Keresés

Részletes keresés

Gentleman Looser Creative Commons License 2001.03.23 0 0 231
Nem tudom mit tettem volna. Csak megint az jutott eszembe errol a "barmit megtennek erte hogy visszakapjam" mentalitastol, hogy ez nem jo. Nem lehet jo, es nem vezet sehova. Egyreszt kiszolgaltatotta teszi az egyik felet, a masik ezt vagy ki is hasznalja vagy nem, felborul minden egyensuly es az egyik akaratlanul is palira veszi a masikat, aki leginkabb sajat magat alazza meg es sajat magabol csinal hulyet. Masreszt az ilyen majmolo rajongas senki szamara sem vonzo, hanem ijeszto es elrettento. Mert semmi kihivast nem ebreszt a masikban, ki a fenenek kell egy allandoan futtyentesre kezenel levo ember? Meg egy kutyaval is tobbet kell szenvedni, mire ezt megtanulja. Kulonben is, aki tudja, hogy barmit megtehet mert a masik uygis elnezi es megbocsajtja - az elobb utobb meg is teszi. Aztan egyre gyakrabban.
Előzmény: Törölt nick (230)
Törölt nick Creative Commons License 2001.03.23 0 0 230

Perdix, egyet kell értenem Gentlemannel, jobb lenne, ha Te mondanád ki. Szerintem is ki kell mondani, s ha már a másiknak - főként férfi létére - nincs hozzá elegendő bátorsága, akkor neked.

Gentleman, miért, Te mit tudtál volna Perdix helyében jobban tenni? Úgy értem mit tettél volna másképp? Vannak olyan emberek, akik kevéssé tudják/akarják leplezni az érzéseiket. Más a temperamentumuk, mint a hűvös finneknek. Alkat kérdése is. Egy rómaitól nehéz elvárni, hogy jeges legyen, mint a maci.

Ja, ilyenkor jól jönne az a bizonyos maszk..., a hűvös, távolságtartó :)

Előzmény: Gentleman Looser (229)
Gentleman Looser Creative Commons License 2001.03.23 0 0 229
Es miert nem mondod ki akkor te, hogy vege? Azzal is vege lenne a keserusegnek. Vagy csak jobban hianyoznal neki.
Neha nem art, ha egy ferfi (no is) nem csak lihegve csaholja korbe a not labainal, hanem mutat is valamit a karmaibol. Altalanos hiba, ha az egyik fel tulzasba viszi a kozeledest es meg akarja gyozni ezzel a masikat. Nem igy kell csinalni, az nem hatasos, ha allandoan erezteted vele, hogy odavegy erte. Fel kell benne ebreszteni, hogy vagyjon rad, es ezt nem _igy_ kell bizonyitani.
Előzmény: perdix (228)


perdix Creative Commons License 2001.03.23 0 0 228
Régen nem irtam... de jelentem.. az őrületből kezdek kigyógyulni! Majdnem sikerült.. de sikerülni fog!
Köszönöm, hogy "meghallgattatok", hogy válaszoltatok, hogy "lelket" öntöttetek belém! Hazudnék, ha azt mondanám, hogy vége... és azt sem mondhatom, hogy itthon minden teljesen jó! De megindult a küzdelem, az itthoni béke, (jobb szó nem jut eszembe) helyreállítására!
Lehet, hogy nem lesz jó.. mert már végleg elrontottam.. de akkor kilépek! Most még nem.. mert voltak itthon, jó és szép dolgok is! Most igyekszem felidézni őket, és. majdcsak lesz valahogy! Nem vagyok tul türelmes magamhoz, de most próbálok az lenni. Az idő, majd megold mindent igy vagy ugy, de megoldja!
Most még ott tartok.. ha jönne egy telefon, vagy egy-egy lopott óra, akkor persze ujból kezdeném... de mégis, ez már más, mint egy hónappal ezelőtt! Most már a földön járok!
Azt hiszem, hogy sok keserüséget megusztam volna, ha kimondja: vége. Könnyebben el tudtam volna fogadni, mint ezt a "megszünést"! Röviden, most ennyi!
Gentleman Looser Creative Commons License 2001.03.08 0 0 227
Kisse eltuntem a tevekkel az elmult napokban, de nem akartam zulleszteni a HUSZ-t, allitolag (miattam is) ontorvenyu es belterjes...

Szoval, valamilyen maszk mindig van rajtunk. Olyan, mint egy smink. Maskepp viselkedunk es mutatjuk magunkat egy elegans fogadason es vendegsegben (csiz-maszk), munkahelyen (hu-de-kurva-nagy-szakember-vagyok-maszk), otthon az aszzonnyal (hu-de-jo-ferj-es-apa-vagyok-maszk), es mondjuk a titkos szeretovel (hu-de-jo-szereto-vagyok-te-meg-jobb-mint-a-felesegem-maszk). A mindennapi dolgokbol persze egyre tobbet mutatunk a felesegunknek, de nem feltetlen mindent. nem azert, mert az titok, egyszeruen csak nem tema. A noknek is vannak dolgaik, amikor kibeszelik a pasikat egymas kozott, es a fiuk is ezt teszik. Nekem egyetlen baratom van, akinek mindent elmondok es akivel mindent megbeszelek. Nem mintha a baratnom kevesebb lenne, csak mas. Meg aztan ot is ki kell pletykalnom valakinek, nem?
Lopott orak kozott is van maszk: ugyanaz a vigyel-engem-maszk, ami barmely ismerkedes elejen, ezert csinaltatunk uj frizurat, meg uj goncoket hordunk, es kitesszuk a lelkunket a masikert. De ez a maz is ugyanugy lekopik/lekopna idovel. Ugyanakkor otthon meg egy masikat kell a ferjnek meg a porontyoknak mutatni.

