Úgy gondolom, érdemes volna megemlékezni történelmünk eme darabjáról, hiszen egyáltalán nincs úgy "népszerűsítve", mint 1848-49.
Szóval miért is felejtődött el (ha elfelejtődött), milyen is volt ez a nyolc év?
Amúgy+, ha már ennyire kioktató véleményed van, szvsz rátérhetnénk arra a kérdésre is, h miért is csúszott le Mo. fejlődése még a visegrádi csapatban is (igaz, Cseho. komoly középkori előnnyel indult, de miért is - tán a német polgárság fejlettsége miatt ?).
A lényeg azonban nem változik : a Habsburg abszolutizmus nélkül Mo. nemhogy Lengyelo. de akár Szerbia sorsára jutott volna.
Én is ajánlok neked szakirodalmat : tanulmányozd a Magyar Királyság bevételeit abban az időszakban, melyet Kun László és I. Ferdinánd uralma határol.
A magyar nemesség minden olyan esetben anarcihába döntötte az országot, amikor nem volt erős központi hatalom.
Ez a hatalom az Anjouk, Zsigmond, Mátyás, Ferdinánd, Lipót, Mária Terézia alatt más-más alapokra támaszkodott, de a lényegük az volt, h a magyar nemességet kordában tartotta.
Miért? Mert nem tekintem egységesnek azt az általad 80-90%-nak írt parasztságot? Mert képben vagyok, hogy teljesen más egy egészteljes jobbágy helyzete a Bácskában, mint egy nyolcadtelkesé Nyitrában? Mert látom a különbséget az egyházi birtokon bort termelő paraszt és a jobbágytelken ülő armalista között? Mert nem veszem egy kalap alá a kincstári birtok jobbágyát egy uradlalmi cseléddel? Mert ismerem a különbséget a bene possessionati és a testületi nemesi jog között? Mert általában nem egységes "osztályként" nézek a "parasztságra"? Mert nem marxista egyszerűsítő, politikailag hasznosítható terminológiában gondolkodom?
Ajánlanék Neked 1960 utáni szakirodalmat is nagyon szívesen, mert az az előtti úgy tűnik megártott...
Túlságosan egyszerű a képed a történelemről. Ismét egy vulgármarxista jellegzetesség. Hatodiklenein elftársad is megmotta: úcsíciaúcsíciaúcsícia. Nem árt az. Akkor talán ekkora butasághalmazt nem írnál.
Szerencsére a Habsburg-ház biztosította azt a keretet, mely során a Jagellók, majd leginkább a muszlimok által tönkretett Mo. ismét felzárkózhatott Ny-Európához.
az akkori Mo. és más később csatolt részei lakosságának túlnyomó (80-90%) többségét alkotta az a parasztság, akiket a magyar nemesség megpróbált +fosztani II. József halála után még a MáriaT általi szabályozás alól is.
Most őszintén! Miféle buta kérdés ez? Mintha valami vulgármarxista szemináriumon lennénk. Angi Vera rulez. A kérdésben olyan hamis állítások lakoznak, amelyek elképesztően tendenciózusak és igaztalanok. Turosz Kolléga nem véletlenül nem válaszolt. Jól tette.
Mo lakosságának ? %-át alkották azok, akiket a magyar nemesség még 2. József halála után is a Mária Terézia úrbéri rendezése előtti viszonyok közé igyekezett visszaszorítani ?
II. Rákóczi Ferenc, Erdély fejedelme címmel nagyszabású történész konferenciát rendeznek pénteken délelőtt 10 órai kezdettel Szatmárnémetiben a Megyei múzeum dísztermében, magyarországi, erdélyi és kárpátaljai kutatók részvételével
szombaton 11 órától pedig ünnepi megemlékezés, koszorúzás lesz a Majtényi síkon (domahidai vasútállomás mögötti kuruc emlékműnél). Ezen utóbbin minden érdeklődőt szeretettel várnak.
