Keresés

Részletes keresés

Menoitész Creative Commons License 2003.04.23 0 0 157
szia,

ha úgy érzed lelki bajaid meghatározó oka az alkohol, akkor szerintem ne egy hagyományos pszichiáterhez fordulj, hanem egy addiktológushoz (valahol a neten találtam már tel. számot, linket, ha érdekel megkeresem). Ha más az alapvetö oka a problémáknak, akkor próbálj szerintem beszélni róla, különben miért jársz hozzá?
Egyébként nagyon együttérzek veled, ha van kedved néha írhatnál ide vagy a másik topicba. Nekem legalábbis sokat jelent hasonló gondokkal küszködö emberekkel beszélgetni, hátha jól esik majd neked is.

Megoldást szerintem senki nem kinál itt senkinek, de (ha jelent ez valamit) engem felkavart az amit írtál.

szia

menoitész

Előzmény: bableves2 (154)
tölgy Creative Commons License 2003.04.23 0 0 156
rohanok Bryan Adams koncertre, nem legyél nyafi, mond el nyugodtan a dokdnak, azért jársz hozzá, hogy segítsen! örül ha nem sablonos a rendelése!:-)
Előzmény: bableves2 (154)
apafej60 Creative Commons License 2003.04.23 0 0 155
Ajaj... Ez nem hangzik valami jól. Most mennem kell. Vigyázz magadra.
Előzmény: bableves2 (154)
bableves2 Creative Commons License 2003.04.23 0 0 154
De mégis mennyi ez a mennyiség vízben egyebekben? Egyébként csak azért kérdezem, hogy mostmár akkor elérkeztem a totális függőség korszakába? Mert régebben ez nem volt, de baromi kellemetlen. Teljesen ki van a torkom száradva.
Egyébként régóta olvasgatlak, és teljesen megértelek. Én minden pénteken kegyetlenül besörözök, ráadásul nő vagyok két gyerekkel. Egyáltalán nem úgy néz ki, hogy kilábalok ebből. 1 évig gyógyszert szedtem, addig nem ittam. Aztán abbahagytam, hogy már nem kell. Most meg olyan a dokinőm (pszichiáter), hogy nem merem neki megmondani, hogy gondjaim vannak. Ráadásul ha iszom is simán beveszem a nyugtatóimat és az antidepresszánsokat, gondolhatod, hogy filmszakadás van.
Előzmény: apafej60 (153)
apafej60 Creative Commons License 2003.04.23 0 0 153
Helló! Én is sok folyadékot fogyasztok, akkor is, ha nem alkoholt iszom (hanem ásványvizet, kólát, teát, stb.). Úgy tünik, minden alkoholista így van ezzel. Sok folyadékot kell magunkba dönteni, ha hiányzik a pia. Hogy ez milyen mennyiségen felül beteges, azt nem tudom, de vízivás miatt még senki sem tért magához kórházi ágyhoz bilincselve...
Előzmény: bableves2 (152)
bableves2 Creative Commons License 2003.04.23 0 0 152
Azt szeretném kérdezni, hogyha valaki alkoholista és nem iszik, jelentkezhet-e elvonási tünetként kínzó szomjúság? És mit lehet tenni ellene. Mert félpercenként vizet iszom és állandóan klotyóra járok. Félek, hogyk kikészül a vesém. Valszeg enyhe cukorbeteg is vagyok, tehát nem tudom, hogy ez a mérhetetlen vízivási kényszer a piahiány miatt van-e.
apafej60 Creative Commons License 2003.04.22 0 0 151
Én ezerszer megfogadtam, hogy soha többé nem iszom. Egy párszor azt is, hogy ha iszom is, nem vezetek. Aztán mégis... Nem rólad beszélek! Kizárólag saját magamról, ha segítek vele egy picit, akkor jó...
Előzmény: Menoitész (150)
Menoitész Creative Commons License 2003.04.22 0 0 150
Ezzel nem lesz gond, ha vezetni kell, akkor sosem iszom. Életemben egyszer vezettem részegen kb. 3 km-t, akkor megfogadtam, hogy soha többé.

Vigyázz magadra és fel a fejjel!

