– Hálló? Szerussz, Jóska. Na, ezeknek esmenn elment a szép eszük, há esmenn vállasztásokot akarnak. Én nem tudom, Jóska, ők tuggyák, de há aszongyák, értöttedé, hogy tán mosse férnek el egymás mellett a tanácsba az Emmpépé s az Erremdéessz, s azétt kell.
Én mindig úgy vagyok ezekkel, kérlekszépenn, hogy a póllitika olyan magass nekem, mind a récének a szakszofon, de há emmégse közönséges, hogy eggy árva esztendőnn belűll má újból vállasztani akarnak. Kíváncsi vagyok, hogy vasárnap mi lessz odale a Patkóba márcijustizenötödikénn, hallám mit monnak a színpadról a popórnak, me ilyenkó mindig odamonnak. Böszészkujék is úgy tűzbe jöttek, mind a pap szamara. Há mommeg, te Jóska, há fél esztendővel ezelőtt még ahajt Csíkba parolázik Sóloym Lászlóval, s most kötik az ebet a karóhoz s nem akarják, hogy ide jőjjön ünnepelni? Há milyen dolog ez? Valamikó kilencvembe vót még ilyen menet, hogy mindembe köttek belé s húsvét első napja fejibe úgy zúktak a helikopterek, hogy a papot nem lehetett hallani a templomba. Na. Akkor is mocsok világ vót, a fórradalom utánn. Éppeg most nezem a tévébe, hogy Ilijeszkut ahajt főlmentették a sok disznóság alól, kérlekszépenn, s a kilencvenbélli minerijáda mijánn nem vonnyák felelősségre. Pedig mongyanak nekem akármit, Jóska, me én tudom, amit tudok, s az ilyesmit biza nem nyelem bé, mind a kacsa a nokkedlit. Agyonverette ott a szerencsétlen tüntető egyetemistákot a bányászokkal a Pijácá Universztőcinn, s közijük lövetett s minnyá odakerűllünkk hogy azok kell bocsánatot kérjenek tőlle, hogy métt kijabálták két hónaponn keresztűll, hogy Zsoszilijeszku. Éppeg az jutott most eszembe Sólyom Lászlóróll, hogyhá annakidejinn Ilijeszkujék viselkettek vót így, ilyen módonn, hogy az öreg Mihály királyt nem akarták hazaereszteni egyeseggyáltalán. Féltek, Jóska, én aszondom, me annakidejinn ugyé törékeny vót még a hatalmuk s vaj vót a fejükönn, s nem akartak a napra menni vélle. Na. Me ott az egéssz gazdaságot s mindent ők tettek tönkre a sok rossz fődtőrvénnyel s a privatizációjukkal. Eggy-eggy helyt a gyárakba olyan privatizácijós menet vót, értöttedé, hogy ahajt mindent elhórtak s elvittek, ami nem vót lecsavarozva, s még asztot is elkeszték feszegetni. Mindenki vitt, amit bírt, annyit lopott, amennyi a bőre alá fért, értöttedé, s ez vót a nagy privatizácijó Románijába. S annak isszuk a levit azóta is. Kerekes, a fösső szomszéd is aszongya, hogy ha abba a zavaros időszakba eggy kicsitt ahajt meg tuttunk vóna kapaszkodni, há ma kicsitt joban állanánk. Há így vané, Jóska, vagy nem így van? Me sokan akkó gazdagottak meg, s aszongyák, hogy akinek pénze van, az most a válcsággal jó bótot csinál, me ingatlannak s kocsinak s nagyobb dógoknak jő le az ára. Éppeg mongya Kerekes, hogy a válcságra annyi mindent réja lehet fogni, értöttedé, hogy eggy-eggy munkahellyrőll a részegesebbjit kűdik somázsra, s viszonlátás, gúdbáj, me aszongyák a válcság áldozata, s így ahajt megszabadúlnak tőlle. Ilyen menet van. Hálló? Szombatonn itthon vagytoké? Hallám menyünk le eggyet Kerekessel a kézilabdára, me jő Resica, s nagy menet lessz. Ma este eggyet lejösszé a bodegába valamit meginni..?
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Micsinátok? Szép időnk van eccer, nem panaszkodhatunk. Odavótunk a veteménbe, csinálgassuk, értöttedé, me jólesik a jó finom házi zőccség. Kerekes is, a fösső szomszéd eddig rágja a ződhagymát odafől, me valamelyiknap bőcselkedett, kérlekszépenn, hogy ahajt eggy románnyal erőssen jó árba alkudott a pijaconn a hagymára s a retekre. Na. Mozdiccsuk mi is a veteménbe, Jóska, me ha mindent a pijaconn kéne megvegyünk, há az állunk főkopna. Aszongyák a tévébe, hogy most eggy kicsitt tán mindembe lejőnek az árak a válcság mijánn, de há én úgy vagyok má ezzel, hogy akkó hiszem, ha látom. Na. Dzsidzsit csak kieresztették a ketrecbőll, az áresztbőll, de a Cséférét úgyse tutták megverni. Osztán most kúrkásszák a bírókot a sok blattmeccs mijánn, hallám hátha lessz valami eredménye annak is. De én aszondom, hogy szemfényvesztés az egéssz, Jóska, me mindennel így vagyunk ebbe az órszágba. Itt bolondiccsák a népet elé s hátra mindennel s hitegetik, hogy így lesz s hogy úgy lessz. Nem lessz az sehogy, Jóska, úgyis magunkra vagyunk utalva. Itt ennyi esztendő után ebbe a nagy demokrácijóba az ember már megtanúlta, hogy úgyis csak magunkra számithatunk, me helyettünk senki eggy gyufaszállat keresztbe nem teszen. S ha úgy teszed keresztbe asztot a gyufaszállat, még a véginn téged vonnak felelősségre, értöttedé, me ilyen világot éllünk. Na. Sanyi bá, a blokkfelelős esmenn esszeveszett Kerekessel, me valamelyiknap, keddenn este főjött eggy vót katonakollégája, me lekéste az esti buszt s ottmaratt a bodegába, értöttedé, s Kerekes főhívta, de há a pasas úgy meg vót má részegedvel, hogy asse tutta mi merre van, ejtette ki a raffijaneccet a kezibőll. Osztán a lépcsőházba olyan hangosonn beszélt, hogy az öreg kidukta a fejit az ajtóbóll s kezdődött a církusz. Én akkó jöttem bé hátúlról s csak asztot hallottam, hogy az öreg esmenn a milicijával fenyegetőzik. Montam, Sanyi bácsi, maga ne foglalkozzék, me csak magát teszi tönkre, nem a maga baja. Szerencsére Kerekes nyúgottabb kedvibe vót s így nem futott essze az egéssz blokk. Hálló? Valamelyiknap én is réja kellett szójjak az uccánn eggy pasasra, me szinte elütte az eggyik biciklis gyermeket. Há bórzalmas, hogy eggyesek mit meg nem engednek maguknak, te Jóska, kérlekszépenn! Há ha a gyermek ahajt fére nem kapja a biciklikórmánt, értöttedé, há egybőll elüti a pasas. S mikó odaszóllok, hogy kicsitt fogja vissza magát, még ő áll az erdő felőll. Aszittem úgy kiszedem onnétróll a kocsibóll, hogy a lába nem éri a fődet, de réjalépett a gázra s úgy eltűnt, mind a szamár a ködbe. Még ő integetett vissza nekem a kocsibóll. Na. Mahónap a járdánn ütnek el, Jóska. Hálló? Hallám mennyek le eggyet a bodegába, nezzem meg, hogy ott milyen világ van...
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Micsináltok? Kezd főmelegedni, azomba a dukhagymát el lehet nyomni. Mi? Itt né, bőjtölünk. Eccer nagy menet vót hetfőn a futszállon, csak megvertük immá Dévát, de nagy cigönijáda vót, me a bíró akart csalni, de nem hagytuk, értöttedé.
Úgy órditottunk Kerekessel, a fösső szomszéddal, ahogy a tórkunkon kifért, kérlekszépenn, nem érdekelt, hogy órszág-világ láthassa a tévébe. De a sör is jobban esett utána, Kerekes négyet is bényakalt a bodegába s még eggy kicsi pállinkával is megsegittette. Hallám hetfőnn mennek Khijázsnára, micsinának ott, me itt Déva ellen odatették a csűlköt rendesenn. S máskülömbe? Itt né, tesszük-vesszük a napokot, Jóska, hogy hogy éjjük túll esztet a válcságot, me má egyebet nem hallok se tévébőll se rádijóbóll, csak asztot, hogy mindenkinek milyen rossz, s hogy senkinek sincs pénze, még azoknak se, akiknek eddig vót. Csak én asztot látom ebbe az egéssz menetbe, hogy a nagy bankok s szérélék s izék a nagy bakaszukát megcsináták, s esztet is a mi bőrünkről akarják lenyúzni. Nincs nekünk elég bajunk. Mi, akik nem tehetünk semmiről se, s becsűlletesenn dógosztunk, értöttedé, minnyá hibásnak kell érezzük magunkot. Mahónap azétt is bocsánatot kell kérjünk, Jóska, hogy eggyátalán éllünk. Most ahajt mindent réjafognak a válcságra. Hálló? Éppeg itt nezem, hogy a kórmán azon rágódik, hogy ejiszenn fődrengés lessz ebbe az évbe. Mommeg, te! Most bé vannak indúlval esmenn, rijogassák, jesztgetik a népet. Én aszondom, Jóska, hogy asztot megakadályozni úgyse tuggyuk, me amikó a Jóisten asztot akarja, akkó úgyis jő, értöttedé, nem lehet kitérni előlle. Annakidejinn hetvenhétbe is, amikó fél Bukorest esszeomlott, Csáuseszkujék se tuttak semmit csinálni előre, csak síránkozni utólag, me há nem vót honnétről előre tudni az ilyesmit. Kétezerötbe az árvizet se tutták előrejelezni, Jóska, s utánna se, csak fokták a fejüköt odale, kérlekszépenn, amíg mi a lapátot s a vidret ahajt mekfoktuk, hogy segiccsünk egymásonn, me ilyenféllék vagyunk. Itt akármilyen baj jő, ha fődrengés, ha árvíz, az ember itt csak magára számitthat, értöttedé s a közvetlen kőrnyezetire. Látodé, idejöttek Csíkba s Szengyőrre a miniszterek, Blága, Bércséjánu s az a szőke fehérnép, Éléná Udreá, s mindent megígértek, csak én éppeg arra vónék kíváncsi, hogy abból mit tartnak bé. Azelőtt Böszészku is idefutott, me ezek hirtelennyibe mindent megígérnek, értöttedé, csak éppeg fogjuk bé a pofánkot s ne mind mongyuk s hangoztassuk az ótonómiját útonn-útféllen, me a hideg rázza ki őköt, amikó hajják. S osztán ugyé jőnek júniusba az európaji vállasztások, s őssszel Böszészku is újra akarja vállasztatni magát a popórral. Úgyhogy ez is kampán, Jóska, nekem ne mongya senki az ellenkezőjit. Kampán s tiszta póllitika az egéssz, s most itt a válcságba is ott akar maradni mindenki a hellyin, kérlekszépenn, me válcság ide vagy oda, énszerintem minden póllitikust jól fizetnek. Így vané, Jóska, vagy nem így van..? Na. Úgyhogy ennyit a nagy ígérgetésekrőll, me ha Böszészkut újra talájják vállasztani, pontosonn úgy elfelejtnek esmenn minket, értöttedé, mind Ilijeszkujék annakidejinn. Útastóll s iskolástól, s ótonómijástóll. Többet errefelé se neznek, úgy eltűnnek, mind a szamár a ködbe. Na. Eggyet lemenyünké a bodegába..?
Korcs-Ma – Kimozsdassák, Jóska... – Hálló? Te vagyé, Jóska? Na. Eccer esmenn nekifoktak az egymás kimozsdatásának, értöttedé, me én ahogy látom, itt se Dzsidzsit se senkit nem vesznek elé a valizáétt, me ebbe az órszágba mindent meg lehet csinálni a pénzbőll.
