Hogyan változott a magyarok és a nem magyarok aránya a történelmi Magyarországon. Mikor volt a legnagyobb, mikor a legkisebb.
kicsit statisztika,kicsit tények,kicsit meg mi lett volna ha :)
Ennek nagyon röviden annyi az oka, hogy a románok sokkal nagyobb népszaporulatot produkáltak, a fejlettebb nyugat-erdélyi ipari övezet pedig igényelte a munkaerőt. Nem biztos hogy magyarellenes összesküvést kell keresni a háttérben, a magyar családokban egyszerűen csak jóval kevesebb gyerek született, így azok elöregedtek. Sok millió muszlim települt le ugyanebből az okból a fejlettebb nyugat-európai országokban.
Nem mellékesen ide tartozik még a XX. századi új román népvándorlás tárgyalása is. A második világháború után az államhatalom a román nemzetállam és a napfényes kommunizmus megteremtésére kacsintgatva nagyarányú, szervezett telepítéspolitikát hajtott végre.
Erdély iparosításának és elrománosításának reményében a Regátból Erdélybe 1948 és 1955 között 35-40 ezer, 1956 és 1965 között 70 ezer, 1966-1976 között 120-125 ezer, 1977 és 1989 között pedig már több, mint 250 ezer ember települt át. Az 1992-es romániai népszámlálás szerint Erdélyben akkoriban 573986 olyan ember élt, aki szülőhelyeként a moldvai vagy a havasalföldi területet jelölte meg, 84%-uk városi lakosként. Ez a szám azonban nem tartalmazza sem az időközben elhunyt regáti születésüeket, sem azok Erdélyben született gyermekeit, így a valós adat (Varga E. Árpád szerint) körülbelül 800-900 ezer áttelepülőre tehető, ennyien lépték át végleg 1948 és 1992 között a Kárpátokat. Közülük a magyar anyanyelvűek aránya, néhány csángó családot leszámítva, egyenlő a nullával, 99%-ban román nemzetiségűekről lehet beszélni. Nem mellékes azonban, hogy a fordított (Erdélyből a Regátba) irányuló vándorlás 1977-ig legalább 250 ezer fővel csökkentette koronánk egykori gyöngyének a lakosságát, a két vándorlás közti különbözet azonban így is meghaladta a félmilliót. Az etnikai összetétel szempontjából fokozottan a románok javára billentette a mérleget a magyarok tízezreinek elvándorlása, ill. a szászoknak és a zsidóknak szó szerinti eladása.
Tudtommal csak 1989-ben, a Ceaucescu - diktatúra kifingásának évében körülbelül 30 ezer embert telepítettek be Kolozsvárra, nagy részüket a Monostori-lakótelepnek elnevezett szörnyszülöttre. Amikor életemben először (és mindeddig utoljára) Erdélyben jártam, a Torda felé vezető úton egy nagy emelkedőre kaptattunk fel. Azt gondoltam, hogy fentről tökéletes panoráma nyílik majd a városra, a kincses Kolozsvár helyett azonban csak egy totálisan szürke panelrengeteget lehetett látni. Arrafelé a polgárosodásnak ez a fajta, eléggé sajátos változata alakult ki
Hogy szavamat ne felejtsem, itt egy-két idézet a témával kapcsolatban:
Országosan (a románság lélekszámát) a XV. század végén 150-200 ezer közöttinek mondják a kutatók. A mintegy 450-480 ezernyi erdélyi népességből pedig 24%, vagyis mintegy 110-120 ezer lélek lehetett a román. A nem-erdélyi országrészeken ezek szerint mintegy 40-80 ezer között mozoghatott a számuk, akik főként Máramaros és Bihar megye s a közéjük eső területek egyes részeit szállhatták meg. A XVIII. század elején azután a 860 ezerre nőtt erdélyi népességnek már mintegy 30-40%-át becsülik románnak, vagyis számszerűen mintegy 300-350 ezren lehettek. Másként szólva 200 év leforgása alatt a lélekszámuk itt közel háromszorosára emelkedett, miközben Erdély egész népessége csupán mintegy 90%-al nőtt. ( ) Hasonlóan magas növekedés konstatálható az Erdélyen kívüli, Máramarostól Krassó megyéig húzódó térségekben is. A románság itt a Mohács előtti mintegy 40-80 ezer helyett a korszak (XVII. század- p.t.) vége táján legalább 150-200 ezer lelket számlálhatott. ( ) A XV. századvégi 150-200 ezerre becsült románság együttes magyarországi lélekszáma a korszak vége táján mintegy 500-600 ezerre nőtt, a teljes gyarapodás tehát 350-400 ezer fő lehetett. ( )
