Portugál, andalúz, katalán, baszk, kasztíliai, extremadurai, genovai, velencei, francia, angol és hollandus férfiak (és nők?) akik a tetteikkel megváltoztatták a világtörténelem menetét és naggyá tették Európát.
Nem tudom honnét van ez az adat. Ha a magyar wikiről van, akkor ott hivatkozás nélkül szerepel, talán egy régi keletű szöveg spekulatív továbbgondolása eredményeként. Az angol wiki szócikk szerint a legvalószínűbb a berber, észak-afrikai eredet, s ezt számos jel megerősíteni látszik. A nyelvből fönnmaradt kevés szó, a népességgenetikai eredmények, sziklarajzok hasonlóságai stb.
A szigetek azonban nem voltak teljesen ismeretlenek. A kontinensről időnként érkeztek hozzájuk kereskedők.
A Kanári-szigetek egyikének Tenerifének lakossága nem volt berber eredetű. A sziget lakói magas, erőteljes testalkatú, szőke, kék szemű emberek voltak. Valószinűleg az Ibériai-félszigetről érkezett kelták utódai.
Madeirán a portugálok megjelenése ökológiai katasztrófát jelentett. A szigetet előtte babérlombú erdő borította. A portugálok kiírtották és helyette Tengerész Henrik parancsára cukornádat hoztak be Szicíliából és szőlőt Krétából. Ma a délamerikai olcsóbb cukor miatt banánt termelnek helyette.
Érdekes, hogy a Kanári-szigetek bennszülött (berber eredetű) lakossága a hispán hódítók érkezte idején nem ismerte a fémeket. Ennyire közel Európához és Észak-Afrikához ez számomra kicsit furcsa.
Ami még a portugálokat illeti, Tengerész Henrik évtizedes tevékenysége alatt a kereskedelmi haszon még nem igazán ellensúlyozta a befektetett erőfeszítéseket, így a portugálok már csüggedni kezdtek, amikor sikerült a Guineai kereskedelemre rátenniük a kezüket.
S hogy a termelés is mennyire fejlődött az látható abból, hogy a korona jövedelme Madeira cukrából az 1506-os 20 000-ről 1518-19-re 50 000 cruzadóra nőtt.
Egyébként a cukornád igen jövedelmező maradt a későbbiekben is, hisz a spanyol örökösödési háború végén, amikor a franciák a britekkel egyezkedtek a békéről, a franciák a karibi cukortermelő gyarmataikat fontosabbnak tekintették Kanadánál. Volt is valami olyasmi mondásuk, hogy Kanada csak hóval borított négyzetmérföldekben bővelkedik. :-) (Persze ez csak vicc, hisz a prémek fontosak voltak.)
A nagy földrajzi felfedezések történetében érdekes szerepe volt az atlanti-óceáni szigeteknek. A Kanári-szigetek gyarmatosítását a normann Jean de Béthencourt kezdte meg, 1402 és 1406 közt 4 szigetet foglalt el a 7-ből, először magának majd Kasztíliának. Tengerész Henrik ( 1394-1460 ) portugál herceg expedíciói több szigetcsoportot fedeztek fel. A Madeira-szigeteket Joao Goncalves Zarco fedezte fel, 1418-ban Porto Santo, 1419 Madeira, 1422 Selvagens szigetet, be is telepítették a portugálok. 1427-ben Goncalo Velho fedezte fel az Azori-szigeteket, 1432 betelepítették. 1455 Luigi de Cadamosto fedezte fel a Zöld-foki szigeteket, 1461-1462 Diego Afonso kapitány betelepítette őket.
Hogy egy kicsit érzékelhessük a kereskedelem fontosságát a XVI. század fordulója tájékán Portugália számára talán elég annyit megemlíteni, hogy 1506-ban a korona rendes jövedelmei 173 000 cruzadót tettek ki, míg csak La Mina kereskedelmi lerakata (Aranypart, mai Ghána területén) 410 kg arany hasznot, azaz mintegy 120 000 cruzadót hajtott évente, s ha ehhez Afrika más részeinek aranyát is hozzátesszük, akkor mintegy 700 kg, azaz 200 000 cruzadót kapunk. A teljes ázsiai fűszerkereskedelem pedig további 135 000 cruzádót hozott. Emelett az atlanti szigeteken lévő cukornád ültetvények haszna, a nyugat-afrikai rabszolga és fűszerkereskedelem, továbbá a brazilfa is jelentős tételek voltak.