Fotbal ide vagy oda. Ha Olaszórszágba vagy Németórszágba tőrténik ilyen pénzezés, ott eccer abbisztos, hogy a céligába hajiccsák-vetik vissza a csapatot, értöttedé, de nálunk menyen minden tovább, minha semmi se tőrtént vóna. Mitikájék mindent elrendeznek. Ilyen órszágba éllünk, Jóska, mindenki mindenkivel essze van fonódval. Kórrupcijó kórrupcijó hátán s senki se teszen kereszbe egy gyufaszállat se, me egymástóll is félnek az emberek. Kimozsdassák ezek egymást úgy, hogy észre se vesszük. S esmenn megnyeretik a Sztyáuával a bajnokságot. Hálló? Valamelyiknap levótam a pekóhoz, hogy vegyek bezzint s éppeg eszembe jutott, hogy annakidejinn mi cigánkodás lement a bezzinétt, uram! Olyan vót, hogy hajnalba oda kellett ájjunk, hogy arra a hitván bezzinbonra ki tuggyuk venni asztot a tank bezzint. De ott is vótak mindig, akik tuttak feketézni, me a nyomór sok mindenre megtaniccsa az embert, Jóska. Eccer nekem senki se kívánnya vissza asztot a Csáu-világot, me órrbaütöm. Mosmá a kőrnyezetünkbe is egyedűl Sanyi bá, a blokkfelelős példálódzik csak a régi világgal, me a tőbbijek immá mind elmentek. Kerekes is, a fősső szomszéd aszongya valamelyiknap, hogy válcság ide vagy oda, szomszéd, s sok baj ami a nyakunkon van, de há akkó is szásszó jobb világba éllünk, mind annakidejinn fiatalkorunkba a szócsiállizmusba. Akkó nem vót amit megenni, értöttedé, most pedig nincs ahogy eligazodni, me nem lehet előre kiszámittani semmit. Eccer-eccer olyan zavarba jövők, amikó hezze kell szóllni valamihez, mind Ádám anyák napjánn. Hálló? Csak éppeg jőjjön már a tavasz, értöttedé, me má olyan elegem lett ebbőll a télbőll, kérlekszépenn, hogy a pórcikám se kívánnya. Mindennap, mikó menyünk munkába, úgy bé kell búrkolózni a nagykabátba s a sapkába, értöttedé, hogy ki se láccodunk belőlle Kerekessel, amikó menyünk lefelé dógozni. Osztán hazafelé, amikó bélépünk eggy félre a bodegába, tejjesen más világ lesz. Ha a bodega nem vóna, énnnemtom micsinánánk Jóska... Éppeg valamelyiknap beszéltük odale, hogyha lennének ágyak benne, még ejiszenn ott is alunnánk. Micsinájjon az ember, Jóska..? A nyomorúságot le kell valahól vezetni, me hanem ahajt az ideg megenné az agyunkot. Há így vané, Jóska vagy nem így van? Na. Teszem le, me Kerekes kopoktat, hogy mennyünk le eggyet a bodegába... (katona)
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Na, eccer jól elvertük Kostancát kézilabdába. Odale vótunk Kerekessel, a fösső szomszéddal, értöttedé, de há akkora menet vót, értöttedé, tűt nem lehetett leejteni a csarnokba. Tették-vették asztot a labdát, értöttedé, s a sok nagy tajdog válogatott kostancaji ahajt mégis lógó órral ment bé az őtözőbe, kérlekszépenn, le vótak tőrvel, mind a bili füle.
Há a mijénkek, ez a Mihálcsa s a másik nagydarab, az a Rápcsugá Rözván akkora gólokat vettek oda, ember, hogy Sztönészku oda se szagólt. Eccer nagy győzelem vót, Jóska, kár, hogy nem vótál le. Bár ilyen lett vóna hetfőnn a futszáll is, ott is hajszál tartotta, hogy nem nyertük meg, me az utóssó percbe rúkták bé a gólt a vásárhellyiek. Háló? Na, immán Tőkés csak megeggyezett az Erremdéesszel, közös listánn indúlnak. Há, nezmeg, te, a mijénk a vót pógármester csak köti az ebet a karóhoz, de én asziszem, Jóska, hogy őtöt mosmá kihaggyák ezekbőll a menetekbőll. Tőkés meg is monta, hogy itt nem személlyekről kell beszélgetni, hanem arról van szó, hogy hányan jutnak bé Brüsszelbe. Én aszondom, hogy azér, kérlekszépenn, me a nyáron leszerepelt a megyetanácselnök-vállasztásonn, mosmá nem úgy számólnak vélle, hogy sok ember van mögötte. Mna. Sok póllitikus vót még, Jóska, aki tündökőlt, s csiripelt elé-shátra s osztán akkorát bukkott, s úgy eltűnt, mind a szamár a ködbe. Én má láttam ilyent eleget, értöttedé, nekem ne jőjjenek az ilyenekkel. Ez a Böszészku se lesz míg a világ, eccer ő is elcsúszik – most nyeregbe van, kérlekszépenn, s teszi-veszi s kavargassa a dógokot úgy, ahogy neki teccik, de vége lessz ennek is. Me a póllitikusfélle az ilyen, Jóska: tőlem hívhassák Gyúrcsánnak, Bokknak, Bussnak, Putyinnak, Órbánnak vagy Jenőnek, kérlekszépenn, előbb-utóbb mindeggyik bébukkik. Hálló? Én montam Kerekesnek is valamelyiknap, hogy ne egye magát a blokkfelelős Sanyi bá mijánn, me nem éri meg az idegesség s a veszőccség. Mondom, ott van, a nyócvanat elrúkta immá, mosmá bírjuk ki, ha húsz esztendeje bírjuk, értöttedé, s ne mind idegeskeggy, me fődhöz vered magadot, s osztán nem lesz aki ahajt átalvegye az öregtőll az egéssz menetet. Idegess vót, me valahól valami hitván becseá-téglát vett s aszonták jó árba van, s közbe amikó odament, há drágább vót. Ott lőnek ki az emberrel, ahól tudnak, te Jóska, ebbe a piszok világba. Jómútkórjába a feleségemet, Manyit húszták bé a bótba vagy öt lejjel, oda kellett lépjek, s církuszkoggyak eggyet. Nem az az öt lej, Jóska, nem arról van szó, me tévedni tévedhet az ember, nem azzal van a bajom. Hanem nekem azzal a piszlicsáré fehérnéppel vót bajom a kasszánáll, kérlekszépenn, s annak is csak a viselkedésivel. Beszéjjen szépen az emberrel, s akárkivel, ez a minimum, Jóska. Me az a baj, hogy a nyelvük úgy fől van vágval eggyiknek-másiknak, értöttedé, hogy az ember ha csak meg talájja szólittani, hogy nem jól adott vissza, má csattannak fől. Osztán má éresztem, hogy úgy kikapom onnétróll a székbőll, hogy ahajt a levegőbe átalőtözik. Na, minnyá én is fölidegesittem magamot... Ejiszenn mennyünk le a bodegába, amíg még kicsi egésség van s igyunk meg valamit.
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Nesztedé a tévét..? Asztamindenit. Eccer én rég mondogatom, Jóska, hogy itt erőssen nagy bajok vannak nállunkfelé s odaki Magyarba is. Rég ide vagyunk kerűlvel, hogy mahónap má szórakozni se lehet elmenni nyúgottan, me ott is félnie kell az embernek.
S nem óldnak meg semmit, Jóska, me a nagy bőcs póllitikusaink is csak a nagy szájukot tuggyák jártatni, ahellyett, hogy intészkednének. Na. Itt odale Brassóba a másik mindenki szeme láttára két embert agyonlő, értöttedé, s az úristennek nem tuggyák elkapni, s ha elkapták, nem tuggyák réjabizonyittani. Régóta mondogatom, s Kerekes, a fösső szomszéd is igazat ad ebbe nekem, hogy ebbe az órszágba a bűnözők s a gazemberek vannak a legnagyobb bisztonságba. Há milyen világot éllünk, te, hogy minnyá te kell bocsánatot kérj a tőrvénszéken attól, amelyik kirabólt s agyba-főbe vert?! Há hol éllünk, Jóska?! Há milyen világ ez, kérlekszépenn, hogy béméssz eggy bodegaába vagy eggy diszkóba s a nyakadot elvágják vagy leszúrnak vagy úgy elvernek, hogy kórházba kerűsz? Mi? Há hogy engedd el a gyermekedet ilyen helyré, momeg, te? Há minnyá mi kell rettegjünk a gazemberektől, te, há nem ők kéne rettegjenek s féljenek a rendőrségtől? Eccer minél jobban, annál kutyább, Jóska. Ahogy kéne a demokrácijó fejlőggyön, úgy egyre jobban menyünk visszafelé, minnyá ki se mersz menni az uccára, me egybőll beléd akad valaki. Annakidejinn a Csáu-rencerbe a milicijától féltünk s a szekuritátétól, s mostanába odakerűtünk, Jóska, hogy immá egymástól kell féjjünk. Há így vané, Jóska, vagy nem így van?! Mekkel húzzad magadot, értöttedé, mind a sündisznyó a borozdába, me hanem nem hagynak békit neked. Idekerűtünk. Gyönyörű demokrácijót csináltak itt nekünk, értöttedé, ezé halt meg annyi ember nyócvankilencbe, hogy a gazember póllitikusok s a maffija uralkoggyon rajtunk, kérlekszépenn. Immá mekkaptuk, ez kellett nekünk... Hálló? Itt én nezem, hogy ez a kórmán is én nem tudom hova vezet, értöttedé, de csak hajtogassák a válcságot, s bámulnak kifelé a tévébőll, de azzal annyi. Nagy dérrel-dúrral a Böszészku parancsára esszeállottak, mind a lovak az árnyékba, s osztán súrolódnak egymás között, s Bokk ahajt napminnap magyarázza a bizonyitványukot. Böszészku is úgy odaszóllott Pesten az autonómija ellenibe, értöttedé, hogy ilyen határozottnak ejiszenn sohase láttam. Éppeg ezétt meggondólhatnák azok, akik vélle barátkoznak, hogy milyen ember s hogy hogy viszonyúll a magyarokhoz. Mind jőhet ide napminnap, s vigyorokhat elé s hátra mindenkinek, mind a sükei vadalma, ha ilyeneket mond, hogy itt sohase lessz ótonómija. Hálló? Immá fotbalba réjakoppintottak az órrukra, s immá Picúrka is béláthassa, hogy Mútu s Khivú nélkűl nem érnek semmit a pályán, értöttedé, me a hórvátok még itthon is elrendeszték őköt. S osztán a szerbek is olyanok, értöttedé, hogy úgy odateszik a pályán s úgy mennek, értöttedé, hogy a füvet is megeszik. Én aszondom, Jóska, hogy ilyen játékkal s ilyen csapattal biza nem mennek ki a világbajnokságra. Ott a franciják s osztrákok is megeresztik őköt, s maradnak itthon a Mitika-ligába, mit nekik világbajnokság, itt jó lesz egymás ellenibe eladogatni s elblattólni a meccseket a bajnokságba... Me ez is olyan, mind ez az órszág, értöttedé, teli van gazemberrel. Kerekes is aszongya, hogy ő ejiszenn román fotbalt többet nem nez, amíg ezeket a Dzsidzsiket, s Necójukot s Mitikákat mútogassák a tévébe, mind a majmot az állatkertbe. Amíg ott van annyi egyéb meccs, addig ezeket nem érdemes nezni... Aszondom, inkább mennyünk le a bodegába eggyet, s igyunk meg valamit, me hanem csak felidegesittem magam.
