Keresés

1. A „természet szerinti” kifejezést sem érted, de máris „természetellenes isteneket” gyártasz belőle

Kezdjük ott, ahol a félreértésed a leglátványosabb. Amikor azt mondom, hogy a bibliai „istenek” szó nem mindig jelent „természet szerinti Istent”, te ebből azt csavarod ki, hogy én „természetellenes istenekről” beszélek. Ez akkora fogalmi bukfenc, hogy külön tornatermet érdemelne.

A „természet szerinti” teológiai kifejezés azt jelenti: valaki a maga lényege, mivolta, természete szerint Isten-e, vagy csak nevezik „istennek” másodlagos, képviseleti, költői, bírói, angyali, hamis kultikus vagy alárendelt értelemben. Ez nem azt jelenti, hogy a többi „természetellenes”. Nem szexuáletikai kategóriáról beszélünk, hanem ontológiai különbségről. De te, ahogy meglátod a „természet” szót, rögtön ráindítod a szalmabábu-gépet, és elkezded püfölni a „természetellenes isteneket”, akikről senki nem beszélt.

Ez a vitastílusod egyik jellegzetes nyomorúsága: nem az állítást cáfolod, hanem egy kifordított, eltorzított változatát. Én azt mondtam: nem minden „elohim” jelöl természet szerint isteni lényt. Te erre azt válaszolod: „szerinted természetellenes istenek vannak?” Nem. Szerintem a bibliai nyelv többjelentésű, te pedig egyjelentésűre kalapálod, hogy kihozd belőle a saját panteonodat.

 

2. Az 5Mózes 32 továbbra sem mondja, hogy az Úr a többi istenfi között kapott örökrészt

Újra idézed az 5Mózes 32,7–9-et, színezve, vastagítva, mintha a betűméret pótolná a mondattant. Azt mondod: nem azt állítod, hogy Jahve „parcellát” kapott, hanem azt, hogy az Úr Isten a többi fiúval együtt kapott örökrészt. Csakhogy ez ugyanaz a gondolat másik kabátban. Azt állítod: a Felséges kiosztotta a népeket az istenfiak között, és az Úr is ezek közül egy, aki Jákobot kapta. Ezt a szöveg nem mondja.

A szöveg szerkezete nem így működik. A 8. vers a népek elrendezéséről beszél: a Felséges határt szab a népeknek. A 9. vers ellenpontként mondja: az Úr része az ő népe, Jákob az ő öröksége. Nem az áll, hogy az Úr egy a kiosztás címzettjei között. Az áll, hogy Izrael különösen az Úré. A vers Izrael kiválasztását hangsúlyozza, nem az Úr alárendelését.

Te a „neki jutott” kifejezést úgy olvasod, mintha az Úr egy öröklési sorban álló istenfi volna. Pedig a szöveg nem az Úr eredetét, nem családfáját, nem magasabb Istenhez való alárendeltségét magyarázza, hanem azt, hogy Izrael az Úr saját népe. A különbség egyszerű: a vers nem arról szól, hogy ki az Úr apja, hanem arról, ki az Úr népe.

 

3. Az „Úrnak része lett a népe” nem azt jelenti, hogy az Úr egy magasabb Isten gyermeke

Az egész érvelésed azon a rejtett előfeltevésen áll, hogy ha az Úrnak „része” vagy „öröksége” van, akkor ő maga is valakitől kapta ezt örökösként, tehát egy magasabb isteni Atya fia. Ez csúsztatás. A Szentírásban az „örökség”, „rész”, „osztályrész” kifejezések szövetségi nyelvet hordoznak. Izrael az Úr öröksége, mert az Úr kiválasztotta, magához kötötte, saját népévé tette.

Az „örökség” itt nem azt bizonyítja, hogy az Úr alacsonyabb istenfi. Isten népe nevezhető Isten örökségének anélkül, hogy Istennek lenne egy fölötte álló apja, aki kiosztja neki. Ugyanígy az Úr maga is Izrael öröksége lehet, és Izrael is az Úré. Ez szövetségi viszony, nem isteni hagyatéki tárgyalás.

Te minden családi, öröklési, részesedési képet szó szerint mennyei genealógiává alakítasz. A költői-szövetségi nyelvet családjogi paragrafusként olvasod, aztán győzelmesen kijelented, hogy „le van papírozva”. Igen, le van papírozva — csak nem az, amit te beleírsz.

 

4. A „Felséges” nem egy Jahve fölötti születetlen isten

Azt mondod, nem állítottad, hogy két egymás fölé rakott Isten lenne. Majd rögtön azt mondod, hogy a Felséges Istene és Atyja Izrael Istenének, az Úrnak. Vagyis pontosan azt állítod: van egy felsőbb, születetlen Isten, aki Atyja az Úrnak, az Úr pedig a született istenek egyike. Ha ez nem két egymás fölé rakott isten, akkor semmi sem az. Legfeljebb nem szereted, ha kimondják a saját rendszered nevetséges következményét.

A Szentírás nem tanít ilyen „születetlen Isten és született istenek” rendszert. Ez nem bibliai teológia, hanem saját gyártású istennemzéstan. Az „Eljon”, a Felséges cím nem egy külön isteni személy Jahve fölött. Az Úr maga a Felséges. A bibliai szövegekben a különböző isteni címek nem külön isteneket jelölnek, hanem az egyetlen Isten különböző méltóságait és viszonyait.

Te úgy olvasol, mint aki minden címhez külön lakcímkártyát akar. Ha „Felséges”, akkor egy isten. Ha „Úr”, akkor másik isten. Ha „Istenek Istene”, akkor harmadik pozíció. Ha „Atya”, akkor megint más. Így lesz a Bibliából nálad mennyei hivatalnoki névjegyzék. Csakhogy a kinyilatkoztatás nem panteon-telefonkönyv.

 

5. A „született istenek” tana nem keresztény, nem mózesi, nem apostoli

Azt írod: a Szentírás megismerteti a születetlen Istent és fiait, a született isteneket. Ez egyszerűen nem a Szentírás tanítása. A Biblia beszél Isten fiairól, angyalokról, mennyei lényekről, emberek istenfiúságáról, Izrael fiúságáról, királyi-messiási fiúságról, de nem tanít olyan ontológiát, hogy van egy születetlen Isten, belőle pedig született istenek sokasága.

Ez a te mitológiai betoldásod. És még külön komikus, hogy közben a Szentháromságot vádolod „pogány mitológiával”. A keresztény tanítás az örök Fiú születéséről nem testi, időbeli, biológiai istennemzés, hanem örök isteni eredés: a Fiú az Atyától van, ugyanazon isteni lényegben, teremtetlenül. Te viszont valódi sok istenről beszélsz: születetlen Istenről és született istenekről, társakról, felkent istenről, Istenek Istenéről. Ez sokkal közelebb áll egy mennyei mitológiai családregényhez, mint bármi, amit a katolikus dogma vall.

A Szentháromság nem sokistenhit. A te „született istenek” rendszered viszont az.

 

6. A 45. zsoltár nem a született istenek közti előléptetés jegyzőkönyve

A 45. zsoltárt „felkenetési jegyzőkönyvként” emlegeted. Ez a szóhasználat már önmagában árulkodó: te úgy olvasod a zsoltárt, mintha valami mennyei hivatali aktát tartanál a kezedben, ahol az egyik született istent az Atyja előlépteti társai fölé. Csakhogy a 45. zsoltár királyi-messiási zsoltár. A felkenés királyi, messiási, üdvtörténeti nyelv. Nem ontológiai istenrang-emelés.

A zsoltárban az „Isten, a te Istened” kifejezés a királyi-messiási rendben érthető, amelyet a Zsidókhoz írt levél Krisztusra alkalmaz. A Zsidókhoz írt levél nem azért idézi, hogy sok isten közül kijelölje a vezetőt, hanem hogy megmutassa: a Fiú méltósága messze meghaladja az angyalokét. A Fiú trónja örök, az angyalok szolgák, a Fiúhoz pedig az Írás isteni méltósággal szól.

Te a zsoltár „társait” automatikusan született istenekké nyilvánítod. De ezt nem a szöveg mondja. Ezt te mondod. A „társ” nem egyenlő „természet szerinti isten”. A felkenés nem egyenlő „egy született isten istenek fölé emelése”. Megint ugyanaz a képlet: vers plusz belemagyarázás plusz vastag betű.

 

7. A Zsoltár 95 nem azért íródott „azután”, hogy rögzítse az Úr felkenetés utáni állását

Azt mondod, a 95. zsoltár ugyan nem felkenési jegyzőkönyv, de a 45. zsoltár után íródott, és rögzíti az Úr felkenetés utáni állását az istenek fölött. Ez megint légből kapott összekötés. A zsoltár nem mondja, hogy egy korábbi felkenési esemény után beszél az Úrról. Nem utal a 45. zsoltárra ilyen módon. Nem mondja, hogy az Úr valaha ne lett volna minden fölött, majd felkenés után lett nagy király minden isten fölött.

A 95. zsoltár egyszerűen az Úr jelenvaló, örök, teremtő és királyi nagyságát hirdeti: övé a föld mélysége, a hegyek csúcsai, övé a tenger, ő alkotta, övé a szárazföld. Ez teremtői uralom. Nem előléptetett isteni státusz.

Te minden felsőbbségi kifejezést előléptetés utáni rangként olvasol. Mintha ha valakiről azt mondják, hogy „nagy király”, abból következne, hogy tegnap még alacsonyabb rangú király volt, ma pedig kinevezték. Ez nem exegézis, hanem hivatalnoki fantázia.

 

8. A Zsoltár 135 nem azt mondja: „élő istenek”, hanem azt: „minden isten” — és utána leleplezi a bálványokat

A 135. zsoltárnál azt kérdezed, vajon csak bálványistenek fölé helyezte-e a zsoltáros az Urat, hiszen nem azt írja, hogy „minden bálványistennél”, hanem azt: „minden istennél”. Igen, pontosan ezt írja: minden istennél. De a szövegkörnyezet dönti el, milyen „istenekről” beszél. És ugyanebben a zsoltárban később világosan megjelenik a bálványok tehetetlensége: szájuk van, de nem beszélnek; szemük van, de nem látnak; fülük van, de nem hallanak.

A zsoltár tehát nem ad neked szabad utat természet szerinti élő istenek sokaságához. A „minden istennél különb” kifejezés magában foglalhat minden istennek nevezett hatalmat: bálványokat, hamis isteneket, népek isteneit, démoni vagy angyali hatalmasságokat, földi tekintélyeket. De nem azt jelenti, hogy létezik sok teremtetlen vagy természet szerint isteni lény.

A te kérdésed azért hamis, mert úgy teszel, mintha csak két lehetőség volna: vagy puszta faszobrok, vagy természet szerinti élő istenek. A bibliai nyelv ennél gazdagabb. De a te rendszerednek éppen az árnyalat a legnagyobb ellensége.

 

9. A „nem bálványistent ír, hanem istent” érv gyermeki szóvadászat

Azt mondod: nem az áll, hogy bálványisten, hanem az, hogy isten. Igen, és a Szentírásban a „isten” szó sokszor bálványra, hamis istenre, képviseleti tekintélyre vagy mennyei lényre is vonatkozhat. Nem kell minden alkalommal külön odaírni: „figyelem, most nem természet szerinti istenről beszélünk”. A szövegkörnyezetből kell megérteni.

Ha a Biblia azt mondja, hogy valaki „király”, mindig ugyanazt jelenti? Nem. Van földi király, van mennyei király, van gúnyosan nevezett király, van példázati király. Ha azt mondja, „fiú”, mindig ugyanazt jelenti? Nem. Van vér szerinti fiú, örökbefogadott fiú, tanítványi fiú, szövetségi fiú, királyi fiú, isteni Fiú. Ha azt mondja, „isten”, akkor is nézni kell az összefüggést.

Te viszont úgy érvelsz, mint aki a szótár első jelentését ráönti az összes versre, aztán kiáltja: „látod, ott van!” Ez nem bibliai hűség, hanem szóvadászati rögeszme.

 

10. A 2Mózes 15,11 nem sorolja az Urat bálványistenek közé

Azt kérdezed: „Szerinted Mózes a bálványistenek közé sorolta az Urat?” Nem. Pontosan ellenkezőleg. Mózes az Urat minden istennek nevezett hatalom fölé emeli, és azt kérdezi: „Kicsoda olyan, mint te?” A válasz: senki. Ez nem besorolás, hanem elkülönítés. Nem az Úr kerül a bálványok közé, hanem a bálványok, Egyiptom istenei és minden hamis hatalom hullanak porba az Úr előtt.

A te kérdésed tipikus csúsztatás. Amikor azt mondjuk, hogy a szöveg az Úr győzelmét hirdeti Egyiptom istenei fölött, te úgy teszel, mintha azt mondanánk: az Úr is egy bálványisten a bálványistenek között. Nem. A hasonlítás és tagadás nem azonosítás. Ha azt mondom: „ki olyan, mint az igaz bíró a korrupt bírók között?”, nem azt mondom, hogy az igaz bíró korrupt. Hanem éppen a különbségét emelem ki.

Mózes éneke nem a többistenhit hitvallása, hanem az Úr páratlanságának győzelmi éneke. Te ezt úgy kezeled, mint istennépszámlálást.

 

11. Dávid „az istenek előtt” nem természetes istenek gyűlését jelenti

A 138. zsoltárnál azt kérdezed: „Szerinted Dávid természetellenes istenek előtt dicsérte az Urat?” Megint ugyanaz a fogalmi maszatolás. Nem „természetellenes” istenekről van szó, hanem arról, hogy az „istenek előtt” kifejezés többféleképpen érthető: angyalok előtt, mennyei hatalmasságok előtt, földi uralkodók előtt, bírák előtt, vagy akár a népek hamis isteneivel szembeni nyilvános hitvallásként.

Te erre rávágod: „nyugodj bele, hogy Dávid természetes istenek előtt áldotta az Urat.” Nyugodj meg te: Dávid zsoltára nem a te természetes istenekből álló társasági ested jegyzőkönyve. A zsoltár lényege nem az, hogy kik ülnek a nézőtéren, hanem hogy az Úr kapja a dicséretet teljes szívből. Dávid nem az istenek méltóságát ünnepli, hanem az Urat magasztalja mindenek előtt.

A „természetes istenek” kifejezésed külön árulkodó: te már teljes jogú istenfajt képzelsz, amelynek tagjai természetesen léteznek, csak az Úr különb náluk. Ez nem a zsoltár hite. Ez a te sokistenes fantáziád.

 

12. A 82. zsoltárban az „istenek” halandók — ez agyonveri a természet szerinti istenelméletedet

A 82. zsoltárból idézed: „Istenek vagytok ti, és a Felségesnek fiai ti mindnyájan.” De megint elhallgatod vagy jelentékteleníted a zsoltár ítéleti végét: „meghaltok, mint az emberek, és elhullotok, mint bármely fejedelem.” Ez a mondat nem dekoráció. Ez a zsoltár teológiai csattanója.

Ha ezek természet szerinti istenek, akkor hogyan halnak meg, mint az emberek? Ha isteni természetük van, hogyan ítéli őket az Úr? Ha a Felséges természetes fiai örök isteni lények, hogyan esnek el, mint fejedelmek? A zsoltár nem természet szerinti istenek dicsőségét tanítja, hanem ítéletet mond olyanok fölött, akiket „isteneknek” nevez képviseleti vagy hatalmassági értelemben.

Te a zsoltár 6. versét kiemeled, a 7. verset pedig úgy kezeled, mintha csak apró betűs rész volna. Pedig ott hullik darabokra a panteonod. Az „istenek” meghalnak. Az egyetlen igaz Isten ítél. Ez nem sokistenhit, hanem az Úr szuverén ítélete minden alárendelt hatalom fölött.

 

13. Az „Elohim” többjelentésű volta nem Isten gyalázása, hanem nyelvtani alapműveltség

Azt mondod, már megint az Istenek Istene gyalázásába kezdek, mert szerintem az „elohim” szó nem mindig ugyanazzal a súllyal szerepel. Nem, ez nem gyalázás. Ez nyelvtan. Aki elismeri, hogy egy szó több értelemben használható, nem gyalázza Istent, hanem megpróbál nem gyalázatosan rosszul olvasni.

Az „elohim” jelölheti az egy igaz Istent, de jelölhet más hatalmasságokat, hamis isteneket, bálványokat, bírákat vagy mennyei lényeket is. Ezt nem én találtam ki, hanem a bibliai használat kényszeríti ki. Ha minden „elohim” természet szerinti Isten volna, akkor abszurd következményekhez jutnánk. Akkor bálványok, bírák, szellemi hatalmasságok, hamis kultikus tárgyak is ugyanolyan értelemben lennének istenek, mint az Úr. Ez maga volna a káosz.

Te ezt az árnyalatot elutasítod, mert a panteonodhoz egyetlen eszköz kell: minden „isten” legyen valódi isten. Csakhogy ez nem hűség a szöveghez, hanem teológiai daráló.

 

14. A Szentháromságot háromarcú bálványként emlegetni továbbra is karikatúra

Megint előrántod a „háromarcú isten” vádját, a Quicumque szövegét, a liturgiát, a háromarcú ábrázolásokat. Úgy teszel, mintha a Szentháromság tana az volna: Isten három arccal ül egy képen, a papok pedig ezt bámulják és imádják. Ez annyira primitív karikatúra, hogy már szinte önmaga cáfolata.

A Quicumque nem háromarcú képet imádtat. Nem azt mondja: Isten egy háromfejű alak. A hitvallás lényege: egy Istent imádunk a Háromságban, és a Háromságot az egységben; a személyeket nem keverjük össze, a lényeget nem választjuk szét. Ez pontosan azért van, hogy se sokistenhit, se modalista maszkolás ne legyen. Vagyis éppen a te rendszered két végzetes hibáját zárja ki: az istenek megsokszorozását és a személyek összezavarását.

A háromarcú ábrázolások létezése vagy későbbi tiltása nem a dogmát cáfolja. Sőt: ha az Egyház tiltott bizonyos félrevezető Szentháromság-ábrázolásokat, az éppen azt mutatja, hogy a dogma nem azonos ezekkel. Egy hibás kép nem teszi hamissá a hitet. Legfeljebb azt mutatja, hogy a misztériumot nem lehet akárhogyan festeni.

 

15. A „hússá lett Isten” nem pogány mitológia, hanem az evangélium közepe

Azt írod, hogy „valami hússá lett isten” állítólag emberi természetet vett fel, ahogy az szokás a pogány mitológiában. Itt ismét összekevered a keresztény megtestesülést a pogány istenmesékkel. A keresztény hit nem azt tanítja, hogy egy isten biológiai kalandból félisten-utódot nemzett, vagy alakváltó mitológiai lényként emberruhába bújt. Azt tanítja: az örök Ige, aki Isten, valóságos emberi természetet vett fel, bűn nélkül, Mária méhében, az üdvösségünkért.

Ez nem pogány mítosz, hanem kinyilatkoztatott misztérium. A pogány mítoszokban az istenek szenvedélyes, változékony, testi módon viselkedő lények. A keresztény hitben a változhatatlan Isten Fia nem megszűnik Istennek lenni, nem isteni természetét alakítja hússá, hanem emberi természetet vesz fel. Az alany az örök Fiú; a természet kettős: isteni és emberi.

Te ezt azért nevezed „természetellenesnek”, mert csak két kategóriád van: vagy Isten nem lehet ember, vagy ha ember, akkor nem Isten. A keresztény hit viszont pontosan azt vallja, amit az Ige testté létele jelent: egy személy, két természet. Nem pogány mesekönyv, hanem az evangélium szíve.

 

16. A VIII. Orbánról, dohányról és tüsszentésről szóló kitérőd megint füstgránát

A szövegedben újra előkerül VIII. Orbán, a tüsszentés, a dohány, a tubák, a pápai dohánygyár, Itália egysége, a Pápai Állam és mindenféle történeti kacat. Ez a vita szempontjából majdnem teljesen érdektelen. A kérdés az: a Biblia sok természet szerinti Istent tanít-e? A 45. zsoltár istenek közti előléptetést tanít-e? A 82. zsoltár halandó természet szerinti isteneket tanít-e? A Szentháromság apostoli hit-e? Krisztus valóságos Isten és valóságos ember-e?

Erre te bedobod a tubákdobozt. Ez a vitatechnikád: amikor a bibliai érvelésed recseg, jön egy kis pápai dohányfüst, hátha nem látni a repedéseket. De a dohánygyár nem krisztológia. A tüsszentés nem zsoltármagyarázat. VIII. Orbán világi politikája nem cáfolja János evangéliumát, a Zsidókhoz írt levelet vagy a Szentháromság tanát.

Lehet külön beszélni rossz pápákról, politikai botrányokról, történeti szégyenekről. De ezek nem bizonyítják, hogy a te „született istenek” rendszere igaz.

 

17. A pápa nem az Egyház isteni feje, Krisztus pedig nem puszta ember

Azt mondod, a Róma főpapja által vezetett egyház feje nem Isten, hanem Róma főpapja, mert így nevezik őt. Ez megint karikatúra. A katolikus tanítás szerint Krisztus az Egyház feje. A pápa nem isteni fej, nem Krisztus helyettes megváltója, nem az Egyház misztikus testének forrása. Ő látható pásztori szolgálatot visel Péter utódaként. Ezt lehet vitatni, de nem lehet úgy hazudni róla, mintha a katolikusok Krisztus helyére ültetnék.

Azt is mondod, Jézus egy az emberek közül, csak Ádám után a második ember. A katolikus hit vallja, hogy Jézus valóságos ember, de nem puszta ember. Ő az örök Ige, aki emberré lett. A „második ember”, „új Ádám” nyelv nem istenségellenes, hanem megváltástani: Krisztus valóban képviseli az emberiséget, de az ő személye nem merül ki emberi természetében.

Ha Krisztus csak egy ember a sok közül, hogyan adhat örök üdvösséget? Hogyan lehet minden nép Bírája? Hogyan lehet Urak Ura és királyok Királya? Hogyan imádhatják az angyalok? A te puszta ember-Krisztusod túl kicsi az Újszövetség Krisztusához.

 

18. „Krisztus feje Isten” nem azt jelenti, hogy Krisztus nem Isten

Újra előveszed Pál mondatát: Krisztus feje Isten. Ezt úgy használod, mintha ez automatikusan tagadná Krisztus istenségét. Nem tagadja. A katolikus hit pontosan megkülönböztet: a Fiú az Atyától van öröktől fogva, és megtestesült emberként engedelmeskedik az Atyának. A személyes eredés és az üdvrendi alávetettség nem lényegi alacsonyabbrendűség.

Az Atya a Fiú Atyja, a Fiú az Atyától születik öröktől, ugyanazon isteni lényegben. Emberként Krisztus imádkozik, engedelmeskedik, szenved, meghal, feltámad. Ez nem cáfolja istenségét, hanem a megtestesülés rendje.

Te minden különbséget lefokozásnak olvasol. Ha Krisztus engedelmeskedik, szerinted nem Isten. Ha imádkozik, szerinted nem Isten. Ha van feje, szerinted nem Isten. Ha ember, szerinted nem Isten. Ez a régi ariánus rövidzárlat, csak nálad még ráadásul sokistenes panteon is zörög mögötte.

 

19. A gyermekkeresztség gúnyolása megint csak melléklövés

Megint előveszed a „cselekvőképességük hiányában belekeresztelt emberek” fordulatot. Ez nem érv, hanem gúny. A keresztség a katolikus hit szerint kegyelem, nem felnőtt önigazolási vizsga. Isten kegyelme megelőzi az ember tudatos teljesítményét. A gyermek nem azért keresztelhető meg, mert már dogmatikai dolgozatot írt, hanem mert Isten szövetségi kegyelme nem az ember korhatárához van bilincselve.

De ez most megint csak füst. A témád elvileg a zsoltárok, az „istenek” szó, az Úr felsőbbsége, a Szentháromság és Krisztus személye. Amikor nem megy a szövegmagyarázat, jön a gyermekkeresztség, a pápa, a háromarcú kép, a dohány, a bálványtemplom. Ez már nem érvelés, hanem antikatolikus lomtárborogatás.

 

20. A legnagyobb gond: a te istenképed valóban sokistenhit

A teljes szövegedből most már minden takarás nélkül kiderül: te nem csak azt mondod, hogy a Biblia használja az „istenek” szót. Te valódi, „természetes” istenek sokaságát vallod. Van nálad születetlen Isten, vannak született istenek, ezek társak, egyiküket felkenik a többiek fölé, ez az Úr, Izrael Istene, aki Istenek Istene lesz, miközben van Istene és Atyja. Ez nem keresztény monoteizmus. Ez sokistenhit.

Lehet szépíteni „Istenek Istene” nyelvvel, lehet zsoltárokat színezni, lehet Mózest idézni, de a rendszered lényege ugyanaz: több valódi Isten van. Ezzel nem csak a katolikus dogmát tagadod, hanem az apostoli hitet is. A keresztény hit szerint minden istennek nevezett hatalom vagy teremtmény, vagy hamis isten, vagy képviseleti cím, vagy költői-bírói megnevezés; egyedül az Úr Isten Isten természet szerint.

A Szentháromság nem három Isten. A te rendszered viszont sok Isten. Ez a különbség. És ez az, amit nem tudsz kimosni a szövegedből, bármennyi piros-zöld-lila kiemelést raksz rá.

 

21. Összegzés: szövegeket idézel, de a következtetéseidet te varrod rájuk

Összefoglalva: az 5Mózes 32 nem mondja, hogy az Úr a Felséges egyik született istenfia. A „Felséges” nem Jahve fölötti születetlen Isten. A „született istenek” tana nem bibliai tanítás, hanem a te panteonod. A 45. zsoltár nem mennyei előléptetési jegyzőkönyv. A 95. zsoltár nem „felkenés utáni állást” rögzít. A 135. zsoltár nem természet szerinti élő istenek sokaságát tanítja, hanem az Úr felsőbbségét minden istennek nevezett hatalom fölött, miközben a bálványok tehetetlenségét is leleplezi. A 2Mózes 15 nem az Urat sorolja a bálványok közé, hanem minden úgynevezett isten fölé emeli. A 138. zsoltár nem a természetes istenek társasági koncertje. A 82. zsoltár pedig éppen azzal rombolja le a rendszeredet, hogy az „istenek” meghalnak, mint az emberek.

A Szentháromság nem háromarcú bálvány. A Quicumque nem képtiszteleti plakát, hanem hitvallás. A megtestesülés nem pogány mitológia, hanem az Ige testté létele. A pápa nem Krisztus isteni feje helyett áll. Krisztus nem puszta ember. Pál „Krisztus feje Isten” mondata nem tagadja a Fiú istenségét. A gyermekkeresztség gúnyolása pedig nem cáfol semmit.

A te módszered továbbra is ugyanaz: idézel bibliai szavakat, majd rájuk varrsz egy saját sokistenes rendszert. Ha a vers azt mondja „istenek”, te rögtön „természetes isteneket” hallasz. Ha azt mondja „társak”, te „született isteneket” hallasz. Ha azt mondja „örökség”, te „mennyei kiosztást” hallasz. Ha azt mondja „Felséges”, te „Jahve fölötti Atyát” hallasz. És amikor valaki megmutatja, hogy ez nincs a szövegben, akkor te azt mondod: „gyalázod az Istenek Istenét.”

Nem. Nem Istent gyalázom. A te panteonodat bontom le. És az nem ugyanaz.

A keresztény hit egy Istent vall, nem születetlen főistent és született istenek társaságát. Egy Krisztust vall, nem külön felkent istent és külön emberi Jézust. Egy Szentháromságot vall, nem háromarcú bálványt. Egy megtestesült Igét vall, nem pogány istenember-mítoszt. És egyetlen Urat vall, aki fölötte áll minden istennek nevezett hatalomnak — nem azért, mert előléptették, hanem mert ő az Úr.

8. A Zsoltár 135,5 sem természet szerinti isteneket tanít

„A mi Urunk minden istennél különb” — idézed. Igen, a zsoltár így beszél. De a következő gondolatmenetben éppen az Úr teremtő, történeti, megváltó hatalmáról van szó, majd a bálványok tehetetlenségéről: szájuk van, de nem beszélnek; szemük van, de nem látnak; fülük van, de nem hallanak. "

 

--------------------------------------

 

Ezzel azt akarod sugalmazni, hogy a 135. zsoltár szerzője csak bálványistenek fölé helyezte az urat

és nem élő istenek fölé? Nem azt írja a zsoltáros , hogy az Úr minden bálványistennél különb, hanem azt, hogy minden istennél különb. 

 

Zsoltárok 135: 5 Mert én tudom, hogy hatalmas az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb.

 

 

7. Az 2Mózes 15,11 nem sokistenhívő hitvallás, hanem győzelmi gúny az istenek fölött

Idézed: „Kicsoda az istenek közt olyan, mint te, Uram?” Ezt is úgy lobogtatod, mintha Mózes ezzel természet szerinti istenek létezését vallaná."

--------------------------------------

 

Miért? Szerinted Mózes a bálványistenek közé sorolta az Urat?

 

Dávid szavát is idézed: „énekkel áldalak az istenek előtt.” Ebből sem következik, hogy Dávid természet szerinti istenek társasága előtt tart liturgikus fellépést."

-------------------------------------

 

Szerinted Dávid teremészet ellenes istenek előtt áldotta és dícsérte az urat?

 

Nem  inkább a te háromságistened a természet ellenes isten a három arcával és valami hússá lett istennel, ami állítólag isten létére emberi természetet vett fel, amint az szokás a pogány mitologiában.

 

Nyugodj bele, hogy Dávid természetes istenek előtt áldotta az Urat.

 

 

 "érvelésed egyik alaphibája, hogy az „isten”, „istenek”, „elohim” szavakat mindig ugyanazzal a súllyal kezeled. Mintha a szó minden előfordulása automatikusan természet szerinti istenséget jelentene."

 

-------------------------------

 

Már megint az Istenek Istene gyalázásába kezdtél. Azt akarod sugalmazni, hogy a 82. zsoltárban az Elohim, természet ellenes istenekre utal. Szerinted az Istenek Istene természetellenes istenek gyülekezetében ítél.

 

Zsoltárok 82:1 Aszáf zsoltára. Isten (Elohim) áll az istenek (El) gyülekezetében, ítél az istenek (Elohim) között. 6 Én mondottam: Istenek (Elohim) vagytok ti és a Felségesnek (Elion) fiai ti mindnyájan: /Károli - KSZE általi kiadás//

 

 

Nem  inkább a te háromságistened a természet ellenes isten a három arcával és valami hússá lett istennel, ami állítólag isten létére emberi természetet vett fel, amint az szokás a pogány mitológiában.?

 

 

SEGÍTSÜNK JEHOVA TANÚIT MEGÓVNI,A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYHÁT TEOLÓGUSAINAK A KOVÁSZÁTÓL!

 

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL TÁRSAI,AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

 

 

 

 

 

 

 

 

5. A Zsoltár 95 nem felkenési jegyzőkönyv

A Zsoltár 95,3-at idézed: „nagy Isten az Úr, és nagy Király minden istenen felül”.

 

-------------------------------------------------

 

Valóban nem, a felkenetésről a jegyzőköny a 45. zsoltárban található. 

 

A 95. zsoltár azután íródott., ennek ellenére rögzíti az Úr felkenetés utáni állását az istenek fölött.

 

Ellenben olyan jegyzőkönyvet nem tartalmaz a Szentírás,ami egy háromság istenmodelljéről szólna.

 

Tudod melyik istenre gondolok, arra a nemlétező, csak a római császárok által kiképzelgett istenmodellre gondolok, amelynek főpapjává a római császárok Róma Mindenkori főpapjait rendelték, másnéven a pápákat, akik készíttettek is háromarcú képet az istenükről, amit büszkén mutogattak a bálványtemplomokban, és liturgia könyvükben, minden vasárnap bámulták a papok ,amikor elénekelték a róla szóló hitvallást.

 

A„Quicumque vult” – Szent Atanáz hitvallása  az ún. Quicumque vagy Symbolum Athanasianum/sancti Athanasii. A zsinati dokumentumok stílusában megfogalmazott szöveg a Szentháromság és a megtestesülés misztériumát tárgyalja. Az V. században valószínűleg már létezett, első közvetlen bizonyságunk róla a 633-as Toledói Zsinatról való. A teológiai kontextusnál is nagyobb jelentőséget adott neki, hogy a római zsolozsma reggeli hórájában, a prímában több mint ezer éven át minden vasár- és ünnepnap elénekelték. Éneklése a pszalmódia lezárásaképpen úgy történt, mint a többi zsoltáré, azaz antifóna alatt, zsoltártónuson. Tudunk olyan rítusról (Sarum), amelyben nemcsak különlegesen hosszú és díszes antifónája emelte ki, hanem az is, hogy a Benedictushoz és a Magnificathoz hasonlóan ünnepélyes tónuson énekelték. Az Atanáz-hitvallás annyira alapvetőnek számított, hogy a reformáció idején a protestáns felekezetek is átvették, számos hagyományos fordítása és parafrázisa készült. Az imádság sorsa akkor pecsételődött meg, amikor XXIII. János pápa 1960-as rubrikareformja során kiiktatta a vasárnapi príma szokott rendjéből, és egyedül Szentháromság vasárnapján tartotta meg (vö. Novus Codex Rubricarum 203). Két évvel később a II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum Concilium kezdetű liturgikus konstitúciója kifejezetten megszüntette a prímát, így a Quicumque is eltűnt a liturgiából. Kevesen tudják, hogy az Éneklő Egyház római katolikus népénektár, amelynek a közelmúlt nehéz évtizedeiben a katolikus hagyomány annyi értékének nyílt vagy leplezett átmentését köszönhettük, az Atanáz-hitvallást is fönntartotta. A könyv szinte elrejtve, a tartalomjegyzékből és a mutatókból sem azonosítható helyen, az „Imádságok és elmélkedések az egyházi évre és az ünnepekre” című rész évközi szakaszának elején (1132—1135.) közli a hitvallás Pázmány Péter imakönyvéből vett fordítását.

 

https://tiszta-szivvel.blogspot.com/2021/05/quicumque-vult-szentharomsag.html

 

„Quicumque vult” - Szent Atanáz hitvallása - Mária százada

 

 

A háromarcú istenábrázolás tényét nemcsak a liturgiakönyv igazolja, hanem VIII. Orbán pápa 1628-ban kiadott rendelkezése is,amelyben betiltotta a háromságistennek templomokban való ábrázolását. VIII. Orbán  1623-tól 1644 -ig  töltötte be a Róma Főpapja   tisztséget.

 

https://www.facebook.com/photo/?fbid=122137280781165301&set=a.122098100217165301

 

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=37756311447287327&set=p.37756311447287327&type=3

 

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=37756316850620120&set=p.37756316850620120&type=3

 

 

 

 

Főpapsága  alatt végig vezette Olaszországot a harmincéves háborún, amely az európai történelem egyik legpusztítóbb háborúja volt. Miközben hatalmas összegeket ölt abba, hogy Róma-szerte erődítményeket húzasson fel, saját magára és rokonságára is bőségesen költött a Vatikán pénzéből, többek között egy extravagáns, minden korabeli luxussal felszerelt pápai villát is építtetett. Számos intézkedése között pedig egy meglehetősen sajátos tilalmat is bevezetett.Betiltotta a tüsszentést ugyanis úgy ítélte meg, hogy a tüsszentés túlságosan hasonlít a szexuális extázishoz.

 

Az egyházfő mindezt megelégelve 1624-ben kiadott egy pápai bullát, melyben az egész világon, a katolikus egyház minden birtokán betiltotta a dohányzást és a tubákolást, ezzel együtt pedig az általa oly szemérmetlennek tartott tüsszögést is. A rendeletben kiközösítéssel és kárhozattal fenyegetett meg mindenkit, akit szent helyeken tubákoláson vagy dohányzáson kapnak.

A tilalom több mint egy évszázadon át érvényben maradt, mígnem XIII. Benedek pápa hatályon kívül helyezte azt, majd 1779-ben VI. Piusz pápa  megnyitotta a Vatikán saját dohánygyárát.

 

A pápai állam (egykori pápai fennhatóságú, illetve a Vatikán elődjének számító Pápai Állam) római dohánygyára, a Piazza Mastai téren álló Manifattura Pontificia dei Tabacchi 1863-ban nyílt meg IX. Pius pápa idején, és a pápai világi hatalom 1870-es bukását, valamint Róma Olaszországhoz csatolását követően is működött még olasz állami monopóliumként/szervezetként, míg végül az épületben ma az Olasz Vám- és Monopóliumhivatal (Agenzia delle Dogane e dei Monopoli) központja működik.

 

 

Az Appennin-félsziget a a Római Birodalom bukása után soha nem volt egységes állam.A 19. század elején Itália északon osztrák befolyás alatt állt, középen a Pápai Állam terjeszkedett, délen pedig a Nápoly-Szicíliai Királyság uralkodott.1870-ben Róma elfoglalásával és a Pápai Állam felszámolásával (a Vatikán kivételével) az egység teljesen beteljesedett.

 

Ahogy a tüsszögés betiltását úgy a háromságistennek háromarcú istenként való ábrázolásának a betiltását sem vették a Római Egyházban komolyan. Ezt mi sem bizonyítja jobban,hogy VIII.Orbán 1628-ban kiadott rendeletét követő szár év elteltével  XIV. Benedek pápának  1745-ben újból meg kellett ismételni, ugyanis a háromarcú istenképek ,még mindig jelen voltak az egyház épületeiben.

 

Sőt egyes templomokban még a mai napig megmaradtak.

 

A Róma Főappja által vezetett egyház feje nem az Isten, hanem Róma Főpapja.

 

Így is nevezik őt:" az egyház feje".

 

Az Isten Eklézsiájának nem feje Róma Főpapja. Az Isten Ekklésziájának a feje Jézsus,akit Krisztosznak is hívnak.

 

Habár Jézus feje az Isten Eklésziájának, de nem az Istene annak.

 

Ugyanis Jézus egy az emberek közül, azzal a különbséggel, hogy Ásám után közvetlenül a második ember. Ő adta emberi lelkét váltságul sokakért.

 

DE maga Pál írta le, hogy Jézusnak ,akit Khrisztosznak is neveznek, van feje. Ő az Isten.

 

SEGÍTSÜNK A CSELEKVŐKÉPESSÉGÜK HIÁNYÁBAN,A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYGHÁZBA

BELEKERESZTELT EMBEREKNEK MEGISMERNI AZ IGAZSÁGOT A VALÓSÁGOS ISTENRŐL,ÉS A VALÓSÁGOS ISTEN KHRISZTOSZÁRÓL!

 

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

 A „Felséges” és az „Úr” nem két egymás fölé rakott isten

A rendszered egyik fő trükkje, hogy ahol a szöveg „Felséges”-t mond, ott te külön felsőbb Istent látsz,"

 

Azt nem is állítottam, hogy két egymás fölé rakott Isten.

 

A felséges ellenben Istene és Atyja Izrael Istenének az Úrnak, ahogyan Izrael Istene az Úr társainak is Istene és Atyja.

 

A Szentírás megismerteti a születetlen Istent és fiait a született isteneket, akiknek a születetlen Isten az Atyjuk, és a született istenek a fiak. Egymásnak pedig a született istenek a társai. nem lehet róluk testvérként, helyesebben húsvérként beszélni,ahogyan az emberek esetében, mert az isteneknek nincsen húsok.

 

Ezért amikor a születetlen Isten felken egyet a többi született Isten közül, azokat mind társaknak nevezi.  Az Istene által, társai az istenek fölé felkent isten Isten azonos Izrael Istenével az Úrral.

 

Ez egyértelmű a Szentírásból:

 

Zsoltárok 45:Zsoltárok 45:7 Királyi trónod, Isten, örökké áll, kormánypálcád az igazság pálcája. 8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel téged Isten, a te Istened, az öröm olajával, társaid felett. 

 

Zsoltárok 135: 5 Mert én tudom, hogy hatalmas az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb.

 

5. Mózes 10:17 Mert az Úr, a ti Istenetek, Isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad.

 

Józsué 22: 22 Az Istenek Istene az Úr, az Istenek Istene az Úr : Ő tudja, és az Izrael is megtudja.  

 

Zsoltárok 50:1 Aszáf zsoltára. Az Istenek Istene az Úr, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől nap nyugtáig. 2 A Sionról, amelynek szépsége tökéletes, fényességben ragyog Isten.

 

Zsoltárok 138:1 Dávid zsoltára. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldalak az istenek előtt.

Zsoltárok 82: 1 Aszáf zsoltára. Isten (Elohim) áll az istenek (El) gyülekezetében, ítél az istenek (Elohim) között.

 2. Mózes 15:11 Kicsoda az istenek közt olyan, mint Te Uram? Kicsoda olyan, mint Te, szentséggel dicső, félelemmel dicsérendő és csodatévő? 

 

SEGÍTSÜNK JEHOVA TANÚIT MEGÓVNI,A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYHÁT TEOLÓGUSAINAK A KOVÁSZÁTÓL!

 

 

 

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL TÁRSAI,AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

1. A „benne van” nálad azt jelenti: „beletettem”

Azzal indítasz, hogy „de benne van”, tudniillik szerinted benne van a Szentírásban, hogy az Istenek Istene maga is az Isten fiainak egyike"

 

--------------------------------------

 

Így igaz.

 

Idéztem is neked az összes íráslyet,ami ezt igazolja.

 

 

Az 5. Mózes 32: 5-9 olyat állítást valóban nem tartalmaz, hogy a te jahve nevű istened kapott egy parcelát. 

 

Ellenben olyat egyértelmúen állít, hogy az Úr Isten, az többi fiakkal együtt kapott örökrészt.

 

5. Mózes 32: 7. Emlékezzél a rég letűnt napokra, Vedd fontolóra az esztendőket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, Véneidet, ők majd elbeszélik! 8. Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, Amikor az emberek fiait különválasztotta, A népeknek határokat Az Isten fiainak számához mérten szabott. 9. Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül. 

 

SEGÍTSÜNK JEHOVA TANÚIT MEGÓVNI,A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYHÁT TEOLÓGUSAINAK A KOVÁSZÁTÓL!

 

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL TÁRSAI,AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

1. A „benne van” nálad azt jelenti: „beletettem”

Azzal indítasz, hogy „de benne van”, tudniillik szerinted benne van a Szentírásban, hogy az Istenek Istene maga is az Isten fiainak egyike, sőt az Úr, Izrael Istene is egy ezek közül. Nem, nincs benne. A szövegekben van szó Isten fiairól, istenekről, Istenek Istenéről, a Felségesről, az Úrról, örökségről, népekről, mennyei hatalmasságokról. De az a konkrét mondat, amelyre az egész rendszeredet építed — hogy Jahve, Izrael Istene, egy magasabb Isten egyik fia, és a többi istenfi közül kapta Jákobot — nincs benne.

Ez a te bűvészmutatványod: előbb idézel egy valódi bibliai kifejezést, aztán mellé teszel egy saját következtetést, majd úgy teszel, mintha a következtetés is maga volna az ige. A szöveg azt mondja: a Felséges a népek határait megszabta; az Úrnak pedig Jákob az örökrésze. Te ebből azt olvasod ki: az Úr is az istenfiak egyike. Ez nem olvasás, hanem mennyei ranglista hamisítása.

A „benne van” nálad sajnos gyakran annyit jelent: „színes betűkkel odaképzeltem”. A piros kiemelés nem nyelvtan, a vastagítás nem exegézis, a szöveg fölé húzott zöld vonal nem kinyilatkoztatás.

 

2. Az 5Mózes 32,8–9 nem azt mondja, hogy Jahve is kapott egy parcellát a többi istenfi között

Az 5Mózes 32-ből azt hozod ki, hogy a Felséges a saját fiai között osztotta szét a népek örökségét, és közöttük van az Úr is, aki Jákobot kapta. Csakhogy a szöveg logikája nem ez. A 8. vers a népek határainak megszabásáról beszél, a 9. vers pedig Izrael kivételes helyzetéről: Jákob az Úr része. Ez nem úgy hangzik, mint egy mennyei földosztó bizottság jegyzőkönyve, ahol Jahve is sorban áll a testvéreivel, hogy kapjon egy népet.

A szöveg éppen elkülöníti Izraelt a népek általános elrendezésétől. A népek határairól beszél, majd ellenpontként mondja: az Úr része az ő népe. Vagyis Izrael nem azért az Úré, mert az Úr is egy a népek fölé rendelt isteni patrónusok közül, hanem mert Izrael különösen az Úré. A vers a kiválasztást hangsúlyozza, nem Jahve lefokozását.

Még ha az „Isten fiai” olvasatot vesszük is — amelyet régi szövegtanúk valóban támogatnak —, abból legfeljebb mennyei hatalmasságok, angyali rendek vagy népek fölé rendelt teremtményi erők képe következik, nem az, hogy az Úr maga is ezek közül való. A kézirati kérdés létezik; a te panteonod nem következik belőle.

 

3. A „Felséges” és az „Úr” nem két egymás fölé rakott isten

A rendszered egyik fő trükkje, hogy ahol a szöveg „Felséges”-t mond, ott te külön felsőbb Istent látsz, ahol „Úr”-t mond, ott alárendelt istenfit. De a bibliai nyelvben Isten címei nem úgy működnek, mint egy mennyei személyzeti lista. A Felséges, az Úr, Izrael Istene, Seregek Ura, Istenek Istene — ezek nem szükségképpen külön istenségek, hanem ugyanazon egy Isten különféle címei, szerepei, kinyilatkoztatott megnevezései.

Te minden címváltásból istenváltást csinálsz. Ha a zsoltár máshogy nevezi Istent, szerinted már másik isten lépett be a jelenetbe. Ha a próféta másik felségcímet használ, szerinted új mennyei szereplő jelent meg. Ez olyan, mintha egy földi uralkodóról azt olvasnád: király, hadvezér, bíró, atya, pásztor — majd ebből öt külön személyt gyártanál.

A Szentírás nem ilyen bután beszél. A több cím nem több Isten. A Felséges nem Jahve fölötti istenség, Jahve pedig nem a Felséges egyik fia. Ezt te teszed hozzá, mert a panteonodnak szüksége van rá.

 

4. A 45. zsoltár „társai” nem válnak automatikusan természet szerinti istenekké

A 45. zsoltárt megint úgy idézed, mintha a „társaid fölé” kifejezés önmagában bizonyítaná, hogy a Felkent Istennek társai az istenek. De a szöveg ezt nem mondja. Azt mondja: „társaid fölé”. A „társak” szó jelentheti a királyi-messiási közeg szereplőit, méltóságokat, részeseket, társakat a királyi vagy üdvtörténeti rendben. Te teszed hozzá, hogy ezek természet szerinti istenek.

Ez a módszered: ahol a szöveg egy szót hagy, te rögtön ráakasztasz egy teljes rendszert. „Társak” — tehát istenek. „Istenek” — tehát természet szerinti istenek. „Felséges” — tehát Jahve fölötti isten. „Örökrész” — tehát isteni birtokosztás. Ez nem bibliaolvasás, hanem szótári dominó: meglöksz egy szót, és rádől a teljes magánmitológiád.

A Zsidókhoz írt levél a 45. zsoltárt a Fiú isteni méltóságára alkalmazza, de nem azért, hogy egy istenekből álló mennyei társaságban kijelöljön egy főistent. A Zsidók 1 egész szerkezete éppen a Fiú angyalok fölötti, teremtő, örök méltóságát hangsúlyozza. A Fiú nem egy társai közül előléptetett istenfi; ő az, akiről azt mondja az Írás: trónja örök, és kezének művei az egek.

