Mindenkiről van topic / kazárok,szkiták,vikingek,szarmaták stb... azt hiszem az avarok is megérdemelnek pár szót, ha másért nem a kengyel megismertetéséért, és a sok szép műtárgy
miatt...
Az 557-es konstantinápolyi földrengés a december 14-ére virradó éjszaka sújtott le a Bizánci Birodalom fővárosára. Korabeli történetírók tanúsága szerint a katasztrófa nagyszámú áldozatot követelt, a város épületeinek jó része elpusztult, falai súlyos károkat szenvedtek. A Hagia Szophia székesegyház kupolája veszélyesen meggyengült, és 558 májusában végül össze is omlott. A földrengés lefolyását Agathiasz, Malalasz és Theophanész írásaiból ismerjük. Az ekkor keletkezett falsérüléseknek még szerepe lesz az avarok szempontjából.
"az Ispánlakán feltárt ... 10. fegyveres sír, melyet II. Justinus (565–578) solidusa keltez"
Eclogae historiae ecclesiasticae:
"Ugyanannak [I. Iusztiniánosz] az uralkodásnak 30. esztendejében, a 6. indictio idején, december hónap 14-én nagy földrengés támadt Konstantinápolyban ... Ugyanebben az évben a saját földjükről elfutó avarok Szküthia és Müszia tájára jöttek, és követeket küldtek Konstantinápolyba, kieszközölni a császártól, hogy fogadja [be vagy pártfogásába] őket."
Szádeczky-Kardoss Samu: "Az időpont-meghatározásban hiba van. A 6. indictio (557. szept. 1. – 558. aug. 31.) nem Iustinianos hamincadik (556. aug. 1. – 557. júl. 31.), hanem harmincegyedik uralkodási évének (557. aug. 1. – 558. júl. 31.) felel meg."
Gepidák vagy avarok? Az erdélyi kora avar kori soros temetők kutatásának kérdéseiről In: Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából, VI-VII (2011-12), 103-4.
"említést érdemel az Ispánlakán feltárt 39 sírból álló temetőrészlet ... kronológiai szempontból nagy jelentőséggel bír a 10. fegyveres sír, melyet II. Justinus (565–578) solidusa keltez ... az újabb kutatások eredményeképpen egyre nyilvánvalóbbá kezdett válni, hogy az „avar” anyagi kultúra meghatározása jóval komplexebb, és több problémát vet fel, mint azt korábban gondolták. Elsősorban máig nincs megnyugtatóan tisztázva az első Kárpát-medencei avar generációk tárgyi hagyatékának kérdése, annak ellenére, hogy számos próbálkozás történt ebben a tekintetben. Ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy ennek a keleti, steppei előzményei nem mutathatók ki teljes biztonsággal a Kárpátoktól keletre, másrészt pedig annak, hogy a „tipikus avar” anyagi kultúra nem egy már kiforrott, egységes anyagi kultúraként került a Kárpát-medencébe 568-ban, hanem egy helyi, belső fejlődés eredménye, melyben több „nem avar” (például bizánci, germán, romanizált, szláv, steppei stb.) elem ötvöződött. Ennek következtében ez a „tipikus avar” anyagi kultúra nem jelentkezik rögtön az avar honfoglalás után"
"-Sinjēbīk xāgān: “Sinjēbīk Xāgān” Markwart identified him as Istämi Xāgān, (Chinese) sik-tiem-mit, (Arabic) sinjibū (Markwart & Monchi-Zadeh 1990; 167). He was the Xāgān of the Western Turks, contemporary of King Husraw I (Nyberg 1974; 176: Utas 1979; 117)"
Az Excerpta de legationibus és a Szúda-lexikon részben párhuzamos, részben egymást kiegészítő szövege a 463 körüli időkről, Priszkosz rhétortól: "Ebben az időbena keleti rómaiakhoz [azaz Bizáncba] követséget küldtek a száragurok, az ogurok [az eredetiben: urogok] és az onogurok, amely népek elvándoroltak saját lakóhelyükről, minthogyharcba bocsátkoztak velüka szabirok, akiket az avarok űztek el, akiket viszont az Óceán partvidékén lakó népek késztettek arra, hogy más vidékre költözzenek. Ez utóbbiak földjüket az Óceán kiáradása folytán keletkező köd miatt hagyták el azért, mert griffek tömege tűnt fel. Az a hír járta ugyanis, hogy ez mindaddig nem szűnik meg, míg csak fel nem falják az emberi nemet. Ezért hát e bajok következtében elűzetve, a szomszédban lakókra törtek rá. Minthogy pedig a támadók erősebbek voltak, azok, akiket a támadás ért, más vidékre költöztek." (Moravcsik Gyula fordítása)
Te ügyes kereső vagy. Keresd már meg pls., hogy hívta Teofilaktosz az avar követet, akinek neve több összetételű, törökül érthető, de egybeírt formában, görögösen jegyzeték le?
