Mert nem érted...A visszacsatolt területekért kimondatlanul is várták a segítségünket.
Ha a szovjetek bombázták Kassát, akkor azért kellett belépnünk, ha szovjet gépnek álcázott német gépek, akkor azért, mert ez "egyfajta" burkolt felhívás volt a németek részéről.
Nem csak velem nem értesz egyet, hanem egy neves történésszel sem, aki a következőket mondta: "A Horthy rendszer negyedszázados fennállása alatt éppen a háború első éveiben volt a legszélesebb a politikai rendszer bázisa. Ez következett a Trianonban elveszett területek jelentős részének visszaszerzéséből. s ezzel az elszakadt magyar etnikum döntő többségének visszatéréséből, valamint a hadikonjuktúra révén a gazdasági élet fellendüléséből."
Abban viszont egyetértek, hogy a hadvezetés dilletáns volt, ilyen nagymértékű előrenyomulást -kellő hadtáp nélkül- nem szabadott volna végezni. Pedig tanulhattak volna Napóleon hibájából...
Nem értek egyet, semmi köze nem volt trinanonhoz. egyáltalán nem kérték a németek a segítségünket. SZükségtelen volt kiküldeni és ott tartani a magyar katonákat. Ez teljes egészében Horthy és a hadvezetés hibája. Ez volt az első nagy hibája Horthynak, a másik, hogy hagyta magát elfogatni. Harcban kellett volna elesnie a németek ellen (akkor zsarolni sem tudták volna a fiával).
Az első felvetésre: Magyarországon a lakosság legalább 80 százaléka teljesen egyetértett a revánspolitikával ( erkölcsi igazságról mi beszélhetünk, nem az utódállamok). a magyarok már 1848-49-ben próbálkoztak a német birodalmi politikára támaszkodni, akkor éppen a Habsburgokkal szemben Don kanyar: a véres vereségért első sorban a HM vezetése, helyszíni parancsnokok tehetnek ( a hiányos kiképzés és védelmi intézdesek elmulasztása). A felszerelés teljesen más dolog, a finneknek se volt sokkal jobb, mégis tartották az oroszokat 44 nyaráig.
Ide vezet, ha a napi "reálpolitikának" nincs morális tartalma - iszonyú árat kell fizetni. Valóban minden más lett volna, ha megtagadjuk az együttműködést a náci Németországgal.
Már I. István szövetségben állt a Kijevi Rusz-szal. Imre herceget a szövetséges orosz csapatokra bízta (nem a németekre!).
Változó volt aztán a viszony, de rátámadni az oroszokra, bármilyen nagy konc reményében, valóságos őrültség volt. Két év előnyért (bécsi döntések), kaptunk száz év átkot (vagy ki tudja, hány évnyit!).
A hazai és kinti hadvezetést az orosz tábornokok által hihetetlennek minősített zavarodottság jellemezte.
Miután Moszkalenko, a II. Magyar Hadsereggel szembenálló 40. Szovjet Hadsereg parancsnoka beterjesztette támadó haditervét a II. Magyar Hadsereg ellen, Zsukov meglátogatta, s csúnyán letolta, mondván, hogy itt a földrajzi helyzet miatt nem lehet áttörni. Erre Moszkalenko kihívta Zsukovot az arcvonalra. Zsukov nem akart hinni a szemének, egész nap az arcvonal közeléből figyelte a magyar csapatok elhelyezését, különösen a hídfők vonalában, majd engedélyt adott a támadás előkészítésére. Annyira féltek valami cseltől, hogy ez után hol Zsukov, hol Vasziljevszkij vezérkari főnök, 3-4 naponként jöttek megszemlélni a magyar csapatok elhelyezkedését, - pedig már nagyban folyt a sztálingrádi ellentámadás előkészítése, majd maga az ellentámadás. Még a 40. Hadsereg támadásának megindítása előtti napokban, 43 január elején is nyugtalankodtak, nehogy valami hadicsel áldozatává váljon a támadás.
