Keresés

Részletes keresés

manobaba Creative Commons License 2014.05.26 0 0 1996

Normal 0 21 MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";}

„És bebugyolált engem az isten illatos levegőbe,

füvet teremtett, madarat, gyönge állatot, hogy játsszak,

teremtett virágokat – tőlük tanuljam el a nevetést,

elrendelte a tüzeket, szenvedjek, szerelmesedjek."

 

Bella István: Elégiák

konyvmuves Creative Commons License 2014.05.08 0 0 1995

NTK Horváth Sándor

A Szer törvénye

 

Nézz fel és szeress!

Az aggódás körülnéz,

Kiutat keres.

 

De a Hit nevel:

Isten követ az Egyben,

Hogy ember lehess.

 

konyvmuves Creative Commons License 2013.11.23 0 0 1994
Teresa7 Creative Commons License 2011.11.26 0 0 1993

 

A Nap kihűl, a Föld kiszárad,
az ég üres lesz nélküled,
és én senki vagyok, ha te nem vagy velem.
Annyira szeretlek!

 

Sütő András

Teresa7 Creative Commons License 2011.09.04 0 0 1992

Harcos Katalin

 

Érintésed

 

mint áramütés,

átjárja egész testem...

Csak ezt kerestem!

 

Teresa7 Creative Commons License 2011.09.02 0 0 1991

Orbán Balázs

 

Kétsoros

 

Nem szeretnék olyan kicsinyes lenni, mint a nagyok,

Olyan, mint akik sokat beszélnek, mert hallgatnak.

 

dolna Creative Commons License 2011.08.10 0 0 1990

Dienes Eszter: Légy áldott

Járok fekete lomb között,
szívembe átok költözött,
számig ér mindig a sírás.
Elmegy a test a porhoz,
hiába tiltják.

Elmegy a test a porhoz,
kapkodunk fűhöz-fához;
ki halottaimból visszahoztál,
legyél mindétig áldott.

dolna Creative Commons License 2011.08.10 0 0 1989

Dienes Eszter: Túl kevés

Két méter hallgatás
köztünk az árok,
lyukas ingemben
szivemig látszok.

Testem széjjelszórva
– éjben szalmazsákok –
leégett telihold
udvarában állok.

Mandulás két szemem
fogyó arányába’
meglátszik szétosztott
mosolyom hiánya.

Úgy vagyok, mint a kő –
el kell, hogy dobjanak!
Vigasznak túl kevés,
támasznak ingatag.

dolna Creative Commons License 2011.08.10 0 0 1988

Dienes Eszter: Kétkezes Ladányival

Volt már, hogy
nem volt ágyam –
EMBERSZÍVBEN HÁLTAM.
Nem volt jó szavam
senkihez, BESZÉLGETTEM MÉGIS,
sírást tanulni hozzám
gömbölyült az ég is.

dolna Creative Commons License 2011.08.10 0 0 1987

Dienes Eszter: Nélküled

Csillagom alszik
sötét egen,
holdam is késik,
sötétedem.

Károg a holló,
álom az élet,
leng, leng az árnyam,
pörgök a szélben.

Visznek holdezüst
reszkető utak,
idegen hold és
csillagok alatt.

dolna Creative Commons License 2011.08.10 0 0 1986


Dienes Eszter: Négysoros

A legszebb nyitott tenyér vagy,
Istent is te ruházod.
Nálad lakik az oltalom,
bennem kimódolt álmok.

dolna Creative Commons License 2011.08.10 0 0 1985

Dienes Eszter: Marasztaló

Amikor elmégy,
gondolj a nyárra,
utak homlokán
lázrózsa-fákra.

Arcunk éjjelére
egy legendás nyárban,
elszánt ölelésre
egy kipróbált ágyban.

Tudod, hogy félek.
Fáznak a fák is.
Tudom, hogy gyűlölsz.
Te vagy a Másik.

Hiszed, nem hiszed,
így élek régen:
neved suttogom
térdeplős éjben.

dolna Creative Commons License 2011.08.10 0 0 1984

Dienes Eszter: Útravaló

Gyere házamba,
gyere, mert hívlak,
gyerek betűkkel
nevemre írlak.

Ballagsz a nyárban,
se gond, se isten,
szikrázó zápor
kimossa inged.

Út sodrában majd
füzike
árnyékot növeszt,
ülj ide!

Házak előtt a
dáliák
elűzik arcod
bánatát.

Eső dobálja gyöngyeit,
itat a határ,
megáldom mind a földeket
s boldog zöldbe jársz.

dolna Creative Commons License 2011.08.10 0 0 1983


Dienes Eszter: Szerelmes dal

Súgom, gyónom, fűnek-fának,
elszerettelek,
húsommal és nedveimmel
elkevertelek.

Esti égen csillagom vagy,
üzenő tüzem,
árva arcom pártfogója,
mindened hiszem.

Húsod húsom, véred vérem,
mindig tudtalak,
álmomban ha álmodtalak,
megkívántalak.

Teresa7 Creative Commons License 2011.05.14 0 0 1982

Egy ember jött akkor a véresre beszennyezett földön,

riadt, szomorú szemekkel

és nem értette, hogy mi történik.

Kalászt keresett a mezőn és búzavirágot:

döglött lovat talált, véres roncscafatot

és gránáttölcsért.

Öt sebéből gyöngyözött a vér,

megállt a tankok, ágyúk, gépfegyverek között és így szólt:

– Békesség az embernek a földön és jóakarat.

Nem hallották meg a szavát.

