Pusztán arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy azért ne essünk át a párosujju tuloldalára.
Véleményem szerint a kialakult helyzetért elsősorban a cigány vezetők a hibásak (Kolompár Orbán mint a cigányság első embere?!) a hazai jogvédők, és mi magunk is.
A cigány vezetők, mert szar korrupt kutyák, akik szarért-hugyért eladják a népük, a hazai jogvédők, mert hülyék ahhoz hogy felfogják: aki bűnözőnek áll, az már nem áldozat, így nincs jogalapja a védelmének, ezért tevékenységük irritáló és igazságtalan, és mi magunk, mert tűrjük, hogy pár szarházi terrorizáljon minket.
Jó, de most mit akarsz mondani ezzel? Senki sem akar semmi rosszat R. Évinek és a hozzá hasonlóknak. Nekem is volt (fél)cigány osztálytársam, hentes, nem egy atomfizikus, viszont tisztességes, becsületes gyerek.
Ettől a tények még tények maradnak. Feleségem ma három ügyben tárgyalt a PKKB-n (lopás, rablás és sts), mit ad Isten, mind a három vádlott cigány.
Senki nem a cigányság likvidálását, "kollektív bűnösnek" kikiáltását kívánja, hanem a létező és egyre nagyobb probléma megoldását. Egy problémát pedig lehetetlen úgy kezelni, hogy nem ismerjük el a létezését, sőt, nem is beszélünk róla. Attól ez nem fog megoldódni, hogy azt szajkózza ez a szarházi Draskovics, hogy nem szabad bőrszín alapján megkülönböztetni az elkövetőket. Persze, hogy nem szabad. Nem értenek semmit a társadalmi elvárásokból. A rendőrség megerősítése ehhez kevés, sokkal átfogóbb intézkedéssorozatra van szükség. És itt van a baj, mert ezek nem hajlandók elismerni, hogy fennáll a probléma, így megoldási javaslatuk sem létezhet.
Cigány származású, pedagógusként végzett, majd óvónőként dolgozott évekig, aztán egy árvaházban helyezkedett el, és próbált embert faragni a sok szerencsétlen kis lurkóból.
Kollégái nagy része már rég feladta, és más munkahelyet keresett.
Az általa felnevelt gyerkőcök a mai napig sűrűn látogatják, elmesélik ügyes-bajos dolgaik, tanácsot kérnek tőle.
Éva végül otthagyta az árvaházat, és három diplomával elment inkább takarítani, mert kiutálták erdélyből érkezett kolléganői.
Az volt az összes bűne, hogy nem engedte verni a gyerekeket, és mikor sorozatosan talált a kicsiken kék-zöld foltokat, akkor jelentette a feletteseinek.
Szegény Péntek Évi nevét már kiírhatom, mert neki már senki nem tud ártani. Évi újpesten élt egy panelben. Súlyos motorbalesetet szenvedett, az agya megsérült, rá három évre meghalt. Nála jobb szívű, tisztességesebb embert nem ismertem, mindenki imádta aki ismerte.
Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott. Uralkodott a kerten, fákon, bokrokon és veteményeken. Uralkodott a szántóföldeken, réteken és legelőkön, és uralkodott az erdőn is, amelyik a domb mögött kezdődött és felnyúlt egészen a hegyekig. A fák gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszedte az ember, aki a házban élt, és eltette télire. Összegyűjtötte a veteményt és a pincébe rakta, hogy ne érhesse a fagy. A szántóföldekről begyűjtötte a gabonát, a rétekről a szénát és az erdőből a tüzelőfát. És mindent úgy helyezett el a házban, vagy a ház körül, ahogy az a legcélszerűbb volt. Tél kezdetén beterelte állatait a legelőről, meleg istállókban adott szállást nekik és gondoskodott róluk. Így élt az ember. Meg tudni kell azt is, hogy a ház kéményén tavasztól őszig gólyák álldogáltak, s az eresz alatt egy fecskepár fészkelt. Tudni kell, hogy tavasszal rügyező nyírfák illata vette körül a házat, s nyáron madárdal és sok virág. A háznak nagy vaskos falai voltak, s az ember évente egyszer fehérre meszelte őket, kivéve ott, ahol vadrózsa kúszott reá. Ez a vadrózsa június derekán virágzott, s olyankor a szélesre tárt ablakon keresztül az illat beömlött a szobákba. Így élt a ház és benne az ember, sokáig. Egy borús őszi napon, mikor az eső zsinóron lógott az égből, valahonnan két kis ázott szürke patkány érkezett. Messziről jöttek, fáztak és éhesek voltak. Meglátták a házat, besurrantak a nyitva hagyott ajtón és elrejtőztek a pincében. Ennivalót bőven találtak, jóllaktak és hamarosan hízni kezdtek. Télen már fiaik voltak s tavaszra megint. A fiatal patkányok, akik ott nőttek fel, már otthonuknak érezték a házat, és úgy futkostak a pincében, mintha övék lett volna. Az ember eleinte meg sem látta őket. Később észrevette ugyan, hogy valami eszi a veteményt, de nem törődött vele. Volt elég. Jutott belőle annak, aki éhes. Egyszer aztán meglátott egy fal mellett elszaladó patkányt. Milyen apró és milyen félénk - gondolta. Éljen hát ő is, ha akar. És telt az idő, és a patkányok szaporodtak. Először feltúrták a pincét. Aztán ásni kezdték a falakat. Kanyargós, mély lyukakat fúrtak belé, keresztül-kasul, és itt-ott már a szobákba is eljutottak. Az ember csóválta a fejét, mikor szobájában az első patkánylyukat meglátta. És mert nem szerette a rendetlenséget: betömte, és bemeszelte a nyílást. Másnap reggelre újra ott volt. Az ember háromszor egymás után tömte be, és a patkányok háromszor egymás után fúrták ki megint. Akkor az ember legyintett, és azt gondolta: - Ők is kell, hogy éljenek. s ha nekik csak így jó, hát legyen. És attól kezdve nem tömte be többé a lyukakat. A patkányok pedig rohamosan szaporodtak tovább, és szaporodtak a lyukak a ház falában is. Már nemcsak a pincében, hanem a kamarában, a padláson, sőt éjszakánként a szobákba is besurrantak, és megrágtak minden megrághatót. Egyszer aztán, amikor az ünneplő csizmáját kezdték rágni, az ember megharagudott, és odasújtott botjával. Az egyik patkányt fejbe találta éppen, s a patkány kimúlt. Vérig sértve röffentek össze erre a patkányok. És azonnal kihirdették, hogy az ember ellenség, aki nem hagyja őket élni, szabadságukat korlátozza, jogaikat mellőzi, gyilkos, gonosz és önző. - Nem leszünk a rabszolgái tovább! - visította a főpatkány egy zsírosbödön tetejéről. - Követeljük a szabadságunkat, és a jogainkat. - és a patkányok elhatározták, hogy harcot kezdenek az ember ellen. Az ember minderről nem tudott semmit. Haragját hamar elfeledte, vett más ünneplő csizmát magának, és nem törődött a patkányokkal tovább. Pedig akkor már rengeteg sokan voltak. Megették a pincében az összes veteményt, a kamarában az összes lisztet és az összes sajtot, sőt már a szalonnát is rágni kezdték, pedig tudták, hogy az az ember legféltettebb kincse, amiből még a kutyájának sem ad. Az ember, mikor ezt észrevette, fogta a megmaradt szalonnát, rúdra kötözte, s a rudat a dróttal fölakasztotta a gerendára. Ebből lett aztán csak igazán nagy felháborodás a patkányok között. - Szemtelenség, gyalázat! - kiabálták, mikor rájöttek, hogy nem férkőzhetnek hozzá. - Elrabolja az élelmünket, kifoszt, kizsákmányol! Nem