Ó, neked rengeteg lehetőséged és időd van még, szinte ki se nőttél még a gyerekkorból! :)))
Drukkolok, hogy megtalád azt, ami a legjobban érdekel, és hogy sikerüljön abból megélned!
Én a te korodban még korántsem tudtam mit akarok, sőt, még most se mindig tudom... Túl sokminden érdekel! :))
Írni viszont szeretek, és úgy érzem megy is a dolog... Pedig magamtól csinálom, nem jártam bölcsészkarra, meg ilyesmi... (hála a mindenható univerzumnak) :)
regényiirásról... vannak nagy és komoly iirók, akik szintén úgy csinálják, hogy nem tudják az elején, mi lesz a vége (Julio Cortazar pl., aki a Nyertesek c. regényét, saját bevallása szerint, úgy késziitette, hogy létrehozott egy alaphelyzetet, figurákat, aztán hagyta, hogy azt tegyék, amit szeretnének - nagyon remek kis könyvecske lett belőle:), de gondolom, nem ez a jellemző. merugye törekszenek rá az alkotók, hogy szerkezete legyen a regénynek, meg effélék, előre-hátra utalások, és ahhoz meg kell - gondolom -, hogy fejben meglegyen a sztori.
amikor elbeszéléseket iirogattam, nálam is előfordult gyakran, hogy elkezdtem valahogy, és vártam, mi sül ki belőle. olyan is volt, hogy egyszer csak - még a "befejezés" előtt - abbahagytam a dolgot, mert azon a ponton volt vége, számomra, és ha tovább iirtam volna, rosszabb lett volna. szóval, gondolom, kinek-kinek a módszere szerint:)
na meg a befejezés, ami nálam gond szokott lenni, sose tudtam, milyen a jó befejezés.
vonnegut bácsi mesélte egyszer (nemtom, mondtam-e már, néha előjövök ezzel, mert tetszik nagyon), hogy fiatal iiróként nem tudta másként befejezni a novelláit, mint hogy a főhős meghal a végén, meg is kérdezett egy nagy öreget, mi a megoldás. nagyon egyszerű, mondta amaz, a főhős a végén belelovagol a lenyugvó napba. :)
Elolvastam az útinaplódat, megnézegettem a képeket. Nekem tetszik! :)
Ami a publikálásaimat illeti: most mindenfelé írok, ahova csak lehet. Hobbiból teszem, pénzem ebből nagyon kevés van. Sportmenedzser leszek majd elvileg, tehát most nem vagyok a szakma mélyén.
18 éves korom után dolgoztam egy megyei napilapnál, ahol szintén minden területet vállaltam, hiszen egy bizonyos körzetből tudósítottam. Aztán írtam fél évig egy kisebb példányszámban megjelenő országos sportújságba. 21 éves létemre még vannak terveim :), meglátjuk mi sül ki belőlük. Ha esetleg a sportmenedzser-edző pályánál kötnék ki, akkor is sok hasznát vehetem a médiaismereteimnek. Ha mégis a kommunikácó mellett döntenék néhány év múlva, akkor valószínűleg elvégzek egy k. szakos egyetemet. Remélem lesz rá energiám. Bár ugye ha az ember azt tanulja, amit szeret, akkor az sokkal könnyebben megy.
Egyébként nálam az írás már egészen kiskoromban előjött. 7-8 évesen már írtam meséket, verseket. Sajnos azok elvesztek, pedig most nagy élmény lenne elolvasni néhányat. Aztán az általános suli
felső tagozatában volt egy kis szünet, de 8.-tól megint rámtört az írhatnék, amitől úgy néz ki, nem fogok szabadulni már soha.
Kérdésedre válaszolva: leginkább a focit szeretem, annak vagyok a tudósa, de néhány esettől eltekintve minden sportban otthon vagyok.
Most pedig leállok az életem bemutatásával, mert már megint elkapott az ihlet... Nem bírok leszakadni a billentyűzetről. :))
Gratulálok, ha elvégeztél egy újságíró sulit.. én is jártam egy nagyon röpke ideig a TIT tanfolyamára, de hamar rosszul lettem tőle.
Nagyon sokat számít, hogy kitől, kiktől tanul az ember ilyesmit. Apám újságíró, így azért némi fogalmam van azért erről a műfajról, és hogy őszinte legyek, elvárásaim is vannak! :)
Sok sikert a pályafutásodhoz!
Hol publikálsz amúgy, és a sporton belül melyik területről írsz a legszívesebben?
