Keresés

Részletes keresés

AnnKa Creative Commons License 2021.01.05 0 0 17731

 

 

Bertók László

Mi már

 


Mi már soha egy űrkabinban
soha együtt egy csigaház fölött
soha együtt lövészárokban mi már
nem öntözünk közös virágot
pedig itt áll Justitia
billeg a mérleg lebegünk
kidobált homokzsákok felett
egyikünk fölemelkedik
aztán fordítva így vagyunk
le-föl kinek van igaza?
ki tud a régi bajnokok
páncélingébe belenőni?
ki tud hamarább belefogyni?
nem lenne jobb saját gúnyánk?
nem a sziklát kellene inkább
közösen megmozdítani
amíg a nagy ívben kilőtt
tüzes golyó szét nem lapít?

AnnKa Creative Commons License 2021.01.05 0 0 17730

 

 

Szabó T. Anna

 

 

A sötétről

 

 

A szív helyén egy szó dobog: felejts.
De ott feküdtél a füvön hanyatt,
és érezted az izzó lüktetést,
a nap helyét a szemhéjad alatt,
a káprázat úgy ég a retinán,
mint a bőrön az érintés nyoma,
a fű, a nap, a fázás, száradás,
a hűlő víz felett a szél szaga
dobog a szó, dadog, felejtsd el, ejtsd el
ahogy az érdes és meleg tenyér,
olyan gyöngéden, szinte súlya sincs,
váratlanul a csupasz vállhoz ér,
sötétedő strand, szélborzolta víz,
a didergő test átforrósodik
mozdulni sem mersz.
Volt. Volt. Változik
az évszak, lassan fordul fenn az ég,
hó hull a vízre, hó, felejts, felejts,
a szem mögött hiánytalan sötét,
és súlya sincs, hogy érte könnyet ejts,
de ha elejted, vele hullsz te is
a fekete és jeges víz alá,
és nincs nap többé, ami hidegét
egy érintéssel felolvasztaná.

 


(A sötétről. A Nehézkedés című kötetemből, 1998)

Előzmény: Törölt nick (13797)
AnnKa Creative Commons License 2021.01.05 0 0 17729

 

 

Weöres Sándor: Ima


Köszöntelek a folyók zúgásával,
a felhő-arcú hegyekkel, a hegy forma fellegekkel,
a gong-alakú csillagokkal,
köszöntelek a szivárvánnyal, az éj minden tüzével,
és végül az ámulatos nap-ragyogással:
mind a tiéd!
valamennyiben itt vagy,
akkor is, ha szenderegsz és úgy is, ha leszállsz hozzánk váratlanul
s a teremtmények seregének megvilágítod újra meg újra
kerek pajzsaidat, eleven mezőkön és rideg mérföldköveken heverőket,
egyszerűségük örök titkában, nyíltságuk rejtelmében,
miket állandó ittlétük miatt oly könnyen, szüntelenül feledünk.

 

Előzmény: Ann.Ka (14568)
AnnKa Creative Commons License 2021.01.05 0 0 17728

Szervusztok. Kellemes estét kívánok! Drága Teresa, Kedves Bajkálifóka!
Szívvel csatlakozom csodálatos kívánságodhoz, adja a sors, hogy így legyen!:)
Folytathatjuk az életünket a tennivalókkal, a kihívásokkal, erőt gyűjtve  megküzdünk,

a meglepetések örömmel tölthetnek el minket, jó egészségünk legyen hozzá Mindannyiunknak!:)

 

*

Ami van, fogadd el, ami volt, engedd el, és higgy abban, ami jönni fog!

Sonia Ricotti

 

*

 

Előzmény: Teresa7 (17726)
bajkálifóka Creative Commons License 2021.01.05 0 0 17727

Szervusztok!:)

——————-

 

Grigó Zoltán

 

Az élet sóhaja

 

Voltam már láng, és voltam szélvihar,
most magányos kőbe zárt csend vagyok,
az idő koptat, de még élni hagy,
bár árnyéka már csendben rám hajolt.

A múló élet, mint egy porszemet,
felkap magával, és visz tovább,
lelkemben rezgő apró gyöngyszemek
hevernek végtelen út porán.

Medrében görget az életfolyó,
apró kaviccsá mossa szívemet,
egyre kisebb, de örök álmodó,
bár sötétben már néha megremeg.

Ha útja végén a mélybe csobban,
az égen egy újabb csillag kigyúl,
ha utoljára még egyet dobban,
mielőtt a víz felette elsimul.

