Keresés

Részletes keresés

easyy Creative Commons License 2006.07.16 0 0 136

Őszintén gőzöm nincs, de mostmár kiváncsivá tettél, úgyhogy utánnajárok a dolognak.

Előzmény: Youme (135)
Youme Creative Commons License 2006.07.16 0 0 135
OK. Bocsi.

De gondolom amit írtál az csak az egyes konkrét magokra (vagy inkább mag összetevőkre) igaz. De engem az érdekel, hogy milyen törvény az, ami megmondja mi az izotóp felezési ideje. Az elektrongyenge kölcsönhatást leíró és a W+, W-, Z0 bozonok tömegével van ez valami összefüggésben?

Ha IDE klikkelsz, látod, hogy pl. a Si22 és Si24 felezési ideje ismert, de a Si23 nem. Most én arra vagyok kiváncsi hogy ez továbbra is (2006-ban) egy titok amit a fizikusoknak meg kellene fejteni? Mármint hogy melyik izitóp miért annyira virgonc ha egy neutronnal több vagy kevesebb van benne. Valamint, hogy kiszámítható-e az "élet" egy ilyen rendszerben? Ha pedig igen akkor miért nem írják ki a Si23 felezési idejét?

Ez egy olyan probléma ami nagyon "izgat"...
easyy Creative Commons License 2006.07.16 0 0 134

Felesleges körbefutnod a fórumot, mindenki olvas mindent.

A kvantummechanika szerint nem megy végbe bomlás addig, ameddig meg nem figyeled.

Azt hogy konkrétan mitől függ a felezési idő nem tudom, de valahogy biztos ki lehet számolni.

Arról tudok, hogy nem ismert részecskék életidejét előre kiszámították a QM-al, és amikor megtalálták azt, egyezett a mérési eredmény a jóslattal.

Előzmény: Youme (133)
Youme Creative Commons License 2006.07.16 0 0 133
Megkérdezem hátha itt segít valaki...

A béta bomlásról és az abből származó felezési időről azt mondják, hogy sosem lehet tudni hogy egy atommagban végbemegy-e a bomlás, csak azt hogy x idő alatt y darab bomlás fog végbemenni, és ez a kvantumfizika bizonytalansága miatt van így.

A felezési idő pontos egyenletekkel kiszámítható egy bizonyos izotópnál? Vagy ez csak a megfigyelésekkel, mérésekkel állapítható meg?

Vagyis mi dönti el, hogy A izotóp flezési ideje 4 nap, míg B izotópé 234 év?

Ha van egy "még sosem látott" izotóp, meg lehet mondani előre mekkora lesz a felezési ideje? Vagy csak mérni lehet(ne) mikor már van belőle valamennyi?
iszugyi Creative Commons License 2006.01.02 0 0 132
Ezt jó, tudni!
Előzmény: Simply Red (131)
Simply Red Creative Commons License 2006.01.02 0 0 131

Tekintettel arra, hogy amit a 126. hozzászólásod szerint megoldottál, az az egyik Millenium Prize probléma volt, számomra nyilvánvaló volt, hogy erről beszélünk.

 

Te milyen díjra gondoltál?

 

Előzmény: iszugyi (130)
iszugyi Creative Commons License 2006.01.02 0 0 130
Ki gondolt itt a matematikai Millennium Prize-re?
Előzmény: Simply Red (129)
Simply Red Creative Commons License 2006.01.02 0 0 129

De lehet. Csak épp vannak feltételek, pl. ez:

 

Before consideration, a proposed solution must be published in a refereed mathematics publication of worldwide repute (or such other form as the SAB shall determine qualifies), and it must also have general acceptance in the mathematics community two years after. 

(ld. Rules for the Millennium Prizes)

 

Szóval, először egy referált matematikai folyóiratban kell publikálnod az eredményedet. Saját kiadású, lektorálatlan könyvek itt nem számítanak.

 

Előzmény: iszugyi (128)
iszugyi Creative Commons License 2006.01.02 0 0 128
Kedves Gnudist!

Azt mindenki tudja, a 'díjért' nem lehet jelentkezni. Csak hogy Te is tudjad.

