Közel 800 bérlakást tüntettek el a tolvajok Ózdon a rendszerváltás után, a város kára milliárdos nagyságú. Van olyan lepusztult településrész, ahol ma már a busz se áll meg. A helyzet mégsem reménytelen: egy uniós program keretében a házrombolást sikerült megállítani az egyik telepen.
2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről ... 24. § (3) A nevelési-oktatási intézmény helyiségeiben, területén párt, politikai célú mozgalom vagy párthoz kötődő szervezet nem működhet, továbbá az alatt az idő alatt, amíg az óvoda, iskola, kollégium ellátja a gyermekek, tanulók felügyeletét, párt vagy párthoz kötődő szervezettel kapcsolatba hozható politikai célú tevékenység nem folytatható.
Társasházban árulták a kábítószert Ózdon a gyerekeknekFiataloknak, köztük gyerekeknek is kábító hatású anyagot árult Ózdon egy helybéli férfi. A rendőrök letartóztatták, a bíróság pedig előzetes letartóztatásba helyezte - tájékoztatott a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője hétfőn.A fogyasztók többnyire még iskolakezdés előtt mentek el az elosztóhelyre, az ózdi társasházban a megfelelő ajtón kopogtattak, majd "a rácsok mögül egy kéz" elvette a pénzt, és kiadta a szert.A gyanúsítottnál tartott házkutatáskor 33 zöld színű növényi származékot tartalmazó csomagot, 51 szív alakú, kék tablettát, valamint két növényi származékkal töltött cigarettát foglalt le a rendőrség. A hatóság szakértők bevonásával vizsgálja a lefoglalt anyagok pontos mennyiségét és hatóanyagát.A megalapozott gyanú szerint a 24 éves gyanúsított elfogása napjáig rendszeresen kínált és adott el kábító hatású anyagot. A rendőrség 18. életévét be nem töltött személynek kábító hatású anyag kóros élvezetéhez segítségnyújtás bűntett gyanúja miatt folytat eljárást a férfival szemben.(MTI)
A kétharmados ózdi városvezetés a mai napig nem volt hajlandó kitűzni szolidaritásuk jelképeként a városháza épületére a székely zászlót.
Ezért a székely szabadság napján, délután 4 órakor - egyidőben a Székelyföld autonómiájáért való tüntetésekkel - egy lelkes helyi civilekből álló csoport megtette ezt a város egyik magaslati, jól látható pontján.
Utána jártam, remélem tudok segíteni. Az újvárostéri iskola Dr. Ádám Nellihez tartozik, aki a volt gyári kórházban rendel. És van egy jó hírem. Még mindig van olyan tömés ami ingyenes!
Mekkora simlis, lenyúlós cég ez a Zubor-féle kábel TV ! Pár éve bekötettem az internetet náluk, akkor lehúztak 10 eft bekötési díjjal. Utána rá egy évre másik szolgáltatóhoz mentem. Most nézem a honlapjukat, kiírva, hogy ingyenes telepítés, erre hívom őket és közlik, hogy 6 eft a bekötés ha nem tőlük veszem a TV-csatornákat.
Hát egy ügyfelet ezzel tuti végleg elvesztettek ... !