Az örök csendben talán megértem,
minden elmúlik egyszer, tovaszáll,
de mégsem megyek el üres kézzel,
magammal viszem az élet sóhaját

Teresa7 Creative Commons License 2021.01.04 0 0 17726

Szervusztok!:-) Szeretettel kívánok szép, tartalmas napokat 2021-re, sok szép vers okozta örömteli perceket!:-)

 

*******

 

Imre Flóra

 

Ki nem mondani

 

a szavakat ki nem mondani könnyebb
könnyebb nem írni le a sorokat
félig olvasva becsukni a könyvet
kihúzni azt, ami még megmaradt

 

nem járni végig ezt a hosszú völgyet
és félrehúzódni a gondolat
elől, mielőtt testet ölthet
hunyt lélekkel várni az ég alatt

 

mert ismertünk minden történetet
bárcsak lehetne ezt itt nem ismerni
hogy milyen úton és merre vezet

 

nem tartani már számon azt, hogy mennyi
indulat nélkül nézni, hogy pereg
perc, nap és év, minden és semmi, semmi

bajkálifóka Creative Commons License 2021.01.03 0 0 17725

 

 

Tamás Tímea  

 

Állva


Jegyet vettél az elmúlásra
A tegnapra a mára
Állsz a végtelen peronon
Ahová befut a végtelenbe
Tartó ámokvonat.
Megáll?
Felszállhatsz?
Jó helyen állsz?
Vagy Farkaslakán nem áll meg
A gyors?
Hisz sínek sincsenek
Csak peron.
Csak sár és gólyalábak
Melyekre néha felállhatsz
És azt képzeled – más vagy.
Pedig zsebedben ott a jegy
Tudod vagy nem az egyre megy
Állhatsz a peronon várva
Hogy a végtelenbe menet
Valaki egyszer visszainteget

AnnKa Creative Commons License 2021.01.03 0 0 17724

 

PARANCS JÁNOS

JEGYZETLAPOK

 

                            [részletek]

 


A vendégsereg

visszahúzódó magános emberek
bezárkózó didergő egyéniségek
félresiklott sérült sorsok
szánalmat esdő emberi roncsok
álarcos maskarák viaszbábuk
harsány hólyagok ide-oda verődve
levitézlett elaggott szörnyek
a félmúlt panoptikumának díszpintyei
egy-két habókos aki helyét nem leli
őrültek és megszállottak dilettánsok
néhány ártatlan és jótét lélek
aki az életből csak úgy idetévedt


*

Buta öregember kérdezi

úgy látszik, tényleg öregszem,
mostanában hétköznapi és banális
fölfedezésekre fecsérlem időm,
például a naplementét nézem,
gyöngülő, egyre pókhálósabb szemmel,
és tapasztalati úton rájövök arra,
amit mindenki tudhat, akár én is:
nem nyugaton, a látóhatárnak mindig
más és más pontján, naponta változó
helyén bukik alá a nap közönnyel,
és az időpont is változik naponta,
mindez, úgy vélem, könnyen kiszámítható,
miért rendülök meg mégis naponta tőle?
mire figyelmeztet baljósan ez engem?

 


*


Készenlétben

szikkadt és sivatagos
terméketlen nappalok
hangyaszorgalmú
ostoba erőfeszítések
sehová se vezető
nekilódulások
útszélre hulló magvak
szétpukkanó légbuborékok
cselező fondorlatok
amiket számon tartanak
amiket számonkérnek
amiket nem tudsz
magadnak megbocsátani

 


*
Kellemes estét kívánok!

AnnKa Creative Commons License 2021.01.03 0 0 17723

 

PARANCS JÁNOS

MOTYOGÁS A SÖTÉTBEN

csak félig figyeltem oda
úgy látszik
tényleg öregszem
szűkülő körben élek
látszólag figyelek
s közben saját rögeszméimet
gondolataimat rendezem
hogy előadhatók legyenek
ilyesféle önzést
magamnál még nem tapasztaltam
a jövőben
jobban kell ügyelnem erre
nehogy észrevegyék
nehogy megharagudjanak
hiszen ők nem tudhatják
hogy ösztönösen cselekszem
mintegy az akaratom ellenére
kihagy az agyam
képzelődöm és fecsegek
felelek akkor is
ha nem kérdeznek
pedig tudom a választ
bizonyság lehet rá
az egész életem
nem tudom hol rontottam el
annyira vigyáztam pedig
megfontoltam minden szavam
a semmibe hulló magyarázatokat
nem értem nem értem
miről beszélnek
noha együtt vagyok velük
az örömben és a bajban
csak újabban
nagyon fáradékony lettem
délutánonként alszom
kicsiny ideig pihenek
aztán mindenem odaadnám
megosztanám velük
de senki se kéri
unottan félre fordulnak
másról beszélgetnek
mintha ott sem lennék
önfeledten nevetgélnek
mondanám végre
hogy kiért és miért éltem
ám ez a kutyát sem érdekli
csak félig figyelnek oda

