ma a kicsi kint aludt a fürdőszobában, a régi nagy cicánk meg velünk, egyedül, mint a régi szép időkben, és szépen bebújt a kiságyába (mostanában kerülte), reggel pedig jött simogatásért, pont mint régen, szóval úgy néz ki minket szeret, minden deviáns viselkedés a kicsi miatt van. Reggel beengedtük a kicsit, kb. ugyanúgy viselkednek, mint tegnap, a kicsi eszik, játszik, pont mint egy rendes kiscica, a nagy játsza a nagy, komoly, érett macskát, a kicsi nyomában van, időnként megszagolják egymást, pofon és morgás valamivel ritkábban, amúgy a közvetlen érintkezést többnyire kerülik mindketten. A nagy néha ad egy tockost a kicsinek, ahogy látom, karmok nélkül, fentről lefelé koppant a kicsi feje tetejére, amolyan nevelési céllal. A kicsi gátlástalanul beleenne a nagy kajájába, pedig ő finomabbat kap. (a nagy elég rossz evő egy jó ideje sajnos, mostanában csak csirkemellet hajlandó enni és egy kevés száraztápot) Összességében mintha javulna a helyzet. Nagyon bí
szerintem az idősebbik (korábbi) cicával extra sokat kell törődni ilyenkor. Az ember (én is ebbe a hibába estem) agyon kényezteti a picikét, az új jövevényt. Közben a régi cica teljesen belebetegszik a féltékenységbe és a tudatba, hogy meg kell osztania otthonát, gazdijait egy új kis szőrgombóccal. Türelem, sok sok játék, dédelgetés (a picit eleinte csak titokban, a másik szobában dédelgessétek) és előbb utóbb (remélhetően) megbékél az rangidős macs a sorsával. Murca is nagyon undok volt Picurival. Hiába minden erőlködés. Azután lassan, egy hónap múlva már együtt aludtak, igaz, még tisztes távolságban. Később már egész jó verekedő partnerek, haverok lettek. És lám, amióta Picúr elment, Murca vigasztalhatatlan. Bőg és extra törődést követel ki éjszakánként, felébresztve ezzel az amúgy is szomorú és fáradt gazdit...
-egy egy éves nőstény cirmos cica, aki sajnálatos módon nem volt egész augusztusban velünk, megőrzésen volt a rokonoknál. mindig szeretetben élt, nagyon kedves cica volt mindig, igaz, kissé sokat volt egyedül a lakásban, napközben, de amúgy együtt aludtunk, együtt fürüdtünk (én a vízben, ő a mosógép tetején), együtt ettünk (mindig odaült a harmadik, üres székre, amikor az asztalnál ültünk), szóval mindig is igazi családtag volt.
-egy kb. két hónapos fekete kis kandúrt találtunk az utcán, ugyanott, ugyanúgy, mint annak idején a lány macskánkat, két nappal azelőtt, hogy a lány macskánk hazakerült.
A helyzet ismerős: morog, fúj, gyilkos pillantások, teljes elmebaj a nőstény részéről, a kicsi meg csak adja önmagát, nagyon édes. A kicsi velünk alszik az ágyban, ezt biztos, hogy rosszul tűri a nőstény, de hát ez van, ő amúgy sosem volt ennyire szenvedélyesen együttalvó. Előfordult, de nem jellemző, van saját kiságya a mi ágyunk mellett. Éjszaka megtámadta a kicsit, amíg az köztünk aludt békésen, édesen.
További gondok:
-úgy látszik, minket, embereket sem ismer meg így egy hónap kihagyás után, ugyanúgy fúj, morog, karmol, harap, már rojtos a kezem, tiszta vér, pedig sosem bántottunk, mindig nagyon szerettük. Látszik a tekintetén, hogy nem tiszta a tudata. Lehet, hogy megveszett vagy megőrült?
