Tény, hogy annak ellenére, hogy nagy ívben kerülöm a "direkt" olimpiás műsorokat, nem győzök lefolyót pumpálni, mert ugye a vízcsapból is.... Most is kénytelen vagyok sört inni:-)))
Bár elég sokat figyelem az olimpiát (éccaka nem, mert aludni kell) és szurkolok is, a herótodat meg tudom érteni, nekem is szokott ilyen gondom lenni túllihegett dolgoktól. Szerencsére a környezetem nem mániákus, így nincs semmi bajom. Azért iskolai órán túlzásnak tartom a dolgot. (Bár mi is nézelődünk itt bent. :-))
Lehet, hogy nekem is bele kellene néznem a TV-be?
Én semmi túllihegést nem tapasztalok, igaz, TV-t nem nézek, de mióta olimpia van, eddig összesen két olyan ismerősömmel találkoztam, akinek ez volt a fő témája. Ha nem figyelném az internetes fórumokat, azt se tudnám, hogy van olimpia.
Még soha nem volt ennyire túllihegve az olimpia. Derék dolog, hogy egyesíti a nemzetet, de alapjában véve mitől oly nagy dolog ez?
Az iskolában tizennégyévesek üvöltve, teljes erőből rugdossák a székeket, a padokat. Miért, kérdem. Mert csak ezüstérmesek lettünk.
Az olimpia felment az emberi normák alól?
Egyik középiskolában itt minden teremben van tévé, s amikor magyarok vannak, óra alatt meg kell nézni azt. (Pedig mindent ezerszer megmutatnak, még napokon át!)
Én csak távolról követem az ólom-piát, elmesélésből, újságból. Éjjel be nem kapcsolom emiatt a tévét (úgyis mindenhonnan az folyik). Mostanában jól alszom, s nem álmodom sportolókkal, csak a családdal, ismerősökkel. A szemem nem is karikás, mint a környezetemé. Van még ilyen ember az országban? Vagy titkoljam el az érzéseimet?
vurugya