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Eccer nem értem én esztet, hogy kórmánszinten hogy gondókoznak, kérlekszépenn, de az valamit csak elárul erről az órszágrólll, hogy eggy hónap alatt immá a másadik belügyminiszter aggya bé a főlmondását. Itt valami baj van, értöttedé, me az ilyen dógok maguktól nem történnek meg, s szél fúvatlan nem indúl. Napok óta osszák a tévébe asztot a brassói gyílkosságot, de nem jutnak eggyrőll a kettőre, minnyá azzal is úgy esszekavarodnak, hogy immá Dijákoneszku az Ótévénn esztet is eggy évig fogja osztani s szorozni, mind Elódiát. Itt ebbe a válcságba még az ilyenek hiánoznak, hogy elterejje az ember figyelmit a sok bajróll, hoggy kicsi Bokk s bandájja asztot tuggyanak csinálni, amit akarnak. Na. Hálló? Eccer ebbe a tévébe is annyi minden van, értöttedé, hogy az ember má nem tud eligazodni azonn se, hogy mit nezzen. Annyi hülye fílm van, Jóska, s annyi lövődözés, s annyi verekedés, értöttedé, hogy az ember csak fölidegesitti magát. Anakidejinn ugyé amikó Csáuseszku csak napi két óra adást aprobált, akkó semmi nem vót, me ritttig az ő pofájját kellett nezzük, s most osztán meg se tuggyuk válogatni. Mongyuk a fílmeket is megválogatták annakidejinn, me csak szombat s vasárnap este lehetett nezni, azonkívűl esetleg eggy-eggy szérijafílmet ha leeresztettek. Én még most is megnezem a jó régi fílmeket, amikó közvetittik, Jóska, Cseplint, Kasza Blankát s az ilyen kóbbojokot. S vasárnap ott vót a Kászkádóri rűszului s a gyermekeknek a rajzfílm, a Tomsidzséri s a Vúdi. Kerekes, a fösső szomszéd mostanába a vasárnap déllutáni régi magyar fílmeket nezi, értöttedé, Jávór Pállal s Tólnai Klárival s Kabossal. Olyankó osztán nem lehet hezzaszóllani se, kérlekszépenn, me ebéd után dől le az ágyra, s ha nincs fotbalmeccs, az ilyeneket feszt megnezi. Tőlle olyankó dőlhet a blokk, értöttedé, me úgyse állana fől onnétróll. Hálló? Na. Esmenn viszik fel az italnak s a szivarnak az árát, kérlekszépenn. Tekerik főfelé az akcsizákot, de tőlem tekerjék. Mi má megszoktuk, Jóska, hogy semmi jóra ne számíccsunk. Böszészku is odaki Pesten nagy bőcsködözvel éppeg mongya, értöttedé, hogy itt soha nem lessz ótonómija. Eccer olyan lett nekik ez a szó, te Jóska, értöttedé, hogy ahogy ki találtuk ejteni, mintha beléjük csíptünk vóna, eggybőll az egekig szöknek. Valamijétt úgy sérti őköt, hogy fel nem tudom fogni, pedig asse tuggyák, hogy mija, me ha asztot tudnák, hogy mija, biza ők is követelnék még odale Kárákálba is... Há így vané, Jóska, vagy nem így van..? Na. Ejiszenn fogjam bé, tegyem le a telefont, s ereszkeggyek eggyet lefelé a bodegába...
– Hálló? Te vagyé? Na. Esszevissza idő van, Jóska, az ember nem tudhassa, hogy reggel kimenyen az ajtón s délbe milyen idő van. Esszezavarodik itt minden s mindenki, értöttedé.
Frontbetörés van, s Kerekes, a fösső szomszéd se bír magával, meg-megkajdúl. Valamelyiknap esmenn alig tuttam lefogni a bodegába, ahajt szinte megsirittett valami bőcs pasast. Igen, Jóska, me mostanába eggy csomó olyan ember jő bé a bodegába, értöttedé, akinek ott semmi keresnivalója. Mennyen oda bodegába, ahól lakik, értöttedé, ott jártassa a pofájját, s ha béjő, akkó fogja bé. Há beszélgetünk, iszogatunk, kérlekszépenn, s errefől eggy valami falusifórma pasas ott elkezdi részegenn, hogy neki itt ma nem parancsól senki s hogy így lessz s hogy úgy lessz, s hogy ő mittudomén hól dógozik, s Magyarba s Ausztriába vót. S osztán Kerekes má réja kellet szójjon, hogy ejiszenn fogja bé, me nem azét jöttünk, hogy őtöt halgassuk egéssz este s a pasas odalépett az asztalhoz, de Kerekes űlvel ahajt úgy megtaszitotta, hogy pohár halbástól béfekütt a sarokba. Kerekes ütte vóna is tovább, me kolontos, s nem bír ilyenkó magával, értöttedé, de osztán lefoktam, me ha nem, ott abba a hellybe esszevisszatapossa a pasast. Nem minha sajnáltam vóna, Jóska, csak most ebbe a helyzetbe nem hiánzott vóna se a patronnak, se nekünk, értöttedé, hogy miliciját híjjanak s ott írassák a deklarácijót s miegymás, csak azétt, me eggy részeg bőcselkedkik, s nem hagy békit nekünk. Na. Úgyhogy Kerekesnek főfutott az agyvize, de nem lett baj. Hálló? Na, Böszészku aszonta, hogy ha a kórmán nem életképes, ő nem indúll a vállasztásokonn. Mosmá ott az ideje, értöttedé, hogy neki kell fogjon ő is kampánólni, me szoriccsa az idő. Hallám ma Markó is csak esszeűl Tőkéssel, jutnaké eggyrőll a kettőre vagy esmenn egymás mellett mennek az európaji vállasztásokonn. Hálló? Sanyi bá, a blokkfellelős esmenn betegeskedik, s a felesége is, éppeg ezétt nem piszkájjuk Kerekessel, pedig vóna métt. Vóna métt, Jóska, me a pincébe tennap este esmenn főjött a budilé, de nincs akivel beszélni, Sanyi bá a füle bottyát se mozdiccsa. Eleget montuk, hogy né, Sanyi bácsi, híjjon ki má az Igerétől valakit, az isten mekfizeti s eccer s mindenkórra vessen immá véget ennek. Igen, Jóska, me büdösség van, s Kerekes aszongya, hogy eggy nagy büdöss kövér patkánt is látott a vízbe. Má nem érjük meg, hogy az öreg eldobja a kanalat... Jő-menyen, okoskodik, lémitál s pislog, mind a pocok a lisztbe de semmicse csinál, eggy gyufaszállat nem tesz tovább, má az ideg megette az agyamot mijánna, me csak asztot nezi, hogy kibe s mikó tud beléakadni. Decemberbe asztot ígérte vót, hogy béjelenti a lakóbízoccságnáll a lemondást, de úgy láccik meggondólta magát. Na, teszem le, Jóska, s eggyet lenézek a bodegába...
– Hálló? Te vagyé? Na. Nezmeg, te Jóska, ezek esmenn elkeszték, hogy le kell hallgatni az embereket, béhoszták a tőrvént.
Csak nem hagynak nekünk békit, nem vót elég, kérlekszépenn, hogy annakidejinn a Szekuritáté s a Sziguránca még asztot is tutta, hogy Kerekes, a fösső szomszéd s a másik micsinált a feleségivel, s most ugyanott vagyunk. Nem vót elég, hogy Sanyi bá, a blokkfelelős a Csáuvilágba hétrőll-hétre jelengetett a milicijánn, s utánna a Néptanácsnáll s a lakóbízoccságnáll. Én nem értem esztet a világot, Jóska, vesszek meg, ha értem... Minnyá odakerűllünk, hogy bétesznek eggy-eggy videjót a lakásba, s azon neznek, hogy nehogy valami bajt talájjunk csinálni. Hálló? De há eddig is asztot csinálták, csak nem monták, Jóska... Most megmongyák. Az Unijó eléírja nekik, s ezek úgy táncólnak, ahogy ott húzzák, kérlekszépenn, me nem mernek visszaszólni nekik, s itt előttünk jácoggyák az indijánt tollú nékűll. Böszészku s Bokk, s Dzsoána s mindenik. Éppeg ugyé a belügyminisztert is levátották, s odatették esztet a Drágneát, hogy immá valami pozicijót ő is kapjonn. Hálló? S most osztán itt mindenki takaródzik a válcsággal, értöttedé, réjafognak mindent, hogy ezétt nincs pénz s ezétt nem adnak fizetésindekszállást. De ha eccer valaki nem tetszik odabé a műhelybe, há egybőll rakják teknikai somázsra, s utánna áldásbékesség, mehecc, amerre lácc, me senkiccse érdekelsz. Há így vané, Jóska, vagy nem így van? Az euró is csak menyen főfelé, asse tuggyák megállittani. De hogy asztot is ki intézi minden eggyes nap, énnem tudom, Jóska. Kerekes is úgy vélli, hogy itt valami nagy gazemberségek fólynak, csak minket tartnak benne a butaságba, me az a lényeg, hogy asztot a kicsi pénszt is ki akarják venni a zsebünkbőll, amit becsűlletesenn mekkeresünk. Na. Hálló? Montam a feleségemnek is, Manyinak, me tennap odavót fodrászatba hajaccsináltatni, hogy ejiszenn úgy csináltassa meg, hogy eggyelőre ilyesmi lukszusra nem lessz pénzünk, őrvengyünk ha éllelemre jut. Errefől úgy bédajeróltatta, értöttedé, hogy alig ismertem meg, amikó bélépett az ajtón, aszittem, valami idegen fehérnép ahajt esszetévesztette az ajtószámot. Osztán amikó hezzámszóllott, akkó vettem észre, hogy kivel van dógom. Hálló? Hallám vasárnap futszálmeccs, Jóska, menyünk le Kerekessel, nezzük meg micsinálnak ezek így meggyérűlvel... Osztottuk a bodegába, hogy így lessz s hogy úgy lessz, de esztet mi a pálya szélirőll nem tuggyuk eldönteni, értöttedé, csak spekulállunk, mind a zsidó az üress bótba. A lényeg, hogy ugyanott vagyunk ezzel is, mind régebb, mind a lehallgatással. De engem nem érdekel, Jóska, tőllem hallgassák s rögziccsék, me én úgyse fogom bé a számot, értöttedé, amikó vélled vagy Kerekessel beszéllgetek. S eggyet hallám most le kéne ahajt nezzek a bodegába, me Kerekes bészóllott a délutánn, hogy ejiszenn valamit igyunk meg...
Hálló? Na, szerussz, Jóska. Eccer úgy főlmelegedett az idő, hogyha kampán vóna, esmenn nekifognának aszfaltozni. De aszongyák, jő az ólmos esső odaátróll, értöttedé, s osztán az asztot jelenti, hogy csúszunk s esünk, mind a nagykabát.
De a lényeg, hogy a nagy hideg immá elment, s ejiszenn nem jő vissza, me olyan elegem lett belőlle, Jóska, hogy... Kerekes, a fösső szomszéd is aszongya valamelyiknap, értöttedé, hogyhá ha nállunk ilyen hideg van, akkó mi lehet Csíkba s Gyergyóalfaluba..? Én eccer az orromot nem merném kidugni a házbóll arrafelé. Még jó, hogy nem éllünk ott, Jóska, még ahhiánozna. Hálló? Na, immá Dzsidzsiék elatták Rödójt az araboknak. Addig mind beszéltek, hogy menyen az Interhez s menyen a Barszelónához s az Árszenálhoz, hogy végül csak az araboknál kötött ki. Ma má drága bóvlit senki se vesz Európába, kérlekszépenn, me nagy válcság van, mindenki kezd megszorúlni... Éppeg a füttéssel ne legyen problema, me látodé, hogy akárhogy ágáll az Unijó, értöttedé, ezek a Putyinék nem engednek a negyvennyócbóll, tőllük megfagyhat fél Európa. Eccer esztet megérni, te Jóska, hogy tizennyóc esztendővel a Csáuvilág után is függni az oroszoktóll..! Rettenetes. Nem vót elég az a negyven esztendő, amíg fél Európát tönkretették, kérlekszépenn, s napróll napra ahajt megették az élletünköt. Hálló? Éppeg ólvasom, hogy spórolnak a Néptanácsnáll, kérlekszépenn, nem telefoníroznak annyit. Ideje vót, Jóska, me tizenkét esztendőn keresztül nem spóroltak. Most a futszálcsapat is eggy kicsitt mekkel húzza a nadrágszíjjat, értöttedé, de há attól még lehet jó a csapat, ha összeszedik magukot. Lelkesedésbőll is lehet jóll játszani, Jóska, há annakidejinn fiatalkorunkba, amikó mi is fotbalosztunk, mi se kaptunk eggy lejt se érte, értöttedé, megittunk egy sőrt utánna s jóll elvótunk. Nem aszondom, hogy a fotbalistákot nem kell megfizetni, me mekkell, Jóska, csak há a pénz nem minden, értöttedé, me attól még oda lehet tenni rendesenn a csűlköt. Én asztot remélem, hogy így is odateszik, kérlekszépenn, s ha nem is nyerik meg a bajnokságot, de szépen helytállnak. Hálló? Sanyi bá csak nem akar lemondani a blokkfelelősségről, kérlekszépenn, aszongya még eggy évet bévállal. Pedig Kerekes má alig várja, hogy átalvegye a menetet, kérlekszépenn, de úgy láccik, hogy az öregnek a seggihez ragatt a szék. Éppeg vitatkosztak odale a pincébe valamelyiknap, hogy mit s hogy kéne csinálni a blokkba, de én osztán nem akartam forszírozni, értöttedé, s fölidegesitteni az öreget, me a véginn esmenn rosszúl lessz s hívhassuk a mentőt. Inkább aszontam Kerekesnek, ejiszenn nezzünk eggyet bé a bodegába...
