Keresés

Részletes keresés

Holdhang Creative Commons License 2004.04.04 0 0 150
Kedves Mindenki!

Azt láttam, hogy írtatok a depresszióról, de a mániás depresszióban ki, mennyire érintett? Mit tudtok róla?

A keresőben kerestem rá a BIPOLÁRIS ZAVAR-ra és adta meg ezt a linket, ahová nagyon szívesen jöttem.

Mindezt csak azért kérdezem, mert én magam mániás depressziósként vagyok regisztrálva és nagyon szívesen beszélgetnék erről a zavarról Veletek.
Lehetséges?

Szeretettel, Holdhang

zsuzsa35 Creative Commons License 2004.03.27 0 0 149
Sziasztok Mindannyian, de most külön Téged üdvözöllek with me!

Ne add fel! Nekem is van egy majd 16 éves lányom, aki az elmúlt években és sokszor még most is hasonlóan érezte és érzi magát, mint Te. Ő is átélte azokat a gondokat, amiben most Neked is részed van: elváltunk akkor, amikor amúgy is bizonytalanok vagytok saját, szüleitek és a titelet körülvevő világ értékeiben; amikor próbáljátok megtalálni az igazságot magatok körül, s egyre inkább arra jöttök rá, hogy bizony a felnőttek egy részének viselkedése - s ebbe beleértem azt, hogy mit mond és mit tesz valaki- bizony jelentős kívánnivalót hagy maga után. Már nem vagytok gyerekek, hiszen sok helyen felnőttként kezelnek benneteket, de felnőttek sem vagytok, mert ugyanazok az emberrek máskor gyerekként kezelnek benneteket; nem tudjátok, s nem is tudhatjátok sokszor, hogyan viselkedjetek. Mi is átéltük ezeket az érzéseket, sokan közülünk azonban sajnos már elfelejtették. S nektek sokkal nehezebb dolgotok van, mint nekünk volt;a mi tinédzser korunkban még egységes elvárások voltak. Az elvárások egy része ma sem változott, de rátok már iszonyú erővel hat és befolyásol a média, a fogyasztói társadalom érték?rendje és a politikai változások talaján kialakult társadalmi rétegződés. Még mi felnőttek is "belerokkanunk".

A gondolatfolyam után csak annyit írnék, hogy szívesen megosztom gondolataimat a saját nagy lányomról, arról, hogy mi mindent tettem vele az elmúlt években, hogy hogyan próbáltam segíteni rajta, miközben magam is nagyon soakt tanultam. Beleegyezésével megoszthatom veled, mit érzett, mit gondolt, és hogy mit tett - mert hát bizony tett is:lógott a suliból, hazudott, nem tanult...-persze csak ha akarod.

nem tudom hol élsz?! ha budapesti vagy, akkor felkeresheted a Vadaskert Gyermekpszichiátriai Szakambulanciát -az Országos pszichiátriai Intézet mellett található-, ahol olyan technikát is megtanítanak, amellyel kezelni tudok a külső és belső konfliktusaidat. nálunk annyi gond volt a lányommal, hogy én kapok kiképzést e technikából, mert őt nem lehet bevonni egy ilyenbe közvetlenül az ellenállása miatt. ha érdekel, írok erről is szívesen.

Nehéz út előtt állsz, de nem szabad feladni már a kezdet előtt! üdvözöllek zsuzsa

Előzmény: with me (133)
Törölt nick Creative Commons License 2004.03.20 0 0 148
Csak kiváncsiság. Egy 16-17 éves fiú helyzetébe jobban bele tudom képzelni magam (empátia), mint lányéba.

Ugyanakkor természetesen az alice által leírt és linkelt dolgok mindkét nem fiataljaira igazak.

Előzmény: with me (146)
Hippocampus Creative Commons License 2004.03.19 0 0 147
Fiúk sokkal nehezebben kérnek segítséget. Bezárkóznak. Machós dolgokat csinálnak.
Előzmény: with me (146)
with me Creative Commons License 2004.03.19 0 0 146
Kedves OutsideR: Nem értem mennyiben lényeges ez....amugy lány.
Törölt nick Creative Commons License 2004.03.18 0 0 145
wthme, azér nem válaszoltam legutóbb, mert alice lényegében leírta amit én is mondanék.

amúgy fiú vagy vagy lány?

