A felajánlást köszönöm! Inkább kitolok a világgal és megveszem könyvben. (antikvárium). Rossz könyvek olvasásának is van tanulsága - s nekem van néhány.
A pusztítás mérétkére gondoltam nem a darabszámra. Epizód szerűsége? Bakker, a mongolok és örököseik az 1220-as évektől az 1400-as évekig pusztították az arab és orosz területeket. Egyébként meg a kultúrák harca általában a perifériákat érint, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy itt érintkeznek. Másrészt a vallási, kutúrális kérdések általában valamilyen gyakorlati problémát fednek. Az invesztitúra-harcnál pl.: ki legyen a főnök a keresztény eu-ban.
Végül pedig hogy a pi.-ba jönnek ezek a marhaságok a hadtörténelemhez?
A mongol invázió, vagy a török csapatok európai tevékenysége, vagy a 2. Vh-ban az orosz front, vagy a Csendes-óceán, stb.
Hm... mintha nem az hangzott volna el, hogy mindegyiket kulturákon belül vívják, hanem azt, hogy a legtöbbet.
Egyébként jó, hogy hoztad a törökös pl-t. A kora újkor ugyanis pont jó illusztráció a kulturák közötti, és kulturánb belüli harcokra.
Szóval a kora újkor egyik fontos konfliktusa a Török Birodalom-kontra Habsburg birodalom összecsapás. Ennek fontos hadszíntere volt Mo területe is.
Emellett viszont volt egy szintén permanens konfliktus a Habsburg-francia ellentét. A két konfliktusgóc hatása jól összevethető.
Ahogy én látom, de lehet, hogy tévedek, a huntingtoni rendszerhez kapcsolható török-európai küzdelem leginkább a két kultura perifériáit érintette, a huntingtoni értelemben vett mag-országokra, vagy mag-területekre nem sok hatással volt.
Evvel szemben a habsburg-francia konfliktus egyértelmüen Európa centrumát érintette, és sokkal több energiát mozgósított, mint a török ellenes fellépés. Sőt, ha egy kicsit megnézzük a korabeli diplomácia forrásait, akkor egyértelmű, hogy az egyes nagyhatalmak a magyar-balkáni térséget, csak, mint egy mellékhadszíntért kezelték a nagy európai játszmában. (ráadásul Fro pl. törökország permanens szövetsége volt)
Egyébként belegondolva a mongol invázió is jó pl., mert bár Európa perifériáján elég nagy pusztítást vitt véghez, Európa szempontjából mégiscsak perifériális, és ami még fontosabb, epizódszerű hatása volt. Ezzel szemben az ebben a korban lezáródó invesztitúra-harc majd 250 éven kersztül Európa meghatározó, permanens konfliktusa volt.
(bár az is igaz, hogya mongol hódítás az arab kulrúrára nézve már nem ilyen perifériális jelentőségű volt. Bár az epizódszerűségitt is fennáll.)
Itt egy négy évvel ezelőtti cikk Irán hadseregéről, nekem elég jónak és megalapozottnak tűnik, és szó esik benne a nemhagyományos (ABC-) fegyverprogramok szerepéről Irán védelmi politikájában.
A világtörténelem legtöbb háborúját, közte a legvéresebbeket is, kultúrákon belül vívták, miközben gyakran tapasztalhatunk szövetséget különbözű kultúrkörökből való országok, népek, politikai csoportok között gyakran saját kultúrkörük más országaival szemben.
A kulturális hasonlóság, az ideológia, a közös érdekek stb. mind csupán valószínűsítik két ország szövetségét egy konkrét konfliktusban, míg ezzel szemben a kulturális, ideológiai, és érdekellentétek sem biztosítják matematikai bizonyossággal a konfliktushelyzetet.
