Igen, a közös célok sokat segítenek. De senki, még egy pap sem tudja egy mondatban megfogalmazni a minden kapcsolatra érvényes tuti trükköt.
Mbrio jó úton jár - az én értelmezésemben. Én abban hiszek, hogy két egészséges személyiség kell egy működő kapcsolathoz.
Csináld mano, ha megakadsz, szójjá'.
Mbri, hány szónál tartasz?
Én amilyen sikeres kapcsolatokat láttam, nem feltétlenül azért voltak azok, mert elsők voltak egymásnak a párok. Egyszerűen csak mindegyik fél képes volt egymásra figyelni, időtszakítani a másikra. Ismerek nem is egy többgyermekes családot, ahol pont ezért nagyon boldog a családi háttér, pedi 4-5 csemetét kell felnevelniük. Ja és a férj is segít ebben, szereti a gyerekeit.
Mbrio azt akarta mondani, hogy üdvözlünk a párkapcsolatok rejtelmeit boncolgató társaságunkban. Szia, petrakovacs, olyan aranyos vagy. Kívánom neked, hogy ez az útravaló bőségesen elegendő legyen holtodiglanholtomiglan tartó boldog házasságodban.
Vegigiolvastam az osszes hozzaszolast es batorkodom en is gyarapitani ezek szamat.
Bar a tarsalgas az eredeti tematol kicsit eltavolodott en szeretnek megis az eredeti gondolatokra reagalni es leirni a velemenyem.
Korulneztem a kornyezetemben, hogy melyek azok a hazassagok amelyek evek, evtizedek alatt nem vesztettek varazsukbol, vagyis meg midig dul a szerelem. Azt lattam, hogy azok a kapcsolatok ilyenek ahol MINDIG a par (a ferj vagy a feleseg ) volt/van az ELSO helyen. Meg akkor is amikor gyerek szuletett.
Amikor a ferjemmel osszehazasodtunk es jartunk hitesoktatasra nagyon meglepodtem, hogy a pap errol a temarol beszelt. O is azt mondta, hogy a par az elso. Mindig. (Ok Ok azt mondta, hogy a par az elso a csaladban)
Nem tudom, hogy mi lesz ha gyerekunk lesz. Lehet , hogy en is meg fogok valtozni. (Mert igen vannak olyan nok akik valoban elfelejtkeznek ferjukrol, elhanyagoljak magukat stb). De most ugy gondolom, hogy nem. Nagyon szeretnenk kisbabat (ez mas hozzaszolasaimbol kiderul) de nem szeretnem ha a ferjem iranti erzeseimet nem ugyanugy mutatnam ki mint eddig.
Van egy Elvis szam amit a Komar enekelt magyarul. Valami olyasmi a szovege, hogy "en es anyad mar csak ket idegen, messze tunt az orom meghalt a szerelem. Az eletem Te vagy fiam, stb stb"
En azt szeretnem ha az eletem mindig a parom lenne, akivel kozosen, szeretetben felnevelnenk a sok sok gyerekunket.
Tegyük fel, hogy keresem a páromat. Tegyük fel, hogy a férfi alkaron kidudorodó ér, és a kék/zöld/barna szem a gyengém. Ez a két apró dolog, ha megvan, már kialakulhat bennem egyfajta nyitottság a kapcsolatra. (“Micsoda jó pasi!” szinten) Jó lenne, ha szeretné a gyerekeket. Legyen buddhista/zsidó/katolikus/ateista, ha lehet. Tudjon főzni, szeressen jókat enni/legyen vegetárius. Szerelje meg a kilincset, ha leesik. Legyen nyugodt, mélyhangú ember. Legyen gyors logikájú, akivel a beszélgetés élvezet, nem kínszenvedés, vigyázzon a pénzre, az ágyban legyen gyengéd szerető/perverz disznó/. Jöjjön velem biciklizni hétvégenként, Szavazzon az SZDSZre/a Fideszre/a Kisgazdapártra. Ne dohányozzon, ja és legyen mókamester. Stb, stb.rengeteg stb.
