Kedves G.!
Nálam sincs szó öngyilkosságról.Én már leírtam a történetemet a netem Dean Moriarty néven A lelki bajok-nál meg találaod, ha érdekel. Nekem akkor tényleg nagyon sokat segtett.
Ma már más bajom van. Nem vagyok kibékülve magammal. Átmentem egy év alatt annyi szörnyűségen amibe nagyon sok ember belerokkant volna. Ez nem hencegés, sajnos kész tény. De valahogy ugy érzem, hogy az egy év alatt visszatértem oda ahonnan elindultam. Vagyis nem haladtam előre. Nem tudom, hogyan induljak el és már ugy érzem nincs erőm. Ugy érzem feladom, nem meghalok csak élőhalott leszek. Tegnaptól ujra szedem az antidepresszánst, amit félévig szedtem.
Kb. ennyi. Has bővebben is érdekel akkor majd irok.
Önmagad lényegére Neked magadnak kell rájönnöd. Mivel nem ismerlek, ilyen mélyreható segítséget nem tudok nyújtani.
Én úgy jöttem rá, hogy hol az én helyem, hogy gyökeresen megváltoztattam mindent az életemben, amiről úgy éreztem, hogy nem megfelelő nekem. És lőn - kissé patetikusan fogalmazva: kiteljesedett az életem, sokkal jobb ember lettem és istenien érzem magam a bőrömben, úgy, mint korábban sohasem. Igaz, sokat segített, hogy hosszú évek után végre egyedül voltam, volt időm elmerengeni addigi életemen, levonni a következtetéseket és kigondolni az új irányokat.
Mindenkinek megvan a maga útja, ki rátalál, ki rátéved, van, akit rálöknek, stb. Remélem, egyszer Te is megtalálod.
Üdv:
G.
Ne aggódj, öngyilokról szó sincs, csak állandóan az élet értelmét kutatom. Tudod?, hogy mi dolgunk a világon.A költő még nagyszerúen meg is válaszolta, küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért.
Csak arra nem bírok rájönni mik ezek.
Sok pénz? Karrier? Család?
Mindegyiknek van számomra negatívuma is, ezért nincs kedvem értük küzdeni. De aki manapság nem akar harcolni annak nem itt a helye.
Félre az ilyen öngyilkos gondolatokkal. Inkább írjátok le, mi a gond, nekem is segített. Dec. közepe óta gyógyítgatom így magam itt az Index-en, és részben ennek is köszönhetően sokkal jobban vagyok. Rengeteget tanultam a többi hozzászóló véleményéből.
Hátha tudunk valamiben segíteni.
Épp ez a megtanulás megy nehezen... Mire kimondom, már érzem, hogy 'ezt nem (így) kellett volna', de addigra már késő. Aztán jön a gondolatsor: a francba, hát te provokáltad ki belőlem - hosszú, mindkét részről sértődött hallgatás (bár nekem nem lenne okom rá) - majd pár nap múlva a kibeszélés.
>>... egy kis bűnbánattal ...
Kis dolgokban könnyen jön a bocsánatkérés, a komolyabbakban magam előtt is megmakacsolom magam (micsoda rekurzió :)
Hülye szöveg, de lehet, hogy meg kellene tanulni bocsánatot kérni. Igaz, én sem sűrűn gyakorlom ezt a műfajt ... :), mert amit egyszer kimondok, azt vállalom. Akkor meg minek köpjem szembe magam, nemigaz ?
Na, ezt a problémát végül úgy oldottam meg, hogy csak azoktól kérek bocsánatot, akik fontosak nekem. A többiek meg nem érdekelnek.
De Te pont a számodra fontosakat bántottad meg, ha jól értem ... szvsz mindent vissza lehet csinálni egy kis bűnbánattal, már ha őszinte ...
Bocsi, közben nem voltam netközelben.
Tulajdonképpen magamnak feltett kérdésekre keresek választ. Lehet, hogy tudom is a válaszokat, csak nem merem magamnak sem bevallani. Ez így kicsit lilán hangzik, de nem tudom jobban megfogalmazni.
