Nem gondolnám, hogy tartalom nélküliek azok a könyvek. Egy csomó motívum - hazaszeretet, mi az igazán fontos szempont az ember életében, összetartás, szabadság, csillogás és belső értékek - nagyon is fontos dolgok. Csak mint könyvek valahogy nekem nem fekszenek annyira. A stílusuk, talán? Néha vontatottak, borongósak, kiszámíthatóak... ráadásul a törénetük engem nagyban emlékeztetnek a Lords and Ladiesre. Meg az Equal Rites-ra, helyenként.
Szerintem több van a Tiffany Aching könyvekben, mint amit egy gyerek - és sok felnőtt - képes megérteni. Szvsz sokkal inkább elgondolkoztató, "felnőtt" könyvek mint a DW sorozat más könyvei.
És magyarul? Tán a jézuska fog hozni új KV könyvet?
Tegnapi történet, egyik kedves barátommal kapcsolatos, Komlóhegyinek hívják, és nincs a családjukon kívül más kis hazánkban. Szóval meggoogliztam a nevét és a meglepően kevés 12 találatból kettő egy korongvilág novella volt, A tenger és a kis halak címen, melyben a boszik besszélgetnek és ott szerepel az almatermelő Pelbart Komlóhegyi.
Na, jómagam is utána néztem, kissé elkeserítő. 2006. évre egyetlen tervezett megjelenés várható: ősszel a Wintersmith, a Tiffany Aching könyvek (ifjabb olvasóknak) harmadik kötete, a Wee Free Man és a Hatful of Sky folytatása.
A következő "felnőtt" generációs korongvilág könyv csak jövőre várható... feltehetően Making Money címmel.
Nem tudom, az utóbbi miről szólna, de elképzelhető, hogy a Going Postal végén felvetett feladatról, a címéből ítélve...
Na, minegy. Nem is tudom. Nem rosszak ezek a Tiffany Aching könyvek, de valahogy engem egyik se nagyon kapott el eddig.
Jut eszembe, tudja valaki, hogy legalább angolul mikor jön ki új regény? Úgy rémlik, elég sok ideje nem volt már... a Thud-ra emlékszem, de az még tavalyi volt, nem? Ha már magyar nem jön ki...
Ha a populárist szó szerint érted (népszerűbb -> több olvasója van), akkor az biztos. Bögrére is ezért került fel: mert van akkora fogyasztó közönség, aki megveszi.
Pratchet se nagyon zárkózik el mindneféle felhasználások elől (pl. a könyvek végén egy időben mindig volt valami figuracsináló hírdetése, a rengeteg egyéb felhasználásról nem is beszélve). Csak éppen annál még kisebb a korongvilág-rajongótábor, hogy akkora franchise-ot lehessen csinálni neki.
Megjegyzem, szerintem az igazán nagy bögre-baba-füzet biznisz a Potter-termékeknél is a filmekkel indult be, addig inkább a könyvön és az olvasásán volt a hangsúly.
Nem szerencsés összehasonlítani Rowlingot és Prachettet. Teljesen más dimenzió. A Harry Potter összességében mégis csak mese, a Korongvilág viszont fantasy paródia, ahol szerintem a főhangsúly a röhögésen van. Legalábbis én azért szeretem nagyon. Kedvencem a Mágia színe/fénye és a Mort (remélem, jól emlékszem a címekre. Most nincsenek kezem ügyében.
ebbol en csak arra kovetkeztetek, hogy Rowling "nepszerubb", de nem biztos hogy "jobb" iro... nagyabbol ez a gond ezekkel a felmeresekkel (tulajdonkeppen olyan mint a reklam, ezert "vasarolni" lehet oket, marmint a felmerest)
J. K. Rowling a Book Magazine című könyvkiadói szaklap csütörtökön közzétett listáján háromszor annyi voksot kapott, mint a második helyen utána következő Terry Pratchett, és megelőzte a Booker Prize nevű brit szakmai díjjal elismert Ian McEwan és Kazuo Ishiguro írókat is.