 

5. A Zsoltár 95 nem felkenési jegyzőkönyv

A Zsoltár 95,3-at idézed: „nagy Isten az Úr, és nagy Király minden istenen felül”. Ebből azt állítod: tagadhatatlan tény, hogy Izrael Istenét az ő Istene kente fel társai, minden isten fölé. De a versben nincs felkenés. Nincs „Istene kente fel”. Nincs „társai”. Nincs „Isten fiai közül”. Nincs mennyei előléptetés. A vers egyszerűen az Úr felsőbbségét hirdeti minden istennek nevezett hatalom fölött.

Ez a te érvelésed egyik legszebb példája: idézel egy verset, amelyben szerepel az Úr és az istenek fölötti felsőbbség, majd hozzáteszel egy teljes felkenési történetet, amely nincs benne. Mintha egy étlapról azt olvasnád: „kenyér”, majd ebből bizonyítanád, hogy ott volt a pék felesége, három inasa és a lisztszállító is.

A Zsoltár 95 az Úr nagyságát hirdeti, nem azt, hogy az Úr egy alárendelt istenfi, akit valaki felkent a többi isten fölé. A felsőbbség nem mindig előléptetés eredménye. Az Úr azért van minden isten fölött, mert ő az Úr.

 

6. Az „Istenek Istene” cím felségcím, nem panteoni szervezeti beosztás

Újra idézed az 5Mózes 10,17-et, Józsué 22,22-t és a Zsoltár 50-et: az Úr az Istenek Istene. Igen. Ezt a katolikus hit nem fél kimondani. Csakhogy a kifejezés nem azt jelenti, hogy sok természet szerinti Isten van, és az Úr közülük a legfelsőbb pozíciót kapta. A „királyok Királya” sem azt jelenti, hogy Isten egy ugyanolyan fajta király, mint Nabukodonozor vagy Heródes, csak magasabb széken ül. Az „urak Ura” sem azt jelenti, hogy Isten egy úr a sok közül, csak jobb rangban.

Ezek felsőfokú, abszolút méltóságot jelölő kifejezések. Azt mondják: minden úrnak nevezett hatalom fölött ő az Úr; minden istennek nevezett hatalom fölött ő az Isten. Bálvány, angyal, démon, földi uralkodó, bíró, népi istenség, mennyei hatalmasság — bármit nevezzenek is „istennek” alacsonyabb vagy hamis értelemben, az Úr fölötte áll.

Te a felségcímből biológiai vagy faji kategóriát csinálsz. Ez a hiba. A Biblia nem azt mondja: „Istenek vannak, és közülük egy lett főisten.” Hanem azt: az Úr minden istennek nevezett valóság fölött páratlan Úr.

 

7. Az 2Mózes 15,11 nem sokistenhívő hitvallás, hanem győzelmi gúny az istenek fölött

Idézed: „Kicsoda az istenek közt olyan, mint te, Uram?” Ezt is úgy lobogtatod, mintha Mózes ezzel természet szerinti istenek létezését vallaná. De az ének összefüggése az Egyiptom fölött aratott isteni győzelem. Az Úr megszégyeníti Egyiptom hatalmát, és ezzel együtt Egyiptom isteneit is. A kérdés retorikus: nincs olyan, mint az Úr.

Ez nem azt jelenti, hogy Mózes udvariasan elismeri a többi isten ontológiai jogállását, majd Jahvét kinevezi közülük a legjobbnak. Ez diadalének. Az Úr páratlanságának hirdetése. A „kicsoda olyan, mint te?” válasza: senki. Nem: „néhány kisebb isten van, de te jobb vagy náluk.” Hanem: nincs hozzád fogható.

Te a bibliai polemikát ontológiai népszámlálásként olvasod. Ahol a szöveg kineveti vagy alárendeli az isteneket, ott te természet szerinti isteneket igazolsz belőle. Ez olyan, mintha a „nincs hozzád hasonló” mondatból azt következtetnéd, hogy sok hasonló létezik.

 

8. A Zsoltár 135,5 sem természet szerinti isteneket tanít

„A mi Urunk minden istennél különb” — idézed. Igen, a zsoltár így beszél. De a következő gondolatmenetben éppen az Úr teremtő, történeti, megváltó hatalmáról van szó, majd a bálványok tehetetlenségéről: szájuk van, de nem beszélnek; szemük van, de nem látnak; fülük van, de nem hallanak. A zsoltár nem a természet szerinti istenek sokaságát tanítja, hanem az Úr és a bálványok közti végtelen különbséget.

Megint kivágod az egy sort, amelyben „istenek” szerepel, majd nem olvasod tovább, mert a folytatás agyonütné a következtetésedet. Ez a szövegdaraboló teológia: levágod a verset, amelyben szó van „istenekről”, a többit pedig félresöpröd, mert kiderülne, hogy a zsoltár a bálványok semmiségét hirdeti.

A zsoltár nem azt mondja: sok isten van, köztük az Úr a legerősebb. Hanem azt: az Úr hatalmas, cselekszik, teremt, ítél, szabadít; a bálványok viszont némák és tehetetlenek.

 

9. A Zsoltár 138,1: „az istenek előtt” nem a panteon előtti koncert

Dávid szavát is idézed: „énekkel áldalak az istenek előtt.” Ebből sem következik, hogy Dávid természet szerinti istenek társasága előtt tart liturgikus fellépést. A kifejezés értelmezhető angyalokra, mennyei hatalmasságokra, földi uralkodókra, bírákra, vagy akár bálványokkal szembeni nyilvános hitvallásra. A bibliai költészetben az „istenek” szó nem egyetlen merev ontológiai rekesz.

A lényeg: Dávid az Urat magasztalja. Nem az istenekkel együtt osztja meg a dicsőséget. Nem nekik áldoz. Nem őket teszi az Úr mellé. Az Úr nagysága a témája. Ha a költő azt mondja, az istenek előtt dicséri az Urat, az éppen az Úr felsőbbségét hirdeti a teljes látható és láthatatlan rend előtt.

Te azonban a kifejezést úgy olvasod, mintha Dávid belépne a mennyei klubba, és fellapozná az istenek tagsági névsorát. Megint panteont látsz ott, ahol a zsoltár hódolatot énekel az egyetlen Úrnak.

 

10. A Zsoltár 82 vádlottjai nem lesznek ettől természet szerinti Istenek

A Zsoltár 82-t ismét úgy idézed: Isten áll az istenek gyülekezetében, ítél az istenek között. Csakhogy az egész zsoltár ítélet. Azok, akiket „isteneknek” nevez, igazságtalanul ítélnek, pártoskodnak, nem védik a gyengét, ezért ítélet alá kerülnek. A csattanó: meghaltok, mint az emberek, és elestek, mint bármely fejedelem.

Ha természet szerinti Istenek volnának, hogyan halnának meg, mint az emberek? Ha teremtetlen isteni lényegben részesednének, hogyan ítélné el őket Isten? Ha az Úrral azonos kategóriába tartoznának, hogyan állnának előtte vádlottként? A zsoltár vagy emberi bírákról beszél képviseleti értelemben, vagy alárendelt mennyei hatalmasságokról ítéleti keretben. Egyik sem a te sokistenhited.

Te a bírósági jelenet vádlottjaiból isteneket fabrikálsz. Ez már nem hermeneutika, hanem perirat-hamisítás: az elítéltből társuralkodót csinálsz, mert a panteonodnak szüksége van néhány új tagra.

 

11. Az „elohim” szó nem mindig ugyanazt jelenti

Az egész érvelésed egyik alaphibája, hogy az „isten”, „istenek”, „elohim” szavakat mindig ugyanazzal a súllyal kezeled. Mintha a szó minden előfordulása automatikusan természet szerinti istenséget jelentene. De a bibliai szóhasználat ennél gazdagabb. Jelölheti az egyetlen igaz Istent, hamis isteneket, bálványokat, angyalokat, mennyei hatalmasságokat, bírákat, tekintélyviselőket — a szövegkörnyezettől függően.

Aki ezt nem veszi figyelembe, az szótárból épít vallást. Látja, hogy ugyanaz vagy hasonló szó szerepel, és már kész is a teológiai torony. Csakhogy a nyelv nem így működik. Magyarul is mondjuk: „nagy ember”, „emberemlékezet”, „embertelen”, „emberfia”, „az ember esze megáll” — mégsem ugyanazt jelenti mindenhol az „ember”.

Te az „istenek” szót mindenhol a lehető legerősebb, természet szerinti értelemben veszed, ha ez segít a katolikus hit ellen. Ha viszont ugyanez a logika visszaütne, akkor hirtelen finomítani kezdenél. Ez nem következetesség, hanem válogatott merevség.

 

12. A „le lett papírozva” nálad csak azt jelenti, hogy sokszor idézed ugyanazt a félreolvasást

Azt mondod: „jól le lett ez papírozva” a teljes Írásban. Nem. Az lett papírozva, hogy az Úr minden istennek nevezett hatalom fölött áll. Az lett papírozva, hogy nincs hozzá fogható. Az lett papírozva, hogy a bálványok semmik, az Úr pedig cselekszik. Az lett papírozva, hogy az angyalok és mennyei hatalmasságok teremtmények. Az lett papírozva, hogy a népek erői, hamis istenei és uralkodói Isten ítélete alá esnek.

Az nem lett papírozva, hogy Jahve egy magasabb Isten fia. Az nem lett papírozva, hogy természet szerinti istenek sokasága létezik. Az nem lett papírozva, hogy a 45. zsoltár „társai” ontológiai istenek. Az nem lett papírozva, hogy az Istenek Istene valaha alulról lett felkenve főistenné. Ezeket te írod a margóra, majd úgy mutatod, mintha az eredeti szöveg részei volnának.

A vonalas füzetes tanácsodat visszaküldöm feladóhoz: ne csak a kiemelt szavakat írd ki, hanem a mondatokat is. Sőt, ha már nagy vállalkozásba fogsz, olvasd el a versek előtti és utáni részt is. Meg fog lepni, mennyi mindent mond a Biblia, ha nem filctollal, hanem értelemmel olvasod.

 

13. Dániel 11,36 nem a katolikus Szentháromság-hit ellen szól

Dánielből idézed, hogy a király felmagasztalja magát minden isten fölött, és az istenek Istene ellen vakmerően szól. Ebből aztán engem vagy a katolikusokat az Antikrisztus seregéhez próbálsz sorolni, mert nem fogadjuk el a te sokistenes olvasatodat. Ez már nem exegézis, hanem apokaliptikus bunkósbot.

Dániel 11 a gőgös, istentelen hatalomról beszél, amely Isten ellen emeli magát. Nem arról, hogy aki elutasítja a henoteista panteonodat, az automatikusan az Antikrisztus hadseregébe sorolódik. A vers nem jogosít fel arra, hogy minden vitapartnert végidős ellenséggé maszkírozz.

Ráadásul éppen te vagy az, aki sok istenről beszélsz, rangsorolt istenfiakról, felkent istenről, Istenek Istenéről mint magasabb pozícióba emelt lényről. A katolikus hit egy Istent vall. A Dániel-féle gőgös istenellenességet ránk olvasni, miközben te panteont építesz, legalább olyan ügyes, mint vízágyúval szárazságot prédikálni.

 

14. Zakariás 14 nem a te fórumvitás fenyegető leveled

Zakariás 14-et is idézed: az Úr eljön, harcol a népek ellen, az Olajfák hegyére veti lábát, az Úr lesz az egész föld királya, egy Úr lesz és neve is egy. Ez erős prófétai és eszkatologikus szöveg. De figyeld meg: „egy Úr lesz, és neve is egy.” Milyen érdekes, hogy pont ezt idézed a sokistenhited alátámasztására.

A szöveg végső uralmat, ítéletet, Isten királyságát hirdeti. Nem azt, hogy sok természet szerinti Isten lesz, közülük egy főisten, mellé pedig külön Krisztus. Zakariás látomása nem a te mennyei szervezeti ábrád. A végső nap az Úr egyetemes királyságának napja, nem az istenfiak osztálytalálkozója.

A hús-szem-nyelv pusztulásának részletes idézése pedig nem teszi igazabbá az érvedet. A borzalmas ítéleti kép nem arra való, hogy vitapartneredet megfélemlítsd, mintha aki nem fogadja el a te panteonodat, annak már készülne a prófétai csapás. Ez nem prófétai szigor, hanem szöveggel burkolt fenyegetőzés.

 

15. A Jelenések könyve nem a katolikus templomokat nevezi démonbarlangnak

Azt tanácsolod, kerüljem a „bálványtemplomokat”, amelyek szerinted hemzsegnek a démoni szellemektől, mert ezek majd a királyokat a Bárány ellen gyűjtik. Majd idézed a Jelenések 16-ot és 17-et. Csakhogy a Jelenések könyve apokaliptikus képekben beszél a démoni megtévesztésről, a fenevadról, a királyok lázadásáról és a Bárány győzelméről. Ebből nem következik, hogy minden katolikus templom démonokkal hemzsegő bálványraktár.

A katolikus templom oltárán Krisztust imádják. A Szentírást olvassák. Az Atyához imádkoznak Krisztus által a Szentlélekben. A kereszt nem Baál. Az ikon nem démon. A szentkép nem bálványisten. A tömjén nem ördögfüst. Ezeket te nevezed annak, mert a képtisztelet és bálványimádás közti különbséget továbbra sem akarod felfogni.

A Jelenések könyvének démoni megtévesztésről szóló képeit ráolvasni minden katolikus templomra nem bizonyítás, hanem apokaliptikus rágalom. Aki minden szentélyben démonokat lát, az nem feltétlenül próféta; lehet, hogy csak a saját rögeszméit vetíti a falra.

 

16. A Bárány urak Ura és királyok Királya — ez nem fér össze a puszta ember-Krisztusoddal

A Jelenések 17,14-et idézed: a Bárány legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya. Nagyon jó. Csakhogy ez a cím nem puszta emberi méltóság. Az urak Ura és királyok Királya olyan felségcím, amely a végső, egyetemes uralomra utal. Ha a Bárány csak egy emberi Krisztus volna egy külön „Istenek Istene” mellett, akkor miért viseli ezt az egyetemes címet? Miért ő győzi le a fenevad szövetségét? Miért hozzá tartoznak a hívottak, választottak és hűségesek?

A Jelenések könyve a Bárányt isteni trónkörnyezetben mutatja be, hódolatban, ítéletben, győzelemben, királyi méltóságban. Te megpróbálod ezt beilleszteni a saját két-Krisztus sémádba: van az Istenek Istene és annak Krisztusa, az ember Jézus. De a könyv nem ilyen külön alanyokra szabdalja a megváltást.

A Bárány nem az isteni terv külső emberi kabalája. Ő az, aki méltó, aki győz, aki uralkodik. A te rendszered túl alacsony Krisztusnak. A Jelenések könyve magasabbra emeli, mint ahová te engedni szeretnéd.

 

17. A „Bárány ellen harcolnak” nem azt jelenti, hogy a katolikusok a Bárány ellen harcolnak

A végidős harcról szóló szövegeket arra használod, hogy a katolikusokat, vagy konkrétan engem, az Antikrisztus táborába tolj. Ez szónoki terror, nem teológiai vita. Aki nem ért egyet a te többistenes értelmezéseddel, az már szerinted Jeruzsálem ellen vonul, a fenevad oldalára áll, az Istenek Istene ellen nyitja fel száját. Ez kényelmes módszer: nem kell válaszolni az érvekre, ha a vitapartnert előbb eszkatologikus ellenséggé fested.

A katolikus hit Krisztust vallja Urak Urának és Királyok Királyának. Krisztust várja dicsőségben. Krisztust imádja. Krisztus kereszthalálát és feltámadását hirdeti. Az Atyát, Fiút és Szentlelket vallja. Ezt a hitet Antikrisztus-sereggé nevezni csak azért, mert nem fogadja el a te panteonodat, vitriolos nagyotmondás.

A végítélettel nem lehet pótolni az exegézist. A fenyegető hang nem teszi igazzá az érvet. A „ne csatlakozz az Antikrisztushoz” típusú kirohanás legfeljebb azt mutatja, hogy kifogyott a nyelvtan, és előkerült az apokaliptikus dorong.

 

18. A „Jehova Tanúit óvni Róma kovászától” különösen ironikus a te állapotodban

A végén azt írod: segítsünk Jehova Tanúit megóvni Róma teológusainak kovászától. Ez önmagában is különös, mert miközben Jehova Tanúit akarod óvni, valójában egy olyan rendszert kínálsz, amely még a klasszikus jehovista ariánus sémánál is szétesettebb: sok isten, egy felkent Isten, egy külön emberi Krisztus, egy Istenek Istene, egy még magasabb Atya, istenfiak, mennyei örökségosztás, és mindez színes kiemelésekkel megtámasztva.

Jehova Tanúi legalább következetesen egy teremtett Logosz irányába mennek, bár ott is súlyos krisztológiai hiba van. Te már azon is túlléptél: nemcsak Krisztust fokozod le, hanem a bibliai monoteizmust is szétfűrészeled. Amit kínálsz, nem „kovásztalan” igazság, hanem egy ex-jehovista panteonkalács, amelyben minden szelet másik istenséget rejt.

Rómától óvnád őket, miközben visszaviszed őket egy olyan istenvilágba, amelyet sem a zsidó hit, sem az apostoli Egyház, sem az egyházatyák nem vallottak.

 

19. A katolikus válasz: van különbség Isten, angyal, bálvány, bíró és költői cím között

A teljes vitánk lényege itt sűrűsödik össze. A katolikus és klasszikus keresztény olvasat nem tagadja, hogy a Biblia beszél „istenekről”. Tagadja viszont, hogy ezek természet szerinti Istenek lennének az egyetlen Teremtő mellett. Vannak angyalok. Vannak mennyei hatalmasságok. Vannak bálványoknak nevezett hamis istenek. Vannak bírák, akik képviseleti értelemben isteneknek nevezhetők. Vannak költői és polemikus kifejezések. De egyetlen Isten van természet szerint.

Ez az, amit te nem tudsz vagy nem akarsz megkülönböztetni. Nálad minden „istenek” szó ugyanabba a zsákba kerül, majd ráírod: „természet szerinti isteni lények”. Ez teológiai mosógép: bírák, angyalok, bálványok, démoni hatalmasságok, költői címek, hamis istenek — mind ugyanabban a programban forognak, és a végén kijön belőlük a panteon.

A keresztény hit nem fél a Biblia gazdag nyelvétől. Csak nem engedi, hogy a gazdag nyelvből szegényes sokistenhit legyen.

 

20. Összegzés: nem a Szentírás van ellenünk, hanem a te panteon-szemüveged torzítja el

Összefoglalva: az 5Mózes 32 nem azt mondja, hogy Jahve a Felséges egyik fia, aki a többi istenfi között kapta Jákobot. A 45. zsoltár „társai” nem bizonyítják, hogy természet szerinti istenek társaságáról van szó. A Zsoltár 95, az 5Mózes 10, Józsué 22, a Zsoltár 50, a Zsoltár 135, a Zsoltár 138 és a 2Mózes 15 mind az Úr páratlan felsőbbségét hirdetik minden istennek nevezett hatalom fölött, nem pedig a te mennyei panteonodat. A Zsoltár 82 pedig ítéletet hirdet azok fölött, akiket „isteneknek” nevez, és éppen azzal, hogy meghalnak, mint az emberek, kizárja, hogy természet szerinti Istenek volnának.

Dániel, Zakariás és a Jelenések könyve sem ad felhatalmazást arra, hogy a katolikus hitet Antikrisztus-seregnek nevezd. A végidős ítéleti szövegek nem fórumvitás fenyegetőlapok. A Bárány győzelme nem a te sokistenes rendszered pecsétje, hanem Krisztus végső királyi dicsőségének hirdetése. A katolikus templom nem démonbarlang, a feszület nem bálvány, a Szentháromság nem római háromarcú bálványisten, és az egyistenhit nem császári koholmány.

A te módszered egyszerű: kivágod azokat a szavakat, amelyekben „istenek” szerepel, egymás mellé rakod őket, hozzájuk toldasz egy saját mennyei genealógiát, majd azt mondod: „le lett papírozva.” Nem, nincs lepapírozva. Csak te ráragasztottál a Bibliára egy színes, de hamis térképet.

A katolikus hit ezzel szemben józanul vallja: egy Isten van, aki fölötte áll minden istennek nevezett hatalomnak; az Atya, a Fiú és a Szentlélek nem három isten, hanem egy Isten három személyben; Jézus Krisztus nem puszta ember és nem külön isteni ügynök mellett álló emberi Krisztus, hanem az örök Ige, aki testté lett; a Bárány nem alacsonyabb rendű szereplő, hanem urak Ura és királyok Királya.

A vonalas füzetes tanácsodhoz pedig csak ennyit: ne csak a szavakat írd ki, hanem a jelentésüket is. Mert amíg minden „istenek” szót ugyanabba a panteon-kalapba dobsz, addig nem a Szentírást olvasod, hanem a saját henoteista kéziratodat színezed újra és újra.

Azt mondod: „Ki tudná jobban, hogy Istenek-e vagy nem a Felséges Isten fiai, mint az az Isten, aki maga is ezeknek a fiaknak egyike?” Itt van a bűvészmutatvány. A zsoltárban nincs benne, hogy az ítélő Isten „maga is ezeknek a fiaknak egyike”. 

----------------------------------------

 

De benne van, hogy az Istenek Istene az Isten fiainak egyike. Sőt az is benne van, a Szentírásban, 

hogy ezeknek a Isten fiaknak  az egyike  az Úr, Izrael Istene.

 

Olvasd csak, milyen szépen beszámolt erről maga Izrael Istene Mózes által!

 

5.Mózes 32: 7. Emlékezzél a rég letűnt napokra, Vedd fontolóra az esztendőket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, Véneidet, ők majd elbeszélik! 8. Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, Amikor az emberek fiait különválasztotta, A népeknek határokat Az Isten fiainak számához mérten szabott. 9. Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül./SZIT/

 

Ugye, hogy ott van benen,Mózes írásában,hogy a Felséges a saját fiai között osztotta szét az örökséget,és ott van közöttük az Úr is megemlítve, örökösként.

 

Nos amint látoz az Úr is ezeknek a fiaknak egyike, Mózes írása szerint is.

 

DE nézzük a Zsoltárokat. Azt állítod, hogy a Zsoltárokban nincs benne, hogy az Ítélő Isten, azaz az Istenek Istene ezeknek a fiaknak az egyike. De benne van a Zsoltárokban, hogy annak az Istennek 

akit felken az Istene, vannak társai, akik fölé felkente Őt az Isten az Ő Istene.

 

Zsoltárok 45:7 Királyi trónod, Isten, örökké áll, kormánypálcád az igazság pálcája. 8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel téged Isten, a te Istened, az öröm olajával, társaid felett. 

 

Az 5. Mózes 32:7-9 ből megtudhatjuk,hogy Izrael Istene az Úr az örökrész osztó Isten fiainak egyike.

 

A 45. zsoltár pedig ezt megerősíti, amikor a Felkent Isten társairól tanúskodik.

 

A zsoltárok azt is megerősíti, hogy a társai az istenek fölé felkent Isten,szintén azonos az Úrral.

 

Zsoltárok 95: 3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy Király minden istenen felül.

Tagadhatalan tény, hogy hogy Izrael Istenét az Urat kente fel Istene társai, azaz minden isten fölé. 

Mózes is és Izrael fiai is ezzel mindig tisztában voltak, amikor az Urat Izrael Istenét Istenek Isteneként azonosították:

 

5. Mózes 10:17 Mert az Úr, a ti Istenetek, Isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad.

 

Józsué 22: 22 Az Istenek Istene az Úr, az Istenek Istene az Úr : Ő tudja, és az Izrael is megtudja.  

 

Zsoltárok 50:1 Aszáf zsoltára. Az Istenek Istene az Úr, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől nap nyugtáig. 2 A Sionról, amelynek szépsége tökéletes, fényességben ragyog Isten.

 

Zsoltárok 135: 5 Mert én tudom, hogy hatalmas az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb.

Zsoltárok 138:1 Dávid zsoltára. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldalak az istenek előtt.

Zsoltárok 82: 1 Aszáf zsoltára. Isten (Elohim) áll az istenek (El) gyülekezetében, ítél az istenek (Elohim) között. 

2. Mózes 15:11 Kicsoda az istenek közt olyan, mint Te Uram? Kicsoda olyan, mint Te, szentséggel dicső, félelemmel dicsérendő és csodatévő? 

Amint látod Jól le lett ez papírozva az Istenek Istene akaratából a teljes Írásban, úgyhogy lehetetlen neked az istenek és a feléjük felkent Isten, valamint az Úr Isten az istenek fölé felkenő Isten létezését letagadni.

Azt tanácsolom neked, hogy végy magadnak egy vonalas füzetet, írd fel abba ezeket a kinyilatkoztatásokat az Isten Szavából. Ez legyen nálad minden nap és mindenhol - még mielőtt

az Istene által, társai az Istenek fölé felkent Isten, az Istenek Istene ismét visszatér a Földre Khrisztoszával együtt, hogy átadja neki a Királyságot a Föld királyságai felett ezer évre - és olvasd el naponta több alkalommal ezeket az a írásokat, hogy megbarátkozz a tényekkel, mégmielőtt elragadtatnád magadat, hogy az Istenek Istene és Khrisztosza ellen mennél harcolni Jeruzsálemhez

a római császárok által kiképzelgett háromságistened védelmében az Atikrisztus seregéhez csatlakozván, aki szintén az Istenek Istene ellen nyitja majd fel a száját, ahogyan azt te is teszed.

Dániel 11:36 És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is vakmerőn szól, és növekedik, mígnem betelik a harag, mert ami elhatároztatott, az végre is hajtatik. 

Eszedbe ne jusson scatlakozni az antikrisztus seregéhez és az Istenek Isten és Khrisztosza ellen harcolni menni!

Olvasd csak, hogy mi lesz a harc végkimenetele!

Zakariás 14: 2 Mert minden népet ütközetre gyűjtök Jeruzsálemhez, és megszállják a várost, és kirabolják a házakat, megszeplősítik az asszonyokat; és a város fele számkivetésbe megy, de a nép maradéka nem gyomláltatik ki a városból. 3 Mert eljön az Úr, és harcol azok ellen a népek ellen, amint harcolt ama napon, a harcnak napján. 4 És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén kettéválik, kelet felé és nyugat felé, igen nagy völggyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad. 9 És az Úr lesz az egész földnek Királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy. 12 És ez lesz a csapás, amellyel megcsapkod az Úr minden népet, amelyek Jeruzsálem ellen gyülekeznek: Megsenyved a húsuk és pedig amíg lábaikon állnak, szemeik is megsenyvednek gödreikben, nyelvük is megsenyved szájukban. 13 És azon a napon lesz, hogy az Úr nagy háborúságot támaszt közöttük, úgy, hogy mindenki a maga társának kezét ragadja meg, és a maga társának keze ellen emeli fel kezét.

Addig is kerüld el a bálványtemplomokat, amelyek hemzsegnek a démon szellemek sokaságától,mert ezek a démonszellemek fogják majd rávenni az általuk uralt királyokat és államfőket, hogy menjenek majd harcolni az Istenek Istene és Krisztusa a Bárány ellen.

Jelenések 16:14 Mert démon  szellemek azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybegyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.

Jelenések 17: 13 Ezeknek egy a szándékuk; erejüket és hatalmukat is a fenevadnak adják. 14 Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és az Ővele való hivatalosak és választottak és hívek is.

Ne feledd, mit kell tenned! Amit tanácsoltam.

SEGÍTSÜNK JEHOVA TANÚIT MEGÓVNI,A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYHÁT TEOLÓGUSAINAK A KOVÁSZÁTÓL!

 

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL TÁRSAI,AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

1. Az egész érvelésed első hibája: előbb kitalálod, hogy az Istenek Istene „maga is ezeknek a fiaknak egyike”, aztán erre építesz mindent

Azt mondod: „Ki tudná jobban, hogy Istenek-e vagy nem a Felséges Isten fiai, mint az az Isten, aki maga is ezeknek a fiaknak egyike?” Itt van a bűvészmutatvány. A zsoltárban nincs benne, hogy az ítélő Isten „maga is ezeknek a fiaknak egyike”. Ezt te teszed hozzá. Nem magyarázod a szöveget, hanem beleülteted a saját mennyei családfádat, majd úgy teszel, mintha a zsoltárból nőtt volna ki.

A 82. zsoltárban Isten áll az „istenek” gyülekezetében, és ítél. Nem azt olvassuk, hogy egy istenfi a sok közül belső családi gyűlést tart. Nem azt olvassuk, hogy egy rangban előléptetett társ beszél a testvéreihez. Hanem azt: Isten ítél. Ő áll fölöttük. Ő kéri számon őket. Ő mond ítéletet. Ő zárja le a jelenetet azzal, hogy ezek meghalnak, mint az emberek.

Tehát már a kiindulásod hamis. Nem „az egyik fiú” beszél a többi fiúhoz, hanem Isten ítél a hamis vagy alárendelt hatalmasságok fölött. A zsoltár nem isteni családi tabló, hanem ítélőszéki jelenet. Te pedig a vádlottak padjából rokoni fényképalbumot csinálsz.

 

2. A „nincs miről vitatkozni” nem érv, hanem menekülés az értelmezés elől

Azt írod: „Itt nincs miről vitatkozni.” De igen, pontosan erről van mit vitatkozni: mit jelent itt az, hogy „istenek”? Nem azt vitatom, hogy a szó ott van. Ott van. Azt vitatom, hogy te milyen értelemben érted. A Szentírásban ugyanis egy szó nem mindig ugyanazon a szinten működik.

Az „istenek” lehetnek hamis istenek, bálványok, angyali hatalmasságok, bírák, földi uralkodók, képviseleti méltóságok, vagy ítélet alá vont szellemi lények. Nem minden „isten” szó jelent teremtetlen, örök, természet szerinti, imádandó Istent. Ha ezt nem vagy hajlandó belátni, akkor nem a Bibliát olvasod, hanem szótárból építesz panteont.

A zsoltár maga adja meg az értelmezés kulcsát: ezek az „istenek” igazságtalanul ítélnek, nem védik a szegényt, sötétségben járnak, majd meghalnak, mint az emberek. Ez nem természet szerinti istenség. Ez bukó hatalmasság. Magas cím, alacsony hűség, súlyos ítélet.

 

3. Isten kijelentésével nem én fordulok szembe, hanem te vágod félbe Isten kijelentését

Azt mondod, én szembefordulok az Istenek Istene kijelentésével. Nem. Én az egész kijelentést olvasom. Te csak azt a sort tartod meg, amelyikből panteont tudsz faragni. Isten nemcsak azt mondja: „istenek vagytok.” Azt is mondja: hamisan ítéltek. Azt is mondja: nem értetek, sötétségben jártok. Azt is mondja: meghaltok, mint az emberek.

Ha Isten kijelentésére hivatkozol, akkor ne szeleteld fel úgy, mint vásári kolbászt. A teljes zsoltár Isten ítélete. A „istenek vagytok” nem önmagában lóg a levegőben. A mondat után ott a lezuhanás: „de meghaltok, mint az emberek.” A cím magas, de az ítélet lerántja őket.

Te olyan vagy, mint aki a bíró szavait így idézi: „Önök tisztelt urak”, majd elhallgatja, hogy utána jön az ítélet. A megszólításból nem lesz felmentés. A címzésből nem lesz természet szerinti istenség. A zsoltár egészéből pedig végképp nem lesz többistenhit.

 

4. Az „Isten fiai” kifejezés nem bizonyítja, hogy ezek természet szerinti istenek

Azt mondod: akiket Isten fiainak nevez az égiek közül, azok mind istenek. Ez megint a kedvenc ugrásod: fiú = természet szerinti Isten. Csakhogy a Biblia nem így használja a „fiú” szót. Isten fiainak nevezhetők angyalok, Izrael, a király, az igazak, a békességszerzők, a hívők. Ezek közül nem mind természet szerinti Istenek. Sőt egyik sem az, Krisztus kivételével, aki egyszülött Fiúként egészen más értelemben Fiú.

A fiúi cím lehet teremtményi, kegyelmi, szövetségi, királyi vagy angyali. Nem minden fiúi nyelv örök isteni születés. Nem minden mennyei lény Isten. Nem minden „fiai a Felségesnek” kifejezés jelent teremtetlen isteni természetet.

Te a különböző fiúi viszonyokat egy nagy üstbe dobod, majd ráírod: „Istenek”. Ez nem teológia, hanem címkefőzelék.

 

5. A niceai vita nem arról szólt, hogy „az Atya egylényegű-e önmagával”

Azt írod, a niceai püspökök olyan tudatlanok voltak, hogy azon vitatkoztak: az Atya egylényegű-e a Fiú Istennel, holott szerinted az Atya és a Fiú ugyanannak az Istennek két neve. Ez a mondat pompás példája annak, hogyan lehet egy történelmi dogmatikai vitát teljesen félreérteni, majd a félreértésen hangosan nevetni.

A niceai kérdés nem az volt, hogy egy személy két címe egylényegű-e önmagával. Nem azt kérdezték, hogy „a Római Pápa egylényegű-e Róma Főpapjával”. Ez a hasonlatod látványos, de üres. A keresztény vita arról szólt: a Fiú, aki különbözik az Atyától mint személy, valóságos Isten-e ugyanazon isteni lényegben, vagy teremtmény, alárendelt isteni lény, kezdettel bíró közvetítő?

Vagyis Nikaia nem címazonosságon vitatkozott, hanem személyes különbségen és lényegi egységen. Az Atya nem ugyanaz a személy, mint a Fiú. A Fiú nem egyszerűen az Atya másik neve. Ez modalista zűrzavar volna. A keresztény hit szerint az Atya és a Fiú személy szerint különböznek, lényeg szerint egyek.

Te viszont úgy képzeled, hogy az apostolok a Fiú Istent nevezték Atyának, és ezért Nikaia fölöslegesen kérdezte, hogy „egy lényegű-e önmagával”. Ez nem a niceai atyák tudatlansága, hanem a te fogalmi gubancod.

 

6. Ha az Atya és a Fiú ugyanannak a személynek két neve volna, szétesne az evangélium

Gondold végig: ha az Atya és a Fiú ugyanaz a személy, csak két néven, akkor ki küldi kit? Kihez imádkozik Jézus? Ki mondja: „Te vagy az én szeretett Fiam”? Ki adja a Fiút? Ki dicsőíti a Fiút? Kihez tér vissza a Fiú? Ki ül kinek a jobbján? Ki adja a Lelket? Ki engedelmeskedik kinek?

A te rendszered egyszerre akarja állítani, hogy az Atya és a Fiú ugyanaz az Isten mint ugyanaz a személy, de közben mégis van egy felsőbb Atya, akitől a Fiú Isten született, és van ember Jézus, aki megint külön. Ez nem tiszta hit, hanem fogalmi dugóhúzó. Ha az Atya és a Fiú csak két név ugyanarra a személyre, akkor az Újszövetség Atya-Fiú párbeszédei színjátékká válnak. Ha pedig nem színjáték, akkor az Atya és a Fiú személy szerint különböznek.

A katolikus tan éppen ezt védi: nem keveri össze a személyeket, és nem szakítja szét az isteni lényeget. Te viszont hol összekevered, hol szétszakítod, attól függően, melyik kell éppen az antikatolikus döféshez.

 

7. Pál apostol nem azt tanította, hogy az Atya és a Fiú ugyanaz a személy

Azt állítod, Pál tudta, hogy az Atya és a Fiú Isten egyazon isten, tudniillik egy a Felséges Isten fiai közül. Ez így egyszerre fél igazság és teljes tévedés. Pál valóban egy Istent vall, és Jézus Krisztust az egy isteni üdvterv középpontjában hirdeti. De Pál nem azt tanítja, hogy az Atya és a Fiú ugyanaz a személy. Azt sem tanítja, hogy a Fiú Isten egy a Felséges Isten fiai közül, aki sors útján kapta Jákobot.

Pál különbséget tesz az Atya és a Fiú között: az Atya küldi, a Fiú engedelmeskedik; az Atya feltámasztja, a Fiú meghal és feltámad; Krisztus Isten jobbján van; Krisztus közbenjár. Ez nem puszta névváltás. Ugyanakkor Pál Krisztust olyan méltóságban mutatja be, amely nem fér bele a puszta teremtményi kategóriába: minden általa és érte teremtetett, előbb van mindennél, benne áll fenn minden, ő Úr, akit minden térd imádva elismer.

Pál tehát nem a te panteonodat tanítja. Nem azt mondja: van egy felsőbb Isten, annak fiai között egy Jahve nevű Fiú Isten, aki Atya is, és mellette ott van az ember Jézus. Ez nem pálos teológia, hanem saját készítésű mennyei bürokrácia.

 

8. Az 5Mózes 32-ből nem lesz „Jahve egy istenfi a többi között”

Újra idézed az 5Mózes 32-t: a Felséges népeknek szabott határt az Isten fiainak száma szerint, az Úrnak pedig Jákob lett a része. Ebből azt következteted: Izrael Istene, az Úr nem azonos azzal, aki az örökrészt osztotta; az Úr maga egy Fiú Isten, aki örökrészt kapott.

Ez az értelmezés nem szükségszerű, sőt a bibliai összkép ellen megy. A Felséges és az Úr nem két külön természet szerinti Isten rangviszonyban. A bibliai költői nyelv gyakran használ különböző isteni címeket ugyanarra az Istenre. A „Felséges” és az „Úr” nem úgy működik, mint két külön isteni személyi igazolvány egy mennyei hivatalban.

Az 5Mózes 32 lényege nem az, hogy Jahve kapott egy népet a felsőbb Istentől, mint egy földhivatali telekosztáson. A lényege az, hogy Izrael az Úr saját népe, saját öröksége. A népek története fölött Isten rendelkezik, de Izrael különlegesen az Úré. Ez kiválasztás, nem Jahve lefokozása.

Te a „része lett” kifejezést úgy olvasod, mintha az Úr is csak egy kedvezményezett lenne a mennyei osztályon. A Szentírás azonban nem így beszél az Úrról: ő teremtő, megváltó, törvényadó, egyetlen imádandó Isten. Nem alárendelt istenfi.

 

9. A „sors által” beolvasása különösen árulkodó

Azt mondod, Jákob népe „sors által” jutott az Úrnak. Ezt a hangsúlyt te teszed rá, hogy az egész úgy hangozzék, mint valami isteni lottóhúzás: a Felséges kiosztja a nemzeteket égi fiainak, az egyiknek épp Jákob jut. De az idézett szövegben sem ez a lényeg. Az „örökrész” nyelve a szövetségi kiválasztás nyelve. Nem szerencsejáték, hanem isteni akarat.

Még ha a szöveg hátterében a népek fölötti mennyei rend képe áll is, abból nem következik, hogy az Úr egy a teremtett vagy alárendelt hatalmasságok között. Éppen Izrael kiválasztottsága mutatja meg, hogy az Úr nem a nemzetek egyik helyi istene, hanem saját népét különleges módon magához veszi.

Te a kiválasztást lefokozod kiosztássá, az örökrészt parcellává, az Urat pedig kedvezményezett alistenné. Ez nem mózesi hit, hanem mennyei birtokmegosztási fantázia.

 

10. „Izrael Istene az Úr, a Fiú Isten” — ezt nem a szöveg mondja, hanem te

Kijelented: „Izrael Istene az Úr a Fiú Isten, akit Izrael fiai Atyának is hívtak.” Ez a mondatod nem a szövegmagyarázat vége, hanem a belerakott előfeltevés kezdete. Hol mondja az 5Mózes 32, hogy az Úr „Fiú Isten”? Hol mondja, hogy a Felségesnek egy istenfia? Hol mondja, hogy ő ugyanaz, akit a Zsidók 1-ben felkentek? Hol mondja, hogy őt Izrael Atyának hívta ugyanabban az értelemben, amelyben ő Fiú Isten?

Sehol. Te különböző szövegekből összeragasztasz címeket: Úr, Felséges, Istenek Istene, Fiú, Atya, társak, örökrész. Majd az összeragasztott figurát visszaolvasod minden egyes helyre. Ez nem szentírásmagyarázat, hanem teológiai kollázs.

A katolikus hit nem tagadja, hogy az Úr Izrael Atyja szövetségi értelemben. Nem tagadja, hogy a Fiú Isten. De nem keveri össze a személyeket, és nem teszi Jahvét egy magasabb Isten fiává. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyetlen Isten. Nem három isten, nem két Atya, nem egy Fiú-Atya önazonossági kavarodás.

 

11. A niceai atyák nem „civakodtak”, hanem azt tisztázták, amit te most összezavarsz

Azt mondod, a niceai atyák tudatlanul civakodtak, hogy a Fiú Isten egylényegű-e önmagával. Nem. Ők pontosan azért vitatkoztak, mert nem voltak hajlandók azt a zűrzavart elfogadni, amelyet te most előadsz.

Ha a Fiú puszta teremtmény, elveszik az üdvösség isteni alapja. Ha az Atya és a Fiú ugyanaz a személy, elveszik az evangéliumi Atya-Fiú viszony. Ha több természet szerinti isten van, elveszik az egyistenhit. Ha Krisztusban az isteni Fiú és az ember Jézus két személy, elveszik a megtestesülés. A zsinatok ezekkel a romboló lehetőségekkel szemben adtak pontos nyelvet.

Te ezt nevezed tudatlanságnak. Pedig éppen az a tudatlanság, amikor valaki nem tud különbséget tenni személy és természet, cím és lényeg, szövetségi atyaság és örök atyaság, angyali fiúi cím és egyszülött Fiú között. A niceai atyák látták ezeket a különbségeket. Te pedig egy nagy üstbe borítod mindet, és még büszkén kavargatod.

 

12. A „Róma háromarcú modellje” megint füstfüggöny

Újra előveszed, hogy a római császárok kiképzeltek egy háromarcú istenmodellt, amelynek nincs helye Isten Szavában. Ez a refréned: ha bajban van az exegézis, jön a háromarcú bálvány. Csakhogy a Szentháromság nem háromarcú modell. Nem azt tanítja, hogy Istennek három arca van. Nem egy festményből indul ki. Nem egy szobortípust istenít. Nem római mitológiai rekvizitum.

A Szentháromság tana a Szentírás adataiból nő ki: az Atya Isten, a Fiú Isten, a Szentlélek Isten; a Fiú különbözik az Atyától, a Lélek különbözik az Atyától és a Fiútól; mégis egyetlen Isten van. Ezt kellett pontosan kimondani az eretnek félremagyarázásokkal szemben.

Te nem cáfolod ezt. Te azt ismétled, hogy „háromarcú”. Ez retorikai dobpergés, nem érv. Aki egy dogmát állandóan karikatúraként nevez meg, az nem a dogmával vitatkozik, hanem saját rajzával.

 

13. A „fiú csak embereknél nem jelent Istent” szabályodat te találtad ki

A második részben azt mondod: a „fiú” csak akkor nem jelent Istent, ha emberekre alkalmazzák; a 82. zsoltárban más a helyzet, mert égiekre vonatkozik. Ez szabály? Hol áll ez a Szentírásban? Sehol. Ez a saját menekülőútvonalad.

A Biblia szerint az angyalok teremtmények. Ha égi lényekre alkalmazza a fiúi nyelvet, abból nem következik, hogy természet szerinti Istenek. Az „égiek” nem automatikusan istenek. A mennyei lakhely vagy szellemi természet nem teremtetlenség. Az angyal magasabb nálunk hatalmában, de nem Isten. A démon is szellemi lény, mégsem Isten. A mennyei hatalmasság lehet teremtmény, ítélet alatt álló lény, nem imádandó.

A te szabályod így hangzik: emberi fiú = nem isten; égi fiú = természet szerinti isten. Ez egyszerű, csak hamis. Az igaz különbség nem az, hogy földi vagy égi, hanem az, hogy teremtetlen vagy teremtmény. Egyetlen teremtetlen Isten van.

 

14. A zsoltárban nem az áll, hogy „egy másik Isten fiai”

Azt írod: a 82. zsoltárban az Istenek Istene nem azt mondja róluk, hogy az ő fiai lennének, hanem egy másik Isten fiainak nevezi őket. Ez megint tiszta belerajzolás. A szöveg azt mondja: „a Felséges fiai”. Nem azt mondja: „egy másik Isten fiai, aki fölöttem áll”. Nem azt mondja: „az én Atyám többi fia”. Nem azt mondja: „nem az én fiaim”. Ezeket te toldod hozzá.

A „Felséges” Isten címe. Nem külön istenség neve egy Jahve fölötti panteonban. A zsoltárokban és az Ószövetségben az Úr nevezhető Felségesnek. A cím nem bizonyít külön Istent. Ha Istenről azt mondjuk, hogy Úr, Felséges, Mindenható, Izrael Szentje, Seregek Ura, Istenek Istene, abból nem lesz hat külön Isten.

Te minden isteni címet úgy kezelsz, mint külön szereplőt. Így persze könnyen megtelik az ég istenekkel. Csakhogy ez nem a Szentírás világa, hanem a te cím-szaporító géped eredménye.

 

15. A „részestársak” a Zsidók 1-ben nem bizonyítják, hogy a 82. zsoltár szereplői természet szerinti istenek

Azt állítod, hogy a 82. zsoltár istenfiai Izrael Istenének, az Úrnak részestársai; velük együtt szerzett örökrészt, föléjük kenetett, így lett Istenek Istene. Ez megint több szöveg erőszakos összeforrasztása.

A Zsidók 1 a Fiú felsőbbségéről beszél az angyalokkal szemben. A 45. zsoltár királyi-messiási nyelvét alkalmazza a Fiúra. A „részestársak” kifejezést nem lehet automatikusan a 82. zsoltár „istenek” alakjaival azonosítani, majd abból természet szerinti isteneket gyártani. Ez nem exegézis, hanem bibliai fonalakból kötött panteonpulóver.

A Fiú felkenetése a megváltástörténeti és messiási rendben értendő. Az, hogy a Fiú „társai fölé” van felkenve, nem jelenti, hogy isteni természetű társistenek fölött főistenné választották. A Zsidók 1 éppen az angyalok fölé emeli a Fiút. Őt az angyalok imádják. Ő alapította a földet. Ő nem egy a mennyei társak közül, hanem az örök Fiú.

 

16. A „született Isten” kifejezést is rossz irányba húzod

Azt mondod, az Írás azért nevezi a Felkent Istent született Istennek, mert maga is Fiú az istenek között. Itt megint két külön világot keversz össze. A keresztény hit valóban vallja az egyszülött Fiút. De ez nem azt jelenti, hogy a Fiú egy isteni faj egyik szülött tagja sok más istenfi között. Az örök Fiú születése nem biológiai esemény, nem mennyei szaporodás, nem istenfiak családfája, hanem örök személyes eredés az Atyától az egy isteni lényegben.

A Fiú „született, de nem teremtmény”. Ez a lényeg. Nálad viszont a születettségből sok istenfi és mennyei társaság lesz. A keresztény tan szerint a Fiú születése egyedülálló és örök; nem osztja meg vele egy csapat természet szerinti isten. Az angyalok, ha Isten fiainak neveztetnek is, teremtmények. Nem úgy fiak, ahogy az egyszülött Fiú.

Te az egyszülöttséget betolod egy többes istenfi-kategóriába. Ezzel éppen azt teszed tönkre, amit az apostoli hit véd: a Fiú páratlan méltóságát.

 

17. „Hol voltam én, amikor Aszáf idézte?” — nem te találtad ki a szót, hanem te rontod el az értelmét

Azt kérdezed: hol voltál te, amikor Aszáf szóról szóra idézte az Istenek Istene beszédét? Ez szellemesnek szánt fordulat, csak nem talál. Senki nem mondta, hogy te találtad ki a zsoltár szavait. Azt mondom, hogy te találtad ki azt az értelmezési rendszert, amelyet rájuk erőltetsz.

A szavak a Szentírásban vannak. A panteon a te fejedben van. A „istenek vagytok” a zsoltárban van. A „természet szerinti, teremtetlen istenek, akik a Fiú Isten részestársai és vele együtt kaptak örökrészt” nincs ott. A „Felséges fiai” a zsoltárban van. A „Jahve fölött álló másik Atya Isten fiai” nincs ott. A „meghaltok, mint az emberek” viszont ott van, és ez szétveri az egész rendszeredet.

