Minden ami ehhez kapcsolódik.
Nem az Osztrák-Magyar Monarchia politikusainak tevékenysége. És ne szűküljön le a békeszerződésekre. Van ezekről topic elég, pörögnek is rendessen.
Viszont láttam itt érdekes vitákat a Monarchia haditengerészetének harcairól és esélyeiről, ott meg a rohamcsapatok kialakításáról. Szóval mindez legyen egy helyen.
Nyugati front hadseregei, felszereltségük, harceljárások, csaták, minden. Keleti front, balkáni front, olasz front, afrikai, ázsiai, tengeri front.
Én meg ott is voltam a centenáriumi ünnepségen Limanowában :)
A felsorolásod pontos, de, ha megnézel egy komolyabb kiadvány térképét akkor a pontos frontvonalat is láthatod. Szerencsére viszonylag gyorsan sikerült felszámolni, viszont a téli csatában olyan borzalmas emberveszteséget szenvedett a monarchia - a legjobb évjáratok lenullázódtak - , hogy ezt követően érdemi nagy támadó műveletet nem volt képes önállóan végrehajtani, csak az áttörést segítő minőségi német csapatokkal kiegészítve, lásd: Gorlice (ott is jártam már többször, s lehet centenáriumra is megyek), Szerbia, Erdély, Caporetto...
December volt a limanovai csata 100. évfordulója, a Rubicon ír róla a legújabb számában. Írják, hogy az oroszok akkoriban még Bártfát is elfoglalták egy időre. A térképeken látható, hogy Körösmezőt és talán Máramarosszigetet is elfoglalták. Valaki meg tudná írni, hogy az első vh alatt az oroszok meddig tudtak benyomulni Magyarország területére? Melyik volt a legnyugatibb pont, ameddig eljutottak? Nemcsak 14-ben, hanem általában az első vh alatt?
Ez természetes. Ő azonban világosan és kristálytisztán fogalmaz és érvel. Közérthető, de nem túlságosan egyszerű nyelven teszi ezt. Ugyanakkor írta, hogy azzal "edzette" magát, hogy olyanoknak tanított történelmet, akik nem igazán érdeklődtek a tárgy iránt, így meg kellett tanulnia úgy előadni a mondókáját, hogy azzal lekösse ezeket a személyeket is, s ezzel sokat tanult arról, hogy hogyan is kell a széles közönségnek is eladhatóan tálalni a történelmi témájú munkákat.
Remek példa ebben a tekintetben, hogy a Párizs környéki békékről szóló könyvét nem akarták kiadni a kiadók, mondván, hogy az egy halálosan unalmas téma, ami senkit sem érdekelhet ("eladhatatlan"), ám végül szép díjakat kapott a könyvért.
Különösen aktuális nekünk is a sarlatánok elleni intelme a professzor asszonynak.
"MacMillan has in the past criticised historians for talking to each other rather than to the public, and fears charlatans and nationalist myth-makers stepping in to fill the vacuum. "Political and other leaders too often get away with misusing or abusing history for their own ends because the rest of us do not know enough to challenge them," she writes in The Uses and Abuses of History. "Professional historians ought not to surrender their territory so easily. We must do our best to raise the public awareness of the past in all its richness and complexity."
Van fen a YT-n néhány előadása is nagy háborús témakörben. Elég jó előadó, és a cikkből az is kiderül, hogy hogyan fejlesztette előadói és ismeretterjesztői készségeit a történelem emberközelibbé vitele érdekében. :-)
Sziasztok! Meg tudjátok mondani nekem, hogy tervben van-e a két - sokak szerint - sikerkönyv magyar fordítása? Clark könyvéről azt olvastam, hogy hamarosan kijön a magyar kiadás, de hónapok óta semmi új hír nincs róla. Herfried Münkler: Der Große Krieg. Rowohlt, 2013, Berlin. Christopher Clark: The Sleepwalkers. How Europe Went to War in 1914. Allen Lane, 2012, London. Köszönöm válaszaitok!
a szerbek a statisztikákat mindig is a politikai érdekeiknek megfelelően manipulálták, mint a 2 világháborút követően a szenvedéseik alátámasztására felfelé "kerekítettek" (főleg a civileknél. mert az ellenőrizhetetlen). Ergo a valóság valószínűleg az alsó határ környékén lehet, az más kérdés, hogy így is kiemelkedően magas. A "jutalom" mind a 2 esetben meg lett...
