Ha tudsz maradj itt Smart.
Nagyon jo otlet itt ezeket a szamokat megismetelni.
Biztos hogy igazatok van a legtobbuk nem olvas indexet vagy forumiot ,ez ellen nem is tudunk tenni semmit.
Azzonban itt vannak olyanok mint Nannics vagy en vagy masok akiknek segit egy ilyen tapasztalat,megiteles ,KIMONDASA .Ezzel kapcsolatban valo vita TARGYIASITJA a fajo elmenyeket,mas kapcsolatba josz a kimondott,format kapott dologhoz.Ezert ez a topic es meg egy par itt.
A verés bármilyen formája és mértéke tökéletesen hatástalan arra, amire szánod, de kiváló módszer arra, hogy soha el nem múló, max. halványuló (lásd Nannics) sebeket helyezz el gyermeked lelkében.
Persze, ehhez szerencse is kell, szerintem egy gyerek már a születése pillanatában genetikusan kódolva van bizonyos dolgokra, amit a nevelés csak finomíthat. Igen hosszan tudnék mesélni konkrét példákat a verés/nem verés következményeire, de itt az offtopic lenne.
Egyet viszont tanácsolok: saját kudarcaidat ne a gyereken verd le, és egy pofon is az!
Tudom javasolni az aggodo szuloknek, hogy keressek meg a keruleti yardon a DADA proramban resztvevo rendoroket. Volt szerncsem beszelni veluk es nagyon jo benyomast tettek ram. Az benne a legjobb, hogy fiatalok egyutt jarnak a gyerekekkel bulizni, kirandulni stb. Ha van barati kapcsolat oszintebbek lesznek a gyerekek. Talan el merik meselni, hogy az egyik osztalytars mit sirt el a masiknak. Az apu megeroszakolt stb. Nincs kommunikacio, nincsenek baratok. Ez egy olyan problema, amit meg kell beszelni. A szuloket nem tudjuk megvalasztani, Ha nem rendesek, kell a arat, tanar stb.
Az ötlet biztos jó, de szerintem akit bántanak a saját otthonában, az vagy nem olvassa az indexet, vagy már az index olvasásának hatására rég nem lakik otthon, vagy megszabadult a bántalmazótól.
(és én nem is vagyok bátor, én egy nyuszi vagyok)
Szerintetek segítene,ha összegyűjtenénk néhány címet - telefonszámot,ahol akár név nélkül
is lehetne jelentkezni?
Hátha nem mindenki olyan bátor,mint Nannics?
pl.Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) 06-80-505-101
(mindennap 18-22 óráig)
hm, nem tudom. Én egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy megüssem a gyerekemet, tényleg nem. Pedig volt már rá példa, hogy a konnektorba próbált nyúúúkáni, de elrántottam onnan, és elég hangosan közöltem vele, hogy az rossz. Persze, ettől függetlenül még most is érdekli a dolog, de egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ha megütöm, akkor nem fog odamenni. Nem hiszem, hogy ez akadály lenne, max. nem érti, hogy akit ő szeret, az miért bántja. Nem tudom, lehet, hogy 5-6 éves korban már érti, de alatt nem hiszem.
Nem azért írtam, hogy lebeszélj róla, hanem elmondtam a véleményemet.