- Hálló? Te vagyé, Jóska? Na, akkó bódog újjesztendőt! Mijóccsinátok? Immá lejártak az ünnepek, me lejártattuk. Hallám, milyen esztendő jő, me eccer mocsokúl kezdődött, ember. Nem elég a nagy bizonytalanság s a válcság, kérlekszépenn, itt a zsidók esmenn nekiszöktek a palesztinoknak Gázába s az oroszok elzárták a gászt. Régóta mondogatom, Jóska, hogy az oroszokkal hétbaj van, kérlekszépenn, s mongyák nállunk okosabbak is, de senki a füle bottyát se mozdiccsa. Most mind tíltakozhat a nagy Unijó, értöttedé, Bárrózó ott beszélhet napestig, me eccer Putyin ha elzáratta azokot a csapokot, kérlekszépenn, akkó azok el vannak zárval. Nincs apelláta. Tőllük megfagyhat fél Európa. Csak én asztot nem értem, Jóska, sokmindenmás mellett, értöttedé, hogy há hetven esztendő kommunizmusból Európa hogy nem tudott tanúlni? Hogy nem tutta észrevenni, hogy ezekkel kicsit s jót? Lehetett ott Brezsnyev s Górbacsov s Jelcin s Putyin s akárki, ezek úgyis ugyanolyanok marattak, értöttedé, hogy ahol lehetett, ott tettek keresztbe. Na. S most ahajt Ukrajnára réjafogják az egésszet. Hálló? Éppeg beszéltük Kerekessel, a fösső szomszéddal, hogyhá ha el talál fajúlni a helyzet, há még a véginn fájétt kell mennyünk a Kerekerdőre. Karácson előtt, disznyóvágáskór esmenn úgy megrészegedett, Jóska, hogy én asztot neked el nem tudom mondani. Há má a lecsipecsinél ahajt úgy el vót aludval az asztal mellett, értöttedé, hogy folyt a nyála, annyi szílvapállinkát bécsőről. Hálló? Az eccer szúrásnáll, fürösztésnéll, perzselésnéll, bontásnál, béhórdásnál, értöttedé, minden eggyes mozzanatnál kapta bé a pállinkát. Na meg is lett az eredménye. A kólbásztőtésnéll má le kellett fektetni, me a májasnakvalót keszte őrőlni. Na. Így. Eccer hidegek lettek, Jóska, esztendők óta nem vótak ilyenek. Megértük, hogy nem kell átalmenni Csíkba, me itt is mekkapja az ember a magájét. Éppeg nezem, hogy odale a bodegába is inkább a pállinkafélle fogy, sok sőrt nem nyitottak ki mostanába. Hálló? Ejj, ember, karácsonkór rosszúl lettem. A nagy evészet utánn ahajt bévettem eggy Kolebílt s bé eggy Trifermentet is, de há éjjel úgy feszitett a hasam, kérlekszépenn, aszittem az asszont fől kel kőccsem s ahajt bé kel mennyünk a sűrgősségire. Úgy főlpuffattam, Jóska, hogy akkora belem lett, mind eggy kőlykedző póknak. Forgolóttam ott az ágyba, mind eggy félhalott, osztán csak megengedett reggel felé. Kicsit visszafoktam magamot az étellel, me szinte nem lett jó vége. Na. Este eggyet lejösszé a bodegába..? Mosmá van hely, me visszament mindenki Magyarba s tovább...
Hálló? Szerussz, Jóska. Na. Szombat hajnalba el tudnállé jőni disznyófogni? Na. Me Kerekessel, a fösső szomszéddal közössönn vettünk eggy jóforma sűldőt Szombatfalánn, értöttedé, meg van szegődvel, csak le kéne vágni s mekkéne csinálni.
Felibe menyen, de ha eljössz, akkó adunk nektek is mindenbőll, ahajt az ünnepeket lejárassátok vélle. Mi? Odavótunk az asszonnal kicsit essztet-asztot vásárólgatni, de há olyan drága minden, kérlekszépenn, hogy mi hijába rugunk a fingunk utánn, me nem érjük fől. Most erre a válcságra osztán mindent réjafognak, kérlekszépenn, hogy nehogy valamit ők is vesziccsenek, úgyis mindent véllünk fizettetnek meg. Há a bezzinnek s a motorinának az ára lejött, de te esztet melyik bótba vetted észre, Jóska? Mi? Há így vané, Jóska, vagy nem így van? Na. Aszongyák jövőbe esmenn mekkel húzni a nadrágszíjjat, csak én asztot nemértem, hogy esztet mongyák immá tizennyóc esztendeje. Azóta húzzuk. Má minnyá olyan sovánok vagyunk, mind a bőjti egér, s mahónap a levegőt is megadósztassák, asse lesz ingyér. Immá a póllitikába is asztot csináll Böszészku, amit akar, kérlekszépenn, Sztolozsán visszamonta a posztot, me megszagólta, hogy mi menyen a háttérbe, s ahajt Émil Bokkot egybőll odatette, me az asztot a táncot járja, amit ő húz neki. Megnezem osztán, hogy hol állunk eggy szűk esztendő múlval, Jóska, megnezem... Immá jőnek az ünnepek, mindenki duvad haza kűlfődrőll, kérlekszépenn, esmenn annyian lesznek a bodegába, hogy még déllután bé kell űjjünk, hogy hellyet kapjunk. Mindenki jő haza s síránkozik, hogy odaki milyen rosszúl éll. Annyian lesznek a templomba is, értöttedé, hogy úrvacsorakór az ajtóig fog érni a sór. Hálló? Immá Dzsidzsi a Sztyáuánáll esmenn lavírozik, Dorinélt csak elkergette, s Lökötust visszavette, asse tuggya micsinájjon mosmá. Na. Hallám mennyek le a pincébe, s bidonokot, vájlingot, esztaszt ejiszenn szeggyek össze s csinájjak rendet, hogy szombatonn legyen a kőccséget amibe eltenni. Belet s bossot is kell vegyek ahajt a bótba, s vagy két kiló dúrva sót is, hogy a szalonnát legyen amivel bésózzuk, me mosmá évvégire kifogytunk mindenből. Sanyi bá is, a blokkfelelős valamelyiknap panaszkodik a blokk előtt, hogy kicsi a nyugdíjjuk, de há montam, hogy né, Sanyi bácsi, maguknak a fijuk jó nagy gazdag ember, segiccse ki magukot, inkább aggyon eggy telefont neki, értijé, minhogy síránkozik nekem. Mondom, neki bisztosonn nem problema, kérlekszépenn, hogy a disznyóvágáshoz a bossot, a sót s a belet milyen pénzből veszi meg, me elég elé van. Annyit lopott a gyárbóll annakidejinn, amennyi a bőre alá fért, abból gazdagodott meg. Osztán megsértődött az öreg. Na, teszem le, Jóska, hallám eggyet nezzek le a bodegába.
– Hálló? Na. Szerussz, Jóska. Csak igaza lett Sanyi bának, a blokkfelelősnek. Mi? Há aszonta a múthétenn, hogy kihaggyák az Erremdéesszt a kórmánbóll, kérlekszépenn, s igaza lett.
Még jó, hogy nem fogattunk valamibe vélle, értöttedé, me most mérgelődhetnénk Kerekessel, a fösső szomszéddal. Én aszondom, Jóska, hogy ez alakúl még, me hirtelennyibe a kórmánt most megalakiccsák, ugyé Böszészku Sztolozsánt kinevezte, értöttedé, de há itt amilyen menetet azok lerendeznek, én megnezem, hogy eggy év alatt hova alakúlnak. Éppeg eszongya Kerekes is, hogy há most esszeállottak ezek, mind a lovak az árnyékba, a Peszedé s a Pedelé, de eggy szűk esztendő múlval má széjjel lesznek menvel, kérlekszépenn, s Bokkék akkó fognak az Erremdéessznek könyörögni, hogy támogassák őköt. Me egyéb nem lessz, a marakodás, értöttedé, s az eggymás szapúllása. Hálló? Immá Dzsidzsit is megszapúlták szerdánn este a Csámpijonsz Ligába, ahajt úgy kifüttyögtették a híres szuporterei, kérlekszépenn, hogy a véginn aszonta, hogy ejiszenn tovább eggy lejt se ad a csapatnak. Kiintészte őköt az Uefábóll a Fijorentina, Mutuval az élenn. Cigönijáda vót, Jóska, a pasas ahánszór labdához ért, annyiszór fűtyűlték. Hálló? Jesztgetnek, hogy itt a húsba valami diokszin vagy mi az istennyila van, esmenn kitaláltak valamit. Olyan ez is, Jóska, mind annakidejinn a tyúkinfluenca s a kergetehenkór, bolondiccsák a jónépet elé s hátra mindeféllével. Én nem nezem, Jóska, értöttedé, me ha jó színe s jó ára van a húsnak, én biza megveszem, nekem ne magyarázzanak. Most jő a karácson, értöttedé, s azétt van a nagy felhajtás, me ilyenkó mindenki mindent kitalál, hogy az övét tuggya eladni. Úgyhogy így állunk. A bodegába is minnyá-minnyá mongyák, hogy ebbe az italba evvan, s abba avvan, kérlekszépenn, de há iszik mindenki, Jóska, me micsinájjunk..? Hallám eggyet lenézek, mi a helyzet arrafelé, eddig Kerekes is ott van.
– Hálló? Na, jó, hogy hallak, Jóska. Na, immá megvót a nagy vállasztás. Eccer vasárnap este az egzitpólloknáll Vádim s Dzsidzsi akkorát nézhettek, mind a béka árvízkor.
