Az Ábrány településnév pedig egyesek szerint az Ábrám (Ábrahám) mása. Érdemes lenne a Felső-Tisza vidéki gazdag "türk honfoglaló" leletegyüttesek kérdését ennek fényében kicsit felülvizsgálni (pl. Nyírábrány).
"Akárhogy is, tény, hogy az e vidéken három évet töltő Abu-Hamid – az arabon kívül – anyanyelvükön érintkezett e népcsoporttal, melynek etnikai identitása még teljes mértékben épnek mutatkozik a XII. század közepén. De még a Korán nyelvének elhalványult ismeretét is sikerült valamelyest felélesztenie. „Néhányukat sikerült arra ösztönöznöm, hogy próbálkozzanak az arab nyelvvel is” – írta; sőt egyik tanítványa „jól beszélt már arabul”. [28.] Annak a toborzó tisztnek a neve („az egyik bátor muszlim emírnek a fia, aki nyíltan vallja hitét”, akit II. Géza király 1153-ban a távozó Abu-Hamiddal együtt a Volga-vidékre küldött, Ismail ibn Hasan volt. Az arab névadás különben más magyarországi mohamedán csoportoknál is dívott. A Nyitra vidéki kálizok egyik pénzverőispánjának neve az 1111. évi oklevél szerint Magiug (arab és iráni Mādzūdz) volt; a Pestre költözó kálizok egyik vezérének Anonymusnál fenntartott Billa neve nem egyéb, mint az elterjedt arab Billah név; a XIII. század első évtizedeiben többször szereplő „nyíri izmaeliták” településvidékén a Szabolcs megyei Ibrány falunév az arab Ibrain származéka. A mohamedán kamaraispánok körében tovább élő arab nyelvhasználat kétségtelen lenyomata a II. Béla és IV. István idején (1131–41, 1162–63) vert pénzeken látható, fekvő félholdat közrefogó, arab írásjelekkel írt illahi („Isten akaratából”) szó, de hellyel-közzel az 1173–1235 közt vert pénzeken is mutatkoznak arab feliratok töredékei. Az arab kultúra továbbélésének nyoma, hogy a szászországi Korvey bencés apátság könyvtára egy 1094. évi feljegyzés szerint Magyarországról származó arab kódexszel gyarapodott (librumin folio Arabicum), sőt még 1379-ben is említenek egy korábbi hadjáratban Magyarországon zsákmányolt arab kéziratot."
Szűcs egyébként az identitásmegőrzés lehetőségének határvonalait igyekszik minél szűkebben megragadni idézett tanulmányában, különösebb adatrengeteget ne várjon senki tőle.
Szűcs szerint a Délvidékre, elsősorban a Szerémségbe telepített muszlim katonaságnál az alánok lehettek túlsúlyban. Rájuk vonatkozhat Al-Garnáti maghrebi kifejezése, ugyanis az említett utazó jól ismerte az észak-afrikai mohamedán világot. B. Szabó János is írt egyébként egy kis szösszenetet a maghrebiekről.