Előzmény: Törölt nick (226)
Törölt nick Creative Commons License 2001.03.08 0 0 226

Örvendek :)

Érdekes dolog ez a "maszkolás" :) (Jó, hogy kétértelmű)
Szóval szerintem a "hetedik szobába" kevés ember engedi be a másikat. Nevezzük inkább spanyolfalnak, de azt a bugyrot valóban maszk fedi.
Ha van egy tartós kapcsolat, akkor kétségtelen egyre több "szobába" enged betekintést a másiknak az egyén. De itt a lopott órákról van szó, ami valahogy úgy működik elsődlegesen, hogy örömet adni és kapni. Vagyis a mosoly önkéntelen telepszik az arcra, de nem is engedi onnan semmi gondfelhővel eltávolítani, azokat arra a kis időre igyekszik száműzni.
(Persze marha jó, hogy pont mi beszélgetünk erről. Majdnem a vak vezet világtalant mondás illik ide :))

Előzmény: Gentleman Looser (225)
Gentleman Looser Creative Commons License 2001.03.08 0 0 225
Szerintem, mindig az elejen viselunk maszkokat. Kesobb aztan nem, vagy csak kevesbbe. Ha pedig igen, akkor masmilyen maszk az, amit a gyerek elott viselunk, mint az, amit a lopott orakban.
Előzmény: Törölt nick (224)
Törölt nick Creative Commons License 2001.03.05 0 0 224

Perdix,
Bár mostanában meg sem szólalok, de azért olvasgatom, amiket írsz, írtok. Ezek már olyan mélységek, amikhez nekem kevés hozzátennivalóm lenne.
Megragadott és elgondolkoztatott az a gondolatod, hogy a maszkot inkább a lopott órák alkalmával viselkik. Úgy érzem ebben neked van igazad, s nem a többieknek. Leginkább a szépet adjátok magatokból akkor és ott, legalábbis innen így látom.

Thil,
Amit a játékról, a színházról, a szereposztásról írtál, azzal egyetértek.
Elfelejtünk játszani, vagy komolytalannak érezzük, vagy gyerekesnek, vagy nem méltónak egy komoly emberhez. Kár.
:)

Előzmény: perdix (223)
perdix Creative Commons License 2001.03.05 0 0 223
GL! Azt hiszem, a házasság nemcsak az esetleges megszokást.. hanem biztonságot is ad! Mert nem teszi lehetővé egy pillanat alatt való kiszállást.. és ezért biztonságot is ad!
GL! Én egy két lábbal a talajon álló nő vagyok! Mégis.. kiszálltam volna.. feladtam volna mindent.. egy tűzért!
Jó, hogy nem volt rá lehetőségem! Most mi lenne? Itt állnék egyedül, az élet minden gondjával, bajával! Pl. a távszabályzó ugyan az csak az enyém lenne.. de mit érek vele ha nem tudom használni? (kicsit sarkitottam a problémát!)
Igy viszont csak nyertem .. az egésszel! Voltak ugyan piszok rossz időszakok.. de a sebeket az idő begyógyitja!
Mivel nem tudtam kiszállni egy perc alatt, megpróbálom a mostani életemet mássá tenni! Lehet, hogy ez jobb lesz! (Bár az az igazság.. nem volt rossz a nagy Ő előtti sem!! CSak éppen a láng hiányzott!)
Valahol te irtad:

" Kiprobaltam - hu de jo volt - elhagyni meg most is el tudom. Kiprobaltam - hu de jo volt - de ennel tobb eszem van, loptunk egy par orat, maradjunk ennyiben. Mindket fel igy akar neki allni, es ha ez pozitivan sul el, akkor jo volt."

Thil! Én sosem akartam kiváló anya lenni, kiváló gyerekekkel! A nagy magyar anyát, nem rólam mintázták.. bár imádom az utódaimat! Mindig megteremtettem a magam nyugalmát! Soha nem viseltem itthon, semmiféle maszkot! Itthon önmagam voltam, dühöngtem, szerettem, sirtam, nevettem! Azt hiszem az ember nem otthon viseli a maszkot... hanem inkább lopott órákon