Úgy marattak, mind a fogászatonn. Itt éppeg most avvan, hogy összevissza beszéll mindenki, me senki se meri kimondani Böszészku nélkűll, hogy mi lesz, me itt addig alkudoznak s vikellánkodnak, hogy a véginn úgyis olyant hoznak ki belőlle, ami nekik jó, értöttedé, s nem asztot, ami az embereknek vóna jó. Mind nezem a télézsurnálokot, de há még eggyelőre nem lehessen tudni, értöttedé, hogy kié lessz a legnagyobb húsosfazék, s ki túrkál ki belőlle a legtöbbet. Kerekesnek, a fösső szomszédnak az a vélleménye, hogyhá szerinte béveszik az Erremdéesszt is a bandába, deviszont Sanyi bá, a blokkfelelős má aszongya, hogy az eggyáltalán nem biztos, kérlekszépenn, me biza nélkűllük is kényelmesenn eldönthetik Dzsoánájék Bokkékkal vagy Töricséjánujékkal, s akkó más a helyzet, értöttedé, me ahajt két szék között seggre űlhetnek. Meglássuk. Mindenesetre én annak őrventem a legjobban, hogy Vádim nem kerűlt bé a párlámentbe tizenhat esztendő után, kérlekszépenn, immá spekulálhat, mind a zsidó az üress bótba. S Dzsidzsi másikfelőll. Hetfőn akkora szerencsével verte meg a Sztyáuá az Úrzicsént, értöttedé, hogy Kerekes orditval jött le, hogy nezmeg, szomszéd, esztet a szerencsét. Há annak a pasasnak, Kápetánosznak a seggiről pattant bé a labda a kapuba, ember! Me ha asztot nem nyerték vóna meg, most Dzsidzsi úgy le vóna törvel, mind a bili füle. De há nem a mi bajunk. A mijénk avvóna, Jóska, hogy esmenn itt vannak az ünnepek, s nem tudom, hogy ebből a kicsi pénzbőll hogy tudnánk kijőni. Ételt kell venni, ajándékot kell venni, jő haza mindenki odakinnről, le-le kell futni a bodegába eggy kicsitt, s osztán sok kicsi sokra menyen, értöttedé. Disznyót is kéne vágjunk eggy-két hétenn belűll, a pincét s a kamrát má elékészittettem valamelyiknap, ahajt béraktam papondéklivel, hogy legyen hova mit tenni. Csak legyen amit réjarakni, Jóska. Hálló? Me itt a bőség az idén is elkerűl minket, ahogy eddig is, értöttedé, s ha ténleg bé találl következni az, amirőll annyit beszéllnek mostanába, hogy a válcság mijatt itt-ott kezdik somázsra tenni az embereket, há akkó nem tudom, hogy kihúzzuké... Me itt annakidejinn is a fórradalom utánn két-három évvel má tették az embereket eccer teknikai somázsra a gyárakba s a véginn szinte mind ottmarattak, ahajt alig vettek vissza eggyet-kettőt. Akkor is mocsok világ vót, Jóska, me akkó se asztot nezték, hogy ki dógozik jobban s többet, hanem asztot, értöttedé, hogy ki hórdott többet a mesternek s a szekcijófőnöknek. Csomó jó szakember ezétt kellett elmennyen akkó, Jóska, s kínlóggyon más helyenn vagy elmennyen kűlfődre dógozni. Me ha eggy kicsitt ahajt ígasságosabb lett vóna a menet, akkó most nem lennének annyian odaki Magyarba vagy még messzibbre. Na. Így vané, Jóska, vagy nem így van..? Na azé mondom. Hallám lenézek eggyet a bodegába, de há mekkel szoriccsuk, Jóska, asztot is, me mahónap az a kicsi pénzünk is sokkalta kevesebbett fog érni...
Hálló? Szerussz, Jóska, te vagyé? Na. Esmenn menyünk vállasztani. Kerekes, a fösső szomszéd tennap egéssz este győszködött odale a bodegába, hogy ejiszenn mennyünk el szavazni.
Mi? Én is esztet montam, Jóska, hogy nekem tótuná, de Kerekes váltig erősitette, hogy nem tótuná, hogy ki jut bé. Úgyhogy még eggyet aluszok réja s meglátom. Odabé Bukorezstbe nagy menetek vótak, még essze is kaptak a plakátok mijánn. Nesztem valamelyiknap, hogy ahajt eggy pasast úgy megsirittettek, hogy az órra elkanyarodott. Hálló? Annakidejinn kilencvembe, ember! Hogy duvattunk szavazni, vertük le egymást, kérlekszépenn, úgy bé vótunk indúlval, mind tavasszal a hólé. Kampán vót akkor is, me béjöttek a műhelybe s a tészába is, s megmonták az embereknek, hogy mit kell csinálni. De há akkó Ilijeszku megnyerte vót s csak kilencvenhatba tutta Kosztántineszku legyőzni. Hálló? S ejj, mikó Vádim s Ilijeszku közűll kellett vállasztani, te! Én ma se szégyellem, Jóska, hogy az ijecscség mijánn réjaüttem a pecsétet Ilijeszkura – ott akkó ha Vádim odakerűlt vóna, értöttedé, ma nem tudom hól lennénk. Na. Immá Münkenbe is elrendeszték a Sztyáuát atyamárijásonn, értöttedé, Riberi s Tóni úgy mentek átal rajtuk, mind annakidejinn az oroszok az alfődönn. Ha Úrzicsény is meg talájja verni őköt, Dzsidzsi ahajt Muntyeánut is elkergeti onnétról, s a véginn ő lessz az edző. Hálló? Sajnáltam Kolozsvárt, értöttedé, de há sokkal jobb vót a Róma, asztot eccer bé kell látni, értöttedé, me Tottijék ahajt úgy elaltatták őköt, hogy mire fölébrettek, vége vót a meccsnek. Hálló? Hallasszé? Na. Leesett a hó is immá, de még nincs annyi, hogy megájjon. Elsepregettük a blokk elől valamelyiknap Sanyi bával, a blokkfelelőssel s osztán közbe megbeszéltük, hogy január elsejitőll ejiszenn béfejezi az öreg a blokkfelelősködést. Rég, hogy mongya, hogy elege van belőlle, sok veszőccséggel jár, kérlekszépenn, de mosmá aszongya, hogy vége. Osztán keszte s végeszte a szavazást, s montam neki, Sanyi bácsi, ejiszenn ne győszköggyön engemet arról, hogy kire kéne szavazni s kire nem, értijé, me má nem vagyok gyermek, s ejiszenn ennyi idős fejjel én is el tudom dönteni. Na. Dé én aszondom, Jóska, hogy a PéDéLé nyeri, asztot tippelem. Má csak Böszészku mijánn is sokan réjukszavaznak a rományok, értöttedé. Habá Dzsoánájék s Vojkuleszkujék összeállottak, mind a lovak az árnyékba, de asziszem annyival maradnak. Én asztot nem igazán szeretném, Jóska, hogy ez a Nösztászés-Rebendzsukos-Ilijeszkus banda visszakerűjjön, kérlekszépenn. Osztán odabé asztot a rományok eldöntik, hogy nekik melyik lessz jobb, ők tuggyák. Na. Kerekes esmenn odaverte magát, jött le a Konsztruktórilórbóll este s megbotlott a bordurába. Kicsit megütte magát s eggy nap betegszabaccságot immá ki tudott íratni magának. De há dógozni kell, Jóska, me másképp nem éllünk meg. Hallám eggyet estefelé bénézek a bodegába...
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Immá tehessük föl a téli gumikot a kocsira, értöttedé, me azomba lehavazik. Éppeg beszélltük Kerekessel, a fösső szomszéddal, hogy ejiszenn vasárnap le kéne eggyet mennyünk a vágóhíd mellé a kocsipijacra, me aszongyák, elég jó gumikot lehet kézbőll venni, sokkalta ócsóbb, mind a bótba.
Bótba ma minden drága, Jóska, s én aszondom, hogy most ezzel a válcsággal a vállasztások után minden főlmenyen. Itt a bezzin s a kenyér s tej ára szerintem menyen januártóll. Na. S máskülömbe? Akkó jól vagytok. Kerekest ahajt szinte megharapta eggy kóbórkutya a bodega előtt valemelyiknap. Éppeg sirűltünk kifelé tizeneggy körűll, kérlekszépenn, s eggy hitván kutya ott jött-ment s ahajt szembeállott véllünk s kezdett vicsorittani s ugrálni. Osztán Kerekes rájaüvőtött, hogy kusti, de há mind jött közelebb. Osztán én nem nesztem, hogy kijé-mijé, értöttedé, odaléptem s ahajt akkorát rúktam belé, kérlekszépenn, hogy úgy kilepcsent a bodega ódalára, mind eggy kecskebéka s osztán elvinnyogott onnétróll. Immá isten bocsássa meg nekem, de há az ember néha ijeccségből engedi el magát. Kerekes is eccer évekkel ezelőtt erősen megijett Bokór szomszéttól részegenn a lépcsőházba s ijeccségből ahajt úgy órrbaverte kéccer-háromszór, hogy hitvánt bé kellett vinni a sürgősségire, szinte a réánimáréra kerűlt, asse tutta merre áll a világ. Mi? Hogy mondod? Eccer most nem áll jófelé, Jóska, én mindig aszondom, hogy vállasztások előtt az ember csak találgat erre-arra, me még a póllitikusok se tuggyák, hogy milyen szelek fújnak, értöttedé. Ők is odalepcsennek, ahova ütik őköt, értöttedé, me olyanyok, mind eggy-eggy kuglibábu. Csak éppeg haggyanak nekünk békit, intézzék a dógajikot ott odabé. Immá januártóll meglessz az újj párláment, szerintem eggybőll azzal kezdik, hogy a fizetésüköt megemelik, értöttedé, s nekünk még vagy nyócfélle adót megszavaznak. Me asztot gondójják, hogy adókbóll el lehet tartani eggy ekkora órszágot, mind Románija. S osztán ha szorúll a kapca, akkó még kitalálnak eggy kicsi tévéá-módosittást, csak éppeg mindig úgy, hogy az ők fizetésüköt ne érincse. Há így vané, Jóska vagy nem így van? Fölemelték most a kolektív-nyugdíjasoknak kampán előtt a nyugdíjját, de évekig nem szégyellték éheztetni őköt, értöttedé, miután eggyik-másik az életit ledógoszta a mezőnn. Na. Hálló? Levótam, értöttedé, az egyházhoz, me ejiszenn ne mennyünk neki úgy az újjesztendőnek, hogy a pabbér ne legyen kifizetvel. Me sohase lehet tudni, Jóska, ne utóssó pillanatba kejjen fusson valaki mijattunk. Sanyi bá is, a blokkfelelős kesereg, hogy nem érzi jól magát s ez a hirtelen hideg se jött jóll neki, me há két infrakt után má ő se számitt semmi jóra. Én aszondom, hogy azomba eldobja a kanalat az öreg, értöttedé, me nagyon le van gagyásodval, úgy megsoványodott, mind eggy bőjti egér. Éppeg nekünk egy kicsi egésség legyen, értöttedé, me jő a december, karácson, mindenki duvad haza, s osztán ilyenkó evés az ivás hátánn, kérlekszépenn, s esztet vízkeresztig bírni kell. Na, hallám, mennyek le eggyet a bodegába. Me osztán amikó karácson előtt mindenki hazajő bőcselkedni, még hellyet se kap az ember odale.
– Hálló? Na, te vagyé? Rosszúl hallak. Öregedünk, Jóska, s az embernek menyen el a füle hallása, mahónap megsüketűllünk.
Kerekes, a fösső szomszéd is eccer-eccer úgy főlhangosiccsa a tévét, hogy idele is hallom, ahogy menyen a Télézsurnál, s Békáli órditt belőlle, mind Márton a hegyenn. S máskülömbe? Odabé vótunk a trezorba, me Kerekes ahajt valamelyiknap este kitőrte az ablakot a bodegába, értöttedé, kijött a milicija, s megbüntették. Bé kellett vágjuk az ablakot másnap s osztán lehívott magával a néptanácshoz me má odakerűlt, hogy fél megindúlni egyedűll, kérlekszépenn, hogy esmenn valami církuszt csináll. Osztán kifizette, s nem vót semmi baj. Hálló? Fől vótam ahajt a Krojitórilórba Imréni, me el kellett hozzak kicsiszekérrel eggy kábosztás bidont. Annyi kábosztát vettünk, Jóska, hogy immá jövő nyárig ehessük a cikakábosztát, értöttedé, me ahajt három bidonnal tettünk el. Hálló? Hideg lett, Jóska, az antidzsélt lehet bétőteni a kocsiba. Eddig ahajt Csíkba s Gyergyóba is olyan lehet, értöttedé, hogy a takon koppan a fődönn. De há tőllem koppannyon, Jóska, me én oda nem mennék élni semmijétt. Má a medvék is átaljőnek a hegyen, értöttedé, aszongyák a vadászok, ők se bírják esztet a kutyatörő hideget. Ilyenkó novemberbe, ha átalméssz oda, mindenki úgy sijet az uccán, hogy löknek fől. Na, mindeggy, nem a mí dógunk. Van nekünk elég, amivel foglalkozzunk. Sanyi bá, a blokkfelelős, aszongya tennap este a lépcsőházba, hogy ő ejiszenn béaggya a demisszijóját a lakóbízoccsághoz, me má nem bírja az egéssége. Megroggyant az öreg is, mind eggy tótorgona. A szájamot nem tuttam esszefogni örömömbe, te Jóska, csak nem tuttam szemberöhögni az öreggel, kérlekszépenn. Ahajt szinte kifutott a szájamonn, kérlekszépenn, hogy ahajt ideje vót mosmá, Sanyi bácsi, eleget ette az életünköt esztendőkönn keresztűll. Ott szomórkodott slábba s köppenbe a lépcsőházba, hogy má a felesége, Róza néni is aszongya, hogy ejiszenn elég vót, me mosmá minnyá nyócvan felé járnak, s má nem tud úgy jőni-menni, mind régebb. Osztán montam neki nagy illedelmesen, hogy ha úgy érzi, akkó gondójja átal mégeccer, s szójjon bé a lakóbízoccsághoz s aggya bé a pappírt, s mi tovább intézzük Kerekessel. Me régóta mondogatom, hogy Kerekes szívesen átalvenné itt a menetet, értöttedé, s rendezné a blokkot, s nem vóna több lémitállás. Ugyé ott van Bokór a fődszintenn, állandóan részeg, kérlekszépenn, de há az öreg nem mer réjaszóllani, me Bokór akkora, hogy eggy terüs szekér ahajt megfórdúll a háta közepinn s féll az öreg tőlle, mind a tűztőll. Én se merek nekimenni, me annakidejénn duplakenyérbonos vót, me cunderverő vót odabé a Teknóba. Na, de osztán Kerekes rendet csináll, ejiszenn, csak há neki is a fejivel van a baj. Mongyuk, ha mellette vagyok akkó eccer-eccer tudom eggy-eggy kicsitt módernizálni, de ha iszik, a baj nagyon hamar jő vélle. Immá Sanyi bának megmontam, hogy ha ahajt eldöntötte, s elrendeszte, akkó valamit megiszunk, s mekköszönnyük, hogy annyi idejig blokkfellelős vót s osztán mi Kerekessel tovább intézzük. Na. Teszem le, Jóska. Hallám mennyek le eggyet a bodegába.