Menander Protéktór emleget 557/58-ban egy Kandikh, Corippus pedig 565-ben egy Tergazisz nevű avar követet.
A var-khunokkal kapcsolatban két török uralkodó nevét szokás elemezgetni: Szilzibuloszét (Dīnawarīnál Sinjibū, Szindzsibú, kínai Sitiemi, a.k.a. Istämi, nyugati-türk dzsebu/dzsibu, azaz jabgu ranggal) és Turxanthoszét (*Türk sad).
Nagy Károlyról olvasok egy könyvet. Azt írja, az avarokat Nyugat-Európában hunoknak nevezték és amikor legyőzték őket, úgy beszéltek róla mintha Attila utódian vettek volna elégtételt"
Nemcsak a nyugatiak, de a bizánciak is hunoknak nevezik őket. Szinte minden szerző!
horvátokból is ismerünk több törzset, ott is előfordulnak fehér, és fekete horvátok, előbbiek a mai Lengyelország déli részén éltek, ami nem avar terület volt."
Ha nem avar akkor milyen? Az év legyen mondjuk AD 760.)
A gond az, hogy bár a Magyarország történetében Bóna ír a Krum kán vezette hadjáratról, erre konkrét írott adat sehol nincsen, csak jóval későbbi utalások vannak az egészre."
Egy azért biztos, hogy egy Krum nevű kán hadai jelennek meg a Tisza vidékén, és elűzik a kagánt. A fegyverbíró férfiak (avarok) néhány évvel később már a Bizánc elleni bolgár hadjárat szereplői.
Róna-Tas szerint, Krum az onogundur-bulgárok pannóniai ágához tartozott, és segítségükkel került trónra. (188. old.)
Inkább csak Avaria keleti felének a vége tehető 804-805-re, a Tisza egyik oldalán. Mindkét oldal felett a fia, Omurtag bolgár kán (814-831) terjesztette ki a befolyását. Erről egy márvány emlékmű is maradt görög felirattal, mely szerint a Kubiar nemzetségbeli "zera tarkan" rangú főembere a Tiszába fulladt a hadjárat közben."
Lehet, hogy a "tarkán" a rang, a "zera" meg nyelvünkön Zerindet jelent?
Meg sem fordul a fejedben – mivel láthatóan nem ismered a forrásokat –, hogy addig jöttek ki jól, amíg amazok (pl. Siegebert, Madarász Henrik) fizették az évpénzt... Ezt a szemérmesen csak munusnak nevezett járadékot – ugyancsak megszakításokkal – Bizánc is fizette a var-khunoknak, kezdettől fogva.
"az avarok ellen, akik (forrásaink szerint) nyugattal elég jól kijöttek"
Néhány kiragadott példa.
Gregorius Turonensis IV, 23: "Chlothar király halála után ... a hunok a gall tartományokra törnek. Sigibert ellenük irányítja hadseregét, s háborút visel ellenük. Legyőzte és megfutamította őket. Aztán azonban királyuk követek útján kieszközölte az ő barátságát. Míg velük volt elfoglalva Sigibert, testvére, Chilperich Reimsen áthatolt, s más, az ő országához tartozó városokat elragadott tőle. Ebből kifolyólag kettejük között polgárháború támadt, ami mindennél rosszabb. A hunok legyőzése után visszatérő Sigibert Soissons városát foglalja el."
Szádeczky-Kardoss: "Chlothar frank király halálát a kútfők alapján 561 második felére (decemberére) szokták tenni. Így az avarok (a forrás szóhasználata szerint a »hunok«) vereséggel végződő összecsapása, majd kiegyezése a Reimsben székelő Sigibert frank királlyal hihetőleg 562-ben történt."
