Nem ezt mondtam. De csak azért felrúgni általánosabb dolgokat, hogy az egyedit megkülönböztessük, nem érdemes. A nyelv – redundanciája miatt – viszonylag jól bírja a kétértelműségeket.
Nem. Mi benne a feudalizmus? Az lenne feudális, ha azt mondanánk, bizonyos intézményekben szótagszámlálunk, bizonyosakban nem. Az a demokratikus megoldás, ha azt mondjuk, hogy az intézménynevekben (miként például a családnevekben vagy településnevekben) nem szótagszámlálunk. A szótagszámlálás amúgy sem elvi, hanem esztétikai szabály. Nem szabad a helyesírásnak az úzussal szembemenni, márpedig az úzus eldöntötte, hogy intézménynévben nem hajlandó szótagszámlálni.
> OK, én viszont abban sem látnék kivetnivalót, ha ezek a formák a reguláris helyesírásban is polgárjogot nyernének
Igen, és emellett polgárjogot nyerne a gója írásmód a gólya mellett, a mongya a mondja mellett stb.
Én pl. nem látom be, hogy miért csak az egyetemet végzettek gyengeségeit korrigáljuk megengedő szabályozással, a 6 elemit végzettekét miért nem? [Ezt most komolyan mondtam.]
> (És néha még a szakértők is elbizonytalanodnak, lásd pl. a sportnyelvi kifejezésekről folyó disputát itt a Magyarulezben.)
Az AkH (=A magyar helyesírás szabályai) a köznyelvet szabályozza, a szaknyelvek jelenleg is az önszabályozó módon az illető testületekre van bízva. Ha nem élnek vele, az nem az AkH rigidségének bűne.
> ami megenged alternatívákat
Talán nem jött át: véleményem szerint az AkH jelenleg is megengedi mindhárom írásmódot :))
> Persze, én nem a szerző véleménye miatt linkeltem be, hanem a tárgyalt problémák (?) miatt.
Én viszont arra szerettem volna utalni, hogy kinek ez fáj, kinek az fáj; nemigen lehet mindenki megelégedésére tenni. A dolog egyedül úgy hozható nyugvópontra, hogy megszüntetjük a helyesírásási szályzatot.
> Számodra kéretlenül. Lehet, hogy a szakmán belül másnak tetszene a szó, nem?
Kétlem. Ugyanakkor felhívnám a figyelmet, hogy éppen ezekkel az analitikus szerkezetekkel gyárjuk magunknak a problémákat. Mert pl. van egy biodiverzitásvédelmi célprogram. Ha ide beszuszákoljuk a biológiai sokféleség-et, akkor rögtön jön a probléma, hogy hány kötőjel és hova kell...
> Engem is idegesít, amikor pl. irodalomelméleti tanulmányok olvasásakor minden második tagmondatnál a Bakos után kell nyúlnom.
Én nem tudom, mi a különbség aközött, ha valaki nem tudja, mi az a biodiverzitás, meg aközött, aki nem tudja, mi az a biológiai sokféleség. Hiába érted ez utóbbi szavait külön-külön magát a fogalmat akkor sem fogod érteni automatikusan. Ha pedig meg akarod érteni, akkor mindegy, hogy minek kell utána járnod, a biodiverzitásnak vagy a biológiai sokféleségnek. Az ilyen magyarítás sokszor csak önbecsapás...
Szerintem a borosüveg szempontjából közömbös, hogy milyen bort töltenek belé, ezért a boros és az üveg távolsága nem igazán lényeges.
Más a helyzet azonban a pohárral.
Mint tudjuk, a talpaspoharak között különbséget szoktak tenni a fehér és a vörös között.
vörös borospohár = az olyan borospohár, amelyik üresen is vörös
vörösboros pohár = az a pohár, amelyben vörösbor van
vörösborospohár = az a pohár, amelyikbe vörösbort szokás tölteni. (340 ml)
Ugyanez fehérben. (300 ml)
Persze az egyértelműségről itt is le lehet mondani, de akkor talán a legjobb a különírt változat:
vörös boros pohár
> Mikor verselek, magam is írok olyat, hogy pl. "hajó-súlyú". Azonban nem gondolom, hogy ezt az ad hoc művészi eszközt meg kellene jelenítenem a reguláris helyesírásomban.