Az erdélyi fejedelemség népessége a József-kori népszámlálások idején 1,57 millió volt. ( ) Számítások szerint 1787-ben a románok lélekszáma 800 ezer körül járt, részarányuk tehát az egész népességen belül mintegy 50%-ot tett ki. ( ) A XIX. század első felében, 1832-ben az erdélyi egyházak felmérési adatai szerint a számuk már 1,05 millióra, majd 1850-re 1,22 millióra, vagyis részarányuk előbb 56,5, majd 59,5%-ra emelkedett. ( ) A bevándorolt románok száma másfél évszázad (1700-1850) alatt - csak Erdélyben - mintegy 250-300 ezer körül mozoghatott. ( )
A szóban forgó korszakban a magyarok tömegesen hagyták el Erdélyt s kültüztek át a török hódoltság alól felszabadult országrészekre. Jakó Zsigmond és Ember Győző kutatásaiból tudjuk, hogy pl. Kraszna megyéből 1724-ben 900, Kővár-vidékről 1730-31-ben 898 család, Közép-Szolnokból pedig 1723-1731 között mintegy 8000 fő vándorolt ki Magyarországra. ( ) Ahogy írták: egyszerre falvak bujdostanak el s szöknek annyira, hogy kivált a széleken sok faluk többire pusztán maradnak. ( ) Így románosodhattak el a XVIII. Században például olyan nevű mezőségi falvak, mint Magyarpeterd, Magyarszilvás, Magyarmacskás, Magyarpete, Magyarnádasd. Fordított példák nincsenek. Joggal írta összegző írásában a korszak kiváló ismerője, Trócsányi Zsolt: Erdély mostohább földjeiről s a súlyosabb terhek alól feltehetően százezres nagyságrendű jpbbágy és zsellértömeg indult az ígéret földjére.
In: Für Lajos: Magyar sors a Kárpát medencében. Népesedésünk évszázadai 896-2000. Kairosz Kiadó, Budapest, 2001
Erősen összefüggenek mindezzel az alábbiak:
Ez a jövevény és idegen nép annyira elszaporodott, úgyannyira elárasztotta szinte egész Erdélyt, hogy úgy látszik, három bevett nemzete közül kettőt, ha nem is múl felül, de már felér vele. Csodálatos ennek a népnek a szaporasága: látjuk ugyanis, hogy számos falu, melyet 50 évvel ezelőtt részben oláhok, részben magyarok vagy szászok vegyesen laktak, ma pedig kihalva a régi lakosok, minden helyüket az idegen oláhok termékeny sarjadéka tart megszállva. Azonkívül számos falu található, amelynek csak templomai és az őket körülvevő falak árulják el, hogy valamikor magyarok és szászok birtokában voltak: mai lakosaik valamennyien oláhok, akiknek ha idejében gátat nem vetnek, még inkább pedig ha zablájukat megeresztik és erejük megnövekedik, félő, hogy az idegenek ekkora sokaságából és annak féktelenségéből és eltűrésével ( ) az egész erdélyi népre pusztulás és végromlás tör elő.
A magyar nemesség memoranduma az uralkodónőhöz, 1744-ből
A korszak összegzésére pedig:
A mai kor magyarjainak ősei ( ) a XVIII. század elején, a béke beköszöntével örvény szélén állottak, mely épp elnyelte múltjukat. Ez az ide-oda tologatott, erre-arra vándorló népesség Európában szinte példátlanul próbálta meg elfoglalni saját hazáját, melynek védelmében fogyott meg annyira, s a régi helyi tradíciókból kiválva, az új helyzet követelményei szerint próbált meg átalakulni.
A Budai Nagy Antal féle felkelés kiváltó okai nem az ortodoxok voltak, hanem az, hogy Lépes a tizedet visszamenőleg is az új pénzben akarta beszedni. a korábbi években ugyanis kisebb volt a nemesfémtartalma a pénznek, míg az azéviben nagyobb, vagyis többet ért. tudtommal nem volt etnikai szinezete a dolognak.
"úgy tudom, hogy a XIII. sz-ban csak a hátszegi és fogarasi királyi uradalmakban volt román többség,ami a későbbi románlakta területekhez képest elenyésző..."
A legkorábban románok lakta területek ott voltak, ahol a magyar népesség, síkvidéki életmódjából kifolyólag, soha nem telepedett meg. Ezek benépesítése lehetett az első szakasza a románok vándorlásának, kb. a XIII.-XIV. században: Máramaros, Fogaras, Hátszeg és Beszterce vidéke, az Érchegység völgyei, plusz Hunyad és Fehér vármegye területe. Ellenpontként a magyarság jelentős tömegekben vándorolt át Moldvába, létrehozva a legősibb csángó településeket.