És ha merg nem győztök, akkor párszor, ha szükség lesz rá, lehet, hogy kap. Mondjuk amikor ránzek, felveszem, megölelgetem, akkor elhiheted, hogy nem ilyenek járnak a fejemben, hogy majd hogyan fogom megverni :)
Kedves Laci Te azert is irsz hogy lebeszeljunk rola.Azt sem tetszik hogy a most 6 honapos gyermekedel kapcsolatba ilyen gondolataid vannak.Ugyanakkor meg fog lepni talan,de ketsegkivul kulonleges helyzetbe vagy a gyermek kimondottan ok nelkuli szinte harcos ellenalasaban abba a korba amit szoktatasnak nevezunk,en sem vagyok az egyszeri fenyites ellen ,amit aztan a gyerek egesz eletebe nem felejt el(eppen azert mert olyan ritka volt)
Szerintem egy jól irányzott a pofon a megfelelő időben, igenis jó nevelőeszköz lehet. Persze most nem arról beszélek, hogy utána kihullik a foga, meg felszakad a gyerek szája, és nem is az össze-vissza verésről/rugdosásról, de a nem indulatból adott ütés, amitől a gyereknek semmi baja nem lesz, csak megtanulja, hogy nem azért mondta már el a szülő, hogy ne dugdosson hajcsattot a konnektorba, mert ez a perverziója, hanem, hogy ne vágja agyon az áram a gyereket (csak egy példa).
Persze ez nem azt jelenti, hogy naponta kétszer, de lehet többször is, hanem a megfelelő időben, ha nincs épp jobb nevelőeszköz főleg 6-12 éves gyerekeknél szerintem célravezető lehet.
Ha nem így van beszéljetek le, még van 5 és fél évetek (gyk: a fiam most lesz csak 6 hónapos) :)
SmartAss,a homokos probalkozasok hagynak nyomot persze,de inkabb furcsa erzest valami erthetetlen,kellemetlen es titokal teli dologrol.Leg alabb igy volt nalam aki sokaig nem is tudtam mi az ,csak egy bacsi allandoan beszed kozbe fogta a kezemet,meg nyomta de akkor azt hittem hogy a bacsi kicsit hobokos.Ennyi emlekem van errol es ebbol irtam a fentioeket.de ketsegtelenul ez is lehet bantas.
A homokos eroszakolas egy javitointezetben nevelkedo ifjuolvasomtol a konyvtarba volt.Akkor kaptam eloszor megfogalmazva a dolgot egy velem egykoru de termeszetesn mas eletfolyasu fiutol.
Egy pedofil ismeetsegem szinten volt azt sem ertettem mindjart(ne felejtsd el,erdelyi kisvaros es otvenes evek) csak aztan allitottam a kepet ossze.
A kézscsókot szívesen elfogadom (olyan ritkán kap manapság az ember!)
Alkohol, nem tudom, a környezetemben a legtöbb embert akit vertek, azt alkoholista verte. Persze, most lehet gondolkodni, hogy előbb lett alkoholista, és csak utána verekedős, vagy verekedős, és csak később alkoholista. És még ezer variáció. Azért már nem haragszom nagyon a mamámra, mert vert, mint ahogy korábban írtam, sokkal inkább haragszom rá azért, mert alkoholista, és pusztítja magát. Abban viszont azt hiszem teljesen igazad van, hogy ez egyfajta stresszoldó valami volt számára. Abból gondolom, hogy egészen eszement dolgokért kaptam verést: földre esett zsepi. Amúgy 17 éves koromtól az én mamám sem tudott sikeresen bántani, mert addigra már én is eljutottam addig a pontig, hogy nem hagytam.
Szívesen segítek bárkinek, tényleg, de erősen félek attól, hogy aki rászorul, az nem járkál itt az indexen. Ráadásul ilyenkor tényleg konkrét segítségre lenne szükség. Egyszer sikerült eddig életemben, a barátnőmet költöztettem magamhoz, amikor a mostohája verte. :(aztán jött érte a hála, de az már más téma).
Ez a könyörgés a magánkívül verő anyának. Szívhasogató de talán egy gyerek részéről logikus. Talán ha az anya megengedi hogy megpuszilja, akkor a gyerek kinyilváníthatja a szeretetét. Mert úgy gondolja, biztos valami konok bűnt követett el, azért verik. Retttenetes.
