(Elnézést, hogy csak most írok, szeretném precízen összefoglalni véleményemet, és erre tényleg csak most jutott időm).
A személyes anyázós vonalra most nem reagálnék, mert fárasztó (igaz, részben vicces is, Arvai feljelentése az MTV Híradónál például nagyon), és feltételezem, hogy titeket sem ez érdekel elsősorban. A kifogások tartalmi részére megpróbálok egy komplett választ adni, hiszen azok többé-kevésbé ugyanarról szólnak, röviden összefoglalva, hogy a cikk megszégyenítette Knézy Jenő emlékét, a vádat pedig a riport hangvételére alapozzátok.
Azt gondolom, hogy mindenekelőtt tisztázni kéne, miről szólt a cikk. A vádak alapján ugyanis nekem úgy tűnik, többen azt gondolják, hogy Knézy Jenőről. Holott valójában Knézy Jenő temetéséről. Márpedig a kettő nem csak, hogy nem ugyanaz, de nincs is kölcsönös összefüggés: a temetésnek nyilván van köze Knézyhez, neki azonban már értelemszerűen semmi köze saját temetéséhez. Így tehát (amellett, hogy a cikkben természetesen szigorúan nincsen semmilyen állítás, megjegyzés, utalás Knézyre), az eseményről készült beszámoló sem szól Knézyről, vagy Knézy emlékéről. Szól viszont a Knézyről tartott megemlékezésről.
Azt gondolom, hogy a temetés - szándékainktól függetlenül - társadalmi eseménnyé vált, és mint ilyen (részben) leválasztható arról a széleskörű megrendültségről és gyászról, amely Knézy halálát övezte. A cikket körülbelül húszezren olvasták a temetés másnapján, ami kifejezetten magas olvasottságnak számít (bár így is csak az Index minden ötödik olvasója kattintott rá). Meggyőződésem, hogy ha zártkörű, egyszerű temetésről tudósíthattunk volna (ami egyébként a család eredeti elképzelése is volt de ez most tényleg mellékes), akkor jóval kevesebben olvassák el a cikket, éppen mert az olvasók jelentős része elsősorban a társadalmi eseményre volt kíváncsi.
Részben választható le Knézy temetése a közösség megrendüléséről írtam feljebb, és ez a megszorítás ahogy rést nyit a társadalmi esemény értelmezésen, úgy további magyarázatot is igényel. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a társadalmi eseményre vonatkozó jelentős érdeklődéssel párhuzamosan volt (van) jelen a nem kevésbé széleskörű (sőt: közösségi jellege miatt, mint együttes élmény felerősödő) gyász. Feltételezem, hogy sokan vannak, akik a társadalmi eseményről szóló beszámoló mellett saját megrendültségük visszatükröződését is igényelték, és a cikktől éppen a temetésnek - mint a személyes gyászmunka alapvető intézményének közvetítését, a beszámoló olvasásán keresztül megrendültségük - legalábbis részleges - feldolgozását várták. Többen lehetnek azok is, akik az Indexet olvasva kizárólag ez utóbbi funkciót igényelték, és akiket a temetés (ismét hangsúlyoznám: szándékainktól függetlenül érvényes) társadalmi esemény jellege nem csak, hogy nem érdekli, hanem kifejezetten felháborít. Gondolom, hogy a cikkel szembeni vádak megfogalmazói is elsősorban közülük kerülnek ki.
Éppen az ő igényeik kielégítésére közöltünk a temetés napján kizárólag az elhangzott beszédekből összeállított cikket (http://index.hu/sport/knezytemetes/), illetve korábban (a temetési-riporttal szemben valóban Knézy Jenő emlékéről szóló) nekrológot (http://index.hu/sport/knezynekr/), majd összeállítást a sportriporter kollégáinak visszaemlékezéseiből (http://index.hu/sport/knezyemlek/ ). És éppen ezért választottuk írásainkban is ketté a temetés két funkcióját: nem az eseménnyel párhuzamosan, (kvázi élő adásban) készített első beszámolót egészítettük ki utóbb a társadalmi eseményről szerzett benyomásainkkal, hanem külön cikkben foglalkoztunk vele. A cikk legnagyobb hibájának utólag éppen azt tartom, hogy erre nem hívtam fel az olvasók figyelmét az írás elején.