A következő szakaszt a törökök megjelenése nyitotta meg: egyrészt a Havasalföldről és Moldvából Erdélybe menekülők, másrészt a M. Kir. területét átlépő portyák a románok javára tolták el az etnikai arányokat. Ebben az időszakban (XIV. sz. második fele-XVI. sz.) az Erdélyi-medence központi területein (Kolozs, Torda, Belső-Szolnok, Küküllő vm.) már nagy számban jelentek meg román telepesek, habár a relatív magyar többség a nagyobb török pusztítások elmaradása miatt ekkor még megmarad(hatot)t.
Ezt követően, a XVII. században két nagy háború is sújtotta Erdély területét, erősen megtizedelve a síkvidéki lakosságot (köztük egyébként a románokat is). Az Erdélyi-medence újratelepítése ebben a században kezdődött meg, a XVIII.-ban pedig jóval nagyobb méretekben folytatódott, a fanarióta uralom elől menekülő havasalföldi és moldvai románoknak köszönhetően. Ekkor már a korábban zárt területnek számító Szászföldre is betelepedtek, plusz azoknak a magyar jobbágyoknak a helyére, akik nagy számban indultak meg az Alföld irányába. Ahogy én a dolgokat véleményezem, a románság többségbe kerülése ekkor, de legkorábban a XVII. században valósul(hatot)t meg.
Nna, ennyi rizsa után igyekszem én is adatokkal előállni...
Forrást meg szerintem mindenki tud hozni,mert kismillió dolgozat született a témában mindenféle eredménnyel.De hogy ne csak a szám járjon,még ma keresek valami meggyőzőt.
Én úgy tudom, hogy a XIII. sz-ban csak a hátszegi és fogarasi királyi uradalmakban volt román többség,ami a későbbi románlakta területekhez képest elenyésző.
A Budai Nagy Antal féle parasztfelkelést eredetileg a román jobbágyok (tehát nem hegyi pásztorok) robbantották ki, mert Lépes György erdélyi püspök tőlük is beszedte a tizedet, a többi nemzet csak később csatlakozott.
Ebből az következik, hogy valamikor 1250-1430 között zajlott az első tömeges betelepülés a völgyekbe. Fő oka nem elsősorban a magyarság visszaesése volt, hiszen egységnyi föld eltartóképessége sokat nőtt ezalatt, sokkal inkább a török háborúk Havasalföldön, amik kiszorították az ottani lakosság egy részét.
Az én álláspontom szerint a tágan értelmezett Erdély etnikai arányai a XIV. sz második felében borultak fel visszafordíthatatlanul, 1500-ra szinte biztosan román volt a többség. Ehhez jött a magyarok tömeges pusztulása a XVII. században, majd maradékuk jórészének az Alföldre települése a XVIII. században.
Tisztázzunk valamit.Én azt mondom hogy a magyarság már az 1400-as évek végén,1500-as évek elején valószínűleg kisebbségbe került a románok és a szászok miatt.Semmi nem zárja ki hogy románok éljenek a völgyeben is ekkor már. Mi a probléma ebben?
Amúgy semmi nem zárja ki hogy a népvándorlás korszakban ilyen nomádkodó vlach csoportok sodródtak át a Dunán és telepedtek meg a déli Kárpátokban.Az más kérdés hogy maga a románság még később válik néppé egészen más folyamatok által.
lehet hogy nem irtad le, de ez földrajz. ha nem a Mezőségen,vagy az onnan nyiló völgyekben éltek, akkor csak a hegyekben élhettek. A hegyekben pásztorkodni lehet, viszont a pásztorkodás nem tud nagy népességet eltartani. következésképpen egy a hegyekben élő népesség nem lesz nagy számú. Ez ugye az az eset, amikor mondjuk az adóösszeirások nem mutatják ki őket. Ha kimutatják, akkor a völgyekben élnek már. Az adóösszeirások viszont csak a 17. századtól mutatnak ki román többséget.
de, az hogy csak 1204-től emlitik őket, az kizárja a sokkal korábbi ottlétüket. a nem sokkal korábban meg max 10 év.
Hol írtam le azt hogy csak a hegyekben éltek?Annyit említettem meg,hogy az adóösszeírások lehet hogy nem adnak túl pontos képet mert bizony nehéz volt akkoriban mindenkit felkutatni.Ennyi.
Az hogy csak 1204-ben említik őket először nem zárja ki azt hogy már elöbb megjelentek jóval.Gondolom nem az első határátlépőt köszöntötték az oklevél kiadásával:)
egyrészt ellentmondasz önmagaddal: ha pásztornép voltak és nem lehetett őket megszámolni, mert a hegyekben éltek, akkor értelemszerűen nem éltek a mezőségben, tehát nem lehettek többen.
az első hazai oklevelek 1204-ben emlitik a románokat, akik ekkor jelentek meg az al-Dunánál. Innen települtek Havasalföldre, és Erdélybe egyszerre. Moldva magyar alapitás.
