Az, hogy a szászok voltak az utolsó pogány germán nép, csak a nyugati germánokra igaz.
Az északi germánok a 9. sz. elején még vastagon pogányok voltak, az ő megtérítésükre a 9-10. században került sor, de Svédországban állítólag voltak olyan megveszekedett pogány régiók, ahol az új hit csak a 11. sz. első felében vert gyökeret - némi királyi noszogatásra :-)
Valóban nem olyan sokan, persze attól függ, hogy mihez képest.
Én egy internetes cikkben azt olvastam, hogy az 5-6. században - durva becslések szerint - kb. 20 ezer .és 120 ezer közötti germán települt át Britanniába.
Összehasonlításképpen tudtommal Britannia provincia népessége a római kor végén kb. 1 millió fő lehetett.
Ehhez képest a 20 ezer valóban nagyon kevés, de a 120 ezer sem sok.
Nagy Károly ( 768-814 ) frank király, szinte teljes uralma idején a szászok ellen harcolt, 772 és 804 közt. 772-ben az első frank támadás idején elpusztították a szász vallási központban Irminsult, a szent fát. Elfoglalta Károly serege a szász területeket és túszokat szedett a szász nemesek közül. Amikor Károly távozott a langobard állam ellen háborúzni, szász felkelés tört ki Widukind vezetésével, betörtek a frank területekre, kifosztották a frank településeket, kolostorokat, templomokat a Rajna mentén. 775-ben újra felvonult Károly serege, elfoglalta a területeket és túszokat szedett. 777-ben megindult a keresztény térítés, angolszász térítőket hívtak Angliából, kolostorok és templomok épültek. A frankok adókat szedtek, tiltották a pogány szokásokat és erőszakkal térítettek. 782-ben kitört egy nagy parasztfelkelés Widukind vezetésével, Süntelnél legyőzték a frankokat, mivel Károly főserege ekkor éppen a szorbok ellen harcolt. Erre megtorlásként Verdenben több ezer szászt fejeztek le Károly utasítására. 783-ban Károly legyőzte a szászok egyesített seregét és pusztította a szász területet. 785-ben Widukind behódolt a frankoknak és megkeresztelkedett. 792-ben tört ki az utolsó nagy felkelés, mivel elkezdték a sorozást a szászok közt, az avarok elleni háború miatt. Miután legyőzte őket Károly, sok szászt deportáltak a frank területekre. 804-ben verték le az utolsó felkelést Nordalbingia területén ( Holstein ). 797-ben külön szász törvénykönyvet adtak ki. Kiépültek az egyházmegyék: Paderborn, Münster, Bréma, Minden, Verden, Osnabrück. 30 év alatt térítették meg az utolsó pogány népet 772 és 804 közt.
Tudom ez egy nagyon mellékszál ebben a topikban de ha már szóba került posztolok pár részletesebb térképet is.
Az első az angolszászokat mutatja, a második meg a keltákat.
A harmadik azért érdekes mert az antropológiai/genetikai vizsgálatok alapján az a maghökkentő eredmény jött ki, hogy a későbbi angolok azok a kelták és normannok keverékei, mintha az angolszászok nem is lettek volna. Így felmerült a kérdés, hogy mennyien is lehettek egyáltalán és nem-e csak egy vékony hódító/uralkodó elitet képeztek.
Ezzel kapcsolatban rakom be a harmadik képet ami az angolszász temetkezések elhelyezkedését mutatja - lehet ez jó segédanyagnak az itt firtatott vándorlásokhoz.
Szerintem államról azért nagyon erős túlzás beszélni, birodalomról meg főleg.
Kb. annyiról lehetett szó, hogy több szláv törzs átmenetileg összefogott az avarok és a frankok ellen és létrehozott egy törzsi konföderációt, amelynek Samo lett a vezetője.
Halála után fel is bomlott az egész struktúra, tehát világtörténelmi szempontból valóban illik rá a "kérészéletű" jelző.
460-as években szász rablók telepedtek le a Loire Folyó szigetein Galliában, a vezérük Adovacrius volt. innen fosztogatták a környék városait, legyőzték a helyi római erőket, végül 469-ben Childerich frank király végzett velük. A szászok több helyen letelepedtek Galliában, az egyik Bayeux környéke Normandiában. 531-ben a szászok támogatták a türingek elleni harcot, cserébe megkapták Türingia északi részét, ezért évente 500 marhával adóztak 568-ban sok szász harcos csatlakozott a langobardokhoz, amikor Itáliába vonultak. A 7.században sokat harcoltak a frankok ellen, ennek érdekében háború idejére hercegeket választottak. II. Chlotar ( 584- 629 ) frank király harcolt a szász vezér Bertoald ellen 622 körül és pusztította a szász területeket. Fia I.Dagobert ( 629 -639 ) frank király uralkodása elején harcolt a szászok ellen. Dagobert halála után kihasználták a frank állam meggyengülését a Thüringiában élő szászok és függetlenedtek, a többi szász pedig rendszeresen rablótámadásokat intézett frank területek ellen. Martell Károly frank majordomus 718-ban és 738-ban vezetett megtorló hadjáratot ellenük. 743-ban Karlmann, 748-ban és 758-ban Kis Pippin vezetett ellenük hadjáratot, cél a behódolásuk és keresztény hitre térítésük volt, sikertelenül. Ez csak Nagy Károlynak sikerült.