OK, én viszont abban sem látnék kivetnivalót, ha ezek a formák a reguláris helyesírásban is polgárjogot nyernének. Erről már volt egy vitánk Ádámmal. Szerintem abszurd, hogy csak a szakértők tudnak helyesen írni, mivel a szabályzat ott is szabályoz, ahol nincs értelme szabályoznia. (És néha még a szakértők is elbizonytalanodnak, lásd pl. a sportnyelvi kifejezésekről folyó disputát itt a Magyarulezben.)
> A kérdés nem is ez, hanem az, hogy mi legyen, vagy mi ne legyen a szabályzatban: koax kábel, koaxkábel vagy koax-kábel; esetleg mindhárom?
A szabályzatban egy laza és könnyen követhető elv legyen, ami megenged alternatívákat (amíg azok nem mennek az értelem rovására). Szóval: talán mindhárom.
> Vagyis a szerző is meghúz valahol egy határvonalat, ameddig a "reform" terjed …
Persze, én nem a szerző véleménye miatt linkeltem be, hanem a tárgyalt problémák (?) miatt.
> [Nem is szólva arról, hogy a kompakt biodiverzitás szakszót kéretlenül a szószátyár, és a textusban legtöbbször kezelhetetlen biológiai sokféleség-gé nyelvújítja.]
Számodra kéretlenül. Lehet, hogy a szakmán belül másnak tetszene a szó, nem? Aki érzelmileg viszonyul az anyanyelvéhez, az talán még az idegen szó elterjedtsége és az új változat szokatlansága ellenére is pártolná a magyarosítást. A ló másik oldalára esünk, ha a szakmai terminológia szent és sérthetetlen voltára, meg az internacionálisan közérthető szavak praktikusságára hivatkozunk folyton. Nem biztos, hogy mindenkinek ezek a fontosabbak. Engem is idegesít, amikor pl. irodalomelméleti tanulmányok olvasásakor minden második tagmondatnál a Bakos után kell nyúlnom.
Kedves Ádám,
a szárazvörösboros üveg nekem tetszik, de ez a változat elválasztja a bort az üvegtől, a borosüveg pedig az AkH szerint egybeírandó… :) (vö. söröspohár, 107b).
Kedves Rumci,
a száraz vörösboros üveg szerintem komikusan félreérthető (reggeli csendélet egy kocsmában). Az egybeírást szerintem az indokolja, hogy a száraz a „vörösbor” főnév jelzője, nem a „vörösboros” melléknévé. Tudsz még példát mondani hasonló szerkezetekre?
„azzal sem értek egyet, hogy az AkH-ban a minisztériumok egybe vannak írva, pedig háromszavas héttagú összetételek. Ezek szerint a hatalom felülbírálhatja az elveket.”
Szerintem az ebből a mára megvalósult gyakorlat (és ezzel nekem semmi bajom), hogy intézménynevekben nem szótagszámlálunk. Ezt nyugodtan kimondhatná a szabályzat.
Bár ez a reciproka a felvetett témának, de azért ide tartozik.
A parlamentet azért nem tartanám mérvadónak ebben az ügyben. Mint ahogy azzal sem értek egyet, hogy az AkH-ban a minisztériumok egybe vannak írva, pedig háromszavas héttagú összetételek. Ezek szerint a hatalom felülbírálhatja az elveket.
Pedig a kötőjel elhagyása is célszerű lenne, például az olyan hat-hármas esetekben, amikor a leválasztandó szó egyszótagú. Ilyen például a távadatfeldolgozás (juszt sem kötőjelezem, csak megjegyzem, hogy értelemszerű tagolással a táv után áll a kötjel).
