A cicáknál a tüzelés általában 3 napig tart, de csak akkor, ha találkoztak egy kandurral, ha nem, akkor ez gyakran, söt egyre sürübben meg fog ismétlödni, s eltarthat napokig, aminek még lehet egy idö után egy olyan következménye, hogy a cicus méhgyulladást kap.
Ez szenvedés embernek, állatnak. Én ezt egyszer vévigcsináltam, mert sajnáltam a cicust megoperáltatni. Soha többet nem tettem meg, mert azt több cicánál végignézni keserves kinlódás.
Ez napról napra rosszabb lesz! Most reggel olyan hangokat ad, mint egy turbékoló galamb. Közben nyávogással cifrázza. Így aludni sem fogok tőle, le kell vinnem majd a pincébe. Szólni se lehet hozzá, mert olyankor a seggét rögtön az égnek mereszti. Abbahagyhatná már ezt! :( A kutyákkal mennyivel egyszerűbb...
Na, most már biztos vagyok benne, hogy tüzel. Oldalracsapja a farkát, lehasal és feltolja a seggét. Főleg, ha meg akarom simogatni. Olyankor már mutogatja is a hátsóját. Közben hangokat is ad, de azt szinte egyfolytában. Ezt nem nevezném vernyákolásnak, inkább halk morgás vagy nyöszörgés. Pedig ránézésre még olyan kismacska... Ez meddig szokott tartani a macskáknál? Mert ez így nem túl nagy öröm. (Akartam kérdezni még valamit, de közben elfelejtettem. Ha eszembe jut írok.)
Köszi szépen! :) Megnézem és lehet, hogy írok is nekik. Ha legközelebb úgyis megyünk az orvoshoz, ott is megkérdezem, hogy konkrétan mennyibe kerül.
A lakásba tojást hála Istennek kezdi hanyagolni. Lehet ehhez, az is kellett, hogy alkásban is legyen alom. Igaz, oda eddig csak pisilni járt. Tojni kimegy újabban.
"csak olyan elviselhetetlen, mostanában mikor bent van."
Persze, hogy az, mert a nyomorult fel van spannolva, képzeld el, hogy őrjöngenek a hormonjai. Egyáltalán nem lep meg, hogy nem lehet bírni vele, szegénnyel. Gondolom, ezzel alaposan próbára teszi a türelmedet... Kitartás.
Én főleg a vernyákolás miatt utáltam ezt az időszakot, nem beszélve a spriccelő kandúrokról. Azt a tömény szagot...
Nézd, ezt neked találtam: "Alapítvány a macskákért" Írnak v.miféle ivartalanítási akcióról is, de részleteket nem látok. Szerintem érdemes lenne írnod nekik egy mail-t, rákérdezni, hogy a környékeden van-e akció. Nagyon nem mindegy, h. teljes, vagy fél árat kell fizetned a műtétért.
Egyébként szerintem még arra is van valamennyi esély, hogy a mindig látható helyre kakálás is elmúlik, el tudom képzelni, hogy náluk ez is része a terület megjelölésének.
Régebben egy másik topikban olvastam macskaűzésről, de ott is csak az általad említett módszereket javasolták ha jól emlékszem. Na az én macsekom is folyton a virágok tövéhez kakál mostanában. A kedvenc helyére tüskés rózsaágakat tettem, ezzel csak azt értem el, hogy átmegy a virág tövének a másik oldalára. Úgyhogy feladtam. Mondjuk ez még mindig jobb, mint amit előtte csinált, mikor rendszeresen a szőnyegre tojt.
Stimmel, annyi különbséggel, hogy az enyém az oldalán fekve csinálja ezt a faroktekergetést. Ha megsimogatom, akkor tolja fel a seggét. Ja meg ezt a "bagzó macska" hangot nem adta még, ha ez az a tipikus éjszakai "macskavonyítás", amire gondolok. Rajta tartom a szemem, csak olyan elviselhetetlen, mostanában mikor bent van. Mindig figyelmen kell rá, mert vagy az ágyamba akar beugrani, vagy felugrik a kanapéra, polcra, egyéb bútorokra. Ma például majdnem kiugrott az ablakon, csak a párkányról nem mert leugrani, úgyhogy inkább visszajött. Ha kizárom az előszobába, akkor meg persze nyávog, hogy engedjem be.
