csak egy mezei néző, akit zavart a műsor etikátlansága.)