Miért mindig azokat bántom meg, akik abszolút nem érdemlik meg?
Ha egyszer megtörtént, miért teszek úgy, mintha meg sem történt volna?
Nem naponta történik ugyan meg (még jó!), de akkor is aggaszt, ugyanis nem ilyennek ismerem (képzelem?) magam.
Most nincs időm hosszú válaszra, mert rohannom kell. Egyelőre röviden annyit, hogy önmagammal kétszemközt - vagyis a legjobb társaságban :)))
Szívesen mondanám, hogy az eddigi hozzászólásaim kiadják a teljes választ, de az nem lenne tisztességes. Majd legközelebb összedobok valami részletesebb választ - ha még érdekel ...
Sziasztok,
a topic címe hívta fel magára figyelmemet, aztán visszaolvasva a régebbi üzeneteket kissé elbizonytalanodtam. Végül mégis úgy gondoltam, talán beleférek :)
Nem elveszettnek érzem magam, inkább szeretném a világ (a többi ember) és köztem levő kapcsolatot tisztába tenni. A Ti segítségetekkel, mondjuk.
Persze, ha közben esetleg én is tudok másnak hasznosat mondani (írni), az külön öröm.
Én néhány hónapja jártam itt. Végigolvastam a teljes, három évvel ezelőtti eszmecserét. Kicsit depisnek tűnt az egész, ill. a résztvevők valahogy nem tudtak kikeveredni a témából, egyre inkább belebonyolódtak és ráadásul nem igazán a topic címét boncolgatták - vagy lehet, hogy csak én láttam így.
Szívesen járnék ide, ha lenne új téma.
Persze, én most könnyen beszélek, hiszen nemrég találtam meg a "helyem a világban", részben ... ill. már látom a fényt az alagút végén. Nemrég még én is meglehetősen elveszettnek és kétségbeesettnek éreztem magam ... de, mint a legtöbb dolog, ez sem tartott nálam túl sokáig :))))
Értem.
Csak egyrészt az én világképemben nem nyertesek és vesztesek vannak, hanem hiszek a korrekt üzletkötésben. Igaz, hogy nem tőzsdézek, és azt hiszem nem is fogok soha.
A tőzsdei manipuláció egyébként mintha tiltott lenne, de régen jártam arrafelé.
De mi igaz az életre?
Az első részt nem nagyon értem, bár én is olvasok statisztikát és látom, hogy 100 vállalkozásból kb. 5 marad talpon. De azt is tudom, hogy 1000 zseniális ötletből csak 1 jut el a megvalósulásig.
Ami információ hozzám eljut, annak egy része valószínűleg manipulált, de itt most a reklámra gondolok. A tapasztalatom azt mutatja, hogy a manipulátorok 99%-a elbukik, idő kérdése, és elég hamar rá lehet jönni arra, honnan származik a maninpulált info és kinek az érdekét szolgálja. Nálam az érdek nem csúnya szó. Tehát rajtam múlik: valóban szükségem van-e rózsaszínű tamagocsira 9.000 Ft-ért vagy csak 7 Ft-ot adok-e érte. Ha úgy gondolom nekem ez jó, akkor csinálom, ha becsapva érzem magam, akkor káromkodok és ha nem jó, akkor nem kell.
Aha. Pedig más még nem mondta magáról, hogy ő kisember, aki el van veszve a világ útvesztőjében.
Mi történt kilenc éve, hogy azóta úgy érzed hülyének tart mindenki?
Csak figyelmezetenélek rá, hogy én nem gondolom azt, hogy hülye lennél. Azt mesélted, hogy milyenek a világ törvényei, majd azt mondtad, hogy egy kisember nem látja át és te kisember vagy. Akkor rajtad vagy nem fogott az agymosás és a többieken igen - te ezt honnan tudod? - vagy nem vagy kisember. Vagy azok között vagy, akik erősen kívülről kontrollálják a nagy embereket. Vagy nem tudom ki vagy, de szeretném ha elmesélnéd.
