Szerbusztok konyhások!
Régi vágyam teljesült azzal, hogy van immár egy teljesen új (vagyis nagyon régi, de sosem használt), saját, külön bejáratú Remoskám. Ablakos! Akinek volt ilyen valaha, az tudja, hogy milyen csodákra képes. Viszont nem nagyon találok hozzá szakirodalmat. Mi lenne, ha elindítanánk a XXI. század új Remoska-mozgalmát? Várom az ötleteket, recepteket, hátha így még boldogabbá tehetők a boldog Remoska-tulajdonosok.
Légyszi áruljátok el, mi az a DNK? Először azt hittem, NDK rosszul írva, de akkor sem láttam az értelmét. Nekem egy barátnőm mindent jénaiban főz, rendesen fönt a gázon, nem is használ lábast. De néhány oldallal ezelőtt láttam, hogy kipróbáltátok, hogy a Remoska tetejét mindenféle edényre rátettétek. De úgy is működik? Bennünk néhány éve fölmerült, hogy a fazekas barátunkkal csináltatunk hozzá kerámiaedényt, magasabbat, mint a mostani (mert nem tudom, ki hogyvan vele, nálam időnként akadályoz az edény magassága, vagyis alacsonysága). De a barátunk is lebeszélt, mondván, hogy az is fontos, hogy az alumínium átveszi a meleget és lényegében így mindenhonnan süt. Akkor lehet úgy is, hogy csak fölülről süt? Vagy ilyen esetben érdemes előmelegíteni az edényt és úgy használni?
Az a helyzet, a fölmelegítésnél nincs gond, mert melegedhet a sütővel, a nagyobb igénybevétel a hideg tészta bele, de ki kell bírnia.
Amúgy mindenféle hőállónak minősülő üvegedényt megéri mindjárt az elején szép lassan max. hőfokra fölfűteni, félórát ott tartani, aztán a sütővel együtt hagyni kihűlni.
Így a gyártáskor bennemaradt feszültségek ( amik miatt könnyebben törik), jó eséllyel eltűnnek belőle.
Az tény, hogy a jéghideg holmikat én is óvatosan rakom melegedni jénaiban, inkább kicsit mikróban előfűtöm, hogy legalább az alja átmelegedje, és kis lángon kezdem.
Ez a videó elképesztően jó! És először azt gondolná az ember, hogy az ötössel nem is érdemes bajlódni, olyan bonyolult, de megsütve az a legszebb. :) Ó, bárcsak lenne már sütőm...
Húha, ezt nem tudtam. Igaz, hogy "tűzálló üvegnek" nevezik, de én úgy tudtam, hogy üresen nem szabad meleg helyre tenni. Továbbá pl. hűtőből kivéve nem merném mikróba rakni, inkább átteszem egy másik edénybe. HJiába, holtig tanul az ember....
Hát ez az, hogy ezt komolyan gondolták. Most nem találom a receptet ( valami kelesztés nélküli kenyérről volt szó, amit aztán nagyon forró edénybe rakták sütni - ez lett volna a tűzálló tál ), de úgy látom, te is azt gondolod, amit én.
Megtaláltam a kalácsfonós videót itt. Elég bonyolult, ezt a sok fonatosat még én sem próbáltam és nem is tudom, hogy fogom majd lisztes kézzel meg-megállítani a lejátszást :) És valljuk be, a Remoska nagyon profi, de egy ilyen kemencét sok esetben nem tudna überelni.
Igen, én is irigyelném magunkat, ha ott élnénk, de így iskolaidőben sajnos csak a hétvégén jutnak ki nekünk, különben pedig a büdös főváros. Ilyenkor már bőszen várjuk a nyáriszünetet (mert a tavaszi szünet is lényegében csak egy hosszú hétvége volt. Ezért nem tudom most megmérni a bögrét, csak a hétvégén, ha nem felejtem el. És bizony nagyon finom az a saját libahús,de nem kis gond a tartásuk. Főleg azért, mert mi azzal az alapelvvel tartjuk őket, hogy amíg élnek, érezzék magukat jól. Van itt néhány kép is, az elsőn (a velük békésen heverő kutyánkkal) némakacsák vannak, a libasorban pedig libák. A sárga kiskacsák nálunk keltek ki, de általában előnevelten vesszük őket. Szóval így élnek: szabadon, patakparton-patakban, legelgetve, mi pedig sokszor csak nézzük őket, mint a moziban, remekül szórakozva. De egy pillanatig sem tévesztjük szem elől, hogy miért vannak: azért, hogy megegyük őket. Ezzel az alapelvvel találkoztam egyébként a Kapa, kasza, fakanál sorozatban is. Rövid az életük, nálunk csak egy nyáron át vannak, de az a rövid életük mindenképpen tartalmasabb, mint a gyárban nevelt, töredéknégyzetméteres fakkban tartott, felturbózott kajával tömött jószágoknak, akik seperc alatt megnőnek nagyra, aztán amikor sütöd, a végén ott marad a semmi meg egy csomó víz, amiben ki tudja, mi van. És amikor eljön az ideje, hogy meghaljanak, az aztán macera, főleg a kacsáknál és a libáknál, ugyanis nagyon nehéz (időigényes) őket kitokozni. Tavaly kipróbáltuk a nyuszikat, vemhes anyákat vettünk és őket sem ketrecben, hanem egy elkerített udvarban tartottuk, rengeteget futkároztak, látszott, hogy élvezik az életet, ami amolyan sportosra sikeredett, nem is nőttek olyan gyorsan ők sem, mint a ketrecben tartottak. A nyuszihusi is finom Remoskában. Meg a közeli folyóban kifogott, szintén sportos én nem zsíros (mint a tavi) hal is. Azt már nem mi szoktuk fogni, azt kapjuk.