Tehát nem a Szentírással vitázom. A te ráépített mitológiáddal vitázom. Ne bújj Aszáf mögé, amikor a saját toldalékaidat kellene védened.

 

18. A 82. zsoltár természetes olvasata: magas cím, elbukott hatalom, isteni ítélet

A zsoltár szerkezete világos. Isten ítél a hatalmasságok között. Számon kéri őket igazságtalan ítéleteik miatt. Felszólítja őket a szegény, árva, nyomorult védelmére. Megállapítja, hogy nem értenek, sötétségben járnak. Majd kimondja: bár isteneknek neveztelek titeket, bár a Felséges fiai vagytok, meghaltok, mint az emberek. Végül a zsoltár az egyetlen Istenhez fordul: kelj fel, ítéld meg a földet, mert tiéd minden nemzet.

Ez nem sokistenhit. Ez Isten bírói uralmának himnusza. A szereplők magas címet viselnek, de éppen azért súlyosabb az ítéletük. A cím nem menti őket, hanem súlyosítja felelősségüket.

A te olvasatodban viszont Isten természet szerinti isteneknek prédikál erkölcsöt, majd megfenyegeti őket emberi halállal. Ez nem magasabb bibliai bölcsesség, hanem mitológiai bohózat.

 

19. A „Jehova Tanúit óvjuk Róma kovászától” szlogen mellé nem ártana óvni őket a te panteonodtól is

Azt mondod, segítsünk Jehova Tanúit megóvni a katolikus teológusok kovászától. Rendben, beszéljünk kovászról. De aki Jehova Tanúit a te rendszeredhez vezeti, az nem megóvja őket, hanem átkíséri őket az egyik tévedésből a másikba.

Jehova Tanúi súlyosan tévednek Krisztus istenségéről, de te nem a teljes keresztény igazság felé viszed őket, hanem egy sokistenes-nestoriánus építmény felé: több isten, több Atya, Fiú Isten mint Izrael Istene, ember Jézus külön személyi logikával, égi fiak mint természet szerinti istenek, örökrészosztás, panteon és főisten. Ez nem gyógyszer. Ez másik méreg, csak más címkével.

A katolikus hit legalább következetesen vallja: egy Isten, három személy; egy Krisztus, két természet. A te rendszeredben viszont a szavak úgy futkosnak, mint elszabadult lovak: Atya, Fiú, Isten, istenek, fiai, társai, örökrésze, Krisztus, ember Jézus — mind egymásnak ütközik.

 

20. Összegzés: nem a 82. zsoltár tagadásáról van szó, hanem a te ráépített panteonod elutasításáról

Összefoglalva: a 82. zsoltár Szentírás. Senki nem tagadja. Senki nem törli ki belőle, hogy „istenek vagytok” és „a Felséges fiai mindnyájan”. A vita arról szól, hogy ezt természet szerinti, teremtetlen, imádandó Istenek sokaságaként kell-e érteni. Nem kell, sőt nem szabad.

A zsoltár egész összefüggése ellened szól: Isten ítél fölöttük, hamis ítélettel vádolja őket, sötétségben járóknak mondja őket, majd halandóságukat hirdeti. A végén pedig egyetlen Istenhez fordul, akié minden nemzet. Ez nem panteon, hanem az egy igaz Isten ítélete minden hamis vagy alárendelt hatalom fölött.

A niceai atyák nem azon vitatkoztak, hogy egy cím egylényegű-e önmagával, hanem azon, hogy a Fiú, aki személy szerint különbözik az Atyától, ugyanazon isteni lényegben valóságos Isten-e. Ez nem ostobaság volt, hanem éppen az a fogalmi tisztaság, amely neked fáj. Mert ha személy és természet között különbséget teszünk, akkor a te rendszered szétesik.

Az 5Mózes 32 nem bizonyítja, hogy Jahve egy magasabb Isten fia és a népek közti sorsoláson Jákobot kapta. A „Felséges” nem külön panteonfőnök Jahve fölött. A „Fiú Isten” és „Atya” címek általad kitalált azonosítása nem pálos tanítás. A „részestársak” nem természet szerinti istenek. Az égi fiúi megnevezés nem istenségi természet. Az angyali vagy mennyei létezés nem teremtetlenség.

Te tehát nem azért vagy tévedésben, mert idézed a 82. zsoltárt. Hanem azért, mert a 82. zsoltár egyetlen kifejezéséből egész mennyei panteont növesztesz, miközben a zsoltár ítéleti szerkezetét, halandósági fenyegetését és monoteista csúcspontját figyelmen kívül hagyod. A Szentírás nem a te sokistenes rendszeredet tanítja. A Szentírás azt tanítja, hogy az egyetlen Isten ítél minden hatalmasság fölött, akár istennek nevezik őket, akár fiaknak, akár fejedelmeknek.

A te „nocsak, nocsak” diadalmaskodásod tehát korai. Nem én állok szemben a 82. zsoltárral. Te állsz szemben annak egészével. Én megtartom a szót is, az ítéletet is, a halandóságot is, a záró monoteista kiáltást is. Te megtartod a neked tetsző címet, és elhallgatod, hogy Isten a végén ledönti az egész társaságot a piedesztálról. Ez nem Szentírás-hűség. Ez válogatós panteonépítés.

A te fő ugrásod ez: akit a szöveg az égiek közül Isten fiának nevez, az mind természet szerinti isten. Csakhogy ezt nem a Szentírás tanítja, hanem te."

 

----------------------------------------

 

Ebben nagy tévedésben vagy. Én nem akárki fiáűt tartom istennek, hanem  Izrael Istenének az Úrnak részestársait , akikkel együtt örökrészt szerzett Istenétől és Atyjától, akik fölé fel is lett kenve, így lett ezeknek az Isteneknek Istene. Az ÚR Részestársai ezek a fiak. Ha az Úr,aki egyike ezeknek a Fiaknak Isten, hisz annak nevezi Őt az Istene, amikor felkeni, akkor a társai is azok, akik fölé fel kente Őt az Istene és Atyja. Ezért is nevezi az Írás a Felkent Istent, azaz a Khrisztosz Istent született Istennek,

mert maga is Fiú az istenek között, akik fölé felkenetett.

 

Különben is Ő maga az Istenek Istene nevezte Őket mindnyájukat Isteneknek és nem én.

 

Hol voltam én még, amikor Aszáf az Istenek Istene beszédét szóról szóra idézte?!

 

Azokról, akiket a 82. zsoltár szerint az Istenek Istene Isten fiainak és Isteneknek is nevez, 

azt állítod, hogy mégsem azok?

 

Nocsak, nocsak!

 

Szembefordulsz az Istenek Istene kijelentésével és még az is sugalmazod,nem a Szentírás tanítja, hogy az Istennek fiai mindnyájan istenek, hanem én találtam azt ki.

 

A 82. Zsoltárt szerinted nem Szentírás?

Azt mondod: akiket a földön fiainak nevez, azok emberek, nem istenek, mert a földből teremtettek, és Izrael Istene fiaivá fogadta őket. Ebben van egy igaz elem: van kegyelmi, szövetségi, örökbefogadó fiúság. De éppen ez bizonyítja, hogy a „fiú” szó nem automatikusan természet szerinti istenséget jelent."

 

-----------------------------------------------

 

De csak abban az esetben nem jelent a fiú Istent, ha azt nem istenekre, hanem emberekre alkalmazzák.

 

A 82. Zsoltárban más a helyzet, ott ugyanis maga az Istenek Istene ,aki ezekhez a fiakhoz beszél az istenek gyülekezetében nevezi Isteneknek és Isten fiainak azokat, akikhez szólt.

 

Nem azt mondja róluk az Istenek Istene, hogy azok az Ő fiai lennének, hanem egy másik Isten fiaiinak nevezte őket. Egyérrtelmű tehát, hogy nem Izrael Istenének fiairól van szó, hanem Izrael Istene Atyjának a fiairól ,akik az Égben laknak.

Azt mondod: mivel a szövegben benne van, hogy „istenek vagytok” és „mindnyájan a Felséges fiai”, ezért pontosan az következik, hogy természet szerinti istenekről van szó. "

 

-------------------------------------------------

 

Nem egyszerűen egy akárki által létrehozott szövegről van szó. Az Istenek Istene beszél az Isten fiairól, azt állítva róluk, hogy mindnyájan Istenek. Itt nincs miről vitatkozni. Ki tudná jobban, 

hogy Istenek-e vagy nem a Felséges Isten fiai, mint az az Isten, aki maga is ezeknek a fiaknak egyike?

 

A léynegről próbálod elterelni a figyelmet, mégpedig arról, hogy Izrael Istene és Atyja az, aki ezt a kijelentést tette. Te azt akarod elhitetni épeszű olvasóval, hogy te jobban tudod, hogy kikről beszélt az Istenek Istene, mint Ő maga, aki a Felséges  Isten fiai mindegyikét isteneknek nevezte.

 

Egyházad istentelen püspökei a múltban, akik a római császárok püspökei (szolgái) voltak és nem 

Izrael Istenének és Atyjának a szolgái, már nagy Konstantinus császár idején azon vitatkoztak 

hogy az Atya egy lényegű-e a Fiú Istennel?

 

Azt sem tudták ezek az istentelenek, akik a istentelen császár szolgálatába álltak, hogy a Fiú Isten, és

Izrael Istene és Atyja egyazon Isten . Micsoda tudatlanság azon vitatkozni, hogy az az Isten, aki a Fiú nevet is viselte, meg az Atya nevet is, egy lényegű-e.

 

Ez olyan, mintha azt kérdeznéd,hogy a Római Pápa egy lényegű-e Róma Főpapjával.

 

Ennyire híján voltak ezek az értelemnek és a bölcsességnem a az őket püspökké tévő császárral együtt, hogy nem tudták, hogy az apostolok a Fiú Istent nevezték Atyának.

 

Pál apostol tudta, hogy az Atya és a Fiú Isten egyazon isten, tudniillik az Felséges Isten fiai közül az egyik lett Jákób Istenévé, amikor a Felséges Isten szétosztotta Égi fiai között a népek örökségét, 

egyiküknek, akit Úrnak nevez Mózes,Jákób népe jutott örökrészül sors által.

 

5. Mózes 32: 7. Emlékezzél a rég letűnt napokra, Vedd fontolóra az esztendőket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, Véneidet, ők majd elbeszélik! 8. Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, Amikor az emberek fiait különválasztotta, A népeknek határokat Az Isten fiainak számához mérten szabott. 9. Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül. 

 

Izrael Istene az Úr ,aki az örökrészt kapta nem azonos az Istennel, aki a isten fiak között az örökrészt osztotta.

 

Izrael Istene az Úr a Fiú Isten, akit Izrael Fiai Atyának is hívott.

 

 

A niceai zsinat istentelen püspökei, császárukkal az élen azon vitatkoztak , civakodta, hogy a Fiú Isten, - akit Atyának is hívott Izrael, és az Úr Jézus - egylényegű e önmagával, mivel híján voltak az Értelemnek és a bölcsességnek nem tudták, hogy az Atya a Fiú Istennek a neve, aki Jákób népét kapta örökrészül Istenétől és az Istenfiak Atyjától.

 

Nem jutott helye a római császárok által kiképzelgett, Róma mindenkori főpapjai által háromarcúként ábrázoltatott istenmodellnek a Isten Szavában.

 

SEGÍTSÜNK JEHOVA TANÚIT MEGÓVNI,A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYHÁT TEOLÓGUSAINAK A KOVÁSZÁTÓL!

 

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL TÁRSAI,AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

 

 

 

 

1. Már megint összekevered a szót a lényeggel

Azt mondod: mivel a szövegben benne van, hogy „istenek vagytok” és „mindnyájan a Felséges fiai”, ezért pontosan az következik, hogy természet szerinti istenekről van szó. Nem. Ebből az következik, hogy a szöveg „isteneknek” nevezi őket. Az viszont, hogy milyen értelemben nevezi őket így, nem a te piros ceruzádból derül ki, hanem a zsoltár egészéből.

Ez a különbség köztünk: én olvasom a mondatot az egész zsoltárban; te kirántasz belőle három szót, feldíszíted nagybetűvel, és már áll is a mennyei panteonod. A „theoi este” önmagában annyit mond: „istenek vagytok”. De hogy ez természet szerinti istenség, bírói méltóság, angyali hatalmasság, képviseleti cím vagy iróniával terhelt ítéleti megszólítás-e, azt a szövegösszefüggés dönti el.

És a szövegösszefüggés kegyetlenül ellened dolgozik: Isten megáll közöttük, ítél fölöttük, számon kéri őket, igazságtalanságukat ostorozza, majd kimondja: „meghaltok, mint az emberek.” Ez nem isteni természet leírása. Ez vádirat.

 

2. Az „alárendelt” szó valóban nincs betű szerint benne — ahogy a te „természet szerinti istenek” meséd sincs benne

Azt mondod: „alárendelt, képviseleti értelemben nincs a szövegben.” Rendben. Akkor legyünk következetesek. A szövegben az sincs benne, hogy „természet szerinti, teremtetlen, örökkévaló Istenek vagytok”. Az sincs benne, hogy „ugyanazon isteni fajhoz tartoztok”. Az sincs benne, hogy „a Fiú Isten társai vagytok az égben”. Az sincs benne, hogy „Izrael Istene külön Fiú Isten, aki titeket társainak nevez”. Ezeket mind te hordod oda a szöveghez, mint búcsúban vett díszszalagokat.

Amikor én azt mondom, hogy alárendelt vagy képviseleti értelemben kell érteni, azt nem azért mondom, mert a versben betű szerint ott áll ez a dogmatikai magyarázó címke, hanem mert a zsoltár egésze ezt követeli. Isten ítél fölöttük. Ők igazságtalanul ítélnek. Őket elmarasztalja. Ők meghalnak. Ez mind alárendeltségre utal. Nem kell, hogy a versben ott legyen zárójelben: „figyelem, nem természet szerinti istenek”. A szöveg maga teszi világossá.

Te viszont azt akarod, hogy ami nincs betű szerint benne, azt én ne mondhassam, miközben te egész panteont, isteni családfát, Fiú Isten-társakat, mennyei rangsort és földi örökbefogadási rendszert olvasol bele. Ez nem következetesség, hanem saját szabályaid alóli ünnepélyes önfelmentés.

 

3. A „mindnyájan” nem azt mondja meg, milyen természetűek, hanem hogy a megszólított csoportra kivétel nélkül vonatkozik az ítéleti megszólítás

Előveszed a görög „πᾶς” szót, és ünnepélyesen közlöd, hogy azt jelenti: mind, összes. Igen. Köszönjük a szótári tűzijátékot. De ettől még nem jutottál előrébb egy lépést sem.

A „mindnyájan” azt jelenti: a megszólított csoport mindegyikére vonatkozik a kijelentés. De nem mondja meg, hogy a kijelentés milyen értelemben igaz. Ha azt mondom: „ti mindnyájan bírák vagytok”, attól még nem vagytok örök, teremtetlen, mennyei lények. Ha azt mondom: „ti mindnyájan pásztorok vagytok”, attól még nem nő gyapjú a hátatokon. A „mindnyájan” a kijelentés körét jelöli, nem ontológiai mélységét.

A zsoltár azt mondja: mindnyájan a Felséges fiai vagytok — és mindnyájan meghaltok, mint az emberek. Ha már annyira szereted a „mindnyájan” szót, akkor vidd végig. Mindnyájan isteneknek nevezettek. Mindnyájan fiai a Felségesnek. És mindnyájan halandók, ítélet alatt állók, bukók. A „mindnyájan” nem menti meg a panteonodat; éppen lezárja a koporsóját.

 

4. A „Felséges fiai” nem azonos azzal, hogy „teremtetlen Istenek”

A te fő ugrásod ez: akit a szöveg az égiek közül Isten fiának nevez, az mind természet szerinti isten. Csakhogy ezt nem a Szentírás tanítja, hanem te. A „fiú” a Bibliában nagyon sokféle viszonyt jelölhet: eredetet, kiválasztottságot, szövetségi kapcsolatot, királyi méltóságot, angyali státuszt, erkölcsi hasonlóságot, kegyelmi örökbefogadást. Nem minden fiú természet szerinti Isten.

Izrael is Isten fia. A király is Isten fia. A békességszerzők is Isten fiainak neveztetnek. A hívők is Isten fiai. Az angyalok is szerepelhetnek Isten fiaiként. Ettől nem lesz mindegyikük teremtetlen, imádandó Isten. A fiúi megnevezés nem automatikus istenségi bizonyítvány.

Krisztus fiúsága egyedülálló, mert ő az egyszülött Fiú, aki öröktől az Atyától van, nem kegyelemből, nem teremtményi rangból, nem szövetségi címként. Te viszont minden fiúi nyelvet egy lapáttal behánysz ugyanabba a gödörbe, aztán ráírod: „istenek”. Ez nem exegézis, hanem teológiai kavicsbánya.

 

5. A zsoltár bírói-ítéleti összefüggését nem tüntetheted el szótári varázslattal

A 82. zsoltár eleje nem dekoráció. Ott áll: Isten ítél az „istenek” között. A következő versekben pedig az a vád: meddig ítéltek hamisan, meddig pártoljátok a gonoszokat, szolgáltassatok igazságot a szegénynek és árvának, mentsétek meg a nyomorultat és szűkölködőt.

Ez bírói nyelv. Igazságszolgáltatási nyelv. Hatalmi felelősség nyelve. Ezért mondjuk, hogy a „istenek” itt nagyon is érthető bírákra, fejedelmekre, hatalmasságokra, vagy ilyen jellegű mennyei-fejedelmi lényekre. A lényeg: nem természet szerinti, imádandó Istenek, hanem ítélet alá vont hatalmi szereplők.

Te ezt a bírósági jelenetet átalakítod isteni családi találkozóvá. Mintha Isten nem elítélné őket, hanem bemutatná a rokonságot: „íme, kedves hívek, természet szerinti istenek.” Csakhogy a szövegben nem családi büszkeség van, hanem vádirat és halálos ítélet.

 

6. „Senkinek nem mondotta, hogy istenek vagytok, csak azoknak, akik valóban istenek” — ez csak körben forgó állítás

Azt írod: Isten senkinek nem mondta, hogy „istenek vagytok”, csak azoknak, akik valóban istenek. Ez nem érv, hanem körkörös kijelentés. Magyarul: azért valódi istenek, mert Isten isteneknek nevezte őket; és azért jelenti itt az „istenek” szó valódi isteneket, mert ők valódi istenek. Gratulálok, a kör bezárult, csak éppen nem vezet sehova.

A kérdés pontosan az, hogy milyen értelemben nevezi őket a szöveg isteneknek. Ezt nem lehet azzal eldönteni, hogy előre kijelented: valódi istenek. Ez olyan, mintha valaki azt mondaná: „a király oroszlán, mert királynak oroszlánt mondtak, és csak az lehet oroszlán, akit oroszlánnak neveztek.” Nem. A szavak lehetnek metaforikusak, képviseletiek, címként használtak, ironikusak, méltóságiak.

A Szentírásban az „isten” szó nem mindig ugyanabban az értelemben szerepel. Ez a nyelv természetes működése. Te viszont úgy akarod használni, mintha minden előfordulás azonos ontológiai szintet jelentene. Így lesz a bibliaolvasásból szótári fapados járat, amely mindig ugyanabba a panteonba száll le.

 

7. Jézus saját magyarázata sem támogatja a te értelmezésedet

A döntő pont, amelyet kényelmesen kerülgetsz: Jézus maga idézi ezt a zsoltárt. És mit mond? Nem azt, hogy „látjátok, sok természet szerinti isten van”. Nem azt, hogy „a Felséges égi fiai mind istenek, én pedig egy másik ember vagyok”. Nem azt, hogy „itt bizony panteonról van szó”. Hanem azzal érvel: ha az Írás isteneknek nevezte azokat, akikhez Isten igéje szólt, akkor miként mondhatják káromlásnak, hogy ő, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, Isten Fiának mondja magát?

Ez Jézus érvelése. Ő nem a te sokistenhitedet tanítja, hanem a kisebből a nagyobbra érvel. Ha alárendelt értelemben lehet „isteneknek” nevezni bizonyosokat, akikhez Isten igéje szólt, akkor még kevésbé jogos Jézust káromlással vádolni, amikor ő egyedülálló módon az Atya megszentelt és küldött Fia.

A jézusi használat tehát nem természet szerinti istenséget tulajdonít a zsoltár szereplőinek, hanem megmutatja, hogy a szó használata nem olyan lapos és egyértelmű, ahogyan te gondolod. Te Jézus idézetéből is panteont csinálnál; Jézus viszont nem csinál belőle panteont.

 

8. A Káldi, az IMIT és a görög szöveg ugyanazt bizonyítják: a szó ott van; nem azt, amit te ráraksz

Idézed a Káldi Neovulgátát, az IMIT-fordítást és a görög szöveget. Rendben. Mindháromban ott van: „istenek vagytok”, „a Felséges fiai mindnyájan”. Ezt senki nem tagadta. Nem az a vita, hogy a szó ott van-e. Ott van. A vita az, hogy a szó milyen értelemben áll ott.

Te úgy teszel, mintha az idézet puszta felolvasása már bizonyítaná a te értelmezésedet. Nem bizonyítja. Ha a zsoltár „isteneknek” nevezi őket, de közben hamis ítélkezéssel vádolja, Isten alá rendeli és halálos ítélettel sújtja őket, akkor a cím nem természet szerinti istenséget jelent. Egy fordítás sem írja oda, hogy „teremtetlen, örök, természet szerinti Istenek vagytok”. Ezt te találod hozzá.

A görög „θεοί ἐστε” sem ment ki. A görög szó ugyanúgy lehet többféle értelemben használt. A puszta görög betűk nem varázsigék. A „theoi” nem kapcsol be automatikusan egy mennyei istenfaj-elméletet. A szövegösszefüggés továbbra is bírálat, ítélet és halandóság.

 

9. A „Fiú Isten társai az égben” nincs a 82. zsoltárban

Azt írod: „az Isten fiai, akik a Fiú Istennek társai az égben, ők mindnyájan istenek.” Állj meg. Hol van ez a 82. zsoltárban? Hol van benne a „Fiú Isten”? Hol van benne, hogy ők az ő társai? Hol van benne, hogy a zsoltár a Zsidók 1 „részestársait” azonosítja ezekkel? Hol van benne, hogy természet szerinti égiek, akik a Fiú Isten oldalán állnak?

Nincs benne. Ez a te rendszerező toldalékod. Fogsz egy zsoltárt, fogsz egy másik levélből egy kifejezést, ráteszed a „Fiú Isten” címkét, majd összekötöd őket, mintha a Biblia láthatatlan lábjegyzetet írt volna a te elméletedhez. De a lábjegyzet nincs ott. Csak te írtad a margóra.

A 82. zsoltár szereplői ítélet alatt vannak. A Zsidók 1-ben a Fiú angyalok fölötti isteni méltósága áll. Ezt összefűzni úgy, hogy „íme, a Fiú Isten mennyei isten-társai”, nem szövegmagyarázat, hanem panteon-varrás.

 

10. A földi fiak és égi fiak különbsége nem bizonyít természet szerinti sokistent

Azt mondod: a földön fiainak nevezettek emberek, nem istenek; az égiek viszont Istenek, mert nem a földből teremtettek. Ez újabb önkényes lépcső. Attól, hogy valaki nem földből teremtett ember, még nem természet szerinti Isten. Az angyal sem földből teremtett ember, mégsem Isten. A mennyei lény teremtmény lehet. A szellemi lény teremtmény lehet. Az égben lévő hatalmasság teremtmény lehet. Az anyagtalan vagy mennyei státusz nem egyenlő az istenséggel.

A keresztény hit pontosan ezt vallja: vannak angyalok, mennyei lények, hatalmasságok, trónusok, uralmak, fejedelemségek. De ezek teremtmények. Nem természet szerinti Istenek. Az isteni és teremtményi közti különbséget nem az dönti el, hogy valaki földből lett-e, hanem hogy teremtetlen-e, örök-e, minden lét forrása-e, imádandó-e, mindeneket alkotott-e.

Te mintha csak két kategóriát ismernél: földből teremtett ember vagy természet szerinti isten. Ez olyan szűk látókör, hogy az angyalok már be sem férnek rajta. A Biblia viszont ismer harmadik kategóriát is: teremtett mennyei lények. Pont ezek miatt omlik össze a te érvelésed.

 

11. Az örökbefogadott fiúság nem alsóbbrendű trükk, hanem bibliai valóság

Azt mondod: akiket a földön fiainak nevez, azok emberek, nem istenek, mert a földből teremtettek, és Izrael Istene fiaivá fogadta őket. Ebben van egy igaz elem: van kegyelmi, szövetségi, örökbefogadó fiúság. De éppen ez bizonyítja, hogy a „fiú” szó nem automatikusan természet szerinti istenséget jelent.

Ha a földi fiak lehetnek fiak örökbefogadásból, szövetségből, kegyelemből, akkor az „Isten fiai” kifejezésről sem döntheted el pusztán a szó alapján, hogy természet szerinti isteneket jelent. A fiúi cím jelentését a kontextus határozza meg. Nem elég rámutatni: „fiak”. Azt kell megkérdezni: milyen értelemben fiak?

A te rendszered önmagát cáfolja: elismered, hogy vannak nem természet szerinti fiak. Akkor miért teszel úgy, mintha az égi „Felséges fiai” kifejezés automatikusan természet szerinti isteneket jelentene? Mert szükséged van rá. De a szükség nem bizonyíték.

 

12. Az „égiek” sem mind imádandók

Ha az égi lét automatikusan istenség lenne, akkor minden angyalt imádni kellene. De a Szentírás következetesen tiltja az angyalok imádását. Az angyal hatalmasabb lehet nálunk, fényesebb, szellemibb, mennyeibb, de nem Isten. Szolga. Küldött. Teremtmény.

A 82. zsoltárban megítélt „istenek” akár mennyei hatalmasságokként értendők, akár emberi bírákként, egy biztos: nem imádandó istenek. Isten fölöttük áll, ők alatta. Isten ítél, ők ítéltetnek. Isten örök, ők meghalnak. Isten igaz, ők hamisan ítélnek. Isten világosság, ők nem értenek és sötétségben járnak.

Ezért az „égi” vagy „Felséges fiai” nyelvet nem lehet automatikusan természet szerinti istenségnek venni. A mennyei rang nem isteni természet. A fényes cím nem örök lényeg. A magas pozíció nem teremtetlenség.

 

13. A zsoltár végső monoteista kiáltását elhallgatod

A zsoltár vége így szól: „Kelj fel, Isten, ítéld meg a földet, mert tiéd minden nemzet.” Ez döntő. Nem azt mondja: „keljetek fel, istenek, kormányozzátok együtt a földet.” Nem azt mondja: „minden nemzetet osszatok szét a természet szerinti istenek között.” Hanem egyetlen Istenhez fordul, akinek minden nemzet az öröksége.

Ez a zsoltár csúcsa. Isten egyetemes ítélete. Minden nemzet fölötti uralma. A hamisan ítélő „istenek” vagy hatalmasságok bukása után az igaz Istenhez szól a kérés: ő ítélje meg a földet. Ez monoteista irány, nem panteonlista.

Te a zsoltár közepéből kiszedsz egy címet, majd a zsoltár végét úgy kezeled, mintha csak zárózene volna. Pedig a zsoltár vége értelmezi az egészet: az egyetlen Isten álljon föl, mert minden nemzet az övé. A többi „isten” épp azért bukik, mert nem ők a végső bírák.

 

14. Az uralkodók önistenítése és a zsoltár megszólítása közötti különbség nem azt bizonyítja, amit gondolsz

Azt mondod, különbség van aközött, ha emberek istennek hívatják magukat, és aközött, ha Isten mondja valakiknek: „istenek vagytok”. Igen, van különbség. De ebből még mindig nem következik természet szerinti istenség.

Ha Isten egy bírói vagy hatalmi szereplőt „istennek” nevez, az jelentheti, hogy Isten képviseletében ítél, hatalmat gyakorol, felelőssége van, magas méltóságot kapott. Pont ezért nagyobb a bűne, ha hamisan ítél. A cím Istentől jön, de nem teszi őt természet szerinti Istenné. Ahogy ha Isten egy királyt fiának nevez, a király nem válik örök isteni személlyé. Ha Isten Izraelt fiának nevezi, Izrael nem lesz teremtetlen Isten. Ha a hívőket Isten fiainak nevezi, ők nem lesznek imádandó istenek.

Tehát igen: más az önistenítés és más az Istentől kapott magas cím. De a magas cím még nem isteni természet. A képviselet méltóság. Nem teremtetlenség. Nem imádandóság. Nem önmagában való létforrás.

 

15. A „Róma teológusai hazudnak” vádad csak leplezi, hogy nem tudsz különbséget tenni a szóhasználati szintek között

Azt írod, hazudnak a katolikus teológusok, amikor az istenek létezését tagadják. Ez megint durva csúsztatás. A katolikus teológia nem tagadja, hogy a Biblia beszél „istenekről”. Nem tagadja, hogy vannak angyalok, hatalmasságok, démoni erők, bálványoknak nevezett hamis istenek, földi uralkodók, bírák, akikre a szöveg magas címet alkalmazhat. A katolikus teológia azt tagadja, hogy sok természet szerinti, imádandó, teremtetlen Isten létezik.

Ez a különbség. Te ezt szándékosan összemosod, mert így könnyebb kiáltani: „tagadják az isteneket!” Nem. A sokféle bibliai „isten” szóhasználatot elfogadjuk; a sok valódi Isten létezését tagadjuk. És joggal tagadjuk, mert a Szentírás egyetlen teremtő, végső, imádandó Istent hirdet.

Te azonban mindenkit hazugnak nevezel, aki nem engedi, hogy a „istenek” szó minden előfordulását a te természet szerinti isten-szaporító gépedbe tedd. Ez nem igazságvédés, hanem szótári diktatúra.

 

16. Jehova Tanúinak emlegetése nem menti meg az érvedet

Azt kérdezed: „Azt gondolod, hogy ezt Jehova Tanúi nem veszik észre?” Majd felszólítasz, hogy segítsünk őket megóvni a katolikus teológusok kovászától. Ez érzelmi toborzás, nem érv. Jehova Tanúi tévedéseit nem a te henoteista rendszered fogja kijavítani. Attól, hogy valaki észrevesz bizonyos katolikusellenes jelszavakat, még nem jut el az igazságra. Lehet egyik árokból a másikba esni.

A Jehova Tanúi legalább következetesen próbálnak valamiféle egyistenhitet tartani, még ha Krisztus istenségét súlyosan el is torzítják. Te viszont a zsoltárokból és héber címekből sok természet szerinti istent gyártasz, majd ezt nevezed az igazság megőrzésének. Ez nem gyógyír a Jehova Tanúi tévedéseire, hanem újabb teológiai lázálom.

A „Róma kovásza” helyett előbb a saját kovászodat kellene megvizsgálnod: sokistenhit, két-Krisztus gondolat, Fiú és ember Jézus szétszakítása, Atya-címek szaporítása, minden magas mennyei cím istenséggé dagasztása. Ez a tészta már nem kel, hanem erjed.

 

17. A „Fiú Isten társai” és a „felkent Isten” rendszered zsoltáron kívüli konstrukció

A végén megint dicsőséget mondasz „az Úrnak, az Istenek Istenének, az Istene által társai, az istenek fölé felkent Istennek”. Ezzel csak megerősíted, hogy nem a 82. zsoltárt magyarázod, hanem a saját rendszeredet ismétled. A 82. zsoltár nem beszél felkent Istenről. Nem beszél Fiú Istenről. Nem beszél a 45. zsoltár társairól. Nem mondja, hogy ezek azonosak. Nem mondja, hogy természet szerinti istenekből álló mennyei társaság van.

Ezeket te hordod össze különböző helyekről, majd egyetlen rendszerbe ragasztod. Ez nem szintézis, hanem ragasztópisztolyos teológia. Egy zsoltárból cím, egy másikból felségcím, egy levélből „társak”, egy másik helyről „Fiú”, és kész a mennyei panteon.

A katolikus olvasat ezzel szemben nem vágja darabokra a szöveget. A 82. zsoltárt saját ítéleti összefüggésében olvassa; a 45. zsoltárt királyi-messiási és Krisztusra beteljesedő értelemben; a Zsidók 1-et a Fiú angyalok fölötti isteni méltóságaként; az „Istenek Istene” címeket az egyetlen Isten felségcímeiként. Így minden a helyére kerül, nem panteon lesz belőle.

 

18. A természet szerinti istenség ismérvei hiányoznak a 82. zsoltár szereplőiből

Nézzük meg józanul: mi kellene ahhoz, hogy valakit természet szerinti Istennek nevezzünk? Teremtetlenség. Örökkévalóság. Minden lét forrása. Imádandóság. Végső bírói hatalom. Halandóságtól való mentesség. Teljes igazságosság. Szuverén uralom. Isteni természet.

Mit látunk a 82. zsoltárban? Isten ítéli őket. Hamisan ítélnek. Pártoskodnak. Nem védik a gyengéket. Nem értenek. Sötétségben járnak. Meghalnak, mint az emberek. Elhullanak, mint a fejedelmek. Ezek melyik természet szerinti istenségi ismérvhez tartoznak? Egyikhez sem.

Ezért nevetséges, amikor a „theoi este” szavakat lobogtatod, miközben a zsoltár teljes tartalma lerombolja az olvasatodat. A cím magas, de az ítélet még magasabb. A cím fényes, de a halálos ítélet eloltja a hamis fényt.

 

19. A katolikus álláspont nem tagadja a szöveget, hanem értelmezi; te viszont absolutizálod a címkét

Nem az történik, hogy én vagy a katolikus teológia letagadja: „istenek vagytok”. Ellenkezőleg, komolyan vesszük. De komolyan venni nem azt jelenti, hogy a legdurvább, legpanteonbarátabb értelmet ráerőltetjük. Komolyan venni azt jelenti, hogy a teljes szövegben, a Biblia egészének monoteista keretében, Jézus saját használatát is figyelembe véve értelmezzük.

Te nem komolyan veszed a szöveget, hanem kizsákmányolod. Egy kifejezést addig feszítesz, amíg be nem fér alá a sokistenhited. Csakhogy a szöveg nem bírja ezt a terhelést. A zsoltár nem imádtatja az „isteneket”, hanem elítéli őket. Nem dicséri őket, hanem számon kéri. Nem örökkévalóságot ígér nekik, hanem halált.

Ezért a katolikus olvasat nem szövegellenes, hanem szöveghű. A tied nem szöveghű, hanem szóvadász.

 

20. Összegzés: a „mindnyájan” szavad sem emeli ki őket az ítéletből

Összefoglalva: igen, a 82. zsoltárban ott áll, hogy „istenek vagytok”, és ott áll, hogy „mindnyájan a Felséges fiai”. Ezt senki nem tagadja. A vita nem erről szól. A vita arról szól, hogy ebből következik-e sok természet szerinti, teremtetlen, imádandó Isten létezése. Nem következik.

A „mindnyájan” csak azt mondja, hogy a megszólítottak mindegyikére vonatkozik a kijelentés. De ugyanúgy mindegyikükre vonatkozik az ítélet is: meghaltok, mint az emberek. A „Felséges fiai” nem automatikus isteni természet. A „theoi” szó nem egyetlen értelemben működik. A bírói és ítéleti összefüggés erősen alárendelt vagy képviseleti jelentést kíván. Jézus saját idézése sem panteont tanít, hanem a kifejezés alárendelt használatából érvel saját egyedülálló Fiú-volta mellett.

A katolikus teológia tehát nem hazudik, amikor tagadja sok valódi Isten létezését. Pontosan különbséget tesz: vannak istennek nevezett teremtményi hatalmasságok, bírák, angyalok, bálványok, hamis istenek, képviseleti címek; de egyetlen természet szerinti Isten van. Egyetlen Teremtő. Egyetlen végső Bíró. Egyetlen imádandó Úr.

Te ezzel szemben a „istenek vagytok” kifejezésből egész égi istenpopulációt csinálsz. A zsoltár vádlottjait isteni társakká lépteted elő, miközben maga a zsoltár halálra ítéli őket. Ez nem a Szentírás védelme, hanem bibliai címkékkel díszített panteonépítés. A „mindnyájan” szavad pedig nem trónra ülteti őket, hanem velük együtt viszi őket az ítélet alá.

A végén tehát nem én vezetem félre az olvasót. Te vezeted be őt egy olyan labirintusba, ahol minden „fiú” isten, minden „isten” természet szerinti Isten, minden „társ” mennyei istentestvér, és minden katolikus teológus hazug. Ez nem értelem és igaz tudás, hanem dogmatikai zsibvásár. A 82. zsoltár viszont sokkal világosabb: Isten ítél, a hamis hatalmasságok elbuknak, és a föld fölött végül az egyetlen igaz Isten uralma áll.

Azt mondod: igen, pontosan az következik a 82. zsoltárból, hogy akikhez az Istenek Istene szólott, „mindnyájan Istenek”. Nem. Pontosan az következik, hogy a szöveg „isteneknek” nevezi őket valamilyen alárendelt, képviseleti, ítéleti vagy méltósági értelemben. "

 

Az, hogy alárendelt ,képviseleti értelemben nincs a szövegben. Ellenben az, hogy Istenek vagytok mindnyájan, a Felségesnek fiai az benne van.

 

-------------------------------------

 

Akit tehát Isten fiának nevez az égiek közül, azok mindnyájan istenek.

 

Zsoltárok 82:6 Én azt mondtam: »Ti istenek vagytok, mindnyájan a Fölséges fiai.«/Káldi Neovulgáta/

 

Zsoltárok 82:6. Én azt mondtam: istenek vagytok, a Legfelsőnek fiai mindnyájatok./IMIT/EMIH/

Zsoltárok 82:6.ἐγὼ εἶπα Θεοί ἐστε καὶ υἱοὶ ὑψίστου πάντες· 

 

Ott van benne az istenek és mindnyájan kifejezés az Isten fiaival kapcsolatban.

 

 

πᾶς-pasz- mind, összes

 

Már megint igaztalan állításoddal próbáltad megtéveszteni a Szentírásban járatlan olvasókat.

 

A különbség tehát, hogy az Isten fiai, akik a Fiú Istennek társai az égben  ők mindnyájan istenek.

 

Nem a Fiú Istennek a fiai, hanem az ő társai.

 

Azok pedig akiket a Földön fiainak nevez, fiak ugyan  de nem istenek, hanem mindnyájan emberek.

 

Ők nem Izrael Istennek az Atyjától születtek, hanem a Földből lettek teremtve, ezért nem lehetnek istenek. Őket a Fiú isten, Izrael Istene fiaivá fogadott az emberek közül.

 

Senkinek nem mondotta az istenek Istene, hogy "Istenek vagytok" csak azoknak, akik valóban istenek.

 

Különbség van aközött, ha valakit istennek neveznek hívnak -  ahogyan egyes uralkodók is  isteneknek hivatták magukat a történelem során, és azok között, akikre az Istenek Istene az istenek vagytok kifejezést használta.

 

Hazudnak a Róma Főpapja által vezetett egyház teológusai, amikor az istenek létezését tagadják.

 

Látod, hogy milyen hijján vannak a Róma Főpapja által vezetett egyház teológusai az értelemnek és az igaz tudásnak! Azt gondolod, hogy ezt jehova tanúi nem veszik észre?

 

SEGÍTSÜNK JEHOVA TANÚIT MEGÓVNI,A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYHÁT TEOLÓGUSAINAK A KOVÁSZÁTÓL!

 

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL TÁRSAI,AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1. A „mindnyájan Istenek” kijelentésed nem következik a zsoltárból, csak a saját panteonéhségedből

Azt mondod: igen, pontosan az következik a 82. zsoltárból, hogy akikhez az Istenek Istene szólott, „mindnyájan Istenek”. Nem. Pontosan az következik, hogy a szöveg „isteneknek” nevezi őket valamilyen alárendelt, képviseleti, ítéleti vagy méltósági értelemben. De nem az következik, hogy természet szerinti, teremtetlen, örök, imádandó Istenek volnának.

Ez az a pont, ahol nálad a szó és a lényeg összeragad. Látod a szót: „istenek”. És rögtön úgy kezeled, mintha ugyanabban az értelemben állna, mint amikor az egyetlen teremtő Istenről beszélünk. Ez gyermeteg szótári rövidzárlat. A Szentírás ugyanazt a szót különféle szinteken használhatja: bírákra, hatalmasságokra, angyali lényekre, hamis istenekre, bálványokra, uralkodókra, vagy Isten képviseletében álló személyekre. A kérdés mindig az: milyen értelemben?

A 82. zsoltárban a döntő összefüggés nem az, hogy „istenek vagytok”, hanem az, hogy Isten ítél fölöttük, számon kéri őket, elmarasztalja őket, majd kimondja: meghaltok, mint az emberek. Vagyis a zsoltár nem istenné avat, hanem ledönt a hamis vagy alárendelt méltóságból. Te viszont a vádlottak padjáról mennyei tróntermet faragsz.

 

2. Ha Isten ítéli őket, akkor nem természet szerinti Istenek

A zsoltárban Isten megáll az „istenek” gyülekezetében és ítél. Már ez önmagában elég volna. Az egyetlen igaz Isten ítélete alatt állnak. Ő kér számon rajtuk. Ő mondja ki a végüket. Ő áll fölöttük. Ő nem egy közülük, aki belső klubfegyelmit tart az isteni társaságban. Ő a Bíró.

Ha ezek természet szerinti, teremtetlen Istenek lennének, akkor Isten ítélete alatt álló, igazságtalansággal vádolt, bukásra ítélt, halandó istenek lennének. Ez nem bibliai monoteizmus, hanem mitológiai adminisztráció. Istenek, akik rosszul bíráskodnak; Istenek, akik nem védik a szegényt; Istenek, akik sötétségben járnak; Istenek, akik meghalnak, mint az emberek. Ez nem az élő Isten természetének közlése, hanem a hamis vagy alárendelt méltóság leleplezése.

A zsoltár éle éppen az, hogy bármilyen magas címük van, nem végsőek. Nem abszolútak. Nem imádandók. Nem örökkévalóak. Nem állnak Isten oldalán mint vele azonos természetűek. Ítélet alá kerülnek. És aki ítélet alá kerül, az nem az élő Isten természetében Isten.

 

3. A „Felséges fiai” kifejezés nem tesz valakit természet szerinti Istenné

Úgy kapaszkodsz a „Felséges fiai” kifejezésbe, mintha ez automatikusan természet szerinti istenséget jelentene. De ez megint fogalmi kapkodás. A Szentírásban a „fiú” szó nem mindig azonos természet szerinti, örök, isteni születést jelent. Izrael is Isten fia. A király is lehet Isten fia. Az angyalok is nevezhetők Isten fiainak. A hívők is Isten fiai kegyelemből. Mégsem lesz mindegyikük teremtetlen Isten.

A fiúi cím lehet teremtményi, szövetségi, képviseleti, kegyelmi, királyi vagy angyali cím. Krisztus fiúsága más: ő az egyszülött Fiú, aki öröktől az Atyától van, ugyanazon isteni lényegben. Ezt nem lehet összekeverni a zsoltárban megítélt „istenek” vagy „Felséges fiai” címével.

Te a fiúi szót úgy olvasod, mint egy isteni fajnév pecsétjét. Ez a te hibaüzemed. A Biblia finomabban beszél: van természet szerinti Fiú, vannak kegyelemből fiak, vannak angyali vagy képviseleti értelemben fiak. Aki ezeket egybemosogatja, az nem exegétál, hanem teológiai moslékot kever.

 

4. A „meghaltok, mint az emberek” nem zavaró mellékmondat, hanem a zsoltár kulcsa

A zsoltár nem úgy végződik, hogy „dicsőség nektek, természet szerinti istenek”. Hanem úgy: „meghaltok, mint az emberek, és elhullotok, mint akármelyik fejedelem.” Ez a mondat a te olvasatodnak a sírköve.

Ha ezek valódi, teremtetlen, természet szerinti Istenek lennének, akkor nem lehetne őket az emberi halandóság fenyegetésével leleplezni. A zsoltár pont azt mondja: magas címet viseltek, de halandók vagytok. Felelősségre vonhatók vagytok. Elbuktok. Nem vagytok az, aminek a cím alapján képzelitek magatokat.

Te pedig mit csinálsz? A leleplező mondatot átugrod, és a címnél megállsz. Mintha egy bírósági ítéletben csak azt olvasnád el, hogy „tisztelt vádlott”, majd ebből azt következtetnéd, hogy a vádlott tiszteletreméltó ártatlan. A megszólítás nem ítéletfelmentés. A „istenek vagytok” nem természet szerinti istenítés. A „meghaltok, mint az emberek” viszont világosan lerántja őket a hamis magaslatról.

 

5. A „de hát a katolikusok szerint Isten halt meg a kereszten” ellenvetésed kategóriatévesztés

Erre jön a nagy fordításod: „Nem azt tanítják a Róma Főpapja által vezetett egyház teológusai, hogy Isten halt meg a keresztfán?” Igen, a katolikus hit helyes értelemben meri mondani: Isten Fia meghalt értünk a kereszten. De nem úgy, ahogyan te karikatúrázod.

A katolikus tanítás nem azt mondja, hogy az isteni természet megszűnt élni. Nem azt mondja, hogy az örök istenség elpusztult. Nem azt mondja, hogy a Szentháromság egyik része kimúlt. Nem azt mondja, hogy az Atya és a Szentlélek nélkül maradt az isteni élet. Nem azt mondja, hogy Isten mint Isten halandó. Ezt te adod a szánkba, hogy aztán látványosan megcáfold. Papírmasé eretnekség ellen hősiesen küzdesz.

A katolikus állítás ez: az örök Fiú, aki valóságos Isten, valóságos emberi természetet vett fel. Ebben az emberi természetben valóban szenvedett és valóban meghalt. A halál az emberi lélek és test szétválása. Krisztus emberi lelke elvált emberi testétől; isteni személye azonban mindkettővel egységben maradt. Az isteni természet nem halt meg; az isteni személy halt meg emberi természete szerint.

Ez a különbség. Ha ezt nem érted, akkor nem a katolikus tanítást cáfolod, hanem egy durván félrehallott változatát püfölöd.

 

6. A halál alanya és a halál természete nem ugyanaz

A döntő kérdés: ki halt meg? És milyen természet szerint halt meg?

A keresztény válasz: Jézus Krisztus halt meg. Ki Jézus Krisztus? Az örök Fiú, az Ige, valóságos Isten és valóságos ember. Milyen természet szerint halt meg? Emberi természet szerint. Az isteni természet szerint Isten halhatatlan, szenvedhetetlen, változhatatlan. Emberi természet szerint Krisztusnak valódi teste és valódi emberi lelke volt, ezért valóban meghalhatott.

Ez nem ellentmondás. Ez a megtestesülés lényege. Egy személy, két természet. Az alany isteni személy; a halál módja emberi természet szerinti. Ezért mondhatjuk: Isten Fia meghalt. De nem mondjuk: az istenség meghalt. Ahogy mondhatjuk: Mária Isten Anyja, mert akit szült, személy szerint Isten Fia; de nem azt mondjuk, hogy Mária az isteni természet eredete.

Te viszont mindent összekeversz. Azt hiszed, ha azt mondjuk „Isten meghalt”, akkor azt állítjuk, hogy az isteni természet pusztult el. Nem. A személyről állítjuk a halált, az emberi természet alapján. Ezt hívják a tulajdonságok közlésének: ami Krisztus egyik természetében történik, azt a személyről mondjuk, mert egyetlen személyről van szó.