Én tényleg csak nagyon ritkán adtam egy-egy nyaklevest a gyerekeimnak, de utólag azt is szégyelem. Sőt, azt is amikor ordibálok velük. Nem ér semmit. (igaz a szép szó sem ér sokat, de az más tészta:)))
Nálunk otthon nem volt divat a verés (hárman voltunk testvérek, mind fiú), bár néhányszor eszméletlenül kiosztottak. Így visszatekintve az érdekes az volt benne, hogy már akkor is tudtam, hogy megérdemeltem (bár - ha más szempontok miatt is - a fizikai erőszakot már akkor is elítéltem :) ). Emiatt nem is haragudtam igazán a szüleimre (jobban mondva apámra, anyum csak egyszer ápolt le, de abban a helyzetben ez tökéletesen érthető is volt).
A baráti körömben azonban számos ennél sokkal rosszabb példát láttam. Érdekes, hogy már akkor az foglalkoztatott, hogy miért olyan a barátom reakciója a verésre, amilyen (pl. könyörgés az éppen magánkívül verő anyának, hogy hadd adjon neki egy puszit). A barátaimnál tapasztaltak sokkal jobban taszítottak, mert ott nem tartottam a verést indokoltnak, igazságosnak.
Hapsi lévén nem volt részem szexuális erőszakban (hm, azért néhány homokos palival kapcsolatos dolgot mesélhetnék, ami nem áll ettől messze, bár érdekes, hogy a kívülről nézve ártatlanabbak sokkal mélyebb nyomot hagytak bennem), de több lányt is ismertem, akinek volt többé-kevésbé ezzel kapcsolatos élménye. Szörnyű volt hallgatni is, egy ilyen állat nem is sejti, hogy micsoda károkat tud okozni ezzel. Bár az is furcsa, hogy volt olyan lány, akiben a kétségtelen lelki sérüléseken kívül igen furcsa fantáziák, vágyak is kialakultak ennek hatására. Szóval furcsa az élet, de ezen a téren nagyon kegyetlen is.
Kedves nannics,persze eloszor is melyen meghajolva csokolom a kezedet foleg az emberi hangodert es toleranciadert amit en termeszetesen nagyon jol megertek es mint a Te teljesen szemelyes ertekedet minositem.
A verest en is ismertem.Az apamat akit ma is sajnos 28 evel a halala utan is a legroszabb emlekemnek tartok,vert ha neki valami rosszul ment,tehat soha nem volt berugva csak egyszeruen vert,valami olyan stress oldonak.ezt persze igy nem tudtam akkoriba igy megfogalmazni,de igazsagtalan ereztem es erzekeny voiltam ra plane hogy dadogtam is akkoriban.Aztan o bortonbe kerult,visszajott es en szereztem 14 eves koromban lakast mert akkor az ifjaknal mar gyermekkonyvtaros voltram(zavaros idok,195o).Megszerettem oda hozott mostoha anyamat(aki az elejen azt hitte hogy majd ellene leszek de nem voltam).Egyszer miukor ot akarta megutni megvesdtem.Apam akkor megpofozott.Es en ma sem tudom hogy visszapofoztam.akkor en mar egy kifejlodott sulytemelo sportolo voltam.Apam hirtelen megjuhaszkodott nem szolt egy szot sem de aztan soha tobbe nem bantotta mostohaanyamat vagy engem.En meg persze meg jobban leneztem ot.Talan mert nem utott ujra meg?Kitudja milyenek ebbe a kamaszkorba a reakciok.
En nem tudok most tanacsot adni Neked.Lam ahogy leirtad es en is, gondolom megkonyebultunk ,de ezzen tul is Neked kell (en mar reg tul vagyok rajta)felvenni a tavolsagot ezektol az esemenyektol es elhatarozni tudsz e neki megbocsajtani.Az alkohol nem ok ra.Nem banam ha nem tudnal,de ha Te tudsz felejteni vagy az anya utani igenyed nagyobb mint ez az emlek nyoma akkor tartsd meg magadnak ot igy inkomplkten.Olellek,maradj itt segiteni masoknak ha lesznek.