Kis Ádám
A 11. hozzászólásodhoz:
1. A nyelvérzék és a nyelvtudás semmilyen szinten nem egyezik meg. Én pontosan használtam a fogalmat: vannak emberek, akiknek a nyelvérzéke a helyesírási szabályzattól eltér. Ez lehet a magánhangzók hosszúsága terén is, de ez kicsit eltér a kötőjel-szemantikától. Ugyanis a mai helyesírási szabályzat nem tulajdonít szemantikai szerepet a kötőjelnek, (leszámítva a 6-3-as tagolás, de ott sem a kötőjel maga az értelemmeghatározó, hanem a helye). Szerintem nem értelmezhető ebben a tekintetben a beszélt nyelv és az írás között. Az okfejtésed nem jogos, mert az említett helyeken a beszélt nyelvben különféle szünetek és hangsúlyok lehetnek, és az általam feszegetett eset is hasonló lehet: amikor valaki például egy új, szokatlan összetételt hoz létre, alkalmaz(hat) egyfajta szünetet vagy hangsúlyt.
2.A koax ügyben pontosítok. Én többnyire informatikai, számítástechnikai szövegeket olvasok. Ott érvényes, amit állítottam.
Mikor verselek, magam is írok olyat, hogy pl. "hajó-súlyú". Azonban nem gondolom, hogy ezt az ad hoc művészi eszközt meg kellene jelenítenem a reguláris helyesírásomban.
> Én a magam részéről itt is a Nádasdy példájához tartom magam, és ha olyanom van, akkor contra orthographiam is máshogy írom...
Ez természetesen ez az egyén elidegeníthetetlen joga. A kérdés nem is ez, hanem az, hogy mi legyen, vagy mi ne legyen a szabályzatban: koax kábel, koaxkábel vagy koax-kábel; esetleg mindhárom?
> Van itt egy érdekes cikk arról, hogy mások is vannak így ezzel
Nem feltétlenül. Ha olvassuk a cikket, akkor láthatjuk, hogy az írója nem egyenlő mércével mér, pl. "Nem látván meggyőző indokát a nagybetűsítésnek, inkább a következőképpen
ajánlom: Biológiai sokféleség egyezmény". Úgy vélem, itt az nem lát indokot, aki nem akar. Vagyis a szerző is meghúz valahol egy határvonalat, ameddig a "reform" terjed, de valószínűleg nagyságrendileg így is ugyanannyian maradnak az illegális térfelen, mint annak előtte.
[Nem is szólva arról, hogy a kompakt biodiverzitás szakszót kéretlenül a szószátyár, és a textusban legtöbbször kezelhetetlen biológiai sokféleség-gé nyelvújítja.]
Az aránytalan érvelés a cikkben másutt is látszik: pl. miért volna a kiképző tiszt alkalmibb kapcsolat, mint a szennyező anyagok? Ennek egyetlen oka, hogy a szerző vsz. nem tudja, mit tesz a kiképző tiszt (pedig ez is szaknyelvi terminus!). De a populáció hányad része tudja, hogy mi az, hogy szennyező anyagok?
Amenyiben mérlegelési szempontként meghagyjuk a szabályzatban az "alkalmi" és az "összeforrtak" kitételeket, akkor nem is juthatunk más eredményre*, minthogy az egyén dönt ebben a kérdésben (pl. X-nek a szennyező anyagok alkalmi, mert nem foglalkozik környezetvédelemmel, de a kiképző tiszt összeforrott, mert éppen ez a beosztása a laktanyában; Y-nak viszont fordítva; nekem mindkettő összeforrott, Z-nek egyik sem).
Ez esetben mindenki írja úgy, ahogy akarja (érzi). Virágozzék ezer virág.
-----------
* A jelenlegi gyakorlat szerint a kodifikátor értékítéletét kell nekünk is átvennünk az alkalmiság--egybeforrottság tekintetében. Én persze tudok érveket e mellett is.
teljesen szívemből beszélsz, néha én is idegesítőnek tartom, hogy olyan összetételeket is egybe kell írnom a AkH-t követve, amelyekben én sokkal jobban szeretném érzékeltetni a tagokat külön-külön, egy kötőjellel.
Én a magam részéről itt is a Nádasdy példájához tartom magam, és ha olyanom van, akkor contra orthographiam is máshogy írom... Van itt egy érdekes cikk arról, hogy mások is vannak így ezzel, sőt, amint olvasható, egyszer még a parlament is az akadémiai helyesírási szabályzat ellen szavazott... :)
Nem tudom, a 11. kiadás előtti szabályzatok milyen mélyen tárgyalták ezt a kérdést, de klasszikusaink szövegeiben szembetűnően több a kötőjelezés, mint manapság. Különösen Weöres Sándor kötőjeleit szeretem (no persze ez csak a költői szabadság, tudom):
„Bontsd le magadban arcod köveit: szirt-talajod rád-világol!”