Mindenesetre azzal egyetértek, hogy két ország között a kulturális hasonlóság növelik valamelyest a szövetség és csökkentik a konfliktus valószínűségét, ám nem jobban, mint az ideológiai, gazdasági, nyelvi stb. hasonlóságok.
Ugyanezzel az erővel beszélhetnénk nyelvek harcáról is, hiszen az angol nyelv világuralmának behódoló (pl. Japán, Szingapúr, Magyarország) és angol nyelvű (USA, UK) országok folytatják a küzdelmet a saját alternatív nyelveiket propagáló (Franciaország, arab országok, Oroszország, Kína) országok ellen... Nagyjából ez is igaz...
A kutúrák harca mint modell azért nem érvényes szerintem, mert nem látok semmilyen, önmagánál ("a kulturális vonások meghatározzák a népek és politikai vezetések rokonszenvét és politikáját") mélyebb megállapítást, következtetést, ami ebből következik. A modell éppen ezért sekélyes magyarázat a világra, nem tesz hozzá semmit a megértésünkhöz.
Hát igen, nem azt mondom, hogy Szaddámnak hú de igaza volt ebben a vitában. Eleve nem kellett volna hebehurgyán megtámadnia Iránt - igaz, ebben Irán legalább annyira felelős volt, mint Szaddám.
Kezdő felütésnek Szaddámot Izraellel, meg a kis és nagy Sátánnal egy sorban az iszlám legnagyobb ellenségei között sorolták fel, és megdöntésére szólították fel az iraki síitákat.
Szaddám tárgyalási kezdeményezéseit visszautasították, az általa tett (vagy javasolt) engedményeket és békülékeny gesztusokat szó nélkül hagyták.
Végül jóformán nem is cáfolták, hogy egy Szaddám elleni merénylet mögött ők állnak.
Mindezek ellenére Szaddám elég ostoba volt, amikor úgy vélte, hogy a demoralizált iráni hadseregtől könnyűszerrel elfoglalt egy-két tartományról Irán majd szépen lemond, és a lecke hatására hajlandó lesz lehiggadni...
Érthető, hogy Kuvait nem akarta elengedni Irak adósságait, mert az még az nekik is komoly pénz, több, mint 100 milliárd USD volt - még akkor is, ha az iráni fundamentalisták megfékezése a miniállam érdeke is volt.
Egyébként a határ mellett volt - nem tudom meg van-e még? - két semleges zóna, ha jól tudom Szaddám igazán az itt folytatott, véleménye szerint kvóta fölötti kuvaiti kitermelés miatt morgott.
Nem tudom, miért emlékszem Damaszkuszra, de valami damaszkuszi estélyen a két nagykövet egymás mellé került, és (független) tanúk hallótávolában váltott néhány keresetlen szót, ilyesmi rémlik.
Szaddámnak három vitája volt Kuvaittal (és sokkal kevésbé élesen Szaúd-Arábiával):
Kuvait (és Szaúd-Arábia) nem voltak hajlandóak elengedni Irak az iráni háborúban felhalmozott adósságát (illetve legalább nem az egészet), noha Szaddám saját állítása szerint - no meg, végső soron, a tények szerint is - legalább annyira harcolt érettük, mint saját magáért.
Kuvait Szaddám szerint nem tartotta be OPEC-kvótáját, és ezzel lenyomta az olajárat (akkor még messze volt a peak oil, meg a fogyasztás is kevesebb...), és így neki nem volt pénze az arabokért vérrel és vassal (és gázzal) küzdő hősi országát újjáépíteni (és az előző pontban egyébként leírni követelt adósságait visszafizetni).
Továbbá szerepet játszottak az általad is említett határviták is, amihez hozzátartozik, hogy a vitatott területen és annak két oldalán egy hatalmas olajmező terült el, és Szaddám lehetséges, hogy nem is megalapozatlanul állította azt, hogy a kuvaitiak sajátos ferde fúrótechnikával végülis az iraki oldalon található kutak elől szívták le az éltető nedűt.
