padmaly = Üreg a vízpart oldalában, amit a víz kimosott. Üreg az ásott kút oldalában, amit a víz kimos, ha a kútgödör nincs kikövezve a felszínig, és a vízszint időnként a kikövezett rész fölé emelkedik. Üreg a sírgödör oldalában, ahová a koporsót helyezik.
gurdin = magasra nőtt gaz, burján.
lincs, lincsfesték = vörös vagy sárga agyag porából vagy rókaporból (l. lejjebb) kevert festék, amivel a simára tapasztott agyagpadlót rendszeresen felmázolták, hogy ez a felszíni réteg kopjon le, de az agyagpadló ne kopjon ki, ne legyen gödrös.
fellincsel = agyagpadlót lincsfestékkel felmázol
rókapor = olcsó vörös festék, amit lincseléshez használtak (l. fentebb)
krinduc = Pernyéből vagy olcsó fekete falfestékből és mészből kevert sötétszürke festék, amivel a tapasztott házfal külső oldalát alul kb. két arasznyi magasan bemázolták, hogy a földről az ereszből csepegő esővízzel a fal aljára felcsapódó por, sár maszatja kevésbé legyen látható.
Ilyenformán én is mondhatnám az "üng"-öt, meg a "kü"-vet, vagy a "vellá"-t.
Az a mondat pl. hogy "Hát akkó nem kő gyünni!", azt jelenti, hogy "akkor nem kell jönni". Mert a kő az kű volt, hasonlóképp a "küves út", meg a "kümüves"...
ööö, izé, a /cse/ - amennyiben toldalékolva megjelenik a h, tehát csehet, és nem cset (de: csehvel /csevel/ ill. /cseevel/)- az nem "hangelhagyás", hanem egy halom h végű szónak a hagyományos ejtésmódja. Ld. még méh /mé/, juh /ju/, düh /dü/, pléh /plé/. Én ezeket a szavakat még így tanultam meg. Mostanában egyre gyakrabban hallom, hogy ejtik a h-t.
(A listádon néhány másik szó is kicsit furcsa, nagyon specializált jelentésben szerepel - én ezeket nem ismerem, de lehet, hogy jó lenne megkérdezni a jelentést több embertől is...)
Kisebb kollekció a közeli/távoli rokonság olykor-olykor elejtett, ismeretlen eredetű kifejezéseiről:
- lógafaszi: magas, nyúlánk fiatalember, akire kismértékben jellemző a tutyimutyiság, vagy a faragatlanság; (Nézd azt a lógafaszit, ma sem csinált semmit a pincében!)
- mandzsárolni: egy-egy izzadós, dolgos nap után tenyérrel, ill. az ujjbegyekkel a mellkas területén lévő piszkos hámrétegből bőrgolyók, bőrkukacok, bőrgalacsinok "gyurmázása" (Az a melós folyton mandzsárolja magát bent az öltözőben.)
- abszuldossan: abszolút, egyértelműen, teljes mértékben; (Abszuldossan nem is érdekelte, hogy többet fizessen neki.)
- milyen meg holyan: a "milyen" kifejezés nyomatékosítva; (Levettem a polcról, nem néztem én, hogy kinézetre milyen meg holyan.)
- ker: kert (Majd legfeljebb kiültetjük a kerbe.)
- hipermanga: kálium-permanganát egyszerűsítése (Áztasd be hipermangás vízbe!)
- nolmáris: normális, hangcsere
- pórolni: spórolni, hangelhagyás
- penót: spenót, hangelhagyás
- cse: cseh, hangelhagyás
- termesz: internet (Kapcsold be a termeszt apának.)
Megkérdezhetem, hogy Magyarország melyik részen ? Nagyapámnak anno volt két lova az egyik sárga a másik rigó névre hallgatott,és Ő így biztatta őket ,Sárgarigó gyíí ne! A szomszéd néni a baromfiakat ha nem akartak be találni a helyükre, azt mondta: ólába, ólába ólába. Macskát hívni: cic cicic, elzavarni sicc sicc. tyúkokat elzavarni hesss, hesss,
"Igen gazdag a háziszárnyasok hívogatására és elkergetésére, illetve az aprójószágot evésre ösztönző tájszavak gyűjteménye. Tanulságos, hogy a felnőtt és a növendék állományt mindenütt más-más szavakkal hívogatják. Országosan mintegy 150-180 szót használnak erre. Másfelől szembetűnik, hogy némely vidéknek szinte minden falujában más hívószavakat használnak. A hívószavak többsége hangutánzó és szóismétlő jellegű (pire-pire, tas-tas, kota-kota, őke-őke). Ezek a hívogatók a szárnyasok egymás közötti közléseit, azaz állathangokat utánoznak. A baromfihívogatók erősen dallamosak, éneklő jellegűek, az aprójószág számára kellemes hangjelenségek."
Én (Pest megye): libákra: buri-buri-buri, kacsákra: li-li-li-li.
billenbáty (hasonló szó a pillenpáty) de ez kis billenthető alkatrész, pl alaplapon a RAM-ot befogó kis műanyag "billenbáty", birtokos esetben is hazsnálják: "van az alaplapnak az a kis billenbátyja".
fafütyő: kb a "lüke aladár"-nak felel meg, aki nem tud helyzethez, helyszenhez, alkalomhoz illően viselkedni, amolyan "jobbszélen balf@sz".
séllábozik: lábát húzva, sántítva, vagy térdét nem kellően hajlítva jár, és emiatt az egész láb némileg oldalra lendül ki, pl akinek kényelmetlen a cipője, beteg a lába, lúdtalpas, fáj a térde, az járhat így, vagy pl ebben a klippben az egyik majmocska:
ad fagyóka - Én sem Szabolcsban nőttem fel, de itt a környezetem, családom ezt használja. Szabolcs északi része.
ad mókár - Ez alföldi adat az agglomerációhoz közel, Pest megye délkeleti részén. Nagynéném teljes természetességgel használja a jelzett eltérő jelentéssel. De hát mint tudjuk a nyelv apró és kezdetben egyéni és elfogadott eltérések sorozatán keresztül változik. S lehet, hogy ez a módosulás nem fog továbbélni, nekem csak a passzív szókincsem, én nem használom.