AnnKa Creative Commons License 2021.01.03 0 0 17722

 

PARANCS JÁNOS

AZ ÉVEK KESERŰSÉGE

idáig úgy-ahogy elvergődtem,
de most hogyan tovább?
erőtartalékaim kimerültek,
eszme nem lelkesít,
látom, amit látni lehet,
a fölháborító nyomorúságot,
akikben bíztam, cserbenhagytak,
a haszonlesőktől fölfordul a gyomrom,
az időtlopó locsogást unom,
már nincs kivel szót cserélnem,
és nem remélek kedvező változást,
az anyagi javaktól csak önzőbbé,
kíméletlenebbé válik az ember,
címszavakba foglalva ilyen
számomra most a világ,
és magamat elviselni sincs erőm,
egyre rigolyásabb leszek,
ahogy öregszem, sorban hagynak el
becsülhető tulajdonságaim,
ha nem én volnék én,
messziről elkerülném magamat,
mit akar ez az ember? miért ágál?
hiszen ennek semmi se jó,
csak nyavalyog és sápítozik,
neki már az Úristen is gyanús,
hogyan tovább? nem tudom,
úgy tetszik, bezárult minden út

AnnKa Creative Commons License 2021.01.03 0 0 17721

 

PARANCS JÁNOS

A KIVÍVOTT MAGASLATON

                    A 80 éves Vas Istvánnak

Kevés ami tudható,
és kevés ami remélhető,
elfonnyadhat a virágzó,
fiatal cserje is,
lángot vethet,
szikrázva föltámadhat
a holtnak hitt rózsatő

Ki vagyok én? kérdezi
nyiladozó értelmével a gyermek,
ám egyértelmű válaszra nem lel,
megvénülve se láthat
csak imbolygó mécsvilágot,
beomló falak közt parázsló,
reszketve kihamvadó csillagot

A bőven ömlő források kiapadnak,
a dúsan megrakott magtárakból
a gabonát - csontról a húst -,
csipegetik láthatatlan csőrök,
föl-fölbukkan már a váz is,
a veszendő, pőre szerkezet

Bolond volna mégis, aki most hátrálna,
aki föladná kivívott magaslatát,
e kopár fennsík az ég elérhető,
legalsó lépcseje, a semmi várfoka,
onnan belátható a világ kicsinyes,
céltalan és önző torzsalkodása,
onnan már megbocsátható tévedése

AnnKa Creative Commons License 2021.01.03 0 0 17720

 

PARANCS JÁNOS

AMI HIÁNYZIK

igen, az hiányzik, az egészséges élniakarás,
a minden bajt legyűrő erő és remény,
ami átlendít a holtpontokon, és segít,
repít tovább, amíg csak lehet,
a veszteségeket tudomásul veszi,
de oktalanul nem bánkódik, nem álmodozik,
a következő lépést latolgatja, és csak azt,
ha kell, mindent újrakezdve, más irányban
indul el sietve, tépelődés és kétely nélkül,
mint a hegyomlás, mint a kilőtt nyíl,
vakon, céljának értelmét nem keresve,
csüggedetlen bizakodással, ravaszkodva,
csak tovább, csak előre, bármi áron,
mérhetetlen önbizalommal félresöpörve
az akadályokat, a vétlen útjábakerülőket,
hátra se pillantva, a végpontra se nézve,
lépésről-lépésre eredményesen, biztatóan,
igen, az hiányzik, a makacs élniakarás

bajkálifóka Creative Commons License 2021.01.02 0 0 17719

Reményik Sándor

 

Nincs enyhe szó...

  
Nincs enyhe szó, nincs simogatás annyi,
Hogy elborítsa egy ütés nyomát;
Hogy feledtessen egyetlen göröngyöt:

Nincs a világon annyi simaság.


Nincs erdőn, tengeren oly nyugalom,

Nem jő évek során oly csendes óra,

Hogy fölriadni ne tudnánk belőle
Egy emlék-harang-kondulóra.