Az amerikaiak azt gondolták (vagy legalább: gondolhatták), hogy a Kuwaittal való viták fegyveres megoldása annyit tesz, hogy elfoglalják a vitatott olajmezőt meg szigeteket, deklarálják, hogy a büdös életben nem fizetnek vissza egy vasat sem Kuwaitnak, és gyakorlatilag kényszerítik Kuvaitot olajtermelése visszafogására.
Én is úgy tudom hogy Szadam nem egész Kuwaitot akarta korábban, hanem csak egy olajmezőt meg néhány szigetet, (Bubiyan) hogy legyen rendes tengeri kijárata, hajózható vizi útja. Ha és amenyiben valóban volt egy ilyen kérdés az amerikaiak felé, lehet hogy ők csak erre a követeléseire gondoltak amikor igenlő választ adtak.
Ami a damaszkuszit illeti, én a bagdadi nagykövettel olvastam ...:-)
Ez annál is inkább így lehetett, mert már akkor is kémholdak tucatjai figyelték a térséget és lehetetlen, hogy ne vették volna észre a szokatlan csapatösszevonást. A mai észlelés- és kommunikációs technika mellett ilyen hagyományos lerohanós háborúk véletlenül nem törhetnek ki.
Amikor pl. néhány éve Törökország elszánta magát a Szíriában bújkáló Ödzsalan minden áron való kézrekerítésére, a szír megfigyelések észlelték a török csapatösszevonásokat és tudták, ennek fele se tréfa. Tovább is zavarták Ödzsalant néhány országgal. Ha Szíria műholdak nélkül fel tudta mindezt mérni akkor az amik is előre láthatták Kuvait lerohanását.
Most nincs itt nalam a mar hivatkozott John Keegan konyv, de azt hiszem, a damaszkuszi amerikai nagykovet asszony arra a kerdesre (az ottani iraki nagykovet kerdezte, par nappal az invazio elott), hogy mi lenne az USA velemenye, ha Irak fegyveres erovel rendezne hatarvitajat Kuwaittal, azt a valaszt adta, hogy arab belugynek tekintik a dolgot, amivel kapcsolatban az USA-nak nincsenek erdekei. Egyebkent azt hiszem, korabban is uzentek ilyesmit Szaddamnak. Persze, ez nem bizonyos, hogy lukra futtatas, az is lehetett, hogy csak egyszeruen azt hittek, Szaddam majd jol elfoglalja a vitatott olajmezot, de nem gondoltak, hogy egesz Kuwaitot. Egyebkent eleinte nem is az oreg Bush akart mindenaron beavatkozni, hanem Thatcher.
"(Hallottam olyat is, hogy Szaddam Husszeint 1990-ben "lesre futtatták", ti. valamiféle zöld utat adtak neki Kuvait megszállására - nem tudom, mi igaz ebből)"
-- Én is hallottam. Utánanézés nélkül: egy amerikai diplomatánál érdeklődtek, hogy mi volna az Egyesült Államok álláspontja Irak Kuvait elleni fellépése esetén (éppen pénzügyi vitában álltak egymással, Kuvait szerint Irak nem fizette vissza egy korábban kapott kölcsönét, Irak szerint ez merőben másképp volt). Erre a nem túlságosan a helyzet magaslatán álló diplomata azt találta válaszolni, hogy az arab közösség belügyeibe az Egyesült Államok nem szándékozik beavatkozni.
Hogy aztán ez mennyiben járult hozzá Szaddam eltökéltségéhez, az kérdéses.
"Tehát egy Irán-Svédo. meccs kétesélyes (az 1. 1-3 hónapban), mégha a svéd hadianyagellátás jobb is (az majd később dönt el a kérdést). Ja, és persze nem a sarkkörön kell játszani a meccset, az bazi nagy svéd előny lenne. (Iráni sielőkommandó...)"