Thil Creative Commons License 2001.03.03 0 0 222
Attól még, hogy valamire számítasz, és nem lepődsz meg tőle, nem egyenlő azzal, hogy nem is érint meg. pusztán csak felkészülten várod. hagyod magadon átáramlani, megfürdőzől benne, ahogyan Zs4zet mondta valahol. Az érzelmeidet ismerni, a reakcióiddal tisztában lenni, nem jelenti azt, hogy érzéketlen vagy. Sőt, sokkal nagyobb az érzékenységed, mert már nem menekülsz előlük. Nem sebet ejtenek rajtad, hanem körülölelnek, és te táncolsz bennük, ahogyan dallamukat fújják. Aztán, ha véget ér a lelkek zenéje, kifújod magadat, és mész-lépsz tovább...
Az, hogy ismersz valamit, nemhogy érzéketlenné tesz, hanem jobban felismered! Pont, mert ismered, észre tudod venni, és ez nem egy menekülősdi játék, hanem a tapasztalósdi. A színházban vannak játékszabályok. Ki vannak oszta a szerepek, megfelelő jelmezek, maszkok vannak hozzájuk, megvan a rendező, hangosító, stb, stb. Nagy móka az egész, ha tudjuk, hogy ez csak egy szerepe, amibe belebújtunk, de nem feltétlenül vagyunk egyenlőek vele. Mikor játszunk, önfeledten kell tenni, ahogyan a kiskölykök szoktak,de aztán megváltozik a szín, a darab, a szereplők, és tudni kell, hogy mi is másik szerepet kaptunk. nem szabad beleszokni, hozzászokni csak egyhez. Megöl minket, megöli a játékoskedvünket, megöli a valódi arcunkat...
Ez egy természetes szerepjáték. Mindenki csinálja, mert vannak természetes szerepeink, gyerek, anya, apa, felnőtt, szülő, igazgató, stb, stb...Hisz értitek. A színházasdi nem rossz. Akkor lesz azzá, ha egész életünkben egy szerepként játszunk le minden játékot. Akkor lesz az, amiről lejebb írkáltam. Belefásulás, meg maszkká váló élet....
Tudnunk kell mindig, hogy csak játszunk, és mivel ezt tesszük, hát feledkezzünk bele, és élvezzük. Aztán vegyük le a kellékeit, és bújjunk bele valami másba.S ami nem tetszik, ne vállajuk el. Hisz szabadon dönthetünk, és az ember előbb utóbb rájön arra is, hogy a szerepei valahol mind ő, mert csak az számít, én hogyan adtam elő az apát, Machbetet, vagy Opheliát...Kismillióan csinálják ugyanazokat a darabokat, ugyanazokkal a szereposztásokkal, de egy a fontos, én hogyan csináltam meg. Mert ha tetszett, akkor visszataps, s ha tetszett, elégedett vagyok. És ez a lényeg...
Aztán, majd kiderül az is, hogy mi voltunk a jelmeztervezők, a hangosítók, a súgók, a díszlettervezők, technikusok, rendezők, és forgatókönyv írók is...Még a műfajt is egyedül választottuk meg. Bármelyik percben lehet tragédiából komédiát varázsolni, és fordítva. Shakespeare Atyánk tudhatott valamit!:-D
GL! Ha ismersz egy szerepet, vajon kevésbé átélten játszod? Ugye, nem, sokkal jobban! Így van ez az érzelmekkel is, és a maszkos játékkal is. Akár alá kukucskálunk, akár lehull magától...Tapasztalat, vagy rossz emlék fájdalmakkal csigaházasító tendenciát hordozva? Egyikben szembenézel, a másikban menekülsz. De egyszer sem csodálkozol. Érzéketlenné a falaid tesznek. Falakat meg védekezésből építünk. Védekezünk, mert fájdalmas sebeink vannak. De azok egyszer begyógyulnak, a falak leomlanak, és maradnak a hegek, hogy emlékeztessenek a tapasztalásra. A következő tőrszúrást már virágesővé változtathatod, hisz csak azon múlik, minek nézted a feléd közeledőt: gyilkosnak, vagy virágoslánynak...Meglehet, jól kell látni ehhez:-D
Ezt bírom az egész Életben a legjobban! Bármi lehet! Bármi!:-DDDD
Előzmény: Gentleman Looser (221)
Gentleman Looser Creative Commons License 2001.03.03 0 0 221
En azt hiszem, ez egy termeszetes folyamat. Belesegetni az alarcok moge es semmin se meglepodni egyreszt jodolog (magabiztosan eligazodni es "iranyitani" a dolgokat es az embereket), masreszt ezert is arat kell fizetni. Megpedig az erzelmekkel. Ha te nem lepodsz meg semmin (v.o. lepereg rolad, mindenre fel vagy keszulve stb.) az egyenlo azzal, hogy vedekezel. Ha vedekezel es farkastorvenyek szerint elsz, akkor sikeres is lehetsz, de biztos azert, mert bizonyos dolgok _mar nem_ erintenek meg ugy, ahogy regen. Erzeketlenne valhat az ember. Minel erosebb valaki, minel jobb "vadasz" az elet barmely teruleten, annal tobb lelket es erzelmet ad fel magabol.

