Kettőn áll a vásár, nem csak az a hibás, akit megcsaltak szerintem. Már kifejtettem, ha gond van és ha mindkettő akarja, akkor megoldható. Ha meg már nem és külső megoldást keres valamelyik, megette a fene. De vallom, hogy ez 2 emberen múlik.
Lehet, hogy igazad van, de most ez van bennem. Én maximálisan megbiztam a feleségemben (nem hallgattam a közismert mondásra, miszerint "nőben csak akkor bíz,...") A fickó ismer, tudta hogy van család, és kockáztat egy kiadós maflást, ha esetleg rájövök. Persze, mondhatod, hogy kettőn áll a vásár... Ezért vagyok bajban, mert ott picur.
Tedd azt! Igazad is van, elvégre a feleséged a te tulajdonod, megvetted az apjától 2 tevéért és 6 birkáért, egyszóval magántulajdon, akire más rá se nézhet, nemhogy hozzá is érjen! Esetleg szeresse, törődjön vele, meghallgassa ha baja van, stb.
De meg egyébként te voltál az elővigyázatlan, zártad volna be a házba, tettél volna fel rá erényövet, őriztetted volna eunuchokkal. Most nem kéne verekedned, hogy aztán, ha sikerül jól fejbebasznod a gaz csábítót, akkor téged vigyenek el a rendőrök a kisfiad szeme láttára.
Nem tudom van-e értelme a házasság szentségéről értekezni a mai világban, sajnos. Ha tényleg komolyan veszed akkor pontosan azért nem szabad beleugrani! Saját bőrőmön tapasztalom. A feleségem gimis kora óta ismerem, 6 éve házasodtunk össze, úgy, hogy 6 évet jártunk. Nekem Ő volt mindig az egyetlen. Én sajna nem mindig voltam az neki. Az eskűvőt Ő szerette volna, én meg belementem. Eddig nem is volt baj. Most már van egy kisfiúnk aki 3 éves. Tegnap közölte, hogy összeszűrte a levet valakivel amig a munkahelyem miatt elkellett mennem vidékre. De Ő szeret... Nőt soha sem bántottam, most sem, pedig azt hittem vége a világnak, és megőrülök rögtön. Legszívesebben elküldeném, de mi lesz gyerekkel? A fickót viszont "meglátogatom". Szívlapáttal. Most vergődőm. Üdv: aki elveszítette a reményt és a hitet
Fontos: nem szabad elsietni a házasságot! Nem véletlenül modják azt a szakemberek is, hogy férfiaknál minimum 25 év kell (bár nem az évek száma, hanem az érett godolkodás számít). Kicsit ki kell próbálni az életet, mert különben a házasságban fog kijönni a "még-nem-is-próbáltam-ki-egy-csomó-dolgot" érzés, és abból robbanás lesz. Mármint a kapcsolaté. De 22 év (lányoknál 20) alatt semmiképpen sem ajánlott a házasság, mert a 18-23 év között nagyon sokat változik az ember, és sok korai házasság ment szét amiatt, mert a másik fél már nem az volt, mint a megismerkedéskor.
OFF
Más: síkosítot pl. DM-ben is lehet venni...
/OFF
Ha ez tényleg így van, akkor 10 év múlva is így fogjátok érezni. Akkor meg minek sietni? Ez nem futóverseny.
Negatív tapasztalatokkal teli van a padlás. Nekem is van, nem írom le, hasonló a többihez.
Pozitív tapasztalat: nagybátyámék 16 évesen találkoztak. 18 évesen házasodtak össze. 6 gyerek, mai napig szeretink egymást. Persze vannak problémák, de együtt meg tudják oldani őket.
Nem, még nem. Csak annak lett vége, amit írtam, hogy még nagyobb. Így utólag belátom, hogy nem volt akkora szerelem, mint az azt megelőző. A kapcsolat maga _sokkal_ jobb volt, de valahogy a szerelem megmaradt az ex iránt és ez nem hagyott békét nekem.
Most alakul egy újabb kapcsolat, de mellette párhuzamosan megpróbálom lezárni magamban az említett kapcsolatomat magamban. Úgy érzem, ezt meg kell tennem, hogyha valaha más nőt _valóban_ szeretnék szeretni. És én szeretnék...
szerintem meg nincs igazad.
én 17 voltam, amikor megismertem a feleségem, aki akor 14 volt. 3 évig egyoldalú volt a dolog. ő mást szeretett... utána összejöttünk, megértette, hogy nincs esélye ellenem :)
1992-ben esküdtünk örök hűséget. 11 éve. 3 gyermekünk van.