Előzmény: apafej60 (149)
apafej60 Creative Commons License 2003.04.22 0 0 149
Szia Menoitész! Jó, de készülj fel, hogy ugyanakkor veszélyes is! Gondold át elöre, hogy mit csinálsz akkor, ha esetleg mégis visszaesel, és elgondolkodsz rajta, hogy mi lenne, ha 1, 2, x sör után mégis vezetnél, merthogy muszáj. Tudom miröl beszélek! Munka, pénz, kötelesség ilyenkor nem számít, nem szabad autóba ülnöd, és kész. A legkevesebb a jogosítványod, de meg is ölhetsz valakit, esetleg saját magadat.

Bízom benned, de én egyszer egy hasonló szituációban tökrészegen vezettem Budapeströl Kazincbarcikáig. Egy másik alkalommal Kecskeméttöl Budapestig. Az M5-ösön a fizetökapunál alig tudtam beszélni a pénztárossal, biztos érezte a szagomat, de gondolom nekik nem feladatuk intézkedni, vagy csak egyszerüen lusta volt, vagy lehet, hogy nem voltam rendkívüli eset.

Szóval ma már ki merem mondani, csak a Jóisten lehetett, aki megmentett a tragádiától.

Előzmény: Menoitész (147)
tölgy Creative Commons License 2003.04.21 0 0 148
:-)
jó!!

és ne szégyenkezz, a tegnap elmúlt!
ma már ma van, és a holnapot kell vigyázni!:-)
menni fog!

Előzmény: Menoitész (147)
Menoitész Creative Commons License 2003.04.21 0 0 147
Sziasztok.

Félve léptem be ide újra. Nagyon szégyellem a tegnapi napot. Tartottam attól, hogy mi fogad majd itt, de felesleges volt. Nem ítéltek el, hanem próbáltok az eszemre hatni. Nagyon rendesek vagytok.
Végigolvastam (többször is) a mai hozzászólásokat (a tegnapiakhoz egyelöre nincs bátorságom). Most elöször van az, hogy nem próbálom elhessegetni az észérveket, inkább igyekszem elgondolkodni azokon.
Igazatok van mindenben, és föleg igaza van irregularnak, aki már régóta ismételgeti ugyanazt az alapigazságot, csak eddig én fölényesen lesöpörtem az érveit.
Most nem tudok mást mondani: próbálom megfogadni a tanácsokat, sokat fogok gondolni az általatok leírtakra.
Ennek jegyében ma elvállaltam egy munkát, ami azzal jár, hogy 2 hétig nem ihatok, mert elöfordulhat hogy akár éjszaka is autóba kell ülnöm.
Tudom ez csak félmegoldás, de indulásnak ez is megteszi.

Sziasztok és köszi mindent.

menoitész

tölgy Creative Commons License 2003.04.21 0 0 146
igen, ott van felnőtten a szorongás, rosszélmény, és az a gyermeki érzés-bennem is , bár apám talán nem volt alkoholbetegnek nevezhető- mégis, az :hogy nekem miért nem lehetett "mintaapukám" és a lányaimnak uez a hiányérzet! megbántottság a SORS elleni tiltakozás! a gyermeki énünk felnőttként is előtör.

most először jutottam oda, hogy a haragom tompítandó idevarázsoltam Őket, emléküket a húsvéti asztalra, apumat idéző császárkorona virággal, és a gyerkeim apját a fréziával(ez volt az esküvői csokrom is):-)

de ettől még itt van bennem, hogy nagyon sok fájdalmat okoztak az olyanságukkal amilyenek voltak, és hogy nem tettek meg tőlüktelhetően mindent a jobbításért, értünk gyerekekért.(nem a feleségért, az lehetett nem jó választás, de a gyerek ártatlan, csak elviselő!)

Előzmény: filippaa (145)
filippaa Creative Commons License 2003.04.21 0 0 145
Igen, erről beszélek. :(
Előttem a saját apám példája is lebeg és minden nap eszembe jut vmi a gyerekkoromból...persze szép dolgok is, de uralkodó érzelmem mégis az apám ivászata miatt állandó szorongásom még ennyi év után is.
A felnőtt lányt bőven megértem, 28 éves koromban én is eljutottam oda, hogy minimálisra szorítottam a kommunikációt apámmal.