-kicsi 46 négyzetméteres garzonban élünk, egy légtér az egész, kivéve az előszobát+fürdőszobát, de azok elég kicsik, nem megoldható, hogy külön helyezzük el őket.
no most mi lesz, az a kérdés. eléggé kétségbe vagyunk esve.
Már egy rakat matskát összeszoktattam, de még soha sem volt különösebb gond.
Nálad még könnyebb a helyzet, mert nem kandúr az illető fél, aki a kiváltságait félti.
A teendő összeszoktatásra a következő:
Eleinte külön helyiségben tartjuk a két delikvenst. A bemutatásnál fontos, hogy ne erőltessük a dolgokat. Macskánk valószínűleg eddig sosem látott vehemenciával fújj a jövevényre, ezért nem szabad erőltetőleg összenyomkodni a két állatot, mert annak a gyengébbik issza meg a levét, vagy a gazdi, egy rossz helyre csúszott karmolás formájában.
A legjobb, ha hagyjuk az ismerkedést spontán kialakulni, tehát nem sértjük meg macskánkat azzal, hogy egy vadidegent erőltetünk a közvetlen közelébe. Ezért eleinte csak akkor van nyitva az ajtó a két helyiség között, amikor van arra időnk, hogy figyeljünk és közbelépjünk. Ha nem erőltetjük a dolgokat, az öregebb állat a kölyköt nem fogja magától bántani, csak mérhetetlen útálkozással viseltetik iránta.
Pár nap múlva már higgadnak a kedélyek és egy szobában is hajlandóak maradni egymással, persze csak úgy szabad, ha mi is ottvagyunk.
A kicsi játékosságával és kiváncsiságával bajba kerülhet, ha az idősebb állatot elkezdi játékból piszkálni. Ennek általában szöges pofon az eredménye, morgás és fújások közepette.
Természetesen közben a gazdik is kapnak megfelelő mennyiségű megvető pillantást az idősebb állat részéről.
Az idősebb állat mindig igyekszik lehetőség szerint elmenekülni ha a kicsi túl közel jön, ezért akkor nincs semmi gond, ha megfelelő mennyiségű menekülési útvonal marad a számára pl. magasabb bútorok formájában.
Később már a helyzet konszolidálódik, tehát nincs ok különösebb aggodalomra.
alaphelyzet: adott egy majdnem 2 éves, nőstény perzsa + egy 2 napja talált kb. 6 hetes kóbor macs (kandúrka)
kezdetek:
az első pillanattól kezdve ahogy a kóbor macs hazakerült, el lettek különítve. Még aznap (tegnapelőtt) elvittük állatorvoshoz - a perzsával együt, mivel az egyébként is aktuális volt. A doki szerint az elkülönítést még 2 hétig fenn kell tartani; akkor visszük vissza a kicsit az első oltásra / mellesleg tündéri kis dög :-) /
a perzsa macs eddig egyeduralkodóként az egész lakást birtokolta, most a legbelső szobából ki van zárva , mivel ott az új jövevény
jelenlegi helyzet : nos az a következő: ma szorosan kézbefogva Miss Puhapocit bevittem a kismacshoz, aki alighogy meglátott természetesen rákezdett a nyikorgásra. Ennek következményeként Miss Puhapoci olyan, a kovácsok által régen használt fujtatót megszégyenítő hangokat bocsátott ki magából, hogy hasonló intenzitásúval eddig még a kutyákat sem tisztelte meg. A következő próbálkozást már falakat rengető mély morgással kommentálta. Eközben végig nyugton volt a kezemben, nem ficánkolt. A kicsi persze elhallgatott és csak pislogott felfele. Ám mindezek következtében nálam beindult a pánik, hogy akkor most mi lesz ?
Hogy lehetne előre felkészíteni Miss Puhapocit, hogy ne menjen neki a kicsinek az első menetben ? Ehhez kellenének ötletek,tapasztalatok.
Ha valaki volt már ilyen helyzetben , hogyan oldotta meg ?