Hát, nem tudom, hogy a tolerancia mitől fejlődik, mitől létezik egy-egy emberben, és miért nem másoknak. Én sokáig azt gondoltam, hogy a tolerancia leginkább attól alakul ki valakiben, mert volt olyan helyzetben, vagy volt rossz helyzetben...De pont itt az indexen jöttem rá, hogy ugyanabból a dologból nem mindenki ugyanarra a következtetésre jut, sőt.
A mamámmal most pont (egy hete) rossz a kapcsolatom. Igazából csak nagyon sajnálom őt, mert tényleg nagyon rossz az élete, és erről ő is tehet, de ezt nem hajlandó felismerni. Nagyon nehéz a saját szülőnek azt mondani, hogy változtass, vagy egyáltalán, nagyon nehéz egy szülőnek azt mondani, hogy rossz amit csinálsz, hogy gyerekkoromban nekem volt rossz, de most már főként neked rossz, és ne tedd ezt, mert akármilyen rossz voltál velem, azért szeretlek, és nem szeretném, hogy 50 évesen meghalj. A papámnak nem tudtam szólni, mert ő nem Magyarországon él, bár szerintem ha tudja se szól semmit. A mai napig azt mondja, hogy az biztos nem úgy volt, és biztos én vagyok a ludas. :(
Waratah!
A gyerekek fejében nem csak úgy nem fordul meg az egész szólok másnak dolog. Fúú, előlről. Szerintem azzal minden gyerek tisztában van, hogy amit vele a szülője, szülei csinálnak, az nem jó, hiszen fáj, azzal is tisztában van, hogy ezt nem csinálhatná meg vele a mamája, papája, de ettől függetlenül szereti a szüleit. Egyszerűen, ahogy én emlékszem, én nem tudtam elképzelni, hogy akkor jó, szólok valakinek, mert egyszerűen az a mamámnak lett volna rossz. Tudom, hogy ez hülyén hangzik. Én nem hiszem, hogy van olyan gyerek, aki azt gondolja, hogy rendjénvaló az, ha őt bántják, hiszen az fájdalmas, rossz érzés. Én soha nem gondoltam azt, hogy joga lenne erre a mamámnak, egyszerűen azt gondoltam, hogy meg tudja tenni, megteheti, hiszen senki nem akadályozza ebben.
A másik tesóm nemrég költözött el, de nagyon rossz volt a viszonya a mamámmal, ő tisztában volt a dolgokkal, tudta azt is, hogy bántott a mamám, nem beszéltünk erről, mert nem volt rá szükség.
Az iskolában nem vették észre a dolgot, vagyis, nem tudom, szerintem a tanárok egyszerűen ezzel nem foglalkoznak. Nem kékre lilára vert a mamám, a hajamat tépte, ami azért nem olyan feltűnő, soha nem voltam kék-zöld, bár nem tudom miért, mert egész szép nagy ütéseket kaptam.
Volt egy tanár a suliban, akinek csak szakkőröket kellett szerveznie. Ő mesélte egyszer, hogy az egyik tanítványa mindig kék-zöld volt. Soha egyik tanár sem kérdezte, hogy miért, mitől. A gyerek pedig nem mesélt. Aztán, valahogy közel került a gyerekhez, aki elmesélte, hogy a papája rendszeresen kikötözi az ajtófélfához, és a szíjjal veri őt, és a csecsemő tesóját is, a mamája pedig nem tesz ellene semmit. Tudom, hogy hülyén hangzik, de ehhez képest azért én még mindig szerencsés vagyok.
És köszönöm az együttérzést, szerencsére ma már nem olyan fájó.
Drága Nannincs,
igen, azt hiszem az eseted többféleképpen is tipikus. Egyrészt a külvilág szemlesütése. Valószínű hallották, egymás közt jól ki is beszélték, de szólni nem mertek.