Hippocampus Creative Commons License 2004.03.18 0 0 144
Kedves with me, megkaptam a leveledet, majd válaszolok, csak most éppen adóbevallok :(. Az utolsó pillanatban természetesen :)
Előzmény: with me (143)
with me Creative Commons License 2004.03.18 0 0 143
Sziasztok!

Hippocampus: e-mailben válaszoltam kérdésedre. Ha lenne még valami nyugodtan írj!:-)))))
remélem jó az e-mail cím, ami bejött a linkkel, ha nem vagy nem kapnád meg, írd meg fórumba a jó címedet.

Hippocampus Creative Commons License 2004.03.17 0 0 142
szüleim 11 éves koromban elváltak...csúnyán...

Nincs kedved elmeselni, hogy hogyan elted meg? Azert kerdem, mert nekem van egy 12 eves lanyom es valni keszulok... Persze nem csunyan.

Előzmény: with me (138)
with me Creative Commons License 2004.03.17 0 0 141
Szia ex alice!

Köszönöm a tanácsokat! Mostanában nyugisabb vagyok. Egyszer majd biztos megértem/elhiszem, amit írtál. (ezt nem pimaszságból mondom, de hazudnék, ha azt írnám, hogy persze minden így lesz...stb.....tudod: aki nem botlik meg az még sose próbált járni...:-)

Végülis leszűrtem a tanulságot: Az ember mindig egyedül van, a különbség annyi, hogy ezt ki mennyire fogadja el.

Nem lesz gyerekem! Kizárt dolog!:-))))))))))

