Nem klasszikus szerelmi regény mert 3 gyerekkel otthon küszködő anya van benne és egy férj aki félrekefél. Aztán most hogy elolvastam újabb pár oldalt már a nő is kikacsingat.
Talán lehangoló, de pénzügyi függetlenségre vágyom. Egy haveromnak jelenleg van annyi pénze, hogy ha berakná egy 3%-os államkötvénybe, akkor úgy egy nettó minimálbérnyi fizetés kijönne neki havonta. Ami nem nagy, de újrabefektetéssel feljebb lehetne ezt tornázni pár év alatt. Nyálcsorgatás... egy lusta geci vagyok, tudom. De annyira mindig magamban éltem és úgy érzem, olyan kevés energiám van az élethez. Mikor gyűjtök én össze ennyi pénzt?
Én azért nem olvasok szerelmes regényeket, mert nem akarom átélni őket. Többnyire nem vagyok olyan, mint a főszereplő nők, nem úgy viszonyulok a férfiakhoz, a gyerekekhez, az élethez. Hogy ezek a nők "női sorsot" akarnak átélni, de azt veszettül és odaadó tragikomikussággal, mint amikor egy nőstény állat, mondjuk macska ösztönösen magára hívja a hímet, lekuporodik, pedig igazán nem lehet mondani, hogy élvezetből cselekszik, de azt sem, hogy felelősséget vállal, valójában fogalma sincs, miért csinálja.
Én csak egy regényt írtam le. Persze vontam némi párhuzamot a saját életemmel, de csak azt akartam vele jelezni, hogy mennyire átélhető lehet egy írás.
Én se faggatlak téged, csak annyit árulsz el ami kijön önként belőled.
Írtam, hogy nagyon szeretek olvasni, és mindig annyira átélem.
Jó lenne már egy vidámabb olvasmányt választani, de hát nem könnyű találni.
Ráálltam a mérlegre és megállapítottam, hogy a tavaly leadott 3 kilót sikerült visszaszereznem:(
Pedig nem is akartam. Jaj.
De miért is agyalok ezen, amikor már nem áll szándékomban elkelni a húspiacon, ahogy nagyon kifejezően leírtad a helyzetet.
Most olvasok egy könyvet amiben újra élhetem balszerencsém ( amit ráadásul szerencsének látott mindenki) történetét.
Átlag kinézetű , inkább szegény csaj, jó jegyekkel, inkább csak távoli barátokkal, gyakran egyedül. Aztán megjelenik az új fiú, gazdag, vonzó, és valamiért mégis őt akarja, szédületes tempóban behálózza és rabulejti 3 gyerekkel.
És mindenki naponta előhozza hogy milyen csodálatos élete van.
Tehát ha találok egy olyan formát, egy szót, ami jobban leír egy közeget, akkor azt fogom használni. Nem éreztem soha, hogy nekem valami harmatos virágszálnak kellene lennem, bár már sokan néztek annak. :)
A "tisztességes" az a tartalomra vonatkozik, a csúnya szó az csak forma. Nem jobb ember, aki szépen beszél, attól még bármilyen tetteket elkövethet. Nem biztos, hogy szeret, aki mosolyog, míg akár egy mogorva emberben is több szeretetet találni. A beszéd forma, a mögötte levő szándék a nem mindegy, pl. az öncélú bazdmegelés, amikor már túl sok, engem is irritál.
Ez szocializációtól, iskolázottságtól, környezettől is függ. Meglepődnél magadon, hogy milyen gyorsan alkalmazkodnál, ha olyan környezetbe kerülnél, ahol a "bizonyos szint" az alap. Az ember alapvetően lusta és igénytelen /tisztelet a kivételnek/, és könnyeb megmagyaráznia, hogy miért nem törekszik jobbnak lenni, mint erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy jobbá váljon, ha másért nem, önmagáért.
Értem, amit mondasz, de nem tartom ezt olyan nagy problémának. Nem gondolom, hogy a csúnya szó feltétlenül érvényteleníti a tartalmat. Hiszen a tartalom nem a csúnya szó, hanem amit ki akarok fejezni.
Valami ilyesmi. :) De többnyire tudjuk, hogy' beszél a férfiak egy része a nőkről, ezt a lekezelést nem tudják elfedni. Látszik, ha valaki ilyen "kiscica, most beidomítalak, he" hozzáállással rendelkezik. Nem is téged lát, hanem egy újabb húsdarabot, az is látszik, ahogy trükközik a hülye, hogy "most egy kicsit alázzam? vagy dobjak be valami nyálas témát?", a legújabb pua vagy akármilyen tanfolyam, videó szerint. Mondjuk szerencsére ez nem annyira gyakori, de azért néha látni ilyet, másoknál is.
Nem is tudom értelmezni a kifejezésedet, számomra egy képzavar az átvitt értelemben f--t lóbálni, talán férfiasságukkal hivalkodnak. Kihívóak? Beszólnak?