-- Azért ez egy elég érdekes példa. Irán 70 milliós ország, Svédo. pedig 10 milliós. A svédeknek a sivatagi hőguta valszeg pont olyan hátrányos, mint a perzsáknak a síelés... :o)
"Hogy Irán politikai vezetése racionális? Racionális politika szándékosan destabilizálni a Közel-Keletet szélsőséges fegyveres iszlám csoportok támogatásával (Izraelben a Hamasz, Libanonban a Hezbollah, Irakban a Mahdi Hadserege stb.), amelyek alig burkoltan akarják megakadályozni a békefolyamatokat?"
-- Hogyne lenne racionális. Csak nem békepárti.
Az USA például a fél világ gerilláit támogatta Angolától Nicaraguán át Afganisztánig - tökéletesen racionálisan.
"Racionális politika-e atomfegyvert feljeszteni, amikor annak bevetése nyilvánvalóan Irán teljes pusztulásával járna a válaszcsapás esetén?"
-- Hogyne lenne az. Senki nem mondta, hogy azt be is kell vetni éspedig föltétlenül New York ellen.
"Racionális politika-e mártíromságra heccelni a tömegeket, hogy öngyilkos merénylőnek menjenek Izraelbe?"
-- De még mennyire racionális (bár azok szerintem jellemzően nem az iráni állampolgárok, hanem a palesztinek). Az az egyetlen fegyvernemük, amivel az izraeliek nem nagyon tudnak mit kezdeni. És hatásos is, mert összehasonlítva azzal, amennyi engedményre előtte számíthattak - ég és föld a különbség.
Persze nem lehet tökéletesen leegyszerűsíteni, de nagy vonalakban szerintem a gyakorlat igazolja a kultúrák harcát.
Természetesen a kultúrkörök sem homogének - pl. az általad említett Irán perzsa lakosságú, Irak pedig arab, s kb. olyan baráti viszonyban vannak, mint a magyarok a románokkal (pedig mindkettő európai). Az arabok döntő többsége szunnita, irakban viszont a síták vannak többségben, a perzsák viszont síták, a kurdok szunniták. Sőt, a törökök is szunniták, mégis ki sem állhatják egymást.
Egyébként, ha az iraki helyzetet nézzük mégis a kurdok többségének ( ugyanis vannak az arabokkal válvetve harcoló kurdok, az Anszar ) kivételével mindenki más követeli az amerikaik és szövetségeseik (szemükben a keresztények) azonnali távozását. S ez visszaüt az Irakban élő őskeresztényekre is. Az ami beavatkozás óta az egész Közel-Keleten és Európában is fellángolt a keresztény-muzulmán feszültség ( lásd: francia és Hollandia, vagy a török kérdés és újra Libanon).
Azt hiszem, e topic kereteit már túlfeszítené ennek tárgyalása, annyit azért megjegyeznék, hogy a huntingtoni értelemben vett "civilizációk harcát" értelmetlenségnek tartom. Nemzetállamok és politikai csoportok, melyek különböző civilizációkhoz tartoznak, képesek háborút vívni egymással, ezt civilizációk háborújának kinevezni azonban fölötte önkényes dolog.
A civilizációk határai igen elmosódottak, nem teljesen világos, hogy pl. mint te is írtad keresztény, vagy "euroatlanti," vagy valamilyen más civilizációról van-e szó, ahogy az sem teljesen világos, hogy a "muszlim civilizáció" mennyiben tekinthető létező entitásnak, amelynek éppúgy része Indonézia, Észak-Nigéria, vagy Irak.
Aztán az egyes civilizációkon belüli országok és politikai csoportok hozzáállása is erősen változó az ilyen - állítólag civilizációs - konfliktusokhoz. A "muszlim civilizációhoz" tartozó Iránban a felmérések szerint az USA a lakosság körében sokkal magasabb rokonszenv-indexszel rendelkezik, mint a "keresztény" (vagy "euro-atlanti") civilizációhoz tartozó Görögországban, vagy pl. a konkrét iraki háborúban a muszlim kurdok az amerikaiak oldalán harcolnak, a keresztény-euroatlanti Franciaország meg akarta vétózni az amerikai támadást lehetővé tevő határozatot stb.