perdix,
ertem en ezt, csak megint az jutott eszembe, hogy a hazassag mennyire elavult intezmeny ebben a formajaban. Szerintem mindig is az volt. Az ember (ferfi es no egyarant) 99%-ban nem monogam tipus, es ez termeszetes. Teljesen termeszetes mindket fel reszerol, hogy megszokas lesz, unalom is talan, elengedik magukat. Hiszen nem fog anyuci vagy apuci kilepni a gyerek miatt. Meg ugye ami megszokas, az egyben jo is: ismerjuk, tudjuk mire szamitsunk, de az ujdonsag varazsa hozza a lopott orakat. alapjaban veve nagyon szemet dolog, hiszen biztonsagos csaladi hatterbol csinaljak, szorakozas es hianypotlas celjabol. Persze hogy nem jut el egy ilyen kapcsolat a megszokas szintjere. Azert, mert egy perc alatt ki lehet belole szallni. Aztan bele egy masikba. En csodalom, csodalkozom es meglepve tapasztalom, hogy van a hazassagoknak egy 1%-nal is kisebb retege, ahol mindket fel fenn tudja tartani a jo hazassag allapotat, megszokas es unalom nelkul, evtizedekig, orokre. Azt hiszem, ez a termeszetellenes es nem altalanos dolog (megha erkolcsileg ezt veljuk elobbrebb valonak)