tűrjük tovább! - és föllázadtak. - Mienk a ház - hirdették ki maguk között -, mienk is volt örökké, csak megtűrtük benne az embert, amíg jól viselte magát! De most elég! S egy éjszaka, amikor aludt, rárohantak az emberre, összeharapták, kikergették a házból, messzire elüldözték, s aztán büszkén kihirdették a kertnek, a fáknak, az állatoknak és a madaraknak - még a virágoknak is -, hogy a ház ezentúl nem emberország többé, hanem patkányország, jog és törvény szerint. S azzal uralkodni kezdtek patkánymódra. Mindent felfaltak, ami ehető volt, és mindent megrágtak, ami nem volt ehető, de szemük elé került. Kiürült rendre a pince, a kamara és a gabonás. Elköltöztek a madarak, elpusztultak a virágok, a ház fala omlani kezdett és megfeketedett, fák és virágok illatát bűz váltotta föl. A vetemény ott pusztult a földben, mert nem szedte ki senki. A gyümölcs megérett, lehullt, és elrohadt. A gabona aratatlan maradt, kimosta az eső, és kicsépelte a szél. És eljött a tél, és a patkányok addigra már megettek mindent, ami ehető volt, megrágtak mindent, ami rágható volt. A falak tele voltak lyukakkal, a tetőről lehullott a cserép, ablakok és ajtók alatt öles nyílások tátongtak. És akkor éhezni kezdtek, mert nem volt egy szem gabona több, és az ajtók hasadékain, meg a falak odvain besüvített a szél, a megrongált tetőn behullott a hó, és nem tudtak segíteni magukon. Először veszekedni kezdtek, marták és ölték egymást, rágták és ették egymást, de végül is nem tehettek egyebet: fölkerekedtek és otthagyták a tönkretett birodalmat. Az ember pedig tavaszra szépen visszajött megint, rendbe hozta a tetőt, kitakarította a házat, a falakat megigazította, kimeszelte, a földet felszántotta, vetett és ültetett, s mire megjött a nyár, újra virágillat és madárdal vette körül a házat. Őszire ismét megtelt a pince, a kamara és a gabonás, és mire jött a tél, olyan volt már minden, mintha semmi sem történt volna. Azonban elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pince gödreiben. És amikor az ember észrevette, hogy újra szaporodni kezdenek, hosszasan elgondolkodott, hogy mit is tegyen velük. Ti is gondolkodjatok, s aszerint cselekedjetek!
"A Magyar Hírlap hétfői számában megjelent "Betelt a pohár" című cikket követően Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is azt gondolja, hogy betelt a pohár, arra kéri valamennyi állami intézményt és állami tulajdonú vállalatot, hogy szüntesse meg a lap előfizetését.
Mindemellett az illetékes vagyonkezelő szervezeten keresztül a kormányfő arra utasítja az érintett állami vállalatokat, hogy szüntessék be a fizetett hirdetések és a reklámok megjelentetését a Magyar Hírlapban.
Gyurcsány Ferenc arra utasítja Draskovics Tibor rendészeti és igazságügyi minisztert, hogy készítse elő a megfelelő sajtóetikai, vagy jogi eljárást a "Betelt a pohár" című írással kapcsolatban. "
Már úgy hiányzott ez! Te vagy az állandóság az életemben! ... De legalább eljutottunk végre odáig, hogy nem lehet tovább eltusolni, hogy ezek komplett falvakat tartanak rettegésben és az önkormányzatok sem tesznek semmit (függetlenül attól, hogy fideszes vagy mszp-s) mert jól lehet mutyizni a cigányok után járó pénzekkel.
Na, majd Mefike "minnyá" elővesz, hogy nekem nincs beleszólási jogom, mert nem vagyok orbánista, de nem tudom megállni, hogy ne tegyek észrevételt, miszerint nem csak a Gyurcsány félékkel van baj, hanem a Bayer félékkel is! Amikor a "népszabiban" találta meg a napi betevőhöz valót akkor oda írt, ha a "narancsban" akkor oda, ha "hírtv" akkor az stb. stb. Nekem már egyszer költöznöm kellett a cigók miatt, el kellett adom egy házat amit szerettem, nem állt mellém senki! Fülem-farkam behúzva kellett "menekülmöm" egy két éves gyerekkel! Bayernek mindegy, ő pártkatona, nem él a mi világunkban! Nem fogja megoldani a cigány-magyar kérdést sem. mert nem is akarja és napi parancsot teljesít! Amíg azon acsarog mindenki, hogy te jobbos vagy te meg balos, te szar, te jó, addig ne is reméljünk változást! Pontosan erre játszik rá minden politikai oldal! Ha a Jobbk oldja ezt meg, oldja meg, de ne paktáljon le egyik parlamenti erővel sem!
