Keresés

Részletes keresés

Dr.W.Gy. Creative Commons License 1999.11.24 0 0 56
De legalább olvad a jég, vagy csak strapálom itt magam? :-)
Előzmény: sinn (55)
sinn Creative Commons License 1999.11.24 0 0 55
És ez még csak a jéghegy csúcsa...
Előzmény: Dr.W.Gy. (54)
Dr.W.Gy. Creative Commons License 1999.11.24 0 0 54
Nincs szükséged rá...van aki mással vesz le a lábamról. hasonló gondolkodással, 75 előtti születési dátummal, tarokk tudással stb.
Előzmény: sinn (53)


sinn Creative Commons License 1999.11.24 0 0 53
Kár, hogy nem vagyok két leszbikus lány:))
Előzmény: Dr.W.Gy. (52)
Dr.W.Gy. Creative Commons License 1999.11.24 0 0 52
Ja, ezekszerint nemcsak a nagyi kritikus? Kezdek aggódni...pláne, hogy most már tudom: neked is van véleményed. De vajon milyen? :-)
Előzmény: sinn (50)
Dr.W.Gy. Creative Commons License 1999.11.24 0 0 51
Hogyhogy miért? Ideális sógornőm lenne... ;-)
Előzmény: sinn (50)
sinn Creative Commons License 1999.11.24 0 0 50
Off
Még szép, hogy felébredtem - fél 9-kor már sorbanálltam a rendorségen autóátírás-ügyben (most kell visszamennem).

On
Látod, nálunk ez másképp muködik - az öcsémmel mindig nagyon jól kijöttünk, - bár o nagyon diszkréten kezeli a magánéletét, de néha megkérdezi a véleményemet és ez nagyon jól esik. Sosem kritizálta az aktuális udvarlóimat, legfeljebb a szakítás után tett apróbb, de nagyon találó megjegyzéseket.

Húg nincs. De miért is kellene neked ilyen fiatal leányzó?

Előzmény: Dr.W.Gy. (49)
Dr.W.Gy. Creative Commons License 1999.11.24 0 0 49
Felébredtél? Csak nem későn értél haza tegnap este valahonnan?
On:
A nővéremmel a visoznyom semleges. Ő 6 évvel idősebb nálam, sose voltunk igazán testvérek, én mindig csak idegesítettem, mert még szaros kölyök volyam az ő mindenkori barátaihoz képest. Szóval nem igazán volt jó vsizonyunk, manapság meg nincs semmilyen se, csak a mindennapi kommunkációhoz szükséges.
Ennek újkori oka, hogy én teljesen más vagyok, más életfelfogású. Ő kényelmes, önnállótlan, a pénzt nem tudja kezelni, borzasztóan elkényezteti a gyerekeit, nem foglalkozik a férjével (annyit amennyit kéne), pontosan úgy ment férjhez, ahogy nem kéne (csak a gyerek miatt, minél gyorsabban, mert kifut az időből, gyorsan legyártott kettőt), mindenféle munkaambició nélküli, a szülőket maximálisan kihasználva stb. Nem igen van miről beszélgetnünk.
ezekután nyilvánvaló, hogy az én véleményre nem kiváncsi igazán, pláne nem férj kérdésben. Hozzáment ahhoz, akivel éppen járt pár éve, mert 25 évesen már nem "volt ideje tovább várni", aki ugyan jóképű, és két szép gyereket tudott csinálni, de egyébként nem is valók egymáshoz.

Neked nincs egy 24 éves kishugod véletlenül...? :-)

Előzmény: sinn (48)
sinn Creative Commons License 1999.11.24 0 0 48
Ja, vagy úgy.. : )
Topichoz kicsit visszakanyarodva - milyen a viszonyod a novéreddel? A sógorjelöltekrol megkérdezte a véleményedet valaha?
Előzmény: Dr.W.Gy. (47)
Dr.W.Gy. Creative Commons License 1999.11.24 0 0 47
Ki mondta, hogy ez nem része a projektnek? ;-)
Előzmény: sinn (46)
sinn Creative Commons License 1999.11.23 0 0 46
Hogyne lenne...:))
És mi a helyzet a Nagy O keresésével? Projekt elnapolva?
Előzmény: Dr.W.Gy. (45)
Dr.W.Gy. Creative Commons License 1999.11.23 0 0 45
Hát nem hallgatok. Az apámra néha. De inkább vele is csak közlöm, mi hogyan fog töténni. Annyira ismer, hogy ha ellenkezik, csakazértis megcsinálom. De mindig jót akar, és már elérte a jó módszert: csak tanácsot ad, elmondja a véleményét, és mindig hozzáteszi: a saját életeddel játszol fiam. Így már korrekt.