Előzmény: tölgy (144)
tölgy Creative Commons License 2003.04.21 0 0 144
egy példa:
nyugatinál vill.megállóban szedte a csikket zacsiba egy hajléktalan.(tán egy éve történt, azóta nem látom)
beszélgettem vele (jópár villamost elengedve, mert érdekelt a története)
anno komolyzenei pályafutása csúcsán sok híres -külföldi is!-színpadon megfordult-nem x-dik hátsóhangszeresként, bár az is nagy szó pl. oda bekerülni, maradni!- nos ismert volt a neve zenei berkekben-én nem ismertem, alacsony az ilyen irányú műveltségem; persze az ital ok, a család felborulásának, és a lejtőn börtön is szerepelt, bár tán gazdaságibüntett miatt ezt nem tudom pontosan.
lényeg: nem találja a visszautat a társadalomba.
barátok már elkoptak, család a szégyentől (is) meg gondolom belefáradt, új élhető élet reményét vele már nem látja biztosítottnak, nekik is csak ez az egy van!

hasonszőrűekkel nem lehet szerinte barátságot kialakítani, csapodik egy egy nő hozzá, de reménytelen a holnap.
rendes munkát nem kap mert nincs bejelentett lakása, zenetanári pályáját se tudja visszavenni.

és nem volt szerintem még annyira lerobbanva, hogy csak teljenek a napok ahogy tudnak.
hiányzik a felnőtt lánya-de már nem áll vele szóba, fáj neki.
de elfogadja.
a belátás még ott van benne, de a kilábaláshoz nincs indíttatása, elfásult.
persze most is megissza a vacak bort(anno csak "minőséggel élt") mert tompítja a léleksajgását.

Előzmény: filippaa (143)
filippaa Creative Commons License 2003.04.21 0 0 143
Ja, lehet, hogy nem mind az alkoholtól lett ilyen...lehet, hogy csak a fele. Ez gondolom nem nyugtat meg téged.
Én konkrétan nem egy emberről láttam, hallottam már, hogy az alkohol miatt került reménytelen helyzetbe. Ha idejében visszafordult volna erről az útról, akkor ma is élhetne normálisan.
Tipikusan a család, asszony egy ideig tűr, aztán besokall (tegyük hozzá jogosan), borít, apu kikerül utcára, albiba, munkásszállásra...egy idő után kirúgják, mert a főnöknek is feltűnik, hogy vmi gubanc van körülötte...pénzforrások kiapadnak...és jön az aluljáró.
Nem is olyan bonyolult és bárkivel megtörténhet.
Előzmény: Menoitész (139)
filippaa Creative Commons License 2003.04.21 0 0 142
A feleségedben is él az a sztereotípia, hogy az alkoholisták a lepukkant emberek az aluljárókban. Pedig ők sem így kezdték.
Eleinte talán ők is így "engedték ki néha a gőzt".
Amit neked is a figyelmedbe ajánlanék az, hogy MÉG nem vagy ilyen, mint ezek az alakok.
De ez nem garancia a jövőre nézve semmire. Sajnos. :(
Előzmény: Menoitész (139)
irregular Creative Commons License 2003.04.21 0 0 141
Pedig el kell fogadni,hogy felülkerekedik rajtunk,és erősebb,sőt,tudni kell!
Nem szabad bedőlni annak,hogy átmenetileg jobb a hangulatod tőle,mert utána többszörösen rosszabbul érzed majd lelkileg magad,mert mit kapsz?:4-5 óra,esetleg6-7 óra gondvesztést,és 1 nap rossz állapotot,önmarcangolást,továbbá egy fokkal kevesebb önbecslést.Lehet hogy pocsék hangulatod van,ha nem iszol,de minden próbatétel,amikor helytállsz erősit.
Mindig ugyanazzal a régi áltatós trükkel jön az alkohol,,és mégis mindig bedőlünk?Mintha felvennél 1M személyi kölcsönt,és 100M forintot kellene szép lassan visszafizetni.
Én most vagyok a 32.napnál,egyszerűen tudatositottam magamban,hogy mindig erősebbnek kell lennem,és a rossz helyzetekben is uralnom kell a tudatomat.Tudom,könnyű ezt mondani,de mindenki meg tudja csinálni,de mindenki csak saját maga tud rájönni,hogy hogyan,itt nincs tanács ami segit,mert minden ember más.Szivesen adnék nektek az akaraterőmből,de sajnos ez nem megy,mindig ki kell tartani,eleinte egyre nehezebb,aztán viszont egyre könnyebb,,néha/?/mindent elnyomó a kisértés,de a nagy célokhoz nagy erőfeszitések kellenek.
Előzmény: Menoitész (137)
apafej60 Creative Commons License 2003.04.21 0 0 140
"a feleségem nem hajlandó elfogadni azt, hogy én alkoholista vagyok. Szerinte én ezt csak (egyéb lelki bajaim miatt) bebeszélem magamnak. Az utóbbi idöben már el is zárkózott attól, hogy beszéljünk róla"