Lehet, hogy amíg melegszik a Remoska, addig egy kicsit keleget a massza.
Egyszer olvastam a neten egy olyan sütőben sült kenyér receptjét, amelyhez be kellett rakni a sütőbe üresen egy jénai tálat átforrósítani. Én meg mindjárt arra gondoltam, hogy az hogy nem durran szét?
Jaj, mennyi kérdés! Nem tudom a bögre űrtartalmát, de majd alkalomadtán megmérem. A 4 dl víz, az pedig 4 dl, azt kimérek a méricskével. Én nem szoktam keleszteni, mert ott a falusi vályogházunkban általában olyan hideg van a konyhában, hogy úgysem kel. Nem kenem meg semmivel és az ablakon lesem, hogy mikor jó. Igen, az a régi fajta, nagy, ablakos Remoskám van. Asszem, több kérdés nem volt :)) De egyébként a kenyér úgysem a pontos mennyiségek a fontosak, hanem a tészta állaga, ami lisztfüggő is lehet és a gyakorlat teszi a mestert :))
Szép ez a kenyér, a receptet másoltam, igen jó lenne, ha tudnád a bögreméretet, nekem van féldecistől, kétdecistől, félliteresig zománcos bögrém...
A 4 dl víz hány bögre?
Simán megdagasztod, nem kell külön keleszteni, csak be a remosba és bekapcs?
A remoska a nagy négyliteres? A régimódis üvegkukucskálós? Még nekem is olyan van. Nyáron sokszor sütizek benne, meg a rizskoch is szépen átsült másfél óra alatt.
Mi bögrézünk, amikor a kenyértésztát készítjük. Azzal a zománcos bádogbögrével mérünk, amit falusi vásárokon lehet kapni és általában van rájuk valami festve. Nem tudom, mennyi az űrtartalma. Nem szoktam rozs vagy más lisztet beletenni, mert nagyon óvatosan kell vele bánni, befolyásolja a kelést. Ha teszel is bele, csak módjával, a java mindenképpen búzaliszt legyen. Viszont gond nélkül lehet pl. korpát tenni bele és mindenféle magvakat: szezámmagot, lenmagot, diót durvára törve, tökmagot, napraforgót, mákot, esetleg köményt, ha valai szereti (mi nem). Nálunk a szárított élesztő nem vált be, mindig rendes élesztőből dolgozunk. És nincs mese: kétkezi kemény munkával kell dagasztani, addig, amíg a tészta el nem válik a kéztől és a táltól. Azt szoktuk csinálni, hogy ha valaki mrá végképp kipurcan, továbbadjuk és végigmegy a családon. Ha hozzám hasonlóan van egy jó erőben levő kamaszfiad, aki épp nem duzzog, megcsinálja egyedül. Keleszteni külön nagyon nem kell, mert míg a Remoska bemelegszik, megkel. Íme a recept: összesen 4 dl víz kell hozzá (nem árt, ha egy picit langyos), ennek egy részébe tégy egy teáskanál cukrot és morzsolj bele egy negyed élesztőt. Amikor fölfut, dagaszd össze 2 és fél bögre liszttel, egy teáskanál sóval, kb. 2 dkg vajjal (de lehet olajjal, zsírral is) és a maradék vízzel. Ha teszel bele korpát, annyival kevesebb liszt kell. A magokat már csak akkor kell belekeverni, ha a dagasztás lényegében kész. Ha több (1-2 evőkanál) cukrot teszel bele, esetleg beleütsz egy tojást is (nem muszáj) és a vizet tejjel helyettesíted, akkor kalácstésztát kapsz. Azt vagy megfonod és úgy sütöd (ez is külön művészet, a múltkor találtam róla egy videót, ha érdekel, megkeresem újra és ideteszem a linket), vagy esetleg megtöltöd ezzel-azzal, buktának is jó, ezeket is meg lehet sütni a Remoskában. Ha teszel bele zsiradékot, ki se kell kenni. A tészta állaga mindenképpen inkább kemény legyen, mint lágy, mert ha lágy, túlkel és utána összeesik.