Másrészt amit arról írsz, hogy a gyerek fejében meg sem fordul, hogy szóljon a szülei ellen. Ennek két vetülete lehet. Ha fél a megtorlástól az az egyik. A másik, ha eszébe sem jut, hogy amit a szülő tesz az nem rendjénvaló. Még a verést is meg tudja úgy magyarázni egy gyerek, hogy a szülőnek mindenhez joga van. ÉS mindkét variáns nagyon szomorú.
Nannincs,
a másik tesódal -aki nem él a mamáddal -próbáltál erről beszélni? Ő hogyan emlékszik vissza?
És még egy dolog. Iskolában sosem vették észre rajtad a tanárok?
Légy jól. Nem tudom mit írjak, felejts, vagy ne felejts.
Nannics,mindjárt elbőgöm magamat! :((
Tudod,min gondolkodom?
Azon,hogy ezek ellenére hogyan tudtál ennyire toleráns maradni? Én legalábbis ilyennek ismertelek meg a hozzászólásaid (pl.cigány-topic) alapján.Vagy lehetséges az,hogy a személyiséged az átlagnál is türelmesebb? Esetleg ez segített elviselni a dolgokat? Lehet,hogy emiatt nem lázadtál?
Nannics,ne válaszoljál,ha nem akarsz,( tényleg!!),de kíváncsi lennék,milyen most a mamáddal
a kapcsolatod.Meg tudtál bocsájtani neki? És arra rájöttél (sejted- e),hogy hármótok közül miért
"csak" ,ill.miért éppen téged bántott? Mert lány vagy,avagy mert te voltál a legkisebb?
És a papád? Neki nem szólhattál volna? Vagy tudott erről?
Sajnállak.És tisztellek azért,hogy le merted írni mindezt.
Biztosan nem volt könnyű.
Amikor a topic címét láttam, nekem is elsősorban a szexuális bántalmazás jutott az eszembe, másodiknaka fizikai erőszak. Ezekben -hála ISten - nem volt részem, s a közvetlen környezetemben sem hallottam róla (ami azért nem zárja ki a dolgot). De a lelki dolgok sem elhanyagolhatók. Amikor az egyik fél nap mint nap a másik képibe vagdos dolgokat. S ezek rendszerint az agresszív fél gyávaságának, gyengeségének leplezésére szolgálnak. Van olyan házaspár ismerősöm, ahol a feleség a családfenntartó, a férj csak éli életét, s közel az ötvenhez még mindig teljesületlen álmai miatt neheztel. Rendszeres, hogy az asszony hallgatni kell, mert "nem tudja" jól beosztani a pénzt, mert nem tudnak újabb elektromos kütyüket megengedni maguknak. MInden nap azt hallgatni, hogy de hülye vagy, de tehetségtelen vagy, senki vagy ... nem mondom, hogy inkább tángáljon el az ember, de a lelki kínzás is nagyon mély nyomokat hagyhat. Ugyanúgy, mint a szexuális vagy fizikai bántalomnak sem elsősorban a testi következményei az évekig maradandóak, hanem a lelkiek.
No, hát akkor itt kezdődjék az első "élménybeszámoló".