Azonban, ha ezt a tanácsot adnák, megfontolnám. Aztán megtárgyalnám a nagyival. Neked is van véleményed??? :-)

Előzmény: sinn (44)
sinn Creative Commons License 1999.11.23 0 0 44
És hallgatnál rájuk? : )
A nagyi kérdezte is, mikor láthat...
Előzmény: Dr.W.Gy. (43)
Dr.W.Gy. Creative Commons License 1999.11.23 0 0 43
Kár, hogy a szüleim nem neteznek...
Azt is mondanák, hogy vegyelek feleségül.
Már csak a nagyi áldása hiányozna. :-)
Előzmény: sinn (42)
sinn Creative Commons License 1999.11.23 0 0 42
Hasonlóan gondolkodunk - a gyerek és a társ teljesen különbözo kategória, egyikkel nem lehet a másikat helyettesíteni. A gyerek közös vágy kell, hogy legyen, de nem válhat fétissé. Ha összekeverednek a szerepek, akkor oda a kiegyensúlyozott családi élet.
Előzmény: Dr.W.Gy. (41)
Dr.W.Gy. Creative Commons License 1999.11.23 0 0 41
Hát, ez itt a nagy kérdés. Erre a nőknek kéne válaszolniuk. Szerintem valami olyan magyarázatot kapnánk, hogy a gyerek mindenek felett, az az életcéljuk, ha van boldogok, ha nincs nem. Ez sajnos eltorzult gondolkodás. Nem mintha én enm szeretném a geyrekeket, meg később is majd biztso szeretnék sajátot, de hogy ez lenne az életcél? Nem. Főleg, ha attól akarva vagy karatlanul a nők eldobják az életüket, a férjüket, és csaka geyreknek tudnak élni. És még mártirkodnak is, hogy bezzeg a nők...valamelyik korábbi topicban kitárgyaltuk, hogy mi a fontosabb: a gyerek vagy a házastárs? Szerintem az utóbbi, a nők szerint sajnos az előbbi. Azt hiszem az életnek csak egy kis természetes önzéssel van értelme. Önzőnek sem szabad lenni, de lemondnai mindenről sem jó. Aki ilyen felfogásban alapít családot, szül gyereket, annak sicher, hogy tönkremegy a házassága és az élete.
Akinek jobb a rossz házaság, mint az egyedüllét, az vessen magára. Ezt mondhatnám, ha az illető csak magával játszana. Sajnos, az ilyen "szerencsétlen" nők, enm csak a saját életüket teszik ezzel tönkre, hanem a férjükét is, sőt, a gyerekét is. És még észre sem veszik. Ha meg a gyerek urambocsá huszonévesen felismeri és elmondja nekik...de ez megint egy másik sztori :-(
Az anyagi függőség is benne van, olvasod az ide vonatkozó topicokat. Képzeld, ha még a fent leirtakhoz, a társadalmi, sociális, családi nyomáson felül még ez is ott van...rossz belegondolni.
Megigyelésem szerint a (jó értelemben vett) akaratos, lázadó típusú nők, sokkal többre viszik minden téren. nem elsősorban a karrierjükben (de ott is), hanem a házasságukban, a kapcsolatukban, midnnekben, ha nincsenek rászorulva egy férfira. Milyen egészséges gondolat.
Előzmény: sinn (40)
sinn Creative Commons License 1999.11.23 0 0 40
Sajnos, egyet kell, hogy értsek veled... Bár azt gondolom, a no is tud (és talán egyre inkább felismeri ezt a képességét) teljes életet élni, megalkuvás nélkül. Egyedül még mindig jobb, mint egy rossz házasságban - mondanám én, de valamilyen, számomra ismeretlen okból a nok nagy többsége pont fordítva gondolja. Félnek a magánytól? Anyagilag függenek a férjtol? Miért??? Miért a házasságtól várják a megváltást?