Szerintem ezek a térképek nagyon-nagyon romantikusan közelítik meg a kérdést.
A Fredegar krónikából tudjuk, hogy Samo egy frank kereskedő volt, aki a 620-as években lépett a színpadra azzal, hogy fegyvereket adott el az avarok ellen lázadó szlávoknak. Annyira népszerű lett, hogy megválasztották Rex Sclavorum-nak.
Ezek után 631-ben győzelemre vezette a szlávjait azt őket támadó frankok ellen a Wogastisburg-i csatában.
Ennek a csatának a helyszíne vitatott de minden tipp valahova a kelet-Csehország, nyugat-Szlovákia, Bécs háromszögbe esik nagyjából. Szóval valahol arrafelé lehetett.
A 7. századi Fredegar krónikán kívül az egyetlen korabeli említés Szent Amandus életrajza. Amandus Belgiumból ment Samo szlávjaihoz és ehhez át kellett kelnie a Dunán. Vagyis a Dunától délre volt a dolog...
Ezután a következő források a 9. századból valók, mégpedig a Gesta Dagoberti és az itt jól ismert Conversio.
Mindkettő Karinthiára mutogat mint Samo és a szlávjainak tartózkodási helyére.
Ezek alapján nekem úgy tűnik, hogy ez az elég kérészéletű "királyság" valahol itt lehetett a Dunántúl, Kelet-Ausztria környékén.
Semmi alapja, hogy pl. annyira északra nyúlott volna mint a térképeken.
Sok szász belépett zsoldosként a római hadseregbe. 440 után először zsoldosként érkeztek Britanniába, azután tömegesen vándoroltak be és idővel létrehozták saját királyságaikat: 477 Sussex, 500 Essex, utána Wessex. 596 után Britanniában élő szászok felvették a kereszténységet. A szász államok Britanniában.
Kalózként jelentek meg a 4.században, Gallia és Britannia tengerparti részeit fosztogatták, ellenük egy római erődrendszer épült a partokra, a Litus Saxonicum.
Akkor a szász törzsszövetség következik, a 4.században jött létre, a Chauci, Cherusk és Angrivari törzsek szövetkeztek. Később három részre osztották a területet. Westfália, Engern, Ostfália.
Úgy látszik, hogy ebbe a megaszamováriába a lokalizációk összességét egybegyúrták. Mivel Samo "birodalmára" nem létezik igazán egzakt forrás, így a kutatás is több helyszínre igyekezett elhelyezni azt. A cseh nézet szerint Morvaország lehetett a központ és innét a csatlakozó területeket is integrálhatta. A szlovákok szokás szerint kicsit keletebbre helyezték a centrumot. :)
A német kutatásban egyesek Karintiába, a Bécsi-medencébe vagy újabban a keleti frank, Majna-menti és részben cseh területekre helyezik. Lehet válogatni, bár államról beszélni azért erős túlzás.
ha már szóba került, akkor kitérek Samo szláv államára is. Az állam 623 és 658 közt létezett. Samo egy frank kereskedő volt, az avarok ellen fellázadt szlávokat látta el fegyverekkel. 623-ban megválasztották a szláv felkelők fejedelemnek. A régészek szerint Morvaországra, Északnyugat-Szlovákiára, Alsó-Ausztriára terjedt ki az állam. Később északra terjeszkedett Csehországra és a szorb területekre is kiterjedt, Karintia is oda tartozott egy ideig. Sikeresen védték magukat az avarok ellen, de idővel konfliktusba kerültek a frank királysággal, frank kereskedők kirablása és meggyilkolása miatt. 631-ben Dagobert király hadjáratot vezetett ellenük, de Wogastiburgnál a szlávok legyőzték. Ezután a szorb Dervan vezér és törzse csatlakozott Samo törzsszövetségéhez. Samo több rablóhadjáratot vezetett Türingia ellen. Samo 658-as halála után felbomlott az állam és az avarok visszafoglalták elvesztett területeiket.
Annyira elszántan küzdött az ógermán pogányság ellen, hogy végül is ez okozta a halálát is: feldühödött pogány frízek támadták meg a mai Hollandia területén és egy keménykötésű pogány fríz legény a kardjával egy jó férfiasat a fejére sújtott.
Lehet, hogy többet is, lényeg, hogy Szent Bonifác lelke vértanúként felszállott a mennyországba...
Szent Bonifácra azért majd még kitérhetünk bővebben.
A kontinentális germánok egyik legjelentősebb, ha nem a legjelentősebb apostola volt.
Voltak kifejezetten vakmerő, sőt meredek húzásai is, pl. amikor Geismarban kivágta azt az óriási tölgyet, ami Donarnak, a pogány germán viharistennek (az óészaki Thor megfelelője) volt szentelve és a faanyagból egy kápolnát épített.
Az egyház sokáig hősnek tekintette ezért a tettéért, ma már azért árnyaltabban ítéljük meg az ilyesmit, pl. ha manapság valaki kivágna egy ősi tölgyfát, amihez helyi legendák és hiedelmek fűződnek, azt minimum megvetnénk, de az is lehet, hogy leültetnének természeti és kulturális emlékek károsításáért :-))))