Bár érdemes tudni, hogy már vemhesült cicákon is végeznek ivartalanítást, bár nyilván ennek abortusz szaga van, de ez még mindig "humánusabb", mint a sok kóborka az utcán, szerintem legalábbis.)"
Szerintem is. Főleg, amikor nem sok Lecki-féle ember foglalkozik a kirakott macsekokkal.
Passz... Otthon anyuéknál 2 cica is van, de ők is ivartalanok, tehát jelölni nem jelölnek, személyiségükből eredően (nyuszik :)) pedig semmi tekintélyük nincs a környékbeli macskák között, így azok őket lesz@rva mászkálnak be hozzánk jelölni. Sajnos a siccen és az elijesztgetésen kívül még nem találtunk megoldást mi sem, pedig jelölnek, kertbe, ajtóra, ahová csak tudnak, anyu nagy bánatára :(
Mi onnan tudtuk, h. lassan ivarérik a kicsi, h. az egyébként szintén (félévesen) ivartalanított kandúrunk gyakran "mászott rá", olyasféleképpen, ahogy ivarosként illene :) Úgy tűnik tehát, hogy a feremonok tűzbe hoznak még egy "töketlen" macskaférfit is :)
Apropó, tud valaki valami trükköt, amivel távol lehet tartani szomszédból átjáró macsekokat egy teljesen átlagos, füves kerttől? Ismerős panaszkodott, odakakálnak a virágaihoz, füvet kifekszik, stb. Már szórt szét borsot, citromhéjat-narancshéjat rakott ki a virágok közé (?), szétfújt macskaelhajtó szprét, egy sem működött. Kölcsönkutyát ajánlottunk neki, de inkább csak viccből. Olyan házhoz tartozik a kert, ahol napközben nincsenek otthon a háziak, tehát a "csúzlival lesem őket az ablakból" nem működne.
Ötletek? Hogy hűek maradjunk a topik témájához :-))))
Szerintem tüzel. Mi nem vártuk meg a lánycicánkkal, úgyhogy konkrétat nem tudok mondani, de leírások alapján ilyesmi jele van a tüzelésnek. Ne is engedd ki, ha egy mód van rá, pince, vagy lakás. (Bár érdemes tudni, hogy már vemhesült cicákon is végeznek ivartalanítást, bár nyilván ennek abortusz szaga van, de ez még mindig "humánusabb", mint a sok kóborka az utcán, szerintem legalábbis.)
Gondolom, macskája válogatja, de az egyik nőstényünk elég egyértelműen adta tudtunkra, hogy tüzel. Lelapult a földre, félrecsapta (tekergette) a farkát, s a levegőbe nyomta a seggét. Nem beszélve a "bagzó macska" hangokról. Ezt nem lehetett félreérteni :-)
Tartsd rajta a szemed, mielőtt még talál egy kandúrt.
Fejlődik a világ! Nálunk nem volt kényszerzubbony - már a rendelőben -, s ott már lapult és csendes volt, de míg a kosárba raktam... pólóm bánta, megszaggatott. Képzeld el, amikor megpróbálod a kosár kis nyílásán berakni a macskát, amint az négyfelé mereszt négy karmos lábat és _nagyon _ tiltakozik....
A mi állatorvosunk (akkor) egy vastag törülközőbe burkolta a macsekokat, ha muszáj volt.
Köszi a linket. Átfutottam. Ha lesz egy kis időm elolvasom rendesen. Ahogy láttam főleg az ivartalanításról van ott szó. A tejmirigyes dologról csak annyi derült ki számomra, hogy a macskám betegségének a neve hivatalosan tejmirigy-hiperplázia. De hogy mi okozza, hogy lehet kezelni, stb. arról nem írnak. A gugliban sem sok mindent találtam róla.
Egy másik kérdés: honnan tudom legbiztosabban, hogy a macskám tüzel-e? Mert most lehet hogy azt csinálja. Állandóan félrecsapja a farkát, gyakran nyalogatja "ott" és folyton halk morgó hangot ad, amit eddig soha nem csinált. Folyton fel-alá járkál a lakásban és ki akar menni. Csak én nem hagyom neki.
Nem nevezlek annak, a cicusoknak vannak megérzéseik.