„Vannak emberek, kik úgy belemosódnak a tömeg-lélek alaktalanságába,
vagy valamely züllöttség értelem-alatti áramába, hogy teljesen
feloldódnak benne, eltompulnak és külön-létük csak látszat.” (A teljesség felé)
„Jég alatt, nem-múló percemen át
őrizem simuló pille-porát.
S a fényben szüntelen
szaladó éveken
tű-fokon
csókolom
ujja nyomát.” (Harmadik szimfónia)
[OFF Olyan káprázatos, most, hogy előszedtem, megint végig kell olvasnom...]
A segéd-programcsomag vs. segédprogram-csomag szerintem az értelemtükrözés túlhajtása lenne. Sokszor hat szótag felett éppen azzal kínlódik az ember, hogy hol is a fő határ.
Igen, nekem is régóta van olyan érzésem, hogy a kötôjeleknek mereven a szabályzat szerinti használata néha gúzsba köti az embert. Bizony nagyon jó lenne, ha két fogalom kapcsolatának szorosságára nemcsak "digitális" eszközeink lennének (mármint hogy egybeírjuk-e ôket vagy sem), hanem egy harmadik, közbülsô fokozattal árnyalhatnánk a dolgot. Régebben írtam magamnak példákat mindenféle cetlikre, de most nem találom ôket.
Van egy másik eset, amikor szintén megengedhetônek tartanám a kötôjelezést. Ez pedig a többszörösen (tipikusan: 3-szorosan) összetett szavak azon esete, amikor a szabályzat szerint még egybeírandók lennének (tehát nem hosszabbak 6 szótagnál), de a fô összetételi határ – néha persze egy kis jóindulattal – bármelyik lehetne a kettô közül: AB-C vagy A-BC.
A példáimba, tudom, bármikor bele lehet kötni. Ne ezt tegyétek, hanem keressetek inkább jobbakat: segéd-programcsomag / segédprogram-csomag; barkács-munkalap / barkácsmunka-lap ; csillag-fénycsapda / csillagfény-csapda.
Talán nem lenne vége a világnak, ha ugyanígy járnánk el akkor is, ha az egyik felbontás amúgy nem megfelelô: kötôszó-pár. Ha ez a "kötô szópár"-t akarná jelenteni (van ilyen? most mindegy), akkor így is írnánk, kettôbe, de vhogy mégsem tudom itt annyira kárhoztatni a kötôjelet. Ennek talán az az oka, hogy mind a "kötôszó", mind a "szópár" igen gyakori összetétel.
> A kötőjelszemantikáról szerettem volna beszélgetni. Ahhoz képest, hogy nincs róla véleményed, elég sok betűt fűztél hozzá.
Lehet, hogy okot adtam az indignálódásra, de akkor is csak azt mondhatom, hogy alant az én, kötőjelszemantikáról alkotott véleményemet tártam elő. Sajnálom, hogy az, hogy eltér a véleményünk, az úgy csapódott le benned, hogy másról beszélek, mint a tárgy.
> A nyelvérzék hiányát említed. Van ilyen? Szerintem - mewgalapozottnak mondott véleményed ellenére - ez képtelenség. Nyelvérzéke mindenkinek van, esetleg eltérő.
Ez igaz akkor, ha a beszélt nyelvről lenne szó. De te a helyesíráshoz kötve hoztad be ezt a fogalmat. Én is -- (fenntartásom hangsúlyozásával!) hozzád alkalmazkodva -- ez utóbbi értelemben éltem vele. Most, légy szíves, ne vetísd vissza az általam elmondottakat a beszélt nyelvre. Az egybeírás, különírás és kötőjeles írás tekintentében nincs valódi nyelvérzék, csak tanultság és rutin [bár a vitapartnerhez való alkalmazkodás végett megengedem, hogy ez utóbbit átmenetileg nyelvérzéknek tituláljuk.]