Most és rakjuk rendbe a dolgokat. Húzzuk ki a legkevésbé fontosakat, válasszuk ki nekem a három/öt/tizenegy legeslegfontosabbat. Talán rájövök, hogy nem is olyan fontosak azok a dolgok, amik korábbi kapcsolataimban a közeledni próbálás folyamatát beindították. Talán ezentúl a nem dohányzó jó humorú ezermesterek pörgetnek fel, talán a nyugodt, türelmes, gyerekekkel játszó férfiakra fogok felfigyelni?
Nem vesznek el a korábbi “intuícióim” , ők továbbra is jönnek és segítenek. A megfogalmazott, ám háttérbe sorolt vágyaim is fontos szerepet kapnak. De ha elmegy mellettem Ő, egyetlen mondatából kiderülhet, hogy benne találhatom meg a nekem legeslegfontosabbat. Ráérek utána megnézni a fenekét, érted? és eldönteni, megfelel-e az elvárásaimnak.
Ez csak egy játék, Mbrio, amit szívesen játszottam volna veled. Ma olvastam egy régi viccet a bácsiról aki árvízkor a háza tején ülve elküldte a csónakot, a helikoptert, mondta mindenkinek, hogy nem nem nem megy ő velük, őt az Isten úgyis megsegíti. Majd megfulladt szegény, és ment Szent Péterhez panaszkodni, hogy miért nem segített az Úr. Szent Péter belelapozott a könyvbe. “nem értem, hogy történhetett. Itt az áll, hogy küldtünk csónakot meg helikoptert is”
Nyilvánvalóan a megfigyelni valók egyeznek azokkal a tulajdonságokkal, amiket szeretnék megtaláni valakiben.
Csak nem terapeuta vagy?
Egyébként ugyanazt írtam le, csak másképp, mint amit te. Máshogy nevezed te és máshogy én. A tudatos döntés nagyon jó dolog, de az érzelmek e formái nem mind tartoznak bele abba a körbe, hogy tudatos döntésnek nevezhessük. Teszem azt, látok vkit aki minden leírt feltételnek eleget tesz, de mégsem érzem szükségét, hogy közeledjek felé. Ezért írtam, hogy Akkor és ott, tudni fogom hogy közeledni próbálok-e valakihez vagy nem. A vágy nélküli vágy pedig a keleti filozófiák eleme. Azért merül fel nálam, mert hiszem én is, ha túlzottan vágysz valamire, akkor ez a vágy a cél elérését negatívan befolyásolja. Tehát olyan tudatos "igénynek" (vágynak) kell lennie, ami nem görcsös és nem vet vissza.
Nem voltam fogorvosnál. Ki nem állhatom őket.
"A veletlen maga az Isten" -Anatole France.
Kedves howdy Neked nem az en jogaszi fogalmazasoddal van bajod hanem az en magyar nyelvem,mel,ne vedjel ,ez igy van de ezt tudom myujtani.
Persze hogy nincsenek kesz receptjeim plane az olyan ambigue helyzetbe es felallasba mint ahogy Te ecseteled.Egy elonye mar van:ratalaltal Mbriora.Oruljetek egymasnak ha csak virtualisan is ha nem menne maskep.
Nem a megfigyelni valókat kell összeírni, hanem azokat a tulajdonságokat, amiket szeretnél megtaláni valakiben. Utána valóban a fontossági sorrend felállítása következik. Itt már lehet, hogy szükség lesz virtuális terapeutád segítő kérdéseire. Érdekes jelzéseket kapsz majd magadról, magadnak, és ha el is dobod ezt a papírt, eszedbe jutnak majd egy hét, egy hónap, egy év múlva az egyszer jól átgondolt, megfogalmazott vágyaid egy mozdulat láttán, egy mondat hallatán.
Az intuíciódat én tudatalattinak hívom, és ezt képesnek hiszem a célorientált motivációra. Ennek a képességednek a felébresztéséhez szükséged van világos célokra. Találd meg őket.
Gondolkozz, hasonlíts, elemezz, dönts tudatosan. Fogalmazd meg, mit szeretnél, majd kvázi felejtsd el őket. A háttérben a saját tudatalattid teszi majd a dolgát.