Hol mérgezett, fekete vér szivárog,

Nincs annyi gyolcs, mely betömné a rést,
S a sértett szív, hogy csak azért is fájjon,
Letépi mindíg-újból a kötést

bajkálifóka Creative Commons License 2021.01.01 0 0 17718

Reményik Sándor

Mit akartok?

 

Mondjátok, a szívemmel mit akartok? 
Ezer darabra tépni,
Hogy a szél vele fusson?
S hogy mindenkinek egy-egy rongydarab, 
És az egész szív senkinek se jusson? 
Mondjátok, mit akartok?

 

Dómmá tágítni lelkem templomát 
És bebocsátni minden tarka népet?... 
Inkább falusi templom maradok,
Hol egy a lélek, ha nem is ragyog, 
S vallomást úgy tesz az ő Istenének

bajkálifóka Creative Commons License 2021.01.01 0 0 17717

József Attila

 

Õs patkány terjeszt kórt...

 

 Ős patkány terjeszt kórt miköztünk, 
a meg nem gondolt gondolat, 
belezabál, amit kifőztünk, 
s emberből emberbe szalad. 


Miatta nem tudja a részeg, 
ha kedvét pezsgőbe öli, 
hogy iszonyodó kis szegények 
üres levesét hörpöli.

 
S mert a nemzetekből a szellem 
nem facsar nedves jajokat, 
hát uj gyalázat egymás ellen 
serkenti föl a fajokat. 

 

Az elnyomás csapatban károg, 
élő szívre mint dögre száll - 
s a földgolyón nyomor szivárog, 
mint hülyék orcáján a nyál. 


Lógatják szárnyuk az ínségnek 
gombostűjére szúrt nyarak. 
Bemásszák lelkünket a gépek, 

mint aluvót a bogarak. 

 

Belsőnk odvába bútt a hálás 
hűség, a könny lángba pereg - 
űzi egymást a bosszuállás 
vágya s a lelkiismeret.

 
S mint a sakál, mely csillagoknak 
fordul kihányni hangjait, 
egünkre, hol kinok ragyognak, 
a költő hasztalan vonit... 

 

Óh csillagok, ti. Rozsdás, durva 
vastőrökül köröskörül 
hányszor lelkembe vagytok szurva - 
(itt csak meghalni sikerül.) 

S mégis bizom. Könnyezve intlek, 
szép jövőnk, ne légy ily sivár!... 
Bizom, hisz mint elődeinket, 
karóba nem húznak ma már. 


Majd a szabadság békessége 
is eljön, finomúl a kin - 
s minket is elfelednek végre 
lugasok csendes árnyain. 


 
1937. jan

AnnKa Creative Commons License 2021.01.01 0 0 17716

 

Bertók László

Megmarad minden, ami elszivárog



Alázat tartja össze a világot,
kényszerű meder zuhanó folyót,
megmarad minden, ami elszivárog,
kipusztulnak buta ragadozók,

így döntöttem, mert keresem a szót
a történetre, hogy egyszer fölállok
kijátszani a gravitációt,
miként Heródest a háromkirályok,

én nem tudom, hogy ki, miben hibázott,
de bennem földig hajolnak a jók,
fölemelik a betlehemi jászolt,
s ott van alatta minden, ami volt,

tükrözöm őket, mint napot a hold,
és elfogyok, mert árnyékukba járok.

Előzmény: AnnKa (17206)
AnnKa Creative Commons License 2021.01.01 0 0 17715

 

Bertók László

És elköveti újra a bűnt



Fáj a szemem, ködbe a betűk,
vesznek a formák egyformába,
koponyám alján érzem a tűt,
amely testem útjait járja,

döcög a vers is, s mintha az űrt
utánozná tétova lába,
aki érti ezt, megmenekült,
harag nélkül néz a világra,

áll magában a rendbe kövült
létben, mintha valakit várna,
tenyerében az összeszűkült
mindenség sajgó szakadása,

és elköveti újra a bűnt,
hogy a törvényt megmagyarázza.

Előzmény: AnnKa (15584)
AnnKa Creative Commons License 2021.01.01 0 0 17714

 

Bertók László

Bármikor szólíthatnak



Romlanak az esélyek. Visszajátszott
előszobákban félhomálylunk.
Bármikor szólíthatnak. Nagykabátok
felhőiben villog a hátunk.