Persze hogy megjelentek a tatárjárás elött,sőt az sem kizárható hogy már a 800-as,900-as években eljutottak a déli-Kárpátokba egyes csoportjaik.De tömegével a tatárjárás után indultak meg.
Adóösszeírást meg nehezen lehetett végezni például a hegyekben,amikor a pásztoroknak még állandó településeik sem nagyon voltak.Tehát megtévesztő lehet az az etnikai kép,amit az ilyen statisztikák sejtetni engednek.
Nade ez így nem vita,utánanézek pontosan én is,hogy mik alapján tartom fent a véleményem:)
Most találtam ezt az érdekes topicot és szeretnék Én is valamit hozzászólni, ezért néhány adalék:
Az 1260-as évektől egy újfajta társadalmi csoport jelent meg az Észak-Nyugati várispánságokban, (oklevélben említik: Nyitra - 1263, Komárom - 1267, valamint Győr - 1271) eme várnépi parasztoknak neve "öt pondust fizetők", valószínűleg nem hospesek, mert mivel a vár fenhatósága alá tartoznak (sub iurisdictione castri), de vendégjogok illetik meg őket (sub libertate hospitum). Szűcs Jenő, majd később Kristó Gyula eme csoportot a tatárdúlás következtében elhagyott felvidéki területekre behívott németajkú lakossággal próbálja azonosítani.
a románok már a tatárjárás előtt megjelentek. én továbbra is fenntartom, hogy az 1600-as évek a határvonal. nem tudom most fejből, hogy ki kutatta, de adóösszeirások alapján meg lehet saccolni az etnikai összetételt. túl sok dúlás azért nem érte Erdélyt. Legalábbis hosszantartó nem leszámitva a tatárjárást. vlach meg pláne nem , kivével a román vitéz mihályt. örültek, hogy lyuk van a seggükön.
Mindenféle török-tatár-kun-vlach csapatok már a XIII. század közepétől kezdve pusztították és égették Erdély völgyeit.Szóval volt ott pusztítás bőven sajnos. A nagy vlach betelepedés meg ugye akkor kezdődött mikor a tatárjárás után felhúzott várakat valakiknek el kellett látni a hegyekben,és ekkortól kezdődött ennek a pásztornépnek a lassú beszivárgása.Nem kevesen lehettek,ugyanis az is elképzelhető hogy Moldvát nagyrészt Erdélyből származó románok népesítették be.
most hirtelen nem tudok linket, de tudtommal nem. a románok azért kerültek többségbe, mert a nehezen megközelithető hegyvidéki területeken éltek. (birkapásztorkodással foglalkoztak eredendően). őket nem pusztitotta ezért a háború, miközben a völgyi és mezőségi területeket igen. az itteni falvakba a magyar lakosság kipusztulása után kerültek a románok, ez a nagy pusztulás pedig először az 1600-as évek legelején, majd pedig 1660-ban következett be. a szászok Erdély relative kis területein éltek, ezért arányuk sosem volt nagy.
Izgalmas,no meg fájdalmas kérdés is egyben. Szerintem választ azért nehéz adni,mert folyamatosan változtak a nyelvihatárok már akkoriban is.Lehet hogy Mátyás idején volt a legnagyobb a magyarság aránya a Kárpád-medencében,de Erdélyben ekkor már rég kiszorult eredeti településterének jelentős részéről. Ami kis támpontot nyújthat az a helynévelemzés.Az meg azt mutatja hogy a déli és a keleti Kárpátokban egészen a hágókig a települések és a legfontosabb víznevek többsége magyar eredetű
az erdélyi medence tudtommal nem ekkor, hanem már korábban elrománosodott, a 15 éves háború pusztitásai miatt. a török kiűzése utáni időszakban már nagyjából képben vagyok, inkább az érdekel, hogy mi volt előtte.
A XVIII. századi népességváltozásokhoz érdemes tudni, hogy az elpusztult területek benépesítésekor a magyar nyelvű lakosság migrációja rendkívül jelentős volt. Utólag felmerülhet a kérdés, miért azokon a területeken a legalacsonyabb ma a magyarság számaránya, amelyeket többé-kevésbé elkerült a török pusztítás. Noha ezeken a területeken (Erdélyi-medence, Felső-Magyarország jelentős része, a Partium, stb.) a középkorban jobbára magyar népesség élt, a XVIII. században a röghöz kötött jobbágyság az elpusztított alföldi településekre vándorolt, hogy kedvezőbb jogi helyzetben élhessen. A helyükre beköltöző utánpótlás pedig ekkor már nagyrészt román vagy szlovák jobbágyokból állt.
a török után időszak az más tészta. a török hódítás előtt bizonyosan sokkal nagyobb volt ennél a magyarok aránya. Mária Terézia alatt viszont nem hogy 50% nem volt, még 40 se nagyon tudtommal.
