súlyosít 'súlyossá tesz' = 'tesz valamit, ami által egy korábban nem súlyos dolgo súlyossá lesz'
súlyosbít 'súlyosabbá tesz = 'tesz valamit, ami által a dolog a súlyossági skálán a korábbihoz képest nagyobb mértékben lesz súlyos'
Medgyessy Péterrel súlyosbitott gálavacsorát igér a föszponzornak az a szervezöség...
Kérdésem : (kérdés, szándékosan nem az Index.hu. hirszerkesztöje nem tud magyarul topicba merészkedtem) : Miért súlyosbitott és nem alapfokon súlyositott ? MP nélkül is súlyos lesz a vacsora ? A kérdés gyakrabban birósági tudositásoknál merül fel : az ügyész súlyosbitásért fellebbezett. Pedig éppen azért fellebbezett, mert mert enyhének találta az itéletet, nem súlyosnak, tehát sályositásért kellene fellebbeznie, nem súlyosbitásért.
Kisfiam gyakran csuklik, de néha csak megjátsza, hogy engem bosszantson. Ilyenkor szívesen rászólnék, hogy ne csukoljál már, de ez olyan borzasztónak tűnik.
Az előbb a tv-ben azt hallottam, hogy szeretné a ripotalany, hogy az EU választás rendben lezajoljon.
Ez is elég szörnyű! Vagy csak nekem?
Egy kis adalék: beleolvastam a Tova Szilárd ajánlotta rovatba. A 111140-es (!!!), mai hozzászólás nyelvezetéből (meg az álnévből: Térfelvigyázó) eléggé úgy tűnik, hogy az illető szakember, legalábbis a szaknyelvet használja:
Köbánya Kispesten az ütközőbakkal végződő vonatfogadásra használt vágányok (9-11) bakjain elhelyezték a vonatok előfűtéséhez használatos vezetékcsatlásokat (1500V). Ha jól tudom, még működőképesek is, viszont akkor miért van az, hogy a nem túl jó hatásfokkal működő Csörgő fűti elő a kocsikat?
Csatló fn 1. eszköz, mellyel vmit összef?znek, csatolnak.
(Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára).
"Csavarkapocs (csavaros csatló), a vasuti járóm?vek egymáshoz kapcsolására szolgáló eszköz. FŚrészei a kengyel, a hevederpár s az orsó. Minden lokomotiv vagy kocsi 2 csavarkapoccsal van ellátva (egy elül, egy hátul)."
(A Pallas nagy lexikona)
Bár nem vagyok közlekedési szagember, mindezek alapján megkockáztatom, hogy a csatló vagon olyan vasúti (v. villamos-) kocsi, melynek van csatlója, azaz csatolható hozzá másik ilyen kocsi. Az más lapra tartozik, hogy szerintem egybe kellene írni. A csatló talán nyelvújításkori szó, s így az akkori fejlŚdŚ ipar ezt sokszor használhatta:
Csatló lánc = csikoltó vagy csatlólánc = fa vagy vasfoglaló; általában a tézsla végén lévô kovácsolt vasszerkezet, vagy pár szem lánc egy nagyobb karikával, amellyel a tézslát pl. az eketaliga rúdjához csatolták. Csatlás = „[…]a fölhérczet a rúdszárnyakhoz erôsítô görbült vasrúd. Ha nem vezetik a rúdszárnyig, hátulsó része »csészében« = karikában végzôdik, amelyet a tengelyszáron helyeznek el.”
Csatlós páltza = csatlófa = feszíti a derékkötôláncot. A csikoltó vasszerkezetét vagy pár láncszemét összefogó rövid, erôs szeg, vagy rúd.
(Szenti Tibor: HÓDMEZÔVÁSÁRHELYI VAGYONLELTÁRAK 1744–1922 KÖZÖTT, http://www.szenti.com/vagyon.doc)
Köszönöm a részletes választ, de meg kell valljam továbbra sincs képem arról milyen is lehet a csatló vagon.
Lehet, hogy ez valami belső szakzsargon, és ha a fiam majd nem csak olvasgat a közlekedésről, hanem tanulja azt, akkor be lesz avatva ebbe a rejtelembe.
Üdv.
A TESZ így ír: " A ... csatló főnév jelentette többek között a kantárszíjat ... , továbbá a hintónak, kocsinak a csatoláshoz szükséges részét, amely egyben alkalmas volt arra, hogy az urat kísérő szolga rajta állhasson..."