Nem látták meg a vért,

ami öt sebéből hullott:

valamennyien véresek voltak.

A véres földön megcsúszott a lába

és belezuhant egy gránátgödörbe.

Körös-körül visított, búgott, csattant, üvöltött

a megbomlott világrend

és gyilkos tűzcsóvákkal káromolta

a szomorú eget.

Mozdulni sem tudott: valami fájt.

Tankok jöttek és rázuhantak.

Ágyúk jöttek és rázuhantak.

Haldoklók hörögve rázuhantak,

káromkodó sebesültek zuhantak

és betemették az embert.

Tankok fölé és ágyúk fölé,

halottak és sebesültek fölé

a gyűlölet feltűzte

diadalmas vérszínű lobogóját.

Kerekek és ágyúcsövek és csavarok

zeg-zugai közt messze fent

megcsillant az ég kékjéből egy picike darab.

Azt nézte.

Szomorú mosoly vonaglott át az arcán,

szomorú és fáradt mosoly.

Csendesen mondta:

– Bizony, most már igazán meg fogok halni.

Aztán lehunyta a szemét.

Zsidóember volt. Krisztusnak hívták.

 

Wass Albert 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2011.05.11 0 0 1981

Az aranyszarvas egyre vágtatott.

Gyorsan, hogy ne érjék utol.

Lassan, hogy el se maradjanak.

Döngve csapódtak le mögötte a kopják. Ő csak vágtatott.

Süvöltve záporoztak körülötte a nyilak. Ő csak vágtatott.

Sistergő kartácsok görögtek el a lábai alatt.

Ő nem nézett vissza, csak vágtatott.

 

Wass Albert 

 

 

 

 

 

 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2011.05.08 0 0 1980

Ott állt, és gőgösen nézett a szemünkbe.

Ezúttal nem fehér volt, hanem sárga:

aranyból volt a csodaszarvas.

Vérvörösen tűzött le rá a nap, dideregve bámulták a fák,

a patakok hökkenve hallgatóztak.

Soha ilyen királyi nem volt még csodaszarvas.

Csak állt és nézte őket. Szeme se rebbent.

Aztán megrázta koronás fejét, megfordult

és vágtatni kezdett nyugat felé.

 

Wass Albert

 

 

 

 

 

 

 

 

 

szövet Creative Commons License 2011.03.01 0 0 1979

Ernst Jandl

Előzmény: Abszolút Nulla (331)
Teresa7 Creative Commons License 2011.01.23 0 0 1978

De sehol elmerülés, nyugalom!  

Felszín, felszín… sirályszárny, csapkodó – –

De hol a búvár-szív, amely leszáll – 

S a szív, Isten szívén elnyugovó?

 

Reményik Sándor

Teresa7 Creative Commons License 2011.01.08 0 0 1977

Megváltozott – és megöregedett.  

Megváltozott és teljesen a régi

Nem lehet, s lenni tán nem is akar. 

Megváltozott, s megőszült húsz év óta

Határon innen s túl minden magyar.

 

Reményik Sándor

dolna Creative Commons License 2010.12.31 0 0 1976

"világtalan angyalaink mi magunk vagyunk."

 

J.A.

dolna Creative Commons License 2010.12.31 0 0 1975

"Ó angyalok, segítsetek. Hol van az a fény,
Amelyikről tudtam egyszer, hogy az az enyém,
Amelyik majd szól helyettem. Az álom fia!...
És a dráma mindig mindig csak tragédia."

 

József Attila

blrp Creative Commons License 2010.07.26 0 0 1974

Lement a nap a maga járásán,

sárga rigó szól a Tisza partján,

sárga rigó meg a fülemüle,

szép a rózsám, hogy váljak el tőle?

dolna Creative Commons License 2010.06.19 0 0 1973
"Uram tégy engem a Te békéd eszközévé!
S adj békét nekem!"

Lőrinczi L. Anna
dolna Creative Commons License 2010.06.19 0 0 1972
"Nevetve jöttem a világra,
tréfának véltem az egészet.
Aztán gondosan, szépen, türelemmel
megtanítottak sírni.
Most már megy folyékonyan."

Ágai Ágnes
dolna Creative Commons License 2010.06.19 0 0 1971
"Közeledik az én időm. Ha már
ennyi a kín, világot vált valóra -
én nem csalódom - minden szervem óra,
mely csillagokhoz igazítva jár."

József Attila
dolna Creative Commons License 2010.06.19 0 0 1970
"Azok a könnyek, mik nem fértek szívembe,
már legördültek szomorú arcomon.
Most befelé sírok"

Farkas István
dolna Creative Commons License 2010.06.19 0 0 1969
"A hálóból, amely magunk vagyunk, nincs
kibonyolódni mód, nincsen kiút, nincs
megoldás: sem bogát megoldva, sem
széjjelzilálva, sem csomóba rántva,
vagy eltűnve önnön résein át a
világ vizeiben."

Rakovszky Zsuzsa
dolna Creative Commons License 2010.06.19 0 0 1968

"Hallod az esti szorongást?
            Homlokodon dobol ujja.
            Ajkadon érzed a lepkét?
            Elűzheted, visszajön újra

 

Csak az imádság menthet meg, de az isten
messze tekint, zuhanok tenyeréből
Csak anyánk szeme ért, csak az ő szava ment föl"

 

Egyed Emese

dolna Creative Commons License 2010.03.14 0 0 1967
"Lehet-e élni evvel a szeszélyes
érzékenységgel, evvel a bolond
reszketegséggel ebben a veszélyes
világban...?"

Babits Mihály

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!