Szia!
Előzmény: Gnudist (127)
Gnudist Creative Commons License 2006.01.01 0 0 127
Akkor menj es jelentkezz a dijert:D
Előzmény: iszugyi (126)
iszugyi Creative Commons License 2006.01.01 0 0 126
"One of the great open problems of modern mathematical physics is whether the Standard Model of particle physics is mathematically consistent. "

A problémát megoldottam: a Standard Modell se fizikailag se matematikailag konzisztens.
Előzmény: Simply Red (124)
dr_bubo Creative Commons License 2005.12.31 0 0 125
szia
Köszi ezeket én is megtaláltam, de nekem magyarul kellene valami érthető verzió.
Előzmény: Simply Red (124)
Simply Red Creative Commons License 2005.12.30 0 0 124

Ugyanez John Baez megfogalmazásában:

 

5. Existence and mass gap for Yang-Mills theory.

 

One of the great open problems of modern mathematical physics is whether the Standard Model of particle physics is mathematically consistent. It's not even known whether "pure" Yang-Mills theory - uncoupled to fermions or the Higgs - is a well-defined quantum field theory with reasonable properties. To make this question precise, people have formulated various axioms for a quantum field theory, like the so-called "Haag-Kastler axioms". The job of constructive quantum field theory is to mathematically study questions like whether we can construct Yang-Mills theory in such a way that it satisfies these axioms. But one really wants to know more: at the very least, existence of Yang-Mills theory coupled to fermions, together with a "mass gap" - i.e., a nonzero minimum mass for the particles formed as bound states of the theory (like protons are bound states of quarks).

 

Előzmény: dr_bubo (121)
iszugyi Creative Commons License 2005.12.30 0 0 123
Mivel erös-kölcsönhatás nem létezik, nem is kell a "Yang-Mills Theory and Mass Gap".
Előzmény: Simply Red (122)
Simply Red Creative Commons License 2005.12.30 0 0 122

Én nem értek hozzá, de találtam egy rövid összefoglalót erről. A probléma egyike az ú.n. milleniumi problémáknak.

 

Yang-Mills and Mass Gap

 

The laws of quantum physics stand to the world of elementary particles in the way that Newton's laws of classical mechanics stand to the macroscopic world. Almost half a century ago, Yang and Mills introduced a remarkable new framework to describe elementary particles using structures that also occur in geometry. Quantum Yang-Mills theory is now the foundation of most of elementary particle theory, and its predictions have been tested at many experimental laboratories, but its mathematical foundation is still unclear. The successful use of Yang-Mills theory to describe the strong interactions of elementary particles depends on a subtle quantum mechanical property called the "mass gap:" the quantum particles have positive masses, even though the classical waves travel at the speed of light. This property has been discovered by physicists from experiment and confirmed by computer simulations, but it still has not been understood from a theoretical point of view. Progress in establishing the existence of the Yang-Mills theory and a mass gap and will require the introduction of fundamental new ideas both in physics and in mathematics.

 

 

Előzmény: dr_bubo (121)
dr_bubo Creative Commons License 2005.12.30 0 0 121

sziasztok

valaki el tudná magyarázni érthetően és viszonylag röviden mi az a "mass gap"? és mi köze a Yang-Mills-hez.

köszi
Bubo
notwe Creative Commons License 2003.05.27 0 0 120
Köszi a válaszokat! A neten elég sok dolgot lehet találni az Unruh és Hawking effektusról, így inkább nem téged fárasztalak. (Csak ha fontos:)
Előzmény: Törölt nick (119)
Törölt nick Creative Commons License 2003.05.27 0 0 119
Nem voltak ilyen kísérletek, túl nagy gyorsulásokra volna szükség mérhetö effektushoz. Viszont a Hawking sugárzás az ennek a megfelelöje fekete lyukaka esetén, és ha találunk elég kis fekete lyukat, akkor annak a hömérséklete esetleg elég nagy lenne ahhoz, hogy észleljük. Ez közvetve igazolná az Unruh effektust is.

Ahol nem lehet normális részecskemodellt felállítani, ott elvileg van a görbült téridö háttéren a kvantumtérelmélet, ez elvioleg felírható. Keveset dolgoztak még ezen, hiszen fenomenológiailag jelenleg nem túl releváns, továbbá sokan úgy vannak vele, inkább a kvantumgravitációt kellene leírni, abban ez is benne kell legyen.

Ráadásul görbült téridöben vigyázni kell, hogy az ember jó kérdést tegyen fel (azaz értelmeset). Az elöbb láttuk pl. hogy részecskék szórására vonatkozó kérdést feltenni görbült téridöben nem feltétlenül okos dolog, mivel nem biztos, hogy lehet egyáltalán definiálni részecskefogalmat. Hogy mit kell tenni ehelyett, az nincs jól kidolgozva.

