Kisebb kollekció a közeli/távoli rokonság olykor-olykor elejtett, ismeretlen eredetű kifejezéseiről:
- lógafaszi: magas, nyúlánk fiatalember, akire kismértékben jellemző a tutyimutyiság, vagy a faragatlanság; (Nézd azt a lógafaszit, ma sem csinált semmit a pincében!)
- mandzsárolni: egy-egy izzadós, dolgos nap után tenyérrel, ill. az ujjbegyekkel a mellkas területén lévő piszkos hámrétegből bőrgolyók, bőrkukacok, bőrgalacsinok "gyurmázása" (Az a melós folyton mandzsárolja magát bent az öltözőben.)
- abszuldossan: abszolút, egyértelműen, teljes mértékben; (Abszuldossan nem is érdekelte, hogy többet fizessen neki.)
- milyen meg holyan: a "milyen" kifejezés nyomatékosítva; (Levettem a polcról, nem néztem én, hogy kinézetre milyen meg holyan.)
- ker: kert (Majd legfeljebb kiültetjük a kerbe.)
- hipermanga: kálium-permanganát egyszerűsítése (Áztasd be hipermangás vízbe!)
- nolmáris: normális, hangcsere
- pórolni: spórolni, hangelhagyás
- penót: spenót, hangelhagyás
- cse: cseh, hangelhagyás
- termesz: internet (Kapcsold be a termeszt apának.)
Megkérdezhetem, hogy Magyarország melyik részen ? Nagyapámnak anno volt két lova az egyik sárga a másik rigó névre hallgatott,és Ő így biztatta őket ,Sárgarigó gyíí ne! A szomszéd néni a baromfiakat ha nem akartak be találni a helyükre, azt mondta: ólába, ólába ólába. Macskát hívni: cic cicic, elzavarni sicc sicc. tyúkokat elzavarni hesss, hesss,
"Igen gazdag a háziszárnyasok hívogatására és elkergetésére, illetve az aprójószágot evésre ösztönző tájszavak gyűjteménye. Tanulságos, hogy a felnőtt és a növendék állományt mindenütt más-más szavakkal hívogatják. Országosan mintegy 150-180 szót használnak erre. Másfelől szembetűnik, hogy némely vidéknek szinte minden falujában más hívószavakat használnak. A hívószavak többsége hangutánzó és szóismétlő jellegű (pire-pire, tas-tas, kota-kota, őke-őke). Ezek a hívogatók a szárnyasok egymás közötti közléseit, azaz állathangokat utánoznak. A baromfihívogatók erősen dallamosak, éneklő jellegűek, az aprójószág számára kellemes hangjelenségek."
Én (Pest megye): libákra: buri-buri-buri, kacsákra: li-li-li-li.
billenbáty (hasonló szó a pillenpáty) de ez kis billenthető alkatrész, pl alaplapon a RAM-ot befogó kis műanyag "billenbáty", birtokos esetben is hazsnálják: "van az alaplapnak az a kis billenbátyja".
fafütyő: kb a "lüke aladár"-nak felel meg, aki nem tud helyzethez, helyszenhez, alkalomhoz illően viselkedni, amolyan "jobbszélen balf@sz".
séllábozik: lábát húzva, sántítva, vagy térdét nem kellően hajlítva jár, és emiatt az egész láb némileg oldalra lendül ki, pl akinek kényelmetlen a cipője, beteg a lába, lúdtalpas, fáj a térde, az járhat így, vagy pl ebben a klippben az egyik majmocska:
ad fagyóka - Én sem Szabolcsban nőttem fel, de itt a környezetem, családom ezt használja. Szabolcs északi része.
ad mókár - Ez alföldi adat az agglomerációhoz közel, Pest megye délkeleti részén. Nagynéném teljes természetességgel használja a jelzett eltérő jelentéssel. De hát mint tudjuk a nyelv apró és kezdetben egyéni és elfogadott eltérések sorozatán keresztül változik. S lehet, hogy ez a módosulás nem fog továbbélni, nekem csak a passzív szókincsem, én nem használom.