Egyébként az állatorvosok rendelkeznek egy cicusoknak való kényszerzubbonnyal is, amit ki lehet kölcsönözni.
Persze 2 ember kell hozzá, hogy bele lehessen a cicust gyömöszölni. Ha sikerült, akkor így kezelni lehet, injekciót adni stb. anélkül, hogy karmolni, vagy harapni tudna.
Azt az egy biztatót tudom írni, hogy nem kell mindig ennyit költeni rá. Vannak "indulási" költségek, nekem is kijutott mindkét macseknál belőlük, nagy kiadás az ivartalanítás, de aztán egyszer csak lecsökkennek ezek. Ivartalanítás tekintetében érdemes figyelni az akciókat, egyes állatorvosok is szoktak akciózni, ill. a zöld zebra szervezet irányításával szokott lenni "országos akció" (ez túlzás azért, mert az a doki csatlakozik hozzá, aki akar, szóval változó a résztvevők létszáma). Nem tudom hol laksz városilag, de abban a rendelőben, amit Moni belinkelt, pl. viszonylag alacsony áron műtenek, és nagyon jól, gyakorlatilag keresni kell a sebet lánymacskán is, olyan pici.
Az agresszióra én is azt tudom mondani, h. hagyd, esetleg zárd is ki, hogy tudja, h. rosszul viselkedik. Nekem az idősebb macskám ilyen, korábban nagyon támadós volt, mondjuk én a kizáráson kívül a grabancon ragadást is alkalmaztam. Ez talán hatásosabb volt, mert ő a játék hevében veszti el a fejét, és agresszióba fordul át az egész, és ilyenkor a cél a kizökkentés. (Most van húga, úgyhogy inkább ellene irányul, de a nevelés hatására, meg mert csak "érnek" ők is, megritkultak ezek az esetek) Megfogom, lehiggad, és jó esetben nem pörög fel újra.
Ha belegondolok, hogy az én gyerek/kamaszkoromban elképzelhetetlen volt, hogy sima házi macskával orvoshoz menjünk, kivéve persze, a tenyésztett macskákat, aztán egyszerre mintha csak "elszaporodtak" volna a kisállatorvosok a városban...
Mire én eljutottam a "saját macskázásig", mert megszokott volt, hogy mentünk macskát oltatni, ivartalanítani, ilyenek... Kutyakozmetikáról sem hallottam kisgyerekként :-) Most már olyat is láttam, hogy házhoz mennek, s egy furgonban lemossák az ebet, megnyírják, stb. "Mobile dog grooming parlour" s hasonlók :-)
Azt mondtad, féléves a macsek. Ha kezd agresszívkodni, hagyd békén. Vagy ivarérik, vagy csak olyanja van. A farokcsapkodás egyértelműen arra utal, hogy zaklatott valamiért. Vigyázz vele ilyenkor, ne nyúlj hozzá, ne hajolj hozzá közel: egyszer akartam nyugtatólag megsimogatni a macskámat, az arcomnak ugrott, tele volt a homlokom karmolással. Amúgy pedig egy jámbor, kedves állat volt.
Köszi. Az ivartalanítást a duzzanattól függetlenül kérdeztem. Mert bőven elég nekem ez az egy macska is, nem szeretném, ha hamarosan exponenciálisan növekedne a macskáim száma.
kb. 20 évig voltak kutyáim, de ennyit állatorvoshoz még sosem jártam velük, mint most a macskával. Már többedszerre is az a tapasztalatom az állatorvosokkal (tisztelet a kivételnek), hogy nem mindig tudják, hogy mi is a baja egy beteg állatnak. Adnak valami tüneti kezelést, hogy a gazdit megnyugtassák, ami vagy segít vagy nem. Leginkább ez csak kísérletezés. (Ezt a jelenséget a humánorvoslásban is felfedezhetjük.) Ha felhívok több orvost, azzal az a baj, hogy látatlanban egyik sem tud semmit mondani, mert ez lehet akármi is. Mindegyik azt javasolja, hogy vigyem be vizsgálatra. Legalábbis a legutóbbi kutyámnál így volt pár éve, mikor a végén kiderült, hogy rákos.