A Kereső.hu-n találtam a következőt:
"(lat. copula), az orgonában olyan gépezeti berendezés mellyel nagyobb műveknél 2-3-4 billentyüzet összekapcsolható, úgy hogy egy billentyü nyomásával a fölötte és alatta lévők is lenyomódnak s a hozzájuk tartozó sípok megszólalnak. Egy 60 változatu, 5 osztályra épített orgonamű 4000 sípja egyetlen billentyüzeten szólaltatható meg a főmanuálon. A felső, nyelvsíp, pozitiv és középművek billentyüzetei is külön egymással csatoltathatók. A pedálcsatolást külön szelepek eszközlik; ez esetben a billentyük nem jönnek mozgásba. A nyolcad v. oktáv C. -nál minden billentyünyomás az illető hang nyolcadát is megszólaltatja, amivel nagy hatást idéz elő az orgonáló. - C., l. Szekér.
Forrás:
Révai lexikon
Találtam egy ilyen momdatot: "A HTH-motívum 20 aminosav hosszú, 2 alfa-helix alkotja, amelyeket 4 aminosavból álló csatló köt össze. A két alfa-helix tengelye egymásra merőleges, a csatló lefutása negyed körívnyi." (OROSZ LÁSZLÓ:
Genetikai szabályozás: a DNS-hurok és a molekulák illeszkedése)
Még egy érdekesség, villamosokról:
"A télen néha befagyó félautomatikus ütközők 1997. októberében érdekes eseményhez vezettek. Elmondások szerint az aznapi csatlásbefagyás miatt két kocsi úgy ment forgalomba, hogy véletlenül csak elektromosan volt összecsatolva, az automatikusan csatló mechanikus rész azonban nem. A "csatolt" szerelvény távvezérlésének köszönhetően ennek ellenére egészen sokáig (több megállón keresztül) együtt közlekedett, majd egy alagútszakasz előtti rámpán már szétvált a két kocsi. A hátsó kocsi befékezett, az első azonban továbbhaladt... "
Van olyan szó hogy csatló?
Vagonokkal kapcsolatos szövegben fordult elő felsorolásként, hogy milyenek vannak.
Csatló vagon.
Nem érthető számomra.
Olyan, hogy csatlós az rémlik, de valami történelmi közegben.
Csatolódó akart lenni, csak elírták, vagy rövidebb formája is van?
Ami Catot illeti, elnézésedet kell kérnem, ő csak az irodalmi munkásságom rész, azaz hülyültem.
Az a gyanúd, hogy a család tagjai különböző nyelvekből származhatnak, igencsak jogosnak tűnik. Olyannyira, hogy bennem annak a gyanúja is felmerült, hogy a kb. szójegyzék jelentésben használt figura, és az, amelyet egyesek összekevernek a klientúrával, azaz a politikai jelentés sem azonos eredetű.
Érdekes, hogy a szó oroszul номенклат'ура, tehát nem elől hangsúlyos, bár ilyen hosszú szavaknál az oroszban elől megjelenik egy mellékhangsúly.
Érdekes, hogy a történeti szövegtárban az első megjelenések így néznek ki:
nomenclatura - 1782 (másik 1882, van egy1988-as adat is, de ott a latin szóra utalnak)
nomenklatura - 1943 (utolsó 1975)
nómenklatúra - első 1990
A Magyar Nemzeti szövegtárban az előfoordulások száma
nomenklatúra - 30
nómenklatúra -173
Az a gyanúm, hogy a szó mostanában van terjedőben.
Szerintem a hosszú ó-s ejtés a tudományos nyelvből terjedt el, a rövid o-s pedig a politikaiból.
A nóment és is hosszú "ó"-val ejtem, én sem feltétlenül Cato mián. Bár lehet, ha tőle ered -- vagy ő segített a zirodalomban elterjeszetni [nem néztem utána] -- a /nómen eszt ómen/ mondás[t] (szerintem ezt lehetetlen rövid "o"-val mondani).
De a kérdés érdekes. Megpróbálok utánanézni. Egyelőre azt a gyanumat közlöm, hogy ezen "szócsalád" tagjainál a forrásnyelv más. Esetleg a hosszú "ó"-s változatok a magyarországi latinitásra mennek viisza, a rövid "o"-sok pedig [ki mást is vádolhatnék ezzel :-)] német közvetítésre. (A tudomány nem is olyan rég még német befolyású volt.)
Ismereteim szerint a németben a hangsúlytalan szótagokon nincs fonologikus hanghossz, a nominal melléknév pl. az utolsó szótagján hangsúlyos, így az "o" automatikusan megrövidül. [Bár a Nominativ az "o"-n hangsúlyos! van egy németes a közelben, aki tudja, hogy itt hosszú-e az "o"..?]