Nem méregbe gurulás feltétlenül a kommunikációban. Ha az említett pasikra gondolok, akik átvitt értelemben faszt lóbálnak, nem fogok finomkodni, mert ők sem tennék velem, ha rólam beszélnének.
Van egy érdekes ember, hozzám idősnek számít, magas, vékony, tűnődő, ballonkabátban jár és szafari kalapban, olyan finom mozdulatai vannak, mégis inkább az úriember szó ugrik be és nem az, hogy homoszexuális, néha látom a munkahelyemen. Rá nem tudnék ilyeneket mondani. :))
Speci Petőfi nem a kedvenc költőm, és nem is volt egy könnyen szerethető ember.
Volt egy rádiójáték sorozat régebben az életéről, és akkor még a kötetét is kidobtam, amit azóta bánok egy kicsit. Vagyis simán el tudom hinni, hogy használta ezt a szót.
Mellesleg kedvenc íróm is írt a kurvákról, úgyhogy ez a szó talán elfogadható, még ha én nem is használom.
Egyébként ha káromkodom akkor olyasmit szoktam magamnak, hogy az a mennydörgős mennybemenetelő jó Isten rogyassza rád az eget.
Amikor családtagra haragszom akkor azt, hogy a macska rúgja meg a bokádat.
De akkor mit mondasz, amikor valami felmérgesít, például... bejön egy poloska? XD és azzal kezdi, hogy a fejeden landol? "A teremburáját"? "A manóba ezzel a lelkes állattal, hadd penderítselek le az árnyékszéken!" XD De történhetnek ennél bosszantóbb események is...
Lehet, hogy ez csak egy fake sztori, sajnos nem emlékszem, hol hallottam anno, egyelőre nem találom a nyomát ennek a "kurva volt az anyja" 200 évvel ezelőtt még nagyjából rendben való voltának, de a versnek sem. Elég szomorú. XD
Nem biztos, hogy elkopik az éle, ezt kijavítanám... mondjuk az a gyerek, akit egy ráaggatott kifejezéssel megszégyenítenek, annak felerősíti. Mégsem annyira egyszerű. Vagy egy nép kollektív megszégyenítése. Vagy egy jellemző dícsérő szó.
Visszafogni sem szeretném magam. Egyszerűen a jelenlegi társadalmi közegben nagyrészt nincs értelme, valahogy álszentség lenne, ha elkezdenék állandóan erre figyelni, mintha egy 100 évvel ezelőtti viseletet vennék fel. Nyilván vannak azok a helyek, ahol viselkedni kell ilyen szempontból, de máskor, máshol minek? Az jut eszembe, van elvileg egy vers, talán Petőfi írta, és van benne egy olyan sor, hogy "kurva volt az anyja". Ennyire emlékszem. XD A lényeg az volt, hogy akkoriban a kurva elvileg olyan szó volt, mint a prosti, nem számított csúnya szónak, ellenben voltak olyan szavak, amelyek akkor profánnak számítottak, ma már nem. Tulajdonképpen állandóan alakulnak a jelentéstartalmak... ha sokat használunk egy erős kifejezést, elkopik az éle.
Én az egyoldalú szabályokat utálom, amelyek az erősebb kutya baszik elvén jöttek létre valamikor, a szokásjogból irodalom is született, amire előszeretettel hivatkoznak azok, akik hatalmat akarnak gyakorolni mások fölött (férfiak vagy nők, végülis mindegy), pl. hogy a nőknek illedelmesnek kell lenniük, a férfiaknak viszont nem, a nőknek szépen kell beszélniük, a férfiaknak nem muszáj.
És senki nem értékeli a szép beszédet, sem a finom nőiességet, legfeljebb kihasználandó, bemocskolható, kiröhöghető jelenséget lát benne. A férfiak egy jelentős része mintha már nem tudná megkülönböztetni a pornós kurvát a hétköznapi nőtől, és ha különbséget tapasztal, inkább az átlagnőt rontja le a pornó szintjére. Ennek a világnak nincs értelme szépséget, finomságot mutatni.
Mindig úgy véltem, hogy az f betűs szó emlegetése az csak a férfiak szokása, mert folyton ott jár a kezük és az eszük, szerelmesek a saját kilógó testrészükbe.
Nők ha beszélnek is róla micsodaként emlegetik, vagy egyéb szalonképesebb szóval, de manapság kiviláglik , hogy nincs így . Te meg tudod magyarázni?
A saját gyerekemtől nem merem megkérdezni, hogy miért annyira fontos számára a közönségesség.
Ez vmi egybetartozás mutatása? Benne vagyok a brancsba.
De látom, te is írtál erről az unalomról, téged mi untat "egész pontosan"? Meg tudnád fogalmazni, hogyan éled meg ezt? Vagy néhány példával illusztrálni?