Törölt nick Creative Commons License 2004.03.16 0 0 140
Itt egy jó cikk (Felnőttéválás: kockázatok és mellékhatások) pont neked. :) Olvasd el, sok mindent megmagyaráz. Egyébként azt is írja, "amíg a kamasz változik, addig igazán nagy baj nincs. Ennek az életkornak a legfőbb jellemzője a gyors változás, ami alatt akár olyan lelki jelenségek is előfordulhatnak, melyeket minden más korban betegségnek tekintenénk." ;)
Törölt nick Creative Commons License 2004.03.16 0 0 139
w.m.
én nem bagatelizálnám el a dolgot.. klassz, hogy neked itt a net meg a tudomány. amikor én voltam tini, nem volt ilyen "divat" a depi, elmebaj volt, kész, és nem is tudtunk róla sokat.. Azt hittem, mindenki rossz körülöttem, a világ is szar, és persze én vagyok a legszarabb. Mentem fejjel a falnak. Mert mindenre volt indok. "örök" szerelmek és egyéb túlzott marhaságok miatt akartam kicsinálni magam, volt, hogy egy kémia 4es "miatt" zokogtam stb. És most látom, mennyire kézenfekvő, földhözragadt volt az egész probléma, milyen egyszerű és más. Nem is az fájt, amire vetitettem.
De tény, hogy nehéz időszak ez, és normális, amit átélsz. Ami veled történik. A kérdés inkább az, hogy ahogyan te reagálsz, ahogyan megoldod vagy nem a helyzetet, az mennyire előnyös. Egyátalán nem ciki segitséget keresni (szakember -nemorvos-, könyv, stb), hiszen senki sem születik okosnak. Szerintem nézz meg még pár viasatos adást, tanulságos látni a 40 körüli embereket, akik rájönnek, hogy elszurták az életük. Nem azért, hogy megijedj, hanem, hogy lásd, merre nem jó menni. Nekem elég okosnak tűnsz. Viszont úgy tűnik, és ez iszonyatosan gyakori dolog, sőt, szinte alap a mai világban, hogy nincs előtted igazán jó szülői példa. Egy kis részét a világnak -hogyan oldjunk meg feladatokat konstruktivan, élvezzük a mindennapokat, békéljünk meg önmagunkkal, nőjünk fel és vállaljunk felelősséget, figyeljünk másokra, szeressünk és viszont- na, ezt szerintem nem látod. Nincs ott körülötted -és hidd el, nálunk sincs sok belőle.. csak 10-20 év alatt az ember morzsánként szedegeti össze-, tehát, ha érdekel ez a pozitiv oldala az életnek, akkor indulj el és keresd meg. Egyszer talán neked is lesz tini gyereked, a saját tapasztalataidat adhatod majd át neki, legyen az jó.
Ezt én mindenkinek tanácsolnám, nem kell "betegnek" lenni hozzá. Egyszerűen ahhoz, hogy az ember szembe tudjon nézni a nehézségekkel (később még több lesz!!!), saját magával, stb, el kell sajátítatni bizonyos képességeket, és ez nem jön magától, nem születünk bele a személyiségünkbe, hanem kialakul. Először a család, az iskola, a haverok alakitják, de egyátalán nem biztos, hogy jó irányba (önbizalom elveszejtése, stb). A felnőttség egyébként épp itt jön majd, és nem olyan szörnyű dolog: LEHETŐSÉG. SZABADSÁG. Azt jelenti, hogy már nem egy baba-bábu vagy, akivel történnek a rossz meg jó dolgok, hanem te szabod meg, hogy milyen útra lépsz. És nem úgy viselkedsz, ahogy belédprogramozták, hanem ahogy magadtól megtanultad a jobbat. (Megj. az nem szabadság, hogy elmenekülsz. A menekülés azt jelenti, hogy rabja vagy egy helyzetnek, amin nem tudsz túllépni, és annyira uralkodik rajtad, hogy elkerget, elfutsz. Tuladjonképpen ugyanaz pepitában. Tinikorban persze normális, gyakori dolog. Csak ha később tulzásba viszi az ember az elkerülő magatartást, lassan mindent el kell kerülnie -sötét utca, szülök, randizás, tömeg, sport- és a sok meneküléstől, kudarctol egyre gyávább lesz és egyre több dolog elől elfut. Ezért jobb megkeresni a nehezebb, de jobb utat, a szembenézést, legyőzést, stb.. tod, mint a fogorvos is szükséges rossz, de jobb, mintha nem.) Na, hegyibeszéd ennyi. :)
with me Creative Commons License 2004.03.15 0 0 138
Kedves outsideR,

Ha én nem vagyok álmodozó és a legkevésbé földhözragadt akkor senki! Amúgyis ki akarna ilyen valóságban élni???
Mi számít tartós állapotnak ill. időnek? 2 hónap? fél év vagy 2? Pár heti tanácstalanságtól azért még nem esnék kétségbe!

Még nem volt alkalmam megtapasztalni, milyen felnőni (vagyis érett gondolkodású felnőtt sem voltam még), vagyis nem tudom/tudhatom mi normális ebben a korban is mi nem. Nincs viszonyítási alapom.

Hippocampus: ezért is csináltam meg többször a tesztet: 40-32-20 eredménnyel (ha jól emlékszem minden adatra)
Nos, alkohol és kábszer problémáim nincsenek. kudarctól való félelmem miatt hagytam abba másfél hónapja a sportedzéseimet. Problémám "okai" a szüleim és a barátaim ill. mindkettő teljes hiánya...
(szüleim 11 éves koromban elváltak...csúnyán...mióta állítólag "megváltoztam" a barátaimmal is össze-össze kaptam)

Hippocampus Creative Commons License 2004.03.15 0 0 137
Olvastam, hogy fiatalkorban eltérőbb tünetek vannak, mint felnőtteknél.
Ebből mennyi igaz?