De azért lenne ideje az ország valódi problémáira épkézláb válaszokat adniuk,mert hiába nagy most a mellényük a közvéleménykutatási eredmények miatt,mert ha betelik az embereknél a pohár,akkor rohadtul nem fogják a politikusok tagkönyveit nézegetni,hanem egytől-egyig felakasztják az összes politikust a villanyoszlopokra.
Azért egy politikus valóban tud tenni valamit, (pláne egy pártelnök, és még inkább pláne egy milliós támogatottságú párt elnöke) ezzel szemben egy publicista jóval kevesebbet.
Kb.36 órán belül megérkezik az első balos-liberális cikk, amely "bebizonyítja" hogy B.Zs.nem européer, viszont szélsőséges, és Weimar és a marhavagonok, stb, stb....
Nekem meg elegem van a Bayer Zsolt-félék írásaiból. Mind csak arra valók, hogy az emberek indulatait levezesse, de ne történjen továbbra sem semmi. Az ilyen jellegű szövegeket/beszédeket OV vitte mesterfokra (lekerül a lakat a miniszterelnök szájáról, nem hagyjuk veszni az eddig elért eredményeket, addig nem megyünk haza, amíg GYF le nem mond (72 órán belül ugyebár), Erdély autonómiája nélkül nem szavazzuk meg Románia EU tagságát, a magyar föld nem eladó és sorolhatnánk napestig).
Nem, ne beszéljenek nekem többet ezek az emberek, mert teljesen hitelüket vesztették ők is.
Én az összeset agyonlőném a picsába,a csótányokat többre tartom,mint a pirézeket. Az egyik(nagyobbik) fele képtelen az emberi viselkedésre,a másik felük meg lapít,mint szar a fűben a balhéik után.Csak akkor tudnak megszólalni,amikor szerintük rásszizmus tombol az országban.
Állítólag két férfiakkal teli busz 17 óra magasságában, majd még egy szintén tele busz kb. 20 perccel 17 óra után Tompa-Kelebia határátkelőnél belépett Magyarország területére ! Az uti cél ismeretlen, de azt mondják elég marcona kinézetű emberkék ültek a buszokon !
En is morcos lennek talan mennek a vendegmunkasok.
Egy még nem törölt polis topikból: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9187740
Egy nagyon korrekt, lenyegretoro hozzaszolas az NSO-rol.
A rendőrségi közlemény elég szűkszavú és semmitmondó. Nem meglepő, hogy Veszprémben mindenki tényként kezeli az alábbi „élménybeszámolót”. Egy szemtanú szavai:
„Fél 2-2 tájékán, mikor kimentem az illemhelyre, akkor a beléptetőnél ott állt körülbelül 30 nagydarab, kigyúrt, kockafejő, barátságtalan kinézetű cigány. Ekkor meg is jegyeztem magamnak, hogy ha ezen az estén nem lesz verekedés, akkor soha (de eszembe sem jutott az, hogy itt majd a kés kerül elő). Lementek a zsúfolt szórakozóhelyre, aminek az lett a vége, hogy többen inkább elhagyták a helyet. Ismerőseim megrökönyödve kérdezték tőlem, hogy honnan került elő ez a társaság, mert soha senki sem látott még ilyet Veszprémben (ezt nem mellé beszélés, mivel évek óta a szombat estéim nagy részét Veszprém valamelyik szórakozóhelyén töltöm, és én sem láttam őket sohasem). A társaság látva a szűkös helyet felment az emeletre, ahol egy koktélbár van, majd 3 óra magasságában ismét lejöttek a pincében található diszkórészre, ahol szinte egyből belekötöttek a pult környékén állókba, és így a MKB Veszprém kézilabdázóiba is” – mondja az egyik szemtanú.
Természetesen még mindig felvetődhet a „miért számít az, hogy romák voltak” kezdetű örökzöld kérdés, amelyre a válaszom a következő: természetesen nem ez a lényeg, de a tény ettől még tény.
A román híradásokban egyébként már órákkal az eset után cigány elkövetőkről beszéltek, Valentin Ghionea, a Pick Szeged román szélsője hasonlóképpen nyilatkozott az Agerpress.ro portálnak.
A veszprémiek szerint jobb lett volna, ha már korábban felfigyelnek erre a csoportosulásra. Ugyanis nyílt titok, hogy egy enyingi illetőségű, több száz tagot számláló banda már régóta törekszik arra, hogy ellenőrzése alá vonja a Balaton-parti, elsősorban a siófoki éjszakai életet.