Hüha! Na erre mondtam, hogy akkor ti még mindig nem játszottátok végig, amit mi. Persze minden relatív. Nekem megint megvan a 24 józan órám, tehát ennek megfelelöen látom a dolgokat.

Szóval olyasmit vársz a feleségedtöl, amit sohasem kaphatsz meg töle, és ettöl mindketten szenvedtek. Mindketten ugyanabban a csapdában vagytok. Nem csak mi alkoholisták hárítunk és tagadunk ám irracionális módon, hanem a nem alkoholista hozzátartozóink is! A feleséged sem tudja bevallani saját magának, hogy a férje alkoholista, és ezért nem haragudhatsz rá, söt, lehet, hogy inkább hálás lehetsz neki.

Egyrészt, nem tudja mi az alkoholista. Valószínüleg csak annyit tud a dologról, hogy alkoholistának lenni valami szörnyü és REMÉNYTELEN dolog. Ahogy a társadalmunk túlnyomó része, ö is úgy gondolja, hogy ha tényleg alkoholista vagy, akkor el kell hagynia, mert nincs más választása. Azt várod töle, hogy ezt mondja ki, és eszerint cselekedjen?

A feleségem hallgatását és elzárkózását én már jól ismerem, és rájöttem, hogy nem szabad azzal nyaggatnom, hogy "értse meg", hogy alkoholista vagyok. Hogyan "érthetnénk meg" mi, férfiak, hogy milyen gyereket szülni? Nyilván sehogy, pedig ott voltam mindkét gyerekem születésénél. Mégis: sohasem tudunk úgy beszélni a gyerekszülésröl meg a szoptatásról, mint ök egymással.

Alkoholistát csak alkoholista "értheti meg", bármit jelentsen is ez. Ha azt akarod, hogy a feleséged megértsen ebben a dologban, akkor valahogyan alkoholistává kéne tenned, ez ugye nem cél.

Valahol írtam már a felelötlen pszichológusokról, akik szét tudják szedni az embert, aztán nem tudják összerakni. Ha a hozzátartozóinkat nyaggatjuk a problémáinkkal, akkor ilyenek leszünk mi is, még a végén jól szétszedjük öket, aztán meg nem tudjuk összerakni.

Uff.

Előzmény: Menoitész (131)
Menoitész Creative Commons License 2003.04.21 0 0 139
Ehhez csak annyit füznék hozzá, hogy nálam sosem okozott ilyen jellegü problémát az alkohol. Én ha iszom, akkor sem fordulok ki magamból, a legrosszabb ami megtörténhet velem, hogy megbánom majd az indexes hozzászólásaimat.
Ez nem erény, vagy bün - ez adottság (most bontom a 9. sört, tudom mit beszélek).
Láttam már sok ilyen alakot, mint amilyet leírsz, de nem vagyok biztos, hogy mind az alkoholtól lett ilyen - de igazad van, az alkohol bárkiböl csinálhat emberi roncsot.
Előzmény: irregular (135)
Menoitész Creative Commons License 2003.04.21 0 0 138
tudod szerintem azt érzik, hogy nem mész velük (van kifogás, pl nem szereted ahova menni kell, ők megértők Veled, de hiányzol nekik! mert minden élményben közösen !Veled együtt szeretnének lenni!
ezt megérted?

Hát persze, de most munka ürügyén maradtam itthon. Ha ez nincs, akkor ök sem mennek el. 4x beszéltem a lányommal, sírva könyörgött, hogy hívjam még annyira hiányzom. Szóval igazad van:(

de ha mélyedre nézel (majd, nem most) akkor érzed:van egy külön-nélkülük életed-amit eldugsz előlük (most mindegy milyen indokot találsz rá magadnak)a lényeg, van amit nem vállalhaszt elöttűk, és ez eltávolít akaratlanul is.