Esetleg Remoska-kenyér receptet nem lenne kedved beírni? Ilyen itt még nem volt. És ha ez még rozs, vagy valami barna kenyér lenne, az nagyon-nagyon jó lenne. A tésztát lehet kidolgozni azzal a két dagasztó rúddal, amilyen pl. a régi NDK-s keverőgép tartozéka volt?
Én még soha nem sütöttem kenyeret és szégyen ide vagy oda, az élesztővel hadilábon állok. Néhányszor nem sikerült (pedig elvileg ismerem a szabályt) és aztán elment a bátorságom (és kedvem).
Sziasztok! Most találtam ide. Réges-régi Remoska-használó vagyok, mert a fél életünket egy kis faluban töltjük, és ott nincs sütőm. Két Remoskám van, mindkettő még anno Csehszlovákiában lett véve, tuti, hogy a bedugós vasalózsinóros megoldásuk megfelel a legújabb EU-szabványoknak. Olyan sűrűn használom őket, hogy egy barátnőm szerint én írtam meg a világ legrövidebb könyvét, Ételek Remoska nélkül címmel. Rendszerint baromfit egytálételeket szoktam benne készíteni: baromfit vagy hurka-kolbászt krumplival összesütve, de itt sokan írtátok a rakottkrumplit, azt is ki fogom próbálni (főleg, mert láttam, hogy nyers krumplival is lehet és akkor más az íze). Süteményt is szoktam benne sütni: igénytelen málnás-túrós sütit, szilvás piskótát, de nem egyszer sült már benne kenyér is, amikor hirtelen elfogyott és elvágott minket a külvilágtól a hó. A hétvégén is sikerült egy igen jó kias kaját összedobnom. Ideírom a receptet, de be kell vallanom, hogy úgy volt az igazi, hogy a fokhagymán kívül minden alapanyag saját termésű volt, vagy a környékbeli háztájiból származó volt: Végy néhány szem, a saját földedben termett krumplit, karikázd föl, terítsd el a Remoska alján, dobáld meg a tetejét negyedekre vágott hagymával és egy fej megpucolt, gerezdekre szedett fokhagymával, sózd meg és öntsd nyakon egy kevés jófajta fehérborral. Egy saját kertben legelt, majd később egy szomszédos faluban háztáji termésű kukoricával hízlalt liba farhátját (amin éppen elég hús van két, falusi harapós levegőn megéhezett felnőtt ember számára) helyezd a tetejére és kezdd el sütni. Amikor a hús már puha, emeld ki egy tányérra és pirítsd meg a krumplit. Végül helyezd vissza a húst és süsd pirosra azt is. Tálaláskor adjál mellé háztáji isteni savanyú paprikát. A csontból megvan a kutya vacsorája is. Az edény alján maradt tunki pedig lilahagymával, kiflivel a legpompásabb reggeli másnapra.
Malac22 nevezetű olvtársunknak ellenállhatatlan vágya támadt egy remosra. Mivel ő jelen helyzetben írásképtelen, én várom a jelentkezéseket hosszú, tömött sorokban. Alkalom adtán majd összekapcsolom az információáramot.
Szóljon, aki nem érti, mit beszélek. De főleg az, akinek van fölös szerkezete, és azt a malacra tukmálná.
Remoska a megmentő:-))))
Tegnap este vargabélest sütöttem volna, tepsi, kikenve, matéria benne, gyújtanám be a gázt, hát nem sikerült. Mi a bánat, pont karácsonykor romlik el a gázsütőm?... Akkor vettem észre, mintha fáznék is, az őrlángok nem égnek, szóval elzárták az oroszok a gázvezetéket….
TIGÁZ egyfolytában foglalt.............
Vargabéles átpakolva a Remoskámba, négyzetesből kerekbe, alsó réteslapok felülre, kicsit moslékul néz ki...........
Juhéééééééé, megsült, ehető :-))
Belátom, az én hibám, egyetlen egyszer túltöltöttem egy kicsit benne a rakott krumplit. De most azért bűnhődök az idők végezetéig? Igen, új alapokra fogom helyezni a fedőt, ez lesz a járható út.
megkelt
megsült
