Hm, megnézném az obidat egy 1-es szériás vázon... a vázgyártás szórása elég érdekes, sajnos Canonnál, Nikonnál egyaránt, szóval a drágább vázakra más okok miatt is a pontosság jobban jellemző. Pl egy olimpián, ahol sok nagyértékű obit visz a canon ki, nem fogja mindegyiket a használó vázára hangolni, de nem is nagyon kell))
Kedvenc esetem volt egy 7d és egy 22 éves 2,8/300L, ami -20 microadjustmentet igényelt, és még úgy se volt tökéletes. Srác elhozta az obit, a 2 kül 1D-men hibátlan volt, állítás nélkül, majd az övén az én bármelyik pontos obim szintén erős korrekciót igényelt.
Ezek után váz be Camerakftbe, szenzor csavarok meghúz, váz tisztít, exposzám kiolvas: 700 ezer felet. Elállítódott szegény szenzor, nem csoda, hogy elmászott az AF is
Ez így "természetes", ilyenkor azt látod, amit a szenzor, tulajdonképpen azon történik az éleségálítás. Ezért nincsenek front- és backfókusz jellegű problémák a tükörnélküli gépeknél.
"Egyébként nem véletlen, hogy a hétköznapibb objektívekkel fotózva kevés a selejt, mert az F4-5,6-8 tartományba ezen jelenségek nagy része belefér."
Igen, én is erre gyanakszom azért írtam, hogy ez normális-e, vagy sem. Oly kicsi mélységélességről beszélünk, ahol valóban a középső fókuszpont kereten belüli szórásokból is adódhat a "hiba".
Néha eszembe jut egy indexes fotósfórumos kinyilatkozás, kb 13 éve volt, hogy aszongya márpedig én olyan autofókuszt tudok csak elfogadni, amelyik szó szerint az életben egyetlen egyszer sem téveszt.
Persze, amit János írt, az sem tévesztés, egyszerűen csak a Canon gyári mérnök és a fotós közti véleményeltérés. :)
Egyébként nem véletlen, hogy a hétköznapibb objektívekkel fotózva kevés a selejt, mert az F4-5,6-8 tartományba ezen jelenségek nagy része belefér.
Én újabban, ha tehetem, elviszem a fókuszpontot egy közeli kontrasztos élre, például profilképnél kijjebb viszem, hogy belelógjon az orr élébe. Így persze a fénymérést teszi sakkba, de nem annyira.
Mégha nem is konkrétan ennél az obinál, de a jelenség azonos, és az ok is valószínű az lesz amit Ruzsa Úr fejteget a második link alatt.
"A fókuszszenzor soha nem pontosan oda esik, ahol a keresőben azt a kis gravírozott pontot látjuk
A fókuszszenzor nem egy pont, hanem egy szakasz. Lehet, hogy a processzor a szakasz jobb oldalán ítéli meg, hogy ott van a legbiztosabb jelet adó, legkontrasztosabb jel mi meg a közepét gondoltuk, hogy a témára állítjuk.
Az élességállítás során az egyes szenzorok (a valóságban folyamatosan) szállítják a tökéletes fókusztól való eltérés mértékét
A vázban külön processzor értékeli ki ezeket a jeleket
Nos sikerült szert tennem a néhány napja szóbanforgó objektív egy példányára.