A többihez, elkerülendő a beszélgetés további elmérgedését, nem fűzök megjegyzést, csak azt említeném meg, hogy az említettem jelentéstapadás értelme éppen az, hogy "a koax a magyarban önmagában jelenti a kábelt"; amit állítok az az, hogy nemcsak, ill. nem elsődlegesen.
Általában igazad van ebben a megállapításban, de konkrétan aligha. Ugyanis nem a coax-kábel alak szerepelt, hanem a koax-kábel. Gondolod, hogy a koaxot idegen szónak nézték?
Kis Ádám
1. Az angol nyelvben van egy coax közszó, a magyarban nincs.
2. Szakmai tapasztalatom szerin a koax a magyarban önmagában jelenti a kábelt.
3. Szertintem a koax-kábel írásmód akkor sem helyes, ha a te véleményed szerint az. Ha a virágok a helyesírási alapelvek ellenére viárgozhatnak, akkor ám legyen.
4. A kötőjelszemantikáról szerettem volna beszélgetni. Ahhoz képest, hogy nincs róla véleményed, elég sok betűt fűztél hozzá.
5. A nyelvérzék hiányát említed. Van ilyen? Szerintem - mewgalapozottnak mondott véleményed ellenére - ez képtelenség. Nyelvérzéke mindenkinek van, esetleg eltérő.
6. Egyébként kapcsolódtál a kötőjelszemantika kérdéséhez: bizonytalanságból használják. De ez nem a nyelvérzék hiánya, hanem a helyesírási tudásé.
Az előzőekben őárszor elmondtam, hogy valószínűleg nem a koax-kábel a jó példa arra, amit szeretnék megtárgyalni. De elment tőle a kedvem, mert ha megírom a példáimat, mondjuk a nem-lineárist, vagy a -szerű, -féle utótagos szavakat, valószínűleg megkapom válaszuk az AkH megfelelő helyét, amelyet én is ismerek.
No igen. Meglehetős rendszerességgel szokták elővezetni nekem azt a "szabályt", hogy az "idegen szavakat" kötőjellel kell toldalékolni meg összetételezni. Ilyenkor két dolgot szoktam csinálni. Egyrészt a markába nyomok a tagnak egy AkH.-t, és megkérem, keresse meg benne ezt a szabályt, másrészt megkérem, definálja az "idegen szó" fogalmát.
> Én csak azt kérdeztem meg, hogy az Indexben miért írták kötőjellel.
És én éppen ezt próbáltam boncolgatni.
> Hogy az angolban rövidült, vagy a magyarban, az közömbös
Egyáltalán nem közömbös. Az alábbi megfogalmazásod: "Szerintem vagy a koaxiális kábel, vagy a koax az általános, utóbbi kábel nélkül, és a kötőjeles írásmód helytelen" csak úgy lehet helytálló, ha a szó a magyarban rövidült.
Ha az angolban rövidült, akkor viszont a melléknévi jelentés az elsődleges, és ez főnevesült másodlagosan 'koaxiális akármi' jelentéssel. És csak harmadlagos jelentéstapadással lesz a koaxból 'koaxiális kábel' (minthogy az 'akármi' leggyakrabban a kábel).
A kérdésedre csak úgy lehet válaszolni, ha magának a koax szónak a mibenlétét tisztázzuk. És ha a te előfeltételezéseden kívül kizárunk minden más lehetőséget, akkor persze csak a te megoldásod fog a saját követelményeidhez illeszkedni.
A magam részéről, mivel nem látok alapot arra, hogy a koax szónak akár a melléknév, akár a főnév ill. akár a rövidítés voltát kizárjam, úgy vélem, mindhárom írásmód (koax kábel, koaxkábel, koax-kábel) egyformán helytálló. Virágozzék ezer virág...
> Szerintem azt hagyjuk, mert pl. a kémiai helyesírás teljesen sajátos álláspontot foglal el ezen a téren.
Szvsz a biológiai szaknyelv helyesírása fényévekkel közelebb áll az irodalmi nyelvéhez, mint a vegytani ortográfiához. Ugyanakkor a te koax példád is a szakzsargonból jő, ráadásul a törpe-fenyőmolytól eltérően az alsó, szleng részéből, amit te is érzel, mert helyettesíteni próbálod a stilárisan más szinten lévő, szinoním koaxiális akármi megfelelővel.
