Úgy gondolom, érdemes volna megemlékezni történelmünk eme darabjáról, hiszen egyáltalán nincs úgy "népszerűsítve", mint 1848-49.
Szóval miért is felejtődött el (ha elfelejtődött), milyen is volt ez a nyolc év?
Felhívom figyelmedet Bezerédj vagy a másik oldalon Béri Balogh Ádám kivégzésére, annyira nem vette egyik fél se lazán . Tehát a dezertálást, árulást nem különösebben díjazták, Ocskay produkciója ezen a téren is kivételes volt (az utolsó már nem jött be, mert a kurucok nem vették vissza).
Azért egy polgárháborúban nem igen szokták díjazni a pártváltást :)
Persze nálunk még az sem igazán ment át a köztudatba, hogy a Rákóczi-"szabadságharc" polgárháború - is - volt. Nyilván az sem mindegy, hogy békében állsz át, váltasz országot-hadsereget, vagy háborúban, pláne ha azzal vívod a háborút, akihez átállsz. Aztán az sem segít, ha az átállás mellett viszed a csapataidat is, vagy katonai titkokat, esetleg egy fontos hadműveletet-összecsapást szabotálsz, várat adsz át stb.
Nekem nagyon nem volt "normálisabb" az a a kor, pont mostanság olvastam Trenck emlékiratait, az az erkölcstelenség-gátlástalanság ami a korszakot jellemezte, még a mai sokat látott szemmel is szokatlanul durva.
Ocskay László honvéd századossal kapcsolatban teljesen lényegtelen, hogy 230 évvel később egyenesági vagy más ágból származott Ocskay, egyébként meg egy Ocskay is erre utalóan nyilatkozott az említett médiának, ergo, okosabbak vagytok, vagy csak fontoskodóbbak, mint egy született Ocskay. Ez a ti bajotok, dolgotok, kb. ebben élitek ki magatokat. Csak nyugodtan, attól még lényegtelen a szövegösszefüggésben. Ti is azt linkeltek, amit akartok, bármilyen fércmunkát, érdemben nem szoktam rá reagálni, mint ahogy zöldség véleményt se szoktam jelzőzni, s ezt követően se fogom. S ezzel magam részéről lezártam.
Az nem offtopik, hogy az általad berakott igencsak gyengécske írást kritizálja. Van mit: ellenőrizetlen állítások, ezerszer cáfolt közhelyek, pongyola fogalmazás, helyesírási hibák, az egész teljesen összecsapott, ennél még az is sokkal jobb lenne, ha a wikipédiát linkelgetnéd. Ezt a színvonalat bármely itteni topik hsz-ainak többsége meghaladja...
Ocskay kapcsán azért érdemes megjegyezni, hogy ezek az oldalváltások azért messze nem voltak szokatlanok a 17-18. században, minden további nélkül váltott pártot-országot-hds-t gyakorlatilag minden katona, persze nem volt mindegy, hogy hányszor, mikor, milyen következményekkel tette ezt.
És nem csak a felsoroltakban, hanem a társadalomban is lényegesen nagyobb volt a kurucok támogatottsága, egyébként a magyar (mint Magyar Királyság lakosa) labancok elintézték volna a kurucokat, mint Károlyi Sándor gondolta Dolha után. Ezzel szemben szükség volt a birodalmi csapatokra, s azzal is elég sok időbe telt. Tehát az arányokat ne tévesszük össze, még, ha nyilvánvaló megosztottságok is voltak, mint utaltam rá nemzetiség, vallás, társadalmi helyzet alapján is. De ez nem magyar jelenség, elég megnézni pl. az angol polgári forradalmat vagy a nagy francia forradalmat, az amerikaiakat, stb., a magyar viszonyok legfeljebb a népesség polarizáltsága miatt bonyolultabbak. Tőlünk meg a Balkán volt összetettebb vagy a Lengyel királyság, orosz birodalom...
Ez a te véleményed, a vélemény meg szabad, mint ahogy az is, hogy csinálhatsz jobbat. Nem értem ez, hogy jön ide offtopicként, de ha neked ez okoz örömet...
Ezzel a kazivilágával pontosan ez a bajom. Tökjó lenne, amit csinál, mert érdekes témékról esik szó, de a legtöbb esetben csak a gyakran téves közhelyeket, vagy a közismerten fellengzős lózungokat ismételgeti. Sajnos a mennyiség a minőség rovására megy nála. Kár érte. Pedig lehetne ezt jól is csinálni. Sajnos nem érzi át a felelősséget, amit viselnie kell. Az internet világában előbb taláhatóak meg az ilyen tartalmak, mint a valóban értékes és pontos tartalmak, így a rossz adatok, információk árasztják el az információigényt.
Ez az arány azért erősen változott a hadi szerencse és a külpolitika függvényében. Voltak akik végig királyiak, mások végig kurucok voltak, a fele ország meg ingadozott. A reformátusok és kisnemesek többsége kuruc volt, a katolikusok erősen megosztva, a főnemesek többsége viszont inkább királypárti. A nemzetiségek: horvát, szerb királypárti, a román megosztott, felvidéki zipser német inkább kuruc vagy kivárt, az erdélyi szászok királypártiak, a szlovákok inkább kuruc, vagy kivárt, a ruszin kuruc. Persze erős leegyszerűsítéssel.
Meghagyom annak, akit zavar. Engem nem, ha téged igen, akkor járj utána. A történet szempontjából majdnem lényegtelen, hogy egyenes ági leszerámazottja vagy ugyan azon család másik ága.
ez azért érdekes, mert a fele ország királypárti másik fele Rákóczi párti volt.
