Csatlakozom Nannicshoz. Sajnos.
Én minden problémámra aludni szoktam egyet. Soha nem nyilatkozom fontos kérdésekben rögtön. Korán reggel korszakalkotó ötleteim szoktak lenni.:))
Van ennek egy másik oldala is, mert másnap lehet, hogy a másik fél is máshogy látja a dolgokat. Ezért sem kell semmitelhamarkodni.
Tudom, hogy -az elkeseredésében magába döntött-3-4 sör is teszi, de most asszongya, hogy a 2 gyerek az élete értelme és, na figyelj!!!!! az én boldogságom!!!! Próbálom mondani, hogy nyugodjon meg, meg blablabla (semmi okos nem jut az eszembe) de nem segít rajta.
Legalább a kollektív bölcsesség segítsen rajtam, please!
A volt férjem, aki most már 14 éve ismeri a jelenlegi barátnőjét, 10 éve együtt is laknak, itt zokog a vállamon, hogy elege van a nőből. Én meg marha kínosan érzem magam.
Köszönöm a hozzászólást. Nem sértettél meg a feltételezéssel-hogy esetleg játszom- de szeretem önmagamat adni. Lehet, hogy félreértettél valamit, nekem nincs a családommal gondom. Ötleteim nem voltak. De mint már írtam találtam új kihívást. Még egyszer köszönöm a véleményedet.
Nem a saját nevemben írok. Mumu, a topic-gazda betegen is üdvözletét küldi Neked. A kórházból diktálta telefonon az alábbiakat:
"Ha igaz az a képed, amit nekünk mutatsz, s nem játszol velünk ( ne haragudj, ha ez a megjegyzés igazságtalan, visszavonom majd, de vannak ilyesféle megengedett játékok a neten), akkor én komolyan reagálok írásodra.
Sok olyan férfit és asszonyt megismertem, akik szeretik a kalandokat, ezért nem ítéllek el. Sok értelmes emberre találtam közöttük. Ezzel a kedvvel (hajlandósággal) nem igazán ajánlatos családot alapítani. De mivel ez már megvan így csak azt ajánlhatom Neked, hogy vagy építsd le nehezen, hosszan tartóan és behelyettesítésekkel ezt a kalandot, ami a családodat sértené (sporttal, utazással, kisebb veszedelmekkel), vagy - és ez nehezen fog menni - muszáj tudomásul venned, hogy nem találtad még meg igazi partneredet. Ebben az esetben nem tudok semmi mást ajánlani csak azt, hogy legalább ennek feldolgozásában mi, akik szeretettel fogadunk minden problémás embert, mindenképpen melletted állunk.
Ez még akkor is ér valamit, ha "csupán" virtuális.
Sok szeretettel ölellek
Majd jövök délután, és akkor elmesélem a bánatomat, ami szerencsére már nem olyan nagy bánat, mert nagyon aranyosan és hatásossan tudtok vígasztalni.
Az esti tali pedig mgé függ attól, hogy meddig kell dolgoznom. :(
Nannics, Raoul besz...ja, (te jó ég, ez így még akár félreérthető is) :)
Nem akarlak megkavarni, utánanézni meg már kedvem nincs ilyen késői órán, de én valakitől tegnap azt hallottam, hogy holnap (ma) nem lesz tali. Most kinek van igaza? Ha lesz, és ott leszel, lehet, hogy beugrom, hátha be tudlak mutatni a többieknek :)
Csak először Neked mutasson be valaki :)))
Szerintem ez működik, általában. Vagyis találkoztam már olyan emberrel, akivel működött. Ez is egy játék, játszani pedig jó, szerintem. Ebben az esetben nem működött.
Mostanában egy konkrét ügy miatt gondolkoztam az ilyen dolgokon. Végülis ez egy jó társasjáték is lehet... ha mindketten tudják, hogy csak játék. Ha túl hamar komolyan veszem, akkor nekem lesz rossz, ha meg őrá nem "vigyázok", akkor neki.
Majd legközelebb megpróbálok nagyon odafigyelni a másikra, hogy lássam, meddig csak játék. Szerintetek ez működik?
Viszont ha nem vagy "okos", akkor gyakran pofára eshetsz, és az fáj.
Én sem tudom, hogyan lenne jó. Nem akarok cinikus lenni, de nem merek nem az lenni.
babi, aki már sokszor pofára esett (de még szereti a férfiakat)
Ajjaj, hány ilyen Raul van a világon!? Lehet, hogy unalmas is lenne nélkülük, nem igaz?
Ha meg véletlenül nem szopod be a dolgot, akkor majd rád mondják, hogy "ez egy okos nő, tudja, hogy csak szórakozom". Annak aztán lehet örülni...
