Az ókori Hellász a mükénéi kortól a római uralomig.
Történelem, gazdaság, életmód, kultúra, tudományok, filozófia.
Vajon valóban olyan kiemelkedő volt-e az ókori Hellász kultúrája vagy pedig csak a kései korok történetírói nagyították fel a jelentőségét tudatosan?
Én a magam részéről úgy döntöttem, hogy az ünnepek hátralévő részét olvasással, elmélkedéssel és imádkozással fogom tölteni, de az új évben jó lenne ismét felpörgetni a topikot.
Nagyon sok érdekes téma maradt még hátra: építészet (benne a templomépítészet, mint külön témakör), művészetek (szobrászat, festészet, színház), tudomány, bölcselet (Thalésztől és Hérakleitosztól kezdve a nagy klasszikusokig), sport, gazdasági élet stb.
A klasszikus kori ógörög három fő nyelvjáráscsoportra oszlott:
1) Nyugati vagy dór, ezen belül az alábbi alcsoportokkal: északnyugati dór, achaiai dór és tulajdonképpeni dór (Spárta, Argosz, Kréta, Dorisz stb. nyelve)
2) Középső, két alcsoporttal: az arkado-ciprióta és az aiol
3) Keleti, szintén két alcsoporttal: attikai és ión.
A makedón hódítás korában és utána az attikai vált a domináns dialektussá, főleg ezn az alapon alakult ki a koiné, a hellenisztikus és a római kor közös görög nyelve.
A nyelvjárások elhelyezkedése a klasszikus korban:
Bár voltak Anatóliában dór és aiol alapítású városok is (Dorisz és Aiolisz régiók), de az itteni görög városok túlnyomó része ión volt.
Ezért van az, hogy több nyugat-ázsiai nyelvben a görögök megnevezésére az ión szó származékait használják.
Pl. a perzsa birodalomban a görögök lakta tartományokat Yaunának hívták, a bibliai héberben Görögország megnevezése Jáván, az oszmán-törökben Yunanistan, a görögöké Yunan.
Megjegyzem mielőtt elítéljük a rómaiakat. A férfiak leölése, nők gyerekek rabszolgának való eladása a görögök egyik kedvenc szórakozása volt. A Peloponeszoszi háborúban vagy tízszer is előfordult.
Itt nézelődhetsz a gyarmatok után. Byzantion is dór alapítású. :-)
Korinthosz, amely egyébként saját jogon is nagyon sok sérelmet szenvedett el Athéntól kifejezetten zsarolta Spártát, hogy növelje erőfeszítését, különben elpártol tőle, és Argosszal, Spárta ősi ellenségével szövetkezik. :-)
Dór lakosságú és nyelvjárású volt Élis régió is a Peloponészosz nyugati partjai mentén.
Az élisziek beszédét az attikaiak és az iónok különösen durvának, sőt barbárnak tartották.
Talán valami archaikus dór nyelvjárást beszélhettek, amely különösen nehezen érthető és durva hangzású lehetett az attikaiaknak.
Ma már ez aligha megállapítható.
A régió jelentőségét az adta, hogy itt terült el Olümpia városa, ahol Kr.e. 776-tól kezdődően négy évente megrendezték a hagyományos pánhellén sportjátékokat.
Így a város neve az újkori olimpiák révén szinte a világ valamennyi nyelvébe átkerült.
További jelentős dór polisz volt Argosz a Peloponészosz északkeleti részén.
Bár ha hihetünk Homérosz Íliászának, akkor Argosz már a mükénéi korban, a trójai háború előestéjén egy fontos akháj királyság székhelye volt (Agamemnón volt a királya az eposz szerint).
Lónevelő Argosznak is írja az eposz, mivelhogy híresek voltak az itt nevelt harci lovak.
A város környéki régiót Argolisznak hívták.
Az archaikus és a klasszikus korban Argosz hagyományosan Spárta ellenfelének számított.