Hálló? Na, te vagyé, Jóska? Na, immá Obámá megnyerte a vállasztásokot, ő lessz az elnök Amerikába. Mi? Én aszondom, hogy eggy kicsitt más világ lessz, Jóska.
Osztán lehet, hogy mi asztot a bőrünkönn nem fogjuk megérezni, kérlekszépenn, de úgy nez ki, hogy eggy kicsitt visszavesznek abból az irambóll, ami vót itt Klinton útánn, me má az egéssz világ keszte útálni Amerikát Bus mijánn. Igen, Jóska, me Buss mindent akart, értöttedé, mindembe szökött belé, s odakerűltek az amerikajiak, hogy má erőssen nem keszték állhatni a pasast, értöttedé, me nem vót elég a háború s otthonnyába nekik a sok baj, mosmég ez a pénzválcság is megeresztette őköt. Én csak asztot mondom most is, hogy ilyenkó a szegén ember, mind amilyenek mi vagyunk, nem érzi meg annyira, kérlekszépenn, hogy mekkorát lehet suppanni, me nincs amit elvesziccsen. Na. Kerekes, a fösső szomszéd is aszongya, hogy immá nem olyan világot éllünk, amikó asztot nezzük, hogy ki néger s ki milyen színű, értöttedé, hanem asztot, hogy az ember mihez ért s micsinál. Sanyi bá is, a blokkfelelős ott lémitált a blokk előtt, hogy há milyen dolog, kérlekszépenn, hogy Amerikának néger elnöke lett, de osztán odaszóllottam neki, hogy én ejiszenn jobban őrvendenék, Sanyi bácsi, ha itt maga helyett a a blokkfelelős néger lenne, me egésszen biztos, hogy jobb vóna, mind maga. Ejj, úgy megsértődött az öreg, Jóska, hogy két napja ahajt nem köszön, értöttedé, de há ne köszönnyön, hogyha úgy érzi, hogy az őtöt megnyugtassa. Éppeg takarittottunk valamelyiknap a blokk előtt, s akkó mind kekeckedett, hogy ilyen a világ, s olyan a világ, s hogy mikó vót jó világ. Mondom Sanyi bácsi, annál rosszabb világ nem lehet, értijé, mind amit maguk épittettek fől nekünk gyárastóll s Csáuseszkustóll s csírkelábastóll, a nagy Epoká dé Áúrt. Hogy ahajt a véginn odakerűltünk, hogy villany se vót s asse vót, amit megenni. Immá gyönyörűen megcsinálták az emberarcú szóciállizmust, őrventünk, hogy valahogy túlélltük. Maji napig annak isszuk a levit. Na. S egyéb? Éppeg nesztem, hogy a Sztyáuát a Lijon esmenn megeresztette a Csámpijonsz Ligába, s ahajt Kolozsvár is kikapott a Bordótóll. Hallám kíváncsi vómék, hogy a futszálosok micsinának odale Zágrábba. Szombatonn lemenyek a kézilabdára, jő Tűrgu Zsiu, ejiszenn mekkéne verni őköt, hogy lépjünk eggyről a kettőre. Hálló? Legalább meccseket nezzünk, amikó lehet, me a tévébe is egyéb nincsen, kampán kampán hátánn, minnyá úgy nem tudod békapcsólni, hogy éppeg valakit ne mocskójjanak benne. Nekem tótuná, hogy ki nyeri, Jóska, me attól még reggel kenyérétt s tejétt le kell menni a bótba. Este bénézellé eggyet a bodegába..?
– Hálló? Te vagyé, Jóska? Na. Nezmeg, ember, itt osztán mindent esszezavartak, há a tanárok fizetésit megemelték, éppeg jelent meg a Monitórul Oficsiálba, s utána Töricséjánu kiállott, értöttedé, s aszonta, hogy csak április elsejitőll emelik. Ki érti esztet, Jóska..? Mi?
Há ha eccer a parlament megszavaszta, s Böszészku is aláírta, akkor mit izélnek itt? Me aszongyák, hogy itt a monetáris válcságba nem tuggyák megengedni, hogy há a budzsetárisok ekkora indekszállást kapjanak egybőll. Me osztán erre jő mindenki, értöttedé, az egésségügyiek s a többi budzsetáris, hogy há az övéket is emejjék meg. Há így vané, Jóska, vagy nem így van? Kerekes, a fösső szomszéd is aszongya, hogyhá mosmá ő se érti itt má esztet az egésszet, kérlekszépenn, me habá nem ért eggyet a tanárok fizetésemelésivel, de aszongya, hogyha má megígérték nekik, akkor ejiszenn aggyák is meg. Me itt senkinek se hiánzik, értöttedé, hogy a vállasztások előtt káoszba fórdújjon minden. Me mindenki csak beszéll esszevissza, s arra senki se gondól, hogy minnyá itt a tél, kérlekszépenn, s hogy a közöskőccségek mennyik lesznek. Me a gáz árát az oroszok ahajt tekerik fől, értöttedé, me a válcság őköt is megérintette. Immá a magyarokot ejiszenn csak kihúzzák a slamasztikábóll, azétt kaptak eggy csomó pénszt. Hálló? Na, immá arra is kéváncsi vónék, hogy kedden ki nyer Amerikába. Én aszondom, Jóska, hogy ejiszenn Obámá jobb vóna, mind az öreg, me nem lenne olyan harcijas, mind amilyen ez a kicsi Buss vót. Te miccósz hezza, Jóska..? Kerekesnek ebbe az a vélleménye, hogy ebbe a világba keménykezű elnök kell, s hogy Mekkájjn erre ejiszenn jobb vóna. Annyi a baj a világon, Jóska, hogy nem fogják győzni. Itt nem elég a sok háború s az energijaválcság, kérlekszépenn, mosmég béjött ez a pénzválcság is, csak asztot nem tudom, hogy esztet ki érti s ki lássa világosonn? Me én eccer nem. Hálló, S másképp? Na, Dzsidzsi is immá kineveszte Muntyeánut a Sztyáuához edzőnek, de én aszondom, hogy úgyis ő mongya meg, ki áll föl a pályára. Mommeg, te, hogy viselkedik a tévébe, ember, há odakerűllünk, hogy minnyá ő szabja meg asztot is, hogy mikó közveticcsék a tévébe..? Annakidejinn elkergette a pasast, esztet a Dorinélt, s most esmenn puszipajtások. Ilyen ez a világ, Jóska. Én éppeg ezétt nem tudok puszipajtás lenni Sanyi bával, a blokkfelelőssel, me tudom, értöttedé, hogy bésúgó vót annakidejinn, s azóta is csak eszi az életünköt, s bennünk lakik, mind a szú a fába. Na. Immá menyünk haza világittani, hallám le kéne mennyek a Patkóba, hogy nezzem meg, a krizantint hogy aggyák, me mekkel venni, micsinájjunk. Este lejösszé eggyet a bodegába..?
Korcs-Ma: Odabé Csíkba, Jóska... – Hálló? Te vagyé, Jóska? Na, hallám kéváncsi vónék, hogy micsinál a Kolozsvár a Sztyáuával fotbalba. Ejiszenn megeresztik a pofájjukot, hogy Békáli is immá fogja bé. Mi?
Jő a Cselszi is Kolozsvárra, vannak, akik innétrőll is mennek, aszongyák hárommilijójétt má lehetett jegyet venni feketénn. Na. Éppeg fől vagyok háborodval, Jóska, me béhoszták, hogy a soffőrvizsgát csak odabé Csíkba lehet megcsinállni, értöttedé s a fijam biza hetek óta járja Csíkot. Énnemtudom, kérlekszépenn, hogy odafől a megyénél esztet hogy gondójják, de ugyanott vagyunk, értöttedé, éppeg, mind ezelőtt tizennyóc esztendeje. Há momeg, te Jóska, ennyit nem képesek fejlődni az emberek odaátal a hegyen, te?! Há évekig lehetett, meg lehetett csináni itt is, s most kötik az ebet a karóhoz, s járassák az embert bé Csíkba. Há nem vót elég, ember, hogy mosmá ahajt pontosonn negyven kerek esztendeje, amijóta hatvannyócba a megyésittésnél ahajt hezzacsaptak Csíkhoz, egyéb nem vót, mindenétt oda kellett menni. Ha pasapórt, ha rárvizsga, ha soffőrkönyv, mindenétt az ember abba a hitván hideg Csíkba átal kellett mennyen s a napját ott el kellett tőccse. Há annakidejinn mindembe jobban álltak, me mindent odavittek, értöttedé: az ellátásba is jobban vótak, s mindembe, s mi ittuk a levit, kérlekszépenn. Nekem má elegem van abból, Jóska, hogy kétezernyócba is mindenétt Csíkba kell menni. Itt beszélnek Böszészkujék is a decsentralizácijóról, értöttedé, de semmiccse csinálnak azétt, hogy ne így legyen. Annakidejinn itt az űzletek üressen állottak, értöttedé, mindenétt Csíkba kellett futni, ha bezzint akart venni az ember, ha cipőt. Éppeg annyi hasznunk vót, hogy a megyéssittéskór őköt tették meg fővárosnak, hogyhá annyi román nem kőtözött ide, mind hezzuk. De azonkívűll mindig elébb vótak, mind mi itt Udvarhellyen. Me osztán én is úgy vagyok ezzel, mind Kerekes, a fösső szomszéd, aki aszongya, hogy ő jó becsűlletes udvarhellyi emberként nem álhassa a csíkijakot. Olyan hideg van má pityókaszedéskór, értöttedé, hogy nem lehet kibírni. Éppeg azétt mongyák, hogy álittólag itt valamelyik temetőbe fől van írval a sírkőre, hogy aszongya Itt is jobb, mind Csíkba! Há így vané, Jóska, vagy nem így van. Na. Úgyhogy esmenn mindenétt oda kell menni, értöttedé, me minden olyan lassan menyen ebbe az órszágba, kérlekszépenn, minha valahól a világ véginn vónánk. Na. Bodegába vótállé mostanába? Én ejiszenn eggyet lemenyek...
Korcs-Ma – Mind az oroszok, Jóska... – Hálló? Ta vagyé, Jóska? Na. Csak kihúszta az egált a Cséféré a Cselszivel. S a Sztyáuá is a Fijorentinánáll. Ott amikó átallépte Nikolica vagy Sztánku a félpályát, a bémondó úgy üvőtött a tévébe, minha már gólt rúktak vóna. Mi?