Szüleim köbö hatéves koromban elváltak. A mamám ebbe teljesen belerokkant, egyedül nevelni három gyereket. No, ennek egyenes következményeként alkoholista lett. Két idősebb fiútesóm van, azaz én vagyok a legkissebb. Fúú, elég nehéz, meg szerencsére már nagyon régen volt. Szóval, a mamám egész rendszeresen vert. Mindenféle indokkal, mert rendetlenség van, mert nem mosogattam el, mert késtem, vagy akármi. Többnyire akkor bántott, ha ittas állapotban volt. Nekem az egészben az volt a legfurcsább, hogy soha senki nem szólt, hogy ugyan már, nem kéne. Valószínűtlennek tartom, hogy a szomszédok nem hallották, mert ez azért nem egy halk dolog. Az egész ház tudta, hogy mi történik, és soha senki nem szólt semmit, kedvesen mosolyogtak a mamámra, dumcsiztak vele...A másik furcsa része a dolognak az volt, hogy a tesómékat soha nem bántotta a mamám. Nagy ritkán előfordult, hogy a tesómék valamilyen fondorlatos módon leállították a mamámat, de ez tényleg nagyon ritka volt. Előfordult az is, hogy mezitláb szaladtam a házban egy barátnőmhöz és a mamájához. Ahogy emlékszem, akkor a barátnőm mamája próbált beszélni a mamámmal, de nagyon udvarias volt a próbálkozás. Aztán elköltöztem otthonról. Az egyik tesóm még mindig a mamámmal él, ami nem baj, csak valahogy ő már egészen máshogy emlékszik a dolgokra. Őt soha nem bántotta a mamám, ha látta, hogy megint részeg, akkor egyszerűen fogta magát,és elment otthonról. Én sajna nem mehettem. Ezért valahogy neki átmosódott az egész, ráadásul (29 éves) neki nem érdeke, hogy bármi rosszat mondjon a mamámra, mert a mai napig a mamám mos, főz...rá. Nekem ez iszonyat furcsa, mert mára a dolog úgy néz ki, hogy a mamám soha nem bántott engem...
A másik érdekes része a dolognak, hogy miért nem kértem segítséget valakitől? Ezen nagyon sokat gondolkodtam. Egyszerűen egy gyerek szerintem annyira függ a szüleitől, hogy nem fordul meg a fejében, hogy a szüleiről bármi rosszat mondjon. Hiszen annak ellenére, hogy mondjuk bántják őt otthon, a szüleit akkor is szereti, akkor is az az ember az ő mamája, papája. Ráadásul ilyenkor az ember egyáltalán nem lehet biztos abban, hogy nem az lesz a válasz, hogy a bántalmazott a hiábás, és el kell viselnie a bántást. Én azt láttam, hogy habár az egész ház tudja, hogy mi történik, valahogy mégis mindenki nagyon kedves a mamámmal.
Kedves Nannincs persze ide valo.Nem erdekes de szomoru de ez is bantas ez is a csaladon beluli igazsagtalansag es felhaborito.Minden bantas az.Olellek.
Kedves Yoo,igy erzem en is de szemelyes igazsagszolgaltatas nem ajanlatos mert a torveny ezt sem engedi meg.DFe a feljelntes itt publikusa teves,az igen sot az egy nagyon jo idea.
Ebben a topicba meg nehezebb mint mas hasonloban mert aki mar ide irni mer az mar megtette az elso lepest.A legtobben azzonban megkovulve allnak tehetetlenul az ilyen dolgokal szemben es a legtobbet termeszetesen nem is jutnakk a forumig.De mi felderithetjuk egyeseket es segithetunk,bar csak igy lenne.Maradj velunk.
Igen, a gyerekkori is fontos, mert nincs eszkoz, hogy megvedje magat. Ismerek olyan lanyt, akit az anyja meg 19 eves koraban is megrugdosott. Az ilyen anyanak az OPNI-ban a helye!! En szerencsere nem kaptam ki soxor, ha emlekem nem csal mindossze 2x,de mar az is sok. Nem hiszem, hogy jo a helyzet Mo-n, ezt mutatja a sok gyerekongyilok. Fel a bizi miatti balhetol, inkabb gyilok. Na egyelore ennyi, most elmegyek, de este folytatom, mert ez nagyon fontos tema!!
Kedves Mumu!
Mi még nem "ismerjük" egymást, de én szoktalak ám téged olvasgatni! Úgylátszik, senki sem mer ide irni, vagy tényleg ilyen jó a helyzet, és senkit nem bántanak otthon. Vagy akit bántanak, nem tud itt jelentkezni. Pedig az ötlet jó! Szerencsére érintett nem, de érdeklődő nagyon is vagyok. Nekem lenne egy javaslatom, mindenkinek, ha elsűlyed a topic, akkor is be lehetne tartani.