Ez volt az egyetlen jelentősebb peloponészoszi polisz, amely nem csatlakozott a spártaiak által létrehozott peloponészoszi symmachiához, azaz szövetséghez.
A peloponészoszi háborúban lényegében egész Dél-és Közép-Görögország egyetlen semleges állama volt.
Amikor a római kori Korinthoszról beszélünk azt nem szabad elfelejteni hogy ie 146-ban (ugyanabban az évben amikor Carthagot) a rómaiak a várost teljesen elpusztították. Az összes férfit megölték, az összes nőt és gyereket eladták rabszolgának a várost felégették.
Csak 100 évvel később ie 44-ben alapította meg újra Julius Caesar. Újabb száz év alatt egy vegyes lakosságú (római,görög,zsidó) nagyvárossá nőtte kimagát, de ez nem az a Korinthosz mint a hellenisztikus.
Első fénykorát a Kr.e. VII. században Periandrosz tirannosz uralma alatt élte.
A korinthoszi hajócsúszda az mond nektek valamit?....:-)
A város második virágkorát a Kr.e. IV. sz.-ban élte, amikor kézműves árui több gyarmatváros piacairól is kiszorították az athéni termékeket. Legalábbis a régészeti leletek szerint.
A római korban is fontos város maradt, amely leginkább laza erkölcseiről vált hírhedté.
Érdekes, hogy ennek ellenére, vagy talán épp ezért itt alakult meg a hellén föld egyik legelső keresztény gyülekezete.
Tarszoszi Pál apostol két levelet is írt nekik. A Korinthus 1-et és a Korinthus 2-t ugyebár:-))))
+ még korinthoszi oszlopfő, ami hirtelen eszembe jut.
Aristodemus-nak hívták és nem a perzsák kímélték meg az életét hanem másodmagával valamilyen fertőző szembetegséget kapot és (miután kiderült a perzsa átkaroló hadművelet) Leonidasz hazaküldte a többi városállam katonáival együtt (A thébaiak 400 an és a theszpiaik 700-an is maradtak)
Spártában gyávának kiáltották ki mivel a másik félvak illető Leoidaszal maradt meghalni és ezért államilag megszégyenítették.
Egy évvel később Plataea-nál hősi halált halt. Herodotos szerint a csata legbátrabb katonája volt. A spártaiak viszont azt mondták hogy bár a szégyent lemosta magáról, nem ő volt a legjobb mivel a társai közül kitörve halálvágytól fűtve (harci) őrjöngésbe fogott és nem tartotta be a spártai fegyelmet. Szerintük a legkiválóbb Posidonius volt aki nem akart meghalni de mégis bátran harcolt.
Ők is alkottak nagyhatású, gazdag kereskedővárosokat, amelyek messzeföldön híresek voltak. Mindjárt az első Korinthosz, amely a korai klasszikus korszakig Athénnél is gazdagabb, számos területen fejlettebb volt. Thuküdidész szerint például valamennyi görög városállam közül Korinthosz épített először háromevezősoros hadihajókat. (Triérész) Egyébként tévesen emiatt tulajdonítják nekik a kifejlesztését is sokan, noha minden bizonnyal ezt is a phoinikoktól vették át a görögök, mint annyi mindent a hajózás terén. :-)
Korinthosz például ugyancsak számos híres gyarmatot alapított, melyek közül Megálé Hellasz gyöngyszeme, a szicíliai Szürakúsza emelkedett ki. Ez a két dór város a görög világ legjelentősebb városai közé tartozott.
Egyes feltételezések szerint Hellász Kr.e. IV. századi hanyatlását főleg ökológiai, ill. azzal összefüggésben lévő mezőgazdasági okok idézték elő.
Először is a klasszikus kori Hellász a korabeli mezőgazdasági technológia termelékenységéhez képest iszonyatosan túlnépesedett.
A Kr.e. V. században a poliszok népessége elérte a 3 millió főt, sőt a kisázsiai poliszokkal együtt a 3,5 milliót.