Vágy nélküli vágyak - ez csak egy alliteráció. Ne azt sorold, mire nem vágysz, az túl könnyű lenne.
Egyébként te is fogorvosnál voltál?
Holnap korán kelek, úgyhogy mára ennyi. Szia.
Ki úgy hívja véletlen, ki úgy hogy a sors, ki úgy hogy minden le van előre írva. Az, hogy veled itt találkoztunk szvsz az értékrendek hasonlóságában keresendő. Nem vágyok felesleges locsogásra, személyeskedő beszólásokra. Korrekt és őszinte véleményekre vagyok kíváncsi és ezért hasonlót várok. Tudod számtalan listát állít fel az ember a hónapok során. Alább adja, majd feljebb teszi a mércét. Egyben hiszek. Akkor és ott, tudni fogom hogy közeledni próbálok-e valakihez vagy nem. Nevezheted intuíciónak, én inkább úgy mondanám, hogy az egyéniség jegyei elmesélük a viselkedés, beszéd és kinézet(öltözködés stb) alapján, hogy beletartozik-e abba a körbe akit keresek vagy nem. Akit nem tudok hova tenni, arról igyekszem valahogyan többet megtudni. Mindenesetre nem vetek el senkit azonnal, hiszen el lehet fedni előnyös és rossz dolgokat elég jól, mint ahogy rólam is kiderülhet, hogy egy kezelhetetlen alak vagyok a többség számára. Más és más a viselkedés és a közeledés formája ha kis vagy nagy társaságban van az ember. Feloldódik-e könnyen az ember és hasonlók. Annyi megfigyelni való van, hogy egy listára nem is férne fel. Súlyozhatnánk aztán a lista elemeit. Vajon mennyire kiemelt fontosságú-e egy tulajdonság. Nem tudod kategorizálni, mert az embereket nem lehet kategorizálni. Csakis tetőtől talpig, szőröstől bőröstől, testestül lelkestül vizsgálhatod. Egy egyént kell az összességében nézni nem pedig részelemeit. És ezt szeretném meglátni akkor. Valamely szinten mindenki ezt csinálja. Legfeljebb más az érzékenységi szintje az embereknek az emberekkel kapcsolatban.
Nincsenek véletlenek, Mbrio. Az, hogy itt rám akadtál, az sem véletlen. De tapasztaltam, hogy irányításunk alá vonhatjuk a véletleneket. Ha akarod, megtanítalak, hogyan kell. Csináld csak azt a listát. Ne szaladj a papírért, csak lassan, még megbotlasz.
Vannak még vágyak. Persze. De saját magammal szemben is vannak mint mondtam. Van türelmem várni, addig is gyakorlom a vágy nélküli vágy elméletét. Véletlenül sem szeretném elkapkodni ezt a dolgot. A te mondatod (szökés...) is inkább óvatosságra intett, amellett hogy jólesett.
Majd ha egyszer találkozunk, akkor listázhatunk egy kicsit. Én inkább sokat szeretnék beszélgetni.
Mbrio, esetleg láthatná ő is erénynek a hibáidat, vagy szeretheti őket...? Szóval akkor kerestetik egy lány, aki megértő és kedves, türelmes és toleráns. Ez eddig 4 tulajdonság, írj még 50-60-at hozzá, csak úgy magadnak, nem kell a világ elé tárnod itt a vágyaidat. Ha kész vagy, szólj, és jövök, mondom, mit csinálj a listáddal. Meglátod, jó játék lesz, tanulságos.
Bondika, ne szekírozz, kérlek. A fogorvostól jövök, elég megviselt vagyok.
Kedves howdy! Bevallom, nem szeretek ezekről írni nagy nyilvánosság előtt. Van belőle olyan, amit ismerek és van olyan, amit más tart annak és én nem. Van olyan is, amit még nem ismertem fel. Ember vagyok. Tulajdonképpen olyan párra várok, aki a hibáimat nem kijavítani akarja minden áron, hanem segít abban, hogy én változzak magamtól. És van türelme hozzá, mert nem megy egyik napról a másikra.