Igen, ez így van, még _most_ magamba nézve is.

Locsolni nem fogok, mert már gyerekként is gyülöltem ezt a szokást, ill. a járulékos dolgokat. Most felnöttként pedig ez egyike azon néhány vívmánynak, amit elértem / amire gyerekként vágytam (mármint, hogy nem locsolkodom). Húsvéttal kapcsolatban nálunk maradt a pár szelet sonka/kemény tojás, hitbéli dolgokban meg én mindig is szemérmes, gátlásos voltam, tehát erröl nem fogok beszélni.

Előzmény: tölgy (134)
Menoitész Creative Commons License 2003.04.21 0 0 137
Nnnaa.
Most egyrészt nagyon nincs igazad. Mert éppen ott van a csapda, hogy sokkal jobban érzem magam amikor iszom, szemben a száraz napok depressziójával :(

Másrészt meg igazad van, mert gyülölöm, utálom magam azért, mert képtelen vagyok abbahagyni az ivást. Nem tudom elfogadni, hogy egy kemikália (készüljön bár természetes alapanyagból, akkor is az)irányíthat engem, felülkerekedhet az akaratomon...

Előzmény: irregular (133)
tölgy Creative Commons License 2003.04.21 0 0 136
jó látni az erőfeszítésedet, és az eredményét !!
Előzmény: irregular (135)
irregular Creative Commons License 2003.04.21 0 0 135
Irtam Apafejnek is,hogy az alkohol a sátán itala,rám már ennyi idő után teljesen másképp hat mint egy kultúrivóra/rátok is/.
Ha nekikezdek inni megváltozok,kifordulok,már Ő ural teljesen,kizárólag negativ dolgokat tudok csak tenni bábuként,ön,és közveszélyesen.
Addig viszont,mig nem iszok,én vagyok az úr,neki nincs ereje,ezeket belátva nem AKAROK inni.Bármi is történjen,nem megyek el bánatosan "vételezni".SEMMI ÉRTELME.
Ugye sokszor láttál olyan alakot,aki toprongyos koszos,semmije sincs,már lelke sincs,dülöngélve koldul,élete egyetlen célja a köv. kisfröccs.Ezt teszi az alkohol.
tölgy Creative Commons License 2003.04.21 0 0 134
:-)

tudod szerintem azt érzik, hogy nem mész velük (van kifogás, pl nem szereted ahova menni kell, ők megértők Veled, de hiányzol nekik! mert minden élményben közösen !Veled együtt szeretnének lenni!
ezt megérted?
és azzal, hogy már vártad, hogy most egyedül legyél ez rezdüléseiben ott van akkoris ha ebédnél kellemes volt az együttlét, dehogy tovább már nem leszel velük, és már erre gondolsz...
áá
ez hosszu
de hidd el, ott a bizonytalanságérzés bennük is.
igen, elhiszik, hogy dolgozni kell, hogy nyugalom kell a munkádhoz(nem zavarnak) és örülnek mikor elszakadsz a kötelességektől, velük vagy, de, de, de...
mehettek közös kirándulásokra, nyaralásokra, de ha mélyedre nézel (majd, nem most) akkor érzed:van egy külön-nélkülük életed-amit eldugsz előlük (most mindegy milyen indokot találsz rá magadnak)a lényeg, van amit nem vállalhaszt elöttűk, és ez eltávolít akaratlanul is.
a BIZALOM az igazi jele a szeretetnek!(nagyon szvsz!)

de mindez tényleg nem "szemrehányás", hanem gondolatébresztő.

ja:és amitől Te szenvedsz attól ők azért is szenvedhetnek, mert szeretnek, és akit szeretünk azt mindig boldognak szeretnénk látni/érzékelni-gyermekien!:-)

jóéjt, és a locsolásról ne feledkezz meg, mert ugyan mindenki azt mondja :á ez olyan ciki, de mégis várja minden leány/nő, hogy "gondolnak"rá! szivből kivánják neki, hogy fiatal /szép /egészséges maradjon az életvizének szimbóluma által:-)