forditassal kapcsolatban (bar ez mar elhangzott a masik forumon ;)): Rockwell szerencsere nem irta at Pratchett mondatait, egyszeruen a fovonalra koncentralt es "osszeszerkesztette" igy a kepregeny forditasahoz a nemes-kornya muforditast hasznaltam fel, nehol kisse megkurtitva a mondatot, nehol pedig buborekot nagyobbitva, igyekezve hogy ne veszitsen sokat a kep illetve a szoveg sem a hangulatbol... persze a kepregeny nem hozza teljes mertekben a regeny hangulatat, de sokakat kesztetett arra, hogy ujra elovegye a regenyt, vagy ha meg nem ismerte, hat elolvassa a konyvet is. szerintem ez felirhato pozitivumkent a kepregeny javara a kepregenyekkel kapcsolatos velemenyeket, kritikakat a tovabbiakban azon a masik foruman, ha lehet ;) nem szeretnek itt offolni
Ez ugyan az itteni fórum, de azért én itt szeretném jelezni, hogy: éljen! Gyönyörű darab. Nem is tudtam, hogy van ilyen képregény. Most kénytelen leszek beszerezni magamnak az eredetit valahogy... bár persze magyarul lenne az igazi, de angolul is szép.
Végre valaki magyarította ezeket! Angolul már beszereztem őket, de sosem volt időm elmélyedni bennük. Örülök, hogy valaki vette a fáradtságot, és lefordította őket. Meg annak is örülök, hogy van magyarított Lovecraft és Gaimen képregény.
esetleg valakit erdekel honositott korongvilag kepregeny az kukkantson el erre az oldalra, ha pedig tetszik, amit latsz (es ha nem tetszik akkor is) az ottani forumon megoszthatod velemenyed: http://halozsak.tlof.hu
Ha már elolvastátok nem lehetne szépen lefordítva kiadni könyv alakjában is? Szépen kérem.
Sajnos angolból 3 ! tanárunk volt a gimiben 1/2 év alatt, úgyhogy nem tanultam meg. (3 különböző kiejtés, gondolkodásmód, az egyik amerikai angolt "értett" :-) a másik oxfordit ( Ő jó volt, csak hamar elszipkázta valami béna egyetem oktatónak) , a harmadik aki végig maradt, az meg orosztanár volt eredetileg. :-(
No igen. Megvettem a Thud!-dal együtt. Nem olyan nagy szám, de aranyos. Gyakorlatilag kb. 3éveseknek való képeskönyv formátumban kifejti Terry egy egy bekezdéses poénját a Thud!-ból. (Hogy Vimes-nak nem tetszik, hogy miért kell neki farmlakó állatokról mesélnie a gyerkőcének, amikor az nem is lát ilyet Ankh-Morporkban, és inkább a fontos városi személyek jellegzetes hangjait utánozza neki).
Hát, nem. Pont az eddig magyarul még meg NEM jelent Korongvilág könyveket ajánlgattam. A következő magyarnyelvű elvben azt hiszem, a Lords and Ladies lesz, kitudjamikor.
De kedvet adtál, akkor most, azoknak, akik még nem olvastak mindent, íme, egy rövid útmutató és ajánló, á la Glowface, a magyarul már megjelent Korongvilág könyvekhez.
Széltoló (és a Varázslók) kalandjai
A mágia színe - az első Korongvilág regény. Az Igazi Parodikus Szatírikus Karikaturisztikus Társadalomlátó (ál-)Fantasy könyvek első darabja. Novelláskötetnek álcázott. Alapvetően Széltoló, a kicsapott, tehetségtelen mágus kalandjait mutatja be szerte a világ Korongján (és végül azon is túl), a Korongvilág első turistája, a végtelenül naív és ártatlan, ám a legtöbb nép mércéjével mérve dúsgazdag Kétvirág mellett. Szerepel még a Nyolc Alapvető Varázslat, valamint Halál. Számos mellékszereplő (képzeletbeli sárkányok, Hrun a barbár, varázskardok).
A mágia fénye - gyakorlatilag az előbbi folytatása, de már egyetlen regényformátumban, központi cselekményvezetéssel. Széltoló és Kétvirág (és segítőik) bukdácsolnak a Korongon keresztül, miközben a Láthatatlan Egyetem (ekkor még kegyetlen és élethalálharcot vívó) varázslói üldözik őket a Nyolc Alapvető varázslat egyikéért, ami Széltoló fejébe fészkelte magát. Cohen a barbár feltűnik, aki hatalmas délceg dalia, még a dédapám is látta, a dédapám mesélte, hogy... a déd... ó, bocsánat, Cohen bácsi, maga az?
