Oszlassátok el tudatlanságomat, valójában mi az a húskertész? Ragadozó természetű kertész, aki sok húst enne kevés növénnyel?
Én a virágokat szeretem. Még akkor is, ha nem ehetőek. A hagymások a kedvenceim, főleg a tulipán és a liliom. (Véletlenül ehetőek, de még nem kóstoltam.) Az előbbiből sok van, és szépen szaporodnak, az utóbbiakra sokat lehetne költeni, mert évről évre fogynak, valami megeszi (gondolom, pocok).
Amikor tél végefelé elődugják az orruk hegyét, már lehet reménykedni a tavaszban.
Tavasszal a legszebb és legtarkább a kertem, később az évelők már visszafogottabbak. A kék - fehér - lila színeket szeretem, kevés rózsaszínnel, sok szürkével. A sárgákat, narancssárgákat az oldalkertben, külön tartom. Ezek kicsinyítik a teret (optikailag "előrejönnek"), egy amúgyis kis helyen ez mindegy.
Persze vicceltem, megvehetném frissen. Azért, mert sok fűszernövénynek együtt különös szépsége van, és ha nem vagyok nagyon fáradt, szeretem a mindennapos törödést. De nem elhanyagolható a konyhai kapcsolat sem! LEV (ahúskertész)
Tényleg jó magas összeg, nem néztem utána, a történetet a rádióban hallottam, talán innen jöhetett valamiféle ferdítés. Szóval vmi támogatás a vízdijnál volt - ennyi biztos hiteles, a többinek utánanézek. Egyébként Pusztamérgesen ráálltak a falusi turizmusra, sok német-dán jön hozzájuk. Sőt ebben az interjúban azt mondta a polgármesterük, hogy az önkormányzat minden érdelődő helybelinek ingyenes alapfokú angol nyelvtanfolyamot szervezet, amit sokan el is végeztek, nincs gáz ha a külföldiekkel szót kell váltaniuk. Példának hozta, h öröm volt látnia azt, amikor a parasztemberek az utcán egymásnak angolul köszöntek a tanfolyam alatt, annyira lelkes volt mindenki.
......havi 500 litró viz?......hmmmm.... az 50.000 huf..... mármint ha nincs csatorna....nemsemmi..... be kéne vezetni máshol is.....
beérném kevesebbel is....
Most tudtam meg, hogy Pusztamérges (Csongrád megyében van) Európa harmadik legvirágosabb települése lett az idén. Mi volt a trükk. A helybeli polgármester azt mondta, hogy aki részt akar venni az akcióban, annak az önkormányzat havi 500 l vizet jóváír a számlából. Szóval városmarketingre, meg image-re ők így áldoztak. Virágokkal.
Szerintem nagyon szép gondolat, minden városban be kellene vezetni (főleg a miénkben, dehát a politikusok.... - hagyjuk!)
Apósom tavasszal ültetett két diófát a lányainknak, talán az unokáim majd felmászhatnak rá.
No, ezért szeretnék én két cseresznyefát (és sok más fát is). A gyerekek is tanulják meg szeretni a természetet! A lányaimmal nincs baj, már előre jelezték, hogy külön virágoskertet szeretnének, ahol ők fognak kertészkedni. Majd kezdjük együtt - én is most próbálkozom először (leszámítva a gyerekkori kertészkedést és a dédinek való segítséget).
Olyan jó érzés volt tavaly törni a kukoricát a dédinél, pedig a derekam is majd letört, és amikor fel kellett mászni a diófára, leverni a tetejét, mert a nagymama már nem tudott felmenni... Hol vannak már azok az idők? Azért szívesen felmásznék mégegyszer, ha kérne..
Cseresznyefa juttatta eszembe, hogy milyen különleges kapcsolatunk van a fákkal! Gyerekkorom óta sok fához fűz valamilyen személyes emlék-történet.
Nem tudom hallottad-e, hogy a 2000. év tiszteletére Egerben csinálnak egy parkot. Az az apuka, akinek az idén gyermeke születik, az a parkban ültethet egy fát, előtte tábla, megjelölik a baba nevével. Azt tervezik, hogy ha bejön a tervük, akkor hagyományt teremtenek ebből az elképzelésből.
Sziasztok! Nekem csak két hónapja van telkem, és először is a házat rakják rá. (Ugyanis egy teljesen üres telek). Úgyhogy már tervezgetem milyen lesz. Eddig lakótelepen laktunk (talán tudjátok, hogy ott nagyon kevés növény marad életben, és csoda, hogy egy-két növényem még szép is lett), alig várom már, hogy kertészkedjek.
Egyébként imádnivaló a természet (csak a pókokat nem szeretem annyira).
A legszebb élményem erről az, hogy amikor 10 éves voltam, a nagypapám, aki már meghalt szegény, ültetett nekem a kertükbe egy cseresznyefát. Biztosan a lelkét ültette bele, mert azóta sem ettem olyan finom, ropogós cseresznyét, mint amit arról a fáról szedünk.
Tavaly pedig - amikor egyszer meglátogattuk a szüleimet vidéken (tanyán laknak) - hajnalban kimentem a kertbe és a kerítésnél ott sétált egy őz. De apukám mutatta meg azt is, hogyan tanítja a gólyamama repülni a fiókákat. Szerintem nincs a természetnél jobb "kikapcsolódás".
S ahogy tavasszal rügyet bontanak, majd virágot! A millió szín! Én minden virágra minden évben rá tudok csodálkozni újra és újra. A természetben minden tökéletes! ( Ha békén hagyjuk)
Nekem van egy normandiai fenyöfám. (cca 15 m magas) A házzal együtt vettük, rém rossz helyen van, közel a házhoz, akadályozza a közlekedést, de olyan szép, hogy még. Télen az ablakból elnézegetem a madarakat, ahogy reggelente ott kerülgetik a kitett szalonnadarabkát. (behavazva se csúnya), nyáron meg hüvös töle a terasz
Hát lehet őket nem szeretni?
Van egy szobafenyőm amit mindig kiültetek tavasszal, ősszel meg be.
És a nagy fák pl.
Nyugodtak, bölcsek.
Sajátos ritmusuk van.
Meg az erdő.Ki ne szeretné?
Van néhány 100 növényem, csrépben és kertben, kedvencen a pálma, mivel úgy nő ahogy ő akar, nem nagyon lehet megszabni az alakját, formáját. Inkább meghal, de nem hagyja magát visszavágni.
Hát ez benne a pláne: nem beszélgetnek, nem kiabálnak, reggel ott vannak, ahol este hagytam őket, ha nem akarok éppen velük fogalkozni, akkor lefexem és alszok ... :o)
vito
Persze, hogy van /vannak/ kedvenc növénye/i/m, még egy kicsit sok is. Kevés a hely egy erkélyen...Sosem gondolkodtam még azon, miért is szeretem a növényeket, valahogy hozzátartoznak az életemhez."Ápolom", ha beteg lesz, de az a pont egy növénynél végzetes is lehet, mert nem tudja megmondani mije fáj.:)