Sokféle egység van közjogi, közigazgatási stb. Itt nyilván legfontosabb Erdély leválasztása volt, ennek nyomán egészen az unióig nem állt helyre az ország közjogi egysége, a Temesi bánság esetén ugye ez előbb megtörténik, a hör.vidék meg még később. De mint írtam ezek evidenciák, gyakorlatilag nem találsz olyan történelmi munkát a korszakról, amely nem emeli ki, hogy az ország egysége nem állt helyre...
De nehogy azt mond, hogy csak dobálózok-takarózok ilyen kijelentésekkel, teljesen random néhány szerző, kiemelések tőlem:
Marjanucz 2006
Az a tény, hogy a Habsburg uralkodók a török kiűzése után az ország integritását, területi egységét nem állították helyre, a közigazgatást döntően határozta meg. Más–más volt a közigazgatás szervezete a szűkebb értelemben vett Magyarországon, Erdélyben, a horvát–szlavón–dalmát királyságban, a katonai határőrvidéken, a Bánságban és egy ideig az anyaország töröktől visszafoglalt más, ún. neoacquistica területein. Az ország területi és kormányzati szétdarabolása a fejedelmi abszolutizmus egyik legerősebb fegyvere volt. A különböző erejű, egymástól területileg és kormányzatilag elválasztott rendekkel az uralkodó nagyobb sikerrel harcolhatott, mintha az egész ország rendiségével együttesen kellett volna küzdenie.
Poór 2009
A magyarok a század folyamán többször ki is fejezték jogos kívánságukat, hogy Erdélyt vissza kellene csatolni, de nem történt meg, különállása (külön kormányzása) mindvégig megmaradt. A Habsburgok 1744 óta Erdély örökös fejedelmei, 1765 óta pedig - amikor Mária Terézia Erdélyt nagyfejedelemséggé emelte - nagyfejedelmei voltak. Szó sem volt arról, hogy a dinasztia az országot magyar királyi jogán bírná, azaz hogy Erdély Magyarország része lenne.
Katus 2012
Magyarország 1526 előtti területi integritásának és egységének helyreállítását azonban a rendek 1848 előtt nem tudták elérni.
Erdély, amely 1690ben a Habsburgház uralma alá került, 1848ig, illetve 1867-ig megmaradt külön fejedelemségnek, majd 1765 óta nagyfejedelemségnek, saját törvényhozással
és kormányszervekkel, külön udvari kancelláriával. Bár korszakunk szinte minden országgyűlése követelte,nem sikerült kiharcolniuk a rendeknek a korábban Erdélyhez csatlakozott magyarországi részek, a Partium visszacsatolását sem.
Zachar 2004
a Habsburg-birodalomba tagolt magyarság az ország három részre szakadásának történelmi örökségeként országegyesítés nélkül élte tovább az életét.
NagyL 1986
A Habsburg-uralkodó korlátlan - és a magyar nemzeti érdekeket figyelmen kívül hagyó - politikájának egyik megnyilvánulása volt az is, hogy nem állította helyre a magyar állam egységét a karlócai békekötés után sem: Erdélyt Magyarországtól elkülönítve kormányozta, akárcsak a létrehozott Határőrvidéket.
Pálffy 2012
Erdély saját államisága megszűnt, ugyanakkor a Magyar Korona részeként, ám a királysághoz történő visszacsatolás nélkül a Habsburg Monarchia Bécsből irányított tartománya lett.
Gerő 1996
1867-ben helyreállították az 1848-ban is kimondott uniót Erdéllyel. Transzszilvánia – akárcsak a középkorban – ismét Magyarország részévé vált. A közjogi Magyarország-fogalomnak ugyancsak része lett az ország déli megyéinek területén a 18. században kialakított és Bécsből kormányzott ún. Katonai Határőrvidék is, mely 1871-re ismét teljes egészében magyar fennhatóság alá került.