Fő tüzelőanyaguk a fa volt, fémolvasztó kemencéikhez és hajóhadaik felépítéséhez iszonyatos mennyiségű fát használtak fel.
Emellett a terjeszkedő népesség kivágta a domboldali erdőségeket is, hogy több termőföldhöz jusson.
A vízerózió és a legeltetés azonban kopárra tartolta az erdőségek nélkül maradt hegyoldalakat, így Kr.e. 400-ra Hellász sűrűn lakott vidékei egy reménytelenül túlnépesedett, kopár, sziklás hegyvidékre hasonlítottak.
Kortárs beszámolók is gyakran megemlítik a korabeli hellén hegyvidékek kopárságát.
Nagyobb erdőségek csak a ritkán lakott, falusias Épeiroszban és Arkádiában maradtak.
A túlnépesedett völgyekben és medencékben egymásba nyúltak az emberi települések, a talajok kimerültek, termelékenységük csökkent, gondok voltak gabonából és tüzifából is. Az egyébként is sekély vizű görög folyók eliszapolódtak és elszennyeződtek, tele voltak emberi és állati fekáliával.
A környezeti gondok és a túlnépesedés miatt növekvő belső és külső aggresszió, állandósuló társadalmi zavargások.
Ha nem lettek volna kiváló hajósok és nem álltak volna rendelkezésükre meghódítandó földek, 100-200 éven belül beállt volna egy rendkívül súlyos ökológiai katasztrófa, rendkívül súlyos járványokkal és éhínségekkel.
Ilyen értelemben tehát a lehető legjobbkor jött a makedón hódítás, amely a hellénség energiáit az egymás elleni, egyre remémytelenebb háborúskodások felől kifelé, főleg a perzsa birodalom ellen fordította.
Nagy Alaxandrosz makedón birodalma tette azt is lehetővé, hogy Hellász népességfölöslege áttelepüljön keletre, legfőképpen Kisázsiába, de Szíriába és Egyiptomba is bőven jutottak görög telepesek, de még Irán és Közép-Ázsia (Baktria) távoli vidékeire is.
A népességtörténészek becslései szerint Nagy Alexandrosz hódításait követő 200 évben kábédézé egymillió hellén hagyta el Hellászt és települt át a fent említett nyugat-ázsiai és észak-afrikai régiókba.
A főbb ógörög törzsekre visszatérve, a klasszikus korra a törzsi hovatartozást már felülírta a poliszokhoz tartozás tudata és érzése.
Ettől függetlenül az emberek, sőt az egyes poliszok is még számontartották, hogy melyik törzsből származtak.
Athén és a szigetvilág poliszai, ill. a délnyugat-kisázsiai poliszok pl. túlnyomórészt iónok voltak.
Spárta, Messénia, Argosz és Korinthosz voltak a legjelentősebb dór alapítású poliszok, de dórok éltek Krétán, ill. Doris és Élis régiókban, meg több kisebb régióban is. Közép-Görögországban pedig főleg az eleve több altörzsre tagolódó aiolok hozták létre városállamaikat (boiot, thesszál, phókiszi, lokriszi, aitol stb.).
A Peloponésszosz elmaradott, falusias középső régiójában, Arkádiában és Ciprus szigetén pedig archaikus nyelvjárást beszélő, a mükénéi akhájokhoz közel álló népcsoportok maradtak fenn.
Volt különben azért jól kézzelfogható különbség az egyes görög törzsek között még a klasszikus korban is, főleg az ión - dór ellentét volt markáns. Kulturálisan és szellemileg ugyanis valamennyi görög törzs közül az iónok voltak a legfejlettebbek.
Az ión városállamokhoz többnyire olyan fogalmak köthetők, mint filozófia, művészetek, tudományok, kereskedelem, demokrácia, addig a dórok leginkább csak a fizikai és katonai képességekben, ill. a sportban jeleskedtek.
Az ógörög filozófia egyik szülővárosa, a nyugat-kisázsiai Milétosz is ión alapítású városállam volt, ha jól emlékszem.