Azt, hogy mennyi időt szánunk egy barátra, egy hobbyra, a munkánkra, vagy a családra, azt bizonyos intervallumokon belül mindketten magunk döntjük el. A hétvégén én is készülök egy „szeánszra”, kedvenc barátnőimmel, akikkel tizenéve hol gyakrabban, hol ritkábban találkozunk. Ők is bejáratosak az életünkbe, a családunkba, a hűtőszekrényünkbe, a pénztárcánkba, meg is fordultak már mindenhol. Ők a saját életüket élik, és kölcsönös igényünk, ill. néha szükségünk van egymásra, mikor rövidebb-hosszabb szabadidőnket, ételünket, pénzünket, szeretetünket megosztjuk velük. Ez az emlegetett barátság viszont más.
Mumu drága én veled is próbálok érzékeny és értelmes párbeszédet folytatni, csak nehezen követem jogászi fogalmazásodat, bár jókat derülök azon, ahogyan csupa okosat mondasz ugyan, ami valamilyen szinten kapcsolódik a témához, mégsem a felvetett probléma egészére adsz tanácsot, csak egy általad kiragadott részletére. Vagy egyszerűen csak meghökkentesz, mint most is. Flörtöljek a férjem barátjával? Nem fogok. Inkább bízok a pozícióimban (puszi, tótágas), és abban, hogy a karácsony a család felé billenti a boruló egyensúlyt. Értsd meg Mumu, mi nem összejárunk ezzel a baráttal, hanem csak a párom jár EL vele. Én így kaptam készen ezt a kapcsolatot, olyan volt mindig, mintha lenne egy titkos rejtekhelyük, ahova néha elvonulnak. Ez tetszett is nekem mindig, csak most egy kicsit sok van belőle. A páromra haragszom, mert nem tud nemet mondani, pedig ez a barátság most számára is terhes. Mert neki kellene határokat szabnia, és nem az én szeretetemmel és türelmemmel visszaélnie.
De azt is szeretem ám benne, hogy olyan naivan hisz abban, hogy tehet bármit, én akkor is csak őt imádom – nem tudom, érted-e ezt.
Mbrio, azért tartsd nyitva a szemed. Lehet, hogy ő még nem tudja, hogy ő is keres valamit. Találd meg te, biztos, ami biztos. Halljuk azokat a negatív tulajdonságokat.
Miutan elobbi hozzaszolasom eltunt megprobalom megismetelni :
Nagyon kedves howdy,azt hiszem nem ert el hozzad jol a messages-on(franciabol angolra ronditott szo :mes-enyeim sages-bolcsesegeim).Ha ugy teszed mint mondtam,a barattal is eppen olyan kedves leszel mint ferjeddel akkor a ferjed lesz feltekeny,o fogja megszabni a hatarokat.
Kulonbben a nagyon erzekeny es inteligens parbeszedet Mbrioval,azt mutatja hogy van egy res amelyben egy kedves ember naladf is behatolhat.Akkor pedig meg jobb ha a baratsaga ferjednek a regi tarsaval megmarad...Olellek es kezedet csokolom.
No csínján az ilyen kijelentésekkel! Negatív tulajdonságaimat például nem is ismered.
Egyébként tudom kit keresek. Ritka is mint a fehér holló. Nehéz megtalálni de igyekszem úgy mutatni magam, hogy az akit én keresek könnyebben rám találjon.
Azt már tudod, mit keresel? Mert azt tényleg tudni kell. Ha egyszer elsétálsz mellette, észre kell venned, akkor, és nem ám utólag. Írd le, ha tudod. Nem nekünk, magadnak.
Veszélyes lenne nekünk találkozni, belédszeretnék azonnal halálosan, megszöknék veled és itt magyarázkodhatnék Mumunak évekig.
Köszönöm kedvességed. Mit meséljek? Így távolról nagyon nehéz. Talán majd egyszer találkozunk és akkor személyesen esetleg megismersz engem. Vannak dolgok amiket nem közlök a topicokban, ez azt hiszem érthető.