 

7. A 82. zsoltár „istenei” nem hypostatikus egységben álló isteni személyek

Most jön a lényegi különbség, amelyet látványosan elmulasztasz. Krisztus esetében a halál azért mondható Isten Fiáról, mert az örök Fiú emberi természetet vett fel. Egy személy, két természet. Az emberi halál az ő emberi természetében történik, de az alany maga az isteni Fiú.

A 82. zsoltár „istenei” esetében nincs ilyen. Ők nem örök isteni személyek, akik emberi természetet vettek fel. Nem megtestesült Ige-személyek. Nem valóságos Isten és valóságos ember egységében állnak. Ők ítélet alatt álló lények vagy hatalmasságok, akik halandónak bizonyulnak. A haláluk nem megváltó emberi halál egy isteni személyben, hanem bukás, ítélet, leleplezés.

Te tehát olyan dolgot hasonlítasz össze, amelynek csak a felszínen közös szava van: halál. Krisztus halála megváltó halál emberi természet szerint, az örök Fiú személyében. A zsoltár „isteneinek” halála ítéleti bukás, amely épp azt mutatja, hogy nem természet szerinti Istenek.

Ez nem párhuzam. Ez teológiai kategóriakoccanás, és te teljes sebességgel hajtasz bele.

 

8. A katolikus tan nem azt mondja, hogy „Isten mint Isten halandó”

A te kérdésed így akar csapdát állítani: ha mi azt mondjuk, hogy Isten halt meg a kereszten, akkor miért baj, ha a 82. zsoltár istenei meghalnak? Azért, mert a két állítás nem ugyanabban az értelemben igaz.

Krisztus esetében Isten Fia halt meg emberi természete szerint. A halál nem az istenség természetének tulajdonsága, hanem Krisztus felvett emberségének valóságos szenvedése. A 82. zsoltár esetében viszont azok, akiket „isteneknek” nevez a szöveg, a saját természetük szerint halandóknak bizonyulnak. Nincs bennük örök isteni természet, nincs megtestesült isteni személy, nincs hypostatikus egység. Csak ítélet alá vont, bukó, halandó hatalmasságok vannak.

Ha a zsoltár „istenei” természet szerinti Istenek lennének, akkor a haláluk a természet szerinti istenség halandóságát jelentené. Ez képtelenség. Krisztus halála viszont nem az istenség halandóságát jelenti, hanem az isteni Fiú által felvett emberi természet valódi halálát. Két teljesen külön állítás.

A te csapdád azért nem működik, mert olyan, mintha azt mondanád: „Ha a király fia sebesült meg vadászaton, akkor miért ne lehetne a királyság intézménye is vérző test?” Összekevered a személyt, a természetet és a címet.

 

9. Krisztus halála nem leleplezi istenségének hiányát, hanem feltárja szeretetének mélységét

A 82. zsoltárban a halál ítélet: „meghaltok, mint az emberek.” Ez szégyen, bukás, lefokozás. Krisztus keresztjében a halál nem a bűnös bukás leleplezése, hanem önkéntes engedelmesség és megváltó szeretet. Krisztus nem azért hal meg, mert kiderül róla, hogy csak látszólag volt isteni méltósága. Nem azért hal meg, mert Isten ítélete alatt álló hamis hatalmasságként elbukik. Hanem azért, mert emberi természetében magára veszi a bűn következményét, és önként adja életét váltságul sokakért.

Ezért a kereszt nem cáfolja Krisztus istenségét. Éppen az isteni szeretet mélységét mutatja meg. A Fiú nem megszűnik Istennek lenni, amikor meghal emberként. Hanem emberi természetében valóban átmegy a halálon, hogy azt legyőzze feltámadásával.

A zsoltár „istenei” meghalnak, mert elítéltetnek. Krisztus meghal, mert megvált. A kettőt összekeverni olyan, mintha a kivégzett bűnöst és az önként életét adó megmentőt ugyanabba a rovatba írnád: „mindkettő meghalt, tehát ugyanaz”. Nem ugyanaz.

 

10. Az „Isten meghalt” típusú állítás magyarul is csak a megtestesülés alapján igaz

Amikor a katolikus teológia azt mondja, hogy Isten halt meg a kereszten, akkor mindig Krisztus személyéről beszél. Nem egy elvont isteni természet haláláról. Nem arról, hogy az istenség megsemmisült. Nem arról, hogy a Szentháromságban szakadás támadt. Hanem arról, hogy az, aki a kereszten meghalt, nem puszta ember volt, hanem az Isten Fia emberi természetben.

Ezért lehet mondani: az Úr dicsősége megfeszíttetett; Isten Fia szenvedett; Isten saját vérével szerzett népet. Ezek a kifejezések nem azért igazak, mert az isteni természet vérezne vagy meghalna, hanem mert az alany, akiről beszélünk, isteni személy, aki valódi emberi természetben szenvedett.

Ha ezt elveted, akkor a keresztet lecsupaszítod egy emberi vértanúhalálra. Akkor nem Isten jött el megváltani, hanem csak egy ember halt meg. Ez már nem apostoli evangélium, hanem lefokozott krisztológiai minimalizmus.

 

11. A te érved valójában visszafelé sül el

Te azt akarod mondani: ha a katolikusok szerint Isten meghalhatott Krisztusban, akkor a 82. zsoltár „istenei” is lehetnek valódi istenek, noha meghalnak. De pont fordítva van. Krisztus halálát a megtestesülés magyarázza: ő isteni személy, aki emberi természetet vett fel. A 82. zsoltár „isteneinél” nincs megtestesülés, nincs két természet, nincs megváltó alany, nincs örök Fiú. Ott a halál maga a lefokozás és ítélet.

Ezért a 82. zsoltár halálfenyegetése bizonyítja, hogy az „istenek” cím nem természet szerinti istenséget jelent. Krisztus halála pedig nem bizonyítja, hogy Krisztus nem Isten, hanem azt, hogy az Isten Fia valóságos emberré lett. Az egyik esetben a halál leleplezi a hamis vagy alárendelt méltóság határát; a másikban a halál a megtestesült Fiú megváltó művének része.

A két esetet összekeverni nem éleslátás, hanem fogalmi kátyúba hajtás.

 

12. Ha a zsoltár „istenei” természet szerint Istenek, akkor rosszabb helyzetbe kerülsz

Tegyük fel egy pillanatra a kedvedért, hogy a 82. zsoltár „istenei” természet szerinti istenek. Akkor milyen isteneid vannak? Igazságtalanul ítélő istenek. Szegényeket nem védő istenek. Tudatlan és sötétségben járó istenek. Isten által megfeddett istenek. Halandó istenek. Elhulló istenek. Ez nem bibliai istentan, hanem romos mitológiai lakótelep.

És akkor még te vádolod a Szentháromságot „képtelenséggel”. A keresztény hit egyetlen, örök, változhatatlan, teremtő Istent vall. Te pedig olyan isteneket kapsz, akiknek Isten prédikál erkölcstanból, majd halálos ítéletet hirdet fölöttük. Ha ez a te „valóságos istenek” rendszere, akkor köszönjük, de ez inkább az érvelésed ravatala, nem az igazság trónja.

A zsoltár célja nem az, hogy imádandó istenek listáját adja. Hanem hogy minden magas cím és hatalom fölött az egyetlen ítélő Istent mutassa meg. A végső felkiáltás is erre mutat: kelj fel, Isten, ítéld meg a földet. Nem „keljetek fel, istenek”, hanem Isten.

 

13. A keresztény hit nem fél attól kimondani: Isten Fia meghalt értünk

Neked ez botrány, mert nem érted a megtestesülést. A keresztény hit viszont éppen ebben látja a megváltás mélységét. Nem egy angyal halt meg értünk. Nem egy istenek közül való alacsonyabb lény. Nem egy puszta ember, akit később vallási címmel díszítettek. Hanem az örök Fiú, aki emberré lett, szenvedett, meghalt és feltámadt.

Ha nem Isten Fia az alany, akkor a kereszt végső súlya eltűnik. Ha nem valóságos ember, akkor nem tud meghalni értünk. A katolikus hit mindkettőt megőrzi: valóságos Isten, valóságos ember, egy Krisztus. Te mindkettőt szétszeded: az isteni Krisztust külön mennyei lényként kezeled, az ember Jézust pedig külön alanyként. Így a keresztedből hiányzik az, ami a keresztény hitben a legfontosabb: maga Isten Fia adja oda emberi életét.

A kereszt nem azért keresztény, mert egy ember meghalt. Emberek sokan meghaltak. A kereszt azért megváltó, mert az Isten Fia halt meg emberként.

 

14. Összegzés: a zsoltár halandó „istenei” és a megtestesült Fiú halála között ég és föld a különbség

Összefoglalva: a 82. zsoltár „isteneknek” nevez bizonyos hatalmasságokat vagy bírákat, de az egész zsoltár ítéleti összefüggése kizárja, hogy természet szerinti, teremtetlen, imádandó Istenek volnának. Isten ítél fölöttük. Számon kéri őket. Elmarasztalja őket. Megmondja: meghaltok, mint az emberek. Ez nem istenítés, hanem leleplezés.

A te ellenvetésed — „de hát a katolikusok is azt mondják, hogy Isten meghalt a kereszten” — csak akkor tűnik erősnek, ha nem érted a megtestesülést. A katolikus hit nem azt tanítja, hogy az isteni természet meghalt. Azt tanítja, hogy az örök Fiú, aki valóságos Isten, valóságos emberi természetet vett fel, és ebben az emberi természetben valóban meghalt. Az alany Isten Fia; a halál emberi természet szerint történt. Ezért igaz a keresztény mondat: Isten Fia meghalt értünk. De nem igaz az a karikatúra, hogy az istenség mint istenség elpusztult volna.

A zsoltár „istenei” halandósága a címük korlátozottságát bizonyítja. Krisztus halála a megtestesülés valóságát bizonyítja. Az egyik ítéleti bukás; a másik megváltó önátadás. Az egyik leleplezi, hogy nem természet szerinti Istenek; a másik kinyilatkoztatja, hogy az Isten Fia valóban emberré lett.

Te ezt a kettőt összekevered, mert nálad minden szó egy nagy katyvaszba esik: isten, Isten, fiú, Fiú, halál, természet, személy, cím, méltóság. A katolikus hit viszont különbséget tesz. És éppen ezért tudja egyszerre megvallani: egyetlen Isten van; Krisztus valóságos Isten és valóságos ember; az Isten Fia emberi természetében meghalt; a 82. zsoltár halandó „istenei” pedig nem természet szerinti Istenek, hanem ítélet alá vont, bukó hatalmasságok.

A te kérdésed tehát nem csapda volt, hanem gereblye. Ráléptél, és a nyele visszacsapott.

Megint ugyanaz a régi mutatvány: a „fiakból” istenfajt gyártasz

Azt mondod, a 82. zsoltárban nem „valakit”, nem embereket nevez isteneknek a szöveg, hanem „a Felséges Isten fiait”. Ebből szerinted már következik, hogy természet szerinti istenekről van szó. "

--------------------------

 

Igen , ebből pontosan az következik, hogy azok, akikhez az Isten fiai közül az Istenek Istene szólótt,

mindnyájan Istenek.

 

 

 

Ha természet szerinti, teremtetlen, isteni lények volnának, akkor a „meghaltok, mint az emberek” nem lenne fenyegetés, hanem teológiai képtelenség. A zsoltár éppen azzal üti le őket, hogy bármilyen magas címük volt is, nem az élő Isten természetében részesedő istenek: ítélet alá kerülnek, és úgy hullanak el, mint a földi hatalmasok.

-------------------------------------------------

 

Nem azt tanítják a Róma Főpapja által vezetett egyház teológusai, hogy isten halt meg a keresztfán?

 

 

1. Megint ugyanaz a régi mutatvány: a „fiakból” istenfajt gyártasz

Azt mondod, a 82. zsoltárban nem „valakit”, nem embereket nevez isteneknek a szöveg, hanem „a Felséges Isten fiait”. Ebből szerinted már következik, hogy természet szerinti istenekről van szó. Nem következik. Ez a te állandó rövidzárlatod: ahol a Szentírás fiúságról beszél, te azonnal isteni fajrokonságot látsz; ahol „istenek” szó áll, te azonnal természet szerinti isteneket képzelsz; ahol „Istenek Istene” áll, te azonnal mennyei főisten-kormányzatot álmodsz.

A „Felséges fiai” kifejezés önmagában nem bizonyítja, hogy ezek a lények Istenek természet szerint. A Szentírás sokféle fiúságot ismer: teremtés szerinti, szövetségi, kegyelmi, királyi, angyali, képviseleti, erkölcsi, örök fiúi. Az angyalok nevezhetők Isten fiainak, Izrael is nevezhető Isten fiának, a hívők is Isten fiai lesznek kegyelemből, de ettől nem lesznek természet szerinti Istenek. A Fiú, Jézus Krisztus, egészen más értelemben Fiú: örök, egyszülött, az Atyával egy lényegű.

Te ezt a különbséget szándékosan elgyalulod. Nálad minden „fiú” ugyanabba a mennyei családfába kerül, aztán ebből kijön a panteon: sok isten, egy főisten, felkent isten, halandó istenek, jutalomként halhatatlanságot szerző istenek. Ez nem bibliai teológia, hanem vallási családfa-mesekönyv.

 

2. A 82. zsoltár nem istenfajtát alapít, hanem ítéletet hirdet

A 82. zsoltárban Isten ítél. Ez a zsoltár alaphelyzete. Nem ünnepi istenavatásról van szó, nem mennyei koronázási bankettről, nem arról, hogy a Felséges fiait bevezetik az isteni faj anyakönyvébe. A zsoltár vádirat: igazságtalanul ítéltek, részrehajlók voltatok, nem szolgáltattatok igazságot a gyengének és árvának, nem mentettétek meg a szegényt és szűkölködőt.

Ezért hangzik el: „Én mondottam: istenek vagytok, és a Felséges fiai mindnyájan; mindamellett meghaltok, mint az emberek, és elhullotok, mint akármely fejedelem.” Ez nem természet szerinti istenség ünneplése. Ez cím és méltóság visszavonása ítéleti formában. Olyanokhoz szól, akik magas, Istentől kapott hatalmi vagy képviseleti státuszt viseltek, de elbuktak benne.

Ha természet szerinti, teremtetlen, isteni lények volnának, akkor a „meghaltok, mint az emberek” nem lenne fenyegetés, hanem teológiai képtelenség. A zsoltár éppen azzal üti le őket, hogy bármilyen magas címük volt is, nem az élő Isten természetében részesedő istenek: ítélet alá kerülnek, és úgy hullanak el, mint a földi hatalmasok.

 

3. Az, hogy „a Felséges fiai”, nem teszi őket egy másik Isten természet szerinti gyermekeivé

Azt állítod, hogy ezek „egy másik Isten fiai”, és az Istenek Istene ezeknek az Istene lett, miután felkenetett társai fölé. Hol áll ez a 82. zsoltárban? Sehol. A zsoltár nem mondja, hogy van egy magasabb Isten, akinek fiai ezek az istenek, és egy másik Isten, aki később föléjük kenetett. Nem mondja, hogy az Úr maga is közülük való. Nem mondja, hogy az Istenek Istene korábban csak egy istenfi volt, majd előléptették.

Ezt te hozod be kívülről. Ez a te henoteista rendszered. A zsoltár szövege sokkal egyszerűbb: Isten ítél azok között, akiket „isteneknek” nevez, mert nagy hatalmat kaptak, de igazságtalanul éltek vele. A végén Istenhez kiált: kelj fel, ítéld meg a földet, mert tied minden nép. Ez nem azt jelenti, hogy sok isten között van egy vezető. Azt jelenti, hogy az Úr egyetemes bíró.

A zsoltár végső hangja nem panteon, hanem monoteista ítélet: Istené minden nép. Nem az isteneké. Nem a Felséges fiainak szétosztott, végleges, önálló birtoka. Istené.

 

4. „Hogyan lehetne Istenek Istene, ha csak egy Isten létezik?” — ez nem probléma, csak félreértett felségcím

Azt kérdezed: hogyan lehetne Izrael Istenének neve Istenek Istene, ha csak egy Isten létezik? Érted-e a problémát? Értem. Csak ez nem probléma, hanem a te nyelvi csapdád. Az „Istenek Istene” ugyanúgy felségcím, mint az „urak Ura” vagy „királyok Királya”. Nem azt jelenti, hogy Isten ugyanabba a fajba tartozik, mint a többiek, csak rangidős. Azt jelenti, hogy minden istennek nevezett hatalom fölött ő az abszolút Úr.

A Biblia nevezhet „isteneknek” bálványokat, hamis kultusztárgyakat, démoni hatalmakat, angyalokat, mennyei hatalmasságokat, bírákat, uralkodókat, képviseleti hatalommal bírókat. De ezek nem Istenek ugyanabban az értelemben, ahogyan az Úr Isten. Az „Istenek Istene” cím nem istenfajtát igazol, hanem az összes istennek nevezett valóság fölötti páratlan felsőbbséget.

Te úgy olvasod, mintha a „királyok Királya” azt jelentené: Isten egy politikai uralkodó a földi uralkodók családjából. Nyilván nem. Akkor az „Istenek Istene” sem jelenti azt, hogy az Úr egy isten a sok valódi isten közül.

 

5. Az „istenek ekklésziája” nem az Egyház mintájára működő mennyei panteon

Azt mondod, Isten nem akárhol tette a kijelentést, hanem „az istenek ekklésziája között”. Ezzel megint ünnepélyes görögös díszletet húzol egy ítéleti szöveg elé. A zsoltárban Isten gyülekezetéről, tanácsáról, ítéleti fórumáról van szó. Ez nem azt jelenti, hogy ezek természet szerinti istenekből álló egyházat alkotnak. A mennyei tanács nyelve nem többistenhit. A királyi udvartartás nem teszi az udvaroncokat királyokká. A bírósági jelenet nem teszi a vádlottakat főbíróvá.

Isten megáll és ítél. Ez a döntő. Nem egyenrangú isteni testületben tanácskozik, hanem bíróként lép fel. A többiek ítélet alatt állnak. Márpedig aki Isten ítélete alatt áll, az nem Isten természet szerint. A teremtmény ítéltetik meg, nem a teremtetlen Isten.

Te az „istenek gyülekezetéből” istenfajtát csinálsz, miközben a zsoltár egész mozgása ellenkező irányú: Isten leleplezi, megítéli, megalázza és halálra adja azokat, akik visszaéltek címükkel vagy hatalmukkal.

 

6. „Nem minden isten hal meg” — ezt nem a zsoltár mondja, hanem te toldod hozzá

Amikor szembesítenek azzal, hogy a 82. zsoltár szerint ezek meghalnak, mint az emberek, azt válaszolod: nem minden isten hal meg, csak azok, akiket halálra ítéltek. Ez ügyes menekülésnek látszik, de valójában újabb betoldás. A zsoltár nem tanít olyan rendszert, hogy vannak halandó istenek, vannak halhatatlanságot elnyert istenek, van jutalmazási fokozat, van isteni rend, van korszakos próbaidő, és aki feddhetetlen marad, az halhatatlanná válik.

Ezt te építed rá. A zsoltár csak annyit mond: „istenek vagytok” — majd azonnal: „de meghaltok, mint az emberek.” Ez a fordulat nem a halandó istenek teológiájának megalapítása, hanem az isteni cím ironikus vagy ítéleti visszavétele. A cím magas, a vég emberi. Ez a lényeg.

Te ebből azt csinálod: természet szerint istenek, csak még halandók, amíg el nem nyerik a jutalmat. Ez már olyan, mintha a zsoltárból mennyei nyugdíjrendszert olvasnál ki. Semmi ilyen nincs a szövegben.

 

7. „Az Istenek Nagy Tanácsa úgy határozott” — hol van ez a Bibliában?

Azt írod, az Istenek Nagy Tanácsa úgy határozott, hogy az engedetlen istenek az ítélet napján elvesznek, mint a közemberek. Ez megint a saját mitológiád. Hol szerepel a 82. zsoltárban „Istenek Nagy Tanácsa” ilyen jogi döntéssel? Hol áll, hogy több természet szerinti isten tanácsa ítéletet hozott más istenek fölött? Hol áll, hogy ezek istenek voltak, de halhatatlanságukat még nem nyerték el? Sehol.

A szövegben Isten ítél. Nem istenek nagy tanácsa. Nem kollektív isteni parlament. Nem felsőházi szavazás. Isten áll a gyülekezetben, és Isten mondja ki az ítéletet. A végén is Istenhez szól a kiáltás: kelj fel, ítéld meg a földet.

A te „Istenek Nagy Tanácsa” szólamod pátoszos, de nem bibliai. Olyan, mint egy rossz fantasy-regényből áthozott mennyei alkotmánybíróság.

 

8. A katolikus tan szerint Krisztus meghalt — de nem úgy, ahogy te képzeled

Azt kérdezed gúnyosan: nem a Róma főpapja által vezetett egyház állítja „istenjézusáról”, hogy meghalt? De igen: a katolikus hit vallja, hogy Jézus Krisztus valóságosan meghalt a kereszten. Csakhogy nem úgy, ahogy te ezt karikatúrává gyúrod. Nem az isteni természet halt meg. Nem Isten istensége szűnt meg. Nem a Szentháromság omlott össze nagypénteken. A Fiú isteni személye emberi természetében szenvedett és halt meg.

A halál az emberi test és lélek szétválása. Krisztus valóságos emberi testet és valóságos emberi lelket vett fel. Ezért valóságosan meghalhatott emberi természetében. De személy szerint az örök Fiú az alany. Ezért mondhatjuk: Isten Fia meghalt értünk, nem azért, mert az istenség halandó, hanem mert az isteni személy valódi emberségben vállalta a halált.

Te ezt úgy fordítod le, mintha a katolikusok azt mondanák: az örök isteni természet meghalt. Nem ezt mondjuk. Megint a saját bábodat püfölöd, és közben diadalmasan kiáltasz, hogy ledőlt a dogma. Nem dőlt le. A báb dőlt le, amelyet te faragtál.

 

9. Krisztus halála nem bizonyítja, hogy „istenek is meghalhatnak”

Krisztus halálából nem következik, hogy vannak halandó természet szerinti istenek. Krisztus halála a megtestesülés titkához tartozik. Az örök Fiú emberi természetet vett fel; ebben az emberi természetben szenvedett, meghalt és feltámadt. Ez egyedülálló esemény. Nem általános szabály az „istenek halandóságáról”.

Te Krisztus kereszthalálát úgy akarod felhasználni, mint bizonyítékot a halandó istenek fajára. Ez teológiai zsebtolvajlás. A katolikus állítás: az Isten Fia emberré lett, és emberként meghalt. A te állításod: vannak halandó istenek, akik jutalomként halhatatlanságot kaphatnak. A kettőnek semmi köze egymáshoz.

A kereszt nem a panteonod egyik példája. A kereszt a megtestesült Fiú üdvözítő áldozata.

 

10. „Csak egy halhatatlan” — igen, Isten egyedül halhatatlan természet szerint

Azt kérdezed: soha nem hallottam, hogy az istenek közül csak egy halhatatlan? De hallottam, csak te megint rossz rendszerbe rakod. Pál szerint Isten az, akié egyedül a halhatatlanság. Ez nem azt jelenti, hogy sok isten van, és közülük csak egy még halhatatlan, a többiek majd jutalomként megszerzik. Azt jelenti, hogy Isten egyedül birtokolja a halhatatlanságot önmagától, lényegénél fogva.

A teremtmény részesedhet az életben, kaphat halhatatlanságot kegyelemből, feltámadhat romolhatatlanságra, élhet örökké Isten ajándékából. De ez nem természet szerinti istenség. A teremtmény nem azért él örökké, mert isteni fajba tartozik, hanem mert Isten részesíti életében.

A különbség egyszerű: Isten halhatatlan önmagától; a teremtmény halhatatlanságot kap. Te ebből is mennyei istenosztályt csinálsz: némely isten halandó, némelyik jutalmazott, némelyik örök. Ez nem apostoli tanítás, hanem halhatatlansági ranglétra.

 

11. „Minden isten halandó, amíg el nem nyeri jutalmul a halhatatlanságot” — ez bibliai fedezet nélküli fantázia

Ez a mondatod mindent elárul: „Minden isten halandó mindaddig, amíg el nem nyeri jutalmul a halhatatlanságot.” Hol tanítja ezt a Szentírás? Hol van az, hogy istenek próbaidőn vannak? Hol van az, hogy istenek jutalmul nyerik el a halhatatlanságot? Hol van az, hogy a 82. zsoltár istenei természet szerint istenek, csak még nem kapták meg végleges halhatatlansági fokozatukat?

Sehol. Ez a te rendszered. Még csak nem is következik a szövegből. A zsoltárban a halálfenyegetés pontosan azt jelenti: bármilyen magas címük van, nem azok, aminek képzelik magukat. Emberi módon elbuknak. A halál itt nem az istenfaj egyik kockázata, hanem az istenségi cím relativizálása.

Te úgy beszélsz, mintha a Biblia valami mennyei versenyvizsgát tanítana: istenek indulnak, engedetlenek kiesnek, feddhetetlenek halhatatlanságot kapnak. Ez nem kinyilatkoztatás, hanem kozmikus tanfolyami rendszer.

 

12. Az ember halhatatlansága nem istenné válás természet szerint

Azt mondod, ez az emberekre is érvényes: aki feddhetetlen marad, elnyeri a halhatatlanságot. A katolikus hit is vallja, hogy az igazak örök életet kapnak, testben feltámadnak, romolhatatlanságban élnek Isten előtt. De ettől nem lesznek Istenek természet szerint. Nem lesz belőlük új isteni faj. Nem válnak a Teremtővel azonos szintű istenekké.

A kegyelem felemel, részesít, megdicsőít, de nem szünteti meg a teremtményi státuszt. A szent örökké élhet Istenben, de nem lesz teremtetlen. A megdicsőült ember részesedik az isteni életben, de nem lesz Isten lényeg szerint.

Te megint összekevered a részesedést a természet szerinti birtoklással. Aki életet kap Istentől, nem válik Istenné. Aki örök életet kap, nem lesz az élet forrása önmagától. Isten ad, a teremtmény kap. Ez a különbség. Te pedig ebből is panteont akarsz építeni.

 

13. Az „örök élet” elleni támadásod nyelvi és teológiai tévedés

Azt állítod, hogy az „örök élet” kifejezés belehamisítása Isten Szavába az istentelen egyház fordítói által. Ez megint nagy szó, kevés bizonyítás. A bibliai nyelvekben az életre vonatkozó „örök”, „korszakos”, „a korszakhoz tartozó” kifejezések valóban hordozhatnak árnyalatokat. De az Újszövetségben az örök élet nem pusztán hosszú életet jelent a földön, nem csak ezeréves, fás hosszúságú életet, hanem Isten saját életében való részesedést, amely nem múlik el.

Jézus az örök életet úgy kapcsolja Isten ismeretéhez, a Fiúhoz, feltámadáshoz, ítélethez és elveszhetetlenséghez, hogy abból nem lehet puszta hosszú földi életet csinálni. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van. Aki az ő testét eszi és vérét issza, annak örök élete van, és Jézus feltámasztja az utolsó napon. Ez több, mint hosszú élet a fák mintájára.

Ha az „örök élet” szerinted csak korszakos hosszú élet, akkor a vele párhuzamos örök büntetés, örök dicsőség, örök szövetség, örök Isten kifejezéseivel is bajba kerülsz. A szót nem lehet mindig úgy fordítani, ahogy éppen a rendszerednek kényelmes.

 

14. A „fák élete” hasonlat nem az örök élet tagadása

A fákkal érvelsz: mutassak egy fát, amely a teremtés kezdete óta él. Ezzel azt akarod bizonyítani, hogy a hosszú élet nem örök élet. Csakhogy a fák életére vonatkozó bibliai hasonlat nem az örök élet teljes dogmatikai meghatározása. A hasonlat a hosszúságot, békét, áldást, stabilitást érzékelteti. Nem azt mondja, hogy az üdvösség végső állapota botanikai élettartamra korlátozódik.

A Biblia többféle képet használ: fa, folyó, város, menyegző, lakoma, örökség, ország, feltámadás, új ég és új föld. Egyik képet sem szabad úgy kiragadni, hogy a többit agyonverje. Ha a faélet-hasonlatból azt hozod ki, hogy nincs valódi örök élet, akkor ugyanazzal a módszerrel a menyegzői képből azt kellene kihoznod, hogy az üdvösség csak lakodalmi vacsora, a város-képből meg azt, hogy az üdvösség csak építészet.

A hasonlat hasonlat. Nem szótári kaloda. A fák hosszú élete nem cáfolja az örök életet; csak egyik képe az áldott, tartós, békés életnek.

 

15. Az ezeréves királyság nem meríti ki az örök életet

Azt mondod, az Istenek Istene az ezeréves királyság alatt hosszú életet ígért a szelídeknek és tiszta szívűeknek, de nem örök életet. Itt megint összekeversz üdvtörténeti szakaszokat. Az ezeréves uralom kérdéséről keresztények között különböző értelmezések voltak, de az örök élet nem merül ki semmilyen földi hosszú életben.

A keresztény remény végső tárgya nem az, hogy nagyon sokáig élünk egy még mindig múló világban. Hanem a feltámadás, romolhatatlanság, Isten színelátása, új ég és új föld, halál nélküli végső állapot. A halál utolsó ellenségként eltöröltetik. Nem arról van szó, hogy csak meghosszabbított halandóságot kapunk, aztán egyszer vége. Az üdvösség végső állapota nem hosszú próbaidős bérlet, hanem Isten életében való végleges részesedés.

Te az örök életből ezeréves, majd korszakos hosszabbítást csinálsz. Ez olyan, mintha az evangélium örömhírét lefordítanád mennyei nyugdíjelőtakarékosságra.

 

16. Az örök élet nem „egyházfordítói hamisítás”, hanem apostoli remény

Az „örök élet” nem katolikus fordítói trükk. Nem római betoldás. Nem a teológusok varázsszava. Az apostoli igehirdetés középpontja, hogy Krisztusban az ember nem pusztán hosszabb életet, hanem végső életet kap. Az élet, amelyet Krisztus ad, nem egyszerűen sok év, nem csupán jobb földi körülmények, nem ezeréves egészségprogram. Az élet Istennel való közösség.

János evangéliuma különösen világosan beszél erről: az örök élet Isten és az általa küldött Jézus Krisztus ismerete. Ez nem mérhető fák évgyűrűivel. Aki Krisztusban van, már részesedik abban az életben, amely a halált legyőzi. Ezért mondja Jézus, hogy aki hisz benne, ha meghal is, él.

Te a fogalmat földi élettartamra lapítod. Ez nem hűség a Bibliához, hanem az örökkévalóság lekicsinyítése.

 

17. A „meghaltok, mint emberek” nem az istenek halandósági osztályzata, hanem leleplezés

Térjünk vissza a zsoltár közepéhez, mert itt van a fő bajod. Szerinted a „meghaltok, mint emberek” azt jelenti: vannak istenek, akik halandók, mert fellázadtak. A szöveg sokkal inkább ezt mondja: bár „isteneknek” neveztettek hatalmi vagy képviseleti értelemben, nem vagytok Istenek természet szerint; ítélet alá estek, és emberi vég vár rátok.

A cím tehát nem ontológiai rang, hanem felelősséggel járó méltóság. A bukásuk pedig megmutatja, hogy nem isteni természetűek. Ha a halál úgy éri őket, mint az embereket, akkor a zsoltár éppen kihúzza alóluk azt, amit te alájuk akarsz tenni: a természet szerinti istenséget.

Te az ítélet mondatából rendszertani besorolást csinálsz. Ez olyan, mintha valakitől elvennék a díszegyenruhát, te pedig ebből azt bizonyítanád, hogy örökletes királyi vérből való.

 

18. A Jehova Tanúira való hivatkozásod különösen furcsa

A végén azt kérdezed, azt gondolom-e, hogy Jehova Tanúi nem veszik észre a katolikus teológusok értelmi hiányát. Ez már csak azért is különösen furcsa, mert a te rendszered még Jehova Tanúi tanításához képest is elvadult. Ők legalább formálisan tagadják a sok természet szerinti isten világát, és nem szoktak halandó istenek jutalmazási rendszeréből mennyei tanácsot építeni. Te viszont már nem egyszerűen antikatolikus vagy, hanem olyan henoteista konstrukciót raksz össze, amelyben istenek születnek, lázadnak, meghalnak, jutalmazódnak, halhatatlanságot nyernek.

Ez nem a katolikus „kovász” elleni védelem. Ez egy másik kovász: bibliai szavakból erjesztett panteon. Jehova Tanúit sem azzal véded meg, hogy egy még zavarosabb rendszerbe hívod őket át.

A katolikus teológusokat lehet vitatni. De ha valaki a 82. zsoltárból halandó istenek tanát, az „örök élet” ellen pedig faélettani érvet gyárt, akkor talán nem ő áll a bölcsesség hegycsúcsán.

 

19. A „Róma főpapja által vezetett egyház” elleni kiáltvány nem pótolja a bizonyítást

Megint jön a refrén: meg kell óvni Jehova Tanúit a római egyház teológusainak kovászától. Ez jól hangzik plakáton, de nem bizonyít semmit. A vita nem azon dől el, ki tud hangosabb felhívást írni nagybetűkkel. A vita azon dől el, mit jelent a 82. zsoltár, mit jelent az Istenek Istene cím, mit jelent Krisztus halála, mit jelent az örök élet, és mit tanít a Szentírás Isten természetéről.

A te érvelésednél minden kulcsponton hiányzik a bizonyítás. A „Felséges fiai” szerinted természet szerinti istenek — bizonyítatlan. Az Úr szerinted csak egy felkent istenfi — bizonyítatlan. A halandó istenek jutalmazott halhatatlansága — bizonyítatlan. Az örök élet fordítói hamisítás — bizonyítatlan. Az ezeréves földi hosszú élet mint végső remény — beszűkített és bizonyítatlan.

Nagybetűs buzgóság sok van. Szöveghű bizonyítás kevés.

 

20. Összegzés: a 82. zsoltár a te rendszered sírköve, nem alapköve

Összefoglalva: a 82. zsoltárban az „istenek vagytok” nem természet szerinti isteneket alapít, hanem magas, Istentől kapott képviseleti vagy mennyei méltóságot jelöl, amely ítélet alá kerül. A „Felséges fiai” nem bizonyít isteni fajt. Az „Istenek Istene” nem panteonfőnök, hanem felségcím minden istennek nevezett hatalom fölött. Az „istenek gyülekezete” nem isteni parlament, hanem ítéleti jelenet. A „meghaltok, mint emberek” nem halandó istenek tanát vezeti be, hanem leleplezi, hogy ezek nem Istenek természet szerint.

Krisztus halálát sem használhatod menekülőútként. A katolikus hit nem azt tanítja, hogy az isteni természet meghalt, hanem hogy az örök Fiú emberi természetében valóságosan meghalt. Ez nem igazolja a halandó istenek elméletedet. Az, hogy Isten egyedül halhatatlan, azt jelenti, hogy Istené a halhatatlanság önmagától; a teremtmény csak ajándékként részesedhet életben. Ez sem sok isten, hanem egy Isten és sok teremtmény.

Az örök életet pedig nem lehet fák élettartamára zsugorítani. A fa-hasonlat nem dogmatikai korlát, hanem kép. Az örök élet nem fordítói hamisítás, hanem Krisztus ígérete: Isten életében való részesedés, amely legyőzi a halált. A keresztény remény nem hosszú, de végül lejáró korszakos élet, hanem feltámadás, romolhatatlanság és végleges közösség Istennel.

A te rendszeredben az istenek halandók, jutalomra várnak, tanácsot tartanak, meghalnak, feltámadhatnak, talán halhatatlanná válnak; az örök élet csak hosszabb korszak; az Istenek Istene egy felkent főisten; Krisztus pedig nem valóságos Isten, hanem emberi szereplő egy mennyei hierarchiában. Ez nem apostoli hit. Ez bibliai szavakból összerakott henoteista labirintus.

A katolikus hit ezzel szemben tiszta: egyetlen Isten van, aki természet szerint halhatatlan; a Fiú valóságos Isten és valóságos ember; Krisztus emberi természetében meghalt értünk, de isteni személye örök; az igazak pedig nem istenfajjá lépnek elő, hanem kegyelemből részesednek az örök életben. Ez nem a „római kovász”, hanem az apostoli hit józan, teljes és szöveghű megvallása.

Ez hogyan fér össze a te természet szerinti isteneiddel? Az élő, teremtetlen, változhatatlan Isten meghal, mint az ember? "

 

---------------------------------

 

Nem minden isten hal meg. Csak azok az istenek akik halálra ítéltettek. Az Istenek Nagy Tanácsa úgy határozott, hogy azok az istenek, amelyek engedetlenekkéváltak és fellázadtak az korszakos isteni reddel szemben, bizony az ítélet napján el vesznek, úgy, ahogyan bármely közember, akik vétkeztek.

 

Melleseg nem a Róma Főpapja által vezetett egyház állítja istenjézusáról, hogy meghalt?

 

Most pedig azon csodálkozol, hogy az engedetlen isteneknek az Istenek istene azt adta tudzukra, hogy úgy fognak meghalni, mint közember?

 

Soha se halottad, hogy az Istenek közül csak egy ,aki halhatatlan?

 

Minden isten halandó mindaddig, amíg el nem nyeri jutalmul a halhatatlanságot.

 

Ez az emberekre is érvényes. Aki a korszakok végéig feddhetetlen marad az elnyeri a halhatatlanságot. A korszakok végezetéig, habár az igazaknak hosszú élete, korszakos élete lesz a Földön, de az nem fog örökké tartani, ahogyan azt az istentelenek egyházainak tévtanítói kiképzelegték.

 

A Fák élete valóban hosszú, de semmiképen nem örök. Az Istenek Istene a korszakok végéig tartó ezer éves királyság alatt ezen a földön valóban hosszú életet ígért a szelídeknek és tiszta szívűeknek, 

akár csak a fák élete, de nem örök életet. Az örök élet kifejezés belehamisítása az Isten Szavába az istentelenek egyházának fordítói által, az Isten Szavának a meghazudtolása.

 

Mutass nekem egy fát ezen a földön, amely a teremtés a korszakok kezdete óta, ma is él!

 

Látod, hogy milyen hijján vannak a Róma Főpapja által vezetett egyház teológusai az értelemnek és az igaz tudásnak! Azt gondolod, hogy ezt jehova tanúi nem veszik észre?

 

SEGÍTSÜNK JEHOVA TANÚIT MEGÓVNI,A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYHÁT TEOLÓGUSAINAK A KOVÁSZÁTÓL!

 

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL TÁRSAI,AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

 

 

 

 

 

 

A fő trükköd változatlan: a „fiakból” istenfajtát csinálsz

Azzal védekezel, hogy te nem hazudtolod meg Istent, mert a Zsoltár 82-ben ő maga mondja: „istenek vagytok”, „a Felséges fiai vagytok mindnyájan”. Csakhogy megint ugyanazt csinálod: a bibliai szóhasználatot egyetlen, lapos, panteonszagú jelentésre gyalulod le. Ha valakit a Szentírás „istennek” nevez valamilyen alárendelt, képviseleti, bírói, mennyei vagy teremtményi értelemben, te azonnal természet szerinti Istent csinálsz belőle."

 

-----------------------------------

 

Nem valakit, ráadásul nem embereket nevezett a 82. Zsoltárban leírtak szerint isteneknek, hanem 

a Felséges Isten fiait. Úgyhogy kifogásod okafogyott. 

 

Fontos megjegyezni, hogy azokat nevezte isteneknek, akiknek Ő lett az Istene, miután felkenetett az Isten fiainak egyikekét , társai az Istenek fölé.

 

Hogyan lehetne a neve Izrael Istenének Istenek Istene, ha csak egy isten létezik.

 

Érted a problémát? Vagy mégse?

 

Nem akárki nevezte egy másik Isten fiait isteneknek, hanem az az Isten, aki ezeknek az Isteneknek Istene. És nem akárhol tette ezt a kijelentéást, hanem az istenek Ekklésziája között.

 

Ráadásul nem ez az egyedüli bizonyíték az Isten Szavában az istenek létezéséről.

 

 

 

 

1. A fő trükköd változatlan: a „fiakból” istenfajtát csinálsz

Azzal védekezel, hogy te nem hazudtolod meg Istent, mert a Zsoltár 82-ben ő maga mondja: „istenek vagytok”, „a Felséges fiai vagytok mindnyájan”. Csakhogy megint ugyanazt csinálod: a bibliai szóhasználatot egyetlen, lapos, panteonszagú jelentésre gyalulod le. Ha valakit a Szentírás „istennek” nevez valamilyen alárendelt, képviseleti, bírói, mennyei vagy teremtményi értelemben, te azonnal természet szerinti Istent csinálsz belőle.

Ez a hiba. Nem az a kérdés, szerepel-e a szó. Szerepel. Nem az a kérdés, nevezhet-e az Írás bizonyos személyeket vagy hatalmasságokat „isteneknek”. Nevezhet. A kérdés az, hogy ugyanabban az értelemben Istenek-e, mint az egyetlen teremtő Úr. És erre a válasz: nem.

A Biblia képes „istenekről” beszélni úgy, hogy közben az egyetlen Istent vallja mindenek Teremtőjének, Bírájának és Urának. Te ezt nem bírod elviselni, mert a rendszerednek sok valódi Isten kell. Ezért minden többértelmű szót isteni fajnévvé dagasztasz. Ez nem exegézis, hanem szótári lufifújás.

 

2. A Zsoltár 82-ben az „istenek” ítélet alatt állnak — ez nem isteni természet

A Zsoltár 82-ben az a döntő, amit te következetesen elhallgatsz vagy elsimítasz: Isten ítél ezek fölött az „istenek” fölött. Miért? Mert igazságtalanul ítélnek, pártoskodnak, nem védik a gyengét, nem szolgáltatnak igazságot. A zsoltár végén pedig az ítélet: „meghaltok, mint az emberek, és elhullotok, mint bármelyik fejedelem.”

Ez hogyan fér össze a te természet szerinti isteneiddel? Az élő, teremtetlen, változhatatlan Isten meghal, mint az ember? Az isteni természetű lény elhullik, mint egy fejedelem? Az Isten ítélőszéke elé állított bűnös bíró maga is Isten azonos értelemben?

Nem. A zsoltár vagy emberi bírákat nevez „isteneknek” képviseleti értelemben, mert Isten ítéletét kellett volna képviselniük, vagy alárendelt mennyei hatalmasságokat ítél meg. De egyik sem természet szerinti Isten. A zsoltárban az egyetlen igazi Isten az, aki ítél. A többiek ítélet alatt vannak. Ez a különbség, amelyet a te panteonépítő módszered ledarál.

 

3. A „Felséges fiai” nem jelent automatikusan „Felséges természetű isteneket”

A „Felséges fiai” kifejezésből azt következteted, hogy ezek szükségképpen Istenek, és mivel egyikük szerinted Izrael Istene, ezért mindnyájan istenek. Ez megint fogalmi rövidzárlat. A Bibliában a „fiú” szó nem mindig azonos természetű születést jelent. Van örök Fiú: Krisztus, aki az Atyától öröktől születik, nem teremtmény. Van teremtményi értelemben vett „Isten fia”: angyal, mennyei lény. Van szövetségi fiú: Izrael. Van kegyelemből fiú: a hívő. Van erkölcsi értelemben fiú: aki Isten útján jár.

Ezeket nem lehet egybeönteni. Te viszont mindent egy üstbe dobsz, és a végén „sok Isten” nevű levest főzöl belőle.

Ha a hívők Isten fiai, akkor szerinted ők is természet szerinti istenek? Ha Izrael Isten fia, akkor Izrael népe is isteni faj? Ha az angyalok Isten fiai, akkor minden angyal Isten? Látod, hová vezet a módszered? A „fiú” szó analóg, többértelmű, kontextusfüggő. Te pedig úgy használod, mint egy vakpecsétet: ahol fiú van, ott istenfaj van. Ez nem teológia, hanem címkeragasztás.

 

4. Az „Istenek Istene” nem azt jelenti, hogy léteznie kell sok természet szerinti Istennek

Azt mondod: ahhoz, hogy valaki Istenek Istene legyen, léteznie kell azoknak az isteneknek, akiknek Istene. Ez félig igaz, de éppen a lényegben hibás. Létezhetnek „isteneknek nevezett” valóságok: bálványok, hamis istenek, démoni hatalmak, angyali lények, földi urak, bírák, képviseleti méltóságok. De ebből nem következik, hogy természet szerinti Istenek.

Az „Istenek Istene” felségcím. Azt jelenti: az Úr minden istennek nevezett hatalom fölött áll. Nem azt jelenti: ő egy isteni faj főpéldánya. Ahogy az „urak Ura” sem azt jelenti, hogy Isten csak egy úr az urak között. Ahogy a „királyok Királya” sem azt jelenti, hogy Isten csak egy földi királyi kategória tagja. A felsőfok nem közös természetet bizonyít, hanem abszolút felsőbbséget.

Te a felségcímet biológiai-ontológiai kategóriává változtatod. Ez olyan, mintha a „doktorok doktora” kifejezésből azt bizonyítanád, hogy minden doktor ugyanabban a természetben részesedik, mint a címzett. Nyelvi bohóckodás.

 

5. A Zsoltár 45 „társaid” szava nem azonos a Zsoltár 82 vádlottjaival

A Zsoltár 45-öt megint összekötöd a Zsoltár 82-vel: ott vannak az „istenek”, itt vannak a „társak”, tehát a társak is istenek, és föléjük kenték a Fiú Istent. Csakhogy a szöveg ezt nem mondja. Te mondod. A „társaid” kifejezés nem azonosítja önmagát a Zsoltár 82 „istenek” gyülekezetével. Ez a te összeolvasásod.

A 45. zsoltár királyi-messiási nyelv. A Zsidókhoz írt levél a Fiúra alkalmazza, hogy megmutassa: a Fiú angyalok fölötti, isteni méltóságban áll, és teremtő Úrként jelenik meg. De a „társaid fölé” kifejezésből nem következik természet szerinti istenek társasága. A Zsidókhoz írt levél egész iránya éppen az, hogy a Fiú nem egy az angyalok közül, hanem fölöttük van.

Te viszont a „társakból” isteneket csinálsz, majd a Zsoltár 82 vádlottait hozzávarrod a Zsoltár 45 királyához. Ez nem összefüggés-feltárás, hanem szövegragasztóval végzett panteonépítés.

 

6. Jób 38 továbbra sem neked segít: ott Isten teremt, a többiek örülnek

Azt mondod, Jób 38-at nem azért idézed, hogy ezek teremtettek volna, hanem azért, hogy megmutasd: nem emberek. Rendben. De erre már megkaptad a választ: attól, hogy nem emberek, még nem Istenek. Ez az, amit képtelen vagy megemészteni.

Jób 38-ban az „Isten fiai” örvendeznek, miközben Isten a föld alapját veti. Nem társteremtők. Nem isteni munkatársak. Nem világalkotó istencéh. Tanúk. Dicsőítők. Mennyei teremtmények. A teremtés műve Istené.

Te most azt mondod: nem az a kérdés, ki teremtett, hanem hogy vannak-e élő istenek a Teremtőn kívül. De pontosan a teremtés kérdése dönti el a természet szerinti istenséget. Aki teremtett lény, az nem Isten. Aki jelen van a teremtésnél, de nem forrása a létnek, az nem Isten. Aki örvendezik Isten művén, az nem lesz a mű végső oka.

A te érvelésed olyan, mintha a kórus tagjait zeneszerzőnek neveznéd, mert ott voltak a bemutatón és énekeltek.