Egyenjogú rítusok - szegről végre ide sorolható. Széltoló ezúttal nincsen, egy falusi lányka van. Akit véletlenül egy haldokló varázsló, azt hívén, hogy egy nyolcadik fiú nyolcadik fia, örököséül jelöl ki. No de ő lány. Lehet-e női varázsló? Először feltűnik Mállotviksz anyó, a boszorkány. Látogatás a Láthatatlan Egyetemen. Félelmetes izék a tömlöc létsíkokokról.
Bűbájos bajok - A láthatatlan egyetemen felbukkan egy gyerkőc, egy igen fiatal ember - akkora varázshatalommal, mint az összes varázsló, együtt, tízszer. Visszatér a Korongvilágba a bűbáj. De a Korong már nem elég erős, hogy ezt elviselje. Széltolón és az Arkrektor Süvegén múlik, sikerül-e megállítania a bűbájost a világ végveszélye előtt. Az intrikus varázslók élethalálharca az életbenmaradásért.
Faust Erik - Széltoló visszatér a tömlöc létsíkokról, hála egy ifjú démonidéző kontárkodásainak. Beutazzák a világ főbb helyszíneit, lásd Ember tragédiája, Faust, Isteni színjáték. Látogatás egy túlbürokratizált pokolban. Trója.
Mozgó Képek - Hollywood megelevenedik a Korongvilágon. Egy ősi erő elterjed. Az alkimisták felfedezik az oktucelulózt. Egy ifjú varázslóegyetemista, elcsábul a tanulmányaitól, és inkább felfedezi a mozgók hétköznapi mágiáját.
Eközben -mellékszál- a varázslók békességre várnak, ezért az eddigi, "skorpió a cipőbe - hátbatámadom kővéválasztással" törtetős--intrikus hozzáállás helyett békésebb szervezetet építenek. Az új Arkrektor a harsány, vadászmániás, gondolkozásra lusta Maphlaves. A varázslók is gyanakszanak a mozgó képek mágiájára. Ismét izék a tömlöc létsíkokról?
Halál-széria
Mort - a Halál unja magát. Ysabell, (fogadott) lánya is csak nyűg. Ezért inast vesz a házhoz: Mortot, aki immár Halálnak tanul. De helyes-e, ha a Halál túl közel kerül az emberekhez? Meg lehet-e változtatni a történelem menetét?
A Kaszás - A Revizorok fel akarnak mondani a Halálnak - véglegesen. De a Halál még élni akar, mielőtt meghalna. Bill Kapu, mezőgazdasági munkás élete. De jobb-e az embereknek a Halál, aki még csak nem is törődik velük? Eközben az interregnum alatt persze a dolgok nem nagyon halnak meg. A Láthatatlan Egyetem tanári kara nyomozni kezd, a vén Motolla Alánk miért is nem tud igazán meghalni. Ankh-Morpork városának élőholt... bocsánat, élettanilag hátrányos helyzetű lakóinak közösségi élete.
Boszorkány-ciklus
Vészbanyák - lásd Macbeth. A félreeső, hegyvidéki királyságban a Királyt meggyilkoják, bitorló a trónon, törtető feleségével. A három boszorkányra (a nagyhatalmú és ravasz Mállotviksz Anyóra, a joviális és hedonista Ogg Ángyira, és a kezdő, de lelkes Magrat Beléndekre) hárul, hogy megmenekítség a trón sarját, és rendbetegyék a királyságot. Színdarabművészek a láthatáron.
A mesének vége - A környék utolsó tündér keresztanyája meghal. És a pálcáját Magratra hagyja, akinek a távoli, és gyanúsan mesés Génuába kell utaznia, hogy megmentsen egy szegény, árva lánykát, nehogy hozzámenjen a herceghez. És persze a tündér keresztanyaságban éppolyan járatlan, de a járatlanságban legalább már sokkal régebben járatos Mállotviksz Néne és Ogg Ángyi is elkíséri Magratot. A másik tündér keresztanya furmányos és veszélyes. Vudu is van.