Nem csoda, hogy a Guineai térség mesés gazdagsága ösztönözte a portugálokat, meg persze az ellenlábasaikat is, így Portugália teljes gőzzel a kereskedelmi birodalom építése felé fordult, s a szerencsétlen perszonálunióig igyekezett az európai ügyektől távol tartani magát.
Úgy tudom különben, hogy Portugália belső önállósága részben a spanyol uralom alatt (1580-1640) is megmaradt.
Önálló külpolitikát ez idő alatt persze nem folytathattak, a gyarmatok, hadügyek és a hajóhad a spanyol kormányzat irányítása alá kerültek.
Ammyira nem volt ez azért szerencsés időszak a portugáloknak, mivel a spanyol uralom időszaka alatt az angolok és a hollandok egy csomó gyarmatot eloroztak Portugáliától.
Az angol-spanyol és a holland-spanyol tengeri háborúkban meg a spanyol flottába besorozott portugál hadihajók közül is megsemmisült, így 1640 után a portugáloknak majdnem a semmiből kellett újjáépíteniük a hajóhadukat.
Azt hiszem az utolsó keresztes hadjáratot Sebestyén ( 1554-1578 ) portugál király vezette. Szerencsétlen 1578-ban támadt Marokkóra, de Kszar al-Kabir mellett serege megsemmisült és meghalt a csatában. Ennek eredményeként került 1580-ban Portugália spanyol uralom alá.
Egy kis pontosítás. Igazából Tanger portugál bevétele volt gazdaságilag fontosabb, nem Ceutáé.
A kasztíliaiak egyik utolsó régivágású keresztes hadjárata az 1509-es volt, amiben Pedro Navarrót a legkatolikusabb kasztíliai város Toledó érseke, a 73 esztendős Cisneros bíboros is elkísérte Orán falai alá. Tulajdonképpen ő volt az egyik legfőbb szervező és propagáló. Szép látvány lehetett, amint az aggastyán Toledó ezüst keresztjével öszvérháton kísérte a csapatokat. Ő még ugye Konstantinápoly eleste előtt született, így egész életét a keresztes hadjáratok szervezése kísérte.
"Berkeley - egy teória, a maga hibáival. A számok valószínűleg rosszak (jót senki se tud, mert nem volt KSH :) a tendenciát fontosabbnak tartom."
Csak az komoly baj, hogy egy hirhedten spanyol ellenes fekete-legendát tápláló és az USA indián népességének kipusztításáról relatíve hallgató iskola túlzó adatai alapján te tendenciát próbálsz leszűrni... :) Mert akkor már a kiindulási bázisod is téves...
By the way, a Berkeley iskola adatait már az USA-ban és az angolszász világban is meghaladták. Sőt, egyre inkább figyelembe veszik a spanyol kutatási eredményeket, amelyek alapján szépen át is írják a spanyol-amerikai gyarmatok főbb jellemzőit. Pl. egy leegyszerűsített képpel élnék: a spanyol gyarmatosítás még "missziós" szerepű volt, hiszen a XVI. századi Európa képét a kereszténység, a reformáció/ellenreformáció szellemisége hatotta át. (nézd meg csak a Jezsuita, Ferences missziók történetét, a törvénykezési folyamatokat stb.), ezzel szemben az USA go west pedig már "ipari gyarmatosítás", ahol teljesen más eszközök és "úthenger" megoldás érvényesült.
Remélem, te is érzed, hogy a kettő között már ránézésre is milyen nagy különbség van.
"korábban írtam az éghajlati tényezőt, az említett 3 ország jelentős részén európaihoz hasonló (mediterrán) a klíma, ide koncentrálódtak az európai telepesek, a trópusi és magashegyi zónában pedig meghagyták az indiánokat... (vulgárisan leegyszerűsítve)."
