1. Vedd számításba, hogy a nagy szerelem és a nagy siker kockázattal jár! 2. Mikor veszítesz, legalább a leckét tanuld meg! 3. Kövesd a három T-t! Tiszteld önmagad! Tisztelj másokat! Tetteidért vállalj felelősséget! 4. Ne felejtsd el, hogy nem megkapni azt, amit kívánsz, néha csodálatos szerencse! 5. Tanuld meg a szabályokat, hogy tudjad, hogyan lehet áthágni őket! 6. Ne hagyd, hogy egy kis nézeteltérés tönkre tegyen egy nagy barátságot! 7. Mikor rádöbbensz, hogy hibát követtél el, azonnal tégy lépéseket a kijavítására! 8. Tölts mindennap egy kis időt magaddal! 9. Tárd ki a karjaidat a változásnak, de ne engedd el az értékeidet! 10. Emlékezz, hogy néha a csönd a legjobb válasz. 11. Élj jó, becsületes életet, így amikor öregebb leszel és felidézed az emlékeidet, képes leszel másodszor is élvezni azokat! 12. A szeretetteljes légkör az otthonodban, megalapozza az életedet! 13. Szeretteiddel való nézeteltérésed alkalmával foglalkozz csak az adott problémával, ne hánytorgasd fel a múltat! 14. Oszd meg a tudásod! Ez az egyik út a halhatatlansághoz! 15. Légy gyengéd a Földhöz! 16. Évente egyszer menj olyan helyre, ahol még nem voltál! 17. Emlékezz, hogy az a legjobb kapcsolat, amelyben az egymás iránti szeretetetek meghaladja az egymással szembeni érdekeiteket! 18. Mérlegeld a sikeredet annak fényében, hogy mit kellett föladnod azért, hogy elérd! 19. Vakmerő önfeladással kezeld a szerelmet és a főzést!
Nincs semmi, ami állandó: a nap és a hold felkel, majd lenyugszik; A tiszta, áttetsző napot a sötét, sűrű éjszaka követi. Minden változik,óráról órára.
- Kérlek, játssz valamit a húrtalan hárfán. - mondta a tanítvány. A mester néhány percig mozdulatlanul ült, azután azt kérdezte: - Hallod? - Nem hallom. - válaszolta a tanítvány. Mire a mester: - Miért nem szóltál, hogy hangosabban játszak?
Tao-shin megszólította Hui-ké-t: - Kérlek, mutasd meg nekem az utat a szabadulás felé! - Ki vetett rabságba? - Senki. - Ha így van - mondta a mester - miért kérdezel engem a megszabadulásról?
Egy nap, amint Manjusri a kapu előtt állt, a Buddha megszólította: - Manjusri, Manjusri, miért nem lépsz be? - Mert nem látom hogy kint lennék. - válaszolta Manjusri.
- A kőhidad vidék szerte ismert, de ahogy errefelé jöttem csak egy kőrakást találtam. - mondta egy szerzetes Joshu-nak. - Te csak a köveket látod, nem a hidat. - válaszolta Joshu. - Mi akkor a híd? - kérdezte a szerzetes. - Mit gondolsz, most min sétálsz?
Két szerzetes a város felé menvén egy folyóhoz ért. A sekély gázló mellett ott állt egy gyönyörű lány, aki hosszú, fodros szoknyája miatt nem tudott átkelni, ezért megkérte a szerzeteseket, hogy vigyék át őt. Az egyik szerzetes nem tudta mitévő legyen, de a másik gyorsan karjába vette a lányt, és átvitte a túlpartra. A lány kedvesen megköszönte, és távozott. Estére, mire a város határához értek, a másik szerzetes nem bírta tovább, és megkérdezte: - Testvér, szellemi vezérelveink nem engedik, hogy nőkkel kerüljünk kapcsolatba, hiszen kísértésbe vihetnek minket. De te felvettél egyet és a karjaidban hordoztad! - Testvér - válaszolta a másik - én letettem azt a lányt a parton, de te még mindig cipeled?
Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi, a mester, egy lepkére mutatott. - Álmomban - mondta,- ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok.
- Lepke,- mesélte,- igen, lepke voltam, s a lepke vígan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi... És felébredtem... és most nem tudom,
most nem tudom,- folyatta eltünődve,- mi az igazság, melyik lehetek: hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét vagy a lepke álmodik engemet? -
Én jót nevettem: - Ne tréfálj Dsuang Dszi! Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! - Õ mosolygott: - Az álombeli lepke épp így hitte a maga igazát! -
Õ mosolygott, én vállat vontam. Aztán valami mégis megborzongatott, kétezer évig töprengtem azóta, de egyre bizonytalanabb vagyok,
és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, már azt, hogy minden kép és költemény, azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét, a lepke őt és mindhármunkat én.
A híres taoista mester, Chuang Tzu egyszer azt álmodta, hogy egy lepke, aki ide-oda szálldos. Álmában nem tudatosult emberi személyisége, ő csak egy lepke volt. Hirtelen, amikor felébredt, újból érzékelte személyiségét. De ezt gondolta magában: "Egy ember voltam, aki azt álmodta hogy lepke, vagy egy lepke vagyok, aki azt álmodja, hogy ember?"