A lényeg: a két hídfőt (Uriv és Scsucsje) zároló, sűrű, mélyen lépcsőzött védelem helyett gyenge, szakadozott vonalvédelmet foglaltak el a magyar csapatok a Don partján, ahol egyébként a part a másik partnál 20-50 méterrel magasabb szinten van. Ez azt jelentette, hogy a két hídfőből indított találkozóirányú, bekerítő támadásnak semmilyen igazi akadálya nem volt a magyar csapatok elhelyezkedése miatt.
A müncheni egyezmény a nagyhatalmak újbóli összehívásáról szólt, ha Magyarország nem rendezné a határvitáját. Ez elmaradt, az angolok viszont később sorozatban panaszkodtak az egyoldalú németbarát politika miatt, ahelyett, hogy aktivizálták volna magukat.
A bajok gyökere Trianonig nyúlik vissza. A németek a müncheni egyezmény keretében kierőszakolták, hogy hazánk is kapja vissza az elcsatolt területeket.
Partizánharc úgysem lett volna, és a szovjet megszállás sem volt barátságosabb a többi országban, és 90 után sem szenvedtünk emiatt hátrányt a többiekhez képest.
A semlegességet meg lehetett volna talán próbálni, de még így is később léptünk hadba a szovjetek ellen, mint a többi német szövetséges állam.
Nagyban megváltoztatta volna - szerintem - az elmúlt 60 évünk sorsát, ha nem veszünk részt a keleti hadműveletekben. Azért nem mindegy, hogy a végelszámolásnál semlegessége miatt megszállt államként vagy Németország utolsó csatlósaként, a keleti front mögötti, Szovjetúniót megszálló erők 25%-át adó, és így a partizánharcban aktívan részt vevő államaként tekintenek ránk a szövetségesek.
Arról nem is beszélve, hogy szerintem sokkal kevesebbet szenvedett volna a civil lakosság is '44 szeptembere után. Ugyanis amikor a vörös horda átlépte a Kárpátok vonalát, és végre visszavághattak a 3 éves háborús szenvedéseikért, bőven dolgozott bennük a bosszúvágy, melyet főként természetesen a német hadsereg, de a Magyar Honvédség közreműködésével váltott ki.
Szerintem tehát alapvetően hatott ki magyarországi katonapolitikája a .későbbiekre. Mindez köszönhető néhány túlbuzgó németbarát katonai felsővezetőnek. (pl. Werth Henrik)
Egyébként minden tiszteletem a tiéd krapek, ismerem mindkét oldalad és olvasgatni is szoktam őket.
"Szvsz kb. ott lettünk volna a háború végén, ahol végülis lettünk."
Az igaz, hogy az ország ugyanúgy, rommá lett volna lőve, bombázva, ki lett volna véreztetve, de akkor nem legyőzött ország lettünk volna. Egészen más széken ültünk volna a párizsi béketárgyalásokon.
Sztálin a háború előtt arra kérte Horthyt, hogy ne csatlakozzon a Berlin-Róma tengelyhez, ne támogassa a Szovjetúnió elleni háborút. Gesztusként, még az 1848-ban, az orosz seregek által tőlünk zsákmányolt honvédségi csapatzászlókat is visszadatta. Ígéretett tett, hogy cserébe teljes mértékben támogatja Magyarország területi reviziós törekvéseit.
Nagyon rosszul jött nekünk - ill. nagyszüleinknek ez a hadjárat. Kérdés mi lett volna, ha nem küldünk katonákat. Szerintem német támadás és megszállás. Szvsz kb. ott lettünk volna a háború végén, ahol végülis lettünk.
Viszont sajnos akkor sem volt jól felszerelve a Honvédség, pedig akkor még oda is figyeltek rá a lehetőségekhez képest. Ma még ahhoz képest is ***.
Annak vendégkönyvében jelezte egy látogató, hogy annak kereteit túllépve, szeretne a témában pár lérdést részletesebben megvitatni. Ezért ez a topik. Természetesen mindenki észrevételének szívesen olvasom.