Az Őrség-szaga
Őrség! Őrség! - Ankh-Morpork városi őrsége züllött és szétzilált szervezet. Ám ekkor a törpe király a városba küldi (örökbefogadott, bilológialag ember) fiát, Murokot, hogy próbáljon szerencsét. Murok naív, értetlen, és betéve tudja a város Rendeleteit és Törvényeit. És be is tartatná őket. És akkorár a pofonjai, mint egy nagyobb fajta trollnak.
Eközben egy béna titkos szervezet nem várt vészt idéz a városra. Létezhetnek még repülő, hatalmas, tüzet okádó bestiák? Ki lehet az Igazi Király, aki megszabadíthatná a várost a fenevadtól a kétség órájában?
Másegyéb
Piramisok - a Djelly folyó termékeny völgyében kis királyság él az ősidők évezredei óta a sivatag közepén. Leginkább piramisépítéssel foglalkozik, meg az ősibbnél is ősibb szokások fenntartásában. De a trónörököst Ankh-Morpork legmodernebb iskolájában küldik tanulni (az Orgyilkosok Céhébe). Ha az ifjú herceg visszatér birodalmába, meg tudja változtatni a megváltoztathatatlan szokásokat - egy ősöreg főpap ellenében?
Kisistenek - elvben talán a többi könyvhöz képest legalább száz évvel korábban játszodó regény, Omniában. Omniában a Hatalmas Om-ot tisztelék. A retteetes istent. Az országot az ő papjai, inkvizitorai és exkvizitorjai irányítják. Amikor megjelenik egy különös, dühöngő teknőc a kertekben, akinek a szavait csak egy, alacsony rangú, jámbor, istenfélő és bamba fiú érti meg. Mi lesz Omnia sorsa? Hogy rendeződik a konfliktus a demokrácia hazájával, Ephebével? Vajon mozog a teknős? Mi egyáltalán isten, hívő, hit és egyház és vallás kapcsolata?
Mellesleg nem tudja valaki, hogy mikor jelenik meg végre a legújabb kötet magyarul? A Kisistenek már vagy éve kijött. Persze az angol se rossz, de jó lenne már egy új magyar kötetet is.
Last hero tekintetében (aminek könyvben szép képei vannak) továbbra is ajánlom az előbb hivatkozott weblapon feltett sajátkezű fordításomat. Mókás sztori.
Last continent... nem is tudom. Nekem tetszett. Mondjuk, az én édesapám - Io és egyéb istenek nyugosztalják - egyetemi tanszékvezető volt. Úgyhogy a láthatatlan egyetem idióta varázsló engem nagyon megfognak, mert nagyon emlékeztetnek édesapám idióta kollégáiról szóló sztorikra.
Tulajdonképpen ez az egyik hihetetlen dolog Pratchettben: hogy ilyen elképesztő éleslátása van az emberi gyarlóság és az abszurditás meglátására minden helyzetben. Hiszen nem hiszem, hogy személyes tapasztalatai lennének egy tudományegyetem, az újságírás, a filmforgatás, a közigazgatás, a rockzene, a posta, meg még száz másik iparág területén. És mégis minden könyve olyan, hogy látod a képtelen képei mögött az Igazságot.
Elég jó összefoglalót írtál. Én is idebiggyesztem a saját véleményemet, bár én csak párat olvastam angolul, illetve láttam a Soul Musicot rajzfilmen. A Last continent nekem kicsit csalódás volt, mert Széltoló nagy favoritom. Vannak benne jó részek, meg igencsak kifigurázza benne az ausztrálokat, de összességében szerintel elég közepes. A Jingo valóban elég lassan bontakozott ki, de szerintem nagyon jó. A Kadar(Vimes) ciklus másik eleme a The fifth elephant viszont még ennél is jobb. Pörgős, cselekményes, rejtélyes, satöbbi. Szóval király. A The truth is mókás, szóval 10ből legalább 8at érdemel az én listámon. Még ott van a polcomon a Last hero, ami a képek alapján igencsak jónak tűnik. És persze az illusztrációk...azok aztán tényleg jók.