Kerekessel, a fösső szomszéddal együtt nesztem. Ki vót bolondúlval, me nem állhassa a Sztyáuát, annakidejinn a Csáuseszku-rencerbe is feszt a Dinamónak vagy a Rapidnak drukkólt. Én is így vagyok vélle, Jóska, me úgy meggyűlőltem annakidejinn a sok csalás mijatt őköt, értöttedé, hogy azóta se tudok véllük lenni, amikó leűllök a tévé elé. Ott amikór az Ászeá főljutott vót esmen a nyócvanas évek közepinn, s hat pontot tudott csinálni az Áligába, s átalmentünk vót Vásárhelyré a mecscsre.... Há még akkor is a Sztyáuának fújtak a bírók, te Jóska, amikó má öt-núllra vezettek. Én a hokiba is őköt útálom, értöttedé, me eggyfólytába církuszkodnak Csíkkal s Gyergyóval. Na. S máskülömbe? Kerekes három napja feszt iszik, esmenn el van bolondúlval a feje, nem bír magával. Menyek bé a bodegába valamelyiknap, de má a sarkon hallottam a hangját, úgy szidott valakit. Osztán amikó béléptem az ajtónn, éppeg emelte a kezit valami szerencsétlenre, kérlekszépenn, aki asztot találta mondani, hogy ejiszenn immá fogja bé s ne órdiccson olyan hangosonn, me az agya duvad széjjel. Osztán Kerekes aszonta, hogy amminnyá széjjelduvad, csak a kezitőll. Montam a pasasnak, hogyha jót akar, akkó ejiszenn hamarjába sirűjjön kifelé a bodegából, me ilyenkó én se bírok vélle. Na. Hálló? Aszonták, nem viszik föl a gázárakot, Jóska, de én aszondom, hogy csak azétt nem, me jőnek a választások. Ezétt attak akkora fizetést a tanároknak is. Januártóll úgy megemelik, értöttedé, hogy a szemünk fölakad. S ez azétt van, me az oroszok mocskolódnak, Putyinék zsarójják a fél Európát a gáz árával. S le kell nyejjük, Jóska, me az oroszok főljöttek, értöttedé, mindenütt ott vannak, teccik-nemteccik. S annyian vannak, mind az oroszok... Itt mi izéllünk, hogy így Amerika s úgy Amerika, de ezek asztot csinálnak itt Európába, amit akarnak. Há látodé, hogy aszongyák, a Zenit Leningrád ahajt a meccseket is megvette az Uefa-kupába. Itt olyan világ jő, Jóska, az oroszokkal s a kínajiakkal, értötedé, hogy ejiszenn jobb, hogyha asztot mi nem érjük meg. Vót ami vót a negyven esztendő kommúnizmus s szócsiálizmus alatt, értöttedé, de ami ezután jő, asztot ejiszenn még úgy se lehet kibírni. Me annakidejinn ha hallgattál, békinn hagytak, de most nem tucc úgy meghúzódni, hogy az utóssó pénzedet is el ne vegyék ezek, kérlekszépenn. Hálló? Hallám valamit igyunk meg a bodegába, ejiszenn Kerekes eddig má ott van...
Korcs-Ma – Monetárválcság van, Jóska... – Hálló? Te vagyé, Jóska? Na. Menyen a cirkusz esmenn, hogy mi legyen a tanügyi káderek fizetésivel, kérlekszépenn. Mi? Hogy mondod? Kerekes, a fösső szomszéd is aszongya, hogy nem kellene megemejjék, látom, te is aszondod.
Én pedig aszondom, Jóska, hogy mekkell emejjék nekik is, me megérdemlik. Mondhacc te is akármit, s Kerekes is, s más is, értöttedé, az a tí vélleményetek, kérlekszépenn, de én eccer a tanároktóll nem sajnálom asztot a pénszt, Jóska, me idegileg hamarabb tönkremennek, mind mi, akik fizikai munkával keressük meg a bétevőt, értöttedé. Na. Kampánhúzás vót, Jóska, de évek óta véllük církuszkodnak a legtöbbet, s ezétt nem mennek a fijatalok tanittani. Esztet mondom én, Jóska, de lehet, hogy nem így van. Hálló? Az euró is úgy meglendűlt, Jóska, hogy minnyá átalmenyen a negyvenezerlejes határonn, kérlekszépenn. S osztán ahogy főmenyen, egybőll mindent kezdnek megdrágittani, me akinek pénze van, senki se akar veszitteni. S akinek nincs, mind nekünk, úgyis mindeggy, Jóska, me úgyse vesznek emberszámba. Hálló? Én nem tudom, Jóska, hogy odaát Amerikába kik intézik ezeket a bankos meneteket, kérlekszépenn, de nekem eccer-eccer az az érzésem, hogy szórakoznak ezzel az egész világgal. Mondjuk nekem az eszem nem ér odájig, hogy ezeket átallássam, kérlekszépenn, hogy mitől menyen fől a dollár s az euró, de az ilyen eggyik napról a másikra menő manőverek nem tiszta dógok, Jóska. Úgyé a világ meg van bólydúlval, értöttedé, egyéb nincsen így a kőolaj s úgy a gáz, s az amerikajiaknak mindenkivel bajuk van, akivel lehet, az oroszok esmenn főjöttek, s ahajt Kína menyen el mindenki mellett s az ember má asse tuggya hányadánn áll. Én aszondom, Jóska, hogy itt valami nagy gazemberségek vannak állandó jelleggel a háttérbe, értöttedé, csak mí nem tudunk rólla, me nem kötik az órrunkra. Csak nekem az is benne van a buta fejembe, kérlekszépenn, hogy valakik egyfólytába ki akarják húzni asztot a kicsi pénszt is a zsebünkbőll, amit belé-belétesznek. Ilyen számla, olyan kitánca vagy faktúra, közöskőccség, kocsiadó, mindenfélle, értöttedé, az ember má el se tud igazodni rajtuk, csak fizet s nezi, hogy maradé valami. Megy az inflácijó s minden. Hálló? Annakidejin a háború utánn is olyan inflácijó vót, értöttedé, báttyámék mesélték, hogy az ember béállt a kenyérsór végire, s mire kiállotta, többe került a kenyér. A mindenit a mocsok világjának, hogy mit lenyelettek akkor is az emberekkel! Há így vané, Jóska, vagy nem így van?! Itt mind monhassák, hogy ilyen monetárválcság van, Jóska, s hogy a kórmán beléavatkozott, me szerintem allessz a legjobb, értöttedé, ha most hamarjába lemenyünk a bodegába s ahajt megiszunk valamit, me jövő hétenn csak a felit tuggyuk meginni...
Korcs-Ma – Ideje vót, Jóska – Hálló? Te vagyé, Jóska? Megvagyunk, értöttedé. Na, immá csak bétették a bőrtömbe a két öreget, értöttedé, Khicákot s Sztönkuleszkut, immá tizennyóc esztendő után ideje vót, Jóska.
Immá nem tutták őköt tovább menteni, bé kellett vigyék a policok Zsilávára, értöttedé, immá ott maradnak. Csak az a baj, Jóska, hogy csak esztet a két embert ítélték el s ezeket is tizennyóc év múltán. Me ha itt ígasság lett vóna ebbe az órszágba, kérlekszépenn, akkó még azonnyomba bé kellett vóna zárják őköt, me ahajt Temesváron ők lövettek a tömegbe! Mi? Há Ilijeszku kilencvembe az eggyiket odatette hadűgyminiszternek, s a másikot belügyminiszternek! Há ő mentette a bőrüköt! S há kérdezem én, Jóska: nem Ilijeszkut kellett vónajé bézárni? Há ők csinálták az egésszet, kérlekszépenn, s utána ő lett minden az atyaúristen Románijába! Há minden rosszat nekik köszönhetünk, te, azoknak, akik abba a zűrzavarba odakerűltek Bukorezstbe, kérlekszépenn, me ők lopták széjjel az órszágot! Csak esztet nem érti meg senki se ebbe az órszágba, hogy a legnagyobb gazemberek mindig legfelűl vótak. Me ez a tiszta valóság, Jóska. Me itt a legnagyobb póllitikusok vótak azok, akik ott a forró menetbe deszkurkállódtak s ottmarattak. Utóllag osztán hijába osszuk hogy így vót s hogy úgy vót, értöttedé, me úgy is úgy könyveli el őköt az utókor, értöttedé, hogy jól csinálták, s űgyesek vótak, me meggazdagottak. Olyanok, mind a tórdai malac, amelyik seggel menyen a vályunak s mégis jóllakik. Na. Immá ideje vót, hogy bézárják ezeket. Hálló? Kerekes elvan odafel. Valamelyiknap ahajt esszeveszett eggy pasassal a blokk előtt, asse tudom mifölött, kérlekszépenn, arra értem oda, hogy hadonászott neki, mind a tollas cigán a forgószélbe. Éppeg jövék haza a pijacról, értöttedé, me Manyi lekűdött gogosárétt, me el akarja tenni, amikó le kellett áliccsam Kerekest. Esmenn olyan pállinkaszaga vót, értöttedé, hogy szinte elhántam magamot. De há micsinájj az ilyen emberrel, Jóska? Lecsillapittottam, s osztán jöttem fől a blokkba, me dógom vót. Egéssz déllután hórtam fől a sok bórkányos üveget a pincéből s mostuk. Mi? Hálló? Egy kicsi mureturát is el kéne tegyünk, értöttedé, s osztán ott van a cikakáboszta is, me télenn erőssen jó a sűltpityóka mellé. Na. Hallám Kolozsvár megereszti-e a Dinamót? Erőssen reméllem, Jóska. Na. Teszem le. Lejösszé eggyet a bodegába?
– Hálló? Te vagyé, Jóska? Eccer jól megeresztették esmenn a Sztyáuá bőcsességit, Dzsidzsi hazafutott a lózsábóll a negyedik gól utánn. Mi? Né, Jóska, itt ha öt gólt rúktak vóna, akkor a Lion ahajt hetet rúgott vóna nekik, én aszondom.
Me ezek esztet nem tuggyák főfogni, hogy milyen messze vannak Európátóll. Amíg Kolozsvár szerényenn áll hezza a meccsekhez, kérlekszépenn, addig ezek minnyá-minnyá asztot kűrtölik világgá, hogy mindenkit megvernek. Immá Kolozsvár is megtorpant, kérlekszépenn, pedig ha Kádu nem ér belé olyan bódogtalanúll abba a labdába, az eggy pontot ahajt elhozzák Bordóbóll. Hálló? De há Lökötus nem bírta ki a Dzsidzsi száját, elege lett belőlle. Igen, Jóska, me telitömték a csapatot minden idegennyel, értötteé, s nem jácodnak semmit. Ott ilyen Ártúrók, s Kápetánoszok, s Szémédók nincs amit keressenek. Na. Hálló? Na, mosmá osztán kezdnek egyenessbe kapcsólni a kampánnal, Jóska, alig járt le a nyári menet, itt van esmenn a másik. Csak én éppeg asztot nem értem, kérlekszépenn, hogy a vót pógármester mér nem mert kiállani Verestói ellen? Mi? S az Emmpépét ahajt mi mijánn nem inditották el, kérlekszépenn, ha má annyi aláírást esszegyüttöttek, s az Erremdéessz ellen úgy tűzbe vótak jővel, mind a pap szamara. Itt izélnek, hogy függetleneket támogatnak. Me én aszondom, hogy ennél jobb alkalma nem lett vóna s eggyelőre nem is lessz. Úgyhogy mongyon mindenki akármit, de én is mondom a magamét, hogy itt van valami a háttérbe. Kerekes, a fösső szomszéd is aszongya, hogyhá itt valami nem tiszta, ha ez a Böszészku egyszer csak aszongya, hogy Csíkba akar jőni koszorúzni. Neki se mindeggy, értöttedé, hogy ehejtrőll kik jutnak bé a parlamentbe, me ő is asztot szereti, ha mindenki eggyetért vélle s asztot csinájja, amit ő mond. Az Erremdéessz is béindúlt már, mind tavasszal a hólé, értöttedé, mosmá eggy bő hónap van a vállasztásokig, s mozdúlni kell valamerre. Hálló? S máskülömbe? Akkór jól vagytok. Hallám mennyek lefelé a pincébe én is, me még az eltevéssel úgy állunk, hogy a kábosztát s a zakuszkát most tesszük el, s ki kell mossam slaggal a bidonokot. Valamelyiknap Sanyi bá, a blokkfelelős már húszta az órrát, s motyogott valamit, értöttedé, amikó Kerekesnek a kábosztás bidonnyait mostuk, me büdösség vót a lépcsőházba. Éppeg montam Kerekesnekk, hogy ejiszenn haggy békit, s ne szójj vissza, szomszéd, me nem hiánzik esmenn a církuszkodás az öreggel. Letotyogott oda papucsba, me nem tutta szó nélkűll hagyni a dógot, értöttedé, de osztán Kerekes mekkínálta eggy pohár tavalyi bórral, s azzal elhallgatott, mind a húgyos disznyó a búzába. Osztán mi is megittunk eggy-eggy pohárkával a bidon tetejire űlvel, s osztán átalmentünk eggyet a bodegába. Na. Úgyhogy ilyen világ van mifelénk. Teszem le, Jóska.