Hogy ne érezzem későbbiekben hiányát a plusz fényerőnek, a 70-200 2.8 L USM mellett döntöttem. Gyönyörű, makulátlan példányt sikerült fognom. Ezzel a veresegyházi medve parkba is be mernék menni....komoly károkat lehetne az obival bennük tenni ha gondba lennék. :)
De a lényeg: Három nap teszt, és pár száz kép után viszont van egy érdekes jelenség, ami nem tudom normális-e. Teljesen nyitva, mondjuk 200mm-en nem mindig pontos az AF. Először is 10 méteres tárgy távnál következetesen a tárgy elé élesített rendszeresen, ezt korrigáltam a váz beállításaiban, érdemben javult is, de mondjuk 3 méteres tárgytávnál, nyitva, 200mm-en főleg ha ferde, és nem merőleges a fotózandó felület, hol jól élesít, hol nem. Ráadásul következetlen, mert össze-vissza téveszt. Nem nagyot, és nem mindig, ez fontos lehet, mert nem tűnik rossznak, beállítás hibának. Inkább tűnik nekem úgy, hogy az adott körülmények közt ez könnyen létrejöhet. Ez a gyanúm helyes, vagy helytelen? Vagy ennek az obinak minden körülmények közt, mondjuk 45 fokban álló betűk (pl. nyitott könyv) esetén is pontosan oda kéne fókuszálnia, ahol a középpont van, vagy egy ilyen megzavarhatja? Azt hallani, hogy dolgozik, néha küzd az élességállítással, és hol egy hangyaf@sznyit előre, hol hátra élesít. Persze a nyagyja jó, de nem mind. Teszteket középső fókuszponttal, és állvánnyal csináltam, időzítős kioldással, tehát nem bemozdul. Viszont az tény, hogy az adott esetben a legkisebb oldalirányú tévesztés miatt a ferde síkból adódóan centiket fog elmenni az élesség. Csupán ennyi lehet az ok, vagy valami nem stimmel. Nem tom érthető-e, szóval nagyon szép, nagyon jó, pontos, tű éles, de bizonyos körülmények közt kicsit mellé lő.
Egyébként ez már a második obi a 80D-n, amit a vázon össze kell hangolni, mert pontatlan.... :( Ez nem tudom természetes-e, ráadásul mindkét obi Canon.
Azzal együtt, hogy az én "kényszerpályám" szerencsésnek volt mondható, mert abban az eszköztárt inkább a kínálat határozta meg (=nem nekem kellett megvennem), a saját kedvtelésre szántaknál végigjártam én is a stációkat. Ez részint kínos volt, mert láthattam a különbséget a lehetőségeim és a professzionális cuccok között, másrészt jó is, mert az összehasonlítási alap minden szempontból kéznél volt. A fórumozás sajnos nem egy kisepikai műfaj, de oldalakat tudnék (szerintem sokan mások is!) anekdotázni saját "kimiki-állapotaimról":). Ezért is próbálkozom segíteni, hátha egybeesnek az ideáink, vagy legalább gondolatébresztő lehet, amit írok. A döntés terhe és ódiuma így is, úgy is rámarad, azt meg nem ússza - de ennél nagyobb baja sose legyen!
Amúgy az "iparosság" az esetemben kevesebb, viszont rigorózusan betartandó kívánalom elé állított, mint általában a rendes embereket -értsd: hivatásosként, műteremben vagy saját maguk által uralt körülmények között alkotókat, de akár az eskifotósokat is-; van helye benne a kreativitásnak, de csak ha a dokumentálást, mint abszolút alapcélt szolgálja, netán magasabb szintre emeli. A digit világban ez már nem kihívás, azonnal korrigálhatsz, de filmmel biztosra kellett menni... Nem egy glamour, helyette kell hozzá némi tökölésre való hajlammal vegyített kalandvágy:D.
Emiatt is vesszőparipám a "mire kellene?" kérdés, mert megtanultam: az eszementtől a reménytelenig mindenből ki lehet hozni valamit, de kép csak akkor lesz, ha az eszköz adekvát, minden ellenkező híresztelés ellenére. Az egész "hobbifotós" társaság (beleértve magamat is) ekörül táncol, hogy mégis mi lenne az optimum a pénztárca és az elvárásai viszonyában. Hát most szólok: ilyen még annak sem nagyon létezik, akinél bőven lenne rá lé, hanem valahol megállunk, lenyugszunk, meg is magyarázzuk magunknak...
Nem voltam/vagyok kütyübolond, a birtokolhatnék sem űz, mégis máig úgy érzem, hogy mind az f/4 az IS-sel, mind az f/2.8 -akár IS nélkül- jó lett volna, lehetőleg együtt... Meg még ez, meg az, meg amaz is, és legyen mind és mindig kéznél:D, mert hogy adja az ki magát, hogy folyton azon morogsz magadban: ehhez most pont a másik obi illenék... Pedig de szép is egy ilyen pillanat, ha ennek ellenére kép születik:).