Egy videó már legalább egy éve kering róluk, amelyen több százan sétálnak demonstratíve a siófoki Petőfi-sétányon.
Szélsőjobboldali oldalakon, blogokon lehetett megtekinteni a fenti videót, ám a közösségi oldalakon lassan terjedt, most pedig mindenki erről beszél. Hiba volt a szőnyeg alá söpörni, elhallgatni. Főleg a helybéliek arculcsapása, hogy senki nem tartotta arra érdemesnek, hogy esetleg elgondolkozzon a látottakon.
Súlyos következmények
Ha hinni lehet a szóbeszédeknek, akkor a dunaszerdahelyi események után látható magyarországi szurkolói csoportok közötti béke ideiglenesen román, sőt szerb szélsőségesekkel fog bővülni.
De hasonló dolgok röppennek fel román oldalakon is: vasgárdista eszméket vallók sürgetik a székely-román tűzszünetet, természetesen a „közös ellenség” elleni egységes fellépés jegyében. Bizony, ne felejtsük: ez Romániában is vezető hír!
A legnagyobb gond az,hogy ezzel az élsősködő hordával szemben egyik nagy párt sem mer fellépni,mert ugye az sok-sok szavazat elvesztését jelentené. Nem tudom ki kerül kormányra 2010-ben,de kutya nehéz dolguk lesz,mert robbanásveszélyes helyzet van a cigánykérdés tekintetében (is).
Megzavart négy fiatal fatolvajt egy akácerdőt gondozó idős férfi. Az ifjak később harmincadmagukkal jöttek vissza, és kövekkel, téglával kezdték dobálni az embert. A férfit addig kergették, míg végül fenékbe lőtte egyik támadóját.
Légpuskából származó lövések hangja verte föl a közelmúltban Szolnok külvárosának egyik utcáját. Történt, hogy egy idős férfi az általa gondozott akácerdőben megzavart négy, engedély nélkül fát vágó fiatalt. A suhancokat a férfi elkergette, ám azok nem mentek messzire: a közeli házakból segítséget hívtak, s csaknem harmincöten csatlakoztak hozzájuk. A tömeg botokkal, kövekkel és téglákkal volt felfegyverkezve, majd a nyugdíjast öt-hat méterről elkezdték dobálni. Az idős férfi a fák közé hátrált, ám közben a cipőjét elhagyta, így végül mezítláb menekült hazafelé. "A puskát rájuk tartottam, egy lövést a fejük fölé eresztettem" – vallotta a férfi a rendőrségen. A bozótosban néhányan utolérték, beszorították egy gallyaktól járhatatlan helyre, s azt kiabálták: "öljük meg". Az idős férfit a bokáján és kézfején találták el, amelynek látható nyomai maradtak. Vallomása szerint amikor az egyik fiatalkorú lehajolt egy újabb kőért, akkor ő, a dobáló lábára célozva elsütötte légpuskáját – a fegyver golyója a fiatal fenekébe csapódott. Közben a rendőrök is kiérkeztek. Hogy a fenéklövés arányosnak számít-e, azt majd a bíróság eldönti, a rendőrség egyelőre súlyos testi sértés kísérlete miatt indít eljárást a férfi ellen. Az ügy részleteivel kapcsolatban a kapitányság szóvivője nem kívánt nyilatkozni. A nyugdíjas telkéről a korábbi években szinte mindent elloptak. Ha az elkövetőket olykor tetten érték, a rendőrség akkor sem tudott eljárni ellenük, mert azok mindegyike fiatalkorú volt."
Levelem azért íródik, mert a köztünk lévő ellentét már-már mérhetetlenné válik. Nem azért írok, hogy ezt tovább fokozzam. Azért írok, hogy értsük egymást végre. A nyílt beszéd szükségszerűen fog olyan mondatokat tartalmazni, melyekre ráfoghatjuk, hogy rasszista. De ne feledjük, te is rasszista vagy (ilyen alapon), ha magyarnak nevezel engem.
Most az egyszer lássuk be, hogy komoly különbségek vannak közöttünk. Most az egyszer tartsuk ezt evidenciában, és ne a szavakon lovagoljunk.