Előzmény: Thil (215)
Thil Creative Commons License 2001.03.03 0 0 220
Én láttam holtig tartó őrületet. Lehet ehhez tényleg annak kell lenni, mindkét fél részéről. lehet, egy ilyen Nagy Ő-höz óriási sorskegyelet kell, Fortuna Asszony kiválasztottjának lenni, vagy a fene se tudja...
Én azért tartom magamat ahhoz, hogy a tükrömbeli képem nem függhet senkitől, senkitől! nem engedhetem meg magamnak, mert ha az elmegy, elmegyek én is...
Előzmény: perdix (219)
perdix Creative Commons License 2001.03.03 0 0 219
Thil! Én nem azt irtsam hogy kiégek, vagy kiégtem!Mi ezt az állapotot nem éltük meg!
De a nagy lángoló szerelem.. mindig elmulik! Ezt mondják az okosok! Valami marad utána.. de az az őrület elmulik! Most ebben az értelemben az örületet nem pejorativ értelemben használtam!
Thil Creative Commons License 2001.03.03 0 0 218
Kiégsz? Beleégsz? Felemészt Téged, és őt? Hmm...
Engem a szerelem mindig töltött. Az együttléttől repültem, nem voltam éhes, kevesebbet aludtam, nem fáradtam el, a hegyet is elhordtam volna a hátamon, minden fáradság nélkül. A tűzem, és az övé, életet perzselt az ereimbe. Lüktetőbbé tette a szívemet, nem többet, nagyobbat dobbant tőle! A szerelem, a varázs, a szenvedély, nem elégetett, kiégetett, s nem szűnt meg, mert nem volt velem, hanem tűzregyújtott testileg, lelkileg, szellemileg is...
Perdix, ez a lángolás csak arra kellett, hogy kiégesse belőled a múltbeli maszkodat! légy ettől a pillanattól az, mindig, akivé tett, és ha a férjedet tudod annyira szeretni még, hogy valódi társad legyen, akkor ez a megcsalás, ahogyan írtad, többé teszi a kettőtök életét, és én igazából emiatt nem szoktam semmi ilyesmit megcsalásnak tartani, akár véget vet egy kapcsolatnak, akár nem. ha többé teszi az életünket, ha méltónak tartunk valakit arra, hogy ilyen mélyen bevonjuk az életünkbe, akkor az nem lehet bűn, képtelenség. Hűséggel amúgy is csak egy valakinek tartozol: ÖNMAGADNAK. A kapcsolataink olyan sokfélék, és a másság megismeréséhez, kellenek mások is, ha ezt egy dologba belevisszük később, nemesebbé tettük, mint ha csak önmagunkért csináltuk volna. Kívánom, hogy megtaláld a boldogságodat, úgy, ahogyan csak tudod, és ne békülj ki semmilyen köztessel, ha abban kényelmetlen lenned! A múlt elégett, és higgy abban, hogy a jövődet szebbre építheted! Én többet nem tudok mondani, sajnos...
Előzmény: perdix (216)
perdix Creative Commons License 2001.03.03 0 0 217
GL! Azt hiszem egy házassaágban nem maszk van... hanem a megszokás! A lopott órákban pedig ez nincs.. hiszen nem volt még ideje kialakulni! Ha a megszokás már a "törvénytelen szeretők" között is fennáll, akkor abból a kapcsolatból ki szokás lépni! Te nem igy gondolod?
perdix Creative Commons License 2001.03.03 0 0 216
Thil! Tudod mi a lopott órák varázsa? A Mássásga!! Kicsit más, mert át kell szerveznem az életemet miatta... mert jobban kiöltözöm,... mert egy kicsit alakoskodnom kell azért, hogy meg tudjam szervezni.. és persze ott van ŐŐ! Az ember - valóban - önmagát adhatja, nem kell hazudozni, nem vár semmit, nincsenek kötelezettségek.. mert tudja, hogy mindketten hazamegyünk.. és éljük az életünket tovább!
Aztán ott van a szenvedély.. a lángolás.. az izzás.. ami egy házasságban már elkopott, vagy sosem volt! Mindketten tudjuk, hogy valamikor VÉGE KELL hogy legyen, mert ezt az őrült szenvedély iszonyu energiákat emészt fel... amit az ember nem birhat sokáig.
De mégis.. elválás után.. várjuk a következő órát.. álmoduzunk a kimondott, vagy ki nem mondott mondatokról, szavakról.. mozdulatokról. Az egész olyan izgalmas, szenvedéllyel telt..
Igen! Valóban, az ember megcsalja a párját... de itt az a rosszabb, és veszélyesebb, hogy érzelmileg csalja meg... Ezt nehéz megemészteni! Felmerül a változtatás gondolata is.. de vannak külső körülmények.