Én annyit tennék hozzá, hogy bár le kellett volna ragadnom valamelyik megoldásnál, végülis meg sem tudtam tenni, a háromból van kettő, a fixek éjszakára és a /4 IS napfényre (ha egyúttal kell a kifejezett mozgékonyság ide-oda lövök jellege), de néha igen jól jönne a /2,8.
Mondjuk én a fixek mellett még akkor tettem le a garast, mikor a képminőségüket még nem versenyeztette ez a két újabb zoom, az F4IS, meg a 2,8-as II. változata.
De engem nem köt megfelelési kényszer, szerződés, határidő, magamnak fényképezek, így a fixekkel általában jól elvagyok azon az alapon, hogy ha a téma messzebb van, fekvőkép környezettel, ha közelebb jön, állókép, ha még közelebb jön, valami mutatós részlet. Iparosnál a zoom létebb szükségletebb lehet.
Viszont jól emléxem arra, ahogy anno én is vergődtem, és azzal fizettek ki, hogy vegyek inkább fixeket. Részben máig igazat kell adjak nekik. A kérdésnek ezt a felét az döntötte el, amikor egy aratáskor csak fixeim voltak - a hetesre tervezett munka két napig ha tartott, bár vért izzadtam a szél-por miatt, de abból is csak sár lett:(. A stabiét pedig az, hogy fél nap múltán már áldásnak találtam, olyankor is, ha a elvileg már fölösleges lett volna. A 70-200/4-ét pedig az, hogy együtt volt benne a jó minőség, a zoom és a stabi, no és az "elérhető" ára, mert a következő lépcső nagyjából a duplájába került volna. Ez is egy röppálya, a tiéd nyilván csak részben hasonló.
A helyedben szánnék arra időt -mert ilyen osztályozó szoftverek már régen vannak, majd mond valaki egyet neked- , hogy felmérd: milyen időkkel, fókuszokkal, blendékkel készíted a képeidet leggyakrabban. A mélységélesség csak egyetlen, szűk, nem perdöntőnek szánt megközelítés, és csak azért részleteztem, hogy jól rádijesszek: még ilyen "apróságok" miatt is érhet meglepetés:). Persze lehet, hogy nyitott kapukat döngetek, akkor bocs...
A monopodot meg azért említettem, mert egy komplett tripodot utaztatni, de használni semt nem olyan egyszerű, és nvizsla fotopuskás megoldása ugyan teljesen ésszerű, de el tudok képzelni helyzeteket, amikor a TEK rádzuhanna miatta:D. Viccet félretéve: a monopod nem rossz, szabad környezetben rengeteget segíthet, főleg mozgó dolgoknál. Igazából mindegyik kényelmetlen, nehéz, nagy és útban van, amikor éppen nem kell...
(Bocsánatot kérek mindenkitől a poszt hosszúságáért!)
Veheted úgy, hogy gyerek/kutya/cinke legalább 1/500...1/800 időt szeret, ha éppen nem alszik (az én kutyuimnak ennyi is kevés, ha éppen a vizet rázzák magukról - az összes csepp pengeéles, miközben belőlük 1/1600 felett csak részlet nélküli fekete maszat lesz a képen). Ha az ISO elég és a mélységélesség miatt sem kell agyonrekeszelned, akkor a hosszú végen is ki tudod tartani berázás nélkül.
A 2.8 -ha ezen múlna, hogy lesz-e kép- inkább a relatív kis mélységélesség okozhat problémát.
Itt egy valós kiindulásból számított adatsor; a fókusz 200mm volt, a rekesz 5-ös ( http://foto.kgyt.hu/dc1/ ), és alatta egy abból a képből kivágott releváns rész, amire vonatkozik. Csak érdekességképp: 1/20(!) volt az expoidő, ISO 400-on, APS-C, /4-es változat.
