Nos, kedves, művészien káromkodó/elemző elvtársak, tegnap este rátaláltam erre a fantasztikus topikra, és annyira megihletett (Hogy a répafaszú hóember análizálja meg a készítőjét!* ), hogy körülbelül fél óra leforgása alatt leprogramoztam egy káromkodógépet, amit ma délelőtt láttam el némi szókészlettel, merítve a Ti gyűjtéseitekből is (persze van benne kevés saját költés is). Még nagyon béta verzió, szóval nem a legszebb, legfordulatosabb, de azért sokszor megmosolyogtatóan félresikerült, és agybatépően találó is tud lenni. Tehát, kedves társaság, szeretném ezt a megtisztelő figyelmetekbe ajánlani abban a reményben, hogy -ha új ismereteket nem is ad nektek, de legalább- mosolyt csal az arcotokra. :) Köszönöm, hogy ihletet adtatok, és jókedvre derítettetek legalább pár órára az életem egy igencsak nehéz korszakában... Végül pedig itt találjátok a káromkodó masinát: http://keress.info/karomkodogep/
(Bocs, ha lassú, vagy akadozik. Egy szerbiai szerveren futogat, ugyanis szerény személyem is szerbiában éldegél. :) )
* A káromkodás elemzése, hogy ne maradjak adós vele: A szófordulat érzékelhetően perverz, mondhatni pedofil réteget tartalmaz magában, ugyanis a legtöbbször kiskorúak szoktak hóembert készíteni, mindazonáltal a kiskorúak piszkos, szinte Frankenstein-i fantáziáját is méltató felhang üt át rajta, mivel a hóember orrát nemi szervvé operálták, és ezáltal alkalmassá tették rá, hogy a mellette elhaladó bármilyen élőlénybe befecskendezze a génállományát. Most, aki abba kötne bele, hogy végülis nem pedofília a hóember közösülése a készítőjével, hisz a hóember a korát tekintve jóval fiatalabb a készítőjénél, akkor annak részben igaza van, tekintve azt, hogy a jelenlegi formája tényleg friss, viszont a Földön vízként már évmilliók óta létezik, tehát a fenti káromkodás komoly jogi vitáknak is alapjául szolgálhat, melyektől most elhatárolódnék, tekintve, hogy informatikus-hallgató lennék (megjegyzem: csapnivaló). Ha tovább haladunk, és esetleg arra következtetünk, hogy a készítője már betöltötte azt a kort, amelytől számítva felnőttnek számít, akkor a káromkodás rejtett üzenetet hordoz magában neki, hogy ideje felnőni, mert a gyermeki naivitás, és a csínyekre kiélezett gondolkodásmód oda fog vezetni, hogy amikor nem figyel, az fogja az egyik legérzékenyebb pontján megszúrni, akiről ezt nem is hitte volna.
Hát, remélem, hozzá tudtam tenni egy keveset a témához. :)
Nagyapám kezdte aMÁV--ban , ahol acélkereskedelmi vezérigazgatóhelyettes volt , a káromkodásit emiképp : " De a kutya veres faszát , . . ."Ekkorra már az összes nő menekült . . .Istenem , milyen is egy kor volt , amikor még el tudtak a nők pirulni , nem volt kiiiiirááájj , meg egyebek . . .Nagyon lepusztultunk . . . Örülök , hogy idetaláltam , majd elolvaslak Benneteket . Addig is arra kérlek meg TikTEket , hogy , ha van kedveTEk , kukkantsatok bele az itteni és általam indított IGAZSÁGOK nevű Rovatba ( avagy ahogy azt itt híjják , topikba ). Szapirikótok
A keservit a deszkánbaszott félcsöcsű gályarab öreganyjának, aki egy fél banánért járta a gambalungát a Góbi sivatagban a négereknek,hogy a tarisznyarák enné ki a két szemét, kínai evőpálcákkal, csípős mártásba forgatva!
NoComment. Az oldal úgyis halott, hiszen ha jól láttam már több mint 2 hónapja nem írt ide senki :(:( Kár, mert végigolvastam, és nagyon jók voltak...