Remélem ennyi példa elég, mit is értük egység hiányán...
"minden célhoz illett rendleni valami múltbéli hivatkozást"
Azért én ezt így nem jelenteném ki, mert ez csak ürügy volt. Lehetett is találni. Mo királya egyben Jeruzsálem király is volt, tehát akár még ott is elő lehetett ásni valamit. De a cél a politikai haszonszerzés (terület elfoglalása, kerekedelmi jogok, erődépítés, -tartás). Mert ha esetleg nem lett volna (annyi címe volt az uralkodnak a 17-18. században, hogy gyakorlatilag mindenre lehetett jogcímet találni), akkor kreáltak (pl. privilegium maius). Talán Roider remek Thugut-könyvében olvastam, hogy volt felmerült Ansbach és Bayreuth megszerzése, ami akkoriban porosz várományosnak számított. A porosz jog ezerszer erősebb volt, de ha politika úgy alakul, simán átvette volna a Hb. uralkodó is.
Ezzel csak annyit akartam mondani, hogy előbb böktek a térképre, utána álltak neki túrni a pergameneket...
Én meg az egész történésztársadalom így értelmezi sok évtizede - meg persze a kortársak is anno-, azaz hogy nem állt helyre az ország egysége, de ha te tudsz valami újat, érdeklődve olvasom.
Jó, én sem gondolom úgy, de pontosan ki mondta, hogy igen, és hogy jött ez egyáltalán ide?
Sem annyira öreg, sem annyira szenilis nem vagyok, hogy ne emlékeznék arra, hogy valaha is azt gondoltam, pláne leírtam, hogy Mo. területi egysége akkor állt volna helyre, ha mindenhol a rendek kontrollja érvényesül :)
A királyi az a (legszűkebb értelemben vett) magyar királyi adminisztrációval (lényegében a Kancellária fennhatósága) megegyező - az én értelmezésemben. Mivel a Kancellária volt illetékes az ország és a király közötti kapocs lenni, ahol illetékes volt a Magyar Királyi Kancellária, azt nevezhetjük magyar királyi joghatóság alattinak.
Mind a Katonai Határőrvidéket, mind a határőrezredeket az Udvari Haditanács, tehát az egyetlen valóban összbirodalmi (az uralkodó személyét minden uralma alatt lévő területen közvetlenül reprezentáló központi) szerv égisze alatt szervezték. Ha nagyan kukacoskodva akarnánk jogászkodni, akkor azt is mondhatnánk, hogy nem is császári jogcímmel, mert a NRCS hatalma nem terjedt ki arra a területre, tehát mégiscsak a magyar királyi volt az egyetlen érvényes jogcíme azon a területen (kivéve a megalapított Temesi Bánságban, ha még szigorúbbak akarunk lenni), ugyanakkor nem a magyar kormányszervek által tették. Szép, mi? Ha modernek akarunk lenni, akkor azt mondhatjuk, hogy a Habsburg Monarchia, mint többszörösen összetett állam nevében tették. Ennél jobb megoldást én nem tudok.
Summa summarum tehette, mert hatalma volt rá.
(Megjegyzem, kissé túlbonyolítottátok Turosz kollégával a vitátokat, mert a helyzetet de facto a pillanatnyi hatalmi helyzet szabályozta, nem a szándékok, vagy a jogok. A Határőrvidéken is az volt a helyzet, hogy nem kérdeztek, hogy milyen jogcím, meg miazmás, hanem cselekedtek, mert megvolt rá a hatalmuk. Amikor úgy érezték, hogy szükség van a rendek támogatására, vagy gesztust akartak tenni, akkor egy-egy darabot megígértek, majd ténylegesen rendi igazgatás alá is adtak - megszervezve a vármegyéket. De minddez a hatalmi helyzettől függött, nem jogigényektől.)
Egyrészt miért kellene leszámítani? Ők nem magyarok attól hogy németek?