Nézd, minden tiszteletem mellett ez az állításod szimplán nem állja meg a helyét. Igencsak vulgárisan leegyszerűsített. A spanyol gyarmati éra fehér lakta legnagyobb települései mindenféle klimaviszonyok között megtalálhatóak. Legyen az magashegyi zóna, (Cuzco, La Paz stb városa igencsak nagy és jelentős volt) szubtrópus (Havanna, Cartagena, Vera Cruz, Santa Marta, Santo Domingo - hogy csak a legjelentősebb kereskedelmi központokat említsem.), vagy (fél)sivatagos, forróégövi (Mexikó város, Lima), vagy akár kontinentális (Buenos Aires, Santiago de Chile), vagy mediterránra "hasonlító" (Acapulco, Los Ángeles, San Francisco)
Tehát, szimplán téves azt állítani, hogy a fehérek máshol telepedtek le, mint az indiánok. Nem, a fehérek jellemzően a valamilyen szempontból jelentős (gazdasági, katonai, politikai érdekek) területeken építkeztek. Törvényszerű volt, hogy elsősorban a már meglévő jelentősebb birodalmi infrastruktúrákra építkeznek, mint ezt tették a volt azték és inka birodalom jelentős városaival (Tenochtitlán-Mexikó, Cuzco, Arequipa stb.) és nem egyszer pedig tök lehetetlen helyen alapítottak új várost (pl. Lima - sivatag kellősközepén 1535-ben.) De még arra is volt kisérlet, hogy Drake földkerülését követően a mai szemmel is élhetetlen Magellán-szoros környékén fehér erődített településeket hozzanank létre, hogy az esetleges angol kalózhajókat már ott elkapják. Az ottani erődítések csak pár évig bírták a klimát. Indiánok oda sem néztek az idő alatt, ők tudták, hogy nem jó fagyott földbe cölöpöket verni...
Summa summarum: az indiánok és fehérek nem szeparálódtak úgy, ahogy te azt feltétlezed. Nem beszélve arról, hogy 1492-1700 között nagyságrendileg 200-300 ezer fehér ment át a spanyol gyarmatokra. Ezzel állt szemben sok tízmillió indián a másfél kontinensen. (még a járványok - amelyek valóban népveszteséget jelentettek - sem tudták megroppantani az indián néptömegeket, a fehérek meg végképp nem.)
Ha már indián népírtásról beszél bárki, akkor ez az állítás sokkal inkább megállja a helyét az angol-szász-USA viszonylatban, mint a spanyol gyarmati érában...
korábban írtam az éghajlati tényezőt, az említett 3 ország jelentős részén európaihoz hasonló (mediterrán) a klíma, ide koncentrálódtak az európai telepesek, a trópusi és magashegyi zónában pedig meghagyták az indiánokat... (vulgárisan leegyszerűsítve).
Berkeley - egy teória, a maga hibáival. A számok valószínűleg rosszak (jót senki se tud, mert nem volt KSH :) a tendenciát fontosabbnak tartom.
A XIX-XX. századi ipari társadalom népességrobbanása nem egyformán érintette a társadalmak valamennyi csoportját. A periférián lévő csoportok nem ugyanúgy reagáltak erre a folyamatra, mint a nagyvárosok és magterületek népessége. Ott, ahol az indián népesség része volt ennek (mondjuk Mexikó és Peru) ott az indiánok aránya követte a társadalom egészének expanzióját. Másutt meg nem, lásd például Argentína, ami ráadásul kedvező éghajlata és viszonylagos fejlettsége okán nagyban vonzotta az európai bevándorlókat is.
Arról ne is beszéljünk, hogy pont a központi területeken (Mexikó-város és tág környéke, Yucatán-félsziget, Honduras - volt maya területek, vagy Peru, Bolivia - a volt inka területek) a "fajtiszta indiánok" aránya még mindig elképesztően magas, sőt messze többségben vannak. (2/3-os esetleges népszavazást simán nyernének... ) Ezzel szemben, pont a Berkeley egyetem és országa területén ugye eltűnt az őslakosság 99%-a...
Azért én óvatosan bárnék bármilyen adattal és az arra épített érvvel, ami a 60-as, 70-es évek Berkeley egyeteme tett közé a koraújkori indián populáció kapcsán. (lásd az általad belinkelt táblicskut. ) Nem akarok részletekbe belemenni, de nagyon komoly hiányosságai voltak az ott felállított modelleknek. pl. régi emlékeim alapján olyan abszurd számai jöttek ki, ami alapján a törzsi termelési viszonyok között élő Santo Domingo szigetén élő indiánok 1492-ben annyian voltak, mint ma, az ipari korszakban. (8 Millió talán? - tévedés jogával.)