Előzmény: Dr.W.Gy. (39)
Dr.W.Gy. Creative Commons License 1999.11.23 0 0 39
Szoval, akkor remelhetek? Csakhogy tuggyam. Meg a nagyi se varjon hiaba. :-)
Tudod, pont ez a baj. A Kinder-Kuche problema, es a tarsadalmi, szocialis beidegzodesek, nevelesek. Miert van az, hogy egy ferfinak konnyebb??? Egy no miert nem tud onallo, felnott, egzisztencialisan, erzelmielg is lenni "agglegenykent"? Miert fogadjuk el egy ferfitol, e smiert "venlany" egy no? Miert utaljak? Miert kepes egy ferfi tokeletesen elelni feleseg es esetleg geyrek nelkul is, egy no miert nem tud ferj nelkul? (nem azt mondom, hogy noi tars nelkul). Ezert olyan szarok a hazassagok, mert a nok belekenyszeritik magukat, a ferjek meg belekenyszerulnek, es aztan nem mukodik. Ezert van a sok valas, emrt a huszoneves nok mar nem birnak magukkal. Attol lesz valaki erett es felnott, hogy hazas es gyereke van? En addig nem leszek az anyam szemeben se ferfi, se felnott, mig csaldot nem alapitok. Az apamnal eleg volt, hogy eltartom magam - igaza van. Ez az utolso lepes. Felelossegteljesebbnek erzem magam es a dontesem, ha inkabb nem hazasodok, amig nem erzem ugy, mintha csak azert hogy...
Tisztlem es becsulom azokat a noket, akik a fuggetlenseguket, a sajat gondolataikat, erzeseiket fontosabbnak tartjak. Megha gyerekkel is...
A meglegedettseget nem akartam alacsonyabbrenduve degradalni, de intenzitaskulonbseget ertelmezhetunk minosegi elteresnek is. Ha zavarja az illetot.
Előzmény: sinn (37)
sinn Creative Commons License 1999.11.23 0 0 38
Na mégis, mit gondolsz?:))
Mindig én voltam a lázadó a családban...
Előzmény: Dr.W.Gy. (36)
sinn Creative Commons License 1999.11.23 0 0 37
Lehet, hogy elnézo, mindentudó mosollyal azt kellene mondanom, hogy egy ifjú idealista vagy, de igazából nagyon egyetértek veled. Kényszerbol, pusztán azért, mert a környezeted elvárja, nem szabad társat választani, gyerekeket vállalni. Férfiként könnyebb a helyzeted - a noknek sokkal nehezebb felvállalniuk, ha a konvenciók (Kinder-Küche-Kirche, bár az utóbbi ma már nem dominál), a langyos középszer helyett a függetlenséget választják.
A megelégedettség nem szükségképpen alacsonyabb rendu érzés, mint a boldogság - talán intenzitásban van különbség, de a határ nem átléphetetlen.

Előzmény: Dr.W.Gy. (35)
Dr.W.Gy. Creative Commons License 1999.11.22 0 0 36
Ja, és mire jutottál? Nagy Ő vagy dac és gyerek? Az utóbbit megtette a nővérem. Had ne adagoljam az előzöekhez, miként hat ki a családi légkörre...
Előzmény: sinn (34)
Dr.W.Gy. Creative Commons License 1999.11.22 0 0 35
Sinn,
lehet hogy _tényleg_ örülne nekem a nagyid. Meg én is neki.
Szóval igen, a váalsztás ez a kettő. Éppen hangulatomtól függ. Szívem szerint az elsőt választanám, és "fáradoztam" is rajta annyit, hogy belefáradtam. Már 25 évesen is elegem volt belőle. Most ott tartok, hogy a borotva élén táncolok, merre tovább. Egyre többször nem érdekel a dolog, és váalsztom a b pontot. Ezért mondom mindig azt, hogy nagyon meg fogom választani kit veszek el: azt, akibe életembe először és utoljára szerelemes leszek. Ha ebben az érzésben, ebben az emberben, és vele együtt a házasság intézményében csalódok - soha többé. Sőt, lehet, hogy már idáig se jutok el. Nem érdekel. Csak azért nem fogok családotalapítani, mert azt a környezetem, a szüleim elvárják, nem érdekel. Boldog sosem elszek, ezzel már együtt tudok élni, de el nem rontom a zéletem örökre. Akkor megelégszem a "megelégedett" státusszal. Miből gondolja bárki is, hogy nem lehet tisztességesen, jól, kellemesen, és izgalmasan eltölteni egy emberöltőt család nélkül.
Előzmény: sinn (34)
sinn Creative Commons License 1999.11.22 0 0 34
Ilyenkor az ember - leegyszerusítve a dolgot - két lehetoség között választ:
a., megpróbál mindent másképp csinálni a saját életében, "csakazértis" törekedve a boldogságra;
b., a negatív példa egy életre elveszi a kedvét a családalapítástól.