Másrészt a magyar rendek voltak az egyetlen politikai véleményt formáló tényezők az országban. A többinek nem volt politikai véleménye, de jó részt a lokalitáson túl mélyebb identitása sem.
A "magyar rendek" nem több, mint az ország alig 10 %-át képviselték, de ha leszámítjuk a "városok" javarészt német polgárságát, akkor ennek még a felét sem...........
Én meg azt nem gondolom, hogy amikor az ország régi állapotának és szokásainak visszaállításáról tárgyaltak, akkor az 1690 utáni helyzetre gondoltak.
Mellesleg a vármegyerendszer a hör. vidéken megvolt Mohács előtt, a Temesköz sem volt királyi birtok, Partium sem létezett, sem erdélyi kormányzóság, külön kancelláriával, erdélyi országgyűlés sem volt, soroljam még... A magyar rendek folyamatosan felléptek a század folyamán Erdély, Temesi bánság, hör. vidék legalább egyes részeinek visszacsatolásáért, tehát ők is úgy élték meg és értelmzeték, hogy nem állt helyre az ország egysége, - nevezzük ezt akaárhogy - így teszek én is a továbbiakban...
Jaj, azt azért nem gondoltam, hogy már negyedszerre kell elmagyaráznom egy ilyen "bonyolult" logikai "feladványt". Mindvégig azt állítottam, hogy csorbult az ország egysége stb - hadd ne írjam le már 100x :) - azt nem cáfolod azzal, akárhányszor írod, hogy a protestánsok kérték - főleg,hogy ez is bonyolultabb ennél -, ahogy azt a tényt sem cáfolja a szerb kérés, hogy '48 után csorbult az ország egysége a Vajdaság létrehozásával. Ez nem historiai, hanem logikai párhuzam, de ha még így sem világos, a szerdai havazás tényét sem cáfolja az, ha azt írod hogy a globális felmelegedés miatt volt, az max. magyarázat lesz rá. Miértekről lehet vitatkozni, a tényekről nem, az pedig tény volt, hogy az országot felosztották, hogy ez szembe ment rendek óhajával és az uralkodói ígéretekkel...
"Egy független, nemzetközileg elismert Erdély, élén fejedelemmel követelését összevetni a DL utáni erdélyi státusszal? "
"A Te "logikád" szerint ez is az is az ország megosztásával jár.
Akkor mégsem a megosztással van a baj?
Ezt megint csak 3x próbáltam már elmagyarázni, de akkor próbáljuk meg egészében nézni a folyamatot, ahogy én látom:
1687-ben a magyar rendek szándéka és óhaja és Lipót ígérete is arról szólt, hogy a felszabadított ország korábbi állapotába visszaállítva, egységben, a régi szokások szerint lesz kormányozva. Ez volt szerintem a legjobb, amit az adott helyzetből kihozhattunk, amit helyesen fel is ismertek a kortársak. Ezt persze többszörösen megszegik, számunkra ezekből a lényeges Erdély és a határőrvidék leválasztása, amely ugye sértette mind az ország egységét, mind a rendek óhaját, mind az adott ígéreteket.
Mire Rákóczi jön, a DL és a hör. vidék létrehozása után azzal már tisztában voltak, hogy az udvarnak esze ágában sincs az ország egységét helyreállítani, hogy az egyéb megszegett ígéretekről, törvénysértésekről ne is beszéljünk. Így előtérbe kerül Erdély függetlensége. Ez tkp. a B, vagy alternatív terv volt, ugyan ez esetben sem állt volna helyre az ország korábbi egysége, de a kortársak az elmúlt 100 év hbs. elleni harcainak tapasztalata alapján úgy ítélték meg, hogy az Erdély függetlenségéből származó előnyök – nemzetközileg elismert, szuverén, „magyar” állam, amely adott esetben felléphet a királyságbéli magyarság (mármint a rendek) védelmében, támogathatja őket, némi ellensúlyt képezhet stb. – megéri a megosztottság „áldozatát”. Szerintem ezt a szerepet akkor már nem tudta volna Erdély betölteni – a török hiányában -, de hogy nem csak valami hagymázas magyar ábránd volt mutatja, hogy egészen Karlócáig hasonló szerepet szánnak a brit-holland béketárgyalók is Erdélynek. Ezen logika alapján ragaszkodott Rákóczi a végsőkig a fejedelmi székhez.