Ráadásul a verbális erőszak párosul azzal a biológiai ténnyel, miszerint a fordított perisztaltika bizony halálhoz vezet. Szép különben, nem hallottam még, valóban képileg nagyon ott van. Maga mondat tökéletesen felépített, ahogy az egyszerű, majdnem konszolidált szavaktól eljut a gusztustalanságig: íve van, tökéletes. Tömör, szellemes, ritmusos.
Úgy seggberúglak, hogy szádon fröccsen ki a szar !
A mondás roppant egyszerű, tképpen a közönséges valagbarúgás egy lehetséges következményére mutat rá. Egyszerűségében is roppant gusztustalan. Ha vizualizáljuk a mondást, képe hatásától nehezen tudunk szabadulni. Ennek valószínű oka az, hogy a mondás a reaális és szürreális világ határmezsgyéjét találja telibe...
(( Kemény 2 napig tartott a család ifjabb nemzedékénél Narancs, Teves és Dugó Retek-hatása: az "Éjnye, de buta fatraktóóóór" bármire válaszul. Hál' Istennek csak ennyi.))
Ha mégsem, visszatérünk a jótékony "Én is Neked a tiedét !" szövegre.
Olyan visszafogott, már-már arisztokratikus benyomást kelt. Akármit belegondolhatsz, mégsem sértő. Egy olyan bármin felülemelkedő, bármin könnyedén túllépő, mégsem lekezelő. Volt már ?
off be
olyan boldog vagyok, hogy megint él ez a topic, hurrá, hurrá.
Olly rég voltam itt hosszú computer és miegyéb hiányában. az új hozzászólók figyelmét, lelkesedését külön köszönöm, elemzéseket értékelem.
off ki
sTormy!
Ez a "rák a hasban növögetve" már volt régebben, de döbbenten látom, hogy már irodalmunk (?) ligetes berkeibe is bevonult by Moldova. Ejnye. Mindezért, tehát műveltségedért is jár a plusz pont. Hajrá!
Ez tulajdonképpen még nem káromkodás, csak előre jelzi a közeledő vészt. Még jobb, ha "olyat" helyett azt mondjuk: "ojjat". Ez egy kis népies ízt is kölcsönöz neki(je).
"Kilépünk az ajtón, hátunk mögött hallani az asszony félhangos átkozódását:
- A pusztulat jöjjön rátok! Csak egy ilyen kis rák legyen a hasatokban, majd megnő."
(Moldova György: Bűn az élet...)
A fenti jókívánság a roma folklórt gazdagítja. Külön érdekesség a "pusztulat" kifejezés. Nyelvtanilag ugyan hibás, hiszen az -at/-et deverbális nomenképző a cselekvés, történés eredményét vagy tárgyát jelöli, de kétségkívül ad egy hangulatot az egésznek. Akívánság második része pedig a hosszú, gyötrelmes haldoklás ígéretével kecsegteti a delikvens(eke)t, mármint hogy az illető(k) azért csak szenvedjen(ek) addig is, amíg a rák teljesen kifejlődik.
Kb. 6 éves lehettem, mikor a garázsunk építésekor az egyik kőműves hajtogatta állandóan ezt, ha nem ment neki valami:
"Csincsilla baknyú".
A második szó végéről az 'l'-t állandóan lehagyta. Nem tudom, mire értette, de roppant egyedi szerintem. És nem jókedvében mondta. :-)) Egyébként most járok itt először, és nagyon tetszik a topic. És bocs, ha esetleg ezt már valaki mondta volna (nem volt időm mindet elolvasni.)
Egy szép íves:
Azt a tetves, román, bárcabitorló jó édes anyádat!
Utalás egyrészt az etnikai konfliktussal terhes politikai szituációban való alantas oldalon való részvételre, másrészt a jó édesszülő legősibb foglalkozást is csak bitorló mivoltára, amely során még élősdikkel is együtt kell élnie.