A "dübörgő" ózdi integrációról!Szeretném Veletek megosztani tapasztalataimat az ózdi cigányság közösségbe történő beilleszkedésével kapcsolatban.A város nagy bevásárlóközpontjai parkolójában kéregető férgek mindenkihez pofátlanul odamennek, hogy ők szívesen visszatolják a kocsit a százasért cserében, de a lustábbak megvárják, amíg a hölgyek, idős nénik visszatolják, és ott kérik (követelik) a százast. Mondanom sem kell, ha nem adják oda, akkor a kocsijukig hallgathatják a cifrábbnál cifrább áldásokat. Láttam már olyat is, hogy egy hölggyel úgy kiabált, hogy a vele lévő kislány elkezdte a sírást.A legtöbb baj viszont nem ezekkel a semmirekellőkkel van, hanem a cigánygyerekekkel, ugyanis azoktól szemtelenebb, undorítóbb állat nincs a földön (elnézést az állatoktól)! Ezek azt élvezik, hogy a városközpontban lévő garázsboltok eladóit idegesítik. A minap bent voltam az egyik üzletben az ismerősömnél, egyszer csak megjelentek az ajtóban kb. 4-en, hattól tizenkét éves korig. Látszólag csak bámultak befelé, amit még el is tűrtünk, azonban 1 perc után jött a kiáltás: "Mink meg idemagozóóónk!". Egyből elzavartam őket, és szóltam az eladó ismerősömnek, ha visszajönnének nyugodtan, szóljon, jövök és elhajtom őket. Szerencsére erre nem került még sor. Másnap az ismerősöm átment a szomszédos üzletekbe, és beszélt az ottani eladókkal, hogy őket is zaklatják-e. A válasz egyértelmű. Az egyik megjegyezte, hogy hallotta, amint arról beszélnek, hogy bent jártak a lépcsőházban, és "belehokiztak" a liftbe. Tegnap beszéltem az ottani közös képviselővel, hogy erre figyeljenek oda. Azt mondta, nem tudnak mit tenni, hiába zárják az ajtókat, amikor megy be valaki, megfogják az ajtót és besurrannak. "Gyakori dolog, hogy bejárnak, múlt héten a hatos és tízes lépcsőházban is belepiszkítottak a liftbe" - mondta fejcsóválva. Megjegyezném, hogy az áruházak rendelkeznek mosdóval, és kb. 5 percre vannak. Lehet, hogy annyira meg vannak félemlítve "szegény fiatalok", hogy ijedtükben beleszarnak a liftbe? Ezt nem fogom én megérteni soha.Azt hiszem, hogy már nagyon sok ózdi tudja, mit jelent az eltérő kultúra. Azért remélem, hogy lesz itt még jobb világ, mert most vettem egy házat itt, és nagyon szeretek itt lakni; mondjuk, ha így halad, máshol se lesz jobb a helyzet pár éven belül.
Ma jutott a tudomásomra. Táblában a Szőlőkalja úton élő " rendes " cigány - akinek van munkahelye - elment dolgozni és amikor hazament üres volt a háza. Kipakolták! Mi a véleményetek, szegregáció vagy integráció?
Táblában vissza állt minden a "régi" kerékvágásba. Eltűntek a városőrök, eltűntek a polgárőrök, eltűntek a rendőr járőrök, és sajnos eltűnt Samu ( Sanyi bácsi ) és a családja is! Jól van ez így?
Ózd az egyik legveszélyeztetettebb település bűnügyi szempontból Borsod megyében. A rendőrség látványos akciókkal igyekszik igazolni, hogy keményen lép fel, de az erős latencia miatt ők is inkább csak a felszínt kapargatják – mondják a térségben élők. A rendőrök eljutottak olyan bűnözőkhöz, akiknek a lakásán több nyilvántartást, neveket, címeket, pénzösszegeket tartalmazó füzetet találtak, egy másik akció során pedig kiderült: a „kölcsönadó” lakások és házak adásvételi és csereszerződésének megkötésével, illetve a sértettek nevére felvett hitelekkel biztosította be magát. A rászoruló családok a rendőrség közleménye szerint ezeket a szerződéseket azért írták alá, mert az uzsorások súlyos, élet és testi épség elleni bűncselekmények elkövetésével fenyegették meg őket, ha nem akarnának fizetni. Ha valaki eleget tett „fizetési kötelezettségének”, akkor sem menekülhetett, minden hónapban megjelentek nála az uzsorások újabb és újabb pénzeket követelve. Egy kertvárosi ózdi idős férfit az egyik uzsorás arra kényszerítette, hogy költözzön hozzá a padlástérbe, és végezze el a háza körüli munkát. Elvette a nyugdíját, cserébe „lakhatást és élelmet” biztosított neki. A férfit végül a rendőrök szabadították meg fogvatartójától.
A nyolcvanas években félig viccesen, de félig komolyan azt mondogattuk: ez a nép csak akkor fog fellázadni, ha megszüntetik a tévét vagy a villamosközlekedést. Tévéből azóta mindig csak több lett, de a közlekedés betalált: nemsokára jött a taxisblokád a benzin árával összefüggésben. Eddig ez volt az egyetlen országos szintű megmozdulás. Ha lesz még – márpedig előbb-utóbb lesz -, az is a mindennapok valóságából fog táplálkozni, nem ideológiákból.