Ehhez képest, mint tudjuk a 2 variációból, ezek legrosszabb keveréke valósult meg már 1690 és 1703 között, majd az szbh. után is, azaz Erdély leválasztva, de nem mint nemzetközileg elismert, független, magyar fejedelemség, hanem egy hbs. megszállta, hatalom nélküli gubernátorság, súlyosbítva még egy szintén leválasztott határőrvidékkel és 1718 után egy temesi bánsággal is. Tehát megosztottság annak minden hátrányával, nulla előnyével. Na ez garantáltan nem volt sem az ország érdeke, sem a rendek óhaja, de még a protestáns erdélyi rendeknek is max. kisebbik rossz volt.
Tehát bösszefoglalva:
1687: egységes ország, a rendek szándéka és ország érdeke szerint
Rákóczi független Erdélye: megosztottság, de a kortársak szerint ezt ellensúlyozó magyar érdekekből
DL, Hör.vidék, Temesi Bánság: megosztottság, annak minden hátrányával előny nélkül
Ha ezt sikerült megérteni, akkor talán az is érthető, miért írtam, hogy komolytalan az „1687-ben egységet akartunk” kijelentésemet azzal megkérdőjelezni, hogy akkor mi van Rákóczi független Erdély heppjével, hiszen ez egy folyamat két állomása volt, eltérő időkben, eltérő feltételek között. Ugyanígy nem vethető össze R. független Erdélye vs. DL-féle Erdély sem, teljesen más mozgásteret jelentett a kettő.
Persze ez az egész az én agymenésem, erősen leegyszerűsítve, ha jön a témához „kicsit” jobban értő és az egészet szétcsapja, nem gond, abból is csak okulhatunk :)
Az alpkérdés, hogy mi volt a hadsereg jogi státusza. Az állandó hadsereg 1740-ig császári, 1741 és 1745 között királyi (még a zászlószíneket is lecserélték fehérről zöldre), onnantól császári-királyi. Emellett voltak territoriális erők (pl. tiroli felkelés, magyar inszurrekció). Az állandó hadsereg az uralkodó személyéhez kötődött, nem pedig területhez. Még a Habsburg Monarchia összerületéhez sem. Ez egyébként 1804/6-ban változott némileg, mert a NRCS felbomlása és az Osztrák Császárság deklarálása egyben a címek területi átfedését megszüntette. Hivatalosan ugyan nem mondták ezt ki, de de facto érvényesült.
Namármost, a 17. század végéig a végvidéki kapitányságok a HKR alá tartoztak, így az uralkodó személyéhez kötődtek, mégsem tekinthetően az állandó (mezei) hadsereg részének. A 17. század végén tudomásom szerint már eltűnt a különbség a magyar királyi főkapitányság és a végvidéki kapitányság között, lényegében az előbbi megszűnt. Így a határőrkatonaság nem tartozhatott a magyar királyi szervek irányítása alá, hanem összbirodalmi volt. A helyzet a 18. század első felében megváltozott. A régi kapitányi rendszert a birodalom területén megszűntették, helyébe a főhadparancsnokságok léptek. Talán az elsőt 1702-ben állították fel, a magyarországit 1741-ben. A régi rendszer felszámolása részeként a gráci haditanács is megszűnt, az erődökben elhelyezett szabadszázadokat is feloszlatták. Ezzel párhuzamosan a határőrvidék katonaságát is ezredekbe szervezték az 1740-es évektől kezdődően, illetve a generalátusaik helyébe is főhadparancsnokságok léptek. Ezzel a határőrezredek is az állandó hadsereg részeivé váltak. Jól megfigyelhető a folyamat a tábornoki karon. Az 1750-es évektől a határőrezredektől is egyre többen érték el a tábornoki rangot, míg korábban csak akkor volt erre lehetőség, ha reguláris ezredben szolgáltak.