A szlengre pedig stílustörés az akadémiai helyesírást, vagy bármilyen más merev ortográfiai elvet ráerőltetni. Majd ha eljut a szó a megfelelően magas regiszterbe, akkor elővehető a probléma. És akkor már lesz a szónak annyi használója is, hogy a nyelvközösség közös bölcsessége döntsön abban is, hogy a koax melléknév, főnév, vagy rövidítés. (mert jelenleg ehhez a döntéshez még nincs a szónak elég impaktfaktora.)
> Én inkább a kötőjel szemantikai szerepéről szerettem volna véleményt cserélni, mégpedig a "szerintem"-nél kissé komolyabb szinten.
Ennyi telik csak, sajnos, tőlem. Ugyanakkor ebben a kérdésben -- miként a nyelvészet, szociológia stb. területén -- véleményem szerint senki sem nyilváníthat véleményt a "szerintem" minősítés nélkül. Azzal, hogy megnyilvánultam, már eleve jeleztem, hogy a saját véleményemet megalapozottnak tartom: egyébként hallgattam volna. A "szerintem"-mel csak jeleztem, hogy ezen a téren maximum konszenzus érhető el, a reáltudományokban szokásos szintű megoldás nem.
> A dolog lényege az, hogy a spontán írók számtalan esetben használnak kötőjelet ott, ahol az AkH azt nem támogatja, mégpedig a nyelvérzékük sugallatára
Én számomra a nyelvérzék csak a beszélt nyelvhez kötődik, az írott nyelvhez nem. De ha elfogadom is ennek az átvitelét a helyesírásra, nem vagyok benne biztos, hogy ez nem éppen a nyelvérzék hiányát jelöli-e: amennyiben nem tudod, hogy külön vagy egybe kell-e valamit írnod, a kötőjeles írásmódhoz "menekülhetsz". Különösen erős lehet ez a bizonytalanság, ha a szintagma egyik eleme idegen [ill. idegennek érzett] szó (esetünkben pl. a koax). Így a kötőjel éppen a nyelvhazsnálók bizonytalanságát jelölheti, illetve az idegen szavak markere lehet.
Épp ezt a reakciót szeretném meggondoltatni. Persze, nem ez az igazán tipikus eset, mert itt valószínű inkább, hogy az idegen szóval nem tudtak mit kezdeni.
Én csak azt kérdeztem meg, hogy az Indexben miért írták kötőjellel.
Azt hiszem, az a "spontán íróknak" nem a "nyelvérzéke", hanem pánikreakciója által sugallt "szabály" érvényesült, hogy ha nem tudod eldönteni, egybeírd vagy külön-, tegyél bele kötőjelet. Pedig kitartóan próbálom a fejekbe verni, hogy két db magyar közszó között, némely mellérendelő összetételeket leszámítva, nem lehet kötőjel.
A beszélt nyelvhez közeli írásos megnyilatkozásokban úgy a helyes. Egyébként a gugli a koax-ra majdnem kétszer annyi találatot ad, mint a koaxiálisra.
Angolul a helyzet fordított, kb. 850e. a coax, és 1,1m-nál több a coaxial. Ehhez még az is megjegyzendő, hogy az angolban van egy önálló coax szó is.
Amit a íi>Mbit-tel kapcsolatban írsz, elfogadható, bár az idézett pontokból nem egészen következik. Az a helyzet rendezetlen, mert ha nincs prefixum, senkinek eszébe nem jutna kötőjelezni. Mindazonáltal éppen én próbálom a bájt és a byte között azon az alapon különséget tenni, hogy az utóbbi mértékegységjel. Tehát ez a magyarázatod a felfogásomnak kedvez.
Amit a koaxszal kapcsolatba írsz, az érdekes, de nehezen fedezem fel az összefüggést a mondanivalómmal. Azt, hogy a koax az áé-, vice- stb. típusú, mindig egybeírandó melléknevek csoportjába tartozna, szvsz nem igaz.
Én is úgy látom, hogy a koax a koaxiális rövidülése. Hogy az angolban rövidült, vagy a magyarban, az közömbös.