Hát például engem időnként feszít a vágy, hogy megmutassam amit alkottam... kíváncsi vagyok, mit szólnak hozzá, hat-e rájuk, mi a véleményük, megszeretik-e, stb...
Nem a pejoratív értelemben gondoltam a dicsekvést..:))
Én sportújságíró vagyok (egyelőre csak hobbiból csinálom a tanulás mllett), de próbálkoztam már szépirodalommal is. Az újságíró-suliban át kellett esni minden műfajon, tehát írtam már újságnak politikai (belföldi, külföldi), kulturális, gazdasági stb témában is. Az én szakterületem mégis inkább a sport.
"érdekes, hogy egy direkt ilyen irányú topicba nem igazán kukucskálnak be..."
Lehet, hogy ez nem baj. Csak elbeszélnénk egymás mellett. Az alkotásról mindenkinek annyira más a felfogása, hogy a másikét meg se érti. Tipikusan olyan dolog, amiről nem beszélni kell, hanem csinálni. Nyilván az a "sok alkotgató ember" olyan topicokban nyüzsög, ahol magukat az alkotásokat lehet közzétenni.
Nna.
A regényíráshoz nem tudok hozzászólni, eddigi egyetlen prózai próbálkozásom egy kb. 4-5 füzetoldalnyi elbeszélés, de annak tudtam a végét, már amikor elkezdtem (tkp. először az elejét és a végét találtam ki, csak utána a többit).
Annyi sok alkotgató ember van, érdekes, hogy egy direkt ilyen irányú topicba nem igazán kukucskálnak be...
Engem például érdekelne, hogy ha valaki regényt ír, akkor tudja-e előre az egész sztori végét, a főbb vonalait, vagy pedig leül, és elkezd írni, benne élve a történetben, nem tudva, mi is lesz két fejezettel arrébb.. hagyja történetet magától kialakulni...
Asszem ezen a héten net- és számítógépfóbiám van, max. itt, a melóhelyen van kedvem billentyűzni, és csak mert nincs semmi más...
Sebaj, jön egy szép, hosszú hétvége, akkor majd a restanciáimat pótolgatom...
Lehet hogy fogok rendelésre is cikkeket írni a kolozsvári lapokba, már ha igény lesz rá.. egyelőre úgy tűnik, előfordulhat..
De ugye nagy álmom mindenképpen a regénykém befejezése lenne. De az utiélmény leírásokkal még adós vagyok, így asszem a hétvégém arra fog elmenni.. azt is meg kell írni, bár sok fénykép van, ami feldobja...:))
Van valaki, aki mostanában fejezett be valamilyen írást? Hogy érzi magát ilyenkor az ember? Én ha végre befejezném a regényemet... háát nem is tudom.. a fellegekben érezném magam! :))
aranyos:))
sajna nem sokan lehetnek, itt kis hazánkban, akik megélnek az iirásból, és semmi mást csinálniuk nem kell mellette... és, amennyire belelátok ezekbe a dolgokba (nem nagyon), nem is lesz ez másképp a közeljövőben. node addigis, találunk magunknak ilyen topikokat, hogy megmutassuk egymásnak, amit, nem?:)
Azért egy régesrégi írásom is felkerült a netre.. gyerekfejjel írtam, mint OKTV dolgozatot..:))
Kutyák, macskák, barátságok címmel...
Anno 16 éves fejjel körmöltem ezeket Adyligeten...)) a körülmények kiderülnek az írásból.
Egyébként az állatismertetőket mint olyanokat - sajnos - nem én írom, bár ezek megjelennek két erdélyi folyóiratban is.. De hát csak itt lelhetők fel... Bárha írhatnék egy ilyen könyvet is! :)) azaz inkább az a lényeg, hogy valaki fizessen érte és kiadják! :))
Nekem viszont még rengeteg ihletre és annak kialakulásához időre, sok-sok időre van szükségem, hogy valamicskét haladjak a regénykémmel.. :((
Sajna nem élhetek az írásnak, mert akkor nem jutna kajára, stb... Még egyelőre nem űzöm megélhetési szinten.. sajnos. Bárha ebből élhetnék!
:) köszönöm:)
no igen, a mek-et kész dolgokhoz találták ki... és úgy működik, hogy levélben el kell küldeni az iirást valamelyik könyvtáros bácsihoz, és ő bepakolja... de ezt valahol le is iirják ők érthetőbben meg célirányosabban is. és amennyire én tudom, bármit felvesznek, mert rendesek:)
A MEK-re rátaláltam már korábban, de nem tudtam, hogy bárki publikálhat náluk.. most is nézegettem, de még nem jöttem rá hogyan működik.