Irakban civilizációk harca dúl - s erős vesztésre áll a keresztény (USA) a muzulmánnal szemben, mert az arabokat nyílt csatában legyőzhetik (rájöttek erre, s ki sem állnak), de civilizált eszközökkel meg nem törhetik. Az öngyilkos merényleteket a jelenlegi keretek között akár az idők végezetéig hajlandók csinálni. Elfojtani csak a XIX. században bevált gyarmati módszerekkel lehetne, amit a civilizált USA nem vállalhat fel (lásd pl. folyogkínzások, megalázás), de presztizsvesteség és az olaj miatt ki sem vonulhat. Egy éve a háború irakizáláson dolgoznak. Az is változás, hogy az ellenállók tömeges elfogása helyett a bombagyárakra koncentrálnak - ebben komoly segítséget kaphatnak az izraeli tanácsadóiktól. Ez azonban csak arra jó, hogy elfogadható szinten tartják az USA élőerő veszteségét.
Ezzel a megállapítással teljesen egyetértek.Szerintem is Kína elindult azon azúton ami ahhoz kell hogy kinőjje magát és beírja magát a nagyhatalmak közé.Ezt alátámsztja az a nemrégiben közzétett közlemény mely az interneten is olvasható miszerint Kína az egyik legdinamikusabban fejlődő ország.Ez érdekes mert Kínát a történalam során a valódi nagyhatalmak eléggé lenézték nem hitték hogy képes lenne őket egyszeris veszélyeztetni.Ez különösen igaz a jelenkorra de csak addíg amíg ki nem mutatja ez az ország a foga fehérjét.
Hmm, én Kínát még mindig középhatalomnak gondolom, bár már elkezdte közvetlen környezeténél kicsit távolabbra nyújtogatni csápjait, Irán irányába. Egyelőre azért nem képes katonai műveleteket végrehajtani saját közvetlen környezetén kívül. És nem is igen rendelkezik befolyással máshol. Persze idővel nagyhatalommá (sőt szuperhatalommá, akár egyedüli szuperhatalommá is) válhat - de majd meglátjuk.
A többire majd később, mert átgondolást igényel, most meg megyek sétálni...
Én is ezt mondom - azzal, hogy az EU-t középhatalomként emlegettem. És kívánatos (az ő számára is és globálisan is), hogy stratégiával pótolja a katonai erőt (egy részét, persze, mert az egészet nem lehet)
Amúgy a középhatalmak közül az EU packázik legügyesebben az USA-val. Még ha természetes szövetségesek is...
regionális középhatalomnak - úgy tűnik - még mindig nem érted, miért jó az atomfegyver.
Jónak jó, nekik is - ezt el kell ismernem. De fölöslegesnek tartom, megbombázás ára talán másképp is felsrófolható, főleg meg kerülendő, ill. az esetleg bekövetkező ellene irányuló büntetőakciónál (mely lehet korlátozott is) is kell hagyni tartalékot a helyreállításra. A középhatalom lényege (ha hosszú ideig akar létezni), hogy ne packázzon TÚL SOKAT a nála nagyobb súlycsoporttal. Ill. használja a szélárnyékot, a nagyhatalom átmeneti tehetlenségeit, stb. (Pótolja stratégiával a fegyvert, ha úgy tetszik)
Kína NEM középhatalom... (tehát érthetőbb az atombomba-programja, annak racionalitása is - az előbb leírottakkal összhangban)
De hogy ne legyen az atombombás ügy teljesen OFF (próbáljuk az elméletet egy adott középhatalomra...): Akkor mi van Irakkal? Egy középhatalomról beszélünk, mely kapott egy korlátozott büntetőhadjáratot, majd egy korlátlant. Miért is nem volt akkor atomfegyver, ha olyan olcsó...? Hagyományos hds ugye kellett, pl. Irán ellen. Az USA haderő megette az Irakit, de azért rákészült - tehát volt a mérleg másik serpenyőjében is valami. (Az ilyen tárgyalásoknál lényeges, hogy egy adott lépésnek költsége legyen - és itt volt)
A megbombázás persze az USA-nak így is sokba van (olajár-emelkedés, mint indirekt, a hads-re fordított erőforrás mint direkt költség). Úgy többe lenne.