 

7. Jób 1: Isten fiai és a sátán megjelennek az Úr előtt — ez udvartartás, nem istenek parlamentje

Jób 1-et is idézed: Isten fiai eljöttek, hogy megjelenjenek az Úr előtt, és a sátán is közöttük volt. Ez nem sokistenhit. Ez mennyei udvarjelenet. Az Úr uralkodik, kérdez, megenged, határt szab. A sátán nem egyenrangú isten, hanem korlátozott vádló. Az Isten fiai nem szuverén istenek, hanem megjelennek az Úr előtt.

Ha ez istenek gyülekezete volna természet szerint, akkor a sátánt hová teszed? Ő is isten? Ha igen, akkor a rendszeredben a sátán is isteni státuszt kap. Ha nem, akkor máris elismerted, hogy a mennyei udvarban való jelenlét nem jelent természet szerinti istenséget.

Jób könyve világosan mutatja a különbséget: Isten a szuverén Úr, a többiek elé járuló lények. Ez nem panteon, hanem udvar. Nem istenek szenátusa, hanem az egyetlen Úr hatalma alatt álló teremtményi rend.

 

8. A „ha egy Felséges fia Isten, akkor minden társa Isten” logikád hibás

Azt mondod: ha egy a Felséges fiai közül Isten — Izrael Istenére, az Úrra értve — akkor társai is mindnyájan istenek. Ez nem logika, hanem kategóriakeverés. Először is: nem bizonyítottad, hogy Izrael Istene „egy a Felséges fiai közül”. Ezt az 5Mózes 32-be olvasod bele. Másodszor: még ha valaki egy csoporttal valamilyen viszonyban áll is, nem következik, hogy mindenki ugyanabban a természetben részesedik.

Krisztus emberré lett, és emberek között járt. Ebből nem következik, hogy csak emberi személy. A király együtt ülhet tanácsosaival; ettől a tanácsosok nem királyok. Az Atya Fiának nevezheti a hívőket kegyelemből; ettől nem lesznek egyszülött Fiú. Az angyalok Isten fiai lehetnek teremtményi értelemben; ettől nem lesznek Istenek természet szerint.

A te képleted primitív: egy cím közös, tehát természet közös. Így nem lehet Szentírást magyarázni. Így legfeljebb fogalmi gombóclevest lehet főzni.

 

9. A Szentlélek „kézműves segédként” való leírása nyílt istenkáromló lefokozás

Azt írod, hogy az istenek közül egy, akit Szent Szellemnek nevez az Írás, tevőlegesen segédkezett a Felkent Istennek, nem teremteni, hanem a teremtett anyagból dolgokat megformálni, mint kézműves. Ez már különösen súlyos zavar. A Szentlélek nem egy istenek közül való kézműves segéd. Nem mennyei iparos. Nem teremtett anyagot formázó alvállalkozó. Nem a Fiú műhelysegédje.

A keresztény hit szerint a Szentlélek valóságos isteni személy, aki az Atyával és a Fiúval egyazon isteni lényegben van. A teremtés műve az egy Isten műve: az Atyáé, a Fiúé és a Szentléleké elválaszthatatlanul. A Szentlélek nem kívülről segédkezik, hanem Isten Lelke, aki életet ad.

Te itt már nemcsak Krisztust darabolod, hanem a Szentlelket is lealacsonyítod egy panteoni műhelymunkássá. Ez nem apostoli hit. Ez mennyei céhes mitológia.

 

10. A „teremtsünk embert” nem az istenekhez intézett munkamegbeszélés

Azt mondod, a „teremtsünk embert a mi képünkre” többes száma az istenek irányában szóló megszólítás, és a Szent Szellem kézműves segédkezésével magyarázható. Nem. Az 1Mózes szövegének lényege nem az, hogy több isten közösen tervezőasztalhoz ül. A következő mondat döntő: „teremtette Isten az embert.” Nem „teremtették az istenek”. Nem „Isten és társai megalkották”. Egyes számú isteni cselekvőként áll Isten.

A többes szám magyarázható isteni tanácsnyelvként, méltósági többesként, vagy keresztény olvasatban a Szentháromság fényében. De nem jogos belőle sok természet szerinti Isten közös műhelyét felépíteni.

Ráadásul ha az ember „a mi képünkre” teremtetik, és ez szerinted több isten képét jelenti, akkor milyen istenkép az ember? Sok isten keveréklenyomata? Panteoni közös portré? Látod, hová vezet a képtelenség? A keresztény válasz sokkal mélyebb: az ember az egy Isten képmása; a Szentháromság fényében pedig az ember személyes, értelmes, szeretetre képes lényként tükrözi az egy Isten életét.

 

11. A „sátán szellemétől ered” vádad csak azt mutatja, hogy elfogyott az érved

Azt mondod, az állításom a Sátán szellemétől ered, akivel Róma mindenkori főpapjai kezdettől fogva szövetkeztek. Ez már nem érv, hanem vallási átkozódás. Amikor a szövegösszefüggés nem bírja el a panteonodat, jön a démonozás. Ez olcsó, hangos, és semmit nem bizonyít.

Nem az a sátáni, ha valaki megkülönbözteti az egyetlen Teremtőt a teremtményi mennyei lényektől. Ez a bibliai józanság. Az viszont súlyos tévedés, ha valaki sok élő Istent kezd hirdetni, majd az egyistenhitet nevezi hazugságnak. A próféták nem azért harcoltak, hogy a nép megtanuljon sok istent helyesen rangsorolni. Azért harcoltak, hogy az Úrhoz térjen, és ne imádjon mást.

A „Sátán szelleme” bélyeg nálad érvhelyettesítő. Olyan, mint a piros festék a rossz térképen: feltűnő, de nem mutat jó irányt.

 

12. Dániel 7: az „emberfiához hasonló” nem puszta emberi kategória

Áttérsz Dániel látomására, és azt mondod: Dániel emberfiához hasonlót látott, nem Istent. Csakhogy itt nem az a kérdés, hogy a látott alak emberi formában jelenik-e meg. Igen, emberi alakban jelenik meg. A kérdés az, mit tesz, honnan jön, milyen méltóságot kap, és milyen uralmat birtokol.

Dánielnél ez az emberfiához hasonló alak az ég felhőin jön. A felhőkön való jövetel az ószövetségi képi világban nem hétköznapi emberi közlekedési mód. Ez mennyei, isteni dicsőséget idéző kép. Az Emberfia az Ősöreg elé járul, és örök, egyetemes uralmat kap, amely nem múlik el. Neki szolgálnak népek, nemzetek és nyelvek.

Ez nem puszta földi emberi király leírása. Emberi alakban jelenik meg, de mennyei, ítéleti, királyi, egyetemes méltósággal. A „mint emberfia” nem azt jelenti: semmi több, mint ember. A látomás éppen azt mutatja: emberi alakban jön valaki, akinek hatalma meghaladja a puszta emberi kategóriát.

 

13. Jézus „Emberfia” címe nem istenségtagadás, hanem dánieli önazonosítás

Azt mondod, Jézus nemcsak hasonló volt az ember fiához, hanem embernek fia volt, és sehol nem mondta magát Istennek. De Jézus „Emberfia” címe nem puszta emberségbe zárás. Ő ezzel a dánieli alakra utal: az Emberfia, aki eljön a felhőkön, aki ítél, aki uralmat kap, akinek eljövetele végső jelentőségű.

Amikor Jézus az Emberfia eljöveteléről beszél, nem azt mondja: „én csak egy ember vagyok, nincs itt semmi látnivaló.” Ellenkezőleg: önmagát az eszkatologikus bíró, mennyei hatalommal felruházott alak helyére teszi. Ezért botránkoznak meg rajta. Ezért vádolják. Ezért lesz az Emberfia-cím a szenvedés, feltámadás és dicsőséges eljövetel kulcsa.

Az „Emberfia” tehát nem a te istenségtagadó pecséted. A cím egyszerre mutat valóságos emberségre és dánieli mennyei méltóságra. Te csak az első felét látod, mert a második felétől szétesne a rendszered.

 

14. Jézus nem használta a „hasonló” szót, mert ő maga a beteljesedés

Azt mondod, Jézus sehol nem használja magára a „hasonló” kifejezést, hanem Emberfiának nevezi magát. Pontosan. Dániel látomásában a próféta lát valakit, aki „emberfiához hasonló”. Jézus pedig ezt a látomásos alakot saját személyében beteljesedve nevezi meg: az Emberfia. A látomás hasonlító nyelve a prófétai szemlélet része; Jézus önmegnevezése a beteljesedés nyelve.

Ez nem cáfolat, hanem megerősítés. Jézus nem azért nem mondja, hogy „emberfiához hasonló vagyok”, mert csak puszta ember, hanem mert ő az, akire a dánieli kép mutat. Nem a hasonlatot ismételgeti, hanem a címet birtokolja.

Te itt is elakadsz a szó felszínén. Mintha a prófécia hasonlító nyelve és a beteljesedés önmegnevezése közötti különbséget nem ismernéd. A látomás azt mondja: olyan, mint emberfia. Jézus azt mondja: én vagyok az Emberfia. Ez nem istenségtagadás, hanem messiási és mennyei önazonosítás.

 

15. „Az Atya dicsőségében jön” nem zárja ki saját dicsőségét

Máté 16,27-et idézed: az Emberfia eljön az ő Atyjának dicsőségében angyalaival. Ebből azt akarod levezetni, hogy a dicsőség nem Jézus sajátja, hanem csak kölcsönzött. De ez megint rossz következtetés. Az, hogy a Fiú az Atya dicsőségében jön, nem zárja ki, hogy a Fiúnak saját dicsősége van. A Fiú dicsősége az Atyától van, mert a Fiú öröktől az Atyától van. Ez nem teremtményi kölcsönzés, hanem fiúi közösség.

János evangéliumában Jézus arról beszél, hogy dicsősége volt az Atyánál a világ léte előtt. Ez nem puszta emberi próféta dicsősége. A szinoptikus evangéliumokban pedig az Emberfia angyalaival jön, ítéletet tart, megfizet mindenkinek cselekedete szerint. Ez isteni bírói szerep. Az Atya dicsősége nem külső jelmez, amelyet Jézus kölcsönkap egy napra.

A te logikád szerint, ha valaki az Atya dicsőségében jön, akkor nem lehet isteni. A keresztény hit szerint éppen a Fiú az, aki az Atyát kinyilatkoztatja, és az Atya dicsőségében jelenik meg, mert az Atya és a Fiú nem két idegen isten, hanem egy isteni életben vannak.

 

16. A „soha nem mondta: én Isten vagyok” típusú érv sekélyes

Azt állítod, Jézus egyetlen alkalommal sem mondta, hogy ő Isten. Ez a szokásos felszínes érv: csak azt fogadod el, ha Jézus pontosan a te modern mondatképletedet használja. Csakhogy a Szentírás nem katekizmusvizsga-formulákban beszél. Jézus bűnöket bocsát meg, ami Isten joga. Úrnak mondja magát a szombat fölött. Azt mondja, aki őt látja, látja az Atyát. Azt mondja, ő és az Atya egyek. Azt mondja, mielőtt Ábrahám lett, ő van. Azt mondja, mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogy az Atyát tiszteli. Az Emberfiaként mennyei ítéleti szerepet tulajdonít magának.

Ezek nem puszta prófétai mondatok. Ezek isteni méltóságot hordozó állítások. Az ellenfelei nem véletlenül értették botrányosnak. Nem azért akarták megkövezni, mert szerény emberi tanítóként beszélt, hanem mert olyan méltóságot tulajdonított magának, amely Istenhez tartozik.

Te azt várod, hogy Jézus modern dogmatikai szófordulattal mondja: „én ontológiai értelemben Isten vagyok.” Mivel ilyen mondat nincs, szerinted az egész elesik. Ez olyan, mintha tagadnád, hogy a Biblia tanítja a teremtést, mert nem szerepel benne a „metafizikai létadó okság” kifejezés.

 

17. Az 5Mózes 32-ben megint külön isteneket gyártasz címekből

Azt mondod, Izrael Istene egyes szám harmadik személyben beszél Isten fiairól, tehát nem saját fiairól beszél, hanem egy másik Isten fiairól, akitől ő maga is született. Ez teljesen önkényes. A szöveg nem mondja, hogy az Úr egy nála nagyobb Isten egyik fia. Nem mondja, hogy Izrael Istene maga is az Isten fiai közé tartozik. Ezt te olvasod bele.

Az „Felséges”, „Isten”, „Úr” címeket nem szabad úgy szétdarabolni, mintha minden cím másik istent jelölne. A Biblia gyakran ugyanazt az egy Istent több címmel nevezi. Te viszont minden címből külön szereplőt csinálsz. Ez a te rendszered egyik fő trükkje: ahol az Írás gazdagon nevezi az egy Istent, te sok istent állítasz fel.

Az 5Mózes 32 nem arról szól, hogy Jahve alárendelt istenfi. Arról szól, hogy az Úr népe Jákob, Izrael az ő választott öröksége. A szövegvariánsok és mennyei tanácsnyelv nem jogosít fel arra, hogy Izrael Istenét egy nála hatalmasabb isten fiává degradáld.

 

18. „Isten nem ember” — 4Mózes 23,19 nem a megtestesülés tagadása

Most előveszed a 4Mózes 23,19-et: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék.” Ebből azt állítod, hogy Isten kizárta annak lehetőségét, hogy az Emberfiát Istenként emlegessük. Ez súlyos szövegkiforgatás. A vers szövegösszefüggése nem a megtestesülés lehetőségéről beszél. Azt mondja: Isten nem olyan, mint a hazug, ingadozó, szavát megszegő ember. Amit megígér, megtartja. Nem változékony, nem csalárd, nem megbízhatatlan.

A vers nem azt állítja, hogy Isten soha nem vehet fel emberi természetet. Nem azt mondja, hogy az örök Ige nem lehet emberré. Nem azt mondja, hogy a jövendő Messiás nem lehet isteni személy. A vers Isten hűségéről és változhatatlanságáról szól, szemben az emberi hazugsággal és ingadozással.

Te a verset úgy használod, mintha ontológiai tilalmi tábla lenne a megtestesülés előtt. De ez nem az. A vers azt mondja: Isten nem hazug ember. A keresztény hit ezt teljesen vallja. A megtestesülés pedig nem azt jelenti, hogy Isten hazug, változékony, bűnös emberré vált, hanem azt, hogy az örök Fiú bűn nélküli emberi természetet vett fel.

 

19. A katolikus hit nem azt mondja, hogy Jézus „egyszerre lett istenné és emberré”

Azt mondod, az az érvelés, miszerint Jézus egyszerre lett istenné és emberré, teljes képtelenség. Ebben igazad lenne, ha ezt tanítanánk. De nem ezt tanítjuk. A katolikus hit nem azt mondja, hogy Jézus egy adott ponton istenné lett. Nem azt mondja, hogy egy ember később isteni rangot kapott. Nem azt mondja, hogy Betlehemben létrejött egy új isten.

A katolikus hit azt mondja: az örök Fiú, aki Isten, az idő teljességében emberré lett. Nem istenné lett, hanem emberré lett. Istenségét nem megszerezte, hanem öröktől birtokolja. Emberségét felvette. Ez döntő különbség.

Te szándékosan olyan állítást cáfolsz, amely nem a miénk. Aztán diadalmasan kijelented, hogy képtelenség. Persze hogy az. Csak nem a katolikus tanítás képtelensége, hanem a te szalmabábod.

 

20. János 4,24 és Lukács 24,39 nem egymás cáfolatai

Azt mondod: Jézus kijelentette, hogy Isten szellem; feltámadása után pedig bizonygatta, hogy ő nem szellem, hanem húsa és csontja van; ebből következik, hogy nem lehet Isten. Ez megint a két természet teljes félreértése. Amikor János 4,24 azt mondja, hogy Isten szellem, az Isten isteni természetének anyagtalan, nem testi voltára utal. Isten mint Isten nem testből áll.

Amikor Lukács 24-ben Jézus azt mondja, hogy a szellemnek nincs húsa és csontja, amint neki van, akkor nem azt mondja: „nem vagyok Isten.” Azt mondja: „nem vagyok kísértet, nem vagyok puszta jelenés, valóban feltámadtam testben.” Ez a feltámadás valóságát bizonyítja, nem az istenség tagadását.

A katolikus hit szerint Krisztus valóságos Isten isteni természete szerint, és valóságos ember emberi természete szerint. Isteni természete anyagtalan; emberi természete valóságos testtel és lélekkel rendelkezik. A feltámadt Krisztus teste nem cáfolja istenségét, hanem bizonyítja, hogy az Ige nem látszatembert vett fel, hanem valódi emberséget.

 

21. A „szellemnek nincs húsa és csontja” nem azt jelenti, hogy Isten nem lehet megtestesült

A Lukács 24-es mondat konkrét helyzetben hangzik el: a tanítványok azt hiszik, szellemet látnak. Jézus megnyugtatja őket: ő maga az, tapintsák meg, nézzék meg kezeit és lábait. Nem kísértet, hanem feltámadt Úr. A mondat célja a test feltámadásának igazolása.

Te viszont ebből metafizikai cáfolatot gyártasz: mivel Isten szellem, Jézus pedig nem szellem, ezért Jézus nem Isten. Csakhogy Krisztus nem azért Isten, mert emberi teste szellemi természetű volna. Krisztus azért Isten, mert személy szerint az örök Fiú. És azért ember, mert valóságos emberi természetet vett fel, testtel és lélekkel.

A megtestesülés éppen azt jelenti, hogy az, aki Istenként szellem, emberként testet vett fel. Nem az isteni természet változott testté, hanem az isteni személy felvette az emberi természetet. Ha ezt nem különbözteted meg, akkor mindig ugyanabba a falba fogsz fejjel rohanni.

 

22. Az Atya „szerelmes Fia” nem puszta cím, hanem egyedülálló fiúi viszony

Azt mondod, abból, hogy Izrael Istene Jézust szerelmes fiának nevezi, nem következik, hogy Jézus Isten, mert szerinted az az Isten is egy nála nagyobb Isten fiai közül való. Ez az egész állításod előfeltevéseken áll, amelyeket nem bizonyítottál. Az evangéliumokban az Atya Jézust nem úgy mutatja be, mint egy fiút a sok közül, hanem mint az ő szeretett Fiát, akiben kedve telik. Jézus fiúsága egyedülálló: ő nem egyszerűen kegyelemből fiú, nem teremtményi fiú, nem angyali fiú, hanem a Fiú.

A keresztény hit ezért különböztet: mi Isten gyermekei leszünk kegyelemből; az angyalok lehetnek Isten fiai teremtményi értelemben; Krisztus azonban természet szerint Fiú. Nem ugyanaz a kategória. Te mindent egybeöntesz, mert így tudod Jézust visszanyomni egy nagyobb istenfi-tömegbe.

De az evangéliumi hang nem ezt mondja. Jézus nem „egy kedvelt fiú a sok mennyei fiú közül”. Ő a Fiú, aki az Atyát nyilatkoztatja ki, akit hallgatni kell, akiben az Atya kedve telik, és akihez képest minden más fiúság másodlagos.

 

23. Az Emberfia dicsősége ítéleti és királyi — ez több mint puszta emberi megbízatás

Máté 16,27-ben az Emberfia eljön az Atya dicsőségében angyalaival, és megfizet mindenkinek cselekedete szerint. Ezt te pusztán kölcsönzött dicsőségnek akarod venni. De ki fizet meg mindenkinek cselekedete szerint? Ki ítél végső módon? Ki jön az angyalokkal? Ki hordoz eszkatologikus királyi hatalmat? Ez nem egy egyszerű próféta dolga.

Az Emberfia Jézusban egyszerre látszik a valóságos emberi természet és a végső bírói, mennyei hatalom. A keresztény hit ezért nem tagadja, hogy ember. Te viszont tagadod, hogy több volna puszta embernél. A Biblia azonban nem engedi ilyen laposra vasalni.

Az Atya dicsőségében jönni nem azt jelenti, hogy Jézus idegen fényben statisztál. A Fiú az Atya dicsőségét hordozza, mert az Atyától van és az Atyával egységben cselekszik.

 

24. A képromboló és Róma-ellenes refréned itt sem érv

A végén megint jön a „Róma főpapja”, „képimádó teológusok”, „kovász”, „Jehova Tanúit megóvni” típusú refrén. Csakhogy ezek nem oldják meg a szövegek problémáját. A Zsoltár 82 továbbra is ítéletet mond az „istenek” fölött. Jób 38 továbbra is Istent mutatja Teremtőnek, és az Isten fiait örvendező tanúknak. Jób 1 továbbra is udvarjelenet, ahol a sátán is megjelenik. 4Mózes 23 továbbra sem a megtestesülés ellen szól. János 4 és Lukács 24 továbbra sem ellentmondás, hanem a két természet megkülönböztetését kívánja.

A „Róma” szó nálad füstgránát. Bedobod, amikor a szövegek nem azt mondják, amit szeretnél. De a füst eloszlik, és ott marad a kérdés: sok természet szerinti Isten van-e, vagy egyetlen teremtő Isten? Te sokat mondasz. A keresztény hit egyet vall.

 

25. Összegzés: a rendszered nem biblikus mélység, hanem panteoni zűrzavar

Összefoglalva: a Zsoltár 82 „istenek” kifejezése nem bizonyít sok természet szerinti Istent, mert a megszólítottak ítélet alatt állnak és meghalnak, mint az emberek. A „Felséges fiai” nem azonos az örök Fiúval, és nem jelent automatikusan isteni természetet. A „Istenek Istene” felségcím, nem panteonelnöki beosztás. A Zsoltár 45 „társaid” kifejezése nem jogosít fel arra, hogy minden társ természet szerinti isten legyen. Jób 38-ban Isten teremt, Isten fiai örvendeznek. Jób 1-ben mennyei teremtmények jelennek meg az Úr előtt, köztük a sátán is; ez nem istenek gyülekezete, hanem az Úr udvara. Az 1Mózes „teremtsünk” többese nem isteni munkacsoport, mert a szöveg szerint Isten teremt. A Szentlélek nem mennyei kézműves segéd, hanem Isten Lelke. Dániel Emberfia-alakja nem puszta emberi kategória, hanem mennyei, örök uralommal bíró alak. Máté 16,27 nem Jézus lefokozása, hanem végső bírói eljövetelének hirdetése. 4Mózes 23,19 nem a megtestesülést cáfolja, hanem Isten hűségét állítja szembe az emberi hazugsággal. János 4,24 és Lukács 24,39 nem egymás ellen beszélnek, hanem Krisztus két természetének helyes megkülönböztetését követelik.

A katolikus hit nem azt mondja, hogy Jézus istenné lett. Azt mondja, hogy az örök Fiú emberré lett. Nem azt mondja, hogy Isten természete testté változott. Azt mondja, hogy az isteni személy emberi természetet vett fel. Nem tagadja, hogy Jézus Emberfia. Azt tagadja, hogy pusztán ember volna. Nem tagadja, hogy vannak angyalok és mennyei lények. Azt tagadja, hogy ezek természet szerinti Istenek volnának.

A te rendszeredben viszont minden cím külön istenné dagad, minden fiú istenfajtává válik, minden mennyei lény panteontag lesz, a Szentlélek kézműves segéddé zsugorodik, Krisztus kettéválik, az Atya fölé még egy Felséges kerül, és az egészre ráhúzod, hogy ez volna „Isten igaz Szava”. Nem. Ez szövegdaraboló, panteonépítő, nesztoriánus-henoteista magánmitológia.

Az apostoli hit egyszerűbb, tisztább és mélyebb: egyetlen Isten van; az Atya, a Fiú és a Szentlélek nem három isten, hanem egy Isten három személyben; Jézus Krisztus valóságos ember és valóságos Isten; az angyalok és minden mennyei hatalmasság teremtmények; és minden térd végül nem egy főistenné kent panteontag előtt, hanem az egyetlen Úr Jézus Krisztus előtt hajlik meg az Atyaisten dicsőségére.

 A háromságisten imádói gyakran így érvelnek az Ember fiával kapcsolatban:Az „olyan volt, mint egy ember” nem azt jelenti: semmiképpen sem isteni méltóságú. Dánielnél is „mint valami emberfia” jön az ég felhőin, és uralma örök. A látomásos emberi hasonlóság nem ontológiai korlát, hanem a látott alak formája. A mennyei dicsőség és ítéleti szerep viszont nagyon is meghaladja a puszta emberi kategóriát."

 

--------------------------------------

 

Dániel a látomásban azt állította, hogy Ember fiához hasonlót látott, és nem azt, hogy nem embert, hanem Istent látott. Máskülönben maga az Úr Jézus tette egyértelművé, hogy nemcsak hasonlatosságáról van szó az ember fiához, hanem embernek a fia.

 

A csupán hasonlóságra utaló kifejezést az Úr Jézus önmagával kapcsolatban sehol nem használja. Mindenütt ember fiaként muatatkozik be, és soha nem istenként. Egyetlen alkalommal sem hagyta el a száját olyan beszéd, amelyben azt állította volna, hogy Ő Isten lenne.

 

Ami a mennyei dicsőségre történő utalásodat illeti,abból sem következik, hogy az Úr Jézus ne ember, hanem Isten lenne.

 

Ellenkezőleg az Úr Jézus egyértelművé tette, hogy az a dicsőség, amelyben Dániel próféta is látta Őt, nem a saját maga dicsősége, hanem az Istenének és Atyjának a dicsőségében fog megjelenni az Ég felhőiben.

 

Máté 16:27 Mert az Embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében az ő angyalaival, és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.

 

MI az,amit nem vesznek készakarva tudomásul a Róma Főpapja által vezetett egyház képimádó teológusai?

 

Nem tudnak különbséget tenni aközött, hogy kitől születtek az Istennek az égi fiai,és ki az az Isten,aki Jézust szerelmes fiának nevezi.

 

Az Istenek Istene ,amikor Isten fiairól beszél ,nem a saját maga fiairól beszél, hanem egy rajta kivül létező Isten fiairól, akitől Ő maga is született.-

 

Izrael Istene egyes szám harmadik személyében beszél Isten fiairól az 5. Mózes 32. fejezetében.

 

5. Mózes 32: 7. Emlékezzél a rég letűnt napokra, Vedd fontolóra az esztendőket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, Véneidet, ők majd elbeszélik! 8. Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, Amikor az emberek fiait különválasztotta, A népeknek határokat Az Isten fiainak számához mérten szabott. 9. Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül. /SZIT/

 

Azok közé ,akiket itt a Fönséges Isten fiainak nevez, akik között szétosztotta a népek örökségét,

maga az Úr Isten is közéjük tartozik. Az Isten fiai, beleértve Jákób Istenét az Urat, mindnyájan egy náluknál hatalmasabb Istentől születtek, lettek annak fiai.

 

Soha nem nevez Izrael Istene az égiek közül senkit saját fiának. Mindig úgy utal rájuk, hogy azok egy másik Isten fiai. Egyes szám harmadik személyében utalva az Istenre, akinek a fiai.

 

Ezért ,abból, hogy Izrael Istene szerelmes fiának nevezi az Ember Fiát, nem következik , hogy az Isten is lenne, hisz az Isten, aki Jézus szerelmes fiának nevezi, maga is egy egy nálánál hatalmasabb Isten fiai közül.

 

Az az érvelés, miszerint Jézus egyszerre lett istenné és emberré, teljes képtelenség.

 

Maga Izrael Istene zárta ki annak lehetőségét, hogy az Isten ember lehetne.

 

4. Mózes 23:19 Nem ember az Isten, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék. 

 

Isten ezen kijelentése által kizárta annak a lehetőségét , hogy bárki az Ember Fiát istenként emlegesse.

 

Ezen kívül, maga az Ember Fia állította, hogy az Isten Szellem.Majd feltámadása után bizonygatta, hogy Ő nem szellem, amiből következik, hogy nem is lehet Isten.

 

János 4: 24 Az Isten szellem: és akik Őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják.

 

Luk. 24:38 És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások? 39 Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a szellemnek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nekem van! 40 És ezeket mondván, megmutatta nékik kezeit és lábait.

 

SEGÍTSÜNK JEHOVA TANÚIT MEGÓVNI,A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYHÁT TEOLÓGUSAINAK A KOVÁSZÁTÓL!

 

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL TÁRSAI,AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

 

A teljes válaszod lényege ennyi: az „Isten fiai” Jób könyvében és az 1Mózes 6-ban nem földi hús-vér emberek, tehát istenek."

 

------------------------------------

 

Ki vagyok én, hogy meghazudtoljam az Istenek Istenét, aki a Felséges isten ezen fiait, mindnyájukat isteneknek nevezet, az istenek égi gyülekezőhelyén.

 

Zsoltárok 82:1 Aszáf zsoltára. Isten (Elohim) áll az istenek (El) gyülekezetében, ítél az istenek (Elohim) között. 6 Én mondottam: Istenek (Elohim) vagytok ti és a Felségesnek (Elion) fiai ti mindnyájan: 

 

 

Ezért nevezik Őt Istenek Istenének, mert ezeknek az Isteneknek az Istene, akik neki társai, de akik fölé felkente Őt Istene.

 

Zsoltárok 45:7 Királyi trónod, Isten, örökké áll, kormánypálcád az igazság pálcája. 8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel téged Isten, a te Istened, az öröm olajával, társaid felett.

 

Zsoltárok 50:1 Ászáf zsoltára. Szól az Úr, az Istenek Istene, és szólítja a földet napkelettől napnyugatig,

 

 Jób 38-ban az „Isten fiai” nem teremtenek, hanem örvendeznek

Jób 38-at idézed: amikor Isten a föld alapját vetette, örvendeztek a hajnalcsillagok, és vigadoztak Isten fiai. Ebből te azt akarod kihozni, hogy ezek isteni lények, sőt az istenek sokaságának tagjai."

 

--------------------------------

 

Nem ebből azt akarom kihozni, hogy az Istennek ezek a Fiai nem lehetnek emberek, ahogyan azt állítottad, hogy embereket nevezett az Istenek Istene a Zsolárok 82. fejezetében a Felséges fiinak.

 

Hogy a Felséges fiai ,nem emberek -  ahogyan azt sugalmazni próbálod -  azt az is bizonyítja,

hogy az Úr Isten társainak is nevezi őket, akik fölé az Úr Isten fel lett kenve. 

 

És nem utolsó sorban a Jób könyve első fejezetéből is kiderül,hogy Isten fiai nem emberek.

 

Jób 1: 6 Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a sátán is közöttük. 

 

Hogy a Felséges Istennek ezek a fiai mindnyájan istenek, azt én is az Istenek Istenétől tudtam meg,

hisz a 82. Zsoltárban ő nevezi mindnyájukat isteneknek. Ez scakis természetes, hisz ,ha egy a Felséges Isten fiai közül Isten, ez esetben az Izrael Istenére az urra értem, akkor a társai is mindnyájan istenek.

 

Úgyhogy az Istenek Istene semmi olyat nem állított a 82. zsoltárban, ami már nem lett voolan korábban is nyilvánvaló az Isten Szava által. Ahhoz, hogy valaki Istenek Istene lehessen, léteznie kell 

azoknak az isteneknek, akiknek Istene.

 

Ebben a kérdésbe az Istenek Istene senkit nem hagyott kétségek között, amikor maga azonosította be a Felséges Isten fiait, úgy, hogy hozzá hasonlóan mindnyájan istenek.

 

Hogy nem ők teremtettek, hanem csak gyönyörködtek a föléjük felkent Istenek Istene teremtési munkájában, az önmagában nem zárja ki létezésüket. Nem is állítja a Szentírás, hogy a teremtés munkájában minden isten személyesen részt vett. Nem az a kérdés, hogy ki a Teremtő Isten az istenek közül, hanem az a kérdés ha léteznek-e élő istenek az Égben a Teremtő Istenen kívül, aki maga is egy az felséges Isten fiai közül.

 

Az Isten Szava általi válasz pedig az, hogy igenis léteznek, hisz Ő maga tanúsítja ezt a Szava által.

 

Ugyanannak az Istennek a Szava nilatkoztatta ki azt, hogy a Felséges Istennek a Fiai, mindnyájan istenek, amely Isten Szavára, Hangára előálltak a teremtett dolgok.

 

Azt azért had jegyezem meg., hogy az istenek közül, egy, akit Szent Szellemnek nevez az írás, tevőlegesen is segédkezett a Felkent Istennek , nem teremteni, hanem a teremtett anyagból dolgokat megformálni, megalkotni, mint kézmíves.

 

A többes számú megszólítás az istenek irányában,  hogy "Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra" ezzel magyarázható.

 

Úgyhogy állításod,miszerint az Istennek fiai emberek -  annak ellenére, hogy azokat  maga az Istenek Istene isteneknek nevez - egy jó nagy hazugság ,amely nem az Istenek Istenétől ered, hanem a Sátán szellemétől,akivel Róma mindenkori főpapjai kezdettől fogva szövetkeztek az Istenek Istene és a választottai elleni harcban.

 

 

1. Most végre kimondod a fő rövidzárlatodat: „nem emberek, tehát istenek”

A teljes válaszod lényege ennyi: az „Isten fiai” Jób könyvében és az 1Mózes 6-ban nem földi hús-vér emberek, tehát istenek. Ez az a pont, ahol az egész építményed megint önmagára omlik. Mert a keresztény hitnek semmi baja azzal, hogy a Szentírás bizonyos helyeken mennyei lényeket, angyalokat, szellemi hatalmasságokat nevez „Isten fiainak”. A kérdés nem az, hogy ezek emberek-e. A kérdés az, hogy természet szerint Istenek-e.

És itt bukik el a gondolatmeneted. Attól, hogy valaki nem ember, még nem Isten. Az angyal nem ember, de nem Isten. A sátán nem ember, de nem Isten. A kerub nem ember, de nem Isten. A szeráf nem ember, de nem Isten. A mennyei udvartartás tagja nem ember, de nem Isten. Te viszont két kategóriát ismersz: „földből való húsember” vagy „Isten”. Ez teológiai favágás, nem exegézis.

A Biblia világa nem ilyen primitív kétsávos út. Van Isten, aki teremtetlen. És vannak teremtmények: láthatók és láthatatlanok, földiek és mennyeiek, emberek és angyalok. A mennyei teremtmény attól még teremtmény, hogy nem porból gyúrt ember. Ezt kellene végre felfognod, mielőtt minden nem emberi lénynek isteni koronát ragasztasz a fejére.

 

2. Jób 38-ban az „Isten fiai” nem teremtenek, hanem örvendeznek

Jób 38-at idézed: amikor Isten a föld alapját vetette, örvendeztek a hajnalcsillagok, és vigadoztak Isten fiai. Ebből te azt akarod kihozni, hogy ezek isteni lények, sőt az istenek sokaságának tagjai. Csakhogy a szövegben van egy nagyon kellemetlen rész számodra: nem ők vetik meg a föld alapját. Nem ők határozzák meg mértékeit. Nem ők húzzák a mérőzsinórt. Nem ők bocsátják le oszlopait. Nem ők vetik fel szegeletkövét.

Ők örvendeznek. Isten teremt.

Ez döntő különbség. A teremtés műve Istené; a mennyei lények tanúi, dicsőítői, örvendező szemlélői. Te a nézőtérről szerzői jogot akarsz kiállítani. Mintha egy templomszentelésen a hívek éneke bizonyítaná, hogy ők húzták fel a falakat. Nem. Jób 38 nem a sok isten teremtési bizottságáról szól, hanem arról, hogy Jób hol volt, amikor az egyetlen Teremtő a világ alapjait lerakta.

Az „Isten fiai” itt lehetnek mennyei lények. Rendben. De teremtmények. A szöveg éppen azt különbözteti meg, akit te összemosol: Isten cselekszik, ők örvendeznek.

 

3. A „nem földi húsemberek” nem jelenti azt, hogy „természet szerinti istenek”

Azt írod, épeszű ember nem gondolhatja, hogy ezek földből való húsemberek. Rendben, tegyük fel: Jób 38-ban nem emberek, hanem mennyei lények. Ezzel mit bizonyítottál? Legfeljebb azt, hogy vannak angyalok vagy mennyei teremtmények. Ezt a katolikus hit is vallja.

Amit nem bizonyítottál: hogy ezek Istenek. A mennyei lény nem azonos Istennel. A szellemi természet nem azonos az isteni természettel. A halhatatlannak látszó vagy emberfeletti lény sem teremtetlen. Az angyali méltóság nem isteni lényeg. A „fiak” kifejezés pedig nem jelent automatikusan azonos természetű istenfajt.

A hívők is Isten fiai kegyelemből. Izrael is Isten fia szövetségi értelemben. Az angyalok is nevezhetők Isten fiainak teremtményi értelemben. Krisztus viszont egyszülött Fiúként öröktől az Atyától való. Ezeket te mind egybeöntöd, mint aki a finom bort, ecetet, vizet és mosólevet egy hordóba tölti, aztán „folyadéktan”-nak nevezi.

 

4. Az 1Mózes 6 sem bizonyít „istenfajtát”

Az 1Mózes 6-ot idézed: Isten fiai látták az emberek leányait, hogy szépek, és feleségeket vettek. Ebből szerinted az következik, hogy ezek égből származó isteni fiak voltak. De még ha elfogadnánk is azt az értelmezést, hogy itt bukott angyali vagy mennyei lényekről van szó, ebből akkor sem következik, hogy természet szerinti Istenek.

A bukott angyal nem Isten. A démon nem Isten. A lázadó szellemi lény nem Isten. Ha az 1Mózes 6 mennyei lények bűnéről beszél, akkor éppen nem isteni dicsőségről beszél, hanem lázadásról, rendetlenségről, határátlépésről, ítéletre méltó romlásról. Te a botrányból ontológiát csinálsz: mivel mennyeiek és bűnöznek, tehát istenek. Ez olyan, mintha egy áruló udvaronc alapján kijelentenéd, hogy minden udvaronc király.

Az 1Mózes 6 nem a „sok Isten” tantétele. Legfeljebb azt mutatja, hogy vannak emberfeletti teremtmények, akik elbukhatnak. A bukás lehetősége pedig önmagában is kizárja, hogy az egyetlen, változhatatlan, szent Isten természetében legyenek Istenek.

 

5. Ha az 1Mózes 6 „Isten fiai” bűnbe esnek, akkor nem lehetnek természet szerinti Istenek

Gondolj bele: te ezeket az „Isten fiait” istenekké akarod emelni. Csakhogy az 1Mózes 6-ban éppen bűnös viselkedésükről van szó. Tiltott kapcsolatba lépnek az emberek leányaival. Ennek következménye romlás, ítélet, özönvízi összefüggés. Ha ezek természet szerinti Istenek volnának, akkor a te isteneid bűnös, határátlépő, ítélet alá kerülő lények.

Ez már nem bibliai teológia, hanem mennyei botránykrónika.

A katolikus hit józanabb: ha itt angyali lényekről van szó, akkor teremtményekről van szó. Ha más értelmezés szerint emberi vonalakról van szó, akkor emberekről. De egyik értelmezés sem vezet oda, hogy sok természet szerinti Isten létezne. A „fiak” szó nem varázsige, amely teremtményből Istent csinál.

 

6. Jób 1-ben az „Isten fiai” az Úr elé járulnak — ez alárendeltség, nem istenség

Jób 1,6-ot idézed: eljöttek Isten fiai, hogy az Úr előtt megjelenjenek, és a sátán is közöttük volt. Ez szerinted megint azt bizonyítja, hogy istenekről van szó. Éppen ellenkezőleg. A jelenet mennyei udvartartást mutat: alárendelt lények jelennek meg az Úr előtt. Az Úr kérdez, az Úr engedélyez, az Úr szab határt. A sátán sem önálló istenként cselekszik, hanem csak annyit tehet, amennyit Isten megenged.

Ez nem panteon. Ez udvartartás. Nem istenek gyűlése egyenrangú tagokkal, hanem az Úr szuverén uralma alatti teremtményi jelenet.

Különösen kellemetlen neked, hogy a sátán is ott van közöttük. Ha az „Isten fiai” automatikusan természet szerinti istenek, akkor a sátánt is milyen kategóriába teszed? Ő is isten a te ég-földi istenszámlálásod szerint? És ha igen, milyen „dicsőséges” rendszer az, amelyben a vádló is az istenek közé tartozik? Ha nem, akkor máris elismerted, hogy a mennyei jelenlét és „Isten fiai” nyelv nem jelent automatikus istenséget.

 

7. Az „udvarolni” szóval ne építs mennyei dogmatikát

A fordításodban az áll, hogy „udvaroljanak az Úr előtt”. Ez régi magyaros kifejezéssel annyit jelent: megjelenni, szolgálatra állni, az Úr színe elé járulni. Ne csinálj ebből valami külön istenjogi státuszt. A mennyei udvarban állni nem azonos azzal, hogy valaki Isten.

A király udvarában is lehetnek szolgák, követek, katonák, írnokok, vádlók, tanácsadók. Ettől egyik sem király. Az Úr előtt megjelenő mennyei lények teremtményi rendben állnak. Az Úr uralkodik; ők megjelennek. Az Úr szab határt; ők engedélyt kapnak vagy szolgálatot teljesítenek.

Te megint a helyszínből rangot csinálsz. Mivel a mennyei udvarban vannak, szerinted istenek. Ez olyan, mintha aki belép a bíróság épületébe, azt automatikusan főbírónak neveznéd.

 

8. A Zsoltár 82-ben Isten ítél — az ítélet alatt álló nem Isten természet szerint

A Zsoltár 82-t ismét idézed: Isten áll az istenek gyülekezetében, ítél az istenek között; „istenek vagytok ti, és a Felséges fiai mindnyájan”. A baj az, hogy mindig megállsz a számodra kedves mondatnál, és úgy teszel, mintha a zsoltár nem folytatódna. Pedig folytatódik. És a folytatás halálos a te rendszeredre: ezek az „istenek” igazságtalanul ítélnek, nem védik a gyengét, sötétségben járnak, majd az ítélet kimondja: meghaltok, mint az emberek, és elhullotok, mint bármelyik fejedelem.

Kérlek, magyarázd meg: a természet szerinti Isten meghal, mint az ember? A teremtetlen Isten elhullik, mint egy fejedelem? Az élő Isten bírói széke elé áll, és bűnös ítélkezés miatt elítéltetik? Ez nem istenfogalom, hanem fogalmi katasztrófa.

A zsoltár vagy emberi bírákat nevez „isteneknek” képviseleti értelemben, mert Isten ítéletét kellett volna képviselniük, vagy alárendelt mennyei hatalmasságokat ítél meg. De egyik esetben sem természet szerinti Istenek. A zsoltárban az egyetlen igazi Bíró az, aki fölöttük áll és ítél.

 

9. Jézus Zsoltár 82-használata sem a te sokistenhited mellett szól

Amikor Jézus a Zsoltár 82-t idézi, nem azt mondja: „lám, sok természet szerinti Isten van, én is egy vagyok közülük”. Hanem ellenfelei következetlenségét mutatja meg: ha az Írás bizonyos alárendelt személyeket vagy hatalmasságokat „isteneknek” nevezhetett, akkor hogyan botránkozhatnak meg azon, hogy ő, akit az Atya megszentelt és elküldött, Isten Fiának mondja magát?

Ez nem henoteista önbesorolás. Ez a kisebből a nagyobbra érvelés. Ha a szó alárendelt, képviseleti vagy teremtményi értelemben használható másokra, mennyivel inkább jogos Jézus egyedülálló Fiú-állítása. Jézus tehát nem szétszórja az istenséget sok lényre, hanem saját különleges fiúságát védi.

Te Jézus érvelését is fejjel lefelé olvasod. Ahol ő nyelvi következetlenségre mutat rá, te panteont alapítasz. Ez nem Krisztus követése, hanem Krisztus szavainak átirányítása a saját istensokszorozódhoz.

 

10. „Istenek vagytok” nem ugyanaz, mint „Isten vagytok természet szerint”

A Biblia nyelve különbséget tud tenni cím, szerep, képviselet, teremtményi méltóság és isteni lényeg között. Te nem tudsz. Ha a szöveg azt mondja valakire, hogy „istenek”, te rögtön azt érted: természet szerinti Istenek. De ez nyelvi és teológiai durvaság.

Az „elohim” és hasonló kifejezések a bibliai nyelvben többféleképpen használhatók. Jelölhetik az egyetlen igaz Istent. Jelölhetnek hamis isteneket. Jelölhetnek bírákat vagy hatalmasságokat. Jelölhetnek mennyei lényeket. De a jelentést a szövegösszefüggés dönti el, nem a te előre beállított panteonszűrőd.

Ha minden „istenek” szó természet szerinti isteneket jelentene, akkor a Biblia tele lenne egymással versengő igazi istenekkel. Csakhogy a Biblia éppen az Úr egyedülálló felségét hirdeti minden istennek nevezett valóság fölött. Te a szó tág használatából ontológiai sokistenhitet csinálsz. Ez nem tudományos, nem biblikus, nem apostoli; ez szótári kalapácsolás.

 

11. A „Felséges fiai” nem „egy másik Isten fiai”

Azt mondod, Jóbban a teremtő Isten nem a saját fiaira utalt, hanem „egy másik Isten fiaira”, akikről a Zsoltár 82-ben kijelentette, hogy istenek. Ez már nem is következtetés, hanem szabadon eresztett fantázia. Hol mondja Jób 38, hogy „egy másik Isten” fiai? Hol mondja Jób 1, hogy ezek nem az Úr udvartartásához tartoznak, hanem egy másik isten családjához? Hol mondja a Zsoltár 82, hogy a Felséges külön isten, az Úr pedig külön másik isten?

Te az „Úr”, „Isten”, „Felséges” címeket külön személyekké és külön istenekké aprítod, amikor éppen nem férnek a rendszeredbe. Ez a módszered: ahol a Biblia ugyanarról az egy Istenről több címet használ, te több istent gyártasz. A címekből szereplőlistát csinálsz. Ez olyan, mintha valakiről azt mondanák: apa, bíró, király, úr — te pedig kijelentenéd, hogy ez négy külön ember.

A Szentírás sok címmel nevezi az egy Istent. Te ebből sok istent fabrikálsz. Ez a többistenhit tipikus barkácsolása.

 

12. Az 1Mózes 6, Jób 1, Jób 38 és Zsoltár 82 nem ugyanazt a csoportot bizonyítja úgy, ahogy te állítod

Te egymás mellé pakolod az 1Mózes 6 „Isten fiait”, Jób „Isten fiait” és a Zsoltár 82 „Felséges fiait”, majd kijelented: íme, ugyanaz a csoport, mindnyájan istenek. Csakhogy ezt nem bizonyítottad. Egyszerűen összeragasztottad a hasonló kifejezéseket.

Lehet, hogy bizonyos helyeken mennyei lényekről van szó. Lehet, hogy más helyeken emberi bírákról vagy hatalmasságokról. Lehet, hogy a kifejezés többféle kontextusban működik. A bibliai nyelv nem mechanikus címkézőgép. Nem minden azonos szókapcsolat azonos ontológiai kategória.

Te viszont olyan vagy, mint aki minden „korona” szót látva királyi fejéket keres: koronatanú, koronaőr, fogkorona, koronázás — mindegy, korona van, tehát király. Ez a módszer nevetséges lenne magyar nyelvtanban is; bibliaértelmezésben pedig katasztrófa.

 

13. Az, hogy mennyei lények vannak, a katolikus hitnek nem probléma

Azt hiszed, nagy leleplezést tettél: vannak mennyei lények, akik nem emberek. Igen. Vannak. Angyalok, arkangyalok, mennyei seregek, kerubok, szeráfok, trónok, uralmak, fejedelemségek, hatalmasságok — a katolikus hit világosan vallja a láthatatlan teremtmények rendjét. Nem ettől ijedünk meg. Nem ettől „kap sikítófrászt” a teológia. Ez benne van a keresztény hitben.

A különbség az, hogy mi nem imádjuk őket Istenként. Nem nevezzük őket természet szerinti Isteneknek. Nem mondjuk, hogy annyi Isten van, ahány mennyei fiú. Nem csinálunk belőlük isteni fajtagyűjteményt. Teremtményeknek tartjuk őket, akiket Isten alkotott.

