Az is egy érdekes kérdés, hogy ennek az Észak-Galliába beköltöző száli frank népességnek mennyire volt jelentős a genetikai, embertani hatása a franciák, pontosabban az északfranciák etnogenezisében (a délfranciákéban nyilván nulla vagy nullához közeli).
Arra van-e valami adat, hogy hány ezer vagy hány tízezer száli frank költözhetett Galliába?
Úgy tudom, hogy túlnyomó részük a Szajnától északra telepedett le, onnan délre csak nagyon kevés frank költözött be, a Loire folyótól délre meg lényegében majdhogynem nulla.
A középkori francia lovagságról, tehát erről a katonáskodó köznemesi rétegről viszont azt olvastam, hogy nagy részük - legalább részben - germán származású volt, persze nemcsak frankok, hanem normannok, burgundok és nyugati gótok is voltak közöttük.
Ha már a francúzok így belekerültek a topikba, arra van-e valami adatod, hogy a mai Belgium déli és Franciaország északi részén az újlatin francia nyelv mikor szorította ki a száli frankok rajna-weseri germán nyelvét?
Én úgy tudom, hogy Nagy Károly udvarában még vastagon frankul beszélgettek, bár az írástudók és a papok már akkor is a latint preferálták, viszont a Karoling-kor végére ( 9. sz. közepe?) már szinte biztosan az ófrancia volt a domináns beszélt nyelv a Párizsi-medencében és Észak-Franciaországban.
A Kiszely-féle nagy Európa népei könyv szerint a franciák embertani szempontból is egy rendkívül heterogén, kevert népesség.
A magas, világos északi típusoktól az alacsonyabb, gracilisabb mediterrán típusokig, a finom kelta típusoktól az alacsony, kerekded arcú, kerek koponyájú alpesiekig, a magas, izmos "dinarid" jellegű hegylakóktól a vaskosabb, robosztusabb, széles arcú cro-magnid típusokig itt gyakorlatilag Európa szinte minden embertani típusa előfordul, gyakran a legnagyobb földrajzi összevisszaságban, ill. ezeknek minden lehetséges kombinációja :-)
Ezt a katyvaszt, vagy nevezzük inkább sokszínűségnek, a 20. sz. második felében az észak-afrikai és fekete-afrikai embertani típusok megjelenése csak még tovább növelte...
A probléma náluk talán már inkább az, hogy egyáltalán mit jelent az, hogy francia és kik is a franciák valójában :-)
Szerintem sem valószínű történet, viszont érdekes hogy több szentté avatott püspök élt a korban, akiknek gyerekeik voltak ( akkoriban nem volt kötelező nőtlenség a katolikus papoknak ), a Karolingoknak is több ilyen püspök ősük volt. Érdekes sztori, hogy a középkori örmény királyok anyai ágon az örményeket megtérítő Szent Gergely püspök leszármazottai voltak.
Egyébként úgy tudom, hogy a korabeli frank királyok többnejűek voltak.
Nyilván "belefért" az is, hogy a helybéli, leigázott galliai népességből is vettek maguk mellé feleségeket, főleg ha ezzel erősíteni vélték a hatalmukat.
Úgy tudom, hogy az egyház eléggé ki volt bukva a frank királyok poligám szokásain, de az egyház támogatásáért cserébe elnézték nekik ezt a különcséget :-)
Mondjuk, az esetleg még hihető is, hogy az őskeresztények egy része az üldözések elől Gallia déli részére menekül.
Csak az nehezen hihető, hogy egy frank uralkodó dinasztia miért akarna dinasztikus kapcsolatra lépni egy politikailag nyilván kevésbé jelentős zsidó-keresztény közösséggel.
Egyébként most hirtelen nem találom a neten, hogy végül is ki volt az, aki beházasodott a Meroving-házba, de emlékezetem szerint ez valamikor a 6. században volt és egy nő volt az illető.
Tehát férfiágon a germán frank származás dominált :-)
Remélem, hogy senkit nem fogok megsérteni a vallásos érzéseiben, de ebben a legendában néhány olyan elem is, ami homlokegyenest ellentmond a Jézus Krisztusról szóló tradicionális keresztény tanításoknak.
A francia népesség etnogenezise önmagában is elég szövevényes, majdnem olyan szövevényes, mint a magyaroké.