ő az egyetlen nő az életemben. és ezt nem bánom, sőt boldoggá tesz.
Az első szerelem lesz az, amire mindig is emlékezni fogsz. De azért feltennék egy kérdést? Honnan tudod, hogy ez a legjobb, ez a legszebb?
Már bocs, de 17 évesen még nem lehet felelősséggel dönteni. Még 20 évesen se.
Nehéz lehet ennyi negatív hozzászólást olvasni, de hidd el, olyan csak a mesében van, hogy az első szerelem tartós lesz, legalábbis nagyon ritka.
Én 19 évesen adtam fel a függetlenségem, minden téren az elsőhöz mentem hozzá. Egy darabig nagyon szépen működött, de aztán...
És érdekes módon nem én kerestem új kapcsolatot.
A férfiak így vannak beprogramozva, ezt el kell fogadni. Ha már nagyon nyeregben érzik magukat, el kezdenek új vadászmezők felé nézni.
Emlékeztek még rám? A topic elején volt egy hosszabb hozzászólásom. Ezt alátámasztandó írok megint. Ugye februárban írtam, hogy dúl a szerelem, megtaláltam a számomra tökéletes lányt. Nyár végén megtaláltam a még tökéletesebbet és sokkal nagyobb a szerelem és a kapcsolat is szebb:) Most úgy jött ki a dolog, hogy együtt lakunk (hivatalosan persze nem, csak többet alszik itt, mint otthon. Sokkal többet:) ). És ez így szép. Megintcsak azt tudom írni, hogy nem tudom, hogy vége lesz-e valamikor, de ha nem, nem bánom! :)
A kedves Topictársaknak hogy halad az életük?
Znee! Még mindig együtt vagytok?
Bár eddig nem törtem a fejem párhuzamosan más kapcsolatokon,(csak úgy megkérdeztem itt) azért lehet,hogy ezt megbeszélem vele. Kit tudja,mit hoz a holnap...
Köszönöm a hozzászólásokat! (Főleg a tulajdonképpen első pozitívat!)
Hat igen egyetertek Bi-vel. Errol a kerdesrol nemart szepen korbepuhalotozni a kedvesnel, mert konnyen ramehet az egesz. Ferfiban es Noben is vannak poligamabb hajlamuak, akiknek egy kis felre ez meg az nem szamit, sot un nyitotthazassag hivok vagy eppen grouppen partiak. Ha mind a ket fel hasonloan gondolkodik a dologrol akkor remekul meglesznek( akar ket helyeslo akar ket nemleges valasz van a dologra). Viszont, ha errol a lenyeges kerdesrol gyokeresen ellentetesen gondolkodtok, az elobb utobb szenvedessel es/vagy szakitassal fog jarni.
Azert ezt a poligamia dolgot nem art elore tisztazni a partnereddel. Ha kesobb derul ki, es tonkremegy miatta ez a jo kapcsolatod... Tudod: nehogy ket (tobb) szek kozott a pad ala...
El szeretném mondani a mi esetünket. Mikor párommal megismertük egymást ő 21 éves volt, én 18. 5 és fél év után házasodtunk össze. Nem bántam meg egy pillanatig sem, hogy már ilyen fiatalon megtaláltuk egymást, de kellett ez a pár év ahhoz, hogy igazán megismerjük egymást. Ja és idén lesz az 5 éves házassági évfordulónk.
Pardon, hogy közbeszólok, de itt most még nem a "korai házasság"-ról van szó. Házasságon még nem is jár az eszem, max.együttélésről (ennek azonban egyre nagyobb a valószínűsége a körülmények miatt). Amúgy ez a kapcsolat eddig mondhatnám makulátlan, hiszen 8 hónapja együtt vagyunk és még egyszer sem veszekedtünk.De még csak nézeteltérésünk sem volt! + nekem is Ő az első nem csak lelki, hanem testi téren is, és még ebből sem volt probléma.
Nem tudom, ez most negativ vagy pozitiv hozzaszolas lesz, de azert ideirom. A kornyezetemben tobb par is volt, akik viszonylag fiatalon jottek ossze es evekig egyutt voltak. Ma nem is tudom, van-e olyan kozottuk, aki meg mindig. Es egyetertek Szalkaval: ha nincs valami surgeto ok, akkor nem kell eroltetni a hazassagot. Nem a papir szamit. Ha tenyleg osszeilletek hosszu tavon, akkor papir nelkul is egyutt maradtok. Ha meg nem, akkor csak nehezititek a dolgotokat. En is csak azt tudom javasolni: maradjatok egyutt, ha tudtok, koltozzetek ossze, es csak azutan gondolkozzatok a hazassagon. Sot, a hazassag es az egyutteles kozott joforman csak jogi kulonbseg van, ugyhogy akar meg is lehet lenni a papir nelkul.