Az azért erősen attól függ, hogy milyen kondiban van az ember.
A spártaiak egyébként pont a perzsa háborúk idején vették föl a hadsereg kiképzési rendjébe az ún. hoplitafutást, amely azt jelentette, hogy a fúknak teljes vértezetben, pajzzsal, sisakkal és fegyverekkel kb. 800 métert kellett futniuk. A felszerelés és a vértezet mai görög katonai hagyományőrzők szerint kb. 30-35 kg volt. Aki nem bírta a távot kellő iramban lefutni, az nem lehetett spártai katona.
Ott nem volt olyan, baszki, hogy lemaradok, mert a spártai nehézgyalogosok még futás közben is tartották a falanx alakzatot:-)
Gondolom sokakban felmerül, hogy milyen puhányok voltak a görögök ha beleheltak egy szaros kis maratoni távba. :)
Nos ez azért van mert a maratoni csata utáni futás sohasem történt meg! Csupán római császárkori legenda, Plutarkhosztól.
Az eredeti sztori amiről Herododtosz számol be sokkal izagalmasabb. E eszering az athéniak mikor megtudták hogy a perzsák Marathonnál akarnak partraszálni elküldtek egy futárt (hivatásos hosszútáv futót) Pheidippidest Spártába hogy segítséget kérjen. Ő a 240km-es távot két nap alatt tette meg, de ez után nem halt meg, hanem hazakocogott Athénba.
A spártaiak ugyan szokásuk szerint nem érkeztek meg időben (éppen ünnepeltek valamit) de az athéniek így is megoldották a csatát, azonnal a csata után, nehogy a perzsa hajók athénre támadjanak, az egész sereg közösen loholt vissza athénbe.
A sztorihoz még hozzátartozik hogy Pheidippides valahol Tegea magasságába találkozott Pánnal aki megemlítette neki hogy az athéniek nagyon elhanyagolják a tiszteletét bár ő mindig segített nekik, ahogy a jövőben is fog azonban jó néven venne néhány áldozatot. Be is tartotta az ígéretét és marathonnál pánikot okozott a perzsák között. Az athéniek pedig ezután minden évben 500 kecskét áldoztak neki az Acropolis északi oldalán.
(Pánt amúgy is szerették a görögök hiszen ő tanította meg maszturbálni a pásztorokat :) be kell látnunk hogy ez fontos dolog ha egész évben csak kecskéket lát az ember)
Marathonnál I. Dareiosz volt a perzsa uralkodó de ő személyesen nem volt jelen. Datis volt a parancsnok.
Thermopülánál pedig nem 300 görög harcolt hanem 300 spártai. Mellettük még harcolt 5-6000 hellén jobbára (de nem kizárólag) peloponeszoszról.
Szerintem a spártaiaknál sokkal de sokkal csodálatraméltóbbak a theszpia-ból való hopliták akik szintén mind egy szálig Thermopülánál vesztek. Mert amíg a 300 a sprátai sereg elenyésző részét alkotta, szándékosan a halálra válogatva. Addig a 700 theszpiai városuk teljes haderejét alkotta.
Igen,szerintem sem Marathonnal volt a legnagyobb gyozelem,hiszen ott a Xerxesz vezette perzsak rosszul harcoltak,es a vezer altal felvett felallas sem volt a legjobb,hiszen nem tudtak kihasznalni a letszam folenyt.De teny,hogy a ket vetelytars a perzsa haboruban ossze kellett hogy fogjon. Ugy emlekszem a Spartaiak Marathonnal csak azert nem voltak ott, mert hold toltekor,nem harcolhattak.`
Ott voltak, csak ők a thebai hopliták ellen harcoltak nem a perzsa könnyűgyalogság ellen. Athént Szalamiszra evakuálták a perzsák megérkezte előtt. Csak az üres várost égették fel. (egy kis csapat az Acropolisba vette be magát)
.svg){kind=link}