Ha észlelitek, hogy valakit bántanak otthon, tegyen ellene! Forduljon a rendőrséghez, gyámhatósághoz, vagy ha elég nagydarab hozzá, hát verje ő laposra az agresszort. Mindig megdöbbent, amikor agyongyötört gyerekeket látok a tv-ben, mert eszembe jut, hogy nincsenek ezeknek szomszédaik, rokonaik, ismerőseik? A passzivitás is részvétel az erőszakban, és ha nem is büntetendő cselekmény, igen elitélendő. És sokszor sokkal nagyobb segitség lenne, mintha az illető itt kibeszélhetné magát. Egy kisgyerek pedig még ezt sem teheti meg. Én mindenesetre megfogadtam, hogy soha, semmilyen körülmények közt nem leszek passziv társtettes, inkább tettes, mert egy-két alaknak szivesen levágnám a ..., aki visszaél mások kiszolgáltatottságával. (CSak nehogy aztán a nagy hadakozásban áldozat legyek, mert nem vagyok éppen egy boxoló alkat!:-))))))))
Elsosorban koszonom a segitsegeteket kedves Bt ,kedves ABSENT.Egy ideig szukseg van ra,de kesobb nem erdemes fenttartani ha kb.1 het utan nincs valodi ebben sulytott tarsunk.
A sajto sokszor emlegett ilyen kiszolgaltatottsagokat.A legenyhebb(szornyu ebben a dologban ilyenfele kepen minositenni,mert az aldozatnak EZ amit vele tesznek a 1oo% bun)a mostohaapa es a leany esete mert bar itt van a kiszolgaltatottsag tenye,a kenyszeru egyuttlet terrorja,de egy genetikusan idegentol jon,itt ugyan szigoruan megkell buntetni a qualifikalt(ez jogasz nyelven a minosutett,szigoritotatt jelenti)eroszakot de meg ennel is jogilag es erkolcsileg meg jobban elitelheto a sajat genetikus apa bune.Es ez fuggetlenul a csalad anyagi,intelektualis nivojatol kb.8-9%-a osszes csalad ferfitag (nagybatya,testver,unokaocs sot volt mar nagyapa..)leany egy csaladba elesenek!Oriasi szam.Magam is a maganeletembe,fiatalkoromba talalkoztam visszonyaim soran 6 olyan nekem bevalott esetnek mikor valmilyen formaban a him tagjai a csaladnak hasznaltak valmilyen szexualis jatekba a kiskoru leanyt.Egy esetbe meg egy homoeroszakort is ismertem a kornyezetemben.
Ezeknek a tarsainknak tudunk segiteni,ha elveszuk legalabb a dolog mithosi jelleget,a megjobban ranehezedo hamis bunerzeset a pasziv felnek(a leanynak)Ezt lelkiismeretunk teljes tanusagaval megtehetjuk.
Bt.jol irja hogy ha a partnervisszony a ferfi es az anya kozott rossz akkor ennek a veszelye is nagyobb.Errol is beszelhetunk kesobb.
Dea bantas barmilyen lehet.Persze elsosorban a szexualisra gondolunk,de lehet mindennapos szitkozodas,verekedes,gyanuval kovetes stb.mind ez azon a helyen amit kenytelen vagy otthonak hivni.
Itt vagyol,irjatok,tudom elobb olvasni akarjatok milynen az a kozet ahova esetleg megengeditek magatoknak a vallomast.A kozet szereteett ajanl,megertest es ha osszinten irsz es igy a helyzetedet tisztan erthetoen mutatott be akkor meg biztos tanacsot is a velederzes melle.De neha egyszeruen a kiiras magadol is nagyon segit.