A depresszió általános tünetein túl kamaszkori depresszióban gyakoriak az alábbi tünetek:

-alkohol és kábítószer problémák
-szocializációs problémák
-halálfélelem
-rossz fizikai közérzet világos orvosi ok nélkül (pl. fejfájás)
-ingerlékenység és/vagy ellenségesség
-iskolai teljesítmény romlása
-nyugtalanság, fegyelmi problémák
-érzékenység a kudarcra és elutasításra

Egyébként 40-es Beck eredmény már "túl sok", aligha őszinte. De, ahogy Alice is mondta, a 20 is éppen elég, hogy segítséget keressél. Minél előbb megteszed, annál jobbak az esélyeid. Az, hogy a szüleidben, barátaidban, tanárodban látod a gondjaid okát és el akarsz szökni, szintén jellemző kamaszkori depresszióban. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy "minden rendben van" a szüleiddel, barátaiddal, tanáraiddal, de ha tényleg depis vagy, akkor magaddal szúrsz ki, ha elszöksz, ahelyett, hogy segítséget keresnél.

Előzmény: with me (128)
Törölt nick Creative Commons License 2004.03.15 0 0 136
Withme, anélkül, hogy a problémádat kisebbíteni akarnám, úgy gondolom, hogy nem olyan súlyos a helyzet. Mondhatni ilyen életkorban 'természetes' az ilyen hangulat, gond inkább akkor van, ha taróssá válik. Ez az útkeresés, a felnötté válás idjeze (kezdete). A szakirodalom identitáskrízisnek nevezi, úgyhogy fel a fejjel!
ez egy ilyen befelé fordulós idöszak, biztos, hogy nem a legkelemesebb, de talán talász magadnak kevésbé szociális elfoglatságot. (Pl. olvasás)
A suliban azért próbálj meg teljesíteni, mert az számíthat a felvételinél, még ha nem is tudod merre akarsz továbbmenni, vagyúgy gondolod az még messze van. Lehet, hogy úgy érzed, hogy a környezeted sem ért meg, s a barátaid társaságára sem vágysz. Azért próbálj meg nem elszakadni teljesen a valóságtól, nem baj, ha kicsit lazábban veszed a dolgokat.

Hú, igyekeztem nem felnöttes szöveget nyomatni, bocs ha mégis arra sikeredett.

A pszichiátert meg felejtsd el, az most biztos nem neked való.

www.necc.hu - pont ilyen útkeresö fiataloknak

Törölt nick Creative Commons License 2004.03.15 0 0 135
és mitől fog elmulni a problémád, ha még arra sem vagy kiváncsi, hogy mi az? :)
Előzmény: with me (133)
pgpirate Creative Commons License 2004.03.15 0 0 134
T. Mindenki,

Szeretném a segítségeteket kérni. A mai napon délután Újpesten feleségemmel és két pici gyermekünkkel békésen játszottunk a homokozóban, amikor egy 20 év körüli fiatalember odajött hozzám rámnézett és ököllel az arcomba vágott. Az orrom és a szám vérzett még egy jó ideig. Pár perc múlva utánamentem és amikor megkérdeztem, hogy mi baja velem, akkor először arra hivatkozott, hogy összetévesztett valakivel, de azt nem tudta megmondani, kivel. Majd azt kezdte ecsetelni, hogy ő depresszióval küszködik.

Gondolkodom a rendőrségi feljelentésen. Pontos személyleírást tudok adni, de szeretném inkább megbeszélni a dolgot, esetleg másképpen segíteni. Szeretném megérteni, hogy hogy a fenébe lehet egy vadidegen ember orrát csak úgy beverni?

with me Creative Commons License 2004.03.15 0 0 133
Bocsi. Amugy az elöbbit nem ironikusan mondtam.

Egyszer néztem a dr. Csernuszt. Épp a hazugságról beszélt egy "céda" nővel. Ki kellett pakolnia, hogy mire büszke az életében....
Neki se ment túl jól, de én is elgondolkoztam ezen...hát igencsak kevés dologra.

Ami azt illeti, nem vagyok őszinte, nem mindig becsületes, nem határozott....egyre vagyok büszke: hogy sosem akartam bántani senkit (mégha ez néha mégis bekövetkezett)
És még arra, hogy ezen önszántamból elgondolkoztam.