Tehát a végkövetkeztetés - a kérdésed szerint - a határőrök a császári félhez tartoztak (amennyiben a "királyin" a magyar hadrendszert és a területvédelmi szervezetet értjük).
"az általad vélelmezett nemzeti érdek alapján az ország két részét - pedig ugye ez lett volna az "előremutató", meg "nemzeti".
Semmiféle nemzeti érdekekről - még szót sem használtam soha -, sem előre, hátra, jobbra-balra mutató érdekekről nem beszéltem. A saját gondolataimról-nézeteimről tudok vitázni, a nekem tulajdonított, de valójában nemlétező elméleteimről nem, sőt az ilyeneknél szoktam abbahagyni minden vitát...
" A logika alapján elkezdhetnénk rugózni azon, hogy a 1848 után létrejött Szerb Vajdaság nem is sértette sem az ország egységét, sem a magyar érdekeket stb"
Nem gondolom, hogy a szerbek esetét össze lehetne hasonlítani a 150 évig önálló működő Erdély rendjeivel - amely Erdély különállását a Habsburgok is rendre elismerték. Ahistorikus a logikád.
Nem érted a logikát... Erdély leválasztásával, Vajdaság leválasztásával sérült az ország területi egysége, szembe ment magyar rendek akaratával, az uralkodói esküvel és pont. Az hogy ezt erdélyi protestáns nemesek, szerb határőrök stb. kérték vagy nem, ezen kérés miatt történt-e vagy egyéb hbs. érdekekből a leválasztás teljesen mindegy, mert semmiféle relevanciája nincs arra a kijelentésre, hogy sérült-e az ország egysége stb...
"Ez most komoly? Egy független, nemzetközileg elismert Erdély, élén fejedelemmel követelését összevetni a DL utáni erdélyi státusszal? "
Komoly.
Elég szomorú ha az :( Oké, azt írtad, hogy "Nem vagyok különösebben otthon a témában", de ennyire? Fussunk neki akkor még egyszer:
"hogy Erdély leválasztása sértette az ország egységét, szembe ment a magyar rendek óhajával, közjogilag is problémás volt, stb."
Ez valóban érdekes kérdés annak fényében, hogy a topik tárgyát képez nagy nemzeti függetlenségi harcunk egyik fő követelése - amelyen minden kompromisszumos megegyezési kísérelt megakadt - épp Erdély függetlensége volt a Magyar Királyságtól - élén Rákóczival a fejdelemmel...
Ez most komoly? Egy független, nemzetközileg elismert Erdély, élén fejedelemmel követelését összevetni a DL utáni erdélyi státusszal? Két megoldás jöhetett szóba: Vagy legyen az évszázados múltra tekintő első megoldás, emellett kardoskodott Rákóczi még 1711-ben is, vagy legyen egységes magyar állam, egy ogy-vel, egy kancelláriával stb., ez volt már 1687-ben is a kívánság Pozsonyban. Határőrvidékekre, bánságokra, guberniumokra szabdalásról szó sem volt sem Rákóczinál, sem a rendeknél, nehogy már ezt kelljen magyarázni..."
Mi ebben a bonyolult? Volt egyszer a rendi óhaj 1687-ben, hogy a régi állapotok - az egységes ország - álljon vissza. Ez volt az egyes variáció. Erre hozod Rákóczit, ami azért komolytalan, mert ez a 2. variáció volt, immár a DL és a hör. vidék után, hogy egy önálló, független Erdély legyen ellensúlyként. Olyan variáció sem 1687-ben, sem a R-szbh-ban nem volt, hogy szabdalják szét az országot "Határőrvidékekre, bánságokra, guberniumokra", amit én az ország egységének csorbításaként stb. jellemeztem.