Azt is elfogadom, hogy lehet melléknév, lehet főnév. Nem is mondtam mást.
Én csak azt kérdeztem meg, hogy az Indexben miért írták kötőjellel.
Lehet, hogy nem volt világos, de szerintem a koaxkábelt így, egybe írva, elég esetleges alkalmazás. Szerintem vagy a koaxiális kábel, vagy a koax az általános, utóbbi kábel nélkül, és a kötőjeles írásmód helytelen.
Mindezt azonban apropónak akartam felhasználni a kötőjel hasznűálatának kérdésére. Látom, ezzel is foglalkoztál, azonban egy szakmai helyesírás példái alapján. Szerintem azt hagyjuk, mert pl. a kémiai helyesírás teljesen sajátos álláspontot foglal el ezen a téren.
Én inkább a kötőjel szemantikai szerepéről szerettem volna véleményt cserélni, mégpedig a "szerintem"-nél kissé komolyabb szinten.
A dolog lényege az, hogy a spontán írók számtalan esetben használnak kötőjelet ott, ahol az AkH azt nem támogatja, mégpedig a nyelvérzékük sugallatára. És szerintem erre érdemes odafigyelni.
Egyelőre a Mbit-es figurához: szerintem ui. ez a helyesírási szabályzat (AkH.) által ajánlott forma. A M (mega) SI-prefix miatt a bit itt egy mértékegységjel és nem (mértéket kifejező) közszó. És a szabályzat a mértékegységek jelét a rövidítések közt tárgyalja (277-279. pont), a vonatkozó 280. pont szerint "A rövidítésekhez, jelekhez stb. a toldalékokat kötőjellel kapcsoljuk".
Valamint:
> Viszont indokolja, hogy a szövegező miért nem érzi a koax szót melléknévnek.
Nem érzem ilyen egyértelműnek a helyzetet, mert a magyarban vannak olyan melléknév jellegű elemek, amelyek mindig egybeíródnak a minősített szóval. Az ősi rétegből ilyen pl. az al- 'beosztott', az ál- 'hamis', de újabban ez a réteg igen produktív lett: vic(e)- 'helyettes', pszeudo- 'ál-, hamis', bio- 'természetes, egészséges' stb. Minthogy a latinoid szakszókincsben ez a forma igen erősen jelen van, a zsargonban különösen produktív lehet, magyarban idegen alapról keletkezett melléknévszerű előtagokat is ide kényszerítve. Ha egyáltalán, nem néztem utána, de nekem inkább az a gyanúm, hogy a magyar koax nem kozvetlenül a koaxiális rövidülése, hanem az angol coax átvétele. Ez esetben pedig ott vagyunk, hogy ez már eleve ambigén szófajú, hasonlóan a régi nyelvi réteg anyagneveihez.
Még egy "megoldásom" van. Eszerint a koax a nyelvhasználók tudatában rövidítés, melyhez nem "jár" pont. (Ez utóbbi elmaradása indokolható az AkH. 279. alapján: "A szokásos eljárásokkal alkotott rövidítéseken kívül a szaktudományok különleges rövidítéseket, jeleket és kódokat is alkalmazhatnak.") Ha viszont rövidítés, akkor kötőjellel _kell_ nemcsak a ragozott alakjait, de az összetételeit is írni (AkH. 281.)
"Örömmel" tájékoztathatlak arról, hogy vannak, akik szintén a kötőjelpártiak, sőt sikerült is a hivatalosság szintjére emelni ilyes álláspontjukat. Nekem ugyan nincs meg, de rumci jóvoltából van egy idézetem a Gozmány-féle álltnévszótár szabályzati részéből [amely olyan félhivatalos]: "más-más fajt jelöl a törpefenyőmoly és a törpe-fenyőmoly, valamint a kecskerágóatka és a kecske-rágóatka; míg a hal-ászka az ászkarákok egy faja, a halászka a küszvágó csér egy tájnyelvi neve."
Ezzel mondjuk én nem vagyok megelégedve, mert pl. mi lesz a törpe + fenyő + moly + fertőzés összetétellel? Hány kötőjel és hoza kerül?
Szerintem nem célszerű, ha a kötőjeles írásmód és az egybeírás kontrasztot alkot.