Olvassak utána? Ha okosabb leszek a témában attól még nem igen fognak megoldódni a problémák. Sajnálom, nekem ez túl bonyolult...:-(

with me Creative Commons License 2004.03.15 0 0 132
Hát most komolyan megijeszettél. Köszi...:-)
Törölt nick Creative Commons License 2004.03.15 0 0 131
mondom hogy olvass, mer ezek csak kifogasok. szerintem se szedj gyogyot, a te korodban nem jo, de egy logus segithetne meg felvilagosodas is, sultgalambot ne varj.. szoktad nezni a dr csernust? viasat3. az is egy ötlet.
a depi olyasmi -lehet-, hogy tévesen kovetkeztet az ember, tulreagal, pesszimista, stb, csomo megvaltoztathato rutin, de ha hagyod, eluralkodnak rajtad. Nemsokara felnosz, suli vege, "E"let, sok mulik azon, hogy milyen allapotban talaltatsz. Az oneros forumban amit hippo belinkelt van csomo link cikkekhez, konyvekhez, nezz bele, es akkor meglatod. Nem kell kimüteni az agyad nyugi :)
Előzmény: with me (130)
with me Creative Commons License 2004.03.15 0 0 130
Szia!

ex-alice, köszönöm a tanácsokat:-)
Nektek is: Hippocampus, OutsideR. :-)))))))

Azért öngyilkosságra még nem(gyakran) gondolok. Mármint nem szabdaltam a karom... egyedül az ablakot találtam néha csábítónak. De sose tenném meg! Alapvetően "szeretek" élni, mármint sajnálnám azokat a dolgokat, amiket kihagynék...

Mostanában inkább arra gondolok, jó lenne megszökni innen. Egyre több kérdésemre "nem tudom" a válasz.

Egyedül az tart vissza, hogy nincs hova mennem. Mármint, ahol nem keresnek, ahol nem rokonnál lakom...max. 1 hétre. de nem hiszem, hogy jobb lenne ettől.

Abban sem vagyok biztos, hogy valami bajom van-e? Lehet hogy csak figyelmet akarok.....passz....
Egy telefonnal még nem adnak más életérzést. A depis gyógyszereket pedig nem merném/akarnám bevenni. Hipnózistól is írtózom.

Nem vagyok biztos semmiben... ez pedig ijesztő.

Törölt nick Creative Commons License 2004.03.15 0 0 129
http://www.ifjusagi-lelkisegely.hu/
szerintem hivj fel egy ingyenes zold szamot, hogy adjanak tanacsot, hova fordulj korod, lakhelyed stb alapjan. a 40 az rettento sok, de mar a 20 is sulyos. Nagyon jo, hogy látod igy a helyzeted, fontos, hogy sokat megérts errol a dologrol, es a kornyezeted sem árt, ha érti :)
Nézz körül szerintem könyvtárban is egy kicsit olvass utána a depinek, hátha ötletet ad. Minél késobb kezdesz el kimaszni, annal nehezebb lesz. Hajra! ;)
Előzmény: with me (128)
with me Creative Commons License 2004.03.15 0 0 128
Hát, megcsináltam még kétszer.....22 és 34 ponttal.
Végképp nem értem...
Olvastam, hogy fiatalkorban eltérőbb tünetek vannak, mint felnőtteknél.
Ebből mennyi igaz?

Azt tudom, hogy mostanában túl sok rossz döntést hozok, és túl sokakat bántok meg. Egyszerűen nem vagyok képes törődni az emberekkel!
És...ez...azt hiszem....nem is érdekel.

Ezeknél a gondolatoknál jöttem rá, hogy valami baj lehet! Mert tudom, hogy ez így nem jó.... és mégse tudok tennie ellene.
Amint van alkalmam kibújni valamilyen szociális tevékenység (jó, jó lehet furin hangzik...mondjuk edzés, suli...) alól, azonnal inkább otthon maradok.
Pedig régebben szerettem edzésre vagy suliba járni.

Kerülöm az embereket. Hanyagolom a barátaimat. És nem bízom senkiben, inkább hazudok. Ez pedig újfent rossz.

with me Creative Commons License 2004.03.15 0 0 127
Sziasztok!

Nosss...rámentem az említett linkre a Beck-féle tesztre.....40 pontom lett....az persze gondolom rossz, ugye?