Hát, ezt a változást talán csak azért kellene figyelembe venni, mert az ókori latin hatása, melyet Attila hunjain keresztül érkezhetett volna el a magyarsághoz valahol a sztyeppén lecsökkent.
A magyart érő latin hatások alighanem középkoriak.
„nominál, nominativusz csak unokatestvérek, latinul is röviden ejtik, a hangsúly áthelyeződése miatt”
Nem vagyok nagy latinos, de tudomásom szerint az (antik) latinban a hangsúly és a hosszúság függetlenül mozgott. Mindenesetre Györkösynél az összes származék hosszú (makrón helyett éles ékezetet írva): nómen, nómenclátor, Nómentánum, Nómentánus, Nómentum, nóminátimm nómináció, nóminitó, nóminó. Persze a középlatinban megszűnik a hosszúság mint önálló fícsör, csupán a hangsúly redundáns jegye lesz (hozzáértők cáfoljanak, ha kell!), az viszont komoly kérdés, hogy egy ilyen másodlagos jegyet a magyarban érdemes-e figyelembe venni. Lehet, hogy valóban.
„A nomen nem magyar szó, nem is írjuk magyarul.
A nómenklatúra magyar szó.”
Ez minek alapján állítható? Van olyan, hogy nomenképző, tehát viszonylag jól beilleszkedett a magyar nyelvbe.
A helyes vagy a helytelen nem idevaló szavak. Ebben az esetben a normához való viszony a megállapítható.
Ha olyan szöveggel találkozol, amelyet "helytelennek" érzel, az nyilvánvalóan nem felel meg annak a normaváltozatnak, amelyet te gyerekkorodban elsajátítottál.
Kérdés, hogy a felfogásod szerint csak egyetlen norma lehet-e helyes, vagy esetleg több. Az egynormájúság nagyon szélsőséges felfogás, de mégis ez az első válasz.
Tehát, mielőtt valamit helytelennek ítélünk, meg kell gondolni, hogy vajon az adott megnyilatkozás nem egy másik normának felel-e meg.
Természetesen vannak olyan megnyilatkozások, amelyek normán kívülisége nyilvánvaló. Azonban ezek sem adnak okot az ítélkezésre. Ha esetleges, akkor tévesztésnek, nyelvbotlásnak lehet ítélni, ha következetes, akkor mégiscsak valamiféle normára kell gondolni.
Kis Ádám
Nem is úgy gondoltam, hogy jön a rendör, ha eltévesztem mondjuk az igeragozást. De még mindig nem tudom : meddig lehet mondani, hogy ez a szóhasználat helytelen, és mikor lesz általánosan elfogadott, tehát helyes forma belöle (ha lesz) ?
Lehet, hogy ez merő szofisztika, de igazán úgy helytálló a fogalmazás, hogy vannak szabályok. Ennek az a lényege, hogy nem olyanok, mint egy törvénykönyv: megfogalmazva és előírva, hanem azok a szabályok, amelyek spontán érvényesülnek. Talán pontosabb szabályosságnak nevezni. Ezek a nyelhasználók hallgatólagos megállapodásai.
Hogy mennyire kötelezőek?
Ez attól függ. A költői nyelvben számos "szabálysértés" található, és ezek nem rontják a vers értékét.
Kis Ádám
„vannak-e ma még egyáltalán kötelezö nyelvi szabályok vagy mindent lehet irni, mondani?”
Hát hogyne lennének: *Nézből kutyáttam futot. Ilyen mondat például nincs. Amik az ilyen mondat létét meggátolják, azok a nyelvi szabályok. Természetesen lehet ilyet mondani, hiszen az imént nekem is sikerült, de semmi értelme ezt tenni.
Nem véletlenül nem azt írtam, hogy minden ikes ige minden alakja iktelenné vált, hanem azt, hogy az ikes paradigma összeomlott. Ez bizonyos esetekben akár olyanformán is történt, hogy épp a valaha volt ikes alak épült be a neutralizálódott paradigmába (pl. olvasol a régi olvassz helyett, vagy az E/2. felszólító módú általános ragozású igealakok rövid és hosszú alakja stb.). Szintén igaz, hogy néhány (<10; eszik, iszik, alszik stb.) szónak egy-egy alakja (leginkább az E/1. kijelentő mód jelen idő) a választékos regiszterben a mai napig is az ikes ragozású alak az általános. Ez azonban nem változtat a paradigma kihaltságán. Nem hiszem, hogy ilyeneket mondanál: Péter ehetnék egy kicsit kevesebbet, ha nem akar elhízni. Márpedig ez lenne az ikes paradigma szerinti alak.