Útravaló? Nem tudom mi lehetne az, a jókívánságodon kívül. Az, hogy itt kommunikálunk, maga is egy olyan dolog, ami például az emberi közeledés egy fajtája. Az ide írók által is új gondolatokat ismerek meg és az én gondolataim is felkelthetnek valakikben más gondolatokat. Kell ennél több? Persze. De mivel maximalista vagyok, a minőségi kapcsolatokat keresem. De tudom is ez mivel jár. Ki kell várnom türelemmel azt, hogy megtaláljam amit keresek. Az hogy ily kedves vagy segít türelmesnek lenni.
Nem lesz balhé sem karácsonykor, sem később, ígérem. Rejtélyesen fogalmazok, jó? Online sem leszek állandóan.
Mesélj valamit Mbrio. Tényleg minden rendben? Szeretnék én is valami hasznos útravalóval kedveskedni neked. Mi legyen az?
Ha nem, hát nem! :)) Pedig várom azt a tarkóügyet! :))
Egyébként én se veszek fát, de szvsz nem ez a lényeg. Egyedül is lehet tartalmas egy este. A lényeg számomra az a nyugalom, amit én magammal elértem. Hívtak anyámék, de majd csak első nap megyek át hozzájuk.
A kerítéstologatáshoz annyit mondanék, hogy addig kettejük ügye, amíg nem zavar téged. Onnantól kezdve nem két ember ügye. Hanem háromé és egy családé. És itt a családot emelném ki. Sok lehetőség van rendezni az ügyet, de csak kevés, ami a család sérülését nem segíti elő. Szóval, ha problémád van minél előbb tisztázd. Senkinek sem kívánom, hogy szent este jöjjön elő ilyen dolog. Egy életre megkeseríthet kapcsolatokat. De csak fínoman csináld. Én bízom női kedvességedben és finomságodban. Mindenesetre mögötted állunk és gondold azt, hogy veled vagyunk amikor szükséged van ránk.
Drága Mumu, nem ezt vártam Tőled. Ha én lennék Te, megkérdezném, nem hasonlít-e ez a helyzet csöppet a „nemtörődikvelemelegetanyuka” szituációhoz, vagy valami ilyesmit, hátha önvizsgálatot tartok.
Eszem ágában sem volt soha a két barát közé állni. Az idők kezdete óta mosolyogva figyelem, ahogy ezek nekikészülődnek egy hétvégének és eltűnnek valahová az Isten háta mögé túlélőzni. Ott aztán mindig elromlik valami, vagy az idő, vagy az autó, és már meg is van a Kihívás, lehet fázni vagy szerelni, de ha minden stimmel (az esetek 10 százalékában), akkor lehet vért izzadni és küzdeni fel magukat magasabbra, messzebbre, gyorsabban. Nem az én világom – nagy örömmel maradok mindig otthon körmöt lakkozni, vagy barackot eltenni, AMENNYIBEN évi 3 ilyen hétvégéről van szó, és nem húszról.
Nem tudom, észrevetted-e, picit többet lógok mostanában a neten. Azért azt mindannyian bevallhatjuk magunknak és egymásnak, hogy egyikünk sem ülne itt a törzsasztalnál éjjel kettőig, ha közben valaki a tarkóját csiklandozná. Ugye? Teszem a dolgom, mosolygok mint mindig, és még Mbriót sem hívtam el randira igazából, csak az a rossz érzés a gyomromban, az zavar, és ezt osztottam meg veletek.
Nem tudok, nem akarok, nem kívánok belefolyni a kapcsolatukba, ez egy különös barátság, amiben nincs is hely harmadiknak. De ugyanezt várnám ettől a baráttól is, tartsa tiszteletben a határokat és ne rakosgassa folyton errébb a kerítésléceket.
A kerítéstologatás folyamata akkor kezdődött, amikor a jóbarát magába zuhant a nyáron. Én azóta lépegetek hátra, de karácsonyra vizesárkot tervezek a ház köré ásni SE KI SE BE táblákkal feldíszítve. Pedig szegéééény barátunk ismét egyedül lesz, fát se vesz, minek.