Én a többgenerációs "családi átok" megtörésén fáradozom (elpasszolni a nagy Ot, dacból feleségül menni az elso leánykérohöz, vigaszt keresni a gyerekekben).

Előzmény: Dr.W.Gy. (33)
Dr.W.Gy. Creative Commons License 1999.11.22 0 0 33
Manapság már "csak" erről van szó nálunk is. Lassan már örülök neki, ahhoz képest, ami az elmúlt tíz évben történt.
Előzmény: sinn (32)
sinn Creative Commons License 1999.11.22 0 0 32
Ne haragudj, nem tudtam, mennyire súlyos a helyzet.:(( Nálunk csak a "szokásos" elhidegülés tapasztalható; két, egymáshoz abszolút nem illo ember él egymás mellett, de magányosan - ha beszélgetnek, akkor vitatkoznak, így inkább nem is szólnak egymáshoz.
Előzmény: Dr.W.Gy. (31)
Dr.W.Gy. Creative Commons License 1999.11.22 0 0 31
Hát tudod, mint a filmekben. Apuci meg anyuci szereti egymást, közös programokat csinálnak, ritkán veszekednek, fogalkoznak egymással, vagy legalábbis szólnak egymáshoz elszámítva a szükséges kommunikációt, közös az érdeklődésük, igyekeznek egymással és a gyerekeikkel minél több időt tölteni, játszanak velük (mikor annyi idősek), aztán szépen átalakítják a kapcsolatukat a fejlődésükkel. Egyiket sem viszik be az idegosztályra, nem engedik, hogy az anyós-após egymás ellen fordítsa őket, nem a kisebbik gyereket használják villámhárítónak, mert a nagyobbik le se szarja, ettől remélhetőleg nem kap infarktust a másik, ráadásul nem az én kezeim között kéne majdnem meghalnia. Meg hasonlók.
Előzmény: sinn (30)
sinn Creative Commons License 1999.11.22 0 0 30
Mit értesz "családi élet" alatt?
Előzmény: Dr.W.Gy. (29)
Dr.W.Gy. Creative Commons License 1999.11.22 0 0 29
sinn drága,
már megszoktam, hgoy mindig igazad van. lehet, hogy tényleg kéne meetingelnem a nagyival :-)
Szóval, én próbáltam. Sosem éreztem, hogy ne szeretnének fenntartások nélkül, "csak" arról van szó, hogy nem igazán találtuk a közös hangsúlyt. Mindig megkaptam tőlük mindnet- egy bizonyos téren. Visoznt családi élet sosem volt, se most, se 20 éve. Akkor még megpróbáltak úgy tenni, mintha, ma már nem.
Én lassan hetedik éve nem alkom otthon gyakorlatilag, a 140 km távolság jót is tett nekem. De mikor hazamegyek, mindig ugyanazt látom, sé enm szeretem nézni. És ha már a saját familiámat nem tudom magámévá tenni, megpróbálom a jövendőbelimét majd.
Előzmény: sinn (27)
kisrumpf Creative Commons License 1999.11.22 0 0 28
Ha nem birjak a fejedet, tavolsagtartas, csendes kimaradas a megoldas. Nalunk ez mukodott. Vagy meghallgatom, mit szeretnenek, aztan kozlom, mi igy kepzeltuk el. Amit az uram nem mer eloadni a szuleinek, azzal en rukkolok elo, s viszont. Anyamek imadjak, nem mernek ellenkezni vele (eleg nagy darab :-), en pedig naluk adom elo az otleteinket. S mindekozben kimaradunk a cikis csaladi dramakbol, igyekszunk nem partolni senkit a masik elleneben, szoval kerulgetjuk a konfliktusokat. Ez eddig meg bejott.
sinn Creative Commons License 1999.11.22 0 0 27
Doki, kedvesem,

elso körben ne a leendo barátnod családját próbáld magadévá tenni, hanem a sajátodat. A szüleid érdek és fenntartások nélkül szeretnek Téged, még akkor is, ha néha az ellenkezojét érzed. Kb. 5 évvel ezelott költöztem el otthonról, és sokkal kiegyensúlyozottabb a kapcsolatom az osökkel, így 200 km távolságból, mint azelott. Én is türelmesebb vagyok, ok is megértobbek, sokkal jobban értékeljük az együtt töltött kevés idot, mint azelott.

Off: A nagyi alig várja, hogy megismerjen:))

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!