Aztán mulik az idő.. a lángolásból.. az izzásból marad valami... ami aztán sokáig megmarad. Lehet, hogy kihül az egész! Ezt én már nem éltem meg. Mert az én nagy Ő-m "agyilag" szállt ki a dologból, és nem érzelmileg. A fontos férfiui teendői közé ne fértek bele az érzelmek! (Ma beszéltem vele...érzem, hogy igy van!)
Én a felszabadult energiáimat a férjem megváltoztatására forditom, hogy ne a férjem legyen, hanem a párom! Életem párja! Persze ez igy most nehéz, mert az idegállapotom nem mondható stabilnak.. még bármikor megkönnyezem a nagy Ő-t, ha rá gondolok!
Most - ebben a pillanatban - nekem nem szabad innen kilépni, mert nem tudok gondolkodni, hiszen az érzelmeim erősen vezérelnek. Ha kilépek akkor nem másvalakiért kell, hanem a páromért, aki nem a párom, csak a férjem.
Thil Creative Commons License 2001.03.03 0 0 215
Hát én sem értem, de ahogy elnézem az anyai, szülői kötelességtudat teljesen megöli a nők valódi arcát. Míg azt látom, hogy a férfiak szabadon vannak, eljárnak "kocsmázni", sportolni, haverokkal, addig a párok egy idő után elfelejtenek kettesben szórakozni, elfelejtenek egymásra időt szánni, elfelejtenek egy fontos dolgot, hogy aki mellettük van, azt minden nap meg kell hódítani, el kell csábítani, mert ez mindkét fél számára szükséges...s elfelejtik, hogy ehhez önmagukra is minden nap adni kell, igenis ebből a szempontból önzőnek kell lenni!
Az álarcok meg, a megfelelési kényszer, az elfogadási kényszer, hogy helyt álljunk, hogy megteremtsük a feltételeket, különféle szerepeket kényszerít ránk, ami nem feltétlenül tudatosan felvett maszk. Egyszerűen annyira megszokjuk, a családot eltartó apa, a gondoskodó anya, a jó háziasszony, az alázatos feleség, és a negatívabb szerepeket is, hogy rajtunk ragadnak, és elfelejtjük, hol is kezdődünk mi magunk...A Maszk nem feltétlenül olyan dolog, ami rossz, de eltakarhat bennünket, annyira, hogy már mi sem látjuk meg igazi valónkat. Vajon hány nő néz úgy bele a tükörbe, hogy önmaga is megrémül a saját arcától?! S hány nőtől hallottam, hogy undorodik saját kinézetétől! Istenem! Annyira borzasztó! :-((((
S a férfiak? Halálra gürizik magikat, és totálisan ki vannak idegileg, de közben meg elhanyagolják a testüket, és a "fáradt"-ság miatt a feleségüket. Aztán ki tudja, mi minden miatt...Nem megváltani akarok, csak szomorúan látom, mi van. s őszinte tisztelet annak, aki nem így él, és nem hagyja, hogy a másik ilyenné váljon...
Nehéz ügy, annyi mindent tudnék most mondani, de kavarognak bennem ellentétes érzelmek, és gondolatok. Valahol minden oldalról megértem én ezt, látom, és nem akarok ítélkezni, mert a legtöbb helyzetben mindenki érzései, és fájdalmai jogosak. Én, én csak másképpen akarom csinálni, ennyi...Nem jobban, nem rosszabbúl, csak másképpen, hogy amit mostanában megleltem, soha többet ne veszítsem el, és azért fantasztikus ez, mert nem függ senkitől, és semmitől, csak magamtól! Nem azért vagyok ilyen, mert xy ezt mondta, ezt látja, a szeméből ez tükröződik vissza! Azért, mert én így élem meg, így akarom, így teszem meg... Nem mások miatt akarok valaki lenni. Nem mások szemében akarok valaki lenni. Ha egyszer elveszítetted az öszes hiteledet, nem mások előtt, hanem a magad szemében, megérted, hogy miről beszélek...Egyetlen egy szerelem, egytelen egy férfi sem tudja visszaadni ezt a tartást. Egyetlen egy biztonságnak mondott tényező sem tesz stabillá, ha nincs meg ez a saját tükörképed láttakor...S furcsa, de a naivitásodból, és a beetethetőségedből is sokat elveszítesz ezzel. Már kevés dolog lep meg, és furcsa mód, jobban átlátod a maszkabálok hangulatát, és be-belesegethetsz az álarcok mögé...Nah igen...
Nem kellene maszkabálozni, de valahogy vagy belekényszerülünk, vagy úgy megszoktuk, hogy észre sem vesszük, és a boldogságunkat takarjuk le vele végül...
Előzmény: Gentleman Looser (213)
beegod Creative Commons License 2001.03.02 0 0 214
elloptad a gondolataimat....

vagy lenyúltad...

igen, gyerekek Thil bácsi/néni nagyon jókat mondott, szokása szerint.