Most egy 2013-as ózdi történetet, illetve városműködtetési helyzetelemzést mesélek el. Téved az, aki úgy gondolja, hogy marginális, és hogy őt nem érinti. Modell. Mellesleg ha a nemzeti radikális erők valaha is kormányozni remélnek, fel kell készülniük az ilyesféle problémákra, amiket nem lehet zászlólengetéssel vagy akár esetleges önfeláldozással megoldani.
Az alaphelyzet egyszerű: a városban a Volán vállalat január elsejétől 28 százalékkal, vagyis drasztikusan csökkentette a helyijárati buszközlekedést. Azt, amely a korábbiakban fokozatosan amúgy is súlyosan redukálódott. Oka az, hogy az eddig a finanszírozására kapott állami források most hipp-hopp megszűntek, az önkormányzat pedig csóró, és nem tud adni.
Aki annyira okosnak képzeli magát, az most legyen okos, és osszon egy kis észt, mit kell tenni.
Más városokban is ilyesmi csökkentések történnek, de Ózdon a település szerkezetéből adódóan különösen súlyos következményekkel jár a lakosságra, mert a keskeny és hosszú völgyekben húzódó lakóterületeket elszakítja egymástól. Már hónapokkal előre tudni lehetett ezt. Mégis csak akkor tudatosult a lakosságban, amikor tényleg nem jöttek a buszok.
Tanulság: a nép a szóból nem ért, hanem csak azt fogja fel, amit a bőrén tapasztal.
Ekkor kisebb csoda történt: a lakosság önszerveződésbe kezdett. Abban a városban, ahol egyetlen pofon nélkül lenyelték a tizenvalahány ezer munkahely megszűnését, az elcigányosodást, Benedek korábbi MSZP-polgármester és elképesztő pereputtya botrányait, a város vagyonának elpanamázását, mindent.
Tanulság: a szilvalekvár is robbanhat, ha megtaláljuk hozzá a megfelelő gyutacsot.
Nagyon hamar több mint háromezer aláírás gyűlt össze, ami itt rengetegnek számít. Aktivisták, szervezők emelkedtek elő. Olyan emberek, akik korábban soha nem foglalkoztak ilyesmivel.
Tanulság: igenis vannak embertartalékok.
A szervezés és az egész kis népmozgalom során az aktivisták folyamatosan hangsúlyozták, és be is tartották, hogy a közös fellépésnek nincs köze semelyik politikai párthoz. A rátenyerelni kívánókat elhajtották.
Tanulság: az emberek a pártokat nem annak tekintik, amiknek azoknak lenniük kellene, hanem hajráfradi, hajrávasas-jellegű öncélú ordibálási alkalomnak, valamint persze egy csomó karrierista terepének. Mihelyt valami valóban közös fellépéssel próbálkoznak, eltolják maguktól a pártokat.
A több mint háromezer aláírással delegáció ment a városvezetőséghez. Ott a fideszes főemberek arroganciával és cinizmussal fogadták őket. Kétségbe vonták, hogy a delegáció tényleg a lakosságot képviselné, és hogy valós igény lenne a korábbi járatsűrűségre. Pedig tudván tudták, hogy dehogyisnem.
Tanulság: a Hatalom sok esetben azért arrogáns, mert így próbálja leplezni, hogy be van szarva.
Közmeghallgatást, lakossági fórumot a városvezetőség nem szervezett. Pedig ha van közügy, akkor ez az.
Tanulság: a politikusoknak az úgynevezett demokrácia kizárólag és csakis annyi, hogy „végre én ugatok, nektek kuss”.
Önkormányzati ülésen újabb delegáció jelent meg. A városvezetőség taktikát váltott, már nem vitatta a megjelentek legitimitását, és nem cinikusan, hanem szőrmentén állt a témához. Álláspontjuk lényege az volt: „majd”. Ez a majd persze nem-et jelent, és ez fokozatosan ki is fog derülni... De egyelőre megmentette a helyzetet. Már amennyire lehet. Több busz nem lesz. Feszültség lesz, ami egyre növekszik.