Az Open Stage múltkor nagy sikert aratott a topikban, remélem ez es hasonló el nem felejthetetlen emlék lesz. Nem es idézek belőle, minden perce arany:
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Mi? Micsinátok? Kezdődik ahajt az olimpia, itt osztán má lehet szorittani a magyaroknak, hallám hány érmet gyüttnek essze. S máskülömbe? Itt éppeg Kerekes, a fösső szomszéd panaszkodik odale a bodegába, hogy baj van az örökségivel, me valami rokonnya is ígényt tart a házra, belé van betegedvel. Mi? Há vót az annyának a tesvére, a nagynénnye, kérlekszépenn, s annak nem vót gyermeke, s így úgy vót elképzelvel a menet, hogy há magtalann juss vót, de Kerekesre haggya a házat. S évek óta hitván Kerekesék rendeszték az öregasszont odaki falunn, valamelyik nyikómenti kicsifaluba, kérlekszépenn, s ugyé úgy vót az eggyesség, hogy az öregasszon ha meg talál halni, há a Kerekeséké lessz a bennvaló s gyümőcsös s minden, értöttedé, csak éppeg nem oficsiáll végrendelkeszte le a vénasszon s most ebből van a baj. S hitván Kerekes szinte minden héten odaki vót s a feleségivel rendeszte a vénasszont, me az unokatesvérijék, valami Laji bájék ott laknak a szomszéd faluba, értöttedé, de há arrafelé se mentek, s eggy pohár vizet bé nem attak vóna az öregasszonnak. Hálló? Na. S osztán a vénasszon ahajt eggy pár hónapja valahogy nagy nehezen csak elment, értöttedé, a temetést s tórt is Kerekesék intészték, de há aszongya, hogy amikó a háználl fől vót ravatalozval a vénasszon, s indúltak vóna ki a temetőbe, há az unokatesvérijék eggy-kettőre odaszöktek s má az első koszorut ők vitték a kopórsó utánn. Aszonta Kerekes, éreszte, értöttedé, hogy a bicskát abba a szent helybe beléüti a Laji bá belibe, de nem akart církuszt a temetésenn. Osztán a toronn ahajt megmonta nekik, hogy ameddig ő él, Laji bájék oda abba a házba a lábukot nem teszik bé, me akkór inkább főlgyújcsa az egésszet s áldás-békesség. Na, így, mommeg, te Jóska. S azóta církuszkodnak, izengetnek bé, s mosmá tőrvénre akarnak menni, s Kerekes belé van betegedvel. Igen, Jóska, me asztot akarta, hogy ott a házat eggy kicsit kipofozza, vagy hezzaépitt s örekkorára lessz ahova kikőtözzenek s ott ahajt az udvaronn lehet miccset sütni s egyéb. Jó nagy kert is van, hálistennek, s az se mellékes, hogy ahajt a bodega is két házra van onnétróll. Mi? Há má vagy nyócvan darab becseá-téglát is megvett, me a nyári konyhát elboncsa, s udvarnak a másik felibe épitteni is akar, értöttedé, s azomba jő a pappír, hogy kell mennyen a tőrvényszékre. S fogaggy űgyvédet s fizessél, mind a katonatiszt. Minha nem lenne elég baj azonn kívűll is. Me ilye emberek vannak, Jóska, hogy amíg hitván vénasszon élt, értöttedé, arrafelé se mentek, s most a bennvaló nekik is kéne, vagy legalább az, hogy Kerekes felibe fizesse ki őköt. Olyan idegess vót valemlyiknap is, értöttedé, hogy sőrrel vette bé az antinegráldzsikot a bodegába, mondom, szomszéd, ne idegesicsd fől magadot ennyire kérlekszépenn, me eggy szép naponn ahajt békerülsz az idegre vagy fődhözvered magadot s osztán akkó Laji bá ténleg béül a házba s az épittésből se lessz semmi. Na. Úgyhogy így állunk, hitván Kerekes az olimpiját se tuggya nyúgottan végignezni. Ma jösszé le a bodegába..?
–Hálló? Na. Szerussz, Jóska. Mi? Meleg van, de az esső is el-elered. Kerekes, a fösső szomszéd ahajt szinte elment valamelyiknap. Béevett gombából s hijába montam, hogy ne igyon réja, me nem vót akivel beszéllni.
Szettünk keserűgombát, értöttedé, hazamentünk s estére megcsinátuk erősen finomra, kérlekszépenn, túróvall, ahogy kell, de há Kerekes annyit evett, hogy ejiszenn az újjával béérte vóna. S montam, szomszéd ejiszenn ne igyunk réja, me attól beteg lehet az ember, de há a ő eggy flakon sőrt ahajt réjaivott. Én eggy cseppet se, Jóska. Osztán reggel, amikó fölébrett, há egybőll futott a budira, erőssen rosszúl vót. Lehívott, hogy micsinájjon, me úgy fájt a bele, hogy mozdúlni is alig tudott. Mondom, szomszéd, mese nincs, itt bé kell menni a sűrgősségire, hallám csinájjanak valamit. Hamar takszival bévittem, me a felesége munkába vót, s ahogy meglátták, abba a helybe béfektették. Osztán három napot ott űlt, kérlekszépenn, de há nem lettem vóna a hellyibe. Erőssen rosszúl vót, aszongya adott pillanatba mindent föladott. Osztán csak visszajött. De montam, szomszéd, ebbőll eggy élletre tanúltál reméllem, hogy gombára nem iszunk, értöttedé. Na. Az órvos aszonta, hogy szerencséjje vót. Mondom, doktor úr, ennek mindig szerencséjje vót, ez mindent túléll, me ilyenfajta. Hálló? S máskülömbe? Elvagyunk. Éppeg nesztem szerdánn este, hogy ahajt jól megeresztették a Sztyáuá bőcsességit Vászlújba, immá elkeszték a bajnokságot, igazi ciganijáda vót, Jóska. Dzsidzsi ehette a kefét esmenn. Hálló? Eccer esmenn béjött a nagy árvíz odafől Módvába. Soha nem ússzúk meg, Jóska, ma ott, hónap itt van a baj. Mindennel így vagyunk. Sanyi bájék, a blokkfelelősék is esmenn elásztak valamelyiknap, me Gézájéknáll a kicsi gyermek úgy felejtette a vízcsapot, osztán a víz lefutott Sanyi bájékhoz, de szerencsére a gyernek a blokk előtt vót s ameddig nagyobb baj lett vóna, há fővitték s hamar elzárták a csapot, éppeg csak a konyha telt meg. Még jó, hogy Rózsika néni, a Sanyi bá felesége idejibe észrevette. Csak osztán amikó Géza estefelé félrészegenn hazakerűlt munkábóll, értöttedé, há Sanyi bá úgy leteremtette, hogy két lej érőt nem hagyott rajta. Úgy üvőtött, mind Márton a hegyenn. Na. Ilyen dógok tőrténnek nállunk. A konyhaablakot is immá bédróthálóztatták, értöttedé, me valamelyik gyermek esmenn bérúkta a labdával. De há most az a gyermek is hól jácoggyon, te Jóska, ha nem a blokk előtt..? Annyi a kocsi, s a parkírozó s a garázs, hogy lassan ezek a gyermekek létezni se tudnak, értöttedé, s akkó még mí, a főnőttek szójjunk réjuk, hogy né fijam, ne jácoggyáll, nyomd meg a fenekedet a padonn..? Há így vané, Jóska, vagy nem így van? Eggyet lejösszé a bodegába..?
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Esseget, meg-megcseppen, s osztán esmenn süt ki a nap. Elvagyunk, ki-kimenyünk a veteménbe, tesszük-vesszük, értöttedé, hogy őszire bár asztot a kicsi zőccséget tuggyuk megtermelni, me mindent nem tudunk mi se megvenni a bótokba.
S a pijaconn is olyan drágánn adnak mindent, kérlekszépenn, s mosmá alkunni se lehet a románnal, értöttedé, me neki is mekkell élni valamibőll, aszongya. Mondom a mútkór, há nekem is, jóember, s kicsitt aggya ócsóbban asztot az árdéjjt. De há nem atta. Hálló? Annakidejinn, amikó a régi rencerbe attak valami kicsi fődet az embereknek itt-ott a határba, há őszre alig maratt valami, me mind kilopkották belőlle. Mi? Igen, s Sanyi bájék, a blokkfelelősék osztán kitalálták, kérlekszépeenn, hogy a blokk körűll is ássák föl a fődet. S aprobárét kellett kérni a néptanácstóll, de az öreg elrendeszte, me akkó még vót szava az ilyen hellykenn. Soha el nem felejtem, Jóska, hogy ahajt eggy szerda déllután osztogatta Sanyi bá odale a fődet az embereknek, s mi azétt kaptunk Kerekessel, a fösső szomszéddal csak eggy-eggy vékony csíkot, me nesztük a meccset. Nyócvannégybe, vagy mikó vót, éppeg a Dinamó jáccott a Liverpóllal Bukorezstbe, a nagy essőbe, jóll emlékszem. Osztán utána monta Bokor, hogy az öreg erőssen vékonyan mérte a fődet, kérlekszépenn, s akiket nem szeretett, azoknak kevesset adott. Nem vót apelláta, me ugyé asztot mindenki tutta, hogy az öreg bésúgó, s senki nem merte megmondani neki az igasságot, me mindenki félt, hogy elviteti a milicijával. Manyijék, a feleségemék ahajt belé vótak betegedvel, de nem vót micsináni. Osztán a fórradalomkó megmondtuk vót az öregnek, hogy nagy disznyóság vót annakidejinn ez véllünk, de osztán má nem lehetett váltosztatni. Ki adott vóna az övébőll, Jóska..? Senki. Na. De mindenesetre osztán tuttunk szerelni eggy kicsi fődet, s ott ződhagymát, retket, paradicsomot, múrkot, kicsi pityókát megtermelünk. Annyi, hogy mindenféle jöttment ember belé-belényúl, csak éppen az eggyiket se tudom elkapni, me én is belényúlnék neki úgy, hogy megemlegetné. A múrkot lenyomnám úgy a tórkán, hogy kilóméterekre elkerűlné a hellyet. Hálló? Na. Úgyhogy így. Úgy néz ki, hogy idén jó termés lessz, Jóska, me szárasság sincs s olyan sok esső sincs. Valamelyik évbe kapállni se tuttunk, kérlekszépenn, tiszta sár vót minden, a bodega előtt takarittottuk le Kerekessel a gumicsizmákot. Mi? Elvan Kerekes, dógozgatik, esténként meg-megrészegedik a bodegába s eszi a feleséginek az életit, egyfólytába bennne lakik, mind a szú a fába. Aszongya elege van az élletbőll. Mondom, szomszéd, ne mind panaszkoggy s kesereggy, immá a nyugdíjjig húzzuk ki valahogy asztot a pár esztendőt s osztán meglássuk. Na. Teszem le a telefont. Hallá eggyet bénézek a bodegába, mi a helyzet. Téged is rég nem láttalak arrafelé.