Nyári kabátkám felkapom
Táncolok, forgok szilajon
Az éj is róla álmodozott
Felhőlepelben várakozott
Áldomást ivott, feledné bár
Féltékeny nappal csókjára vár
Többen is látták, felismerték,
Mégis, ki tudja, mért nem merték
Emberhez mérni mi időtlen
Vágyban, elmében, erőben
Égi utaknak felhővonulását
Mámoros alkonyok földi mását
Táncoló kabátok selyemszegélyét
Széttárt karok kérő segélyét
Álmodó éjem felkapom
Forgok bomlottan, szabadon
Lebegek csillagterekkel
Földre huppanok kék egekkel.
Az interjú alatt talász két linket, az egyik Zaláné, a másik Gyász - a két morvay-búcsúztató.
Hír 225. Gyász (03. 20.) Hír 229. Zalán: A Morvay (03. 24.) *
Ez van.
Miért e múlt idő?
Él, nem?
Én a pécsi tűzzománcosok közül ismertem néhányat.
A Lantos-féle csapatból.
De ez a lényeg, Zoli:
– Egerben, ahányszor találkoztunk, annyi lány, annyi nő. Később is meglehetősen nyitott életvitel jellemezte mindennapjaidat. Ez egyfajta mentalitást, vitalitást mutat: a folyamatos munka mellé új inspirációs személyzet szükséges. A házépítéshez új szerszámok, új gépek, friss könyvelő. Hogyan egyeztethető össze ez a hittel, a hit parancsaival, kívánalmaival?
– Isten szereti a szépet, ez nem kérdéses. A nők, a lányok, az asszonyok gyönyörűek, ha a szépség élvezete Isten ellen való volna, akkor a nők rondák, szőröshátúak, nagypofájúak és győzni akarók volnának, akik cséphadaróval a kézben indulnak randevúra. Ez szerencsére nem így alakult, én pedig könnyedén és nem ellenkezve közlekedtem az esztétikum varázslatos fokozatai közt. Köszönöm nekik. Köszönöm az esztétikum változatait, ami jutott, amit juttattak, közben számolatlanul hozták és vitték az energiát.
Semmi baj. Közben átnéztem a falon. (12-es fúróval:-)) És a a www.iro.hu-ra is, hogy ott megvagy-e. meg. Meg nemzedéked is, ahogy nézem.
Mondjuk, jó Géczit még hiányolnám...
Igenis, igenis.
Őszontén szólva azért a főoldalt szoktam kirakni, mert többnyire felkerül más is, programok, meghívók, és ezeket nemigen szoktam kirakni (csak ha alami nagyon fontosnak látszik).
De igazad van.
A céloldal alsó harmadában úgyis ott az utóbbi linkek, aki akarja, megtalálja ott is.
Betudtál menni az Onagy-oldalra? Én fél fél hattól képtelen vagyok rányitni, és a cikkfeltötltőm se működik.
Persze, nem lévén beleesve az ötletembe, a versek "világkiszorítása" alapvetően a személyi növéssel való azonosulástól (vagy mifenétől) inkább függ, mint hogy hova pottyantunk. Lehetünk Kassák Lajos, lehetünk H. D. Lawrence, S. Plath (hogy hölgyek is érintve legyenek), Kondor Béla, akár Pilinszky - hogy mennyire növünk-bordázódunk szét az a magunk tudomásulvételétől függ alapvetően. Nagy László helyett más mestert kellett volna keresnie (keresnünk) esetleg. De ilyesminek nem sok értelme immár.
Szia Zoli,
csak egy tartozkodó kérelem: régóta akartam már említeni, hogy ha lehetséges, a beszúrt linkek ne a Terasz irodalmi főoldalára mutassanak, hanem közvetlenül az adott cikk linkjére, mert iszonyú frusztráló kibogarászni az 50-60 írás közül, melyikről is van szó, sokszor el is fogy a türelmem és feladom (más is mondta már, hogy hasonló cipőben jár).
Ha megoldható, én boldog leszek :))
Költőnél nem - Szervácnál pedig különösen nem - kerülhető meg a személyes élet. Ő maga az élete volt. A költészete is maga az élete, nem Weöres, nem Illyés Gyula, nem Varró Dani. Ez a fedezete.
*
A teraszt, és a rajta lévő leágazásokat, köztük az oldalamat is, éjféltől átrendezik, mert valahogyan kapcsolódunk a NKÖM most összeállt kultportáljához. Remélem, végeznek gyorsan.