A legújabb észrevételem, hogy a cicának megváltozott a viselkedése. Van amikor normális, de van amikor meg nagyon agresszív lesz. Nem engedi megsimogatni magát, folyton harap. De annyira, hogy már fáj. Ez esténként szokott rájönni. Ilyenkor nincs 5 perc nyugta sem. Fel-alá járkál a lakásban, forgatja a fejét, mindent megnéz és a farkával össze-vissza kaszál. Ilyenkor legjobb békén hagyni. Az orvos azt mondta, hogy tüzeléskor meg szokott változni a macska viselkedése. Lehet, hogy csak erről van szó, mert 2 napja van csak ez. Mindenesetre remélem, hogy el fog múlni, mert kezd egyre kevesebb örömöm lenni a macskatartásban. :(
Nem kell megvárni a legtöbb doki szerint az ivarérést a műtéttel, de én megkérdezném az állatorvost, h. mi ilyenkor a megoldás, mert tényleg ott vannak a bubijai. Viszont ha kölykei születnének, az megint csak megterhelő az emlőjének, meg persze megint csak költség, szóval az sem megoldás. Akár több orvost is felhívnék, az nem kerül semmibe, és átlagolnám a véleményeket :) Drukkolok nektek, h. minél hamarabb lelohadjon a duzzanat.
Ma voltunk megint orvosnál. A szeme javult, de a hasán lévő duzzanatok nem. A doki azt javasolta, hogy fojtassuk az injekciós gyulladáscsökkentős kezelést. Ha sokáig nem lesz javulás, akkor lehet hogy el kell távolítani az egészet. Csak még túl kicsi hozzá. Túl kicsi a teste, ahhoz képest amennyit le kéne róla faragni. Úgyhogy egy darabig hordhatom hetente kétszer orvoshoz. :(
(Nem ilyen patkányméreg volt, hála az égnek, már ha lehet ilyet mondani ebben az esetben, hanem valami más. Idegméreg, mondta a doki. Hol jobban volt a macskám, de akkor mintha hallucinált volna, aztán hol rosszul, epileptikus rohamokkal, félóránként. Aztán a rossz időszakok egyre sűrűbbek lettek, akkor mondta a doki, hogy ne kínozzam, adjam fel.)
Ja, és hogy mennyire okos egy ilyen "utálatos" állat. Egyik macskám szívből rühellte a kosarát, amit sosem használt, miután egyszer dokihoz vittem vele (azt a harcot, mire belegyömöszöltem). Amikor elesett volt, lázas, abba fektettem, ott gyógyult fel. Amúgy sosem használta. Egyszer látom, bent fekszik. Meglapogatom, hogy na, végre összeszokik a kosárral, hát forró a macsek. Figyeltem pár órán át, néha felkelt, ment az alomhoz, de nem tudott pisilni. Ügetés orvoshoz - valamilyen gyulladást szedett össze, az volt a gond. Meg vagyok róla győződve, hogy azért feküdt a kosárba, mert tudta, hogy valami nem stimmel, és majd én "kezelni" fogom, s megoldom a dolgot.
Hozzá kell tennem, hogy bő 13 évvel ezelőtt voltam adminisztrátor, kisvárosi egyetemi tanszéken, képzelheted a fizetésemet. Egyedül voltam (későn mentem férjhez), kellett a társ. Így lett macska, kutya.
No, mindegy, nem magyarázkodom. Nem voltak pénzes időszakok, hála az égnek, hogy mögöttem vannak. Lesz ez még jobb nálatok is, fel a fejjel!
Állítólag meg kell várni, hogy előbb ivarérett legyen, aztán jöhet a műtét. De az is lehet, hogy ezt rosszul tudom.
Kiváncsi vagyok, mi lesz a búbokkal...
Szerintem ahogy nő a macskád, úgy változnak-alakulnak ki a szokásai. Lesznek még változások.
Az megint ízlés dolga, ki-mit enged meg az állatnak. Az uram egy ujjal nem nyúlna macskához, kutyakedvelő, a régi kutyája sosem volt beengedve a szobába. Én más vagyok. Bevallom, szerettem velük aludni, vagy sziesztázni. Tudom, ez most téged meg fog botránkoztatni, de igen kellemes emlékem, hogy egy igen hideg, hóviharos éjjelen az ágyban 4-en aludtunk: az skót juhászom, a balkézről való már nagyobbacska kölyke, a macskám, no meg én. Mit csináljak, engem ezt tett boldoggá! :-)))))