Tárgytávolság 3 m
Mélységélesség Közelpont 2.98 m
Távolpont 3.02 m
Mélységélesség kiterjedése 0.05 m
A tárgy előtt 0.02 m (50%)
A tárgy mögött 0.02 m (50%)
Hiperfokális távolság 372.4 m
Pontnak tekintett korong 0.019 mm
Ezt a kalkulátort érdemes kicsit böngészned, hogy mikor mi adódna; a pontnak tekintett korong nagyjából a hajszál átmérője. Ugyanezzel az expóval egy arcot keretező hajkorona már mosódna, pedig 5-ös az apertúra...
Mondjuk való igaz, hogy egy 70-200-asnak nem tipikus felhasználása a három méternyire lévő dolgok hosszú végen fotózása, de forszírozottan szerettem volna demonstrálni a hatást.
Ha 10m tárgytávolsággal és 2.8-as blendével számolsz, a mélységélesség kiterjedése máris 26cm lesz - viszont ez még mindig inkább "csak" portréhoz jó. Ugyanakkor 70mm-rel 10m tárgytávon már 2,2 méter, ami viszont már elég lehet. Ha viszont újra 3m-re számolsz, máris csak 19cm-nél tartasz - ami ugye nem túl nagy.
Vagyis leszűrhető, hogy a 2.8-as változat mélységélessége csak a kisebb gyútávoknál, nagyobb tárgytávolságoknál lesz olyan, hogy a (kényszerből) nyitott rekesz használata nem okoz zavaró szűkülést. Hangsúlyozom: ez nagyon erősen felhasználás-függő, hogy mikor mi a jó, de legalább rámutat, hogy a 2.8 részint tágítja, részint szűkíti is a lehetőségeket.
Amikor hasonló döntés előtt álltam, inkább az IS-re voksoltam, de az az én pénzem, az én döntésem és az én felelősségem volt, csak magamat szidhattam érte, miközben a nem privát eszköztárban volt/van 2.8-as obi is. Tényleg csak azért "untattalak" a fentebbiekkel, hogy -ha csak egyetlen aspektusból is, de- számokkal alátámasztva lásd, mennyire a témáidon, szokásaidon múlik, melyik lenne számodra a nyerőbb... Nem azért, mert ez vagy amaz jobb, hanem mert egyfajta feladatcsoportra az egyik, másokra a másik a megfelelőbb, nyilván átfedéssel - de hogy mekkorával, az is az előbbiektől függ...
ISO-t 3200- nél tovább nem szívesen tolom, bár tapasztalat, hogy sokszor 6400-on is jobb a kép, mint kisebb ISO hoszabb záridő kombináció. Valahogy témától is függ, van ahol meglepően jó még a 6400 is.
Állványom van rendes, de nem szívesen hurcibálom, itthon inkább kéznél van.
Nagyon ritkán. Cserkeléshez nem túl célszerű, ezért fotópuskát(válltámasz és pisztolyfogantyú) használok. A fókuszvezérlés és az exponálás is ravaszról működik, így nagyon stabilan lehet tartani, szerintem jobb mint egy monopod állvány.
ISO-t 3200- nél tovább nem szívesen tolom, bár tapasztalat, hogy sokszor 6400-on is jobb a kép, mint kisebb ISO hoszabb záridő kombináció. Valahogy témától is függ, van ahol meglepően jó még a 6400 is.
Állványom van rendes, de nem szívesen hurcibálom, itthon inkább kéznél van.
Én csak a stabi nélküli Tamron 70-200/2.8 + 2x Teleplus MC-7 Kenko Tokináról tudok véleményt mondani, vagyis meg vagyok vele elégedve. Szinte kivétel nélkül ezzel a párossal fotózok madarakat, állatokat, többnyire cserkelve. Néhány példa itt:
Eccer tettem fel 70-200/2.8-ra (a legrégebbi, 2.8-on sztem még picit lágy fajtára) egy kétszerezőt, kíváncsiságból. Néztek rám egyes kollégák, kérdezték, hogy lusta-e vagyol, fater? Mert hogy értetlenkedve ráztam a fejem, folytatták azzal, hogy nyilván le akarom egyszerűsíteni az utómunkát. Kijelöl, Delete.