"Billa nevében az arab Bilal (بلال) személynevet látják, és a mendei Bille-pusztával hozzák összefüggésbe"
Szűcs Jenő: "Az Árpád-kor forrásaiban többnyire Ismaelitae vagy Saraceni néven emlegetett, magyarul böszörménynek nevezett mohamedánok alaprétegének eredete még a magyarság dél-oroszországi történetére nyúlik vissza. A kazár birodalomban, melybe a 830 körüli időkig köztudomásúan a magyarság is beletartozott, már a VIII. század óta kulcsszerepet játszott részint mint katonaelem – a kagán testőrsége –, részint mint kereskedő és kincstári jövedelemkezelő réteg, két vallásilag mohamedán, etnikailag észak-iráni népcsoport: az egykor az Aral-tótól délre, Khiwa környékén virágzó, ősi kultúrájú Khorezmból bevándorolt, sőt tervszerűen telepített khorezmiek (saját nevükön khvālisz) és az Észak-Kaukázus vidékéről származó alánok egy törzscsoportja (saját nevükön a āsz),10 a mai oszétok elődei. Mindkét népelem részt vett, sőt valószínűleg vezető szerepet játszott abban a lázadásban, melynek fejleményeként három kazáriai törzs a kaganátustól akkor már függetlenült magyar néphez csatlakozott. E fejlemény a 860 körüli időre datálható. A török szóval kāvar (ahogy a görög írásmód miatt emlegetni szokás: „kabar”), azaz „lázadó” összefoglaló néven segédnéppé szervezett jövevények számottevő hányada az említett két etnikumból került ki, melyek a magyarokkal együtt – de külön kötelékben – részt vettek a Kárpát-medence meghódításában és a X. századi portyázó hadjáratokban. Ugyanakkor kereskedőrétegüknek kulcsszerepe volt abban a kereskedelmi aktivitásban, melynek rádiusza északon Prágáig, délen a Duna-deltáig (Perejaslavec), keleten Kijevig, sőt a X. század közepe előtt még mindig a kazárok és az alánok földjéig terjedt. Az államalapítás után e népesség az ország különböző vidékein elszórtan, saját falutelepüléseiben élt, melyeket a dekrétumok és az oklevelek már az 1090-es évektől a tatárjárásig többnyire „izmaelita”, azaz mohamedán falvakként (villae Ysmaelitarum) emlegettek; a környező magyar népesség azonban általában etnikai nevükön tartotta számon e települések lakosságát. A khorezmieket, akik Abu-Hamid szerint 1150 táján még „megszámlálhatatlanul sokan” éltek Magyarországon, nem e perzsa–arab megnevezésük alatt (Chwārezmi), hanem saját népnevükön, káliznak nevezték – „magyarul”, ahogy egy Nyitra megyei csoportjukra nézve már egy 1111. évi oklevél fogalmaz (quos hungarice caliz vocant). A korai időben az eredeti khvālisz formához közel álló hangalak is előfordult (pl. Koaliz, 1138), egyébként többnyire e névnek a magyarban módosult helynévi formái (Kálóz, Kalóc, Kalász) őrzik e hajdani etnikai csoport településeinek emlékét. Az egykori alán etnikum emlékei e nép saját nevének iráni többes -an végződéssel (pl. Oziun, 1237; Ossian, 1275; ejtsd: osszián ~ asszián) vagy csuvasos török szókezdô v-vel (illi qui voscianí dicuntur, 1075; innen a magyarban a Varsány); sok esetben török -lar többes képzővel bővült helynévi formái (innen az Oszlár, Eszlár helynevek). E névtípusok középkori okleveles említései közel 80 helyen igazolják a kétféle etnikai elem jelenlétét a XIII. század előtt, mégpedig területileg igen szórt képlet formájában: az Árpád kori Magyarország 70 megyéjéből 26 megyébe szétszórtan. Nem úgy kell elképzelnünk természetesen, hogy ez a szórt népesség, amely sok helyütt – mint látni fogjuk – a tatárjárásig őrizte vallási és etnikai identitását, kizárólag a 860 körül csatlakozott „kabarok” leszármazottaiból állt. Az etnikai utánpótlás Kelet felôl még nem zárult le. Ha II. Géza király még az 1153. évben is azzal a megbízással küldte haza Abu-Hamidot, hogy a Volga-vidéken toborozzon a magyar haderő számára „muszlimokat és törököket, akik kitűnőek a nyilazásban” [38.], ez bizonyos tekintetben még mindig ahhoz hasonló utánpótlási akció volt, amilyenről a X. századi neves arab tudós, Maszudi számolt be egy bizánci kalandozó hadjárat (934) kapcsán: (a magyarok) „elhívatták hazulról a náluk levő mohamedán kereskedőket, és hozzájuk jöttek a kazárok és az alánok földjéről, al-Bab-ból [Derbend] és máshonnan, s összegyűjtötték a törzseikben levő mohamedánokat, akik csak a hitetlenek [keresztények] ellen hajlandók harcolni”. Az etnikai utánpótlás másik területe a Volga felsőbb folyása vidékén a mongol hódításig virágzó Volga-Bolgária volt, ahol jelentékeny káliz kereskedőkolónia működött. Az Anonymus által fenntartott hagyomány, miszerint Taksony fejedelem idején nagyszámú „izmaelita” vándorolt be de terra Bular, akik adományul kapták Pest castrumát, magvát tekintve hiteles lehet, annál is inkább, mert vezéreik Anonymusnál fenntartott Ethey nevű leszármazottjának neve azonos a Nyitra megyei kálizoknak az 1111. évben említett Etheius főnökével, Pest mohamedán kereskedői (Saraceni de Pest, 1218) pedig Anonymus korában javarészt valószínűleg kálizok voltak. Az alább tárgyalandó szerémségi katonatelepülések hagyományaiban is élt az emléke egy egykori betelepülésnek abban a legendás formában – ahogy Yakutnak 1220 körül elbeszélték –, hogy hajdan Bolgáriából jött „hét muszlim férfiú” erősítette meg őket az iszlám hitben. Számolnunk lehet ilyen bevándorlásokkal a XI–XII. századi besenyő beköltözések áramában is, minthogy a besenyőknél is ez az észak-iráni elem képviselte a kereskedőréteget. Magyarország az 1200 körüli időkig fél lábbal még abba a tágas kelet-európai gazdasági világba tartozott, mely Kijeven túl a Volgáig terjedt; a mohamedán vallást őrző népességelemek még nem voltak teljesen elvágva etnikai rezervoárjuktól. Mindazonáltal az izoláció és a veszélyeztetettség Damoklesz-kardja ott lebegett a fejük felett a keresztény magyar állam létrejötte óta."
"az ÁSz. tanúsága szerint a Bors személynév jóval gyakoribb, mintegy 60 adattal szerepel, míg a Borsod személynév mindössze kétszer. Legutóbb BENKŐ LORÁND írt (más megközelítésben) a témáról egyértelművé téve, hogy Anonymus hőse nem történelmi személy, P. mester e személynevet a hasonló alakú helynevek alapján alkotta. Mindezzel együtt abban az időben a Bors valóban létező személynév volt, és Anonymus, mint oly sokszor (a magyar nyelvben jellegzetes személynév > helynév alakulási módot ismerve) a helynév alapján alkotta meg az állítólagos névadó személy (tulajdonos) nevét. Itt ráadásul nem is puszta személyneves névadásról van szó, hanem képzővel történő helynévalakulásról, így kerülhet a történetbe a -d képző akkoriban meglévő kicsinyítő funkciójából kiindulva a vár kicsiségére utaló mozzanat"
Álmosd: bihari falu.
Tkp. 'gyémántocska', 'acélocska', törhetetlen, zúzhatatlan, kemény anyag.
Az eredeti török almász-ból népetimológiával Álmos és Almás lett?
Árpád neve a magyar árpaszóval is összefüggésbe hozható. Annál inkább, mert Árpád-kori személyneveink között a következők fordulnak elő: Búzád, Kölesd, Rusd, Zob, Zoba, Zobas. Fehértói Katalin is gyűjtött ilyen személyneveket bőséggel.
Arpad (Beit Agusi): Not to be confused with the Phoenician city of Arvad, Arpad was a minor Aramaean state north of Aleppo. Nem tévesztendő össze Arvad föníciai várossal, Arpad kis arameus állam volt Aleppótól (Halebtől) északra. Arpad Jamkadhoz vagy Aleppóhoz tartozott Kr. e. 2000–1300 körül, utána következett a hettiták mintegy évszázados uralma, majd talán Karkemišé Kr. e. 1200–1000 körül.
Arpad, Arphad: Poszthettita városállam Szíria északnyugati részén, a Hettita Birodalom széthullása után létrejövő apró királyságok egyike (Karkemiš, Patina, Sam’al, Gurgum, Que, Kummukh, Malatya, Tabal, Arpad). Gyakran emlegetik az asszír szövegek és az Ótestamentum (2Ki 18:34, 2Ki 19:13, Isa 10:9, Jer 49:23, Isa 36:19, Isa 37:13). Harcolt vele már III. Ramman-Nirari is, de igazán ismertté egy fél évszázaddal későbbi ostrom tette. Királya, Mati El (Mati Ilu) Urartuval állt szövetségben, és Kr. e. 743-ban vereséget szenvedett III. Tukulti-apal-ešarra asszír királytól. Az asszírok ekkor ostrom alá fogták a várost, amely csak három év után esett el. Az ókori romok egy tell homokja alatt fekszenek Erfad, Rif’at vagy R’fat településnél, melybe Veronica Seton-Williams és kutatócsoportja ásott bele az 1950-es, 60-as években.