OFF-atom Ja, és még valami - egy tisztán taktikai kérdés/mellék-mellékszál. Ha az atomfegyver (ami az eddigiek szerint általában hadászati, vagy az esetleges kivétel lélektani okokból annak tekintendő) a blöffparti része, a védekezéskori bevetéshez az is kell, hogy az ellenségre lehessen ledobni - nem a saját területemen, ahol a harcok folynak. Amihez ballisztikus rakéta, műholdak (min. a vezérléshez), vagy távolsági bombázó kell (tehát a helyin túlmenő légifölény, annak minden vonzatával, vadászok, rádióelektronikai harc, stb.). Most akkor mi is az olcsó? (Ebben az alesetben kicsit olyan, mint a vízszolgáltatás - nem csak a vízcsap bolti árát kel kifizetned, hanem egy háttér-infrastruktúrát is
Hangsúlyozom, hogy nem a végső kétségbeesés esetéről beszélek (az egy másik ügy, szintén kibeszéltük), hanem a tárgyalási fázisról.
A regionális középhatalomnak - úgy tűnik - még mindig nem érted, miért jó az atomfegyver.
Nem arra kell, hogy "ellenpólus szerepére pályázzon" az egy szuperhatalommal szemben (bár Kína idővel azzá válhat), hanem hogy elrettentse az - egyébként más okból ellenséges - szuperhatalmat (vagy másik regionális középhatalmat - lásd Pakisztán és India, vagy India és Kína, vagy Kína és Oroszország relációját) egy katonai támadástól. Az "elrettentés" alatt azt értem, hogy kellően magasra srófolja az ország elfoglalásának (vagy megbombázásának) várható árát. (Várható ár=az egyes kimenetelek költségének a kimenetelek valószínűségével súlyozott átlaga. Ha csak 1% eséllyel bejön ide egy nukleáris attak a szoros szövetséges Izraelre, vagy az egyik térségbeli bázisra, az igencsak fölhúzhatja az átlagot.)
Hagyományos hadseregre mindenképpen szükségük van, ez igaz. Elrettentő funkcióját azonban sokkal olcsóbban elérheti atombombával, mint anélkül - ennyi volt az eredeti álláspontom, és ki is tartok mellette. Tehát olcsóbb (és gyorsabban elérhető) egy alacsony színvonalú hadsereget fenntartani atombombával, mint egy magas színvonalú hadsereget fenntartani atombomba nélkül.
Ugyanis úgy tűnik, könnyebb egy hatvan évvel ezelőtti csúcstechnikának megfelelő atomfegyvert gyártani, rendszerbe állítani, üzemeltetni, mint egy mai csúcstechnikának megfelelő hagyományos fegyvert. Erre utal, hogy Kína - mely már vagy négy évtizede képes volt atomfegyvert előállítani - mindmáig nem képes a mai csúcstechnikának megfelelő hagyományos fegyvert előállítani, pedig óriási és folyamatosan növekvő gazdasági erőforrásokat rendelnek a célhoz, amellett mesterei az ipari kémkedésnek és a reverse engineeringnek is.