A te állításod nem az, hogy vannak angyalok. Hanem az, hogy sok Isten van. Ez a baj. A katolikus hit nem az angyalok létét tagadja, hanem a te istenné dagasztott angyaltanodat.

 

14. A sátán jelenléte Jób 1-ben különösen rombolja a rendszeredet

Jób 1-ben a sátán is megjelenik Isten fiai között. Ezzel mit kezdesz? Ha a mennyei gyülekezet tagjai természet szerinti istenek, akkor a sátán is az istenek közé tartozik? Ha igen, akkor a te vallásodban már nemcsak „sok isten” van, hanem a sátán is a mennyei istengyűlésben mozgó isteni szereplő. Ez nem keresztény hit, hanem sötét panteon.

Ha viszont azt mondod, hogy a sátán nem Isten, akkor máris elismerted: a mennyei jelenlét, az Úr előtti megjelenés, sőt az „Isten fiai” környezet sem jelent automatikus istenséget. Akkor miért akarod ugyanezt a többi mennyei lényre ráerőltetni?

Jób könyve világosan mutatja: az Úr szuverén, a sátán korlátozott, az Isten fiai megjelennek. Ez nem istenek parlamentje, hanem Isten udvara. A sátán jelenléte a te „istenfiai = istenek” képletedet úgy töri ketté, mint száraz nádszálat.

 

15. A „Jehovah Tanúi, óvakodjatok” kiáltványod különösen ironikus

A végén Jehovah Tanúit figyelmezteted a „háromarcú bálványisten” és Róma kovászától. Ez különösen ironikus, mert közben olyan sokistenhitet tanítasz, amely még a klasszikus jehovista monoteizmusnak is idegen. Ők legalább következetesen ragaszkodni próbálnak ahhoz, hogy csak egy mindenható Isten van, még ha Krisztus istenségét súlyosan félre is értik. Te viszont nyíltan sok Istent valló rendszert építesz.

Tehát miközben másokat óvsz a bálványoktól, te egész égi istengyűjteményt állítasz fel: Felséges, Istenek Istene, felkent Fiú Isten, társai az istenek, Isten fiai, mennyei lényekből lett istenek. Ez már nem őrtorony, hanem panteonkilátó.

A katolikus hitet „háromarcú bálványistennek” nevezed, miközben mi egyetlen Istent vallunk három személyben. Te pedig sok istent vallasz, majd minket vádolsz bálványozással. Ez olyan, mintha a kocsmából kiabálnál ki a templomba, hogy túl sok a borillat.

 

16. A „háromarcú bálványisten” megint csak karikatúra, nem cáfolat

Újra előveszed a „háromarcú bálványisten” kifejezést. De a katolikus hit nem háromarcú istent imád. Nem három fejű szobrot. Nem három maszkot. Nem római képmást. A Szentháromság tana: egyetlen isteni lényeg, három valóságos személy. Az Atya nem a Fiú, a Fiú nem a Szentlélek, a Szentlélek nem az Atya; mégsem három Isten, hanem egy Isten.

Ha valahol volt félrevezető háromarcú ábrázolás, abból nem következik, hogy a dogma azonos az ábrázolással. Ezt már sokszor megkaptad, és mindig kikerülöd. Mert a valódi dogmával nehezebb vitáznod, ezért inkább egy groteszk képet rugdosol.

Ez nem cáfolat. Ez szalmabáb-rugdaldosás. Aki a Szentháromságot „háromarcú bálványistennek” nevezi, az vagy nem érti a dogmát, vagy érti, de nem akarja tisztességesen megnevezni.

 

17. Az „Istenek Istene” dicsőítése nálad többistenhit; a Bibliában az egyetlen Úr felségcíme

A záró dicsőítésedben megint ezt mondod: „Dicsőség az Úrnak, az Istenek Istenének, az Istene által társai az istenek fölé felkent Istennek.” Ez tökéletesen összefoglalja a zavarodat. Egyfelől az Úr Istenek Istene. Másfelől van neki Istene. Harmadrészt ő is felkent Isten. Negyedrészt vannak társai, az istenek. Ötödrészt mindezt Jézus Krisztustól leválasztva akarod olvasni.

Ez nem apostoli hitvallás, hanem mennyei ranglista. A Biblia „Istenek Istene” nyelvét felségcímként használja: minden istennek nevezett hatalom fölött az Úr áll. Te ebből azt csinálod, hogy van sok Isten, az egyik fölé kentek egy másikat, annak is van Istene, és így tovább. Ez már nem teológia, hanem isteni matrjoskababa.

A keresztény hit egyszerűbb és erősebb: egy Isten van. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nem három isten, hanem egy isteni lényegben három személy. Jézus Krisztus nem egy alisten, nem egy külön felkent mennyei lény, nem egy másik isten Krisztusa, hanem az örök Fiú, aki emberré lett.

 

18. A „fiúság” a Bibliában analóg: nem minden fiú ugyanúgy fiú

A teljes érvelésed azért hibás, mert a „fiú” szót mindig ugyanazon a szinten olvasod. Isten fiai Jóbban? Istenek. A Felséges fiai a zsoltárban? Istenek. Krisztus Fiú? Akkor ő is egy istenfi a sok közül. Hívők Isten fiai? Ezzel mit kezdesz? Izrael Isten fia? Akkor Izrael is természet szerinti Isten?

A Biblia fiúsági nyelve analóg. Van örök fiúi származás: ez egyedül Krisztusé. Van teremtményi fiúi elnevezés: ez angyalokra vagy mennyei lényekre vonatkozhat. Van szövetségi fiúi státusz: Izraelre. Van kegyelmi örökbefogadás: a hívőkre. Van erkölcsi hasonlóság: aki Isten akaratát cselekszi, Isten fiának mondatik. Ezek nem azonos szintű állítások.

Te mindent egyetlen lapos kategóriába tolatsz: fiú = istenfaj. Ez nem bibliai teológia, hanem fogalmi úthenger.

 

19. Az „égi származás” sem jelent isteni természetet

Azt mondod, az 1Mózes 6-ban szereplő Isten fiai az égből származtak, nem a földről. Tegyük fel. Ettől még nem Istenek. Az angyalok égi teremtmények. Nem földből valók. De teremtettek. Van kezdetük. Isten akaratától függenek. Elbukhatnak. Ítélet alá kerülhetnek. Küldetésük van. Szolgáló lelkek.

Az isteni természet viszont teremtetlen, örök, változhatatlan, mindenható, önmagától való. Egyetlen Istené. Az égi teremtmény nem azért nem Isten, mert túl alacsonyan lakik, hanem mert nem teremtetlen. Az „égből való” nem azonos az „isteni lényeggel”.

Te a térbeli vagy mennyei eredetet ontológiai istenséggé változtatod. Mintha ami fent van, az Isten. Ez inkább pogány kozmológia, mint keresztény hit.

 

20. Összegzés: nem az a vita, vannak-e mennyei lények, hanem hogy Istenek-e

Összefoglalva: Jób 38, Jób 1, 1Mózes 6 és Zsoltár 82 valóban beszélhetnek Isten fiairól, mennyei lényekről, hatalmasságokról vagy képviseleti értelemben „isteneknek” nevezett bírákról. Ezt nem kell tagadni. A katolikus hit nem lapos materializmus. Vallja az angyalokat, a láthatatlan teremtményeket, a mennyei seregeket, a szellemi hatalmasságokat.

De ebből nem következik, hogy sok természet szerinti Isten létezik. Jób 38-ban Isten teremt, az Isten fiai örvendeznek. Jób 1-ben az Isten fiai az Úr elé járulnak, és a sátán is közöttük van, ami önmagában cáfolja az automatikus istenné avatást. 1Mózes 6-ban ha mennyei lényekről van szó, akkor bűnös, elbukó teremtményekről van szó, nem Istenekről. Zsoltár 82-ben az „istenek” ítélet alatt állnak és meghalnak, mint az emberek; ez nem természet szerinti istenség, hanem alárendelt, megítélt státusz.

A te egész érved egyetlen hibás lépcsőn áll: nem emberek, tehát Istenek. Nem. Nem emberek, tehát lehetnek angyalok, mennyei teremtmények, hatalmasságok, bukott szellemek, képviseleti címviselők — de nem természet szerinti Istenek. A Biblia egyetlen Teremtőt vall. Minden más, legyen bármilyen fényes, magas, szellemi, hatalmas vagy „fiúként” nevezett, teremtmény.

A katolikus hit ezért nem fél Jób könyvétől, nem fél az 1Mózes 6-tól, nem fél a Zsoltár 82-től. Te félsz a megkülönböztetésektől. Mert ha megkülönböztetjük az örök Fiút az angyaloktól, a teremtményi fiúságot az isteni fiúságtól, a címként használt „istenek” szót az egyetlen Isten természetétől, akkor a panteonod darabjaira hullik.

És akkor marad az apostoli hit: egy Isten, az Atya, Fiú és Szentlélek; egy Úr Jézus Krisztus; sok teremtményi mennyei lény, de nem sok Isten. Aki ezt összekeveri, az nem Isten igéjét védi, hanem a saját többistenes magánmitológiáját próbálja bibliai színezővel kifesteni.

A fő hibád továbbra is ugyanaz: egy bibliai fiúsági kifejezésből ontológiai istenfajtát akarsz csinálni. Azt mondod: ha valakit a Szentírás „a Felséges fiainak” nevez, akkor az szükségképpen égi lény, tehát „isten”. "

---------------------------

Tekintettel arra, hogy ezek a fiak az Istenek Istene szerint ott voltak  ember teremtése előtt együtt,

épesazű ember nem gondolhatja, hogy Fölből való húsemberek lennének. emberek lennének.

 

 

Jób 38:4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! 5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérőzsinórt? 6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét; 7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának? 

 

De van itt még valami, ami talán eltérít  az Isten Igaz Szavának hazugsággá változtatásának  bűnének további gyakorlásától.

 

Mózes írása szerint az Isten fiai akik a Föld leányaival tiltott kapcsolatba kerültek az Égből származtak és nem a Földről.

 

1.Mózes 6: 2 És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vettek maguknak feleségeket mindazok közül, akiket megkedvelnek vala.

 

Majd Jób Könyve tanúskodik az Isten fiairól,akik udvarolni mentek az Úrhoz, az Istenek Istenéhez:

 

Jób 1: 6 Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a sátán is közöttük. 

 

Majd az Istenek Istene tanuskodik az Isten fiairól, mint istenekről a 82. Zsoltárban:

 

Zsoltárok 82:1 Aszáf zsoltára. Isten (Elohim) áll az istenek (El) gyülekezetében, ítél az istenek (Elohim) között. . 6 Én mondottam: Istenek (Elohim) vagytok ti és a Felségesnek (Elion) fiai ti mindnyájan: 

 

 

JEHOVA TANÚI ÓVAKODJATOK A HÁROMARCÚ BÁLVÁNYISTEN ÉS EGYÉBB BÁLVÁNYOK ELŐTT FÜSTÜLÖGTETŐ ,A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYHÁZ MINDENNEMŰ KOVÁSZÁTÓL.

 

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

 

1. A „Felséges fiai” kifejezésből te istenfajtát gyártasz, Jézus viszont emberekre alkalmazza

A fő hibád továbbra is ugyanaz: egy bibliai fiúsági kifejezésből ontológiai istenfajtát akarsz csinálni. Azt mondod: ha valakit a Szentírás „a Felséges fiainak” nevez, akkor az szükségképpen égi lény, tehát „isten”. Csakhogy Jézus maga embereknek mondja, hogy legyenek irgalmasak, szeressék ellenségeiket, tegyenek jót, és akkor „a Felséges fiai” lesznek. Ez önmagában szétveri a kategorikus állításodat.

Persze most azzal próbálsz kimenekülni, hogy Lukács 6,35-ben jövő idő van: „lesztek”. De ez csak füst. A kérdés nem az volt, hogy a fiúság milyen módon és mikor valósul meg, hanem az, hogy a „Felséges fiai” kifejezés kizárólag égi, nem emberi lényekre vonatkozhat-e. Jézus válasza: nem. Mert embereknek mondja. Földi tanítványoknak. Erkölcsi és kegyelmi fiúságról beszél.

Te azt állítottad, hogy a „Felséges fiai” cím emberre nem illhet. Jézus viszont emberre alkalmazza. A kategóriatiltásodnak vége. A lakat leesett, a kapu nyitva, te meg még mindig a kulcslyukat nézegeted.

 

2. A jövő idő nem menti meg az érvedet

Azzal védekezel, hogy Jézus Lukácsnál jövő időben beszél: „fiai lesznek”. Mintha ez megmentené azt az állításodat, hogy ilyen cím emberekre nem vonatkozhat. Nem menti meg. Ha Jézus azt mondja embereknek, hogy a Felséges fiai lesznek, akkor a kifejezés igenis alkalmas emberekre. Pont.

A jövő idő legfeljebb azt mutatja, hogy a tanítványok erkölcsi, kegyelmi, eszkatologikus értelemben válnak olyanná, amilyennek Isten gyermekeihez illik lenni. De nem változtatja a fogalmat égi személyi igazolvánnyá. Nem lesz belőle mennyei születési anyakönyv. Nem bizonyítja, hogy a Zsoltár 82-ben csak természet szerinti istenekről lehet szó.

A te érved így szólt: „Isten fiainak nevezi őket, tehát nem emberek.” Lukács 6,35 ezt cáfolja, mert emberekre használja ugyanazt a fiúsági nyelvet. A jövő idővel való menekülés olyan, mint amikor valaki az ajtót betörve látja, majd azt mondja: de legalább a kilincs még a kezemben van.

 

3. A MTörv 14,1 még erősebben cáfol: Izrael már Isten gyermekei

Ráadásul nemcsak Lukács 6,35 áll ellened. A MTörv 14,1 Izrael népének mondja: „az Úrnak, a ti Isteneteknek gyermekei vagytok.” Itt nem arról van szó, hogy majd egyszer talán emberek Isten gyermekeivé lehetnek. Itt Izrael népéről beszél a szöveg. Földi emberekről. Ádám utódairól. Hús-vér izraelitákról.

Tehát a Biblia nem is csak jövőbeli, hanem jelen idejű, szövetségi értelemben is alkalmazza az Isten gyermekei nyelvet emberekre. Innentől kezdve a „Felséges fiai” cím nem lehet olyan zárt műszó, amely automatikusan égi istenlényt jelent.

Ezzel nem azt mondjuk, hogy minden „Isten fiai” kifejezés mindenhol ugyanazt jelenti. Éppen ellenkezőleg: azt mondjuk, amit te nem akarsz felfogni. A kifejezés többféle viszonyt jelölhet. Lehet angyali teremtményekre vonatkozó nyelv, lehet Izrael szövetségi fiúsága, lehet hívők kegyelmi fiúsága, és lehet egészen egyedülálló módon Krisztus örök fiúsága. Te mindezt egyetlen vaskalap alá nyomod: „fiú = égi isten”. Ez nem exegézis, hanem fogalmi aszfaltgyalu.

 

4. Jeremiás 3,19 nem cáfolja, hanem megerősíti, hogy emberek Isten fiaivá lehetnek

Jeremiás 3,19-et hozod: Isten azt mondja Izraelnek, hogy fiak közé teszi őket, örökséget ad nekik, és azt akarja, hogy Atyjuknak hívják. Ebből szerinted az következik, hogy ők csak fiakká fogadás jogán fiak, de nem istenek. Ezzel viszont nem engem cáfolsz, hanem saját magad alatt fűrészeled az ágat.

Mert a kérdés nem az volt, hogy Izrael fiai természet szerint istenek-e. Ezt a katolikus hit sem mondja. A kérdés az volt, hogy lehet-e emberekre alkalmazni az isteni fiúság nyelvét. Jeremiás szerint igen. Izrael fiaivá fogadásban, szövetségi örökségben, atyai viszonyban áll Istennel. Ez földi emberekről szól, nem égi istenekről.

A te trükköd az, hogy mindig odébb tolod a kaput. Először azt mondod: „Isten fiai” nem lehetnek emberek. Amikor kiderül, hogy de igen, akkor azt mondod: jó, de nem istenek. Csakhogy ezt senki nem vitatta. A vita arról szólt, hogy a Zsoltár 82 szereplőinek emberként való értelmezését kizárja-e a „Felséges fiai” kifejezés. Nem zárja ki. Jeremiás is ellened tanúskodik.

 

5. „Nem lehet az égiek közül valaki Isten fia anélkül, hogy Isten lenne” — ez bibliai képtelenség

Azt írod: lehet valaki az emberek közül Isten fiának nevezve anélkül, hogy Isten lenne, de az égiek közül nem lehet valaki Isten fiának nevezve anélkül, hogy Isten lenne. Ez önkényes szabály. Hol mondja ezt a Szentírás? Sehol. Te találtad ki, mert szükséged van arra, hogy a mennyei „Isten fiai” automatikusan istenek legyenek.

A Jób könyvében az „Isten fiai” mennyei udvari lények lehetnek. De ebből nem következik, hogy természet szerint Istenek. Angyalok, mennyei teremtmények, Isten udvarának szolgái — igen. Teremtetlen, természet szerinti istenek — nem. A Biblia sehol nem tanítja, hogy minden mennyei lény, akit Isten fiának neveznek, természet szerint Isten.

Az angyalok szellemi lények. Teremtmények. Nem Istenek. A démonok is szellemi lények. Teremtmények. Nem Istenek. A mennyei lét nem isteni természet. Te a „nem földi” kategóriát összekevered az „Isten” kategóriával. Ez súlyos fogalmi hiba, és ebből építed az egész henoteista lépcsőházadat.

 

6. A Zsoltár 82 nem természet szerinti istenek ünnepe, hanem ítélet

A Zsoltár 82-t úgy olvasod, mintha Isten valamiféle mennyei istenkongresszuson elismerné a többi istent: „mindnyájan istenek vagytok”. Csakhogy a zsoltár hangneme nem ünneplés, hanem ítélet. Isten számon kér. Igazságtalan ítéletet, részrehajlást, a szegények és árvák elhanyagolását rója fel. Majd a végén kimondja: meghaltok, mint az emberek, elhullotok, mint bármely fejedelem.

Ez nem isteni méltóságavató beszéd. Ez bírósági ítélet. A zsoltár nem azt mondja: „boldogok vagytok, valóságos istenek, élvezzétek mennyei természeteteket.” Hanem: hiába viseltek isteni nevet, hatalmat vagy méltóságot, igazságtalanul ítéltek, ezért ítélet alá estek.

Ha emberekről van szó, akkor a zsoltár nagyon jól illik bírákra, fejedelmekre, hatalommal felruházott vezetőkre: isteni megbízásuk van ítélni, de visszaélnek vele. Ha mennyei hatalmasságokról van szó, akkor is csak teremtményi, alárendelt lényekről lehet szó, akik ítélet alá esnek. Egyik esetben sem kapsz természet szerinti isteneket.

A zsoltárból panteont csinálni olyan, mintha egy vádiratból kitüntetési oklevelet faragnál.

 

7. „Mindnyájan istenek vagytok” nem azt jelenti, hogy természet szerint Istenek vagytok

Ragadsz egy sort: „Én mondtam: istenek vagytok, és a Felséges fiai mindnyájan.” Majd ezt úgy olvasod, hogy Isten természet szerint istenekként azonosítja őket. Csakhogy a következő sor lerántja a leplet: „de meghaltok, mint az emberek, elhullotok, mint bármely fejedelem.”

A természet szerinti Isten nem hal meg úgy, mint az ember. A természet szerinti Isten nem esik ítélet alá. A természet szerinti Isten nem kap számonkérést igazságtalan bíráskodásért. A zsoltár tehát vagy emberi bíráknak ad ironikus, méltósági, megbízási értelemben „istenek” címet, vagy alárendelt mennyei hatalmasságokat ítél meg. De egyik sem lesz a te sok-Istenes rendszered alapja.

A „istenek” szó itt nem természetleírás, hanem bírói, hatalmi, képviseleti vagy polemikus cím. Te azonban úgy olvasod, mintha minden előfordulás nagybetűs isteni lényegre vonatkozna. Ez a szótári szalmaszálakból épített antikatolikus máglya tipikus esete.

 

8. Jézus János 10-ben éppen nem a te panteonodat támogatja

A Zsoltár 82 értelmezésében különösen kínos számodra Jézus saját használata. Amikor Jézust istenkáromlással vádolják, mert Isten Fiának mondja magát, ő a Zsoltár 82-re hivatkozik: ha az Írás „isteneknek” nevezte azokat, akikhez Isten igéje lett, akkor hogyan mondhatjátok istenkáromlónak azt, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?

Figyeld meg: Jézus nem azt mondja, hogy „lám, sok természet szerinti isten van, tehát én is egy vagyok közülük”. Nem ezt mondja. Jézus érvelése a kisebbről a nagyobbra halad. Ha az Írás képes „isteneknek” nevezni alárendelt címviselőket, akikhez Isten igéje lett, mennyivel kevésbé lehet istenkáromlással vádolni azt, akit az Atya megszentelt és küldött, és aki egyedülálló módon Isten Fia.

Jézus tehát nem panteont nyit, hanem a vádlók félreértését bontja le. A Zsoltár 82 nála nem többistenhit bizonyítéka, hanem bibliai nyelvi és jogi érv arra, hogy a „Isten Fia” cím miatt nem lehet őt egyszerűen istenkáromlónak bélyegezni. Te Jézus érvelését az ellenkező irányba csavarod: ő a többistenhit ellenálló falát bontja, te pedig panteoni kaput akarsz belőle építeni.

 

9. „Akikhez Isten igéje lett” — ez nem természet szerinti isteneket jelöl

Jézus János 10-ben azt mondja: azokat nevezte az Írás isteneknek, akikhez Isten igéje lett. Ez a megfogalmazás nem természet szerinti isteni lényekre utal. A természet szerinti Istenhez nem „lesz” Isten igéje úgy, mint címzettekhez, akik feladatot, ítéletet, törvényt vagy megbízást kapnak. Ez inkább a képviseleti, bírói, megbízási értelmet támogatja.

Ha a Zsoltár 82 szereplői emberek, akkor Jézus érvelése teljesen világos: az Írás földi bírákat is nevezhet „isteneknek” megbízási értelemben, tehát őt, az Atya által megszentelt és küldött Fiút, nem lehet a cím miatt istenkáromlónak nevezni. Ha pedig valaki mennyei hatalmasságokat lát a zsoltárban, az sem segít rajtad, mert akkor is teremtményi hatalmasságokról van szó, akiket Isten megítél.

Jézus érveléséből nem lehet azt kihozni, hogy a Biblia sok valóságos Istent tanít. Ha ezt hozod ki belőle, akkor nem Jézust követed, hanem a saját henoteista szekered elé fogod a zsoltárt.

 

10. A Jób könyvének „Isten fiai” kifejezése nem szabályozza a Biblia összes fiúsági nyelvét

Azt állítod, hogy a Jób 1 és 38 „Isten fiai” kifejezései alapján a Zsoltár 82-ben is égi istenekről kell beszélni. De ez rossz módszer. Egy kifejezés jelentése a saját összefüggésében dől el. Az, hogy a Jób könyvében „Isten fiai” mennyei udvari lényekre utalhat, nem jelenti azt, hogy mindenhol, minden könyvben, minden műfajban, minden teológiai kontextusban ugyanazt jelenti.

A Biblia nem mechanikus szótár. Ugyanaz a kifejezés többféle kapcsolatot jelölhet. „Isten fiai” lehetnek mennyei teremtmények. Izrael is lehet Isten gyermeke. A hívők is lehetnek Isten fiai. Krisztus pedig egészen egyedülálló értelemben Fiú. A jó exegézis megkülönböztet. A rossz exegézis mindent egy kalap alá gyömöszöl.

Te a Jób könyvéből csinálsz univerzális kulcsot, amellyel minden ajtót ugyanabba a szobába nyitsz: a panteonba. Csakhogy a Biblia háza nem így van felépítve.

 

11. „Születésüktől fogva mindnyájan istenek” — ezt nem a Zsoltár 82 mondja, hanem te

Azt írod, hogy a Zsoltár 82-ben és a Jób könyvében Isten olyanokra utal, „akik születésüktől fogva mindnyájan istenek”. Hol mondja ezt a Zsoltár 82? Hol mondja, hogy „születésüktől fogva”? Hol mondja, hogy természet szerint istenek? Hol mondja, hogy az istenek Atyjától születtek? Sehol.

A zsoltár azt mondja: „én mondtam: istenek vagytok”. Ez címadás, megszólítás, ítéleti keret. Nem születési metafizika. A te „születésüktől fogva” betoldásod teljesen idegen a szövegtől. Ezt te hozod magaddal a rendszeredből, majd úgy teszel, mintha a zsoltár mondaná.

Ez a módszered állandó: a szöveg ad egy szót, te ráépítesz öt szint teológiát, majd az egész tornyot Isten Szavának nevezed. Csakhogy attól, hogy a torony alján van egy bibliai szó, a felső emeletek még a te építményeid.

 

12. A „fiakká fogadás” nem zárja ki, hogy a fiúság emberekre is valódi bibliai nyelv legyen

A Jeremiás 3 alapján azt mondod: Izrael csak fiakká fogadás jogán örökös, ezért nem isten. Ebben két dolog keveredik. Az egyik igaz: Izrael nem természet szerint Isten. A másik hamis következtetés: ezért a fiúsági nyelv nem lehet valódi vagy nem cáfolja a te kizárásodat.

A hívők fiúsága valóban kegyelmi, szövetségi, örökbefogadó jellegű. De ettől még valódi bibliai fiúság. Az Újszövetség is beszél fiakká fogadásról. A kegyelmi fiúság nem kevesebb attól, hogy nem természet szerinti istenség. Isten gyermekének lenni embereknél soha nem jelenti azt, hogy természet szerint Istenek lesznek.

De éppen ez a pont cáfol téged: a „Isten fia” nyelv nem automatikusan természet szerinti istenséget jelent. Ha embereknél nem jelenti ezt, akkor a kifejezés önmagában nem hordoz ilyen jelentést. Ha mennyei teremtményeknél szerepel, ott sem lesz belőle automatikusan természet szerinti Isten.

A nyelv analóg és viszonyjelölő. Te viszont mindent biológiai-isteni származástanná változtatsz.

 

13. A „háromarcú bálványisten” megint nem érv, hanem elszabadult refrén

Megint előveszed a római császárokat, 380-at, háromarcú bálványistent, Róma főpapját. De ezek most sem válaszolnak arra, mit jelent a Zsoltár 82, mit bizonyít Lukács 6,35, hogyan kell érteni a MTörv 14,1-et vagy Jeremiás 3,19-et. Ez nem exegézis, hanem katolikusellenes dobszó.

A Szentháromság tana nem háromarcú szobor. Nem császári bálvány. Nem képi torzítás. A Szentháromság azt vallja: egyetlen Isten van, és ebben az egyetlen isteni lényegben valóságos személyes különbség van az Atya, a Fiú és a Szentlélek között. Ezt lehet vitatni, de nem lehet „háromarcú bálványisten” szalmabábbal helyettesíteni.

A te retorikád itt úgy működik, mint egy rozsdás vészharang: akármiről beszélünk — Zsoltár 82, Lukács 6, Jeremiás 3 — végül mindig ugyanazt kongatja: Róma, bálvány, császár, főpap. Csakhogy a zaj nem magyarázat.

 

14. A Zsoltár 82-ből nem következik, hogy a Szentháromság lehetetlen

Azt mondod, az istenek többesének létezésére utaló kijelentések lehetetlenné teszik a Szentháromságot. Ez teljes félreértés. A Szentháromság nem azt tanítja, hogy nincs semmiféle teremtményi mennyei lény, nincs semmiféle bálvány, nincs semmiféle istennek nevezett hatalom, nincs semmiféle bírói vagy képviseleti „isten” cím. A Szentháromság azt tanítja, hogy egyetlen természet szerinti Isten van.

Az, hogy a Biblia bizonyos lényeket vagy hatalmakat „isteneknek” nevez alárendelt, polemikus, képviseleti vagy ironikus értelemben, nem cáfolja az egyetlen Isten három személyű létét. Sőt: a Biblia minden ilyen „istenek” nyelvet végül az egyetlen Úr felsőbbsége alá rendel. Az Istenek Istene cím nem panteont nyit, hanem minden istennek nevezett hatalmat az Úr alá vet.

Te azt hiszed, ha találsz többes számot, már megdöntötted a Szentháromságot. Nem. Csak megmutattad, hogy a Biblia tud többes számot használni. A teológiai munka ott kezdődne, hogy megkérdezed: milyen értelemben?

 

15. A Sátánnal való párhuzamod sértő, de exegetikailag üres

Azt kérdezed, hogy amikor én emberekre vonatkoztatom a Zsoltár 82-t, akkor attól Isten igaz kijelentése hazugsággá változik-e, ahogy Sátán meghazudtolta Istent Évánál. Ez olcsó démonizáló hasonlat. Azt sugallod, hogy aki nem a te henoteista olvasatodat fogadja el, az Sátán módszerét követi. Ez retorikai bunkósbot, nem érv.

Isten kijelentését nem az cáfolja, aki a szöveg műfaját, összefüggését, nyelvi használatát és Jézus saját alkalmazását figyelembe veszi. Isten kijelentését az torzítja, aki a „istenek” szóból természet szerinti isteneket gyárt, a „Felséges fiai” kifejezésből égi istenfajt, a zsoltár ítéleti beszédéből panteoni hitvallást.

Nem én kérdezem a kígyó módjára: „csakugyan azt mondta Isten?” Te teszed fel újra és újra a kérdést a teljes Szentírásnak: „csakugyan egy Isten van?” És amikor a Szentírás igennel felel, te gyorsan előrántod a kedvenc többes számaidat, mintha a nyelvtani szám felülírná a monoteizmust.

 

16. A „bálványisten főpapja” személyeskedésed nem bizonyít semmit

Azt írod, hogy én egy bálványisten főpapja által vezetett egyház tagjaként akarom elhitetni Jehova Tanúival vagy bárkivel, hogy nekem és az Egyház „képek-szobrok előtt hason csúszkáló” teológusainak higgyenek. Ez már nem exegézis, hanem fröcsögő karikatúra.

A katolikus hit nem bálványistent imád. Nem szobrot imád. Nem képet imád. Nem pápát imád. Az egyetlen Istent imádja. A képek és szobrok tisztelete nem azonos az imádással. Lehet erről külön vitázni, de a Zsoltár 82 kérdésében ez mellékszál. A „hason csúszkáló teológus” képe legfeljebb hangulatkeltés, bizonyító ereje nulla.

A különösen ironikus az, hogy miközben engem vádolsz bálványimádással, te olyan rendszert védelmezel, amelyben több égi isten van, Istenek Istene van, istenek Atyja van, felkent Isten van, istenek társai vannak. A panteonból kiabálsz át az Egyháznak, hogy túl sok Istent imád. Ez már nem vitapozíció, hanem teológiai bohózat.

 

17. Jehova Tanúit most éppen te akarod egy másik tévedésbe átvezetni

A végén azt írod: segítsünk Jehova Tanúinak felismerni azokat, akik bálványistenük miatt Isten igaz szavát hazugsággá változtatják. Csakhogy te itt nem a keresztény hit teljessége felé akarod vezetni őket, hanem egy másik árokba: a többistenes, henoteista rendszeredbe.

Jehova Tanúi Krisztust teremtett lényként kezelik, és tagadják teljes istenségét. Te látszólag szembeszállsz velük, de közben nem az apostoli Krisztushoz vezeted őket, hanem egy égi istenekből álló rangsorhoz, ahol van egy felkent Isten, vannak társai az istenek, van Istenek Atyja, és Jézus csak emberi Krisztus. Ez nem szabadulás, hanem csere: egyik krisztológiai tévedésből a másikba.

A katolikus hit nem Jehova Tanúi alacsony Krisztusát kínálja, és nem a te panteonszerű mennyei hierarchiádat. Hanem az apostoli hitet: egy Isten van, és egy Úr Jézus Krisztus, aki valóságos Isten és valóságos ember.

 

18. A „hány isten létezik?” kérdésben a Biblia nem a te oldaladon áll

Azt kérdezed: kinek higgyenek abban a kérdésben, hogy hány isten létezik? A válasz: a teljes Szentírásnak, nem a te szószerelő rendszerednek. A teljes Szentírás egyetlen végső, teremtetlen Istent vall. Minden más, amit „istennek” neveznek, vagy hamis isten, vagy bálvány, vagy démoni hatalom, vagy angyali teremtmény, vagy bírói-képviseleti cím, vagy alárendelt hatalom.

A kérdés nem az, hogy előfordul-e az „istenek” szó többes számban. Előfordul. A kérdés az, hogy ebből több természet szerinti Isten következik-e. Nem következik. A Biblia monoteizmusa nem omlik össze attól, hogy az emberi nyelv istennek nevezhet alárendelt hatalmakat vagy hamis kultuszokat.

Az Egyház nem a többes számot tagadja, hanem a te következtetésedet. Nem azt mondja, hogy nincsenek „isteneknek nevezett” lények vagy hatalmak. Azt mondja, hogy egyetlen Isten van természet szerint. Ez a különbség. Te ezt folyton összemosod, mert a rendszered csak a zavarban él meg.

 

19. A Zsoltár 82 emberi értelmezése nem „ráfogás”, hanem erős bibliai lehetőség

Azt mondod, én csak „ráfogom” a Zsoltár 82-re, hogy emberekről beszél. De ez nem ráfogás. A zsoltárban szereplő vádak — igazságtalan ítélet, gonoszoknak kedvezés, szegények és árvák védelmének elmulasztása — nagyon is emberi bírákra és vezetőkre illenek. A végén a „meghaltok, mint az emberek, elhullotok, mint bármely fejedelem” kifejezés szintén földi hatalmi nyelvet idéz.

Ráadásul Jézus János 10-ben úgy hivatkozik erre a zsoltárra, mint olyanokra, akikhez Isten igéje lett. Ez jól illik arra, hogy hatalommal megbízott emberi címzettekről van szó. Az emberi értelmezés tehát nem katolikus trükk, hanem komoly exegetikai olvasat.

De még ha valaki a mennyei hatalmasságok értelmezését választaná, az sem segít rajtad. Mert akkor sem természet szerinti istenekről, hanem ítélet alá eső teremtményi hatalmasságokról beszélnénk. Akárhogy fordítod, a panteonod nem fér át a szövegen.

 

20. Az „égben” szó sem tesz senkit Istenné

Újra és újra mondod: „az égeben”, „égi fiai”, „égiek”. Mintha az „égi” automatikusan istenit jelentene. Nem jelent. Az égben angyalok vannak — teremtmények. Mennyei seregek vannak — teremtmények. Hatalmasságok vannak — teremtmények. Az ég nem isteni természetgyár. Attól, hogy valaki nem földi ember, még nem Isten.

A keresztény hit ismeri a látható és láthatatlan teremtményeket. A láthatatlan teremtmény nem lesz teremtetlen. A szellemi lény nem lesz Isten. A mennyei udvar tagja nem lesz YHWH-val azonos természetű. Te az „égi” jelzőből isteni rangot csinálsz, mert szükséged van rá, hogy az „Isten fiai” égi szereplői istenek legyenek. De ez megint a te filozófiai toldalékod, nem a Szentírás szava.

Ha minden égi szellemi lény Isten volna, akkor az angyalok is Istenek volnának, a démonok is Istenek volnának, és az egész Biblia monoteizmusa szétesne. Pontosan oda jutsz, ahová nem lenne szabad: egy szellemi lényekkel telezsúfolt istenségfogalomhoz.

 

21. Az Istenek Istene cím éppen a te rendszered ellen dolgozik

A végén megint dicsőíted „az Istenek Istenét, az Istene által társai az istenek fölé felkent Istent”. Ez a formulád már önmagában elárulja a bajt: az Istenek Istenének van Istene; társai istenek; föléjük felkenték. Ez nem bibliai monoteizmus, hanem rangsorolt istenség.

A bibliai „Istenek Istene” cím viszont nem azt jelenti, hogy az egyetlen Úr is csak egy isten a sok közül, akit főnökké tettek. Hanem azt, hogy minden istennek nevezett hatalom fölött ő az Úr. Ez a cím megsemmisíti a rivális isteni igényeket. Nem legitimálja őket.

Te a címet ellenkező irányban használod. Ahol a Szentírás azt hirdeti: az Úr fölött nincs más, ott te azt hallod: van sok isten, és egyikük főisten. Ez a különbség a monoteizmus és a henoteista félreolvasás között.

 

22. Összegzés: a „Felséges fiai” érved összeomlott, ezért menekülsz bálványozós szólamokba

Összefoglalva: Lukács 6,35 emberekre alkalmazza a „Felséges fiai” nyelvet. MTörv 14,1 Izraelt Isten gyermekeinek nevezi. Jeremiás 3,19 Izrael fiakká fogadásáról és Isten atyaként való megszólításáról beszél. Ezek együtt végleg cáfolják azt a kategorikus állításodat, hogy a „Felséges fiai” vagy „Isten fiai” nyelv csak égi lényekre vonatkozhat.

A Zsoltár 82 nem természet szerinti istenek születési bizonyítványa, hanem ítéleti zsoltár. A „mindnyájan istenek vagytok” cím nem teszi őket teremtetlen Istenné; a „meghaltok, mint az emberek” kitétel pedig éppen lerombolja a természet szerinti istenség gondolatát. Jézus János 10-ben nem panteont tanít, hanem a zsoltár nyelvét használja arra, hogy vádlóinak istenkáromlási vádját visszaverje. A Jób könyvének „Isten fiai” kifejezése sem bizonyítja, hogy minden mennyei fiú természet szerint Isten volna. Az angyalok Isten fiai lehetnek teremtményi értelemben, de nem Istenek.

A te rendszered viszont minden címre ráönti ugyanazt a szószt: ha égi, akkor isten; ha Isten fia, akkor isten; ha istennek nevezi, akkor természet szerint isten; ha Istenek Istene, akkor főisten a sok isten között. Ez nem bibliai gondolkodás, hanem panteonból választott monolátria.

A katolikus hit itt józanabb, biblikusabb és következetesebb: egyetlen Isten van természet szerint. Az „istenek” bibliai nyelve lehet alárendelt, képes, bírói, polemikus vagy teremtményi. Az „Isten fiai” nyelve lehet angyali, szövetségi, kegyelmi vagy egyedülállóan krisztusi. A kifejezések jelentését a szövegösszefüggés dönti el, nem a te előre gyártott istenhierarchiád.

Ezért az egész válaszod nem cáfolat, hanem menekülés. A „Felséges fiai” kizárólag égi isteneket jelentő érved elbukott. Ahelyett, hogy ezt elismernéd, elővetted a szokásos kellékeket: Róma, bálvány, főpap, képek, Sátán, Jehova Tanúi. De a díszlet nem tartja meg a romos érvet. A Zsoltár 82 nem a te többistenes rendszered zászlaja, hanem Isten ítélete minden olyan hatalom fölött, amely a rábízott méltóságot bitorlássá és igazságtalansággá torzítja.

Azt írod, hogy a Zsolt 82-ben szereplők azért nem lehetnek emberek, mert Isten „a Felséges fiainak” nevezi őket. Ez volna az egész első érved tengelye: aki „a Felséges fia”, az szükségképpen égi lény, tehát nem Ádám utóda.

Csakhogy ezt nem én cáfolom meg, hanem maga Jézus.

A Lk 6,35-ben Jézus földi emberekhez beszél, és azt mondja nekik, hogy szeressék ellenségeiket, tegyenek jót, és akkor „a Felséges fiai” lesznek. "

 

---------------------------------------------------

 

Jézus nem azt mondta hallgatóinak , hogy Mindnyájan istenek vagytok, ahogyan azt az Istenek Istene 

az Felséges Isten égi fiainak mondotta a Zsoltárok 82. versében.

 

Különbség van azok között, akik Izrael Istenéhez és Atyjához hasonlan az istenek Atyjától születtek és 

azon emberek között, akik nem születtek az Izrael Istenének Atyjától.,tehát nem lehetnek istenek, 

ellenben Isten igérete alapján, hogy fiaivá fogadja majd őket. Itta z Úr Jézus jövő időben beszél arról,

hogy egyesek Isten fiaivá lehetnek, de a Zsoltárok 82. fejezetében és a Jób könyve első és 38. fejezetében Isten utal, akik születésüktől fogva mindnyájan istenek.

 

Tehát lehet valaki az emberek közül Isten fiának nevezve anélkül, hogy Isten lenne,és nem lehet az égiek közül anélkül valaki Isten Fiának nevezve, hogy ne lenne Isten.

 

Már több alkalommal idéztem neked a Jeremiás próféta könyvében feljegyzett azon Istentől származó kinyilatkoztatást, miszerint Izrael Istene kinyilatkozta, hogy Izrael fiait milyen jogon tette örököseivé.

 

Ezt a fiakká fogadás jogán tette, és arra kérte őket, hogy hívják Őt atyjuknak, de azt nem mondotat nekik, hogy istenek lennének.

 

Jeremiás 3: 19 Azt mondám ugyanis magamban: Miképpen tegyelek téged a fiak közé, és adjam néked a kívánatos földet, a pogányok seregének drága örökségét? És azt végezém: Hívj engem Atyámnak, és ne pártolj el tőlem!

 

Egyházad tévtanítóinak azon törekvése, hogy a római császárok által kiképzelgett, majd háromarcú egy istenként ábrázolt  bálványistennek a Szentírás alapján létjogosultságot szerezzenek első perctől kudarcra van ítélve, amikor az arról szóló hitvallás megjelent 380-ban a császári ediktumban.

 

Az istenek többesének a létezésére utaló kinyilatkoztatások a Szentírásban ezt nem tették lehetővé sem akkor,sem napjainkban.

 

Valóban azt gondoltad, hogy sikerül megcáfolnod az Istenek Istene által az istenekről az égeben

tanúskodó kijelentéseit? 

 

Az nem cáfolat, hogy amikor az Istenek Istene azokat, akiket a felséges fiainak nevezett , majd mindnyájukat istenként azonosította be , arra te ráfogott, hogy emberekről és nem istenekről beszélt az Istenek Istene.

 

Attól, hogy amikor   Sátán meghazudtolva az Istent, amikor Évának azt a kérdést tette fel, hogy csakugyan azt mondotta az Isten, hogy a kert egyik fájáról se egyetek, az Isten igaz kijelentése hazugsággá változott?

 

Valóban azt képzeled magadról, hogy te, mint egy bálványisten Főappja által vezetett egyház tagja,

elhiteted itt jehova tanúival, vagy bárkivel,hogy neked higgyenek és egyházad képek szobrok előtt hason csúszkáló  teológusainak, abban a kérdésben ,hogy hány isten létezik, és ne az Isten Szavának?

 

SEGÍTSÜNK JEHOVA TANÚINAK FELISMERNI a BÁLVÁNYISTENÜK MIATT AZ ISTEN IGAZ SZAVÁT HAZUGÁGGÁ VÁLTOZTATÓ TÉVTANÍTÓKAT, ÉS A TŐLÜK JÖVŐ KISÉRTÉSNEK ELLENÁLNI,AZ ISTEN SZAVÁNAK EREJE ÁLTAL.

 

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK, AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

 

 

 

1. A „Felséges fiai tehát nem lehetnek emberek” érved már az Újszövetségnél szétesik

Azt írod, hogy a Zsolt 82-ben szereplők azért nem lehetnek emberek, mert Isten „a Felséges fiainak” nevezi őket. Ez volna az egész első érved tengelye: aki „a Felséges fia”, az szükségképpen égi lény, tehát nem Ádám utóda.

Csakhogy ezt nem én cáfolom meg, hanem maga Jézus.

A Lk 6,35-ben Jézus földi emberekhez beszél, és azt mondja nekik, hogy szeressék ellenségeiket, tegyenek jót, és akkor „a Felséges fiai” lesznek. Ugyanaz a vallási fogalomkör, amelyet te kizárólag égi lények személyi igazolványává akarsz tenni, Jézus szájában emberekre vonatkozik.

Sőt az Ószövetség még ennél is kevésbé segít rajtad. A MTörv 14,1 Izrael népéhez fordul: „az Úrnak, a ti Isteneteknek gyermekei vagytok”. Vagyis az „Isten fiai”, „Isten gyermekei” nyelvezet önmagában semmiféle ontológiai bizonyítvány arról, hogy a megszólított teremtmény ember-e vagy angyali lény.

Ezért az okfejtésed:

„Isten fiainak nevezi őket → tehát nem emberek”

egyszerűen érvénytelen.

A „fiúság” bibliai nyelvezete többféle viszonyt fejezhet ki. Lehet szó angyali teremtményekről, Izraelről, a hívőkről, illetve egészen egyedülálló értelemben Krisztusról, az egyszülött Fiúról. Az, hogy a Jób könyvében egy adott helyen „Isten fiai” angyali lények, nem változtatja a kifejezést olyan műszóvá, amely ezután a Biblia minden könyvében kizárólag angyalokat jelent.

Különösen mulatságos, hogy te akarod számon kérni a másikon: „hol nevezi Isten Ádám utódait fiainak?” Nos, ott van előtted. Jézus szájában: a Felséges fiai. Az izraelitákról: Isten gyermekei.

Tehát a kategorikus kizárásodnak vége, még mielőtt a Zsolt 82 exegéziséhez egyáltalán hozzákezdtünk volna.

 

2. A Jób 1 és Jób 38 valóban égi lényekről beszél – és ebből a Zsolt 82-re még semmi sem következik

A Jób 1,6 és 38,7 esetében nincs szükség semmiféle katolikus menekülőmutatványra. Igen: ott az „Isten fiai” égi lények. A vatikáni bibliai jegyzet is így értelmezi a Jób 38,7-et, és összekapcsolja a Jób 1,6-tal.

Csakhogy te ebből egy olyan következtetést préselsz ki, amelyet a szöveg nem tartalmaz:

„A Jób könyvében az Isten fiai angyalok, tehát ahol máshol Isten fiairól olvasunk, ott is szükségképpen ugyanazokról az angyalokról van szó.”

Nem.

Ez ugyanaz a lexikai rövidzárlat, mintha azt mondanád: a „király” szó az egyik helyen Dávidot jelenti, tehát minden más bibliai helyen is csak Dávidot jelenthet.

A referenst a szövegösszefüggés határozza meg, nem az a szabály, amelyet te utólag ráparancsolsz a szótárra.

Ráadásul a katolikus exegézisnek nem kell letagadnia azt sem, hogy a Zsolt 82 mai értelmezésében erős és komolyan vehető a mennyei tanács olvasata. A Vatikánon közölt bibliai jegyzet maga is olyan mennyei gyűlésként értelmezi a zsoltárt, amelyben Isten megítéli az „isteneket”.

És itt jön az a pont, amelyen az egész támadásod célt téveszt.

Tegyük fel az érvelés kedvéért, hogy a Zsolt 82-ben valóban mennyei lények állnak.

Mi következik ebből?

Az, hogy vannak teremtett mennyei lények.

Ennyi.

Nem következik, hogy ezek a Felségessel azonos értelemben istenek. Nem következik, hogy önmaguktól valók. Nem következik, hogy örökkévalók. Nem következik, hogy teremtetlenek. Nem következik, hogy mindegyikük külön isteni természet birtokosa. Nem következik, hogy YHWH egyikük lenne. És végképp nem következik az a különös isteni családfa, amelyet te akarsz ráépíteni.

A Biblia beszél angyalokról, fejedelemségekről, hatalmasságokról, mennyei seregekről. A katolikus hit soha nem tagadta ezt.

Amit tagad, az a több önálló, teremtetlen Isten.

Te pedig ezt a kettőt folyamatosan összecsúsztatod.

 

3. Ráadásul azt sem mondhatod tisztességesen, hogy az emberi bírák értelmezése „nincs a Szentírásban”

Fenntartod a mondatodat:

„A Szentírás sehol nem nevezi az emberi bírákat isteneknek.”