Idegen, ki belül van. Ajtórések
köszörűje élezi arcát.
Hallgatag, aki kijön. A beszédet
állati ösztönök takarják.


Talán még elmehetnénk. Ami történt
elintézhetnénk önmagunkban.
Erre gondolunk folyvást. S mintha önként
maradnánk, jövőnk összeroppan.

AnnKa Creative Commons License 2021.01.01 0 0 17713

 

Bertók László

Mért akarod elölről kezdeni?



Ha már se látomás, se indulat,
csak a monoton lüktetés, ami
viszi a verset, s beindítani
úgy lehet, ahogy a motorokat,

ha nem mozdul el, de mégis halad,
hisz lemaradnak kezdő sorai,
s közepe táján látszik valami
a végéből, mert fogynak a szavak,

ha fékezel már, mert kettészakad,
és csak úgy tudod megállítani,
hogy aki a követ oda teszi
tollad elé, már megint nem te vagy,

ha nincs erőd, hogy szépen abbahagyd,
mért akarod elölről kezdeni?

AnnKa Creative Commons License 2021.01.01 0 0 17712

Szervusztok! Kedves Társaim, akik velem vagytok gondolatban, lélekben, jóban és rosszban, ahogyan én is

veletek, gazdagítjátok versekkel a topikot, szívből köszönök mindent!:)

Szeretettel kívánok Nektek és a Kedves Családotoknak:

 

Jó egészséget, szeretetben gazdag áldott napokat 2021-ben is!:)

 

Teresa7 Creative Commons License 2021.01.01 0 0 17711

Boldog Új Évet kívánok Mindenkinek!:-)

 

 

Várnai Zseni 

 

Te új világ


Te Új Világ, jóra törekvő,
bár te lennél az a rég várt,
békét hozó, csodás esztendő,
mely az Idők méhében érik
talán már évmilliók óta...
s most a mi Századunk tüzében,
most válik nagy... igaz valóra...
Boldog új évet, emberek!

idooogeep Creative Commons License 2021.01.01 0 0 17710

Tilos csillagon

 

 

Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rámtalál.

S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csittítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szoríts merészen, mint a kést.

Légy vakmerő, itélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam,
magam már nem birom tovább!

Én nem kivántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott.



(Pilinszky János)

 

Boldog Új Évet Kívánok valamennyi verskedvelőnek!

PanniF1 Creative Commons License 2021.01.01 0 0 17709

AnnKa Creative Commons License 2021.01.01 0 0 17708

 

 Sík Sándor

    Imádság humorért

Csorgattál hitet fejemre,
(Vajha frissen őrzeném!)
Koszorúztál kegyelemmel
(Volna fogytig bár enyém!)
Hetven éves fiatalnak
Még valami kellene:
Humort, humort önts szívembe,
Meghallgatás Istene!

Nézni tanulj, vaksi lelkem,
Míg csak meg nem láthatod
Emberben az angyal-embert
És az ember-állatot.
Egy szemeddel egyet látni,
Másikkal a másikat.
Nagy az Isten vadaskertje,
A mennyország tágasabb.

Egybelátni mind a kettőt
És eggyé ölelni át:
Erre kérd, míg kérheted még
A Szentlélek humorát.
Több ez, mint távolbalátás,
Közelnél is közelebb,
Ez tanít meg mosolyogni
Szenteket és bölcseket.

Hát az öreg, aki hordoz
Harminchárom nyavalyát
S kétszer annyi gyengeséget,
Honnan vegye mosolyát?
Honnan erőt elviselni,
Kinevetni önmagát,
Megmaradni emberszinten
Éjek éjszakáin át!

Nincs itt más, mint bölcsnek lenni,
Ha csak egy hüvelyknyinek,
Semmi más, csak szentnek lenni,
Ha csak egy babszemnyinek.
Uram, egy babszemnyi lélek
küldi Hozzád sóhaját:
Csorgasd cserepes ajkára
Öregeid humorát.

Előzmény: AnnKa (17707)
AnnKa Creative Commons License 2021.01.01 0 0 17707

 

 Sík Sándor

    Gyónás nélkül

Mondok nektek valamit, emberek.
Hangosan szólni róla nem merek,
Csak suttogok, mint aki gyónni térdel.
Félig bűnbánat, félig félelem,
Kissé magam előtt is szégyelem,
És mindenestül én magam sem értem.

Azt akarom mondani, emberek,
Hogy mostanig nagyon szerettelek,
S most, - mint a hal melyet szárazra löktek,
Mint ki tengerentúlról hazatér,
S hová repesve szállt: övéinél
Rekedt szavú idegenekre hökken.