Felteszem valamennyien egyetértünk abban, hogy a sajtónak általában kötelessége kielégíteni az olvasók hírigényét, egyúttal alapvető funkciója az eseményekhez való kritikai hozzáállás. Márpedig adott esetben ez a temetésről, mint társadalmi eseményről készített kritikai hangvételű írást jelentett. Nem gondolom ugyanakkor, hogy ez feltétlenül gyengítené a közösség intenzív érzelmi állapotának visszatükrözését, ez esetben az általános kegyeletet bár valóban disszonáns lehet. Sporttal kapcsolatos példánál maradva: eufórikus cikkben énekelhetünk meg egy magyar olimpiai aranyérmet, visszatükrözve ezzel a közösség általános és felfokozott érzelmi állapotát, és ezt nem gyengíti, ha mondjuk az éremátadásról vagy a hazaérkező sportoló fogadtatásáról, mint eseményről közlünk kritikai hangvételű írást.
A fentiekkel együtt sem gondolom természetesen, hogy a cikk tökéletes (ezt egyébként még soha, egyetlen írásomról sem gondoltam most, a számos tiltakozást is látva, főleg nem tehetem). Nyilván adhattam volna kevesebb okot a felháborodásra, megtehettem volna, hogy más alkalomra tartogatom mondjuk a Hegyi Ivánra vonatkozó megjegyzést, nem foglalkozom Rátgéberrel, Papp Endrével vagy Kónya Imrével. Bár továbbra is úgy látom, hogy ezek kihagyásával az olvasók többsége inkább szegényebb, mintsem nyugodtabb lett volna, nagyobb körültekintéssel talán valóban jobb cikket írhattam volna. Ez ügyben egyetlen vékony mentségem, hogy a temetésen még legalább egy tucat hasonló vagy jó eséllyel még ezeknél is kegyeletsértőbb témát láthattam (a nagyszámban megjelenő hajléktalanoktól kezdve, az urnát majdnem elejtő temetői munkásokon keresztül, a láthatóan valóban megrendült, de azért a sírhoz sétálva mégiscsak mosolyogva viccelődő sportriporteren át, a másik sportriporterig, aki sikertelenül próbálja a pap után tátogni az imát), hogy már így is úgy éreztem: az önkéntes cenzúrával túlságosan tompítottam a tudósítást. De lehet, hogy nem eléggé.
Még egyszer elnézést kérek azoktól, akiket a cikk megbántott, üdvözlet.
hát mondjad, a politikán legalább többen látogatnak. Jellemző, hogy ahol szerepel az index, az rögtön T.Szerk, pedig ez nem csak az indexről szólna a törzsasztalban, hanem az általános bunkósodásról az újságírók körében
Ha errôl elmondanám a véleményemet, hamarosan átdobnának minket a politkiához.
Röviden: igen. Fogyasztói társadalom van. A bunkókat is ki kell szolgáni. Bunkókat könnyü irányítani. Az okosak a hatalom számára kellemetlen, zavaró elemek csak. Éljenek a bunkók! Évezredek óta bevált recept.
Nem a magadét kapod meg csak azt kérdezem, hogy szerinted jó az, ha nem csak a pórnép körében terjedt el katasztrófális mértékben a bunkóság, hanem az írott és kimondott sajtó is ebben a hangnemben működik?
szerintem szodas baratunk okosan beszelt.
pl. ha en halnek meg, es valaki ilyet irna a temetesemrol (jo persze nem fog senki irni a temetesemrol, de most tegyuk fol hogy...), a szokasos sablonos, es sokszor igazi erzelmeket nelkulozo egyutterzo szoveg helyett en tok orulnek neki (marmint ha ilyet halott allapotban lehet csinalni). Tulajdonkeppen annak is betudhato a dolog, hogy a cikk szerzojenek valoban faj Jeno halala, es emiatt bantotta hogy a temetes alszent keretek kozott zajlott. (Marmint egyaltalan nem biztos hogy alszent keretek kozott zajlott, en nem tudom, de o neki joga van igy gondolni...)
ami viszont nem tetszik:
1) en ugy emlekszem hogy Somlai azt igerte hogy valaszolni fog ebbe a topicba azoknak akik serelmeztek a cikket. ez tudtommal nem tortent meg.
