lehet én lassultam be arsen gondolkodásához képest, de mi az a 42?
"Hogyan működnének a dolgok, ha NEM úgy működnének, ahogy most éppen?"
ez az emberi élet előrehaladását szolgáló alapvető kérdés szerintem.
"Nem lehet tudni, valahogy máshogy, csak azt tudni, hogy nem így."
ez pedig egy olyan válasz, ami semmiféle előremutató, tudatos, fejlődést szolgáló irányt nem ad meg. értem mire gondolsz. jósolni nem lehet, de tervezni, álmodni nagyon is lehet, sőt kell! minden nagyszerű találmány, gyógyszer, módszer, felfedezés abból az alaphelyzetből indult ki, ami kicsiben minden ember életében megtalálható:
van egy nem kívánt helyzet. első lépésként ezt felismerjük. túllátni azonban már nem merünk rajta. ha benneragadunk egy "ami-éppen-van" létállapotban", megteremtjük a ökéletes előfeltételét annak, hogy ez a jövőben se legyen másképp. akkor is teremtünk, csak épp ugyanazt, ami-van. Minden megvalósulást megelőz egy terv, minden tervnek konkrétabbnak kell lennie egy "nem lehet tudni mi lesz"- szintű körvonalazatlan jövőkép állapotában. a nem lehet tudni mi leszből az lesz, h nem lesz semmi. semmi olyan, amit akarok, ugyanis egy ilyen mentális hozzáálláskor nem akarok semmit. akarni merni kell.
ez most általánosságban írtam. értem, h arra gondolsz honnan tudhatnád, h szeretnéd- e az embereket, ha nem az lennél, aki vagy. hiszen ezt a kérdést csak a mostani fejeddel tudod megválaszolni. de ebből látszik, h mivel nem látsz reményt a jövő megváltoztatására,így túl nagy szakadékot érzel a jelenlegi és a vágyott önmagad között, és elfelejted, hogy egyikből lesz a másik. te alakulsz folyton, tehát pontsan a mostani önmagad az alapanyag. ha jelenlegi fejeddel nem mered elképzelni, hogy milyen lennél, akkor soha nem is leszel olyan.
minden ami valaha lett, az nem volt előtte. egy terv volt csupán.
Nem a szorongást lehetetlen lenne 0ra csökkenteni. vagy ha sikerülne gátlástalan pszichopatákká válnánk. csak az helyes mérték a probléma. ugyanaz az anyag megfelelő mennyiségben gyógyszer ha túlzásba visszük méreg...
"ez nem öncélú faggatózás amúgy. csak várom mik a vélemények, h azok fényében írhassak erről a pontról."
Bízom benne, hogy a véleményemmel hozzá tudtam járulni a pont megvilágításához. :)
A közben kialakult új véleményem meg az egyébként, hogy 42, értelmetlen kérdés, nem lehet válaszolni rá. Mi lett volna ha típusú. Hogyan működnének a dolgok, ha NEM úgy működnének, ahogy most éppen? Nem lehet tudni, valahogy máshogy, csak azt tudni, hogy nem így.
:) ki-ki, naná. de ez kissé nagyképűen hangzik. nem vagyok se pszichiáter se nyomozó, csak hiszek abban, h a dolgok nem kaotikusan működnek. mindennek oka van. jónak-rossznak egyaránt. és ha felfejtjük ezeket, megértjük mindkét oldalt, onnan már tudatosabban alakíthatjuk a dolgokat a kívánt eredmény felé. tudatosság, akarat. enélkül is alakulnak a dolgok, csak épp nem mi alakítjuk őket, magunkat.
Én írtam neked egy mailt egy hónapja kb, elkezdtünk levelezni, egy hétre rá kértem közvetlenebb kontaktot, az is működött. Most a hosszú hétvégén voltam Pécsen, van arrafelé pár netes haverom, gurítottunk velük is néhány korsót, jó volt. Aztán lerendeztük a volt faszidat, ezután biztos nem fog zaklatni többet. És most boldogan élünk, míg meg nem öljük magunkat.