Chronicon Vedastinum (Annales Vedastini): "A hunok ismét dúlják Germánia egy részét, behatolnak Galliába is. Sigibert király harciasan ellenük vonul, győz a háborúban, futásra kényszeríti őket. Közben testvére, Chilperich király áthatol Reimsen, és amannak más városait és erődeit elragadja. A hunok legyőzése után visszatérő Sigibert elfoglalja Soissonnt, amely Chilperich birtokát képezte."
Az egyébként alapos és nem rossz megfigyelő Szádeczky-Kardoss megint csak elmulasztja megjegyezni, hogy a németalföldi évkönyv fontos új adattal gazdagítja az európai hunogur történelemre vonatkozó ismereteinket, nevezetesen: elárulja, hogy a Sigiberttel történő összecsapás előtt a germánok lakta földeket a hunogurok ismételten sanyargatták.
Célozgatás Baján Sigibert frank királlyal történő második összecsapása 566/567 táján, Menander Protéktór előadásában: „Mégis aztán [a Konstantinápolyba küldött avar követek] kellemetlenségeiknél kívánatosabbnak találták a hazatérést honfitársaikhoz. Ezekhez csatlakozva a frankok országába vonultak, miután félő csodálatba ojtotta őket a császár válasza.”
Gregorius Turonensis (IV, 29) Sigibert király súlyos vereségéről: „A hunok ismét a galliai tartományokba igyekeztek behatolni. Sigibert hadsereggel indult ellenük, s bátor férfiak nagy sokaságát vitte magával. Mikor aztán meg kellett ütközni, amazok mágikus praktikákban járatosak lévén, különféle kísértetalakokat mutattak nekik, és hatalmasan fölibük kerekedtek. Míg Sigibert hadserege megfutamodott, őt magát a hunok bekerítették, és fogva tarthatták volna; ám ő rafinált és tapasztalt férfinak bizonyult, s akiket férfias helytállással ütközetben legyőzni nem tudott, azokat az ajándékozás művészetével maga legyőzte. Ajándékok juttatása útján ugyanis szerződésre lépett az ellenség királyával, hogy míg életük napja tart, egymással többé ütközetekbe nem bocsátkoznak. Ez inkább dicsőségére, semmint valamiféle gyalázatára szolgált Sigibertnek, ha helyes megfontolással mérlegeljük tettét. Egyébként a hun király is küldött neki sok ajándékot. E királyt Gaganusnak [kagánnak] hívták. Annak a népnek tudniillik minden királyát ezzel az elnevezéssel illették.”
Igen fontos kiemelni, hogy a katonai kudarc eredményeként a frankok a bizánciakhoz hasonlóan rendszeres adó fizetését vállaták a hunogurok részére, amit ezúttal is „ajándékok”-nak nevez a szemérmetes krónikás. Ezen a téren nincs törés a háromszáz évvel későbbi állapotokhoz képest, eltekintve a várkonyok belháborús időszakától, amikor egy részük – átmenetileg – a Frank Birodalomnak meghódolt.
Azért nem használták ki a várkonyok a kedvező alkalmat Sigibert megölésére, mert a céljuk az volt, hogy adófizetési szerződés megkötésére kényszerítsék.
Chronicon Vedastinum: „A hunok ismét a galliai tartományokra támadtak. Sigibert király mindjárt le akarta küzdeni őket, s ezért nagy hadsereget mozgósított. Midőn aztán össze kellett csapnia, démonok kísértetalakjai játszották ki a frankokat, akik így megfutamodtak. Sigibert fogságba esett, s akiket fegyverrel nem tudott legyőzni, azokat ajándékokkal békítette meg. A királyok kölcsönösen megajándékozva egymást szerződést kötöttek, s a hunok királyukkal, a kagánnal együtt visszavonultak.”
Mindvégig érveltem, veled ellentétben, aki pár ócska közhelyet hoztál, olyan történetírói véleményeket, melyeket majdnem a pelenkások is ismernek. Próbálj meg te is érvelni – forrásokkal.
"a elsővel nem is szorosan összefüggő írásom alapján"
Csak egyfajta hülyeségre lehet reagálni?
"olyat írsz, hogy »belegabalyodtam«, »Nem lehet, hogy a forrásismereteid hiányosak?«, az durva"
El kell tudni viselni a jogos kritikát...