Mint mondtam, ennek oka részben az, hogy nem igazán tudunk ilyen jelenségeket megfigyelni, és így kevesebb ötletünk van, mit kellene kérdezni, kiszámolni. Vagyis elmélet az lenne, de kérdés, amire felelni tud, nem nagyon. Itt nagyon sok minden nincs kidolgozva, nem világos, lennének-e elvi problémák, mivel szinte senki nem dolgozik ezen a problémán. Ld. két bekezdéssel fentebb, hogy miért nem csinálják.

Előzmény: notwe (118)
notwe Creative Commons License 2003.05.27 0 0 118
Igen, ezt gondoltam, hogy így van, meg azt is, hogy (erős) gravitációban is kattog. (bár a mechanizmusa nem teljesen világos:) Voltak ilyesmi kísérletek? De ami igazán érdekel, az az, hogy mi van ott, ahol nem lehet „normális” részecskemodellt felállítani. (ahol nincs időszerű Killing vektormező)
Előzmény: Törölt nick (117)
Törölt nick Creative Commons License 2003.05.27 0 0 117
Egy fotonszámláló az egyszerüen kattog. Az adott körülmények között (a fotonszámlálót ált. az aszimptotikus tartományban müködtetjük, a kölcsönhatástól távol) ez a kattogás leírható részecskék elkapásával, mivel éppen a részecskeképnek megfelelö tartományban vagyunk.

Ha sík Minkowski téridöben, vákuumban egy gyorsulkó megfigyelö magával visz egy foton számlálót, akkor az kattogni fog. A megfigyelö azt látja, hogy ö egy T hömérsékletü hötartályban úszik, és az ennek megfelelö fotonokat fogja be a számlálója. Az inerciális megfigyelö úgy látja, hogy foton egy szál se, a vákuum üres, csak éppen a számláló szerkezete gyorsul, és emiatt kattog (ha valami gyorsul, ott ugye erök is hatnak).

Előzmény: notwe (116)
notwe Creative Commons License 2003.05.27 0 0 116
Ok! Az még érthető, hogy a részecske kép eléggé mesterkélt szétválasztása a világnak belső (részecske) és külső (a többi) tulajdonságok alapján. De érzésem szerint ezt mindig meg lehet tenni, csak a hatékonyság a kérdéses. (a közelítések mértéke) Az, hogy bizonyos modellekben semmilyen részecske kép nem létezik, az mit jelent pontosan? Részecskék bevezetésével nem tudjuk elkerülni a pontatlanságot vagy nem is lehet semmilyen (pontatlan) részecske fogalmat használni? De mit mér akkor egy fotonszámláló?
Előzmény: Törölt nick (115)
Törölt nick Creative Commons License 2003.05.23 0 0 115
A mezöfogalom számomra tökérthetö, és jobb, mint a részecskefogalom. Ez valószínüleg azért lehet, mert elég sok olyan elmélettel dolgozom, ahol mezöfogalom van, részecskefogalomnak meg semmi értelme (konform invariáns térelméletek). Igazából lehet idönként itt is részecskefogalmat értelmezni, csak ez nem egyértelmü, mivel nincs tömegrés a vákuum felett.

Szerintem a fizikai geometrizálása és algebrizálása nagyon sikeres, legalább akkor forradalom, mint a differenciálszámítás bevezetése a jelenségek leírására. Egyelöre elvagyunk vele, és nem látszik, hogy kevés lenne a gravitáció leírására. Söt, egyes próbálkozások a kvantumgravitáció irányába (nemkommutatív geometria) éppen hogy méginkább összerakják ezeket a dolgokat.

Azt persze nem látom elöre, mikor jön egy újabb forradalom a felhasznált matematikai eszközök terén. Biztos lesz még ilyen.

Pragmatikusan nézve, az áltrel+standard modell a világot egészen jól leírja. Elég fura hibrid, ez igaz. Valahogy most a kép inverz, mint a XIX század végén. Akkor a klasszikus fizika nagyon konzisztens és zárt volt, csak éppen néhány jelenség lógott ki belöle (pl. feketetest sugárzás, vonalas színképek, Univerzum höhalála).

Ma nem vagyunk igazán elragadtatva az elméleteinktöl, nem túl esztétikusak, és nem értjük, hogyan lehet összehozni konzisztensen a gravitációt a kvantumelmélettel minden skálán, viszont nincsenek olyan ismert és észlelt jelenségek, amikröl tudnánk, hogy kilógnak. Jobb lenne a fordított helyzet. Mert így spekulációra vagyunk ítélve, az meg nem olyan boldogító állapot...