Summa summarum, a Berkeley iskola sokkal járult hozzá a történelmi tévedések és a fekete-legenda terjesztéséhez.
Ebben a fórumban ki lett már tárgyalva korábban, hogy a korai konkvisztádorok tagadhatatlan indiánirtásai eltörpültek a járványok okozta halálozásokhoz képest. Emiatt az ő tevékenységük csak lábjegyzet lehet abban a sztoriban, ahogy az indiánokat a betelepülő/behurcolt lakosok fölváltották.
Új-Mexikót, Nevadát nem a konkvisztádorok korában hódították meg, hanem később, amikor már egészen más módszerek voltak használatosak. Ráadásul ritkán lakott, értéktelen perifériáról volt szó (Mexikó központi területeihez képest).
( a földműves, vadász különbség természetesen tény).
A konkvisztádorok népirtó módszerei mellett jöttek az európai betegségek - a kettő együtt töredékére apasztotta a központi területek indián őslakosságát. A félvérek túlélési esélyei sokkal jobbak voltak, ezért ők alkotják ma a népesség többségét.
ez erősen leegyszerűsített, s így csak részben igaz, az általam említett tömbben lévő 3 országban a fehérek aránya mindenütt 90 százalék fölött van, amennyiben igaz lenne, hogy ennek oka a XIX-XX. századi fehér bevándorlás, akkor nem spanyol lenne az országok nyelve, hanem olasz és német... lévén ekkora arányú tömeget nem lehet asszimilálni.
Ezzel nem igazán értek egyet. A mai népességösszetétel nem töretlen folyománya az egykori indiánirtásoknak, legalábbis abban az értelemben nem, hogy az indiánok a konflikusok elől ameddig lehetett visszább húzódtak a peremekre, ahol háborítatlanabbul, de kedvezőtlenebb adottságok között élhettek tovább. Ez Ausztráliában is így történt amúgy. Emiatt, meg a primitívebb életmód miatt, a népességük számaránya nagyon gyorsan elmaradt a földműves európaiakétól. Különösen a folyamatos nagyarányú bevándorlások mellett. A korábbi földműves indián magaskultúrák népe pedig megőrizte máig jelentős számát.
Ezeknek a földműves közösségeknek a szaporodási rátája is jóval magasabb, mint a vadász-gyűjtögető csoportoké. (Vagy akár a kezdetlegesebb földművelést folytatóké.)
Egyébként meg az USA legnagyobb indián közösségei délnyugaton (Új-Mexikóban, Alaszkát hagyjuk figyelmen kívül) vannak. Az USA területén a spanyolok egész sor missziót hoztak létre, ahol az indiánok a gyarmati társadalomba integrálódtak. Ezek jóval nagyobb mértékben éltek túl, mint a szabad, vagy vad indiánok.
Igen eleinte sokat megöltek a spanyolok, de intenzíven keveredtek is velük. Mexikóban például majdnem mindenki mesztic. Argentina, Uruguay, Costa Rica, Chile fehér dominanciája a 19-20.századi európai bevándorlóknak köszönhető.
a spanyolok is rendkívül nagyszámú indiánt irtottak ki a konkvisztádorok korában - a portugálok esetében valóban hamar kialakult Brazíliában a pardónak nevezik fehér, fekete, indián vegyes réteg, azok az indiánok viszont akik nem keveredtek velük gyakorlatilag megsemmisültek. Brazíliában alig találni mutatóban indiánt ( 0,4 százalék, USA 1 százalék az őslakos...)
visszatérve spanyolokra, nem véletlen, hogy az európaihoz hasonló éghajlatú országokban, mint Argentina, Uruguay, Chile mutatóban alig találni indián őslakost... nem úgy a trópusi vidékeken...
Kolombusz számára a főcél a hatalom és a pénz volt. Elképesztő feltételeket szabott mielőtt nyugatra indult, gyakorlatilag ő akart a felfedezett területek hűbéres királya lenni és örökiteni hatalmát, dinasztiát alapítani. Nem csoda, hogy ennyi visszautasítást kapott és csak az 1492-es győzelem utáni eufóriában kapott támogatást.