Tényleg. Megfelelő mennyiségű alkoholtól a szorongásaim nullára tudnak csökkenni. Ennek ellenére ritkán iszok, mert meggyőződésem, hogy a helyes gondolkodással, és nem kémiai beavatkozásokkal kell a problémákat megoldani.
Mert lebecsültem a veszélyeket... Egy-két dologra azért a mai biztonságos világban is oda kell figyelni. A szorongásra való hajlamunk nyilván akkor alakult ki, amikor bármikor felbukkanhatott egy kardfogú mecseki tigris, és azért részben felesleges, mert ilyen ma már nem fordulhat elő :)
Én jobban kedvelem az embereket, amióta csökkent a szorongásom :)
Egyébként nem hiszem, hogy nullára kellene csökkenteni a szorongást. Ugye amikor részegek vagyunk, lazák vagyunk, de nagy hülyeségeket is tudunk csinálni. A szégyent viszont lehetne nullázni felőlem :)
köszi bello, van egy két nyom, amin el tudok indulni:) majd írok "választ", amiben további kérdésekkel bombázlak ha nem bánod:)
van, akinek bellotól eltérő vélemyénye van, az azzal kapcsolatban, hogy hogyan állnátok az emberekhez, ha elmúlna a szorongás?
(mivel most nincs semmi rebellió a topicon, tudom, h nehezebb rávenni magatokat a megnyilvánulásra, ezért kell így megfogalmaznom a kérdést, hogy gondolja-e valaki másképp:) ez nem öncélú faggatózás amúgy. csak várom mik a vélemények, h azok fényében írhassak erről a pontról.
A kérdéseidre mailben válaszolok, ha nem zavar! A közös kérdésre válaszolva: őszintén szólva; nem tudom... szeretni valószínűleg nem tudnék, de legalább felszínes barátságokat tudnék kötni. Amúgy szeretnék szeretni, de az emberiség nem engedi (csak olyan ember(eke)t tudnék szeretni aki(k) feltétel nélkül szeret(nek) engem.
Dehogy hülyeség. ez a saját tapasztalatod. és mivel nagyon érdekel, hogy hogy működik ez az egész, szeretném valahogy egészben látni ezeknek az erőknek, energiáknak a hatásmechanizmusát, hogy kinél hogy van, ezért ha nem gond faggatnálak egy kicsit a részletekről:
mit sportolsz? milyen gyakran? a sportot külön világként kezeled? a sportbéli önmagad és a hétköznapi integrálódik, vagy elkülönül? te választottad a sportágat? közben érzel örömöt? egymás ellen kell küzdeni? vagy van csapatmunka is? utána-előtte-közben érzel szorongást? milyen helyzetekben szorongsz? a sport semmilyen hatással van rá? az a bizonyos harcos attitűd szociális környezeteben eltűnik? nincs egy átlagos életkedv az mit jelent? nincsenek célok vagy motiváció? vagy depressziót súrolod?
(bocs kicsit sok a kérdés:)
van egy speciális kérdésem is, ami mindenkihez szól beleértve Téged is persze:
ha nem szoronganátok, tudnátok szeretni az embereket? vagy kiábrándultatok az emberi nemből? szóval milyen lenne az élet a szorongáson túl? milyennek képzelnétek magatokat, az életeteket ha a szorongás egy nap úgy eltűnne mintha sosem lett volna? (ehhez el kell engedni a fantáziátokat, de nagyon kíváncsi vagyok)
Bennem is meg van az agresszió, ami lényegében elengedhetetlen kelléke a sportoknak, főleg hogy olyan sportot űzök, ahol ennek gyakorlatilag kiemelt szerepe van. De úgy érzem hogy az agresszió kétféle részre osztható, legalábbis nálam. Most lehet hogy nem teljesen kifogásolhatatlan gondolatmenetet mutatom be, de arra tökéletesen megfelel hogy a nyers valóságot bemutassam. Az agresszivitás egyik formája amit én úgy hívok: harcos attitűd, vagy "harcos szellem" ha így jobban tetszik. Ez gyakorlatilag a saját magunk fizikai védelme utcán, ringben, harctéren stb. De van egy másik formája amiről (gondolni merem), Te beszéltél. Amikor meg van bennünk az életkedv, hogy harcoljunk azért amit el akarunk érni, ahogy fogalmaztál:
"De az agresszió erőminőségébe tartozik a kreativitás, a produktivitás is, ami tulajdonképpen nem mást jelent, mint önmagink Kifejezése, valami rajtunk KÍvülálló dolgon keresztül, amit mégis mi hoztunk létre. És ezt a kifelé irányuló életerő maga a csodás, éltető agreszivitás.:)"
Úgy érzem, hogy bennem az első megvan, viszont a második hiányzik, abból eredően, hogy nincs egy átlagos életkedvem, és így nehéz ezt a kifelé irányuló életerőt előcsalogatni...