Előzmény: notwe (114)
notwe Creative Commons License 2003.05.23 0 0 114
Nem akarom én a részecske képet védeni, mert számomra semmivel sem érthetőbb, mint egy mező fogalom. (sőt ekvivalensen nem érthetőek, ezért nem hiszem, hogy jobb lenne az egyik a másiknál) A QM részecskeképe szerintem éppen hogy nem lokális, pedig egy jó részecskeképnek annak kéne lenni. Így teljesen elfogadom, amit írtál a használhatatlanságáról.

„Ráadásul akkor érthetetlen lenne, miért kötelezö, hogy a súlyos és a tehetetlen tömeg azonos legyen. Ha ellenben a gravitáció geometriai eredetü, akkor ez automatikusan teljesül.”

Előbb is ezt írtam: Tényleg azt gondolod, hogy ezt ilyen egyszerűen meg lehet úszni?

Előzmény: Törölt nick (113)
Törölt nick Creative Commons License 2003.05.23 0 0 113
Nekem a részletek ismeretében nem ez a véleményem.

Szerintem a naív részecskekép sokszor inadekvát. Ehhez tulajdonképpen nem kell görbült téridö. Szerinted hány részecske van pl. egy protonban? Vagy egy kijövö elektron az hány darab részecske (szoft fotonok!)?

Általában a részecskekép inadekvát, ha a feltételezett részecskék között túl erös a kölcsönhatás. Ez szilárdtestfizikában is így van. Miért érvényes a fonon leírás? Azért, mert a kis amplitúdójú rácsrezgések közel harmonikusak. Ha a normálmódusokat fononnak fogod fel (részecskék), akkor a kölcsönhatásuk elég gyenge, így perturbatíve kezelhetö. Próbálj meg az olvadáspont közelében fononokról beszélni!

A részecskekép lényegében a kis rezgéseknek és normálmódusoknak felel meg. Ha a leírni kívánt jelenség ezzel jellemezhetö (pl. egy szórásfolyamat bemenö és kimenö állapota), akkor jó. És ha nem? Akkor ott van a mezöfogalom. Az mindig jó. És lokális.

A kvantumtérelmélet lokális, de még mennyire! Az egyik legfontosabb alapelve a lokalitás (térszerüen szeparált tartományokban definiált megfigyelhetö mennyiségek kommutálnak egymással). A kvantumelmélet-áltrel probléma gyökere szvsz egyáltalán nem itt van. (A Bell egyenlötlenség sérülése, EPR stb. azért nem releváns, mert csak akkor jelent valamiféle lokalitás sérülést, ha bizonyos naív képekhez ragaszkodsz.)

A kvantumelmélet-áltrel probléma gyökere inkább ott van, hogy a kvantumelmélet felteszi a Hamiltoni képet. Az áltrelben azonban a Hamilton-függvény nem az idöfejlödést írja le, hanem egy kényszer, mert idöátparaméterezési invariancia van. Ráadásul ha Hamiltoni alakba akarjuk írni az áltrelt, a kényszerek nagyon bonyolultak, nehéz kvantálni (ebböl egy kiút Ashtekar és társai hurok kvantumgravitációja, ott ellenben más gondok vannak. Tudtommal még semmi konkrétat nem sikerült kihozni belöle).

A másik probléma, hogy a kvantumtérelmélet mindig használja a klasszikus, elöre adott téridö fogalmát. Pl. a fentebb leírt lokális kommutativitás esetén, de más esetben is. Ezért nehéz a téridöt dinamikussá tenni. Az nem gond, hogy a téridö görbült, csak legyen elöre adott.

Nem tudjuk, hogyan kezeljük a gravitációt másképp, hogy összhangban legyen a specrellel. Pont ez a baj, ezért kellett azt is geometrizálni. A newtoni gravitáció fenntartása relativisztikusan lehetetlen, mert az az abszolút idö fogalmára épül. Az elektrodinamika mintájára nem megy, mert gravitációs vektorpotenciál nincs, az ilyen elmélet ellentmondana a jelenlegi ismereteknek. Ráadásul akkor érthetetlen lenne, miért kötelezö, hogy a súlyos és a tehetetlen tömeg azonos legyen. Ha ellenben a gravitáció geometriai eredetü, akkor ez automatikusan teljesül.