Nem szeretlek téged. Miért ? Talán mert mások vagyunk ? Részben igen. Én törekszem a másságunkat a magam oldaláról kezelni. Segítelek. Milliárdokban mérhető az az összeg, amit havonta a számládra utalok. Te ebből annyit érzékelsz, hogy "rajta vammá a családi a kártyán". Ezért a pénzért nekem keményen meg kell dolgoznom. Hogy ne menjen ez így a végtelenségig, gyermekeidet csekély műveltsége és szellemi képességei ellenére beerőltetem iskolákba, hogy tanulhasson, szakmája legyen, és képessé váljon az önellátásra. Tanárt verni nem épp a hála megfelelő formája.
Óriási különbségek vannak köztünk. Neked az ideálod a mérhetetlen gazdagság. Persze az ehhez vezető tisztességes út megtételére képtelen vagy. Engem pedig ezért irritál, amikor a gazdagság külső jegyeit magadon hordod. Meg vagy rakva arannyal, szép autód, krokodilbőr csizmád van. Palotában élsz. Te ezt úgy hívod, sukár. Én úgy, cifra nyomor.
Nem vagyok irigy. Csak tudom, hogy az ehhez szükséges összegre hogyan tettél szert. Bűncselekményekkel (elveszed, amiért más megdolgozott), és a törvény által számodra nyitva hagyott kiskapukon (elveszed a közös asztalról anélkül, hogy bármit is tennél oda). Nem csak téged hibáztatlak ezért. Ezt neked valakik megengedik. Az én rovásomra. Törvényesen, vagy törvénytelenül, de elveszed azt, ami az enyém . Cserébe utálatot, fenyegetést, bántalmazást, erőszakot, halált kapok érte.
Félnem kell tőled. Miért ? Munka... igen, ez gyakori magyarázat a szádból... Hogy a cigány nem kap munkát sehol. Igazad van. Nem adok neked munkát. Miért ? Nem azért, mert cigány vagy. Azért nem, mert nem értesz semmihez. Nem tanultál szakmát, vagy ha tanultál is, az elvégzett munkádban nincs köszönet. Gyakori kifejezés egy összecsapott, szakszerűtlen munkára a "cigánymunka" . Szerinted ennek miért pont ez a neve? Ha téged alkalmazlak esetenként, a végeredmény mindig ugyanaz. Bevételkiesés, sokszoros időbeni csúszás, elégtelen kivitelezés, munkaeszközök, alapanyagok eltűnése. Tehát nekem, munkáltatónak jobb, ha csak eltartalak az adómmal. Akkor legalább nem hátráltatsz. Az a szörnyű, hogy nem is törekszel rá, hogy változtass ezen. Acsarkodsz, rasszistázol, hisztizel, hogy milyen rossz neked.
De nem akarsz kilépni a saját árnyékodból, pedig mindkettőnknek jobb lenne. Mind a ketten tudjuk nagyon jól, mi lenne a vége, ha magadra hagynálak. Nem lenne kit lehúzni szociális alapon, vagy bicskával. Rövid időn belül éhen halnál, vagy a saját mocskodba fulladnál bele. És barátom, nem sok időd van már. Lassan az összes cérnám elszakad. Minden nap elkövetsz valamit ellenem, még ha nincs is benne a híradóban. Rövidesen eljön az idő, amikor hirtelen megvonok tőled minden kedvezményt. Akkor aztán "romázhatsz", ahogyan jólesik.
Szerintem ne akard ezt elérni. Jobb, ha megvagyunk békességben egymással. Mit várok tőled?
1. Feltétlen tiszteletet, mert én vagyok a kenyérkeresőd. 2. Erőszakmentességet, mert ha egyszer én visszacsapok a tesóimmal, az neked nagyon fájni fog... tudod, még mi vagyunk többen (már bocs, de úgy tudom, ezt a nyelvet beszéled). 3. Törekvést az önellátásra. Tanulást, tanulni akarást, pontos munkavégzést . Ez a sikeredhez szükséges 20%. A maradék 80% legyen az én gondom, meg fogom oldani. Minden segítséget megkapsz. 4. És végre fejezzük be ezt a rasszizmusról szóló ökörködést, hisz mind a ketten tudjuk jól, hogy nem a barna bőröd zavar engem.