A város nevét egyesek a héber raphad’szétteríteni’ igéből származtatják. A nagy hódító hadvezérek születését gyakran olyan álmok jövendölték meg, amelyek országokat elárasztó folyamról vagy a nagy térségeket behálózó szőlőtőkéről szóltak.
A Kaukázusi kereszténységre volt jellemző az ószövetségi és a keletrómai személynevek vegyítése (pl. Ibériában). A dunai-bolgárok és az Árpádok innen hozhatták a szokást.
Marton Szabolcs: "Adelhaiddal kapcsolatban sokkal érdekesebb azonban az az elmélet, ami szerint nem Gézának, hanem a testvérének, Mihálynak a felesége volt a lengyel hercegnő. Nagy Géza 1906-ban mutatott rá arra a tényre, hogy Mihály leszármazási ágán szokatlanul dominánsak az Adelhaid nevek. Valóban érdemes belegondolni, hogy Mihály feleségét a latin forrásainkból nem ismerjük, és talán őt kell Adelhaiddal azonosítanunk. Vazul gyermekei is lengyel földre menekültek. I. András (1046–1060) egyik leányát Adelhaidnak hívták, I. Bélának (1060–1063) szintén volt egy Adelhaid nevű leánya. Kálmán király (1095–1116) testvérének, Álmos hercegnek is volt egy Adelhaid nevezetű lánya."
Egyébként ha már szóba került Arpad, megemlíteném, hogy a térségben van más földrajzi név amit Arpad-nak és Arbad-nak is hívnak, a két név azonos. Mivel Arbad név a mai napig létezik, Árpád meg csak nálunk van, erősen sanszosnak tartom, hogy az Arbad névvel van dolgunk eredetileg Árpád esetében.
Szerintem az túlságosan délre van magyar őstörténet szempontból, míg az Arbad-ot használták északabbra is. a szónak van külváros jelentése is, pl. az orosz nyelvbe arbat formában került át.
Ámbátor "Arpad királysága" az arameus időkből ismeretes (asszír vazallus), tehát itt földrajzi névként (város). Kérdés, jelent-e valamit arameusul, stb.
Arbad is an Arabic name for boys that means “lion”. It can also mean “snake”.Arbad is the name of many Sahabah (companions of the Prophet), such as Arbad bin Abdullah, Arbad bin Jubair, Arbad bin Makhshee. A servant of the Prophet was called Arbad, his last name is not known.
Ez az egyetlen név ami ha nem árpácska a nevének az eredete szóba jöhet Árpád-ra.
Tarih-i Üngürüsz: "Árpád ... az erdeli vidékek ellen indult, azokat foglalta el. Ott hosszabb ideig megpihent. Közben Árpád fővezér ott egy várat építtetett, melynek Zibin nevet adta, s tökéletesen felszerelte. A többi hat kapudán is választott magának egy-egy vidéket, és kívánságuk szerinti helyen egy-egy várat építtettek, úgyhogy Erdel tartományában hét erőd készült el. Emiatt azt a vidéket Zibin Burugnak hívták, ami annyit jelent: »Hét vár«.
Azután mindegyik kapudán a saját maga épített várba költözött, ahol lakmározással töltötték ez időt.
De abban az időben Üngürüsz országának volt egy királya, akit [---] nak hívtak. Amikor Árpád szerdár és a többi kapudán Erdelt elfoglalták, ott hosszú ideig éltek és uralkodtak. Közben Üngürüsz tartományát alaposan szemmel tartották, minden állapotát és tulajdonságát kifürkészték. Állandóan azt hallották, hogy Üngürüsz minden tekintetben bővelkedő tartomány, minden szeglete kert és szőlőskert, mező, rét, és minden tekintetben virágzó. Tulajdonságainak elbeszélését [a hírszerzők] olyan fokban és mértékben adták elő, hogy dicséretükön nem győztek csodálkozni. Vágy és kívánság fogta el őket az után a tartomány után, vajon olyan-e, mint amilyennek ezek elbeszélték.