Csakhogy ez nem úgy áll, ahogyan te előadod.

A Jn 10,34–35-ben Jézus maga idézi a Zsolt 82-t: „Én mondtam: istenek vagytok”, majd azokról beszél, „akikhez Isten igéje szólt”.

A katolikus bibliai hagyományban ennek létezik kifejezetten emberi-bírói értelmezése. Az amerikai katolikus püspöki konferencia Jn 10-hez adott jegyzete egyenesen úgy fogalmaz, hogy itt Izrael bíráira történik utalás.

Vagyis két külön kérdést kellene végre megkülönböztetned.

Az egyik:

Mi a Zsolt 82 eredeti történeti-költői referense?

Erről lehet tudományos vita.

A másik:

Létezik-e legitim zsidó-keresztény értelmezési hagyomány, amely emberi bírákra vonatkoztatja?

Erre a válasz: igen.

Szent Ágoston még kellemetlenebb tanú számodra. A Zsolt 82 magyarázatában kifejezetten emberekre alkalmazza ezeket a „isteneket”, vagyis az emberi értelmezés nem valami modern katolikus rögtönzés.

Ezért a pontos katolikus álláspont nem az, hogy „minden komoly tudós szerint biztosan bírákról van szó”. Ilyet fölösleges volna állítani.

A pontos álláspont az, hogy a te kizárólagossági állításod bizonyíthatatlan.

A mennyei olvasat lehetséges.

Az emberi bírói olvasatnak pedig komoly keresztény hagyománya van.

Amit nem tehetsz meg, az az, hogy az egyik exegézist dogmává emeled, a másikat pedig úgy teszel, mintha soha nem létezett volna.

 

4. A „meghalnak, mint az emberek” sem teszi őket természet szerint istenekké

Azt írod, hogy attól még lehetnek égi lények, hogy Isten azt mondja nekik: „meghaltok, mint az emberek”, hiszen a Sátán sem válik emberré attól, hogy emberekkel együtt pusztul el.

Ez önmagában igaz.

Csak semmit nem bizonyít abból, amit bizonyítani szeretnél.

Ha a Zsolt 82 égi lényekről szól, a vers éppen azt hangsúlyozza, hogy ezek a lények Isten ítélete alatt állnak. Nem önálló abszolút istenségek. Nem azonosak a legfőbb Istennel. Nem urai saját létüknek. Megítélhetők, elbukhatnak, elveszíthetik rangjukat.

Magyarán még a neked legkedvezőbb exegézis sem adja meg azt az ontológiát, amelyet a szöveg mögé képzelsz.

A Zsolt 82-ből egy mennyei tanács kijöhet.

Egy többistenhívő metafizika nem.

Ez az a pont, amelyet újra és újra átugrasz: az elohim szó használata nem azonos az isteni természet birtoklásával.

Ha te az „isten” szót analóg, tiszteleti, mennyei vagy képviseleti értelemben használod teremtett lényekre, akkor ezzel tulajdonképpen már el is fogadtad a katolikus megkülönböztetés elvét.

Ha viszont ugyanabban az ontológiai értelemben nevezed őket istennek, mint a Teremtőt, akkor már neked kellene bizonyítanod, hogy a Szentírás több teremtetlen isteni természetet tanít.

Erre pedig a Zsolt 82 egyetlen szóval sem ad alapot.

 

5. Hogy miért merül fel a henoteizmus? Pontosan azért, mert a szóhasználatod állandóan összemossa a teremtményt és az Istent

Kérdezed:

„Mi is a te problémád velem, ami miatt henoteista jelzővel illettél?”

A probléma nem az, hogy elismered mennyei lények létezését.

A katolikus is elismeri.

A probléma az, amikor az „isten” szót úgy használod ezekre a lényekre, mintha ezzel már bizonyítottad volna, hogy valamiféle valódi isteni faj vagy isteni genealógia tagjai, miközben a legfőbb Isten csak rangban áll fölöttük.

Ha viszont azt mondod:

„Ezek teremtett szellemi lények, akiket a Biblia bizonyos kontextusokban elohimnak nevezhet, de egyedül a Teremtő Isten önmagától való, örök és mindenek alkotója”,

akkor máris sokkal közelebb kerültél a klasszikus keresztény monoteizmushoz, mint ahhoz a rendszerhez, amelyet a szövegedben támogatsz.

A MTörv 10,17 egyébként éppen YHWH-ról mondja, hogy ő „az istenek Istene és az urak Ura”.

Tehát az „istenek Istene” kifejezésből sem lehet egy YHWH fölötti külön istenséget elővarázsolni. A bibliai szöveg maga használja ezt a címet YHWH-ra.

Ez elég kellemetlen annak a rendszernek, amely az „Istenek Istene” formulából külön isteni emeletet akar építeni YHWH fölé.

 

6. A „római császárok találták ki a Szentháromságot” történetileg nem radikális – csak téves

Ezután előadod a jól ismert összeesküvéses történetet: a római császárok létrehoztak egy új államvallást, majd kitalálták hozzá az „egy Isten három arccal” modellt.

Ezzel csak egy apró baj van.

A keresztények már jóval Konstantin és a niceai zsinat előtt olyan dolgokat írtak Krisztusról és az Atya–Fiú–Szentlélek viszonyról, amelyeket a te császári eredetelméleted szerint csak évszázadokkal később kellett volna kitalálni.

Antiochiai Szent Ignác, aki a II. század elején, vagyis több mint kétszáz évvel Nicea előtt írt, Jézus Krisztust „Istenünknek” nevezi, és ugyanabban a mondatban Máriától való fogantatásáról beszél.

Tertullianus a III. század elején – megint csak jóval Konstantin előtt – az Atya, a Fiú és a Szentlélek három személyéről és az isteni valóság egységéről értekezik.

Vagyis amikor 325-ben összeült Nicea, a püspökök nem egy üres papírt kaptak Konstantintól azzal, hogy:

„Uraim, kérek délutánra egy új istent.”

Niceát valóban Konstantin kezdeményezésére hívták össze, nagyjából háromszáz püspök részvételével. De a zsinat tárgya éppen egy már létező keresztény vita volt Krisztus teljes istenségéről, különösen Arius tanítása miatt. A zsinat nem Jézus istenségének gondolatát találta fel, hanem terminológiailag határozta meg, hogyan kell megvallani a Fiúnak az Atyához való viszonyát.

A te történelmi elbeszélésed tehát fordítva ül a lovon.

Nem a császár találta ki a krisztológiát, majd rákényszerítette a keresztényekre.

A keresztények már évszázadokkal a kereszténybarát császárság előtt vitatkoztak arról, hogyan kell pontosan megfogalmazni azt a hitet, amelynek bibliai és liturgikus anyaga már rendelkezésükre állt.

 

7. A „háromarcú isten” pedig nem a katolikus Szentháromság-tan, hanem egy félrevezető képtípus, amelyet Róma éppen betiltott

Különösen szereted a „háromarcú istenmodell” fordulatot, mintha ezzel már önmagában megcáfoltad volna a Szentháromságot.

Csakhogy a katolikus dogma nem azt mondja:

egy személy három arccal.

Hanem azt:

egy Isten három valóságosan különböző személyben.

Ez nem apró különbség, hanem az egész kérdés.

Az egyetlen személy három arccal éppen a személyek valóságos különbségét mossa el. Emiatt az ilyen képi ábrázolás teológiailag félrevezető.

És itt a történelmi csattanó: valóban léteztek középkori és kora újkori háromarcú Szentháromság-ábrázolások. De VIII. Orbán pápa 1628-ban megtiltotta ezt a képtípust. A fennmaradt művészettörténeti dokumentáció egyenesen arról számol be, hogy az ilyen ábrázolásokat cenzúrázták.

Te ebből valamiért ezt a következtetést vonod le:

„Lám, ez volt a katolikus Isten.”

Pedig a történeti tény éppen ellenkező irányba mutat:

a katolikus egyházi hatóság azért tiltotta meg, mert nem tartotta megfelelő kifejezésének a Szentháromság hitét.

Egy művészileg szerencsétlen ikonográfiai próbálkozást összekeverni a dogma tartalmával körülbelül olyan módszer, mintha egy hibás anatómiai festményből akarnád megállapítani, mit tanít az orvostudomány az emberi testről.

A kép lehet rossz.

A dogmát attól még nem a kép definiálja.

 

8. A Szentlélek nem az Atya és a Fiú „közös utóda” – ezt a karikatúrát is te készítetted

Ezután azt írod, hogy a Szentháromság működéséhez „elméletileg” szükség volt arra, hogy a Szentlelket ne csak az Atyától, hanem a Fiútól is származtassák, mintha ő valamiféle közös isteni utód volna, és ezt pogány mitológiák mintájára találták volna ki.

Itt több tévedés torlódik egymásra.

Először: a katolikus teológia nem tanítja, hogy a Szentlélek az Atya és a Fiú „utóda”. A „származás” és „processzió” nem testi nemzés, nem isteni szaporodás és nem mitológiai családalapítás.

Másodszor: a Szentháromság tana történetileg és logikailag sem függ attól, hogy a hitvallásban szerepel-e a Filioque.

A 381-es konstantinápolyi hitvallás a Szentlelket Úrnak és életadónak vallja, aki az Atyától származik, és akit az Atyával és a Fiúval együtt imádnak és dicsőítenek. A Katolikus Egyház Katekizmusa kifejezetten rögzíti, hogy a Filioque nem szerepelt a 381-es hitvallás eredeti alakjában, és a latin liturgikus használatban később terjedt el.

Ez egyetlen mondattal megsemmisíti azt az állításodat, hogy „az egylényegűséghez muszáj volt kitalálni, hogy a Szentlélek a Fiútól is származzon”.

Nem volt muszáj.

A Szentlélek teljes isteni méltóságát a 381-es hitvallás már úgy vallja, hogy a szövegben nincs Filioque.

Te tehát egy későbbi kelet–nyugati teológiai terminológiai kérdést visszavetítesz a Szentháromság létrejöttének állítólagos pillanatába, majd ebből pogány családfát fabrikálsz.

Ez történetileg és teológiailag egyaránt melléfogás.

 

9. A János-evangélium nem ismeri a te „Khrisztosz Isten + külön Názáreti Jézus” kettősségedet

A következő állításod már nem egyszerűen katolikusellenes; itt a saját külön krisztológiai rendszeredet próbálod ráírni János evangéliumára.

Azt mondod, hogy Jn 1-ben a Logosz nem a Názáreti Jézus, hanem valami külön „Khrisztosz Isten”, aki Jézus Atyja.

Csakhogy János szövege semmiféle ilyen két szereplőt nem vezet be.

A prológusban a Logoszról ezt olvassuk:

kezdetben volt;

Istennél volt;

Isten volt;

minden általa lett;

eljött a világba;

testté lett;

látták a dicsőségét;

ő az Atya egyszülöttje.

Majd ugyanabban az összefüggésben János megnevezi Jézus Krisztust, akin keresztül a kegyelem és igazság elérkezett.

Nincs a szövegben egy „Khrisztosz nevű Isten”, majd tőle külön egy „Jézus nevű ember”, akibe amaz beköltözött.

Ezt a második szereplőt te tetted bele.

Sőt a Jn 1,17 azért különösen végzetes erre az elméletre, mert a 14. vers „kegyelemmel és igazsággal teljes” Logoszáról szóló gondolatmenetet viszi tovább, majd ezt a kegyelmet és igazságot Jézus Krisztushoz köti.

A „Krisztus” egyébként nem egy másik isten személyneve, akit valahol Jézus mellett kell keresni, hanem a Messiás címe, amelyet az Újszövetség magára Jézusra alkalmaz: Jézus Krisztus.

Te a címből új személyt gyártasz, majd ezt az új személyt kinevezed Jézus Atyjának.

Ez nem János krisztológiája.

Ez a te krisztológiád.

 

10. A „Logosz testté lett” nem szándékos magyar félrefordítás: pontosan ez áll a görögben

Azt írod, hogy a Jn 1,14 magyar fordítása „szándékos félrefordítás”, amikor azt mondja:

„Az Ige testté lett.”

Nos, itt a görög szöveg kíméletlenül egyszerű:

καὶ ὁ λόγος σὰρξ ἐγένετο

Vagyis:

„és a Logosz testté lett.”

A görög szövegben ténylegesen ott van a λόγος, ténylegesen ott van a σάρξ, és ténylegesen ott van az ἐγένετο.

Mi volna tehát a „szándékos félrefordítás”?

Hogy a λόγος szót Igének fordítják?

Ez évszázados magyar bibliai terminológia.

Hogy a σάρξ szót testnek?

Ez a szó alapjelentése ebben az összefüggésben.

Hogy az ἐγένετο jelentése „lett”?

Igen, pontosan ezt jelenti.

A katolikus tanítás persze nem azt állítja, hogy az isteni természet valami kémiai átalakulás során húsanyaggá változott. Az Egyház azt vallja, hogy az örök Fiú emberi természetet vett fel, miközben isteni természete nem szűnt meg.

Vagyis a „testté lett” nem azt jelenti:

„Isten megszűnt Istennek lenni, és húsdarabbá alakult.”

Hanem azt, amit János akar hangsúlyozni: az örök Ige valóságosan belépett az emberi lét testi, történeti valóságába. A katolikus tanítás ugyanezt nevezi megtestesülésnek.

A „félrefordítás” vádjához tehát mutatnod kellene egy másik görög szöveget.

Ilyened nincs.

Mert a mondat ott áll fekete-fehéren.

 

11. Az az állításod pedig, hogy Jézus örök létezését „évszázados töprengés után találták ki”, már magával János evangéliumával összeütközik

Azt írod, hogy Róma teológusai évszázadokkal később találták ki, hogy Jézus földi születése előtt már létezett.

Csakhogy a Jn 1,1 ezt nem évszázadokkal később mondja.

Hanem az evangélium első mondatában:

„Kezdetben volt az Ige.”

Majd:

„Minden általa lett.”

Ez nem egy Máriától kezdve létező ember leírása.

A katolikus bibliaértelmezés ezért nem valami késő középkori varázslattal azonosítja a Logoszt Jézus Krisztussal. Maga a jánosi prológus vezet el Jézus Krisztushoz, és a Katolikus Egyház hivatalos tanítása éppen ezért nevezi a Logoszt az Atya örök Fiának, aki emberré lett.

A történeti tanúság pedig újra kellemetlen.

Antiochiai Ignác jóval Nicea előtt ugyanarról a Jézus Krisztusról beszél úgy, mint „Istenünkről”, akit Mária hordozott méhében.

Tehát a képleted:

„először volt egy pusztán emberi Jézus, majd századok múltán Róma kitalálta róla, hogy örök Isten”

nem fér össze sem János prológusával, sem a Nicea előtti keresztény tanúsággal.

 

12. Jn 14,10 nem a Szentháromságot cáfolja, hanem pontosan azt a modalizmust, amelyet te tévesen Szentháromságnak nevezel

Ezután diadalmasan idézed Jézust:

„az Atya, aki énbennem lakik…”

majd rámutatsz, hogy Jézus harmadik személyben beszél az Atyáról.

És azt mondod: íme, tehát Jézus nem lehet Isten.

Ez az érvelés csak akkor működne, ha a katolikus tanítás azt állítaná:

Jézus személy szerint az Atya.

Csakhogy ilyet a katolikus Egyház nem tanít.

Sőt éppen ellenkezőleg.

Az Atya nem a Fiú.

A Fiú nem az Atya.

A Szentlélek sem az Atya, sem a Fiú.

A három személy valóságosan különbözik egymástól.

Tehát amikor Jézus az Atyáról „ő”-ként beszél, az nem cáfolja a Szentháromságot, hanem tökéletesen összeegyeztethető vele.

Amit cáfolna, az az lenne, hogy Jézus és az Atya ugyanaz a személy.

De ez modalizmus, nem katolikus trinitárius hit.

Még érdekesebb, hogy ugyanabban a mondatban Jézus nemcsak azt mondja, hogy az Atya benne van, hanem azt is:

„én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem.”

A görög szöveg pontosan ezt mondja.

Ez kölcsönös bennlét.

Nem olyan kép, amelyben van egy pusztán emberi edény, benne pedig lakik egy teljesen más lény, mint víz a korsóban.

És közvetlenül előtte Fülöp azt kéri: „mutasd meg nekünk az Atyát”. Jézus válasza pedig az, hogy aki őt látta, látta az Atyát. A Jn 14 egész gondolatmenete tehát sokkal magasabb krisztológiát tartalmaz annál, amit te egyetlen „ő” névmásból ki akarsz préselni.

A személyek különbsége nem cáfolja az isteni természet egységét.

Csak akkor tűnik cáfolatnak, ha előbb a Szentháromság tanát átírod „egy személy három arccal” karikatúrává, majd ezt a karikatúrát diadalmasan megcáfolod.

Ez viszont nem teológiai vita, hanem céltábla-festés.

 

13. Mária nem az isteni természetet „szülte meg” – az Istenszülő tanát is olyasminek cáfolod, amit az Egyház soha nem állított

Azt mondod, hogy az Istenszülő kifejezés valójában értelmetlen, mert az örök Isten nem kezdhetett létezni Mária méhében.

Ebben az első félmondatban a katolikus tanítás tökéletesen egyetért veled.

Az isteni természet nem Máriától származik.

Az örök Fiú istensége nem a fogantatáskor kezdődött.

Mária nem az Atya, nem a Szentlélek és nem az isteni természet eredete.

Csakhogy az „Istenszülő” cím nem is ezt jelenti.

A kérdés az, kit szült Mária?

Nem egy emberi személyt, akihez később egy másik isteni személy csatlakozott.

Hanem Jézus Krisztust.

És ha Jézus Krisztus személye az örök Fiú személye, aki valóságos emberi természetet vett fel, akkor Mária annak a személynek az anyja emberi születése szerint, aki valóban Isten.

Ezért a cím Krisztusról szól.

Nem Mária állítólagos hatalmáról az isteni természet fölött.

A te rendszered itt pontosan azt teszi, ami ellen az ősegyház krisztológiai vitái küzdöttek: az egy Krisztust két alanyra bontod. Lesz egy „Khrisztosz Isten”, meg lesz egy Názáreti Jézus, és az egyik valamiképpen a másikban lakik.

Csakhogy az Újszövetség nem két ilyen személyt hirdet.

Hanem Jézus Krisztust.

 

14. A „hús és csont” ellenvetésed ismét csak olyasmit cáfol, amit a katolikus hit nem állít

Azt is hangsúlyozod, hogy Jézus Atyjáról, illetve szerinted a „Khrisztosz Istenről” nem lehet azt mondani, hogy húsa és csontjai vannak, vagy hogy asszony szülte.

Az Atyáról valóban nem.

De megint ugyanott kevered össze a személyt és a természetet.

A katolikus hit szerint az Atya nem testesült meg.

A Szentlélek sem testesült meg.

A Fiú testesült meg.

És a Fiú sem isteni természete szerint hús és csont, hanem azért, mert ugyanaz az isteni személy valóságos emberi természetet vett fel.

Ezért lehet ugyanarról a Krisztusról igaz módon azt mondani:

öröktől való az istensége szerint,

és Máriától született embersége szerint;

halhatatlan isteni természete szerint,

és valóban meghalt emberi természete szerint.

Nem két Krisztus van.

Egy személy van két természetben.

A te ellenvetésed azért tűnik erősnek, mert előbb úgy állítod be a katolikus tanítást, mintha az azt mondaná:

„az isteni természetnek csontjai nőttek”.

Nem ezt mondja.

 

15. A „Fiú Isten, akit Istene a társai, az istenek fölé kent” mondatodból az „istenek” szót továbbra is te teszed hozzá

A szövegedben újra előkerül, hogy a Szentírás tanúskodik egy olyan „istenről”, akit Istene „társai, az istenek fölé” kent.

De a Zsid 1,9-ben az „istenek” szó nincs ott.

A „társak” szó van ott.

Ez a különbség nem díszítés.

Ha azt akarod bizonyítani, hogy Krisztus egy többtagú isteni osztály egyik példánya, akkor nem teheted meg, hogy egyszerűen azonosítod a „társakat” az „istenekkel”, majd a saját betoldásodat úgy idézed vissza, mintha bibliai szöveg volna.

Ráadásul a Zsidókhoz írt levél első fejezete egészében éppen a Fiú páratlan felsőbbségét hangsúlyozza az angyalokkal szemben. A Fiú által teremtette Isten a világot; a Fiú Isten dicsőségének kisugárzása; az angyalok imádják; a Fiúról pedig olyan kijelentést alkalmaz a levél, amely a teremtő Úrról beszél. A niceai hitvallás későbbi megfogalmazása éppen ezt a bibliai anyagot foglalja fogalmi rendbe.

Ebből egy „előléptetett kisisten társai között” történetet csinálni nem a levél magyarázata, hanem a levél átírása.

 

16. A Filioque és a „pogány mitológia” közötti párhuzamod pedig puszta állítás bizonyíték nélkül

Azt mondod, hogy a Szentlélek Atyától és Fiútól való származása „általános szokás volt a pogány népek mitológiáiban”.

De hol a bizonyítás?

Melyik konkrét mitológiai rendszer?

Melyik istenpár?

Melyik szöveg?

Melyik történeti kapcsolat?

Melyik keresztény szerző vette át?

Mikor?

Milyen közvetítő hagyományon keresztül?

Ezek nélkül ez nem történeti érv, hanem hasonlósági célzás.

Ráadásul a katolikus „származás” nem nemzés, nem házasság és nem közös gyermek létrehozása. Te előbb szexuális-genealógiai mitológiává fordítod a trinitárius terminológiát, aztán megállapítod, hogy lám, hasonlít a mitológiára.

Természetesen hasonlít.

Te alakítottad olyanná.

 

17. A Zsolt 82 semmit nem mond „egy Isten három személyben” ellen

A végén visszatérsz a fő jelszóhoz: mivel a Zsolt 82 szerint vannak „istenek”, ezért nem létezhet a katolikus egy Isten három személyben.

Csakhogy ez megint az „isten” szó két különböző használatának összekeverése.

A katolikus állítás:

egy teremtetlen isteni természet van.

A Zsolt 82 állítása – bármelyik fő értelmezést választod – nem ez:

„több egymástól független teremtetlen isteni természet létezik”.

Ha emberi bírákról van szó, akkor nyilván nem.

Ha mennyei lényekről van szó, akkor azok Isten ítélete alatt álló mennyei teremtmények.

Egyik esetből sem kapsz több örök Teremtőt.

Még a „mennyei tanács” modellben is van egy alapvető aszimmetria: van az Isten, aki ítél, és vannak a lények, akiket megítél.

Te ezt az aszimmetriát tünteted el azzal, hogy ugyanazt a magyar „isten” szót ráragasztod mindkét oldalra, majd úgy teszel, mintha a szóazonosság természetazonosság volna.

Nem az.

A nyelv nem így működik.

A bibliai teológia pedig különösen nem.

 

18. A végső „római bálványisten” kiáltás már nem érv, hanem annak beismerése, hogy elfogyott az érv

A hozzászólásod végére elérünk oda, ahol már nem exegézis következik, hanem nagybetűs jelszó:

a római főpap,

a bálványisten,

az istentelen teológusok,

a háromarcú istenmodell.

Ez retorikailag lehet látványos, csak éppen semmit nem old meg abból, amit bizonyítanod kellett volna.

Nem bizonyítottad, hogy a „Felséges fiai” kifejezés kizárólag angyali lényeket jelölhet – Jézus maga alkalmazza emberekre.

Nem bizonyítottad, hogy a Zsolt 82 mennyei értelmezéséből több teremtetlen Isten következik.

Nem cáfoltad, hogy az emberi bírói olvasat ősi keresztény értelmezés – Ágoston tanúsága és a katolikus Jn 10-jegyzet ennek ellenkezőjét mutatja.

Nem bizonyítottad, hogy a római császárok találták ki Krisztus istenségét – a Nicea előtti keresztény szerzők ezt történetileg lehetetlenné teszik.

Nem bizonyítottad, hogy Jn 1,14 félrefordítás – a görög szöveg szó szerint ott áll előtted: a Logosz testté lett.

Nem bizonyítottad, hogy Jn 14,10 tagadja Krisztus istenségét – csak azt mutattad ki, amit a katolikus hit mindig is vallott: a Fiú nem az Atya személye.

Nem bizonyítottad, hogy a Filioque kellett a Szentháromság „összetákolásához” – a 381-es hitvallás már a Filioque nélkül megvallotta a Szentlélek teljes isteni méltóságát.

És végül még a „háromarcú istened” is cserben hagyott, mert az ilyen képi formát maga a római egyházi tekintély tiltotta meg.

Marad tehát egy sajátos rendszered, amelyben a bibliai „Isten fiai” mindenáron egy isteni kaszt tagjai, a „Krisztus” külön isteni személy lesz a történeti Jézustól, a János-prológus Logoszát elszakítod Jézus Krisztustól, a Szentháromságot pedig előbb háromarcú szörnnyé rajzolod, hogy aztán könnyebb legyen megcáfolni.

Ez valóban következetes rendszernek tűnhet – amíg nem kezdjük el egyenként visszatenni mellé a bibliai mondatokat.

Akkor ugyanis kiderül, hogy nem a katolikus hit omlik össze a Szentírás előtt.

Hanem a te konstrukciódnak kell újra és újra kiegészítenie a Szentírást olyan állításokkal, amelyeket a Szentírás maga nem mond.

A Zsolt 82 nem mondja, hogy YHWH egy alsóbbrendű fiúisten.

János nem mondja, hogy a Logosz egy „Khrisztosz Isten”, aki külön személy a Názáreti Jézustól.

A Zsidókhoz írt levél nem mondja, hogy Krisztust „társai, az istenek” fölé kenték.

Jn 14 nem mondja, hogy Jézus pusztán ember, akiben egy másik Krisztus-Isten lakik.

Jn 1,14 pedig végképp nem mond mást, mint amit a katolikusok kétezer éve olvasnak benne:

az Ige testté lett.

Nem a Szentírást kell tehát megmenteni Rómától.

Előbb a saját rendszeredet kellene megmentened a Szentírás tényleges mondataitól.

És ez bizony jóval nehezebb feladat lesz, mint még néhányszor leírni nagybetűvel, hogy „háromarcú istenmodell”.

Azzal kezded, hogy „értsd már meg”, mert szerinted a Szentírás sehol nem alkalmazza az „istenek” megnevezést emberi bírákra. Ez afféle vitafórumos harci kürtnek kétségtelenül hangos, csak éppen a „sehol” szóval magad tetted nevetségesen könnyűvé a cáfolatot.

Először is: senki nem állította, hogy az „elohim” szó minden előfordulása emberi bírákat jelent. Senki nem állította azt sem, hogy a Zsolt 82 modern tudományos értelmezésében ne létezne komolyan vehető mennyei tanács-értelmezés."

 

--------------------------------------------------------

 

Állításom továbbra is fenntartom, miszerint a Szentírás sehol nem nevezi az emberi bírákat isteneknek, még a 82 zsoltárban sem.

 

Ellenkezőleg azokat, akikhez szól az Istenek Istene, Ő maga a Felséges Isten fiainak nevezi, akikről

egyértelműen kijelenti, hogy mindnyájan Istenek.

Neked nem azt kéne bizonyítanod, hogy hol nevezi Izrael Istene Ádám utódait isteneknek?

 

Akkor miért hivatkozol a 82. zsoltárra, ahol épp arról van szó, hogy a Felséges Istennek a fiai mindnyájan istenek. Itt pontosan arról van szó hogy nem Ádám fiai az istenek mindnyájan, hanem 

a Fenséges Istennek a fiai.

 

Amikor az Istenek Istene a fenséges Isten fiaiként azonosítja be azokat, akiket isteneknek nevez,

kizárja annak a lehetőségét, hogy emberekhez szólt volna.

 

A kérdés, hogy hol vannak még megemlítve a Felséges Isten fiai a Szentírásban?

 

A Jób könyvében két helyen is meg vannak említve.

 

Jób 1: 6 Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttük.

 

Egyértelmű, hogy nem Ádám fiairól van szó, amikor a Szentírás a Felséges Isten fiaira utal, hanem 

égiekről, akik nem emberek.

 

Ezt a Jóbbal folytatott személyes találkozaás alkalmával az Istenek Istene meg is erősítette,

amikor azt állította Jóbnak, hogy amikor ő még sehol sem volt, sőt, amikor még ember sem létezett a Földön, amikor az Istenek Istene a Föld alapjait készítette elő, ott voltak jelen ennél az eseménynél

a fenséges Istennek a fiai mindnyájan.

 

Jób 38:4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! 5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérőzsinórt? 6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét; 7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának? 8 És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, amikor előtűnt, az anyaméhből kijött; 

 

Ezen a tényen ,mit sem változtat az, amit az Istenek istene ezeknek az isteneknek mondott - akik

igazságtalanul ítélték az őrzésükre bízott embereket tudniillik,hogy úgy fognak emghallni, mint a közemberek.

 

Ugyanis a Sátánse lesz emberré, attól, hogy azokkal az emberekkel együtt lesz elveszejtve a tűztengerben,akik követték őt, és az igazság helyett a hazugságot szólták.

 

Mert mi is a te problémád velem, ami miatt henoteista jelzővel illettél?

 

Az, hogy nem osztozom veled a római császárok által kiképzelgett, majd az istentelenek által háromarcúként ábrázolt istenmodell imádásában. Azt akarod nekem bebizonyítani a Szentírásra hivatkozva,hogy a fenséges Isten fiai, akit az Istenek Istene isteneknek nevezettt nem lehetnek istenek, mert a római császárok egyetlen isten imádat engedték meg az egész római birodalom területén, mégpedig a háromarcú, egyetlen istent, ami csak képeken szobrok formájába létezik, a valóságban nem. Amikor a római császárok a kereszténynek elnevezett új államvallásukat létrehozták,

annak az istenmodelljét is meghatározták. Az nem érdekelte őket, hogy mit ognak erről gondolni az

igaz hitű krisztusziak. Azt gondolták, hogy ha a háromarcú istenmodell arcainak az Atya, Fiú, és Szent Szellem neveket adják,akkor azt az igaz hitű khrisztosziak is be fogják fogadni.

 

Csakhogy nem ez történt,tudniillik a mitológiából vett istenmodell egyik arca a Fiú nevű szerintük 

egy örök isten kellett hogy legyen,aki emberi testté lett. Előtet azonban egylényegűnek kellett lennie 

a másik két nevet viselő uistennel, az Atyával és a Szent Szellemmel. Ezt elméletileg csak úgy lehetett elképzelni, hogy a Szentszellemet nemcsak az Atyától származtatták,hanem a Fiútól is,

ami általános szokás volt a pogány népek mitológiáiban, de nem  a Szentírásban.

 

A Szentírás ugyanis tanúskodik egy olyan istenről az Iasten fiai közöl, akit felkent társai az istenek fölé az Istene,de arról nem, hogy a Szent Szellem az Ő és Atyja közös utóda lenne, ami bizonyította volna hármójuk, egylényegűségét.

 

A másik probléma az volt, a háromság istenmodell szempnotjából, hogy Fiúként nem a Khrisztosz Istent azonosította be , hanem az Emberfiát, akiről a Szenítrás azt állítja, hogy asszonytól született, és ember. 

 

Ezért évszázados töprengés után a Róma Főpapja által vezetett egyház teológusai kitalálták hogy 

a Názáreti Jézus már öröktől fogva istenként létezett a Földön gyermekként való megszületése előtt. Ezért habár stenszülőnek nevezték el Máriát, a valóságban születésről nem is beszélhettek, hiszen 

szerintük az örök istennek hústesttá válására került sor. 

 

Ezen állításukat a János Evangéliuma első fejezetének 14. versére alapozták,ahol egy szándékos félrefordításnak köszönhetően a magyar bibliafordításokban ez van leírva:

 

János 1:1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. 2 Ő volt kezdetben Istennél. 3 Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.14 Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. 

 

Csakhogy a János evangéliuma első fejezetében nem a Názáreti Jézust nevezi Logosznak és Istennek,

Hanem a Khrisztosz Istent, akit Izrael Fiai, köztük Jézus is Atyjának is nevezett.

 

Ezt a tényt maga az Úr Jézus erősítette meg, amikor arról tanúskodott, hogy az Atya lakozik a testében.

 

János 14: 10 Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki énbennem lakik, Ő cselekszi e dolgokat.

 

Ezen kijelentésében az Úr Jézsu a benne lakozó Istenről egyes szám harmadik személyében beszél,

ami kizárja, hogy az Isten azonos lenne őmagával.

 

Az Úr Jézus ezen kijelentése által előre elvetette, kizárta egy olyan isten létezésének a lehetőségét,

hogy a római császárok által kiképzelgett egy isten három arccal istenmodelljének Fiú nevet viselő arcát az Úr Jézussal, vagy az Úr Jézsu Atyjával a Khrisztosz istennel kapcsolatba lehessen hozni.

 

Az Úr Jézus Istenéről és Atyjáról ugyanis el lehetett mondani, hogy egy Isten,de azt nem, hogy öröktől fogva létező Isten, amit az istenmodell fiú nevű tagjáról hangoztatnak. Sőt az Úr Jézus istenéről és Atyjáról a Khrisztosz Istenről azt sem lehetett állítani, hogy lenne húsa és lennének csontjai, de még azt sem, hogy asszony szülte.

 

Az isten Khrisztoszáról pedig, az Emberfiáról azt nem lehet állítani, hogy Isten lenne,hisz ennek a lehetőségét Ő maga kizárta.

 

A római császárok által kiképzelgett és Róma új, immár kereszténynek nevezett államvallása  egyetlen létező istenévé tett istenmodellnek az elfogadtatását illetve a Szentírás isteneként való eredeztetését,

annak egyetlen létező istenként való megjelenítésének  a lehetőségét  maga az Isten Szava zárja ki azzal, Amikor arról tanúskodik a 82. Zsoltárban, hogy a Fenséges Istennek  a fiai mind istenek.

 

Ez pedig azt jelenti ,hogy a Szentírásban a Róma Főpapja által képviselt a 18. századig háromarcú istenként ábrázolt istenmodell a valóságban nem létezik.

 

Megpróbálták a Róma istentelen Főpapjának istentelen teológusai - akik magukat tudósoknak is szokták nevezni - az Írások meghazudtolása által a Szentírásban érvényt szerezni istenmodelljük létezésének, de ez a mai napig nem sikarült nekik, mert lehetetlenség a háromarcú istenmodell létezését a Szentírásból eredeztetni.

 

Azért azt tanácsolom neked, ahogyan már korábban is tanácsoltam, hogy istenmodellednek ne a Szentírásba próbálj cégért találni, hanem valahol az istentelen népek mitológiájában, ott biztosan megtalálod.

 

SEGÍTSÜNK JEHOVA TANÚIT TÁVOLTARTANI A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT bEGYHÁT BÁLVÁNYISTENT IMÁDÓ TEOLÓGUSAITÓL!

 

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

 

 

 

 

 

 

 

 

A henoteista rendszered ott omlik össze, ahol végre elolvassuk a szöveget

 

1. A „Szentírás sehol nem nevezi az emberi bírákat isteneknek” kezdetű nagyágyú már a csőben felrobban

Azzal kezded, hogy „értsd már meg”, mert szerinted a Szentírás sehol nem alkalmazza az „istenek” megnevezést emberi bírákra. Ez afféle vitafórumos harci kürtnek kétségtelenül hangos, csak éppen a „sehol” szóval magad tetted nevetségesen könnyűvé a cáfolatot.

Először is: senki nem állította, hogy az „elohim” szó minden előfordulása emberi bírákat jelent. Senki nem állította azt sem, hogy a Zsolt 82 modern tudományos értelmezésében ne létezne komolyan vehető mennyei tanács-értelmezés. Létezik. A vita éppen azért érdekes, mert az „elohim” használata és bizonyos jogi szövegek referenciája nem olyan egysíkú, amilyennek te szeretnéd feltüntetni.

Csakhogy ebből nem következik a te abszolút állításod.

A Jn 10,34-ben maga Krisztus idézi a Zsolt 82,6-ot: „Én mondtam: istenek vagytok.” A szöveg folytatásában azokról beszél, „akikhez Isten igéje szólt”. A katolikus bibliai hagyományban ennek kifejezetten létezik az az értelmezése, hogy Izrael bíráiról van szó, akik Isten nevében gyakorolták az ítélkezést. Az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciájának bibliai jegyzete ezt minden ködösítés nélkül így értelmezi, és külön utal a MTörv 1,17-re, a Kiv 21,6-ra és a Zsolt 82,6-ra. A Vatikánon közölt bibliai jegyzet ugyanezt mondja.

Ha pedig szerinted ezt csak valami „istentelen, félművelt tévtanító” találta ki, van számodra egy körülbelül ezerhatszáz éves kellemetlenség is: Szent Ágoston a Zsolt 82 magyarázatában kifejezetten emberekre vonatkoztatja az „istenek” megnevezést. Másutt még világosabban megkülönbözteti az egyetlen, természeténél fogva igaz Istent azoktól, akiket kegyelemből, részesedés által nevezhet a Szentírás isteneknek. Vagyis a „sehol”, „soha”, „csak égi lények” hármasából már a patrisztikus tanúság előtt sem marad sok.

Lehet vitatkozni arról, hogy a Zsolt 82 eredeti költői szintjén pontosan kik a megszólítottak. Az azonban már nem tisztességes filológiai vita, amikor a saját választott értelmezésedből visszamenőleg kijelented, hogy a másik értelmezés „képtelenség”, és ilyet a Szentírás „sehol” nem tesz. Ezzel nem bizonyítottál semmit; egyszerűen rendeletileg megszüntetted a szöveg értelmezéstörténetét.

 

2. Kiv 21,6: a Septuaginta nem azt bizonyítja, amit bele szeretnél látni

Itt követed el az első igazán látványos filológiai bukfencet.

A fennmaradt héber szövegben Kiv 21,6-nál ez áll:

אֶל־הָאֱלֹהִים — el-ha’elohim.

Te erre azt mondod: a Septuagintában viszont πρὸς τὸ κριτήριον τοῦ θεοῦ, vagyis nagyjából „Isten törvényszékéhez” áll, tehát – szerinted – „annak csak egyetlen oka lehetett”, mégpedig az, hogy a görög fordítók héber forrásában nem „elohim”, hanem „bírák” állt.

Nem, kedves vitapartner. Pontosan ez az, amit nem tudsz a görögből kikövetkeztetni.

A Septuaginta fordítása valóban értelmezőbb: a szakirodalom maga is úgy írja le, hogy a görög fordító a kifejezést „Isten törvényszékeként” értelmezi. Vagyis a κριτήριον az igazságszolgáltatási környezetet explicitté teszi, miközben a τοῦ θεοῦ éppenséggel megőrzi az isteni főnevet.

És most nézzük meg a te „egyetlen oka lehetett” következtetésed különös báját. A görög szövegben ott van: θεοῦ, „Istené”. Ebből te arra következtetsz, hogy a héber forrásban nem az „elohim” állt. Ez körülbelül olyan logikai bravúr, mintha egy régi fordításban azt olvasnád, hogy „az Úr háza”, majd kijelentenéd: ebből bizonyos, hogy az eredetiben nem szerepelhetett az Úr neve.

Dehogynem szerepelhetett.

Sőt, a θεός éppen az „elohim” legtermészetesebb görög megfelelői közé tartozik.

A görög mondatból legfeljebb azt tudod megállapítani, hogy a Septuaginta fordítója a jogi szituációt Isten törvényszékéhez történő odavezetésként értelmezte. Azt nem tudod belőle bebizonyítani, hogy a héber előszövegben egy teljesen más főnév, például a közönséges „bírák” szó szerepelt.

Az „annak csak egyetlen oka lehetett” mondatod ezért nem szövegkritika, hanem gondolatolvasás egy több mint kétezer éve halott fordító fejében.

Ráadásul itt érdemes egy fontos engedményt is megtenni, mert az igazsághoz ez is hozzátartozik: a mai kutatásban valóban vitatott, hogy a Kiv 21,6 és a rokon jogi helyek „elohim” kifejezése közvetlenül emberi bírákat, Istent, valamiféle szentélyi isteni ítéletet vagy más jogi-vallási intézményt jelöl-e. A katolikus érvelésnek nincs szüksége arra a primitív állításra, hogy „minden tudós szerint ez biztosan bírák”. Nincs így.

De ebből a vitából a te állításod még kevésbé következik. A korrekt mondat ez volna: a hely értelmezése vitatott. Te ehelyett azt mondod: „csak egyetlen oka lehetett”. Ez már nem magabiztosság; ez egy hipotézis parókában, amely ténynek próbál öltözni.

 

3. Kiv 22: egy magyar fordításból próbálod kitörölni a héber eredeti szavát

A következő érved még különösebb.

Idézel egy magyar zsidó fordítást, amely „bíró”-val adja vissza a szöveget, majd ebből ezt következteted:

„Még a zsidó fordítás sem igazolja, hogy a maszoréták héber szövegben […] jelen lenne az Elohim kifejezés.”

Ez egyszerűen tárgyi tévedés.

A fordítás nem azonos a héber szöveggel. Ha egy fordító az „elohim” adott előfordulását „bírák”-nak fordítja, abból nem az következik, hogy a héberben nem áll „elohim”; éppen ellenkezőleg: azt mutatja, hogy a fordító az ott ténylegesen szereplő héber kifejezés referensét bírákként értelmezte.

Vagyis sikerült bizonyítékként idézned egy olyan fordítást, amely valójában éppen annak az értelmezési hagyománynak a létezését szemlélteti, amelynek létezését tagadni próbálod.

Ez azért már művészet.

A Septuaginta megfelelő szakasza valóban τοῦ θεοῦ alakot használ: az ügy Isten elé kerül, Isten által történik az ítélet. Ezt senkinek nem kell letagadnia. De ebből ismét nem következik, hogy a héber mássalhangzós szövegben ne volna ott az „elohim”. A két kérdést folyamatosan összekevered:

• mi áll a héber szövegben;
• és hogyan értelmezi ezt egy adott fordítás.

A fordítás jelentésválasztása nem radírozza ki az eredeti héber lexémát.

Pontosan ugyanezért nem lehet azzal érvelni, hogy „egyetlen magyar Bibliában sem olvasom azt a mondatot, hogy a bírák istenek, tehát a héber nem alkalmazhatta rájuk az elohim szót”. Egy fordítás célja általában nem az, hogy minden héber szó minden lehetséges jelentését mechanikusan visszaadja. Ha egy többjelentésű vagy kontextusfüggő szó referensét a fordító bíráknak tartja, akkor magyarul teljes joggal írhat „bírák”-at.

Te itt a bizonyíték két szintjét kevered össze, majd ünnepélyesen bejelented, hogy rajtakaptad a másikat „blöffölésen”. Nem rajtakaptad. Saját magadat kaptad rajta azon, hogy egy célnyelvi fordítást összetévesztettél a forrásnyelvi szóalakkal.

 

4. Kiv 7,1: a cáfolatod szó szerint elismeri azt, amit cáfolni próbálsz

A Mózesre vonatkozó hely kapcsán ezt írod:

nem arról van szó, hogy Mózest Isten „istenné változtatta”, hanem hogy Isten Mózest a fáraó számára istenné tette.

Köszönöm.

Pontosan ennyi kellett.

Ugyanis senki nem állította, hogy Mózes ontológiai természetváltozáson ment át, felkerült egy közel-keleti panteonba, majd kapott egy felhőn lebegő trónszéket.

A kérdés az volt: alkalmazható-e az „elohim” szó emberre úgy, hogy az illető ettől nem válik természet szerint Istenné?

A Kiv 7,1 válasza: igen.

Isten azt mondja Mózesnek, hogy fáraó számára „elohim”-má teszi. A kontextus természetesen képviseleti, funkcionális: Mózes Isten tekintélyével lép fel, Áron pedig az ő prófétájaként beszél. Éppen ez a lényeg. A szó alkalmazása nem bizonyít azonos ontológiai rangot.

Te tehát azért nevezed „nevetségesnek” az érvet, mert szerinted Mózes „csak” reprezentatív értelemben kapja az isteni megnevezést. Csakhogy az ellenérv kezdettől fogva éppen az volt, hogy a megnevezés reprezentatív vagy analóg módon emberre is alkalmazható.

Vagyis itt akkora lendülettel rúgod be a saját kapudba a labdát, hogy utána még a közönséget is felszólítod tapsolni.

És ez különösen fontos a Zsolt 82 vitájában. Ha az „elohim” puszta alkalmazása önmagában azt bizonyítaná, hogy valaki a Felséges valamiféle természet szerint isteni sarja, akkor Mózes esetét is be kellene illesztened a mennyei genealógiádba. Mivel te magad sem teszed, hallgatólagosan elismerted: az „elohim” megnevezésből önmagában nem következik az általad felépített ontológia.

 

5. Zsolt 82: a „mennyei tanács” még nem a te henoteista családfád

Jöjjön a Zsolt 82.

Itt érdemes tisztán beszélni. A zsoltár értelmezésében valóban létezik olyan mai tudományos irány, amely mennyei tanácsot és mennyei lényeket lát az „elohim” mögött. Ezt nem szükséges letagadni. A katolikus ember nem attól lesz katolikus, hogy úgy tesz, mintha bibliatudomány nem létezne.

De ebből még mindig nem következik az, amit te állítasz.

Mert te nem egyszerűen ezt mondod:

„A Zsolt 82-ben szerintem mennyei lények szerepelnek.”

Te ennél egy egész mitológiai emeletes házat húzol rá:

1. ezek természet szerint „Fiú Istenek”;
2. Elyon egy tőlük különálló legfelsőbb Isten;
3. YHWH csak egyik fia ennek a felsőbb Istennek;
4. YHWH-t később kenték fel társai fölé;
5. ebből lett „Istenek Istene”;
6. majd ő kapta sorshúzás útján Izraelt.

Ezek közül a Zsolt 82 egyiket sem mondja.

A zsoltár azt mondja, hogy Isten ítélkezik az „istenek” között, igazságtalanságukért megfeddi őket, majd kijelenti, hogy bár „istenek” és a Felséges fiai, mégis elbuknak. A vers végén pedig Isten kap felszólítást arra, hogy ítélje meg a földet, mert övé valamennyi nemzet.

A szövegben sehol nincs egy mondat, hogy:

„És az egyik közülük YHWH vala, akit az ő Istene társai fölé kent.”

Ez a mondat a te rendszeredben létezik, nem a Zsolt 82-ben.

Ráadásul a keresztény értelmezési hagyományban nagyon régi az emberi vonatkozás. Ágoston kategorikusan emberekre alkalmazta a zsoltár „isteneit”, és a katolikus bibliai jegyzet Jn 10 alapján ugyancsak Izrael bíráira mutat. Tehát amikor azt állítod, hogy az emberi értelmezés valami késői „istentelen” találmány, nem egyszerűen eltérő exegézist képviselsz: történetileg valótlant állítasz az értelmezési hagyományról.

De tegyük meg neked a lehető legnagyobb engedményt: legyenek a Zsolt 82 „istenei” valóban mennyei teremtmények.

És?

A katolikus monoteizmusnak ettől nem lesz gyomorrontása. A Biblia használhat magasztos isteni terminológiát teremtett mennyei hatalmasságokra. A kérdés nem az, hogy léteznek-e angyalok, mennyei fejedelemségek vagy más teremtett szellemi lények. A kérdés az, hogy van-e egynél több örök, teremtetlen, önmagától való Isten.

Erre a katolikus válasz változatlanul: nincs.

A te érvelésed ott hibás, hogy a „valakit elohimnak neveznek” állításból azonnal átugrasz a „tehát ugyanolyan értelemben Isten, ahogyan a Felséges Isten” állításra. Ezt a hidat azonban nem a Szentírás építette. Te rajzoltad oda filctollal.