Mellesleg azt sem tudom, hogy milyenek a kisemberek, te vagy az első, aki azt mondja, hogy ő az. Elmondod nekem, hogy te pl. mivel vagy elégedetlen és mit tekintesz agymosásnak?
Ahhoz képest elég jól átlatod az összefüggéseket. Vagy legalábbis úgy tűnik, mintha átlátnád, vagy ha pedig nem látod át, akkor "kitalálod" mik lehetnek az összefüggések.
Akkor most összefüggéseket átlátó kisember vagy? De hát azt nem lehet!
Kedves Linkelek,
hát igen, ez is egy világnézet.
Úgy látom, már végig is mentél azon a folyamaton, amire utaltam korábban.
De nézzük konkrétan:
1. Nem emlékszem már, hogy melyik filozófus, de azt mondta elég régen - jóval a pszichologizálás előtt -, hogy nem a dolgok zavarnak, hanem a dolgokról alkotott képzeteink. Ebbe "kapaszkodott" bele a pszichológia és kanyarított tudományt köré. Ez szerintem nem baj.
2. Úgy tűnik, bár homályosan írsz erről az egész betegség dologról, mintha konkrét testi betegségedet vagy a szüleidét lélektani eszközökkel kezelték volna, szomatizálásnak minősítve a tüneteket és ezért a "valódi" gyógymód megtalálásakor már késő lett volna.
Így volt? Ez lehet az adott orvosok tévedése, de a test és a lélek betegségei nyilvánvalóan összefüggnek, ezt szerintem Te sem vitatod.
3. "Kilépni a feltételrendszerből" - nem tudom, hogy hova lehetne. Kivándorolni? De hát hol van az a hely, ahol nincsenek pszichológusok? És ha ott nem zavarnak, akkor itt miért igen? Nem értem, hogy lehetne földrajzilag elkülöníteni a "jó" és a "rossz" helyeket abból a szempontból, amit Te használsz.
Picit cezaromániásan hangzik ez a befolyásszerzés egy régióban. Mint egy Rizikópartin. Ott alapvető dolgokat lehet megtanulni, lélektani értelemben is :-)), de ez nem jelenti azt, hogy a valóságban is játékosként kéne viselkedni. A függetlenség nagy érték, de amíg aktív gyűlöletet érzel vagy bosszút forralsz, addig a saját gyűlölt tárgyaid játékszere maradsz. Pont a pszichológusoké, pedig talán ők se kérnének ebből. Van más megoldás?
Kedves FreeBird,
oké, ne sarkítsuk. De akkor mi a baj? Hol a probléma? Mindannyian küszködünk hasonló dolgokkal, túlalkalmazkodás vagy önzés, önérvényesítés, asszertivitás, stb. Ez egy folyamat. Nem csodálkoznék, ha az errejáró lányok olvasva a történeted, akár e-mailben is megkeresnének. Hú, ez egy komoly fiú!
De ha ennyire egészségesen látod a dolgokat, akkor miért nem működik mégse? Miért nem csapnak le rád a környezeted facér hölgytagjai? Milyen visszajelzéseket kapsz tőlük? Volt, hogy ők akartak kezdeményezni? Gondold végig ezeket a helyzeteket. Lehet, hogy egyszerűen nem derülnek ki ezek a dolgok rólad az interneten kívül? Akkor próbáld meg kommunikálni őket valahogy, nem a barátnőszerzés céljával persze, csak úgy.
Nincsenek totális viselkedések. Ha eddig túlságosan odafigyeltél és alkalmazkodtál (ezzel gyanítom, hogy bele is olvadtál a környezetbe és nehezítetted azt, hogy felfigyeljenek rád), akkor most nem követheted holnaptól az ellenkezőjét. Ez nem olyan, hogy ha a fekete nem jön be, akkor a pirosra teszek. Odafigyelned továbbra is kell, de ettől még járhatod a saját utad. Bízom benne, hogy társad is akad majd hozzá.