Na mindegy lehet hogy hülyeségeket írtam, folytatom az olvasást.
Szia! Több hozzászólásodra is fogok reagálni, de még nem tudtam mindegyiket végigolvasni. Bitang hosszú, de érdekes gondolatokat osztottál meg velünk. Mindenesetre külön értékelendő, hogy nem kértél pénzt, hanem ingyen megosztottad velünk ezeket az észrevételeket. Hiszen manapság sajnos mindenki, mindenből pénzt akar keresni. Lehet hogy ezért nem leszel sosem gazdag :)
Ötödik hozzászólásodban írtál arról, hogy milyen elfoglaltságokat javasolsz a helyes arány beállítására. Kicsit különös, mert én végzek házimunkát is, ezenkívül sportolok is, eljárok sétálgatni, tehát nem csak punnyadok egész nap, de nem hiszem, hogy ez a hasznomra válna. Félreértés ne essék, nem az elméleted ellen beszélek, hanem arról, hogy ez nekem nem jött be.
Következő hozzászólásomban az agresszióról fogok beszélni.
hahó emberek! van itt értelmes élet a környéken? úgy érzem magam, mint valami virtuális marsbéli tájon, ahol ugyan van értelmes élet, de a virtuális marsbéli lapuleveleik alól figyelnek hangtalanul:)
na szóval, valami feedback-jellegű visszajelzésre vágyom: egyet vagy egyet-nem-értés, fikázódás, anyázás akármi:)
sajnálom, így lettem kitalálva. ha nem érzem igen tisztelt embertársaim jelenlétét, még ha virtuális is, kifogyom az ihletből.
Ha elhatároztok valamit amit véghezvisztek beleadva minden hatóerőtöket, akkor hatékonyan cselekszetek. Ehhez az kell, hogy amit tesztek azért tegyétek, mert ti akarjátok, tehát határolódjatok el más akaratától. Húzzátok meg a saját határaitokat. Így vehetitek újra kézbe a hatalmat az életetek felett és lehettek újra kiegyensúlyozott lelkivilágú, határozott emberek.
így tudnám összefoglalni az eddigieket. így lesz körülöttetek egy egészséges, erős én-energia, nem lesztek kiszolgáltatva külső körülményeknek, mások figyelmének, sőt. csak azt engeditek hatni, akit akartok hogy hasson, és ti is hatni fogtok másokra öntudatlanul is. azzal, akik vagytok.
(meg beleolvastam teknős topicjába is. egész kedves ott:)
na. szóval. greenwood. vicces. halálosan szabatosan, gördülékenyen megfogalmazza, h nem tudott kinyögni egy egyszerű mondatot.
nyilvánvalóan gazdag a szókincsed és tudsz fogalmazni. csakhogy itt kifelé kellett volna fogalmazni, az nem ment. ezzel nem mondtam semmi újat. csakhogy az a gond h beszűkültök erre a pontra. a beszédre. h nem tudtok megnyilvánulni. tágabb perspektívába kell helyezni ezt az egész betegségesdit.
a figyelem egészét kell kifelé írányítani. ha ezt begyakoroljátok, a beszéd is automatikusan menni fog.a "kiárasztó magatartás" begyakorlása, aztán magába foglalja majd a beszédet is.
erre szolgál ez az akarat dolog is. ez is kifelé irányítja az energiát, a figyelmet. valami önmagatokon túli dologba, ami viszont belőletek indul. ti adtok energiát.