Egyébként pont fordítva gondolkozunk: mindent geometrizálunk, az összes kölcsönhatást, így próbáljuk egyesíteni öket egymással, és remélhetöleg majd a gravitációval is. Lehet, hogy rossz úton járunk, egy biztos: senki nem mondott még jobbat.

Előzmény: notwe (112)
notwe Creative Commons License 2003.05.23 0 0 112
Számomra az egészből az érződik, hogy baj van a QM és ÁR leírásanak összeegyeztetésével.(és nem a részecske képpel van a gond) A QM tele van globális kifejtésekkel, értelmezésekkel, míg a az ÁR lokálisan működik. Persze, hogy nem lehet egy lokális Minkowski térben az eddigi módon részecskéket definiálni. Szerintem egy „lorenzi” felfogás az ÁR leírásban sokat segítene, de nem tudom, hogy van-e ilyen. (biztosan sok van) Tehát nem lehet olyan egyszerűen megoldani a gravitációt, hogy áttérek kovariáns koordinátákra deriváltakra stb., hanem valahogy a lényegi (?) értelmét kell látni, hogy miért is így működik a gravitáció. (pl. a gravitációban való gyorsulás az miért más, mint egy más kölcsönhatás miatti gyorsulás pl. a sugárzások, hő fürdő szempontjából) Vagyis picit a többi kölcsönhatáshoz hasonlóan kellene kezelni, és nem ennyire különböző módon.

Előzmény: Törölt nick (111)
Törölt nick Creative Commons License 2003.05.22 0 0 111
A vége félreérthetö. A kvantumállapot abszolút, és az, ami. Ha fizikai kérdést teszel fel (pl. hogy egy ilyen és ilyen detektor hányszor fog megszólalni), akkor értelmes és egyértelmü választ kapsz rá. Viszont a kvantumállapot értelmezése részecske kép alapján megfigyelötöl függö.
Előzmény: Törölt nick (110)
Törölt nick Creative Commons License 2003.05.22 0 0 110
Nem. A Lorentz és Einstein felfogás két fizikailag ekvivalens elmélet, csak eltérö interpretációval.

A részecske kép létezésének feltétele ellenben az idöszerü Killing vektor mezö. Ha ilyen nincs (és a téridök nagy részében nincs), akkor gond van...

Na persze ekkor is maga a részecske kép vonatkoztatási rendszer függö, és ez elég baj. A specrelben legalább ott vannak az inerciarendszerek, amelyek kitüntetett vonatkoztatási rendszerek. Ha az egyikben úgy definiáljuk a vákuumot, mint amiben nincs részecske, akkor a többiben sem lesz ebben az állapotban részecske.

Aztán gondok lehetnek görbült téridön az aszimptotikus állapotokkal, S mátrixszal, unitaritással stb. Ezek mind a szokásos részecske kép rekvizítumai. Ha ezektöl elvonatkoztatsz, nem nagyon látom, mi marad meg a részecske képböl, ami még megérdemli ezt a nevet.

Egyszerübb azt mondani, hogy a kvantummezö a fundamentális objektum, és bizonyos fizikai feltételek mellett speciális mezökonfigurációknak adható részecske értelmezés, illetve a Hilbert tér bázisa értelmes módon megcímkézhetö multi-részecske állapotokkal.

Egyáltalán, a világot leíró fundamentális elméleteinkben jelenleg a részecske egy származtatott fogalom, ami bizonyos körülmények között jól használható, bizonyos körülmények között problémás lehet.

Pl. van egy mezö, aminek a kvantumait (ha a téridö elég sík, és inerciális vonatkoztatási rendszerböl nézzük a dolgokat) elektronnak szoktuk nevezni. Más mezök kvantumait kvarknak szoktuk nevezni, itt a bezárás miatt még problémásabb a naív kép, mert nincsenek aszimptotikus egy-kvark állapotok (azaz szabadon repülö kvarkok). De mivel van legalább egy fázis, ami nem bezáró, azt mondhatjuk, a kvarkok részecskék, csak nem vagyunk olyan fázisában az elméletnek, hogy szabadon láthassuk öket.

Na de a görbült téridöben már ott kezdödik a probléma, hogy vonatkoztatási rendszer függö, hogy úgy kell-e beszélnem ugyanarról a kvantumállapotról, mint ami üres, vagy mint ami tele van részecskékkel és T hömérsékletü egyensúlyban van.

A Hawking-sugárzás hömérsékletéhez pl. illik hozzátenni, hogy ezt úgy kell érteni, hogy mivel a téridö aszimptotikusan sík, azaz nagyon távol a fekete lyuktól lényegében Minkowski, egy ott lévö megfigyelö értelmezheti a szokásos inerciális specrel részecskeképet, és ebben az értelmezésben látja a fekete lyukat mint egy feketetest sugárzás forrását.