Aztán meg gondolom akkor érdemes, ha már komplett művet lehet kitenni.
Köszi.. megnéztem az irományt..:))
Nagyon jól lehet érezni a hangulatát a helynek, amiről írsz.. Kár hogy nem derül ki mi is lett a vége a találkozásnak. Kíváncsi maradtam, bár azért a fantáziát is megmozgatja... Gondolom mindenki másképp képzeli, hogy miről is szólt a történet.. :)
...többek közt ezért is javasoltam a MEK-et, merthogy asszem, ha oda feltevődik egy dolog, az elvileg jogvédődik egyből... ámbár ebben nem vagyok teljesen biztos.
mindenesetre várom azért a kalandjaidat:)
cserébe itt egy saját cucc, reklámozom magam:)
Háát azt majd egy titokos weboldalra felrakom majd valamikor, de még nagyon nem van kész... nem hogy átnézésileg, de megírásilag sincs még meg..
Csak írogattam, ahogy eszembe jutott, mintha gondolatban kalandoznék.. Szóval még a végét én se tudom, sőt a következő fejezetet sem... Valahogy úgy írok, hogy belebújok a szereplőbe, és folyamatában találom ki, mintha épp akkor történne velem minden.. Érdekes, de macerás, ha már jópár oldalt megírt az ember, mivel mindig újra bele kell ásni magam, ami már maga annyi idő, amennyi nincs..:(
Azért ha rászánom magam, a regényből is megmutitok részletet..
A netre nem merem igazán kitenni, mert félek a plagizátoroktól... Ui. azoknak semminemű lelkiismeretük nincsen..:(
hát, mindig is kiiváncsi voltam, kik iirják ezeket az aranyos ismeretterjesztő cikkeket, most végre találtam egyet:)) nagyon örvendek:) (pláne, hogy kölyökkoromban nagy Süni magazin fan voltam)
(megjegyzem, a tatu képe rémlik nekem valahonnan... egy chatninck használta asszem, bemutatkozásképpen... de nem számiit:)
noésaregényrészlet?:)
Az ötlet jó...:))
Én eddig egy regénykezdeménnyel büszkélkedhetem, és jópár cikkel, amik meg is jelentek a neten a Zöldmagazinban..
Összefoglalóan a cikkeket itt lehet megtekinteni:
Állati érdekességek
hádehogynem kiváncsi vagyok rájuk:) és szerencsémre akadnak elvetemültek, akik meg is osztják velem.
viszont úgy tapasztalom, kell némi közelebbi ismerettség ahhoz, hogy emberek megosszák a másikkal a sajátjukat... vagy valami ilyesmi. nálam ez pl. úgy működött, hogy először én mutattam sajátokat nekik, aztán viszonozták, mert rendesek (és mert látták, hogy nem kell félni tőlem, nem vagyok irodalmi zseni hálistennek:))
de ez a topic remek ötlet, mert úgy gondolom, az anonimitás tán dob a bátorságon. kiiváncsiság meg adott, ugye:)
...viszont, mint topic-indiitó, léccives kezdd te el a sort, ha javasolhatom, hogy kövessék a példádat a nickek:)
(ja, és egy javaslat: pl. a magyar elektronikus könyvtárba bárki feltehet saját szerzeményt, akár irodalmi, akár tudományos, akár más témákban... akár álnéven is. ha most reklámozni akarnám a helyet [1ébként mért ne?], feltenném, hogy küldjük nekik a cuccokat, és ide meg linkeljük be, nem? www.mek.iif.hu a ciime :)
És nem vagy kíváncsi rá, miket alkotnak?
Én nagyon!
Féltve dugdosott irományokat sikerült kiimádkoznom a páromtól olvasásra, és teljesen szuperjók voltak!
Gondolom mások is félnek közszemlére tenni alkotásaikat, merthogy elégedetlenek vele. Elárulom, mindenki aki ír, elégedetlen. Nem jelenne meg könyv, ha addig javítgathatnák az írók, amíg teljesen elégedettek nem lesznek vele.
Így rengeteg remekmű bújdosik el a fiókok mélyére, vagy egy eldugott folderbe..:)
Na, én ezekre volnék kíváncsi.. illetve azokra, akik már publikáltak is, csak nem tudok róla.. Az is felettébb érdekelne ám!
Mint mondják, az írást (se)nem lehet befejezni, csak abbahagyni...:)
1ébként magam is meglepődök, hogy az én kis ismerettségi körömben is lassanként mindenkiről kiderül, minimum jegyzetel magának szépeket, de többen ennél messzebbre is mennek...:)