A fideszes városvezetés lapít és túlélésre játszik. Pedig most ebben valóban nem sárosak. A központi kormánypénz az, ami kiesett, és ami miatt ilyenképpen és sok egyéb módon romlik a helyzet. Nyugodtan megmondhatnák. Nem mondják meg, mert ahhoz őszintének kellene lenni. Ahhoz viszont nincsenek hozzászokva, nem az ő elemük, eszükbe sem jut.
Meg kellene mondani, hogy nincs pénz az országban, miért nincs, hová tűnik.
A lakosság elsöprő többségének is messze túl van a horizontján, hogy ilyen összefüggéseken rágódjon. Annyit látnak, hogy egyre kevesebb ez meg az meg amaz van, lepusztulás folyik, és sorra megkérdőjeleződik minden olyannak a megléte, ami korábban a természetesség szintjén tartozott a mindennapi létezéshez.
Ha megkérdezzük, hogy hová tűnt és tűnik el a rengeteg pénz, ami korábban megvolt a buszokra (egészségügyre, oktatásra, stb), Ózdon – de nemcsak itt – három típusválasz várható:
Ellopják a politikusok, de különösen X és Y és Z aktuálisan uralkodó politikus, hülyeorbán, hurráemeszpé! (Az ilyet válaszolóknak hiába van némi igazuk, de a legbutábbak, viszont nagyon sokan vannak.)
Elmegy cigányajnározásra. (Ebben már több a realizmus, Borsodban a mai ínségesnél is ínségesebb időkben is számlálatlanul röpködnek a százmilliók és a milliárdok a cigányokra.)
Azért nincs pénz, mert a háttérhatalom globalista szivattyúja üzemszerűen kipumpálja a gyarmattá alázott Magyarországból. (Egyre többen ismerik fel, hogy ez a lényeg.)
Keserűen azzal ironizálunk, hogy azért nem lázadtunk fel eddig, mert még mindig nem vagyunk elég szegények. Nos, kezdünk már... És akkor az autóbuszt hiányoló ösztönös, de könnyen elemi erejűvé berobbanható népmozgalmak akár napok alatt elsöpörhetik a pártosdi-bohóckodást a sok piócával és hiénával, és azonnal, direktben kerül fel a kérdés, hogy hová lesz a pénz. De akkor már nem lesz mellébeszélés.
A Mazsihisz honlapja a következő hírrel örvendeztet meg bennünket:
„Pénteken Magyarországra érkezett Maram Stern, a Zsidó Világkongresszus főtitkárának általános helyettese, hogy előkészítse a szervezet budapesti közgyűlését. Maram Stern budapesti tartózkodása során találkozott a magyarországi zsidóság vezetőivel: Dr. Feldmájer Péterrel a Mazsihisz elnökével és Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgatóval.
Látogatása során fogadta őt és a MAZSIHISZ vezetőit Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, akinek tolmácsolta a ZSVK vezetőinek meghívását és egyben átadta az Orbán Viktor miniszterelnöknek címzett meghívólevelet.
A tervek szerint a ZSVK Közgyűlését ez év május elején tartják Budapesten, amelyet a Zsidó Világkongresszus a Magyarországi Zsidó Hitközség Szövetségével közösen szervez. Hosszú évtizedek óta ez az első alkalom, hogy a Közgyűlését nem Jeruzsálemben tartják.” Hiányzott ez nagyon.
Zsidó Világkongresszus 1948-ban
Mi is ez a Zsidó Világkongresszus? Talán nem mindenki tudja pontosan, hiszen nem vele kelünk és fekszünk.
A World Jewish Congressről (WJC) a Wikipédia bőséges ismertetőt nyújt. 1936-ban alapították Genfben, napjainkban a központja nem is olyan meglepő módon New Yorkban van, és hat regionális székhelyet működtet Brüsszelben, Jeruzsálemben, Párizsban, Moszkvában, Buenos Airesben és Genfben. Fő célja, hogy „a zsidó nép diplomáciai karjaként” szerepeljen.