De ez nem azt jelenti, hogy a kvantumállapot nem az, ami, csak az értelmezése függ a megfigyelötöl. Ez olyan, mint hogy a sebesség hossza is megfigyelö függö. Nos hát, az is megfigyelötöl függö, hogy a rendszer egy adott állapotát hogyan írja le részecske képpel, vagyis a részecskekép nem abszolút. De ettöl még a rendszer állapota az, ami, és ha a megfigyelö olyan kérdést tesz fel, mint hogy ez és ez a detektor hányszor fog megszólalni, akkor erre a vonatkoztatási rendszertöl független választ fog kapni.

Előzmény: notwe (109)
notwe Creative Commons License 2003.05.22 0 0 109
Ha jól tudom azért a részecske kép is fenntartható, csak nem annyira természetes. Ennek a viszonya kb. olyan, mint a spec.rel.-ben a Lorenz és az Einstein féle felfogásnak.
Előzmény: Törölt nick (108)
Törölt nick Creative Commons License 2003.05.22 0 0 108
Ennél egyszerübb a dolog. A kérdés egyszerüen értelmetlen, rossz. Egészen egyszerüen nem definiálható a részecskeleírás fizikai értelemben.

Az áltrelben fizikai mennyiségnek vagy fizikai objektumnak csak az tekinthetö, ami független az általános koordinátatranszformációktól. A részecske leírás nem ilyen. Ha rögzítesz egy koordinátarendszert, akkor lehet benne esetleg részecskeleírást definiálni, de ez az adott koordinátarendszerhez kötött lesz (ennek technikai feltételei vannak, az adott téridöm léteznie kell egy ún. idöszerü Killing vektormezönek, és a koordinátarendszernek ehhez adaptáltnak kell lennie).

Egyszerüen az a helyzet, hogy a kvantumtérelméletben a mezö fogalma az alapvetö. Minden jelenség, amit észlelsz, látsz, a mezö fogalmaival írható le.

A szokásos körülmények között a téridö görbülete kicsi, ezért a specrel használható olyan folyamatokra, ami a görbületi sugárnál lényegesen kisebb távolságokon zajlanak le. Ha ekkor egy tehetetlenségi v. inerciarendszerben ülsz, akkor ebböl a rendszerböl nézve a mezöt helyettesítheted a részecskeképpel. Ahhoz, hogy ezt megtehesd, teljesülnie kell azoknak a feltételeknek, hogy

a) a téridö görbületi sugara nagyon nagy, az általad tanulmányozott kvantumjelenségek ennél jóval kisebb távolságokon játszódnak le. Ez a Földön OK, a kvantumjelenségek a mikrométer töredékrészén játszódnak le, a téridö görbülete csak csillagászati skálákon érzékelhetö.

b) tehetetlenségi rendszerben ülj. Ez is hihetetlenül nagy pontossággal teljesül, de ha zavar, kitranszformálhatod pl. a Föld forgását. De az ezáltal okozott effektus a kvantumos jelenségekben rendkívül kicsi, gyakorlatilag mérhetetlen, mivel azok nagyon rövid idö alatt játszódnak le, ami a Föld forgási periódusánál sok (legalább 15-20) nagyságrenddel kisebb.

Ekkor teljesülnek a részecskeleírás feltételei. A kvantummezök egyébként még ekkor is csak a kölcsönhatástól távol írhatók le részecskeképpel. Vagyis, egy gyorsítóban a szórásba belött anyagot a kölcsönhatás elött és után leírhatod részecskeképpel, a szórás alatt azonban az egész leírás nem érvényes, de a mezö leírással akkor is tudsz operálni.

Végülis az egésznek a vége az, hogy a mezök fundamentálisabbak a részecskéknél, a mezöleírás sokkal tágabb feltételek esetén alkalmazható, mint a részecskekép.

Előzmény: solenopsis_invicta (107)
solenopsis_invicta Creative Commons License 2003.05.22 0 0 107
Vagyis ha veszek egy üres teret ,és rakok bele egy nagy görbületet ,ott létrejönnek olyan rezgések ,amiket részecskeként fogunk fel.Minél erősebb a grav., annál több lesz az észlelhető rezgés /gerjesztett állapot/.Vagy rosszul fogom fel?
Előzmény: Törölt nick (105)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!