Az mennyiben fedi a valóságot, hogy Szerbia teljes (katonai, civil) vesztesége (tehát a megöltek és az éhenhaltak, stb. összesen) 1914-18 közt a lakosság nagyjából 1/3-át tette ki?
ha valaki kíváncsi a becsült adatokra akkor levesz egy szakkönyvet a polcról vagy felkocog a netre, s amíg beírja a kérdést a fórumba, a választ is megtalálja.
nos, a fapados megoldás, az angol wiki:
románok teljes embervesztesége az eredeti országra viszonyítva (katonai, civil) 7,8-8,9 százalék
a belgáké max. 1,95 százalék
a monarchiáé pedig 3,5- 4,05 százalék
a román veszteség oka olyan egyszerű, mint az említett adatok kikeresése volt:
beleszaladtak a késbe, egy gyengén vezetett, gyenge emberanyagból, közepes színvonalon felfegyverzett hadsereggel betámadtak minket a biztos siker reményében, ám nem jött be, mert a határőr, s mélységből előrevont tarcsi csapatok, majd átdobott frontcsapatok megállították őket, Dél-Erdélyben nem tört ki román nemzeti felkelés,
az utána beérkező magyar frontcsapatok, meg német erősítés sokkal jobban képzett, részben jobban fegyverzett volt és a szart is kiverte belőlük. Az oroszok ekkor viszonylag kevés csapatot küldtek át, mert azt hitték tartják a románok a Kárpátokat. A bukaresti erődgyűrű áttörését követően a foglyok összegyűjtése, a törmelék és a hullák eltakarítása az útról nagyobb akadályt jelentett az előnyomulók számára, mint a román hadsereg ellenállásra. A frontot végül Moldvában azért tudták megfogni, mert a nagy távolság és megszállandó terület miatt a mi csapataink kifáradtak, a logisztika akadozott, a másik oldalon meg bejött egy komplett orosz sereg...
A híres belgák meg azért úszták meg ilyen olcsón, mert néhány hét alatt elvesztették az országuk 95 százalékát, a megszállt területről meg 4 éven át nem mozgósította az újabb évfolyamokat senki... az angol propagandával ellentétben az orvlövészetet követő némi megtorlást leszámítva a civil veszteség is minimális volt.
Nem az emberveszteséget, hanem a háború lefolyásában betöltött szerepüket jellemeztem így. Egyébként ez a 12% reális adat? Nekünk a szerbekkel, oroszokkal, majd olaszokkal vívott 4 éves öldöklő harc alatt nagyságrendileg hasonló adat jön ki...
a száműzött Falkenhaynnal messze a román vezérkar színvonala fölött álltak tudásban, s harcoló csapatparancsnokként is. Ez a románoknak rengeteg vérbe került...
és a háborút "eldöntő" belgák vesztesége se lehetett nagyobb, sőt... egyébként a románok igen véres leckét kaptak a betörésükért, Bukarest megközelítési útjain előfordult, hogy a roncsok és román hullák nagyobb akadályt jelentettek, mint a harcoló csapatok. Jól dolgozott a légierő, tüzérség, géppuskás egységek. Mackensen nagyon értett a kombinált hadvezetéshez, ami akkoriban ritkaságnak számított, pláne, hogy több náció fegyveres erejét kellett összehangolnia.
Sajnos nem olvastam, inkább csak röpke gondolat volt, hogy az antant milyen bőkezűen jutalmazta pld. a románok esetében a nagy semmit, a belgák meg sokat nem nyertek azzal, hogy az alábbiak értelmében kicsit eldöntötték a háborút....(Jó, tudom, az utódállamoknak a mi rovásunkra történő megerősítése más okból történt.)
Ezért vetettem fel a kérdést! Végül is belgák nem tehették volna meg, hogy simán átengedik a német csapatokat? Bár még a Hercule Poirot egyik kalandjában is utaltak rá, hogy milyen erős francia titkosszolgálati tevékenység folyt Belgiumban....
Tudtam, hogy ez van mögötte, de nem értek annyira a katonai dolgokhoz, hogy érdemben el tudjam birálni a kérdést. Azt azonban elismerem, hogy van alapja.
Akkor pontosítok: a belga hadsereg várakozáson felüli helytállása döntő szerepet játszott a mindent egy lapra feltevő, és a jobbszárnyon legrizikósabb Schlieffen-terv meghiúsulásában: 1: a német előnyomulás lassításában 2: a szükségesnél egyébként is gyengébb jobbszárny erejének a megosztásában 3: a tengernél az angol segítséget megakadályozni szándékozó német hadműveletek meghiúsításában. A marnei vereség pedig, ha nem is döntötte el a háborút, de a német győzelem esélyeit igencsak leredukálta. Tehát a belgák szerintem döntően befolyásolták a végkimenetet.
Az, hogy német uralkodójuk volt az nem sokat jelent, neki a saját országa érdekeit kellett néznie. A második világháború kezdetén a jugoszlávok is elzavarták a királyukat. Ha a két ország érdekei azonosak, akkor számit a király származása.
Persze, tulajdonképpen Schlieffen is valami hasonlóra számíthatott...Az "egy napot kellett volna csak kitartani" vélemény mögött nyilván az áll, hogy a francia hadsereg a felbomlás jeleit kezdte mutatni, Franciaországnak már 10%-a (gazdaságilag is) a németek kezén volt, a kormány elmenekült, az angolok nem voltak toppon....Mondjuk nem tudom, hogy mi lett volna Párizs ostromának a vége, de egy erős jobbszárnnyal fedezve mehetett volna tovább a német közép offenzívája a győzelem, vagy az összeomlás felé....