Működésük eddigi 77 évében nagyon széles spektrumban tevékenykedtek. Már az is elég, amit nyilvánosságra hoznak, hát még amit nem. A második világháborúban odáig jutottak a befolyásban, hogy a vége felé személyesen Himmlerrel, a birodalmi SS-vezetővel is tárgyalni tudtak, és valamilyen úton-módon elérték nála például azt, hogy Ravensbrückből 4500 foglyot kieresszenek. A háború után persze „győztes félként” rohamosan megnőtt a hatalmuk, részt vettek Izrael állam megalakításának kibulizásában, a vesztes felek hadseregei „háborús bűnöseinek” felkutatásában, üldözésében és mindenféle hivatalos vagy stikában működő megtorló szervezetek kezére juttatásában, zsidó vagyonok visszaszerzésében, egyéb vagyonok megkaparintásában, a Vasfüggöny mögé került zsidók érdekvédelmében, az országonkénti zsidó szervezetek működésének koordinálásában, a mindenkori aktuális ajvékolási kampányok vezénylésében, Izrael állam fényezésében, a nem annyira diplomáciai szintű zsidó operatív szervezetek tevékenységének fedezésében és hálózati támogatásában. Napjainkban a fő slágerük „az antiszemitizmus terjedése elleni küzdelem”. Vélhetőleg a májusi budapesti banzájnak is ez lesz a naponta ezerszer eldanolt refrénje.
Immár felesleges feltenni a kézenfekvő kérdést, hogy miért Magyarországra hozzák a gyűlésüket, ha egyszer itt állítólag rettegnek. Mostanra túl vagyunk ezen. Egyszerűen nincs értelme rájuk bizonyítani, hogy hazudnak. „Na és” alapon természetesnek veszik, hogy hazudoznak, és szemrebbenés nélkül folytatják tovább. Kajakból.
A vadászterület körbevizelése folyik. Elegánsabb szóval elbirtoklás. Sokszorosan és folyamatosan körbevizelték már az úgynevezett kultúrát, a médiát, nem véletlenül csapnak akkora ajvét, ha ezeken a területeken érdeksérelem éri őket. Mert nem is az adott konkrét veszteség a kínjuk olyankor, hanem a fegyverüket, az üzemmódjukat, a körbehugyozás (bocs) intézményét érzik fenyegetve.
Ez a körbepisálósdi mostanra léptéket növel. Hozzákezdtek igazán nagyban csinálni. Felpörögtek és megsűrűsödtek az aktusai. A vallási ünnepnek maszkírozott agresszív, kihívó és önmutogató nyíltszíni hanukázás, a futballmeccsnek és megtorlásának álcázott brutális provokáció után most alig fél éven belül itt jön Budapest harmadik körbepisálása. „Ez a miénk.” A látszattal egyre kevésbé törődnek. Mint ahogy Csányi is elszólta magát azzal, hogy a bekiabáló szurkolókat „nem magyar tévéfelvételek alapján” kívánja visszakeresni. Ahá, filmeztek persze, nem magyarok, de nem is tévések... Visszakereshetők vagytok egyenként, lépre mentetek.
Tehát nincs különösebb értelme rámutatni a logikai önellentmondásaikra, és nincs sok értelme kérdéseket feltenni sem.
A mostani szakaszban már kajakból teszik, amit tesznek, és a zsákmányterület körbevizelésének is egyértelmű a jelentése.
Január elején, egy hétfői késő estén két cigány fiatal betört egy idős testvérpárhoz és vascsővel támadtak rájuk. Az idős férfiakat addig ütötték, míg el nem törtek a csontjaik, fejük szét nem nyílt, sőt, egyiküknek még a füle is leszakadt. Az idősebb testvér a helyszínen szörnyethalt, míg másikuk kórházban van, állapota életveszélyes volt.
Esik a hó, mi éppen Ózd belvárosából haladunk a gyilkosság helyszínére, a Táblába. Komor az idő, szürke minden, az emberek – köztük sokan cigányok- dideregve mászkálnak az utcákon. Ahogy haladunk a Tábla felé, rengeteg gyárépületet látunk, lepukkanva, tele gazzal. Ózd egykor komoly ipari központ volt, az elmúlt évek alatt azonban a legtöbb cég bezárt. Megérkezünk a Szőlőkalja utcába, szakad a hó, nagyon meredek, szűk úton haladunk, rengeteg a putri, a roskadó házakat omladozó vakolat fedi, van, amelyiknek még ablaka sincs, a kerítéseken, a teraszkorlátokon kiteregetett ruhák. Az idős testvérpár háza az utca végén, a domboldalon helyezkedik el. Kívülről is jól látszik, rendkívül szerény körülmények között éltek. A kertkapu majdnem kidőlve, néhány deszkából áll, a kertben egy madzagon ruhák lógnak, befedte őket a hó, az épület falain repedések, az ablak betörve.