Ez is képlékeny dolog volt. Ahogy már többször is volt róla szó, nem sok konkrét elképzeléssel csöppent bele Rákóczi a felkelésbe. Kezdetben Thököly is felmerült fejedelemjelöltként, Rákóczi később vállalta. Az természetes, hogy nem akart egyesülést, a diplomácia tárgyalásokon az erdélyi fejedelem és a mo-i felkelés vezérője cím nagyobb legitimitást adott, mintha szimpla felkelésvezetőként jelenik meg. Ráadásul Erdélyt soha nem sikerült teljesen-tartósan megszállni, így aktuális sem volt a kérdés. Aztán amikor már a tárgyalásokra helyeződik a hangsúly és a "királysági részek" kapcsán világossá válik azok hbs. uralom alá kerülése, Erdély függetlensége mint az hbs. abszolutizmus ellensúlyának régi szereplője válik érdekessé, ezért a nagy ragaszkodása mindvégig hozzá.
Pont ma futottam bele, nem egy mai darab, nem mondanám teljesen objektívnak sem, de mivel forrásokkal dolgozik, érdemes belenézni:
"bizottság, mely már ekkor, az előkészítő munkálatok során is kiemelve, hangsúlyozottan érvényesítette a császári udvarnak a magyarországi neoacquisticára vonatkozó elgondolásait és szándékait. Ezek az elgondolások és szándékok a magyarság térfoglalása ellen irányultak, bár eleinte a felekezeti kérdés leple alá rejtették őket. A Haditanács szeptember 16-án így válaszol a Kamara egy, még Buda visszafoglalása előtt kelt átiratára : "man seye eben der Mainung, dass in die neü acquirirte Posten in Hungaren keine sectische Burger eingelassen werden sollen, warunter aber die Ratzen nit zu verstehen, weilen sie alhier, als in der Residenz Statt, gelitten werden" Ugyanekkor több várparancsnoknak (a budainak is) küld utasítást a Haditanács, hogy ne tűrjék, hogy »uncatholische Exercitia getrieben werden«. Bizonyosra vehetjük, hogy ezek az intézkedések egyenesen a hitbuzgó uralkodótól származtak, de egyszersmind megteltek nemzetiség-, és elsősorban, sőt csakis magyarellenes tartalommal. A szakadár rácokat beengedte a bécsi kormányzat Magyarország újonnan visszaszerzett városaiba, azon az alapon, hogy Bécsben is megtűrték őket. A magyarokkal szemben azonban nem voltak ilyen engedékenyek, velük nem tettek ilyen kivételt. I. Lipót nem is szerette a magyarokat, és így azután könnyen ment az azonosítás : »... würde fürs beste gehalten, die obere Statt mit lauter Teütschen und Catholischen, die untere aber mit Hungaren, Ratzen etc. promiscue zu besetzen und wonhafft zu machen« (a Haditanács szeptember 29-én Rabatta főhadbiztoshoz intézett levelének kivonata Budára — a Várra és Vízivárosra — vonatkozóan). "
Bánrévy György: Az első hivatalos intézkedések a visszafoglalt Budán 1686-ban
Rákóczi nem akarta összeolvasztani Magyarországot és Erdélyt, szoros szövetségben állt a két ország, de külön országgyűléssel, vezetéssel. Két személy volt a két ország vezetésében az összekötőkapocs, II. Rákóczi Ferenc, a fejedelem és Vay Ádám, udvari marsall, aki tagja volt Magyarország szenátusának és az erdélyi consiliumnak is. Mind a két ország rendjei fújtak a másikra. Vayt azért fogadták el Erdélyben mert lányai révén rokoni kapcsolatba került többek közt a Bethlen és a Teleki famíliákkal...