Hogyha azderült volna ki az irásomból,hogy én a fiatalon megházasodni elv melett szavazok ,akkor gyorsan irnom kell mert én ezt nemmondtam!!
Csupáncsak aztgondolom,attól még hogy valaki fiatal....ugyanúgy lehet komoly kapcsolata,mintha már házasságra kész korban lenne.Nemkell megszakitani az egészet,ha egyszer jó,csak azért mert túl fiatal...De persze ha ez az érzés még 5 év múlva is tart akkor lehet szó hivatalossá tételről...A tapasztalat valóban jó dolog,de nem létfontosságu...szerintem...Végülis ,tudom kicsit furán fog hangzani hogy ezzel jövök :) dehát nézem a szüleim:nemvolt tapasztalatuk,csak egymásal voltak egész eddigi életükben,mégis ennyi év után sem vágynak másra,és boldogok.
Szóval szerintem a tapaszatalat nem létfontosságú ahhoz hogy valaki jolválasszon...
Hat bar nekem is negativ a velemenyem a dologrol, de legalabb lany vagyok :-)
Szoval nekem a mostani kedvesem elott a legelso(szexualisan) pasimmal volt ennyire jo az egesz. O is egyfajta Igazi volt(ebbol szvsz nem csak egy van). Hihetetlenul jol megertettuk egymast agyilag es erzelmileg is. De szexualis es parkapcsolati tapasztalatunk a nullaval volt egyenlo elotte (mindket reszrol). Ugyhogy eleve halara volt itelve a dolog, persze ezt nem az elejen latja az ember, hanem mondjuk egy ev egyutteles utan, mikor komolyra fordulna a dolog. Akkor ugy elgondolkodik a srac es a leanyzo is, hogy itt vagyok meg huszeves is alig, vagy se meg semmit se lattam, senkivel se tapasztaltam, es ha massal jobb lenne? Ha csak a szex jobb lenne? Vagy az egesz? Es a kisordog ottmarad, ha megtortenik az elkotelezes, aztan az elobb utobb kitor. Aztan vagy szepen a par mellett szexualis lemaradas csokkento szeretotartas, vagy valas. Raersz meg, hova sietsz? Mar gyereket akartok? Lakaskolcsont akartok felvenni? Egyik sem? Akkor minek? Vegulis ez a dontes a legkonneybb dontes: Halaszd kesobbre a dontest :-)))
Jarjatok, ha adodik lehetoseg es ugy erziketk koltozzetek ossze aztan ha egyutt eltek sok-sok-sok eve es veglegesnek erzed, akkor meg mindig lehet veglegesiteni, de mostmeg minek.
Most is jól egyetértek tüzessel :) Én a te korodban nagyon szép és mély szerelmeket éltem meg. Máig hálás vagyok a sorsnak, hogy voltak az életemben ilyen remek kapcsolatok. Mindegyiknél úgy éreztem, hogy le tudnék táborozni mellettük. És ehhez még mindig tartom magam. :) De most - ezekkel a hátam mögött - tudom, hogy az együttéléshez több kell, mint szerelem. Pölö pénz, azt viszont elég pár év múlva hajtani... De érzelmileg a mai napig nagyon fontosak ezek az elmúlt szerelmek. Nagyon sokat tudnak segíteni a régi tapasztalatok abban, hogy huzamosabb ideig együtt lehessen élni valakivel. Addig viszont légy boldog szerelmes!
Vigyázz Znee
Ilyen fiatalon kötött házasságok rendszerint válással végződnek.
Még akkor is ha komolyan gondolod, ez rövid időn belül gyökeresen megváltozhat arról nem is beszélve hogy mindez a kedvesedben is lejátszódhat.
Szerintem a fíúknak 22 év előtt általában még nincs értelme ilyesmibe belemenni hiszen nem bírhatnak megfelelő tapasztalatokkal, illetve más szempontok alapján mérlegelnek mint idősebb társaik.Remek próba lehet viszont egy együttélés
bár szerintem életkorodnál fogva megkockáztatom hogy ennek sem sok értelme van.
Úgy látom, egész sikeres első kis topicom.Ennek nagyon örülök. Annak is, hogy végre volt lány hozzászóló is, most már csak egy olyan valakit várok, akinek nem csak negatív élményei vannak ezen a téren...