Végül is a kapudánok összejöttek, és Üngürüsz tartományának tulajdonságairól kezdtek beszélni. »Mivel ez a vidék ennyire híres és ismeretes – mondták –, olyan embert kell találnunk, aki azt a vidéket ismeri, aztán elküldjük őt abba a tartományba; járja be minden szegletét keresztül-kasul, széltében-hosszában, és hozzon nekünk igaz híreket annak a vidéknek a tulajdonságairól.«
Ebben megegyeztek, és ezzel a szándékkal azonnal találtak egy személyt, akit rögtön elküldtek arra a vidékre. Megparancsolták neki, hogy azt az országot járja be széltében-hosszában, és hozzon kielégítő választ. Az a személy pedig engedelmeskedett a parancsnak, felkészült az útra, és elindult."
az említett szakasz történéseinek sorrendje a Képes Krónikában:
1. Álmos halála az új haza küszöbén, vö. Mózes visszavezeti a zsidókat Palesztinába, halála a Piszga csúcsán.
2. A fehér ló mondája: Szfendoplokosz országának megvétele.
3. Pannónia visszaadatik a hungárusoknak: "Visszaadta hát az Úr a magyaroknak Pannóniát, miképpen Mózes idejében visszaadta Izrael fiainak örökségül az amorreusok királyának, Seonnak földjét és Kánaán minden országát"
Lépten-nyomon bibliai utalásokhoz, hasonlatokhoz folyamodtak abban az időben, hiszen a Szentírást ismerték talán legjobban az írástudók. Így tett P. mester is: "Az Isten Álmos vezéren és fián, Árpádon jól valóra váltotta a jövendölést, amelyet Mózes próféta Izrael fiairól zengett imigyen: »És a hely, amelyet lábatok tapod, a tiétek leszen!«"
This long history of political and cultural contact inevitably left traces in the languages of both empires. Aside from “loan translations,” particularly in scientific fields, Middle Persian and Persian include the following terms from Byzantine Greek (for details see Nöldeke, 1892, pp. 34-46): pengān/fenjān “saucer, hence water-clock” (< pínax); lagan “basin” (< lechánē); kālbad “body” (< chalopódion “last, block”; cf. Ar. qāleb); kelīd “key” (< chleîda); kapān “steelyard” (< champanón);narges “narcissus” (< nárchissos); pesta “pistachio” (< pistáchion); almās“diamond” (< adámas); yākand “hyacinth”(< hyákinthos); zomorrod “emerald” (<zmáragdos); morvārīd “pearl” (< margarítēs); sīm “silver” (< ásēmos).
Ez külön nyomozást igényelne, fogalmam sincs. Mindenesetre az Újlipótvárostól északra levő városrész neve ma is "Vizafogó", a tokhalak kisebb változatai pedig ugyanúgy elterjedtek Mongóliától a Dunáig.
Egy szóval sem állítottam ilyet. Az viszont elképzelhető, hogy egy olyan csoport közvetítette/honosította meg (kavarok), akik egy nagy területről összegyűjtött (Kazár Birodalom) kultúrjavak ismeretének birtokában voltak.
Röviden: a kazárok birodalmának főbb piacaira a birodalom minden részéből áramlottak az árucikkek, így a piacok a kulturális javak/szavak gyűjtőhelyei, átadói voltak. Egy kazár műveltségű csoport, főleg az előkelő rétege, aki a javakra később is igényt tartott, akkor is hordozhatta ezeket a megnevezéseket, ha olyan környezetbe kerül, ahol nem ismerik, sem a javakat, sem a neveket.
Bár teljesen ez sem igaz. hiszen a magyarok "három évig együtt laktak a kazárokkal, együtt harcoltak velük". Az előkelőik részesei lehettek a kazár kultúrának, amire ráerősítettek a kavarok, akik számára az volt a természetes műveltségi közeg. Tehát a kazárok révén kerülhettek be a magyar nyelvbe a szavak akkor is, ha őseink nem is jártak azon a területen, ahol honosak voltak a nevezett élőlények, növények. Nekünk sem kell Afrikába, Ázsiába mennünk azért, hogy megismerjük a banán szót...
(A technikának hála üvegházban is találkozhatunk banánfával, de ez más kérdés.)