2) szerintem az a TS-es focim viszont tenyleg izlestelen volt. nem indexesen izlestelen. csak izlestelen es kesz.
OFF (?)
Sajnos, személyes tapasztalatom is megerősíti azt az alaptételt, hogy soha nincs annyi rokona, barátja, jótevője, stb. mint a temetésén. Az örökség! Az előhozza az emberből a testvéri szeretetet.
Rokonaim temetésekor többször volt hulla részeg a pap, mint józan. (Figyelem! Ebből ne tessék messzemenő következtetéseket levonni!) Legutóbb pedig egyik rokonom temetésekor az Üdvhadseregnek tiltottuk meg a megjelenést. Ennek ellenére ott voltak, s pofátlanul beszédet tartottak, s olyan vidám nótát adtak elő, mintha lagziban lennénk.
El tudom képzelni, hogy Knézy Jenő temetésén is voltak furcsa, nemkívánatos jelenségek, fontoskodó kollégák, "szórakozást kereső" nénikék.
Azt is el tudom képzelni, hogy valaki ezt az alkalmat is felhasználta egy kis helyezkedésre.
De ezek a dolgok nem tartoznak a nyilvánosságra. És az erről alkotott vélemény sem.
Én úgy gondolom a cikk szerzőjének az ilyen jellegű, méltatlan viselkedési formák kipellengérezése lehetet a célja. Ezt megtehette volna egy későbbi időpontban, személyektől és helytől függetlenítve. Így ebben a formában azonban ő maga is kegyeletsértést követett el.
Bár a hamvveder semmivel sem menthető.
ON
dehogy kapod meg a magadét :) szólásszabadság van
Viszont nem tudok veled egyetérteni. Elég régen olvasom az indexet, ez a stílus nem hagyományos index stíl, legalábbis nem komoly dolgokról való tudósításban. Mert egy hűdenagyfaszaművészvagyokhogyazasztalközepéreszartam happening ilyen stílusú megörökítése ok, hisz izlések és pofonok. De könyörgöm, itt valaki meghalt, valakik gyászolják. És egy-két mindenárom szerepelni vágyó, és nagy marhaságokat mondó (persze kinek a pap kinek a papné) ember miatt nem kellene így írni. De szólj, ha meghalt valaki közeli szeretted, és majd ír neked valaki egy ilyen tudósítást. Nem én, mert nincs hozzá gyomrom.
Mindenben lehet kifogást keresni és találni, de valamiben nem kell.
Kövezzetek meg, de szerintem OK a temetéses cikk és a 2-ik vitatott dolog, a mancs-bulvaroid stílusú címadás is.
Szerintem hozta az újságíró csóka
a hagyományos indexes ízeket, amit V-tek volna
bármilyen helyzetben is megtagadni
(monnjuk kivéve bizonyos extrém esetet, cumbájspil globális katasztrófa esetén ha az Index lenne az 1etlen elérhető sajtótermék, nos akkor valóban elvár6tó a vegytiszta hírközlés, ohne szubjektivizmus, persze erről esetünkben hál' istennek nem beszélhetünk)
Szvsz az Index így jó ahogy van, esőben-hóban, buszbaleset után afterozva, temetésen.
Milyen médiumnak, ha nem egy internetes újságnak
kell(ene) a (gyakran álszent) tabukat döntögetni?
1ébként Szvsz nem szerepel a vitatott cikkben egyetlen dehonesztáló kifejezés sem az elhunytról, a fikagombóckákat (szerintem többé-kevésbé +érdemelten) a túlélők kapták.
Nem kötelező olvasmány az Index, akinek megüli a gyomrát a Mancs stílus,fogyasszon vmi. lájtosabbat.
A nekrológ valóban jobb volt, de sajnos
alaposan szétütötte azt az írást a temetés.
Még a miniszter is úgy beszélt ( ott álltam az ágyánál, s ő beszélt nekem dolgokról, amikről sokkal többet tudott mint én) ami inkább volt szimpatikus, mint visszatetsző.