Jobb is lesz el se mondanom talán,
Nem is tudom, hogy kinek mondanám:
Jöhet-e attól vétkem oldozása,
Ki maga volt elestem fő oka!
Ki szeretettel nem vétett soha,
Hogy várjam attól, hogy bűnöm belássa.
Jobb lesz, ha csak Istennek súgom el,
Mint aki áldozásra térdepel,
Mert nem akadt pap, ki megértse nyelvét,
És földet, embert, mindent elfeled,
Úgy veri mellét s minden kötelet,
Mely bűneihez bilincselte, eltép.

Így igazul meg az igaz. - De én,
Én hogy tágítsak vétkem kötelén,
Ki azt sem tudom, hogy mi is a bűnöm?
A szeretetből válhatik-e bűn?
Vagy az a vétek, hogyha keserűn
S inaszakadtan szeretni se szűnöm?

Nem mondok nektek semmit, emberek,
Nem fogadkozom, mellet sem verek:
Egyetlen szóm az Istenhez kiáltom.
Uram, Uram, tégy egy piciny csodát,
Hogy bűn nélkül szerethessem tovább
Az embert, én boldogtalan családom!

Előzmény: AnnKa (14084)
AnnKa Creative Commons License 2021.01.01 0 0 17706

 

Zsirai László

Újévi köszöntő

 


Léted sugarába bújjék
hirtelen az újabb újév,
víg kedved sokszorozódjék,
bölcsességed magasodjék,
képességed gyarapodjék,
ne álljon az utadban jég!

Fényre váltson a sötétség,
szelídüljön minden rémség,
tűnjön eszedből a kétség,
messze kerüljön a vétség,
töltse zsebedet az érték,
mindig tudd, hogy mi a mérték!

Bőséget hozzon a lencséd,
legyen malacos szerencséd,
finom kenyeres kemencéd,
ízes kolbászú melencéd,
házad kertjében medencéd,
boldogan lásd meg Velencét!

Hozzon az angyal áldott hírt,
költőt is, aki verset írt,
nyomtatójába sok papírt,
vadászoknak kövér tapírt,
művészeknek gyöngyös manírt,
betegeknek sebekre írt,

telefonokhoz térerőt,
fejek fölé cseréptetőt,
kapu mellé kerékvetőt,
szerencsét szállítson, nyerőt,
szívekhez illő szeretőt,
jóból az összes létezőt!

Adjon az ég néked szépet,
bús szívedbe békességet,
terveidhez merészséget,
kamrádba jó eleséget,
életedhez egészséget,
Isten istápoljon Téged!

AnnKa Creative Commons License 2021.01.01 0 0 17705

Szervusz Kedves Bajkálifóka szívből köszöntelek:

Minden gondolatod  kincs, adja a sors így legyen Mindannyiunk számára!:)

 

Előzmény: bajkálifóka (17704)
bajkálifóka Creative Commons License 2020.12.31 0 0 17704

Kedves AnnKa,Tereska és minden erre járó Versbarátnak,



 

kivánom,hogy Boldog, egészségben gazdag Új évet hozzon Nektek a nesztelenül áramló idö

 

 

 

-Jöjjön már a rég várt, csodálatos jövő!:) 

AnnKa Creative Commons License 2020.12.31 0 0 17703

 

Pilinszky János

Kérdés

Hol járunk már az éden fáitól!
Világunk büszke madarának
csőrében porladunk.

Hullám befagy,
lüktetés, csobogás eláll,
meghasadnak az evidenciák.

Akárhonnan,
érkezhet mondat
akárhonnan?

Előzmény: AnnKa (12956)
AnnKa Creative Commons License 2020.12.31 0 0 17702

 

W. Ábrahám Erzsébet


Irgalma a világ fölött
 


Istenem, mi az egyszerűség?
Tán elhagyni sok lomot, mit hordok,
és szelíden, mint a fák,
mégis Szíved pompájában,
pihenőhelyet adni lepkének, madárnak,
virágot bontani a tavasznak,
s mikor a színes falevelek lehullnak Kezedbe,
már békére készülni.
A csend most öröm.
A téli világ rám köszönt,
s hófedte ágak karjai,
az útmentén keresztként vigyáznak.
Szólalni sem tudok, csak szívem imája sóhajt,
s a kósza szél, irgalmat bont a világ fölött.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!