Ocskaynak a tragédiája, hogy felváltva akarta képviselni az országot ami érthető, mert egy kettészakitott országban nehéz lenne egyszerre kiráélypárti és Rákóczi-párti lenni?
Cirka 3X árulta el a királyt, szóval azért nem lennék olyan büszke rá, ha royalista lennék :) Sőt, 4X, mert kivégzése előtt is felajánlotta, hogy átáll kurucnak, csak nem kértek belőle.
A zsidómentő László biztos, hogy a kuruc-labanc Lászlónak a leszármazottja? Az, hogy a wikipédia írja, nem forrás. Más adat meg nincsen erre. Az ocskói Ocskay család eléggé kiterjedt volt, szinte biztos, hogy nem a kuruc-labanc leszármazottja.
Az hogy visszatért a király hűségére csak Rákóczi számára volt árulás, Magyarország számára meg hazafias cselekvés. Dunántul jelentős része, többek között őseim is mindig is királypártiak voltak a lázadókkal szemben.
Ocskay László, a tűz fejedelme, Rákóczi villáma, az árulás nagymestere - akit 1710-ben ezen a napon fejeztek le Érsekújváron. Pedig felájánlotta, hogy a labancot elárulva, ismét kuruc lesz... egyik kései leszármazotta viszont honvéd századosként mintegy 2500 zsidót mentett meg. No, őt nem is ismerik, mint híres, hírhedt ősét (itt egy kis muníció)
Az 1848-as példa megfejtése az elérhet. sőt, némiképpen kötelező katinai irodalomból adódik. Ott voltak a szabályzatok, amit tudni kellett a tiszteknek. Ott volt az ÖMZ, amit sokan olvastak és csomó elérhető elemzés Jomintől Károly főhercegig. Nagyon sok katonatiszt olvasta erzeket. Görgei és Klapka tudása ezekből állott. Damjanich pedig őstehetség és vezénylésre termett alkat volt.
Rákóczi idejében is volt hatalmas mennyiségű katonai szakirodalom, de azért nem sokan olvasták ezeket, illetve nem is voltak olyan széles körben elérhetők. Pl. Zrínyiről tudjuk, hogy a könyvtára dugig volt ezekkel. Nem véletlenül lett kiemelkedő hadvezér, holott olyan hatalmas nagy "alaptehetsége" nem feltétlenül volt.
Tényleg érdekes és nyilván összetett a kudarcok okai, hogy amíg 1848-ban fél év alatt a kilépett főhadnagyok - pl. Görgey, Klapka - császári századosok - Damjanich, Gáspár - stb. harctéren is bizonyító tábornkoságig viszik, Rákóczi magasabb rangból átlépett tisztjei 8 év alatt sem igazolják az előléptetésük jogosságát. Vsz. tényleg az alapképzés hiánya dönthetett, a törökellenes harcokban, jellemzően kisháborús hadviselésben szerzett tapasztalatok és elért rangok nem tették alkalmassá őket a nyugati seregekkel szembeni regurális hadviselésre, akit igen az is reménytelen helyzetben volt tiszttársai gyengesége, a vezényelt csapatai képzetlensége-felszerelési hiányosságai miatt. Az már más kérdés, hogy ezeken 8 év alatt lehetett volna változtatni, nem sikerült...
De nem volt 1etlen olan hadvezére sem, aki akár 2-3szoros túlerőben is képes lett volna felvenni a harcot a németekkel nyílt csatában.
Így kénytelen volt bevállalni a fővezérséget, mint anno Tomori Pál (bár ő saját maga elismerte, h "életében még nem látott olyan ütközetet, ami itt rá vár".
Más kédés,h a Magyar Királyságnak 1526-ban volt 1 olyan horvát hadvezére (Frangepán Kristóf), aki V. Károly mellett az itáliai háborúkban tanulta a szakmát.
Nézd, a kérdés egyrészt roppant könnyű, másrészt roppant nehéz. Nem vagyok a korszak szakártője, csak szakirodalmi tapasztalatokból tudok mondai bármit.
1. A kuruc csapatok szervezettségi szintje, regularizáltsága nem érte el a császáriak szintjét. Nem voltak jó, képzett, reguláris hadviselésben gyakorlott altisztek, tisztek, legénység. Többségében végváriak, vármegyeiek, irregulárisok voltak korábban. Fegyverzetük és kiképzésük sem volt a császáriakéhoz fogható.
2. A kuruc csapatok alapvetően nem voltak alkalmasak klasszikus csatára a fentiek miatt. Kisháborúra, lesvetésre, portyázásra kiválók voltak, de nagyobb ütközeteket és csatákat éppen ezek miatt sorra elvesztették. A fegyelem meg sem közelítette a császáriakét.
3. A kuruc katonai felsővezetésre ugyanaz igaz, mint a csapatokra. Nem voltak tapasztaltak a reguláris hadviselésben. Igazán komoly katonai tehetség sem volt közöttük. Forgách volt egyedül, aki igazán tehetséges volt, de a csapatai korlátozott harcértéke miatt ő se lehetett sikeres a mezei harcokban.
4. A kuruc fővezérlettel is bajok voltak. Rákóczi nem volt tehetséges katona, Bercsényi és Vay sem. Nem igazán tudták összehangolni a hadműveleteket, amikor megpróbálták, az egyes parancsnokokat nem túlságosan érdekelte a központi katonai vezetés parancsa, akarata.
Sok dolgot ki lehetne még emelni, de most éppen ennyi jutott az eszembe.
