A végén aztán, miután sem Angolában, sem Bolíviában és másutt nem tartottak rá igényt (a film, ha jól emlékszem, úgy fogalmazott, hogy "nem voltak rá vevők"), mégis Krisztussal azonosították (!) abban a Bolíviában, amely túl nacionalista volt ahhoz, hogy csatlakozzon a guerillacsapatához, a világ többi részén pedig a forradalmi ügy és egyúttal a békemozgalom (!) egyik legelszántab harcosát tisztelték benne a kommunisták.
Nemrég adtak egy dok.filmet vmelyik magyar adón (talán a Múlt-kor készítette), amelyben Che életéről volt szó. Bejátszották Castro beszédét, amelyben Guevara állítólagos_levelét felolvasva bejelentette forradalmár társának távozását. Mint korábban írtam, aligha lehet valódi ez a levél, Cienfuegoshoz hasonlóan Castro valószínűleg Guevarát is igyekezett rövid úton eltávolítani a színről. Sőt, dupla hasznot is húzott a távozásából, mert a végén mártírnak tüntethette fel, és kivívta vele az egész világ "békeszeretőinek" együttérzését. A filmben nagyon helyesen világítottak rá persze, hogy Che minden volt, csak nem ékeaktivista: valósággal életeleme és rögeszméje volt a gerillásdi.
A Mesterlövészekben azért rendesen megkapták a filmgyártók:), legalábbis egy film esetében. Egyébként tényleg jó könyv, sikerült 2 nap alatt elolvasnom, na jó nem, 3. :)
Ha jól emlékszem a szakirodalom és sajtó feldogozása mellett interjúztál is orosz veteránokkal, meg talán egy-két csecsennel is. Ritka dolog, na erre mondom, hogy igényes kutatómunka.
Ez azon könyek egyike, ami nekem jól sikerült(Sok munkám volt benne; ezenkívül jó még a ,,Mesterlövészek" és ,,Az angol-búr háború", meg ,,Afgán háború".) A többi hanyagolható.
Én meg rájöttem, hogy a TE könyvedet olvastam a csecsen háborúról!
Nagyon tetszett, gartulálok!
Amikor olvastam, azon gondolkodtam, hogy valószínűleg kevés olvasónak íródott, mégis nagyon igényesen és sok kutatómunkával elkészített könyv, így mi akik olvassuk örülhetünk, ha ilyen kötet a kezünkbe kerül. És objektív, mértéktartó ráadásul, amellett, hogy nem tudok másról aki egyáltalán erről a témáról írt volna (kivéve Mészáros Sándort, de az visszaemlékezés). On
Azzal nincs is semmi baj. A jelenlegi kubai rendszertől én sem vagyok ,,elájulva" - úgy szar, ahogy van.
Viszont a szennyes vízzel együtt nem muszáj kiönteni a gyermeket is, agy egy kalap alá venni különböző, gyakran igen ellentmondásos eseményeket és személyeket.
A világ nem ,,fekete" és ,,fehér", hanem van egy rakás árnyalata is.
Az vagyok. Saját nevemen szerepelek, de ez most OFF-topik hozzászólalás.
Van valami - írj a mailomra (publikus) a magyarországi számom és mobilom úgyszintén, de ott most nem vagyok elérhető. (Németben vagyok a családdal.)
MAXVAL-t meg nem kommentálom. Legyen az egyszemélyes úttörő-mozgalma az ő baja. (Amúgy hajlamos mindenkit, aki nem ért vele egyet - főleg kubai kérdésekben - leügynökölni vagy lekommunistázni.:))) Akik ismernek - szarráröhogték magukat ezen.)
Csak azt nem értem, hogy amikor van sajátunk (Petőfi Sándor), akkor miért is kell imádni ezt a tömeggyilkos kommunistát aki miatt akár egy atomháború is könnyen kitörhetett volna!
És a tiszteletére rendezett ünnepélyen mit keresett a valaha élt legnagyobb magyar minszterelnökünk?
Egy demokratikus kubai történészekből álló bizottság tehetne pontot a mi vitáink végére is. Én továbbra is ellentmondásos alaknak tartom, a naplóit szeretem, mert érdekes, izgalmas és elgondolkodtató, maga a személye is az, de mindent egy szélesebb kontextusban kell vizsgálni pl. a fegyveres forradalom vagy békés átmenet lett volna a megfelelő megoldás ott és akkor? Szóval ilyesféle kérdések merülnek fel bennem, amikor róla esik szó.
Néha ugyanezt érzem, amikor nagyon szimpatikus emberekből (színész, művész, író stb.) politikust fabrikálnak: a zseniális író-poéta, színész stb. politikusként egy hülye barom. Most mit csináljon az ember? Szeresse, gyűlölje?!