Előzmény: Thil (212)
Gentleman Looser Creative Commons License 2001.03.02 0 0 213
"Belul en mar reg meghaltam,
csak a maszkom el,
belul en mar reg meghaltam,
egy maszk, nevet feled."

(Mar nem ajanlok fel fagylaltot az idezetert, vannak akik jol ismernek ehhez :-)

Viszont azt nem ertem, hogy miert csak a lopott orakban kene maszk nelkul magunkat adni, a hazassagban miert nem? A gyerek elott jatszuk meg magunkat? Ez bizonyos esetekben a gyerek vedelmere ertheto, na de a parunk elott...??

Előzmény: Thil (212)
Thil Creative Commons License 2001.03.01 0 0 212
Perdix!

asszociálok:
Pasek:"Cseberből vederbe"
"Nem írok, szeretem, de gyáva vagyok. Kéne, de ha talán nem volna férjnél, és az a sok gyerek. Újabb felelőség, újabb nehézségek. Mire megkedvelnek, elfogadnak. Na és a válásom. Az asszony mindent lehúz rólam. Mim marad? A kölykökért meg mindent. Ismer jól. Nem ezt akartam. Itt vagyok 3x évesen, és elb..tam. De ez a nő! bár előbb ismertem volna! Bár vele kezdtem volna! De most, most így sok. Így képtelenség. Ehhez most nincs erőm. Kell magamra az idő...Hogy mondjam el neki? Megszakad a szíve. S az enyém is. Jobb, ha nem beszélünk. Nem tudom elküldeni, képtelen vagyok rá, mert őt szeretem. Őt keresem ezer éve! Jobb, ha nem válaszolok, nem keresem, nem hívom. Nem akarom, hogy megutáljon, gyávának, önzőnek lásson! De most ez nem megy. Egyedül kell kicsit lennem. Végiggondolni. Már semmi sem lesz ugyanaz. A gyerekeim...mit mondok nekik, ha mégis elmegyek? Hogy értik majd meg? Főleg, hogy sokkkal idősebb, mint én..." stb,stb.

Nem hibás egyikőtök sem. Ez a helyzet lehetetlen. a változáshoz vagy őrület kellett volna, vagy vakmerőség...
GL-nek igaza van. Ami nem visz szét egy kapcsolatot, az csak erősíti. Máris jobban nézel ki Te is, és jobban néz ki a férjed is. Adtatok magatokra, egy megcsalás miatt...hmm...hmm...
Ő tudja, szerintem is. Látja hogy megváltoztál! Először kivirulsz, aztán magad alatt vagy. Nem vak! De kivárja a végét. Még mellette vagy. Szüksége van rád. kitart. Lehet, neki is volt ilyen, de ő sem ment el. Megváltoztál, és változtatod őt is....
Nem tudom, mi helyes, csak egyet tudok: mindegy hány életed van, egyetlen egyet sem pocsékolhatsz el azzal, hogy boldogtalanságban szenvedsz, és fájdalmat okozol ezzel azoknak, akik szeretnek, és aggódnak érted. Valamennyi bántás mindig lesz. Az újhoz a réginek meg kell halnia...Ez a változás titka...

Egyedül akarsz lenni? "Néha menekülök minden elől, néha meg várok. Néha mindent adnék valakiért, de magam küldöm el. Néha akarom, hogy mindenki jöjjön, de becsukom az ajtót. S néha elalszom a telefonon, mert senki nem felel. de hogyha kérdem, miért már senki nem válaszol. De vannak álmaim, és azt súgják elképzelt szerelem. Néha kinézek az ablakomon, nem történik semmi. rögtön lehúzom a redőnyöket, nem jön aki kell. Néha fékezném az álmaimat, bár ez az, ami száguld rég. S most jó lenne ha itt lennél, és magaddal vinnél! De hogyha kérdem, miért, már senki más nem felel. de vannak álmaim, és azt súgják elképzelt szerelem..."
Minden embernek igénye van az egyedüllétre. A legtöbben azt hiszik, hogy egy kapcsolat, vagy egy házasság arra kötelezi őket, hogy lemondjanak erről. Pedig ez hiba. ahhoz, hogy legyen miből táplálni a kapcsolatainkat, legyenek azok bármilyen jellegűek, szintűek, szükség van a töltődésre, a pihenésre, hogy önmagunkkal számot vessünk, és csak magunkra figyeljünk, minden nap! Legyenek ezek csak fél órácskák, vagy hosszú délelőttök. Szülőnek lenni, vagy háziasszonynak, vagy feleségnek, nem jelentené feltétlenül azt, hogy önmagunkat teljesen feladva a mások életét éljük azzal, hogy kiszolgáljuk, megkönnyítjük, szebbé tesszük a napjaikat, mert úgy érezzük, ez a kötelességünk. Hiába a szeretet, ha teherré válik benne a gondoskodás, és törődés. Ami kötelesség, az teher. Ami szerete, az jó érzéssel tölt el, nincs semmi kényszerűség benne...
kell az egyedüllét. Önmagunk miatt, hogy legyen miből táplálkozzunk, és a szeretteink miatt, hogy legyen miből adni nekik. Nem értem, miért felejtjük el ezt! Nem értem, miért jelenti a kapcsolatok többségében az egyéni szabadság feladását a kötelék! nem értem, miért nem lehet másképpen, mikor lehet, én próbáltam, és bevált, s igaz nem volt gyerekem soha, de látom anyámat, és falra mászok kamasz korom óta attól, hogy nekünk akar élni, mikor senki nem várja el tőle! ezerszer boldogabb lenne, ha lennének barátai, igazi barátai, eljárogatna itthonról, és nem a kötelességeibe ölné bele magát, elveszítve ezzel mindazt, ami a lényege. Amitől olyan csodálatos ember! S hiába küldöm, nem megy. S ahogy múlik felette az élet, annál kevésbé megy. Pedig hogy ragyogott, hogy szikrázott egykor, szerelem nélkül is! Istennőnek láttam! Olyan akartam lenni, mint Ő. Úgy csinálni a dolgokat, ahogyan Ő! Akkor még nem féltem házasságtól, gyerektől, nem láttam tehernek. Most viszont, látom beleszürkült, belefásult, belehalt abba, hogy 2 gyereket félfelnőttre nevelt...Kell az egyedüllét! Kellenek a saját életem, és a közös életünk aspektusai! Muszáj! Mert nemcsak Ő vált ilyenné.....
Közben meg, azt hiszi, az, hogy nekem lett saját életem, nemcsak vele közös, azért van, mert nem szeretem őt. Pedig ez a természet rendje. Ő még mindig a kicsi gyerekének lát, s legszívesebben a szíve alatt hordana életem végéig. Azt hiszi, mi tesszük valakivé. Az anyaság teszi valakivé, pedig nem. Nem jó, ha a gyerek lesz az ember életének főműve! Micsoda teher az gyereknek, szülőnek egyaránt, főleg, ha ez a kép nem azzá válik, aminek szánták! Holt Költők Társasága... Láttátok?