és így lesz majd a beszéddel is. beszéltek, de a beszéd önmagatokból induló önmagatokon túli dologgá válik.
miért tudta a fórumon greenwood megfogalmazni a történetet, az érzéseit? mert arra figyelt. visszagondolt az eseményre és ebbe irányította a figyelmét. nem önmagára. így jöttek "öntudatlanul", természetesen a szavak, melyek tökéletesen igazodtak, formát adtak a gondolatoknak. így megy majd a beszéddel is. a tárgyra fogtok figyelni, és gördülékenyen megy majd.
de ne fókuszáljatok magára a beszédproblémára, hanem helyezzétek önmagatokat, figyelemirányításotokat tágabb perspektívába.
"Rendkívüli szerencsénk, hogy az emberi agyi képességek kifejlődése, bizonyos képességek kialakítása a nyitott genetika program, azaz a "nature", és az embernél igen hosszúra nyúlt, környezeti integrációban történő fejlődési periódus ("nurture") összjátékának az eredménye. Hasonlóképpen fontos az is, hogy a fejlődési periódus során megvalósuló idegrendszeri-agyi plaszticitás, s az ehhez köthető tanulóképesség, adaptivitás lényegében az egész felnőttkorra kiterjed - egészséges agy esetén. Ami az agyi tulajdonságok genetikáját illeti, Dobzhansky, a kiváló gondolkodónak is ismert genetikus egyik munkájában foglakozott azzal a sokak által elfogadott elképzeléssel, hogy a jellegek, agyi tulajdonságok, illetve ezek génjei egymástól szinte függetlenül szelektálódnak, éppúgy, mint a haj vagy a szem színét meghatározó gének. Dobzhansky azonban kimutatta, hogy nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy a matematika, a költészet vagy a filozófiai képességek számára specifikus génjeink volnának. Igaz, egyesek könnyebben tanulnak matematikát, mások meg irodalmat, csakhogy az összes ilyen adottság tulajdonképpen az ember absztrakcióra, szimbolikus gondolkodásra (és beszédre) való alapvető képességének a manifesztációja, tükröződése. Bár ez a képesség egyénenként kisebb-nagyobb mértékben különbözhet, a faj, a Homo sapiens minden nem kóros tagjában megtalálható. Ez az általános mentális kapacitás - amely az embert minden más állattól élesen elkülöníti - rendkívüli alkalmazkodóképességgel bír, s természetesen ismét csak nem egy adott gén, hanem gének dinamikusan változó interakciójának a következménye.
Az ember mentális képességeinek kialakulása - mondhatnánk úgy is, hogy a természet ezzel kapcsolatos biológiai mérnöki munkája - a törzsfejlődés és az egyedfejlődés során egyaránt merőben különbözik az emberi mérnöki szokásoktól: a kialakítandó szerkezet nincs eldöntve, mielőtt az agy végleges kifejlődése megindulna. A mérnöki, genetikai döntések az építkezés folyamata alatt születnek - lehetőséget adva újabb és újabb adaptív változások beépítésére a fejlődő, differenciálódó emberi agyba. Ez ismét csak a nyitott genetikai program szép megfogalmazása, s egyben válasz arra, hogy mért nem lehet az állatnemesítésben sikeres módszereket az "okosabb" emberfaj, illetve az agyi kapacitások genetikai javítására hasznosítani. Bár bizonyos természetes szelekcióból, génkeveredésből, génfelfrissítésből adódó folyamatok így is lehetségesek az egyes területeken élő csoportoknál, rétegeknél (muzikalitás, ritmusérzék, mozgás, kézügyesség), ezek Dobzhansky megállapításának érvényességét nem cáfolják: számára a fantasztikum éppen az emberi agy genetikai nyitottságú programjában s az ezzel kapcsolatos nagymértékű plaszticitásban, a részletek előre ki nem dolgozottságában, az állandó, egy életre szóló adaptivitásában van."