Modern names of the Sea are universally translations of Μαύρη Θάλασσα "Black Sea", Turkish Kara Deniz, Russian Чёрное море, Bulgarian Черно море, Cherno more, Georgian შავი ზღვა, shavi zghva, Ukrainian Chorne More, Romanian Marea Neagră, Laz Ucha Zuğa (or simple Zuğa "Sea"), Ubykh . This type cannot be traced to an earlier date than the 13th century, but there are indications that it may be considerably older, cf. below.
Strabo (1.2.10) reports that in antiquity, the Black Sea was often just called "the Sea" (pontos), just like Homer was often simply called "the Poet". For the most part, Graeco-Roman tradition refers to the Black Sea as (Euxeinos Pontos) "Hospitable sea". This is a euphemism replacing an earlier Pontos Axeinos "Inhospitable Sea", first attested in Pindar (early 5th century BC). Strabo (7.3.6) thinks that the Black Sea was called "inhospitable" before Greek colonization because it was difficult to navigate, and because its shores were inhabited by savage tribes, and that the name was changed to "hospitable" after the Milesians had colonized, as it were making it part of the Greek civilization. It is, however, likely that the name Axeinos arose by popular etymology from an Iranian axšaina- meaning "dark"; the designation "Black Sea" would, after all, go back to Antiquity. The motive for the name may be an ancient assignment of colours to the direction of the compass, "black" referring to the north, and "red" referring to the south. Herodotus on one occasion uses Red Sea and "Southern Sea" interchangeably. Cf. Schmitt 1996.
"Illetve várjunk egy kicsit hátha segítenek NIGRUM PONTUM ügyben. Azt előre tisztázzuk, hogy a végén nem tudom érvnek elfogadni azt, hogy valószínű későbbi beszúrás, módosítás, a másoló egyéni kezdeménye, stb...."
"Gombos F. Albin is észrevette, hogy Anonymus 1350 utáni írás" - csak éppen azt nem mondta meg, hogy miért. Fűtött (vagy hűtött) szobában, kényelmes székben üldögélve jóleső érzés fantáziálni, de aki látott már 17. századi térképet, azzal nehéz elhitetni, hogy az alapján apró részleteket (is) tartalmazó útvonalleírásokat lehet adni. Merthogy Anonymus útvonalakat ír le! Mint már írtam, még III. Béla idejében sem az ügyfél ment a hivatalhoz, hanem a hivatal látogatott az ügyfélhez. Mint királyi kancellista sokat utazott, nyugalomba kerülése után meg leírta az általa bejárt menetvonalakat. Szövege alapján időben is meglehetős pontossággal behatárolható.
Valósággal bámulatos, hogy e tudását milyen pontos értesülések birtokában volt képes nyilván minden külső vagy művi segítség, például térképek nélkül gesztájában érvényesíteni. Sőt bizonos irányokban földrajzi ismeretei az országhatárokon túl is terjedhettek, mert ott is helyszini ismeretek birtoklásának benyomását keltik."
Mégis mind műve egészének, mind bármely apró részletének filológiai elemzéséből nem szűrhető le más összesítő benyomás, mint az, hogy mennyire keveset tudhatott P. mester a honfoglalás koráról, milyen hatalmas az a távolság, amely az időtényező és az akkori korviszonyok...között feszül."
Két vezérnévsorunk* azonban - ismétlem - nem a honfoglaló vezérek névsora volt (hiszen a személynévsorban szereplő Kend még a honfoglalás előtt meghalt), hanem a Vérszerződést megkötő magyar törzsi fejedelmek személy- és méltóságnévsora, amiként azt Anonymus is állítja. A vezérnévsoroknak van még egy titkuk*, de azt itt mellőzhetjük. Minthogy a krónika az Árpáddal kezdődő, személyek névsorának álcázott méltóságnévsort vette át az ősgesztától, Anonymus itt is, mint a Duna-Tisza közi Fehérló-monda esetében, az ősgeszta átmentőjeként, a másik névsort közli, a személyekét, amelyet a krónika elhagyott. --------------
László Gyula nevezetes fölfedezése, hogy az ősi „nomád rangsor”-ban a legmagasabb méltóság neve nem a névsor élén állott, hanem a közepén. A hét magyar vezér névsorában tehát a negyedik helyen. Az ilyen névsor ugyanis eredetileg a hadrendet is kifejezte, ahol a fővezér a jobb- és balszárny vezérei között, a zöm csapatai élén helyezkedett el. Az eredeti honfoglaló vezérnévsor (pontosabban a Vérszerződést megkötő vezérek névsora) negyedik helyén így a Kend, a szakrális fejedelem neve, a másik listában pedig a címe, a kende szerepelt. Csakhogy keresztény szokás szerint a legmagasabb rangú személy neve legelöl áll. A pogány kori névlistán a legelső név Szabolcs volt, s ennek megfelelően a méltóságnévsorban a címe, az előd (az elővéd vezére) szerepeit. Utána Álmos neve következett a személyek névsorában, melynek megfelelője a méltóságlistán árpád volt. Bármilyen különösen hangzik, valószínűsítettem, hogy az „Árpád”-ot is használták méltóságnévként.* E nomád rangsort úgy alakították át keresztény sorrendre, hogy a névsorokat további részükben érintetlenül hagyva, a két legelső nevet fölcserélték Álmos, Szabolcs-ra, illetve Árpád, Előd-re. Ám az „elsőt” meg még „elsőszülöttet” is jelentő Előd Árpád különösen exponált neve után is zavaróan hatott, ezért - s itt a szándékos csere a két névsor között: - Elődöt áttették a másik névsorba Szabolcs helyére, Szabolcsot pedig onnan az Előd volt helyére. Így alakult ki a két ősgesztabeli vezérnévsor elejének jelenlegi, egyrészt Anonymusnál, másrészt a krónikában megőrzött sorrendje: Álmos, Előd, illetve: Árpád, Szabolcs.
Nagyjából azt nem tudják eldönteni, hogy Szabolcs milyen ágon rokona Árpádnak (gondolom, az Anonymus által megírt Előd > Árpád kapcsolatból indultak ki), illetve hogy Szabolcs Árpád-házinak tekinthető-e.
A magyar wikipédia szerintem valami keresztnévtárból meríti az információt: Magyar Keresztnevek Tára ahol nincsenek források megjelölve.
De olyan leírást is olvastam, ahol Szabolcs apját Öcsödnek nevezte a szerző.
Gondoltam, hát ha jár erre valaki, akinek több információja van a témáról -- Engem személyesen nem nagyon érint, csak azért próbálkoztam, mert szerintem legkönnyebben magyarul tudók tudnának gondoskodni arról, hogy egy ilyen magyar vonatkozású külföldi lapon minél kevesebb kétes infó maradjon...