Lopott órák: mi a fontos bennük? Miért kellenek? Mit adnak? Mit pótolnak? Mi elől menekülünk beléjük? Milyenek vagyunk MI a lopott óráinkban? Azt hiszem csak ennyi a titka: ÖNMAGUNK lehetünk, s ezt szeretik. Nem kell szerepeket játszani, megfelelni, hajtani, tenni valamit, hogy kapjunk figyelmet, törődést szeretetet cserébe azért, amit adunk. Csak önmagunk vagyunk, és ezért szeretnek minket. Felszabadulunk, eltűnnek a szerepeink miatt érzett nehézségek, terhek. Jól érezzük magunkat, és meglepő, de amikor az ember önmagát adja, ettől lesz boldog, és ezért fogják oly nagyon szeretni őt....Én még más sorrendet nem láttam. Ha valaki igen, árulja el a titkot! Mert ha álarcba bújtam, előbb-utóbb valami lerángatta rólam, és kiderült, nem engem szerettek, hanem a maszkomat, a szerepeimet...Kinek kell ez?
Kell az egyedüllét, hogy önmagunkra találjunk...

Jobb módszert nem tudok.

Gentleman Looser Creative Commons License 2001.03.01 0 0 211
Teljesen ertelek, egyetertek es helyeslem. A gyerek valoban fontos, es annak is orulok, ha egy ilyen "hidegzuhany" kapcsolat arra osztokel, hogy a sajatodat probald meg feljavitani, upgradelni. Ha sikerul es ujra jol erzed magad benne a sajat nagy csaladoddal, akkor sikersztori. Ha nem sikerul, akkor nem tudom, attol fugg ki lesz a kovetkezo jelentkezo.
Előzmény: perdix (210)
perdix Creative Commons License 2001.03.01 0 0 210
Gentlemen Looser! Megint magamról! Én meg tudnám oldani az anyagi függetlenséget! Nem hiszem, hogy sokkal rosszabbul élnék - ANYAGIAKRA GONDOLOK - mint most! A kényelmet szeretem ugyan.. de bármikor fel tudom adni valami ujért.
Én most nem lépek ki a jelenlegi életemből... bár felmerült bennem! Megpróbálom egy kicsit - legalábbis a külsőségeket - megreformálni, aztán majd ez valószinüleg vonja maga után a mélyebben érintő érzelmi változásokat!Remélem!
Nem lépek ki, mert van x gyerekem - nagy családnak számitunk - akik NEM kérték az életet! A mai világban meg sem kellett volna születniük! DE ha már megszülettek akkor felelősséggel tartozom irántuk.. (Ne érts félre! Mi akartuk őket!) Ezért megpróbálom megváltoztatni az életemet. Ha nem megy, még mindig ki szállhatok! Az utódoknak - bármikor szállok ki, mindenképpn rossz lesz.. de minél nagyobbak annál könnyebben meg tudják emészteni.DE most.. az első tűz miatt, nem biztos hogy éppelméjü dolog lenne, felégetni magam mögött mindent! Valószinüleg fogok barátokat szerezni, akikkel elmehetek kávézni, vagy sörözni vagy kiállításokra járni.. és egy kicsit másról fogok beszélgetni, mint a mindennapok hétköznapjaiban. Most nem feltétlen a sexre gondoltam.
Most még egyébként bennem minden zürös és labilis, hiszen nem zártam le egy ügyet.. még magamban! Még egyszerüen nem megy! Majd! Valahogy megoldódik ez is. Remélem megértettél?
Gentleman Looser Creative Commons License 2001.02.28 0 0 209
Ez igaz. Az lenne a legjobb es legegeszsegesebb, ha a ferfi es a no is kepes lenne anyagilag onallo lenni. Ha az anyagi-gazdasagi tenyezo nem jatszana szerepet az erzelmi dontesekben. Attol tartok, a kenyelmesseget a legnehezebb feladni ilyen esetben. Miutan a nok beleszurkulnek a csaladanya szerepebe, beleszoknak a hazimunkaba es elszoknak a "rendes" munkatol (ebben a ferfiak is hibasak, ha az asszonyt ebbe kenyszeritik bele es kitartjak), igy negyven korul mar keptelenek kilepni, es sajnos nem csak az erzelmek, gyerek es csalad alapon dontenek pro vagy kontra, hanem gazdasagi-kenyelmi alapon is.
Előzmény: perdix (208)
perdix Creative Commons License 2001.02.27 0 0 208
GL! Az én esetemben nem én kezdtem, hogy véglegesisünk egy nagyon uj, fiatal, lángoló kapcsolatot! De ez a mult!
Én azt hiszem, hogy a férfiak azért tudnak.. mernek hamarabb kilépni, mert az anyagi függetlenségük nagyobb, és a család (gyerekek) gondja pedig az esetekl nagy részében nem az övék. Persze vannak kivételek! Én most egy átlagos férfiról beszélek! Aki nagyon jól keres, az még talán könnyebben hagyja ott a régit.. ha a vagyon nem köti össze párjával!
Gentleman Looser Creative Commons License 2001.02.27 0 0 207
A gyavasagot olyan ertelemben gondoltam, hogy nem meri felrugni nyilvanosan es veglegesen a regi kapcsolatot egy bizonytalan ujert. Ami ertheto valahol. nem tudom, meg sosem voltam ilyen helyzetben, csaladom sincs. Egyebkent ugyanez a dolgo batorsagra is vall - kiallni es megorizni a csaladot, nem elgyengulni az elso jelentkezonel. Nehez dontes lehet, de szerintem egy ferfi hamarabb hajlando kilepni egy regibol. Vagy tevedek?
Előzmény: perdix (206)
perdix Creative Commons License 2001.02.27 0 0 206
Hát persze! Menni fog az érzelmi elszakadás a Kedvestől.. az idő azért begyógyit sebeket! Ma már jobb volt, bár még elég sz..r a lelkem!
De mi lesz a házasságommal? Ez költői kérdés volt!! Már nem, vagyok a régi! Egy csomó dolog idegesit, ami addig nem idegesitett! Szeretek egyedül lenni.. és talán ezért szoktam rá az internetre! A mikor itt vagyok fenn egyedül vagyok.. és nem is! Azért kösz.,hogy nem toltatok nagyon le a nyavajgásaimért... Kicsit ki voltam bukva, és jó volt beszélni valakiknek! A válaszok pedig elgondolkodtattak.. Köszi nektek!
A gyáva lelépésról... Szerintem a férfiakra jobban jellemző! Ők ugy gondolják - egy bizonyos réteg - hogy ŐK FONTOS MUNKÁT végeznek, és ezért nincs idejük bizonyos érzelmi konfliktusokat megoldani. Ezért inkább kikapcsolják a rettentő okos mobiljuka! Én is szemét dolognak tartom, bár még emlékszem arra is... hogy milyen rohadt érzés, ha valaki állandóan keres, pedig én már nem akarom! Ez persze még a technika középkorában történt.. Azt hiszem, hogy a telefonok, smsek, e-mailok világában ez nem annyira zavaró! Persze én most az asztal másik oldalán állok... nem ugy mint 1.. sok évvel ezelőtt!
Gentleman Looser Creative Commons License 2001.02.26 0 0 205
Nem jobb. Senki sem mondta. Bar igaz, hogy ez nem csak a ferfiakra jellemzo, a nok eppugy megcsinaljak. Bar nem hiszem, hogy szemelyes talalkozas nelkul ez olyan jo megoldas. Ha SMS-t kapsz, e-mailt, biztos kiakadsz, hogy miylen bunko modon szakit. Ha telefonal, akkor talan elfogadhato(bb), de en mar hallottam olyat, hogy valaki ezert is kiakadt.
Előzmény: perdix (199)
tama_i Creative Commons License 2001.02.26 0 0 204
Kedves Perdix,

Alapvető jellembeli fogyatékosság a szó nélkül lelépés, de sajnos nemcsak a férfiak privilégiuma, nálatok is előfordul...
Ez nem mentség persze, mert ettől a gyávaság még az marad....

Előzmény: perdix (199)
kellez Creative Commons License 2001.02.25 0 0 203
kösz. rendes vagy.

de én nem mindig értem a viccet.

..és ez talán nem is az volt.

Előzmény: allegra- (202)
allegra- Creative Commons License 2001.02.25 0 0 202
Na jó, elég csak ma estére.
Előzmény: allegra- (201)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!