Szóval ez egy olyan nép, amely egy egykori germán törzsszövetség nevét viseli, újlatin nyelvet beszél és magát leginkább a kelta gallok leszármazottainak tartja.
Persze a valóság még ennél is százszor szövevényesebb :-)
Elég ha arra utalunk, hogy a kelta gallok sem őslakosok voltak itt, hanem a Rajnán túlról, a mai Dél-Németország területéről érkeztek ide és beolvasztották az előttük itt élt, már eleve nagyon színes népességet.
Arról most ne is beszéljünk, hogy a mai franciaországi népesség egy számottevő része arab, berber vagy fekete-afrikai eredetű, de ez már más téma - köszönhetően a korábbi évtizedek liberális francia bevándorlás-politikájának.
Azt hiszem, hogy ez már kissé OFF lenne egy Németország topikon...
Franciaország nyugati részén, az egykori Armorica területén és a szomszédos régiókban a kelták genetikai és kulturális öröksége a mai napig erős.
Sőt az itteni francia nyelvjárás-csoport, az ún. gallo is őriz kelta szubsztrátumot a nyelvészek szerint, kialakulására a breton és más kelta nyelvek is hatással voltak.
Vannak olyan ezoterikus (illuminátus, szabadkőműves, rózsakeresztes stb., kinek mi tetszik) legendák is, amely szerint valamikor a kora középkor folyamán Jézus Krisztus vérvonala is beházasodott a frank Meroving-dinasztiába.
Némileg korrigálva, a 410-es években helyreállt a római uralom, de a 430-as és 440-es években fellázadtak az itteni kelták Róma ellen, sikerült önállósulniuk és megvédeni magukat a germánoktól.
Szintén ehhez kapcsolódik, hogy a 6.század elején Hispániába, a szvéb királyságba, Galíciába is menekültek britek, az általuk lakott terület neve Britonia volt.
Egy kis érdekes mellékszál. Klodvig a 490-es sikertelenül próbálta elfoglalni Armorica területét, visszaverték seregét. A terület 409-ben lett független, amikor kivonult a római hadsereg a térségből. Az itteni római adminisztráció kikiáltotta a terület függetlenséget, az itteni kelta törzsi vezetők és római városok szövetkeztek és sikeresen visszaverték a germánok támadásait. Visszaverték később Klodvig terjeszkedését is. A 6.században sok kelta menekült ide Britanniából az angolszászok elől és a terület új neve Bretagne lett.
A csata után elfoglalta Gallia déli részét a vizigótoktól. Az új székhelye Párizs lett, itt Szent Péternek és Pálnak szentelt kolostort alapított, később az apátságot Szent Genovénáról Párizs védőszentjéről nevezték el. Majd nekilátott a többi frank király likvidálásához, áldozatul esett neki a kölni Sigibert és fia Chloderic, Chararic egy száli frank király, a cambrai Ragnarchar és testvérei Ricchar és Rigomer. Uralma végén kibocsátotta a száli frank törvényt. Uralma alá került az összes frank és egész Gallia halála előtt. Halála után Párizsban a Szent Dennis apátságban temették el. Halála után négy fia: Theuderich, Chlodomer, Childebert, Chlothar felosztotta az államot négy részre, Reims, Orleans, Párizs, Soissons volt a székhelyük.
Uralma kezdetén Ragnachar szálifrank király katonai segítségével elfoglalta Syagrius római utódállamát Gallia északi részén. 487 és 494 közt sikerült megszilárdítania hatalmát Gallia északi része felett. Ekkor Gallia déli része a vizigótok kezében volt, akiknek szövetségese volt Theoderich Itália osztrogót királya. Ezért Klodvig szövetségre lépett a keleti gótokkal, testvérét Audofledát feleségül adta Theoderik királyhoz. Klodvig pedig 493-ban feleségül vette Klotild burgund királylányt. 496-ban a többi frank király katonai segítségével Tolbiacnál legyőzte az alemannokat. Majd ő és kísérete felvette a katolikus kereszténységet. A frankok többsége a 7.századig pogány maradt. Ezzel sikerült megszerezni Gallia katolikus római lakosságának támogatását. 500-ban Dijonnál legyőzték a burgundok, nem tudta elfoglalni Burgundiát, néhány év múlva katonai szövetségre lépett velük. 507-ben burgund katonai segítséggel győzött a vizigótok ellen a vouilléi csatában.