Előzmény: Menoitész (130)
irregular Creative Commons License 2003.04.21 0 0 133
Olvass csak bele a nem iszom topic elején a hozzászólásaimba,dehogynem!Bár azt hiszem súlyosabb verzióban.Nem is a problémakezelés a fő,hanem hogy a problémákra ne az itallal reagáljunk.Csakhogy ez már berögződött,nagyon megszokott reakció,csak erő és akarat kérdése,muszály megváltoztatni,ez az első lépés az elhatározás után,hogy ha nagyon keserű vagy ,ne nyúlj az italhoz.Sokára aztán meg lehet szokni,és ha jön ez az elmondhatatlanul szar érzés amit csak körülirni lehetne,egyszercsak úgy érzed hogy igy is rossz,akkor minek igyak,attól még rosszabb lesz.
Előzmény: Menoitész (132)
Menoitész Creative Commons License 2003.04.20 0 0 132
Addig kellett inni,mig lelassult az agyam,nem tudtak peregni a gondok,rossz érzések,aztán már csak utántöltés,iszogatás,ez volt a "lightos" eseménygyorsitó tömény,teljes filmszakadás nélkül

Töményt nem iszom, de ezt leszámítva elég jól leírtad a mostani állapotomat. Nem lehet, hogy korábban te is abban a sportágban utaztál amiben most én? ;)

köszi

Előzmény: irregular (126)
Menoitész Creative Commons License 2003.04.20 0 0 131
Szia irregular,

rád mindig lehet számítani, ahogy mondani szokták: "barát a bajban".

Válaszolok a kérdésekre.
Az elmúlt néhány nap vitái inkább arról szóltak, hogy a feleségem nem hajlandó elfogadni azt, hogy én alkoholista vagyok. Szerinte én ezt csak (egyéb lelki bajaim miatt) bebeszélem magamnak. Az utóbbi idöben már el is zárkózott attól, hogy beszéljünk róla. Az ö álláspontja az, hogy amíg ennyit foglalkozom a gyerekkel és vele, amíg boldoggá teszem öket, addig simán belefér az, hogy néha "kiengedem" a gözt.
Azért is mondtam el neki ezt a topicot a telefonba és azért írtam külön neki, hogy lássa: a helyzet sokkal rosszabb mint gondolja.
Tudom, korábban nem voltam vele igazán öszinte, meggyözö ezen a téren.

Igen, jól látod. Most nagyon szomorú vagyok.
Persze még 1-2 sör és el fog múlni ez az érzés.
Bár most , hogy írok nektek, kicsit kezdek kijózanodni. De ez csak átmeneti állapot.

Előzmény: irregular (126)
Menoitész Creative Commons License 2003.04.20 0 0 130
Tudod te mindig is a "szívem csücske" voltál, mióta írok ide ebben a témában és te hozzászólsz.
Ez amit most írtál, ez különösen nagy hatással volt rám, mert segítökész szándékkal egy kicsit kitárulkoztál egy vadigennek, és közben vállalod azt, hogy esetleg a saját családi békédet kockáztatod ezzel.

Jól látod amit a családi békéröl írsz, meg a szeretteimröl. Egy dolgot nem érzel át igazán: nálam sem a gyerekem, sem a feleségem nem szenved attól, hogy iszom. Ettöl a szartól egyedül én szenvedek, bár tény: egyre nagyobb eröfeszítést igényel tölem az, hogy ök ne lássák kárát az iszákos napoknak.

Tanulni kell kezelni a feszültségeket?
Biztosan így van, de mégis hogyan? Van rá valami módszer? Én gyakorlom jópár éve a mindennapos stressz kezelését, elég siralmas eredményeket érek el :(

Előzmény: tölgy (125)
Menoitész Creative Commons License 2003.04.20 0 0 129
Miért haragszom magamra?

Azért, mert megint levertem a lécet.
Azért, mert tudtam, hogy ma veszélyes nap vár rám, mégsem voltam képes felkészülni rá.
És azért, mert hazudnék, ha letagadnám a tényt: alig vártam ezt a napot, _tudtam_, hogy ma inni fogok.

Előzmény: filippaa (124)
Menoitész Creative Commons License 2003.04.20 0 0 128
Közben visszaolvastam mit írtam. "muszály" - te jó ég! -, bocs.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!