"honnan veszed, hogy »szegény«"
Nem tudtad, hogy a magyarban ez egy többjelentésű szó?
Hát, végül is úgy is lehet egy témát dominálni, hogy nem érvekkel szerzel fölényt, hanem alaptalan sértésekkel vagdosol magad körül, előbb utóbb csak el megy a többiek kedve, veled beszélgetni...
Ha te két–három, ráadásul a második esetében a elsővel nem is szorosan összefüggő írásom alapján olyat írsz, hogy "belegabalyodtam", "Nem lehet, hogy a forrásismereteid hiányosak?", az durva.
Egyébként honnan veszed, hogy "szegény"... ugyanis az avarokat nyugaton mindennek tarthatták, csak szegényeknek nem, pláne miután a "hring"-jükből elszállított arany a Nagy Károly utáni gazdasági fellendülésben nem kis jelentőséget játszhatott.
"A legeltető életmódodt folytató népeknél ez a szokás. a törzsön belül kiosztják a törzs birtokában levő területen található folyók-állandó itatóhelyek- melletti területeket a törzsön belüli rangsornak megfelelően a nemzetségek,családok között."
Nem ezt vitattam, de akkor most felteszem a kérdést: mely források beszélnek Árpád népénél "törzsek"-ről? Korábban idéztem Paulert, miszerint ez a szó a Stamm szolgai tükörfordítása, és sem elbeszélő forrásainkban, sem a későbbi magyar terminológiában nincs nyoma, legalábbis amíg az indogermanisztika nyomán el nem terjesztették a tudományosnak szánt (vagy címkézett) szakirodalomban.
"A vezetők ezt az utat teszik meg rendszeresen behajtani a járandóságukat-adót"
Ezek még mindig meglehetősen bizonytalan analógiák.
Nyilván kellett, hogy legyen az Árpádoknak és a többi kárpát-medencei uralkodónak is valamilyen módszere a jövedelmek beszedésére, de hogy ez mi volt, csak találgathatjuk. (Ilyen térben távolabbi, ill. más korszakokból való analógiák: poljugye, descensus, sőt pl. az óegyiptomi, archaikus kori Hór-követés.)
"Ha megnézed,hogyan változott a Honfoglalás után ezeknek a területeknek a tulajdonjoga-birtokosa"
Pár helynév alapján nehogy már a birtokváltásokat is ismerjed...
"Ugyanez a szokás megvolt már az őshazában is"
Forrás?
"Ezért végzett Árpád "ingamozgást mint a kakukkos óra"
Csak így, kijelentő módban? :D
Barátom...
"Ha megfigyelitek a magyarok kalandozásai szinte minden esetben úgy történtek,hogy valamelyik elégedetlen nyugati uralkodó,hívta őket a szomszédai ellen"
Először is, az avar, agarenus, ungarus, ungarius, parthus népnevek viselői mitől magyarok? Másodsorban, amikor a dalemincek kérésére korábban tönkrevert Madarász Henrik megtagadta az adófizetést az avaroknak (ungariusoknak), szerinted mi lehetett a casus belli?
Látom te nem értesz engem.Nem ugyanarról beszélünk.Amiről te írtál a Csepel szigettel kapcsolatban ,annak semmi köze a szállásváltó útvonalhoz-illetve mozgáshoz.A legeltető életmódodt folytató népeknél ez a szokás. a törzsön belül kiosztják a törzs birtokában levő területen található folyók-állandó itatóhelyek- melletti területeket a törzsön belüli rangsornak megfelelően a nemzetségek,családok között.ezeken a területeken legeltetik egész évben az állataikat.A vezetők ezt az utat teszik meg rendszeresen behajtani a járandóságukat-adót-Ha megnézed,hogyan változott a Honfoglalás után ezeknek a területeknek a tulajdonjoga-birtokosa te is látod,hogyan alakultak a hatalmi viszonyok folyamatosan változva.Ugyanez a szokás megvolt már az őshazában is és megvan a mai napig a hasonló életmódotfolytató népeknél.Én erről írtam.Ezért végzett Árpád "ingamozgást mint a kakukkos óra"
más.:Ha megfigyelitek a magyarok kalandozásai szinte minden esetben úgy történtek,hogy valamelyik elégedetlen nyugati uralkodó,hívta őket a szomszédai ellen.pl Berengár,Arnulf,stb.