Kezdek félni! Esetleg itt több Nannics is van? Én sajna elaludtam a 13. tali előtt, mert a pasim (aki szerintem tényleg csudi jó) nem ébresztett fel, aztán amikor felébredtem, akkor azt láttam, hogy esik az eső, és akkor azt gondoltam, hogy bizti mindenki rohan haza a taliról. Jaaaa, mos már tudom! A paradox írta, hogy jó a pasim, de a paradoxszal egy tök más rendezvényen találkoztam. És úgy sajnálom, hogy nem voltam azon a talin. De a holnapira lehet elmegyek, ami az erzsébeti strandon lesz, csak az a baj, hogy senkit nem ismedrek azok közül, akik mennek. :(
Ja, és a Raul nem a pasim, csak ahog ymár írtam, nem szeret engem, és rajtam élcelődött, én meg egész buta voltam, és besz...tam a dolgot.
Tegnap voltam bent ismét Mumunál. Sokkal jobban van már. Megkért, írnám le egy-két gondolatát. Ezt diktálta nekem:
"Nem titok, hogy mi történt velem. Egy erélyesebb mozdulat után duplán láttam, s ennek kiváltó oka állítólag egy agyi ér infarktusa. Annyira azonban nem kell megijedni, mert semmi más elváltozás nem történt. Infúziókat kaptam, otthon majd tablettát kell szednem.
Vigyázat, gyerekek, teljesen magamnál vagyok, így örömmel veszem, hogy a nyár dacára a topicok tovább mennek, a társaság egyben maradt, sőt újak is jöttek hozzánk.
Az írás úgy megy tovább részemről, hogy Rosszcsont, aki a volt titkárnőm, s most az én szívembe fogadott kislányom, fogja írni válaszaim a Ti hozzászólásaitokra.
Tényleg meg vagyok hatva a sok szeretettől. Örülök neki. És mit szoktam én a végére írni?
Ölellek Benneteket
Mumu"
Csatlakoznék Show kollegahoz, tenyleg jó így arc nélkül elmondani a dolgaimat, amit amúgy nem nagyon mondok senkinek. Ha masert nem, mert Ti biztosan meghallgattok :-)
Na mesélek. Igen, nőügy, mi más lenne ;-) Lassan 2 éve vagyok együtt egy lánnyal, akivel tényleg nagyon jó _volt_, aki aranyos, kedves meg minden ilyesmi. De két év alatt sok-sok minden változott, én is, ő is, a környezet, a világ is. És ennyi idő alatt sok-sok olyan apró kis dolgot ismertem meg benne, ami magában nem igazán zavaró, de a sok kicsi sokra megy, mint tudjuk. És (nem csak emiatt) most már régóta úgy érzem, hogy nem szeretem, mármint szerelemmel. Ő viszont engem nagyon. Szakítani akartam vele, de mikor érezte, hogy elveszíthet, akkor azt mondta, hogy nélkülem ő nem akar élni, és tudom, hogy ezt elég komolyan gondolta, két év alatt már megismertem ennyire. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a már nem pár hete tartó "vegetálás" alatt sokat voltam együtt egy másik leányzóval, sokat beszélgettünk, meg minden ilyesmi, ahogy ez szokott lenni. És valamit érzek iránta, azt hiszem. Úgyhogy ez még kavart egyet a dolgon. Viszont ez a leányzó meg nem igazán akarna tőlem semmit. Ok, ez eddig nem probléma, szekér, ami nem vesz föl, ismerjük, bár ezt is elég rossz elfogadni. Viszont. A "barátnőm" most nincs itthon, még kb. egy hétig. És most nekem így jó, vagyis hogy nem igazán hiányzott. Ő nem hiányzott, viszont valakinek a közelsége, amit ő is jelentett nekem, valamikor régen, az nagyon tud hiányozni. És most, hogy úgy érzem, nem kötnek az érzelmeim hozzá valóban, nem szeretném, ha a hazatérése megint visszavinne hozzá (ha magányosnak érzi magát az ember, nem mindig gondolkozik). Szóval most fogalmam sincs, mit tegyek, mert amit igazán szeretnék, az nem valószínű, hogy lehet (mármint a másik leányzó). Most viszont Őt nem fogom látni egy darabig, és félek, nem tudom mi lesz. Igen, jól látjátok, félek egyedül lenni, de biztosan nem én vagyok az egyetlen. Most válasszam a magány, önszántamból, azt, amit nagyon nem akarok, és amitől félek? Mi a véleményetek erről?
Kedvenc Waratahom,
Eszembe nem jutna, hogy bármiben korlátozzalak! Csak meg akartam óvni értékes időd, és energiád. Egyébként is, az a tavaly március-május igen nehezen érthető utólag, ha az ember nem tud bizonyos információkat. Úgyhogy majd emilben mellékelek egy kis használati utasítást :)
úgy még a kíváncsiságodat is jobban ki tudod elégíteni :)
drága piros!
nagyon örülök Neked! és olvaslak a másik topikban, igy fegyelemmel kisérlek!:-)
most szabira megyek(nagyon rámfér), két hétre a hétvégétől, de közben benézek majd 27én, olvasni,és nagyon j ó l vagyok!:-)
vigyázz magadra!
bocs a topiktól az offért!
Mumu drága! neked teljes gyógyulást kivánok szivemből!és vigyázz nagyon magadra, az egészségedre! (is):-)
szeretettel:tölgy