Ma az ebédnél a leves rácsöpögött az ingemre. Szerencsére a menzai leves nem bővölködik zsírban, paprikában, stb, így alig látható foltot hagyott... :-)))
Kiskacsam ha jol emlekszem volt egy par eve egy naplod.Lehet hogy az egy nevhasonlonak lett volna?
Ha Te voltal es irod meg ,kozolj belole itt tovabbi reszleteket, hiszen olyan kedves volt es Te tehetseges.
Köszönöm, Mumu!
Kedves lilla!
Nem volt ez ám velem sem mindig így. Én is türelmetlen, pörgős, 100 fokon élő nőszemély voltam. Aztán rájöttem, hogy nem biztos, hogy így gyorsabban mennek a dolgok.
És gyakorlás kérdése, hogyha úgysem tudok változtatni a dolgon (pl.ilyen vonatkésésen), akkor találjam meg a jó oldalát. Hidd el, egy idő után "beléd épül" az ilyen, és teljesen természetes lesz.
Akkor a mai hálák:
- köszönet az égieknek, hogy esőt küldtek Ausztrália fölé. Már éppen ideje volt.
- hála annak, aki így megnevettetett. Szívből jövő, igazi nevetés volt. Jól esett.
Kedves hófehér hattyú kezdemény! :-)
Őszintén csodálom a türelmedet, én erre nem lennék képes. Már többször (de még mennyiszer!) lett volna alkalmam ilyen 'késik a vonat' helyzetekben megőrizni a nyugalmamat, de sose sikerült. Egyébként is elég türelmetlen és ideges természetű nőszemély vagyok, ami nem mindig jó, ilyen esetekben meg pláne. És nem mindig találom meg a rossz dolgok jó oldalát, sajnos.
Talán majd egyszer... :-))
Kösz Mumu, legalább valaki örül nekem. :)
(Na jó, azért nem ilyen rossz a helyzet.)
Ma reggel leginkább magamat leptem meg. A vonat ugyanis, amivel dolgozni járok, megállt a nyílt pályán és nem ment tovább. Több, mint 1/2 órát álltunk így. És én nem voltam ideges! De tényleg, egy kicsit sem. Szépen aludtam tovább. Sőt, még örültem is, hogy nem a megállóban fagyoskodva várom ezt a késő vonatot.
Úgy látszik, sikerült ezt is megtanulnom. Örülök.
OFF
:-) Ez ellen csak egy normális mértékű egoizmus segít csak: aki ki lett húzva a csávából az örüljön annak hogy kint van belőle és nincs nagyobb baja, aki meg kihúzta az örüljön a napi jócselekedetének. Ennyi. :-)
ON
Persze, kedves Z., ez így mind igaz, de tudod, nem mindegy, hogy melyiknek fájt jobban.
Annak, aki majdnem megfulladt, és esetleg majdnem magával rántott vki mást is, ráadásul még a haja is fáj :-), vagy annak, akinek csak ki kelett nyújtania a kezét...
Tudod a fuldoklókat a legbiztonságosabb a hajuknál fogva megragadni. Ez ugyan fájhat nekik, de legalább életben maradnak. Nem kell meglepődni ha valaki kiment az élet gondjaiból és azt úgy teszi, hogy szeretne megmenteni Téged is de ő is szeretné megúszni a dolgot.
Neked az fáj hogy megcibálták a hajad, neki az hogy fájt neked amit csinált, de hidd el máshogy nagyon nehéz... ...és többnyire rosszra is fordul.
az ember nem mindig képes arra, hogy önerejébő segítsen magán, kell valaki vagy valami, ami ad neki egy kis pluszt; a segítséget igenis el kell fogadni, ha szükséges, nem szégyen beismerni, ha valami egyedül nem megy
a nehézségeket, problémákat feldolgozni, elviselni és megküzdeni velük időbe telik, de ha van, akire számíthatsz, talán könnyebben sikerül, és akkor nyugodtan kivetítheted rá a segítő szerepet
En azt hiszem,Te segitesz Magadon,akkor is,csak masra vetited a saegito szerepet.Mert akkora vagy kesz az eddigi nehezsegedet feldolgozni.Sok szerencset:))
Gratulalok.Nem sokan koszonek meg egy kritikat (en igen) es orom ezt latni.Persze attol is fug kitol jon es milyen celbol erkezett...de meg ha rossz is lenne az intencio (itt biztos nem az ) akkor is oda kell figyelni.
Nagymama mondas.ha ketten azt mondjak,fiam,hogy reszeg vagy akkor fekudj le...