Amúgy az előző hozzászólást nem kifejezetten neked írtam, inkább úgy általánosságban mindenkinek.
Nehogy esetleg félreértsd, vagy a személyed elleni támadásnak vedd
:)
Alapvetően nem a barátokra, hanem a hivatalos megemlékező(k)re gondoltam, pl: a miniszterre, aki aligha lehetett annyira közelálló, mint az talán az elhangzottakból első ránézésre következne. (És itt ebből a szempontból teljesen mindegy a miniszter pártállása.)
Mint az leírtam már: a cikk nekem sem tetszett túlságosan. A nekrológ viszont igen.
Szerintem, egyáltalán nem a saját fontosságukat hangsúlyozták a beszédet mondó barátok/kollégák
Főképp nem Gulyás Laci, aki az együtt eltöltött időkről beszélt
Miért ne beszélhetett volna a közvetlen kollégájával/barátjával eltöltött több mint 20 évről?
Miért kell azonnal félremagyarázni?
Persze, lehet így is értelmezni a mondanivalót, de miért kell ?
Egyből a rosszindulatot, hátsó szándékot kutatni mindenben?
A cikk nekem sem tetszett tulságosan, viszont ugyanez a szerző írta a nekrológot is, ami szerintem egy jólsikerült, igen kedves írás.
Amúgy meg azt gondolom, hogy minden temetés az élőknek szól, és ha valaki(k) egy ilyen alkalomkor inkább saját fontosságát hangsúlyozza(-ák) az elhunyt méltatása helyett (vagy akárcsak mellett) az bizony bírálandó, még ha a konkrét megfogalmazáson (ami több helyen szerintem sem szerencsés) lehet vitatkozni is. De ha egy tudósításban említésre sem kerül, hogy bizony több hivatalos emlékező szereptévesztésben volt, (valószínűleg azért, mert természetükből fakadóan csak ők bírnak "versüknek hőse lenni"), az rontja a beszámoló hitelességét.
Szóval az a kérdés is felmerül, hogy vajon az ilyen beszédek egy temetésen vajon mennyiben odaillőek és tiszteletlenek.
A "Knézy halála megdobta a Telesportot" mint szalagcím meg a Blikkbe való, az tiszta sor.
Az a baj, az Index felvette a "mi vagyunk a fasza fiatal gyerekek, akik kigúnyolnak mindent" stílust. Ha megnézitek, a tudósításaik szinte 100 %-ban az adott téma lehúzásáról, kigúnyolásáról szólnak , időnként alaposan belemagyarázva teljesen más értelmű dolgokat is.
Most, hogy egy temetésen sem tudtak ettől elrugaszkodni, alaposan túllőttek a célon , s ezt meg is fejelték a "Knézy temetése megdobta a nézettséget" című cikkükkel is.
Mindössze annyi kellene, hogy a család hivatalosan tiltakozzon, mondjuk a Magyar Televíziónál, ahol bemondhatnák, hogy az Index kérjen nyilvánosan bocsánatot a cikkekért.
S természetesen, olyan cikkírókat kell alkalmazni akikben van egy szemernyi tisztesség is
A többit el kell zavarni a francba
Engem is mélységesen felháborít az, hogy valaki ilyen szenvtelenül és ilyen PRIMITÍV stílusban képes egy kegyeletsértő cikket írni. Bár az is szomorú, hogy ez megis jelenhetett.
:(((
Nagyon elszomrított ez a cikk, nem értem, hogy mi szükség volt rá. Erre nehéz lenne magyarázatot találni. Nincs is értelme keresni:erre nincsen magyarázat.
Mintha egy rosszabb koncertől tudósítottak volna. Szégyen.:-(
Én írtam egy levelet privátban is, szinte szóról szóra hasonlóakat mint az olvtársak is megfogalmaztak, kaptam is rá választ miszerint majd itt válaszol.
Lehet, hogy már nem dolgozik ott?
ez a cikk megdöbbent?, nem is találok rá szavakat.
Vannak bizonyos etikai minimumok amiket be kéne tartani.Egy temetésr?l nem lehet ilyen gúnyolódó stílusban írni. Ha nem tud szépet írni, akkor legalább maradjon tárgyilagos. Megsértette a gyászolókat!