 

6. Zsid 1: a „társai, az istenek” kifejezést egyszerűen te írod bele a Bibliába

Itt érkezünk a szöveged egyik leglátványosabb hibájához.

Azt állítod, hogy a Zsidókhoz írt levél első fejezete a Zsolt 45-re hivatkozva arról beszél, hogy a Fiút Isten „társai, az istenek fölé” kente.

Csakhogy a Zsid 1,9-ben nincs ott az, hogy „istenek”.

A görög szó:

μετόχους

jelentése: társak, részesek, társulók, társak valamiben.

Nincs mellette θεούς. Nincs ott „istenek”. Nincs „Fiú Istenek társasága”. Nincs mennyei istengyűlés. Ezt a főnevet te illeszted a mondatba.

Ez nem értelmezési különbség. Ez szövegkiegészítés.

A Zsid 1 tényleges érvelése ráadásul éppen az ellenkező irányba halad. A szerző sorra állítja szembe a Fiút az angyalokkal. Melyik angyalnak mondta Isten valaha: „Fiam vagy”? Az angyalok imádják a Fiút. Az angyalok szolgáló lelkek. A Fiúról viszont ezt mondja: „Trónod, ó Isten, örökkön-örökké”, majd közvetlenül ezután a Fiúra alkalmazza a teremtőről szóló kijelentést: ő alapozta meg kezdetben a földet, az ég az ő kezének műve; a teremtett világ elmúlik, ő megmarad.

Ez volna szerinted annak a bizonyítéka, hogy a Fiú egy isteni ranglétrán feljebb előléptetett isten a többi isten között?

Éppen ellenkezőleg. A fejezet retorikai szerkezete az, hogy a Fiú nem tartozik az angyali szolgák kategóriájába. Ő az, akit az angyalok imádnak, akit Istennek és Úrnak szólít a szöveg, és akire a teremtőre vonatkozó zsoltári kijelentést alkalmazza.

A „felkent társai fölé” kifejezés sem azt jelenti, hogy előtte egyenrangú kisistenként üldögélt velük valamiféle égi váróteremben. A Zsidókhoz írt levél krisztológiáját nem lehet egyetlen költői kifejezésből úgy átépíteni, hogy közben a fejezet többi tizenhárom versét udvariasan kiküldjük kávészünetre.

A katolikus hit itt sokkal következetesebb: a Fiú nem teremtett isten, hanem az Atyával egylényegű örök Fiú. Nem három istenben hiszünk, hanem egy Istenben három személyben; az isteni természet nem három részre oszlik. Ez a katolikus Szentháromság-tan egyik legelemibb tétele.

A te olvasatodhoz tehát előbb hozzá kell írni egy hiányzó „istenek” szót a Zsid 1,9-hez, majd figyelmen kívül kell hagyni a fejezet Fiú–angyal ellentétét. Ez nem exegézis. Ez egy előre megírt rendszer bibliai díszletezése.

 

7. „Mózestől Pálig minden igaz zsidó tudta” – erre a történelmi univerzális állításra bizonyíték helyett csak hangerőt adsz

Többször kijelented, hogy az „igaz hitű zsidók” Mózestől Pál apostolig mind tudták: Izrael Istene egy a Felséges istenfiai közül.

Ez óriási történeti állítás.

Ehhez képest bizonyítékként ugyanazt a néhány szöveget forgatod körbe: Zsolt 82, Zsolt 45, MTörv 32, 1Kor 10, Józs 22.

De egyik sem mondja ki azt a rendszert, amelyet rájuk húzol.

Már maga a Második Törvénykönyv is kijelenti YHWH-ról: „YHWH, a ti Istenetek az istenek Istene és urak Ura.”

Ugyanez a könyv azt hangsúlyozza, hogy YHWH az Isten, és nincs más rajta kívül; a 32. fejezet végén pedig maga a beszélő Isten jelenti ki, hogy ő egyedül van, és nincs mellette más isten.

Ehhez képest azt mondani, hogy „minden igaz zsidó” egy, az Atya és YHWH között felállított isteni genealógiában hitt, nem a bibliai adatok összegzése, hanem egy modern rekonstrukció egyetemes történelmi dogmává emelése.

Mellesleg a katolikus álláspont különösen alkalmatlan arra, hogy azzal vádold, valami idegen istent próbálna Izrael Istenének helyébe állítani. A Katolikus Egyház Katekizmusa kifejezetten vallja, hogy nem más Istenben hiszünk, mint Ábrahám, Izsák és Jákob Istenében. A katolikus tanítás szerint az egyetlen igaz Isten Izrael történetében nyilatkoztatta ki magát, és Krisztus nem egy rivális istenségként érkezik e mellé.

Te pontosan azt választod ketté, amit a keresztény kinyilatkoztatás egybe tart: Izrael Istenét és Jézus Krisztus Atyjának isteni azonosságát.

 

8. 1Kor 10: „a szikla Krisztus volt” – igen; „tehát Krisztus egy Elyon alatt álló kisisten volt” – nem

Az 1Kor 10,4 kétségtelenül nagyon magas krisztológiájú szöveg: Pál az exodus eseményeit Krisztusra vonatkoztatja, és azt mondja, hogy a lelki szikla Krisztus volt.

Katolikusként ezzel természetesen semmi bajunk. Ellenkezőleg: Krisztus preegzisztenciájának és az üdvtörténetben való isteni működésének csodálatos tanúsága.

A baj ott kezdődik, amikor te hozzáteszed:

„ebből következik, hogy Krisztus Izraelnek egy Elyon nevű magasabb Isten által kijelölt alacsonyabb istene volt.”

Nem következik.

Pál ugyanabban a korinthusi levélben előzőleg ezt írja: „nincs Isten, csak egy”, majd az egy Istenről, az Atyáról és az egy Úrról, Jézus Krisztusról beszél, akitől, illetve aki által minden van.

Ez nem egy politeista vagy henoteista névsor:

„első számú Isten: Elyon; második számú isten: Krisztus; alatta további fiúistenek.”

Pál ennél sokkal radikálisabb állítást tesz: Jézus Krisztust az egy Isten teremtő és üdvözítő azonosságának terébe helyezi.

Az 1Kor 10 tehát remek bizonyíték arra, hogy Pál számára Krisztus nem egyszerűen názáreti emberként kezdett létezni. Arra azonban nulla bizonyíték, hogy a zsidók „kezdettől fogva” egy mennyei fiúisten-panteont ismertek volna, és Krisztust annak rangelső tagjaként tisztelték.

Megint ugyanaz történik: a bibliai mondat első felét idézed, majd a második felét a saját metafizikáddal írod meg.

 

9. Józs 22,22: sikerült pont YHWH-t kihagynod abból a bizonyítékodból, amely YHWH-ról beszél

A Józs 22,22-re történő hivatkozásod már majdnem komikus.

Azt idézed:

„Az Istenek Istene az Úr…”

majd zárójelben hozzáteszed:

„El Elohim”.

Csakhogy a héberben a szöveg nem pusztán „El Elohim”.

Az ottani ünnepélyes formula kifejezetten tartalmazza a négybetűs istennevet, YHWH-t. A katolikus bibliai jegyzet külön felhívja erre a figyelmet: a héber mondat az isteni YHWH nevet az El és Elohim istencímekkel együtt halmozza, éppen a hitvallás erejének fokozására.

Magyarul: azt a verset idézed annak bizonyítására, hogy az „Istenek Istene” nem YHWH, amelynek héber szövege éppen YHWH-t azonosítja ezzel az Istennel.

Ez már nem egyszerű öngól. Ez olyan öngól, amely után a játékos a stadion hangosbemondóján közli, hogy valójában az ellenfél kapujába talált.

És olvasd el a fejezet egész szövegét. Folyamatosan:

• - „YHWH, a ti Istenetek”;
• - „Izrael Istene”;
• - hűség YHWH-hoz;
• - ne forduljanak el YHWH-tól;
• - az oltár tanúsítja, hogy YHWH az Isten.

A végén az oltár éppen annak tanújele, hogy YHWH az Isten.

Ha tehát Józs 22,22-t a „JHWH egy hamis borjúisten, az igazi Isten pedig egy másik isten” elmélet támogatására szeretnéd használni, előbb el kellene távolítanod a versből YHWH nevét, majd el kellene távolítanod a fejezetből további körülbelül minden második mondatot.

Filológiának kissé költséges módszer.

 

10. A maszoréták nem a IX. században „állították össze” az Ószövetséget

A maszoréta szövegről szóló állításaidban összekevered a kéziratok korát, a szöveghagyomány korát, valamint a magánhangzó- és akcentusjelölés korát.

Igen: a teljes vagy nagy terjedelmű fennmaradt maszoréta kódexek középkoriak. Ez közismert.

Nem: ebből nem következik, hogy a maszoréták a IX–XV. században „összeállították” vagy saját kútfőből megírták volna azt a mássalhangzós bibliai szöveget, amelyet közvetítettek.

A héber Biblia szövegtörténetének szakirodalma kifejezetten különválasztja a kettőt. A maszoréta hagyomány mássalhangzós alapja sokkal régebbi, míg a magánhangzójelek, hangsúlyjelek és a maszoréta jegyzetapparátus középkori munkálatok eredményei. A cambridge-i összefoglalás szerint a maszoréta mássalhangzós hagyomány egészen a Második Templom korából fennmaradt legkorábbi bibliai kéziratokig visszakövethető; számos qumráni kézirat olyan közel áll a későbbi maszoréta szöveghez, hogy proto-maszorétának nevezik őket.

És itt jön az a bizonyíték, amelyet az elméleted nem tud kibeszélni: a Holt-tengeri tekercsek.

Az Izraeli Régészeti Hatóság összefoglalása szerint a qumráni bibliai kéziratok a Kr. e. III. századtól a Kr. u. I. századig terjednek, és sok közülük feltűnően közel áll a hagyományos maszoréta szöveghez, noha több mint ezer évvel régebbiek a középkori kódexeknél. Természetesen vannak szövegváltozatok is; éppen ezért beszélünk valódi szövegkritikáról.

A helyes következtetés tehát:

„A Septuaginta egy korábbi héber szövegállapot fontos tanúja, a maszoréta hagyomány pedig egy másik, ugyancsak nagyon régi héber szöveghagyomány középkori, rendkívül gondos rögzítése; a Holt-tengeri tekercsek segítségével esetenként összehasonlíthatjuk ezeket.”

A te következtetésed:

„A Septuaginta régebbi a középkori kódexeknél, tehát ami eltér, azt a maszoréták ezer évvel később találták ki.”

Ez körülbelül olyan szövegkritika, mintha valaki azt mondaná: egy XVI. századi nyomtatott Cicero-kiadás szövegét csak a XVI. században írhatták, mert maga a papír akkor készült.

 

11. JHWH nem a IX–X. században „jelent meg ismét”: Qumran itt különösen könyörtelenül tönkreteszi az elméletedet

Azt állítod, hogy a JHWH név a talmudista maszoréták írásaiban jelent meg újra a IX–X. században.

Ez régészetileg tarthatatlan.

A qumráni kéziratokban maga a tetragrammaton, a négybetűs istennév is megtalálható, jóval a középkori maszoréták előtt. Az Izraeli Régészeti Hatóság még azt a sajátos írásszokást is dokumentálja, hogy több qumráni tekercsben a YHWH nevet óhéber betűformákkal írták, miközben a szöveg többi része az akkori szokásos négyzetes írással készült.

Ezzel a „maszoréták a IX–X. században elővették a JHWH nevű borjúistent” történet gyakorlatilag véget is ér.

Nem teológiai ellenérv végzett vele.

Nem „római propaganda”.

Nem „katolikus tévtanító”.

Egy több mint ezer évvel korábbi pergamendarab.

Ráadásul a katolikus Egyház hivatalos liturgikus dokumentuma maga nevezi YHWH-t Izrael Istene szent négybetűs nevének, és kifejti, hogy a zsidó hagyomány tiszteletből nem ejtette ki, hanem „Adonáj”-jal helyettesítette; a görög hagyomány ennek megfelelően „Küriosz”, vagyis „Úr” alakot használt. A dokumentum éppen a Septuaginta ősi gyakorlatára hivatkozik.

Tehát a történeti kép éppen az ellenkezője annak, amit előadsz. A tetragrammaton nem középkori római-zsidó import. A középkori maszoréták egy sokkal régebbi név hagyományát örökölték.

A „Jehova” kiejtési forma története természetesen külön kérdés a YHWH négy mássalhangzós név történetétől. Ezt a kettőt összekeverni és abból azt következtetni, hogy maga YHWH is középkori találmány: etimológiai háromkártya.

 

12. Az egyiptomi „Jahó” sem lesz ettől borjúisten

Az egyiptomi zsidókra tett utalásodnak van egy valós történeti magja, csak mire nálad célba ér, már egészen más állattá változik.

Az elephantinéi zsidó közösség valóban használta a Jahó/Jahu névalakot, és Egyiptomban saját templomuk is volt ennek az Istennek. Erről valódi történeti dokumentumaink vannak.

De ebből nem következik, hogy Jahó „egyiptomi borjúisten” volt.

Az, hogy egy Egyiptomban élő zsidó közösség vallásgyakorlata szinkretisztikus elemeket is mutatott, nem változtatja át YHWH-t valamely egyiptomi bikaistenséggé. Egy vallási közösség szinkretizmusa nem bizonyítja, hogy az általa tisztelt minden istenség egyiptomi eredetű.

Ez megint ugyanaz a módszer:

1. veszel egy igaz részletet: Egyiptomban élő zsidók „Jahó” néven tisztelték Izrael Istenét;
2. mellé teszel egy másik igaz részletet: Egyiptomban létezett bikakultusz;
3. közéjük rajzolsz egy nyilat;
4. majd kijelented, hogy „Jahó tehát egyiptomi borjúisten”.

A nyíl azonban maga volna a bizonyítandó állítás.

Ráadásul a Jahó/Jahu névalak jelenléte az V. századi Kr. e. elephantinéi közegben megint csak a te középkori eredetelméleted ellen dolgozik. Éppen azt bizonyítja, amit eltüntetni szeretnél: az Izrael Istenéhez kapcsolódó névformák több mint ezer évvel a maszoréták előtt is dokumentáltak.

 

13. A Mésa-sztélével sikerül megint az ellenkezőjét bizonyítanod annak, amit állítasz

Mésa moábita király sztéléjére hivatkozol annak igazolására, hogy Omri állítólag egy „JHWH nevű borjúisten” templomát foglalta el, és ebből próbálod levezetni Izrael elfordulását a „Khrisztosz Istentől”.

Csakhogy a Mésa-sztélé tényleges vallási szereposztása ennél meglehetősen világos.

Mésa istene Kámos.

A felirat szerint Mésa Kámos nevében harcol Izrael ellen. Izraelhez, Nebóhoz kapcsolódóan pedig YHWH kultikus tárgyait említi, amelyeket Mésa zsákmányként Kámos elé visz. A sztélé tehát éppen azt mutatja, hogy a moábita király szemszögéből:

• - Kámos Moáb istene;
• - YHWH Izraelhez tartozó istenség.

A sztélé körülbelül Kr. e. 840-re datálható, tehát ez ismét egy több mint másfél évezreddel a maszoréták előtti tanúság.

A te történeted szerint Omri azért válik bálványimádóvá, mert YHWH-t kezdi imádni; a Mésa-sztéléből viszont az derül ki, hogy a moábiták számára YHWH Izrael kultuszához tartozik, és Mésa éppen ellenséges istenének, Kámosnak ajánlja fel az Izraeltől zsákmányolt YHWH-kultusztárgyakat.

Hogyan lesz ebből „Omri elfoglalta a JHWH-borjúisten templomát”?

Úgy, hogy előbb kifordítod a felirat szereplőinek viszonyát, aztán a kifordított változatot idézed bizonyítékként.

A feliratból lehet komoly történeti kérdéseket feltenni az óizraeli vallás fejlődéséről, kultuszhelyeiről és vallási sokféleségéről. De azt nem lehet belőle becsületesen kiolvasni, hogy volt egy ősi, YHWH-val szemben álló „Khrisztosz Isten”-kultusz, amelyet Omri lecserélt az egyiptomi borjú-JHWH-ra.

A „Khrisztosz Isten” ebben a történelmi rekonstrukcióban nem a sztélén szerepel.

Megint te szerepelteted.

 

14. Az asszír száműzetés okáról 2Kir 17 olyan egyértelműen mond neked ellent, hogy itt már nincs hová menekülni

Azt állítod, hogy Izrael tíz törzsének királyságát azért adta Isten Asszíria kezére, mert elfordultak a „Khrisztosz Istentől”, és JHWH-t kezdték imádni.

Ehhez képest olvasd el 2Kir 17-et.

Nem egy katolikus kommentárt.

Nem egy „maszoréta tévtanító” magyarázatát.

A történet saját teológiai értelmezését.

Izrael száműzetése azért történt, mert:

„vétkeztek YHWH, az ő Istenük ellen”,
„más isteneket tiszteltek”,
bálványokat szolgáltak,
Baalnak szolgáltak,
elhagyták YHWH, az ő Istenük parancsait.

Majd a szöveg összegzése szerint YHWH eltávolította Izraelt színe elől.

Ez szóról szóra a te konstrukciód ellenkezője.

A te változatod:

„Azért büntették meg őket, mert YHWH-t imádták.”

A Királyok könyve:

„Azért büntette meg őket YHWH, mert elhagyták YHWH-t és más isteneket imádtak.”

Itt már nincs fordítási menekülőút, nincs „elohim lehet ezt vagy azt jelent”, nincs zsoltárköltészeti bizonytalanság. A fejezet hosszú teológiai magyarázatban ismétli ugyanazt.

Sőt, még a két borjú is szerepel a bűnök között – de a szöveg nem azt mondja, hogy YHWH maga volt a borjú, hanem a borjúképek készítését és a többi bálványkultuszt éppen YHWH parancsainak megszegéseként ítéli el.

Ez azért lényeges, mert a bibliai aranyborjú-polemika természetét is kifordítod. A Szentírás nem azért kárhoztatja a borjúkultuszt, mert YHWH valójában egy gonosz borjúisten, akivel szemben létezik egy másik „Khrisztosz Isten”. Hanem azért, mert Izrael tiltott képmással és idegen kultikus formával torzítja el az egyetlen Isten tiszteletét.

A 2Kir 17-re adott rendszered ezért nem alternatív értelmezés.

Szövegszerűen fordított értelmezés.

 

15. MTörv 32: „Elyon egy másik isten, YHWH pedig az egyik fia” – ezt nem a vers mondja, hanem te

A MTörv 32,8–9 kétségtelenül az egyik legérdekesebb hely az egész vitában.

A korai szövegtanúk alapján nagyon komolyan veendő az „Isten fiai” olvasat a 8. versben. Ezt nem kell kerülgetni.

A gond ott van, hogy te az „Isten fiai” szövegváltozat után szó nélkül beillesztesz még egy állítást:

„Elyon nem YHWH.”

A vers ezt nem mondja.

A szöveg szerint a Felséges meghatározza a népek határait, majd azt olvassuk, hogy YHWH része az ő népe, Jákob az öröksége.

Ebből valóban született olyan modern történeti rekonstrukció, amely egy korábbi isteni tanács hagyományát látja a háttérben. Léteznek azonban olyan tudományos értelmezések is, amelyek YHWH-t azonosítják Elyonnal. Már csak ezért is tudománytalan a te változatodat úgy előadni, mintha a héber mondat végére oda volna írva: „Megjegyzés: Elyon és YHWH két különböző istenség.” Nincs odaírva.

És főleg: ugyanennek az éneknek a saját további szövege nem a te henoteista rendszeredet bontja ki.

A 12. versben YHWH egyedül vezeti Izraelt, és nincs mellette idegen isten. A későbbi szakaszban a hamis kultusz tárgyait olyan démonokként és „nem-istenekként” bélyegzi meg, amelyeket Izraelnek nem kellett volna tisztelnie. A 39. vers pedig a lehető legkeményebb monoteista formulával zárja le a kérdést: Isten kijelenti, hogy ő az, ő egyedül, és nincs más isten mellette.

Ráadásul MTörv 10,17 YHWH-t nevezi „az istenek Istenének és urak Urának”.

Te viszont a rendszeredben ezt a címet a YHWH-tól megkülönböztetett Krisztusra akarod lefoglalni.

A Második Törvénykönyv erre egyszerűen nem hajlandó.

Ezért a MTörv 32-ből maximum ezt mondhatod becsületesen:

„A 8–9. vers őrizhet egy ősi isteni tanács-képzetet, és az eredeti szöveg történetéről tudományos vita folyik.”

Azt viszont már nem:

„Ez bizonyítja, hogy a zsidók tudták: Elyon a legfelsőbb Isten, YHWH pedig egyik istenfia, akinek sorsolással jutott Izrael.”

Ez utóbbi egy rekonstrukció plusz további spekuláció, nem a vers puszta jelentése.

 

16. „Istenek Istene” nem azt jelenti, hogy az igaz Isten egy panteon főnöke

A te egész rendszered egyik motorja az „Istenek Istene” cím.

Úgy kezeled, mintha nyelvtanilag csak ezt jelenthetné:

„létezik több valódi, természet szerint isteni lény, és ezek egyikét a többiek fölé előléptették”.

Csakhogy a bibliai nyelv ennél sokkal gazdagabb.

A „királyok Királya” sem azt jelenti, hogy az illető ugyanolyan rangú király volt, mint a többiek, csak egy választáson elnökké nevezték ki. Az „urak Ura” sem egy ontológiai fajmegjelölés. Ezek felsőfokú uralmi formulák: az egyetlen Isten abszolút fölényét fejezik ki minden olyan létezővel vagy hatalommal szemben, amelyet emberek vagy bibliai szerzők „istennek”, „úrnak”, „fejedelemnek” nevezhetnek.

Éppen ezért tudja Pál egyszerre kijelenteni, hogy vannak „úgynevezett istenek” az égben és a földön, és azonnal utána, hogy számunkra egy az Isten.

Te az első mondatot megtartod, a másodikat pedig olyan gyorsan hagyod el, mintha tüzet fogott volna.

A keresztény monoteizmus nem azt állítja, hogy a Bibliában a „theos/elohim” hangalak kizárólag egyetlen referensre használható. Azt állítja, hogy egyetlen teremtetlen, önmagától való, abszolút isteni természet van.

Ezért nevezhet a Biblia másokat képletesen, funkcionálisan vagy alárendelt értelemben isteneknek anélkül, hogy létrejönne a te mennyei olimpuszi családfád.

 

17. A „társai fölé felkent” kifejezésből nem következik, hogy Krisztus csak felkenése után lett Istenek Istene

Újra és újra azt állítod, hogy a Fiú úgy „lett” Istenek Istene, hogy Istene társai fölé felkente.

Ez a Zsid 1 teljes krisztológiájával ütközik.

A Fiú ott nem úgy jelenik meg, mint aki előbb egy azonos ontológiai osztályba tartozó istenecske, majd valamiféle mennyei előléptetésben vezető beosztást kap.

A fejezet elejétől fogva:

• - általa alkotta Isten a világot;
• - ő Isten dicsőségének kisugárzása;
• - ő hordozza a mindenséget hatalmas szavával;
• - az angyalok imádják;
• - Istennek szólítják;
• - Úrként neki tulajdonítják a föld és ég teremtését;
• - az angyalok pedig szolgáló lelkek.

Ez nem „rangemelés egy isteni fajon belül”.

A katolikus hit éppen ezért különbözteti meg Krisztus örök istenségét az üdvtörténetben végbemenő felkenetés, megtestesülés, megdicsőülés és királyi uralom különböző mozzanataitól. Az örök Fiú nem akkor kezdett Isten lenni, amikor Messiásként felkentetett.

A niceai hitvallás ennek klasszikus tömörsége: a Fiú született, de nem teremtmény, egylényegű az Atyával, és általa lett minden.

Ha pedig azzal próbálsz menekülni, hogy a Fiúnak „Istene” van, tehát ő alacsonyabb rendű isten, akkor egyszerűen összekevered a személyek közti viszonyt és – a megtestesülés után – Krisztus valóságos emberségét az isteni természet kérdésével. A katolikus hit nem két Krisztust ismer, hanem egy és ugyanazon Fiút, valóságos Istent és valóságos embert.

 

18. A „római császárok által létrehozott álkeresztény egyház” története időrendileg is szétesik

Azt állítod, hogy JHWH tisztelete a „római császárok által létrehozott, Róma főpapja által vezetett álkeresztény egyházakban” kezdődött.

Már a szöveghagyomány önmagában megsemmisíti ezt.

A kereszténységet megelőző Septuaginta Izrael Istenének négybetűs nevét a zsidó olvasási hagyományhoz kapcsolódóan „Úr”-ként adta vissza. Ezt a nyelvet örökli az Újszövetség. A katolikus liturgikus hagyomány éppen ezért ma sem a tetragrammaton hangos kiejtését erőlteti, hanem az ősi „Úr” megfelelőt használja.

Tehát ahhoz, hogy a római császárok „bevigyék” YHWH-t a kereszténységbe, előbb időgéppel vissza kellett volna menniük a hellenisztikus zsidósághoz, Qumranba, a Mésa-sztélé korába és magához a héber bibliai hagyományhoz.

Ez a történet kronológiailag körülbelül olyan jól működik, mint amikor valaki azt állítja, hogy Mátyás király terjesztette el Magyarországon a bronzkort.

 

19. Az Izraelre mondott ítéleti jóslatod katolikusnak sem nem katolikus, sem nem biblikusan igazolható abból, amit idézel

Azt írod:

„Amíg Izrael nem tér meg a JHWH isten imádatából […] addig az Istenek Istene sem könyörül Izraelen.”

Ez nem egyszerűen egy újabb hibás következtetés, hanem katolikus szempontból különösen problémás.

A Katolikus Egyház természetesen vallja, hogy az üdvösség Krisztusban van, és várja minden ember Krisztushoz való eljutását. De ebből egyáltalán nem következik, hogy a zsidó népet úgy lehetne bemutatni, mint amely „egy egyiptomi borjúistent” imád, és amelyen Isten addig nem könyörül.

A II. Vatikáni Zsinat kifejezetten elutasítja azt a beállítást, hogy a zsidók Isten által egyszerűen elvetett vagy megátkozott nép volnának; hangsúlyozza Ábrahám népével a kereszténység mély lelki kapcsolatát, és Pál alapján emlékeztet arra, hogy Isten ajándékai és meghívása visszavonhatatlanok.

Még erősebben fogalmaz a Katolikus Egyház Katekizmusában idézett ősi keresztény hagyomány: nem egy másik Istenben hiszünk, mint Izrael, hanem ugyanabban, aki atyáikat Egyiptomból kihozta, Ábrahám, Izsák és Jákob Istenében.

Krisztus nem azért jött, hogy bejelentse:

„Eddig rossz Istent, YHWH-t követtetek, most bemutatom nektek az igazi, másik Istent.”

Éppen ellenkezőleg: az egész újszövetségi dráma azon alapul, hogy Jézus Izrael Istenének ígéreteit teljesíti be.

 

20. A végső probléma: állandóan összekevered a szót, a referenst és az ontológiát

Az egész érvelésed ugyanarra a háromszoros kategóriahibára épül.

Először meglátod az elohim/theos szót.

Utána eldöntöd, hogy akire alkalmazzák, az szükségképpen „isten” ugyanabban az ontológiai értelemben, mint a teremtetlen Isten.

Majd ha több ilyen szereplőt találsz, létrehozol egy valódi istenekből álló mennyei családot.

Csakhogy sem a héber, sem a görög szóhasználat nem működik ilyen primitív egy-egy megfeleltetéssel.

A Szentírás képes ugyanazt vagy rokon isteni terminológiát használni:

• - az egyetlen igaz Istenre;
• - hamis bálványokra;
• - pogány „istenekre”;
• - mennyei lényekre;
• - reprezentatív értelemben emberekre.

Ebből nem az következik, hogy valamennyien ugyanahhoz a metafizikai fajhoz tartoznak.

Szent Ágoston már régen világosan megfogalmazta ezt a különbséget: az egyetlen Isten önmagától Isten; másokat a Szentírás részesedés vagy kegyelem szerint nevezhet isteneknek, de ettől nem lesznek vele természet szerint egyenrangú istenségek.

A katolikus tanítás pedig ugyanezt a szükséges különbségtételt viszi végig Krisztus esetében: a Fiú nem egyike a kegyelemből vagy teremtettségük alapján „isteni” lényeknek, hanem teljesen és egészen ugyanazt az egyetlen isteni természetet birtokolja, mint az Atya és a Szentlélek. Ezért nem három Istenről beszélünk.

 

21. Összegzés: nem az a baj a rendszereddel, hogy merész, hanem hogy a kulcshelyeken hozzá kell írnod a Bibliához

Nézzük végül, mi marad az állításaidból, ha a nagybetűs jelszavakat, az „istentelen tévtanítózást” és a hangerőt lehalkítjuk.

Azt mondtad, emberre soha nem alkalmazható az isteni megnevezés. Kiv 7,1-nél magad ismerted el, hogy Mózesre alkalmazható reprezentatív értelemben.

Azt mondtad, a bírák értelmezése valami ostoba késői találmány. Krisztus Jn 10-i idézetének katolikus értelmezési hagyománya és már Szent Ágoston is emberi referenst ismer.

Azt mondtad, Kiv 21,6 Septuagintája csak úgy keletkezhetett, ha más héber szöveg állt a fordítók előtt. Nem tudod ezt bizonyítani; a görög szöveg éppenséggel „Isten törvényszékeként” értelmezi a kifejezést.

Azt mondtad, egy magyar zsidó fordítás „bírák” szava bizonyítja, hogy a héber szövegben nincs „elohim”. Ezzel a fordítást összetévesztetted az eredetivel.

Azt mondtad, a maszoréták több mint ezer évvel később állították össze ezt a héber szöveget. Qumranban több mint ezer évvel a középkori kódexek előtt már jelen van a maszoréta mássalhangzós hagyományhoz igen közeli szövegtípus.

Azt mondtad, JHWH neve csak a IX–X. században jelenik meg újra. Qumráni kéziratokban maga a tetragrammaton áll előttünk több mint ezer évvel korábbról.

Azt mondtad, Józs 22,22 a YHWH-tól különböző „Istenek Istenéről” tanúskodik. A héber mondat kifejezetten YHWH nevét tartalmazza az El és Elohim címekkel együtt.

Azt mondtad, a Zsid 1 szerint Krisztust „társai, az istenek” fölé kenték. Az „istenek” szó nincs a versben. A fejezet ehelyett a Fiút szembeállítja az angyalokkal, Istennek és Úrnak nevezi, és hozzá rendeli a teremtés művét.

Azt mondtad, Mésa bizonyítja a JHWH-borjúisten kultuszának történetét. A Mésa-sztélé Mésa isteneként Kámost mutatja be, YHWH-t pedig az izraelita ellenség kultuszához kapcsolja.

Azt mondtad, Izrael azért került asszír fogságba, mert JHWH-t imádta. A 2Kir 17 explicit módon azt mondja, hogy azért, mert vétkezett YHWH ellen, elhagyta parancsait és más isteneket szolgált.

Azt mondtad, MTörv 32 bizonyítja, hogy Elyon a YHWH fölött álló külön Isten. A vers ezt nem mondja ki, a fejezet pedig YHWH kizárólagos uralmát hangsúlyozza, végül kijelenti, hogy nincs más isten mellette.

És ez végül a rendszered legsúlyosabb problémája.

Nem az, hogy „szokatlan”.

Nem az, hogy szembemegy a katolikus tanítással.

Hanem az, hogy mindig ott kell hozzátenned még egy mondatot, ahol a bizonyítani kívánt tanításnak végre meg kellene jelennie a bibliai szövegben.

A Zsolt 82 mondja: „istenek vagytok.”
Te hozzáteszed: „tehát mind természet szerint isteni fiai Elyonnak.”

A MTörv 32 mondja: „a Felséges… YHWH része pedig Jákob.”
Te hozzáteszed: „tehát Elyon és YHWH két külön Isten, és YHWH Elyon egyik fia.”

A Zsolt 45 és Zsid 1 mondja: „társaid fölé kent.”
Te hozzáteszed: „társaid, az istenek fölé” – holott ez a szó ott sincs.

Az 1Kor 10 mondja: „a szikla Krisztus volt.”
Te hozzáteszed: „tehát ő volt Izrael alárendelt fiúistene.”

A Mésa-sztélé említi YHWH kultusztárgyait Izraellel kapcsolatban.
Te hozzáteszed: „tehát YHWH egy egyiptomi borjúisten volt.”

A maszoréta kódexek középkoriak.
Te hozzáteszed: „tehát a mássalhangzós bibliai szöveget is akkor találták ki” – miközben Qumran fizikailag ott fekszik az asztalon és kineveti ezt az időrendet.

Ezt nevezed te „tényeknek”.

Én inkább úgy fogalmaznék: van néhány valódi filológiai adatod, amelyek közé olyan mennyiségű saját teológiai kötőanyagot öntöttél, hogy végül már alig látszik, hol végződik a bibliai mondat és hol kezdődik a magánkinyilatkoztatásod.

A katolikus hitnek ezzel szemben nincs szüksége sem egy egyiptomi borjú-JHWH összeesküvésre, sem középkori maszoréta bibliahamisításra, sem olyan „társ-istenekre”, akiket előbb bele kell írni a Zsid 1-be.

A hitvallása sokkal egyszerűbb, és – nem mellékesen – a teljes bibliai tanúságot sokkal kevésbé kell hozzá megoperálni:

egy az Isten.

Az az Isten, aki Izraelnek kinyilatkoztatta magát, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene; nem egy gonosz vetélytársa Krisztusnak. A Fiú pedig nem egy teremtett fiúisten a mennyei sokaságból, akit sikeres égi karrierje végén társai fölé előléptettek, hanem az öröktől fogva született, nem teremtett Fiú, az Atyával egylényegű igaz Isten. Benne nem egy másik Isten érkezik Izrael Istenének leváltására, hanem ugyanannak az egy Istennek az örök Igéje lett emberré.

A Szentháromság pedig nem henoteizmus keresztény nyakkendőben, hanem éppen a fordítottja: az egyetlen isteni természet három valóságosan különböző személyben – nem három isten, nem egy főisten és beosztott istenfiai, nem égi dinasztia.

Úgyhogy amikor legközelebb azzal kezded, hogy „maradjunk a tényeknél”, ezen a ponton készséggel egyet lehet érteni veled.

Csak akkor tényleg maradjunk náluk.

És ne egészítsük ki őket minden második vers után azzal a mondattal, amelyre az elméletnek éppen szüksége volna.

Értsd már meg, hogy a Szentírás sehol nem nevezi az emberi bírákat isteneknek.

Csak nyisd ki a szemed.

 

 

https://www.blueletterbible.org/kjv/exo/21/6/t_conc_71006 

exo 22:8-9; 

 

nincs annyi időm, hgy leválogassam neked. ott van a héber nyelvben. 
amit a forditók valamiért lenyeltek...

 

-------------------------------------------

 

Hiába van ott abban a maszoréta forrásban, ami i.sz. a 9.-15 század között lett összeállítva?

 

A septuaginta fordítók több mint egy évezreddel korábban fordítottak, ebből nem is fordíthattak.

 

Eddig azt állítottad, hogy a 2. Mózes 21:6-ban nevezi az írás a az emberi bírákat isteneknek.

 

Erre a 207409-es hozzászólásomban így reagáltam:

 

Akkor nézzük, mi is az igazság a 2. Mózes 21:6-ban leírtakkal kapcsolatban!

 

Kezdjük mindjárt azzal, hogy azt állítod, hogy a Septuaginta fordítói fordították az Elohimot, bírákra és emberi bírákra alkalmazva azt.

 

Honnan veszed, azt a képtelenséget, hogy a Septuaginták előtt ugyanaz az írás szöveg volt, amit te a maszoréták írásából idéztél. Ha a Septuaginta fordítók a 2. Mózes 21-6-ban azt  írják τοῦ θεοῦ (tou theou  (tou theou)  - aminek  jelentése: „az Istené” vagy „az Isten…” (birtokos eset). ógörög (újszövetségi vagy koiné) kifejezés, amelyben a τοῦ a névelő birtokos esete, a θεοῦ pedig a θεός (isten) szó birtokos nyelvtani alakja, annak csak egyetlen oka lehetett , mégpedig az, hogy az általuk ismert fordítandó szövegben az állt, hogy a szolgát a bírák elé vitték és nem az, hogy Elohim( istenek ) elé vitték.

 

2. Mózes 21: 5 De ha a szolga azt mondaná: Szeretem az én uramat, az én feleségemet és fiaimat, nem akarok felszabadulni: 6 Akkor vigye őt az ő ura a bírák elé, és állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélhez, és az ő ura fúrja által az ő fülét árral; és szolgálja őt mindörökké.(Károli).

 

2.Mózes 21: 5. Ha azonban azt mondja a szolga: Szeretem uramat, feleségemet és gyermekeimet, nem megyek el szabadon, 6. akkor vezesse őt az ura a bírákhoz és vezesse oda az ajtóhoz vagy az ajtófélhez, és fúrja át ura az ő fülét az árral és szolgálja őt örökké. 

 

A Septuagintában az áll, hogy az Isten törvényszéke elé "Tὸ κριτήριον (kritērion) τοῦ θεοῦ (tu theu) 

azaz "Isten ítélő rendelkezése, Isten törvénykezése és nem az, hogy a bírák az istenek (Elohim) ,

ahogyan előadod.

 

A 2. Mózes 21:6 szövege egyáltalán nem mond ellent annak ,hogy a Fenséges Isten Égi fiai az istenek.

illetve, azt sem bizonyítja, hogy az Istenek Istene az istenek kifejezést a Felséges Isten égi fiain kívül, emberekre , akár emberi bírákra alkalmazta volna.

 

A 2. Mózes 7:1 re való utalásoddal pedig nevetségessé tetted magadat, hisz ott Izrael Istene nem azt állítja, hogy Mózest az Istenek Istene istenné változtatta hanem arról van szó, Hogy az Istenek Istene Mózest a Fáraó szemében tette a Fáraó istenévé.

 

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=172175217&t=9003631

 

A különbség a 2. Mózes 21:6 -ban a maszoréták írása és a Septuaginta szövege között abban van, hogy amíg a Septuaginta fordítók olyan forrásanyagból fordítottak, amelyben a birák helyett Isten 

ítélő rendelkezése, Isten törvénykezésére hivatkozva utal, addig az 1200 évvel később készített maszoréta szöveg bírákat említ. 

 

A Septuaginta fordítók nem abból  a szövegből dolgoztak, mivel a maszoréták szövege akkor még nem létezett.

 

Nem tudsz különbséget tenni a Szentírás és a maszoréták kései saját írása között.

 

Nem lehet egy 1200 évvel  később keletkezett szöveg alapján azt állítani, hogy a Septuaginta fordítók 

rosszul fordították az 1200 évvel korábbi szöveget, amit a hozzád hasonló kritikusai a Septuaginta fordításnak életükben nem láttak, ők ellenben igen.

 

DE nézzük az újjab érvedet: ezt írtad:

 

https://www.blueletterbible.org/kjv/exo/21/6/t_conc_71006 

exo 22:8-9; 

 

---------------------------------

 

.2.Móz 22: 8. Minden vétség ügyében, akár ökör, akár szamár, akár juh, akár ruha, akár elveszett dolog, amelyre azt mondja (a károsult), hogy ez az, a bíró elé jöjjön mindkettőjük ügye; akit elmarasztalnak a bírák, az fizessen kétszerannyit az ő felebarátjának. 9. Ha ad valaki felebarátjának szamarat, vagy ökröt, vagy juhot, vagy bármi barmot megőrzés végett és ez elhullott, vagy megsérült, vagy elfogatott és senki sem látta/, IMITH/EMIH/

 

Még a zsidó fordítás sem igazolja, hogy a maszoréták  héber szövegben a 2. Mózes 22:8,9-ben jelen lenne az Elohim kifejezés.  Ami azt jelenti, hogy a maszoréta szöveg itt sem nevezte a bírákat isteneknek.

 

De nézzük a Septuaginta szövegét:

 

2. Mózes 22:8.ἐὰν δὲ μὴ εὑρεθῇ ὁ κλέψας, προσελεύσεται ὁ κύριος τῆς οἰκίας ἐνώπιον τοῦ θεοῦ καὶ ὀμεῖται ἦ μὴν μὴ αὐτὸς πεπονηρεῦσθαι ἐφ' ὅλης τῆς παρακαταθήκης τοῦ πλησίον.9.κατὰπᾶνῥητὸνἀδίκημαπερίτεμόσχουκαὶὑποζυγίουκαὶπροβάτουκαὶἱματίουκαὶπάσηςἀπωλείαςτῆςἐγκαλουμένης,ὅτιοὖνἂνᾖ,ἐνώπιοντοῦθεοῦἐλεύσεταιἡκρίσιςἀμφοτέρων,καὶὁἁλοὺςδιὰτοῦθεοῦἀποτείσειδιπλοῦντῷπλησίον.

 

2. Mózes 22:8 Csalárdság elkövetése ügyében, akár ökörről, akár szamárról, akár juhról, akár ruháról, akár bármiféle kártételről van szó: Isten elé kell vinni mindkét ember ügyét, s akit Isten elítél, az térítsen meg kétannyit felebarátjának. 9 Ha valakire szamarat, ökröt, juhot vagy bármiféle jószágot bíz felebarátja megőrzés végett, s az elhull, megsérül vagy az ellenség elhajtja, de senki sem látta:

 

Nos ez esetben is arról van szó, hogy a Septuaginta fordítás szerint Isten elé kellett vinni a két ember ügyét, a maszoréta szöveg szerint pedig a bírák elé.

 

Sem a maszoréta szöveg önmagában nem nevezi a bírákat isteneknek, se a Septuaginta szövege.

 

Ez azt jelenti,hogy nem bizonyítottad, sem a 2. Mózes 21:6 szövegre hivatkozva, sem a 2. Mózes 22:8 alapján,hogy akár a Maszoréta szöveg ,akár a Septuaginta alapján  Isten emberi bírákat nevezett volna 

isteneknek.

 

Egyszerűen az történt , hogy előkapartál egy hamis állítást valakinek az írásából, és le se ellenőrizted annak igazságtartalmát. Azt gondoltad, senki nem fog utána járni, és kideríteni, hogy mi a valóság.

 

Egy blöfföt hoztál elő, azt remélve, hogy a Szentírás nyelveiben  járatlan olvasó azt hiszi majd, hogy bizonyítékot hoztál elő annak bizonyítására, hogy Mózes Istene emberi bírákat szokott isteneknek nevezni. A héber szövegre hivatkoztál és a Septuagintára.

 

Én idéztem a héber-mgyar fordítást, amelyben nem található olyan állítása Izrael Istenének, hogy az emberek közül való bírákat isteneknek nevezte volna. A Septuaginta szövege alapján sem álított ilyet Izrael Istene. DE egyetlen magyar fordításban sem találod azt a képtelen állítást, hogy Izrael Istene a bírákat isteneknek nevezett volna.

 

A Szentírás több alkalommal utal istenekként a Felséges Isten fiaira, akik Izrael Istenének a társai.

 

Nos őket a Felséges Isten fiait, akik az egekben laknak nevezte isteneknek és nem embereket.

 

Zsoltárok 82:1 Aszáf zsoltára. Isten (Elohim) áll az istenek (El) gyülekezetében, ítél az istenek (Elohim) között. 2 Meddig ítéltek még hamisan, és tekintitek a gonoszok személyét? Szela. 3 Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és szükségben lévőnek szolgáltassatok igazságot! 4 Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki. 5. Nem tudnak, nem értenek, sötétségben járnak; a földnek minden fundamentuma inog. 5 Nem tudnak, nem értenek, sötétségben járnak; a földnek minden fundamentuma inog. 6 Én mondottam: Istenek (Elohim) vagytok ti és a Felségesnek (Elion) fiai ti mindnyájan: 

 

Ezen a tényen pedig semmit nem változtat az, ha a szentírás az istenek kifejezést a bálványistenekre is használja.

 

Pál apostol is említette az Úgynevezett isteneket, de az istenekről az Égben is tanúskodott.

Azokról az istenekről, akik fölé felkente a Felséges Isten Izrael Istenét az Urat, hogy legyen azok istene.

 

Ezért hívják Izrael Istenét, a Fiú Istent Istenek Istenének.

 

A Szentírás az Ég isteneinek többeséről számos helyen tanúskodok. Arról uis, hogy ezek az istenek 

a Felséges Isten fiai, mivel tőle származnak, beleértve Izrael Istenét és Atyját is, aki úgy lett Izrael Istenévé, hogy amikor a Felséges Isten szétosztotta fiai, az istenek között a népek örökségét sorsvetés által, akkor a Felkent Istennek Jákób népének öröksége jutott.

 

5. Mózes 32:7. Emlékezzél a rég letűnt napokra, Vedd fontolóra az esztendőket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, Véneidet, ők majd elbeszélik! 8. Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, Amikor az emberek fiait különválasztotta, A népeknek határokat Az Isten fiainak számához mérten szabott. 9. Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül.

 

Nos ezek tényekek, és az Isten Szavában vannak leírva, nem pedig hazugságokra épített blöffök,amit előadtál. 

 

Arra szeretnélek megkérni, hogy ne terheld az igazságot kereső jehova tanúit számukra idegen, istentelen tévtanítók hazugságaival. Épp elég kárt okoztak nekik a saját szervezetük tévtanítói.

 

SEGÍTSÜNK AZ ISTENTELEN TÉVTANÍTÓK ÁLTAL,LELKEIKBEN ÉS JAVAIKBAN KIZSÁKMÁNYOLT JEHOVA TANÚINAK MEGISMERNI A VALÓSÁGOS ISTENT AZ ISTENEK ISTENÉT,HOGY MEGSZABADULKJANAK A TÉVTANÍTÓIK ÁLTAL RÁJUK ERŐLTETETT BORJÚISTENTŐL JHWH-TÓL,AKIT ŐK JEHOVÁZNI SZOKTAK,

ELLENTÉTBEN AZ EGYIPTOMBAN ÉLŐ ZSIDÓKTÓL,AKIK BIKÁJUKNAK ÉS JAHÓNAK NEVEZTÉK JHWH-T!

 

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK,ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!

 

Értsd már meg, hogy a Szentírás sehol nem nevezi az emberi bírákat isteneknek.

Csak nyisd ki a szemed.

 

 

https://www.blueletterbible.org/kjv/exo/21/6/t_conc_71006 

exo 22:8-9; 

 

nincs annyi időm, hgy leválogassam neked. ott van a héber nyelvben. 
amit a forditók valamiért lenyeltek...

Elohim, = hatalmasság isten.
istennek a hamis önjelöltek is. 
isten tehát a biró, vagy itélkező, vagy vezető, amikor itéletet hoz, döntést a nép, vagy adott csoport számára.
A mindenható Istent képviseli, ilyenkor isten cimmel illetik.

istennek nevezhető tehát minden hatalmasság, akár a mennyben, akár a földön. ha Isten törvényei, szabályai szerint jár el.

ugyanakkor más népeknél azoknál használt imádott lényeket is istennek nevezi. mivel valamilyen hatalmasságok. 
ez nem elismrő isteni, cim, hanem poziciójukra való megnevezés.

Istennek nevez sámuel szellemét is. (bár itt a halottlátó szavai alapján)

a mennyei tanács tagjai, is hatalmasságok, isteneknek, vagyis hatalmasságoknak vannak nevezve. a rangjuk, hatalmuk miatt.

isten szó annyit jelent, valamilyen felsőbb hatalmasság.

És bár nagyon rosz a helyesirásom, olvasatilag sose kevertem Istent, az istenekkel. 

ezért is tünik fel nekem, hogy az Istenek Istenének Istene.... stb. Egyenrangú szavakat keversz. :) ott ahol Hierarchia van.