Gyerekkorunk óta ismertük egymást- meséli egy cigány férfi, aki az utcában lakik és sokkolták az események. Nem érti, hogy miért pont az idős testvérpárt támadták meg, hiszen rendkívül szegények voltak. „Az egyikük folyton gombászott az erdőben, sokszor kint is aludt. Nagyon visszafogottan éltek, alig volt pénzük” – mondja a férfi. Azt is megtudjuk tőle, hogy ismerte az egyik támadót. „Itt lakott az utcában, csendes, szerény gyereknek tűnt, habár találkoztam vele, amikor be volt drogozva. Azt mondják a társával a támadás idején is illuminált állapotban voltak. Ezen a környéken nem lehet meglenni, elmentem néhány hétre dolgozni, mire visszajöttem kipakolták a házat. Rendőröket alig lehet errefelé látni”.
Az utcában egyébként alig-alig mernek nyilatkozni, mindenki bezárkózik. Egy másik idős férfi elmondja, rettegnek a gyilkosság óta. „Voltak itt betörések, de a Táblában gyilkosság eddig még nem volt”- meséli. Azt is megtudjuk az idős férfitól, hogy a környékbeliek szinte csak a történtekről beszélnek, és azt találgatják, miért pont az idős testvérpárra támadtak. „Arra gondoltunk a feleségemmel, hogy Józsiék a támadás előtti nap bevásároltak és nagy szatyrokkal jöttek haza, a támadók talán azt hihették, hogy megjött a nyugdíj. Állítólag 700 forintot vittek el”.
Az idős bácsitól azt is megtudjuk, idén már több betörés is történt a Táblában, de ahogy mondja, ezt már szinte megszokottnak tekintik. „Gyűjtést kellene szervezni. Ha hétszáz forintot ér ezeknek egy ember élete, vegyük meg őket hétszázért darabonként”- mondja felháborodva.
A fiatalabb, életben maradt testvérhez ellátogatunk a kórházba, ahol kiderül, a brutális támadás előtti éjszakán már betörtek hozzájuk. „Hétfőn mikor felkeltem, a konyha ki volt rámolva” - meséli a történteket a megtámadott Józsi bácsi. Betörték a konyhaablakot, elvitték az edényeket és az étkészletet, a ház fel volt túrva, minden odalett - emlékszik vissza az idős ember. „Aztán lementem a boltba, hogy telefonáljanak a rendőrségre, kijöttek, felvették a jegyzőkönyvet, azt mondták majd értesítenek. Elkezdtünk takarítani. Aztán késő este volt már, mikor félálomban voltam és megrázott valaki, kérdeztem ki az, na akkor kaptam az első ütést egy vascsővel. Utána, ahol ért ütött-vágott, de nem szólt semmit. Felborogatott mindent, felhasította a paplanomat. Ott volt a sótartó a televízió melletti polcon, rám borította. Közben folyamatosan vert, nagyon rosszul éreztem magam, gyengének.
Bejött a társa, beszéltek valamit, aztán ki is ment. Hatalmas ütést kaptam végül, aztán elment a támadóm. Kimentem, láttam a lépcsőfeljárónál, hogy pakolnak össze egy sporttáskába” – meséli a történteket az idős férfi. Ezután Józsi bácsi átment a szomszédjaihoz és megkérte őket hívják a rendőrséget és a mentőket. „Hazasiettem, bementem a kisszobába, ahol a bátyám alszik, a fotelban ült, csurom vér volt, néztem a kezét, halott volt már akkor. Széjjel volt csapva a feje”- meséli megrendülten. Józsi bácsi nem ismerte fel a támadóit. A férfi azt mondja, azért ők lehettek támadóik célpontjai, mert mindketten idős, nagyothalló emberek, könnyű prédának számíthattak. Abban az utcában nem bízhat senkiben, nagyon sok a cigány, amit csak érnek lopnak – összegzi a történteket elkeseredetten.
A kórház tájékoztatása szerint Józsi bácsi állapota már stabil, azonban a kezét újra meg kell majd műteni.