A blöffarány szerintem függ a korreláció mértékétől - de azt te nem ismered. Egyetlen parti (vagy akár tíz parti) alatt nem is fogod kiismerni. Ha mindig a korrelálatlanságból indulsz ki, akkor viszont egészen biztos lehetsz benne, hogy mindig nyersz - akkor is, ha a korreláció akármilyen nagy vagy éppen nulla. És akkor is, ha a korreláció időben változik - amit szintén nem tudsz kizárni. Ezt nevezem én abszolút optimális blöffaránynak - eredményét nem befolyásolja az ellenfél viselkedése. Ha a korrelációra kezdesz játszani, akkor persze ennél többet is nyerhetsz - viszont ha az ellenfél megváltoztatja a korrelációt (vagy ügyesebb lesz a színészkedésben), akkor rajtaveszthetsz. Az optimális blöffarány eredményessége csakis az ellenfél blöffarányától függ - ha mindketten optimálisan játszunk, döntetlen lesz, ha az ellenfél eltér az optimálistól, én fogok nyerni. Már persze, ha tökéletes a pókerarcom.
Ugyanezt mutatja a sakk példája is: a nagymester pontosan ugyanúgy játszik a kezdő amatőr ellen, mint a profi ellen - az amatőr úgyis gyorsan megveri magát. Ha szerencséje van, sem találhat vak tyúk módjára szemet.
Líbia: Egyrészt azzal, hogy Khadafi miket mondogat, felesleges foglalkozni. Az a tény, hogy az Arab Liga csúcstalálkozóján kiröhögték, mutatja, hogy igazából már ő sem tudja, mit beszél. Szept.11-épn valószínűleg be volt szarva, hogy rákenik az egészet, erre meg volt az esély, hiszen az első órákban Iraktól kezdve a palesztinokig szinte minden arab ország neve felmerült felelősként. És igen, már 99-ben elkezdtek tárgyalni a Lockerbie-ügyben, ennek valóban semmi köze Irakhoz, csupán ahhoz, hogy Khadafinak elege lett a szankciókból. Azonban a kárpótlás ügye hihetetlenül felgyorsult az iraki invázió után, hiszen előtte három évig tárgyaltak, utána már csak fél évet, Khadafi fizetett. Irak megszállásának következménye nem a Lockerbie-ügy lezárása, az csupán egy gesztus volt. Khadafi a jófiú szerepét kívánta felvenni, hiszen bár az amerikai hadsereg lekötöttsége miatt jó ideig esély sem lett volna Líbia lerohanására, de a jövőben ennek még a lehetőségét is ki akarta zárni.
Észak-Korea: Az atomfegyver birtoklása nyilvánvalóan blöff, hiszen még nem volt robbantási kísérlet. Éppenséggel azt, hogy komolyabban veszi az USA-t az északi vezetés, jelezheti ez a fajta fenyegetőzési politika is. Erősnek, elszántnak próbálnak látszani, pedig be vannak szarva.
Irán: A busheri atomerőmű építése tudtommal nem az iraki invázió után kezdődött. Az atomfegyverkezés egyfelől lehet az amerikai fenyegetés következménye, másfelől az amerikai fenyegetés oka.
Szíria: Közvetlen katonai fenyegetés hatására akkor viselkednek így az államok, ha komolyan veszik a fenyegetést. Az iraki invázió előtt senki nem gondolta, hogy Amerika ENSZ-felhatalmazás nélkül, nemzetközi ellenkezés hatására megtámad egy szuverén, elismert államot, így aztán hibába fenyegették volna Szíriát, ha az tojt volna az egészre. Nem hiszem, hogy a szír hadsereg biztosította a békét Libanonban. A szír hadsereg csak Szíria és csatlósai uralmát biztosította.
Egyébként akár igazat is adhatnék neked, hogy ma MÉG nem igazán látszanak az iraki háború pozitív hatásai. Hosszabb távon azonban bizonyosan látszani fognak, amire ezek a "csekély" eredmények is rámutatnak.