Sajnos ennyivel még nem lettem kisegítve. 16 évesen nehéz egyedül boldogulni ilyen problémával....
:-(

Hippocampus Creative Commons License 2004.03.14 0 0 126
Ja, és ami a kezelést illeti... "SZTK"-s pszichoterápia gyakorlatilag nem létezik, van viszont mentálhigiénés szakrendelés. Én is próbálkoztam ilyennel a Kútvölgyiben, nem igazán jött be a doki. Bár higgadtan visszgondolva rá, valószínűleg jobb volt, mint a szakmájában az átlag. Még az is belefér, hogy lényegesen jobb... Szóval nem túl jó az átlag, ahogy a fórumozók történeteiből ki tudom venni :(. A mostani pszichiáterem (itteni szlenggel "áterem") nagyon jól képzettnek számít, emberileg is meg vagyok elégedve vele, megadhatom a koordinátáit, ha írsz magánban (Budán, a XII. kerületben rendel). Hozzá magánrendelésre járok, 4000 Ft alkalmanként. Ha több bizodalmad van a pszichoterápia iránt, ott is kezdhetsz, bár azt nemigen tudok most ajánlani, "lógusom" panaszkodik, hogy telt ház van nála. Ott is 4000 Ft-ot fizetek alkalmanként egyébként.
Előzmény: with me (121)
Törölt nick Creative Commons License 2004.03.14 0 0 125
Hello,

Én is ajánlom az hippo által írt dolgokat.
Itt van még 2 teszt linkje (ezen az oldalon)
(Egy 'butított' beck meg egy goldberg)
http://psyche.gepaard.net/tesztek.htm

A pszicháter TB-re ingyenes, de Ö többgyire csak góygszert ír fel.
Ha beszélgetös terápiát szeretnél, ezt többnyire pszichológus-terapeuta végzi, az 5000 Ft körül van / alkalom, bár néha van, lehet TBre is.
www.pszichologia.hu/szolg

továbbá:
www.depresszio.hu (bár ez egy gyógyszergyáré oldala)
depresszio.lap.hu (linkgyüjetemény)

Előzmény: with me (121)
Hippocampus Creative Commons License 2004.03.14 0 0 124
Nem emlékszem rá, hogy nálunk ment volna moziban. Tetszett?
Előzmény: Törölt nick (120)
Hippocampus Creative Commons License 2004.03.14 0 0 123
Megpróbálom mégeccer, mostanában mindig elrontom a HTML-t:

Szia with me,

Sokat olvashatsz a depresszióról pl. a www.bura.hu-n vagy a Törzsasztalon a www.depression.com topicban. Ha arra keresed a választ, hogy depressziós vagy-e, akkor csináld meg a Beck-féle depressziós tesztet (standard, nemzetközileg széleskörűen használt teszt). Megtalálható pl. itt. Nem helyettesíti persze az olvasmányokat, nem árt érteni, hogy mit kérdezel valójában. Az Index fórumon általában az ÖNERŐBŐL összekaparni magunkat (SOS) topicban a legaktívabbak a depisek, bár az utóbbi időben sajnos ez a topic is eléggé leült. Aztán hajrá, remélem nem lesz túl magas pontszámod a Becken...

Előzmény: Hippocampus (122)
Hippocampus Creative Commons License 2004.03.14 0 0 122
Szia with me,

Sokat olvashatsz a depresszióról pl. a www.bura.hu-n vagy a Törzsasztalon a itt. Nem helyettesíti persze az olvasmányokat, nem árt érteni, hogy mit kérdezel valójában. Az Index fórumon általában az

Előzmény: with me (121)
with me Creative Commons License 2004.03.14 0 0 121
Sziasztok!

Még új vagyok ebben a topikban. Igazat megvallva egy ideje depresszió témában keresgetek a neten.

Segítenétek?
Pontosan miből milyen tünetekből állapítható meg a depresszió? Mármint, hogy az vagyok-e?

Mennyibe kerül egy pszichológusi kezelés?
Egyáltalán hogyan működik ez?

Segítségeteket és információkat előre is köszönöm!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!